Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Unalmamban beszédbe elegyedtem az egyik sztalkerrel, akit behoztunk.
A neve Kosztyán. Elbeszélgettünk az előtörténetünkről, és mikor megtudta hogy kezdő vagyok,
megosztott velem egy pár tippet. Időközben betoppant Kerenszkij is (olvasgattam a PDA-mra
átmentett leveleket, megtudtam a nevét is), és közlte Kosztyánnal hogy minden baba,
senki sem tud többet a kelleténél. Ezt nem értettem, biztos valami személyes ügy.
Most felébred a másik férfi is, majd a földrajzi holléte iránt érdeklődik. Kerenszkij készséggel
válaszol neki. Elmagyarázza a zuhanását, hogy mi behoztuk ide, és hogy az állapota stabil.
Közben előveszem a detektorom, felpattintom a kijelző védőfedelét. A tag, ez a Thunder nevű,
enyhén sugárfertőzött, de nem vészes, annyira sem mint az én betegségem volt egy napja.
Szerintem kezelésre sem szorul. Most a felszereléséről kérdez, én válaszolok neki:
- Miközben itt várakoztam, megnéztem a cuccaidat. A fegyvereid rendben vannak, de a ruhád
teljesen használhatatan. Kár érte, elég jól néhetett ki újkorában. - ekkor kissé lekonyul a szája,
szerethette azt az öltözéket. Kosztyán vidította fel, azt mondta, úgyis kap az ellátmányból,
ez a ruha legyen a legnagyobb gondja. Ekkor egy helikopter érkezik, idegesítően visszhangzik
a motorzaja az épületek közt, amint leszáll a bázis udvarán. Orvosfélék szállnak ki belőle,
Kosztyánt és Thunder a helikopterre rakják, majd elviszik. A dokik szerint hamar felépül,
pár nap múlva már harcolhatnak is. Professzor barátunk a PDA-jával babrál, majd idehívja
Szergelyt és a kutyát is. Sietve indulunk el, Limansk városa velé. Egy ipratelephez kell
mennünk, ahol egy laborba fogunk lemenni. Már előre félek, milyen rémségek tanyázhatnak
ott lent, a mélyben?
A detektorom jelez, rezeg a zsebemben. Kitörés közeledik. Szergellyel fedezéket keresünk,
találunk is egy parasztház pincéje képében. Biztonságos helynek tűnik. Kerenszkij egy-egy
adag aabiotikus szerrel lep meg minket. Nem bízom ebben a csodaszerben, állítólag
tetrodotoxinból kíérletezték ki. Aminek az alapja egy igen erős idegméreg, abból jó nem sülhet ki.
De állítólag használ, így elfogadom, persze csak végső esetre. A prof és a kutya, amit, mint
megtudtam, Látónak neveznek, kint maradnak. De miért? Ő dolguk, biztos őriznek minket.
A detektor egyre gyakrabban jelez, egyszercsak elkezd folyamatosan, egyenletesen sípolni. A kutyát
láthatólag zavarja, mert miután Kerenszkijék is bebújtak ide és lecsukták a pince tetejét,
folyamatosan morgott a kezemben lévő, magas hangon sípoló eszközre. Kikapcsoltam, ne
bosszantsa az ebet. Hallani az ég morajlását, látni a vízszintes deszkaajtó résein beszűrődő
vöröses fényt. Előveszem az egyik halott monolithos (mert így hívják őket, Kosztyán mondta)
PDA-ját, és átmentem az adatait az enyémre. Ezt megteszem a másik kettővel is.
Olvasgatom a jegyzeteket, amikor egy érdekes naplóbejegyzésre bukkanok:
,,Ma a Mester személyesen látogatott el hozzánk. Parancsba kaptuk, hogy számoljunk le a
szabadság hitetlen, alantas kutyáival, majd utunk a bárba vezessen, ahol a kötelesség
szolgáival bánunk el. Végső sikerként a zóna ezen részén pedig foglaljuk el Yantart,
ahol építsünk fel egy előretolt helyőrséget, hogy megszilárdítsuk jelenlétünket a területen.
Csak erre a feladatra a Mester, Monolith dicsőséges akaratából rendelkezésünkre bocsátott
két harckocsit, mellyel győzelmet arathatunk a hitetlenek felett! Mi leszünk a Nagy Monolith
első hírnökei! Ha kell, életünket áldozzuk a célért! Éljen a Monolith, és prófétája, a Mester!"
Mi van?! Elég beteg arcoknak tűnnek így elsőre, nem szeretném a környéken tudni őket.
A PDA-t odaadomam Kerenszkijnek, a következő mondat kíséretében: ,,Nem tudom, elhiggyem-e"
Ő átolvassa, s csak ennyit szól: ,,Igen, ez érdekes..."
Közben a kitörésnek is vége, s előjövünk a búvóhelyről.
Folytatjuk az utat. Rendkívül unalmas itt. Eszembe jut egy remek ötlet:
Lehajolok, egy hógolyót gyúrok, másis kezemmel pedig a detektort figyelem. Itt egy
ugródeszka-anomália. Célzok, beledobom a hógolyót, az anomália kisül, szanaszét hajítja a havat a környékén. Két társam ijedten hasal le, csőre rántják a fegyvert, és nekem is FEKÜDJ!-t kiáltanak.
Lehasalok én is. Tíz perc múlva felkelünk, tovább megyünk. Ismét ugródeszka, hogolyó, kisül,
HASRA!, megint felállunk. Amikor megint csináltam volna, valahogy megláthatták a hógolyót,
mert már nem hasaltak le, de Kerenszkij, aki elöl ment, lassított, és bevárta Szergelyt. Beszéltek
valamit, majd rámnéztek és csóválták a fejüket. Elszégyelltem magam.

Egyébként nem gondoltam volna, hogy bárki is észreveszi a szójátékot a
nevemben :D
 
(Attól hogy észreveszik, még nem biztos hogy említik, legalább is én így vagyok vele.)
 
Végre magamhoz tértem, látom hogy ismét a szabadságos bázison vagyok.
Melletem nem messze Kosztyán fekszik háttal a falnak dőlve beszélget egy feltűnően csinos fiatal lánnyal.
Na mondom, ez már biztos a meny, és jön hozzám is ijen szép lányka:D
De nem.... Alig hogy ki mondtam, Kereneszkij lép be.
Valamit mondot kosztyánnak, aki rám nézet és bólintott, de nem értettem mit akart.
Sajna a ruhám menthetetlen volt. Francba pedig kedveltem azt a páncélt.
Nem baj, majd szerzek újat az ellátmányból nyugtatott Kosztyán.
Egyszer csak hangos zúgás, ismerős volt: Mi-24 landolt az udvaron.
Na végre! szólt újult erővel Kosztyán.
Lassan feltápászkodott, és fel segített engem is, a fene vigye el, ez jobban fáj most mint a mutáns "cirogatása" után.
kifele sántikálunk, Látom Skinflintet, az is engem, megfordul, és futolépésben beszalad az épületbe.
Már fent vagyunk a helikopteren, amikor látom hogy skin szalad felénk, először feltartják a Spetnaztosok, de miután odaszóltam nekik, át engedték, feldobott a gép rámpájára egy nagy csomagot, nézek is rá kérdőn.
Itt maradt, így aztán csináltam rajta egy-két újjitást is, remélem tetszeni fog!
Kicsit gondolkozok, de aztán eszembe jut hogy tényleg....
Gondolkozok gyorsan mit adhatnék neki ezért, de nem jut eszembe semmi.
Kosztyán lecsapja a fegyvere tusját a padlóra, mire odanézve egy csinos ládika TNT-t veszek észre, figyelve hogy senki se vegye észre oda adtam skinflintnek, majd búcsúztam mivel a helikopter felszállóban volt.
A bázisra érvén gyorsan megvizsgáltak minket, és társaságunkba dobtak egy tucat gyógyító relikviát.
Egyik se volt valami hű de nagyon ritka, mint amiket a Doktornál láttam.
de hát sok átlagos sokra megy.
5 órán belül kutya bajom se volt, és már mentem is a raktárba.
Kosztyán még előbb kb 2 óra alatt helyre jött, és elment egyeztetni a parancsnokokkal.
A raktárban, elkezdtem keresni a cuccom, de az egyik ottani szólt hogy elvitték a 6. ik barrakba.
Gyorsan átszáguldoztam a támaszpont egyik végéből a másikba.
Ott volt még a helyőrségen hagyott Psz9-Md ruhám, és szerváltak rám még egy védő üveget is.
Le voltam nyűgözve, régebben szartak a fejemre, most meg még át is viszik a felszerelésem?
Ki csomagoltam a Skinflint által adott csomagot, és láss csodát, jobb volt mint az elit exoskeleton a frakciómba.
A színe is jobb, végre lekerült az ezüst, és rákerült egy sötét oliva szín.
Nézem, vizsgálgatom, látom rajta a szakértő "kézjegyeket" sehol egy forasztás, se egy karcolás a festéken.
A külső szervomotorok egy pár centis lappal van lefedve, ami a hátba támadás esetén is védi a szervoruha előnyeit, a vezetékek, be vannak fedve egy kis fémmel, ami a vágás, és a tépés ellen remekül védi.
Látok rajta egy kis beépített sugárzás mérőt, és egy kis anomália-artifaktum detektort is.
Utobbin akadtam ki legjobban.
A sisak is kissé hajmeresztő kinézetűre sikeredett, de a mellékelt adatok szerint igencsak jól védi mind a sugárzást, mind a puska lövéseket is.
A sisak lámpa lekerült róla, a tartóval együtt, e-helyett belekerült egy 2 funkciós éjjellátó készülék is.
A leírás alapján egy második generációs éjjellátó készülék, és egy thermó készülék van kombináltan beleépítve, hogy ez menyire igaz azt nem tudom.
Nem volt kedvem megnézni, e-helyett rádőltem az ágyra és behunytam a szemem...

Ja igen, sajnáltam hogy az a szép páncél ruha galyra ment de van helyette jobb, ez az exo, de ezt nem szándékozom tönkre tenni, azért is ilyen tuti hige-tech. pls, ne írjátok le rólam. meg-hajol
 
Éppen az ingoványban mentem amikor valami beszakadt alattam...
Amint végre magamhoz tértem csak egy vasajtót találtam köztük egy réssel. Hmm,kíváncsi vagyok mi lehet odabent. A táskámból előveszek két csavart és bedobom,majd 30 másodperc múlva két koppanást hallok.
Vajon ez is egy új titkos labor lehet? Remélem nem fogja más észrevenni,ezért óvatosan visszatakarom és elindulok vissza a rögtönzött táboromhoz...........
 
te kit is alakítasz domesz, mert a többiekkel tisztában vagyok, de te rólad nem tudok semmit.
nekem így az írásaid alapján hasonlítasz arra az ipsére aki szellem mellől meglógott, de a yantari tó mellet lete meg végzetét, hogy is hívátk... Vaszilijevnek azt hiszem., ne vedd sértésnek.
 
Neee,ez nem lehet igaz!!!A lány bezárta a pinceajtót,pedig odafent csodálatos színekben tört ki a fényes égbolt. Most kint kellene lenni,mert nekem az olyan jól esik.
Tudom,hogy a kétlábú fel nem foghatja,miért is szeretek olyankor kint nyargalászni,meg a hátamon fetrengeni,és magos hangon kaffogni,de akkor is.
Nekem erre szükségem van,jót tesz nekem.
Amíg ők itt lapulnak,én simán összekaparhatnám nekik a kis fénylő játékszereket,amik a nagy beálló sötétben alatt jelennek meg,és aminek olyan kerekre nyitott szemmel szoktak örülni.
Nekem egyébként sincs már sötét,sem nappal,sem éjjel...
Mindent látok. Látom,ha valami elbújik a bokorban,pedig a bokor takarja,s még akkor sem menekülhet ,ha éjszaka van. Olyankor olyan vöröses ,vagy sárgás színezete van,és jól látszanak a körvonalai!
Szerintem csak az lehet rá a magyarázat,hogy a bokor hideg, a benne rejtező préda vagy ellenség meleg.
Mindegy,én látom ezt,és szépen csendben be is tudom cserkészni,mint a múltkor azt a két buta Rágcsát..

A lány közben kikapcsolja a kezében levő világító dobozkát,mert azt hiszi ez bosszant,pedig csak ki szeretnék menni,fényfürdőt venni.
A fénylő és világító dobozkák magos hangjával már megbékéltem,tudom arra nagy szüksége van itt a kétlábúnak.Egyszer meglestem Gazdát,miket nézett rajta,de nem igazán értettem,mindenféle apró ,fénylő vonalka,pontocska,girbegurba vonalak tömkelege,viszont szép színes volt...
Mióta látok a szememmel,azóta fényfürdőket veszek,és ez roppantul hasznos. Nemcsak azért,mert folyamatosan távol tartja a bolháimat,amikkel jó ideje nem találkoztam már-érdekes,egy ideje el is felejtettem vakarózni,úgy látszik véglegesen kiköltöztek a szőröm alól,de jó-hanem valahogy mindig felfrissülök,s olyankor aludnom sem szükséges hosszú ideig.
Na,jól van,ezt most kihagytam
Azért remélem,Gazda csak elmagyarázza majd a Lánynak,ilyenkor engem szabadon kell engedni,mert különben aluszékony leszek,mint Nyau a nappali fényben...
Most meg mit csinál? A fehér leplesből kis golyóbisokat gyúr és belehajigálja a halálcsapdába.
nem is érti hogy kizárólag az ő kedvéért rohangászok előre hátra,hogy vezessem. Biztos jót szórakozik,de jó lenne,ha inkább az én jelzéseimre figyelne!
Azt ugyanis nem tudhatja,a közelben vannak olyan halálcsapdák,amik nem is azok,hanem én inkább repítő gömböknek nevezném őket.
A falka legidősebb nősténye mesélte egyszer,hogy aki ezekbe belelép,nem pusztul el,de nagyon messzire találja magát a többiektől,akár több napi járóföldre is,aztán azt is mondta,lehetséges olyan is,hogy örökösen ugyanazt az utat fogja bejárni újból és újból,míg éhen nem veszik, merthogy ahová kerül,ott semmi nincs,tényleg semmi. (Ezt azért nem hiszem. Annyi eszem nekem is van,ha valaki soha nem térhet onnan vissza,hogyan mesélne ilyesmiről???)
Mindegy,viszont nem szeretném,ha a kompániánk bármelyik kétlábú tagja egy ilyen gömböc alá lépne,ki tudja,hova repítené?

(A területen jó pár Möbius-gömb van,biztos megértettétek a kutyás leírásomból,vegyétek őket észre,kezdjünk velük valamit!)
 
OFF: Szia Scarecrow!
Nem veszem sértésnek mert tényleg elfelejtettem bemutatkozni.
A nevem : (Dr) Alexander Petrenko ex tudós akit elbocsátottak az állásából amikor egy anomáliával kísérletezett. A Zónába azért jöttem,mert itt van hozzá elég "nyersanyag,, .
Remélem ennyi elég :P
ON
 
viharos volt az éjjel, legalábbis álmomban.
egy osztagot vezettem, mindegyik csapatagnak láttam az arcát, ami azért egy viharos éjszakában elég furcsa,
megyünk a zuhogó esőben... (képszakadás)
Csatában vagyunk, az eső keveredett a halott emberek vérével, és kisebb patakokban folytak le arról a dombról amin harcoltunk, gránát robban mellettem, elrepültem.... (képszakadás)
kívülről látom az eseményeket:
a testem ott fekszik a csatatér szélén, a vér mellette patakokban folyik a vihar még mindig tombol, és feléje közeledő katonákat látok, az egyik rá emeli a fegyvert, de mielőtt lőhetett volna kiloccsant az agya.
és a többi mellette állónak is...
A másik oldalról közeledő embereket látok, meg nézik a testem, egy helikoptert látok...
újra vissza kerültem a testem nézőszögébe, betesznek a helikopterbe, fényes villanás, újra, újra....


Egyszer csak azon kapom magam hogy este van és Kosztyán kelteget egy lámpával.
 
Menet közben szépen lecsendesedik a hóesés, majd el is áll. Kapok egy üzenetet, Thunder a feladó, egy kép van az üzenetben, Thunder egy szép exoskeletonban széles mosollyal az arcán. Mutatom a többieknek a képet, Tatjána elismerően jegyzi meg, hogy jól áll neki. Ezt elküldöm neki a válaszban.
Egy anomáliákkal sűrűn teleszórt területhez érünk, rengeteg ugródeszka és Möbius-gömb van itt. Nézem a detektort, keresem az anomáliákat és a relikviákat, a következő pillanatban nem messze hallom egy ugródeszka kisülését. Elkiáltom magam hogy hasra, csőre húzva közben a TRs-t. Lapulunk a hóban egy darabig, majd mikor semmi mozgást nem látunk, felkelünk, séta tovább, rövid idő múlva ismét ugródeszka hangja, megint mindenki a hóba. Útálom a havat, nem hogy még hemperegjek is benne. Most kevesebbet várunk, hamar indulunk tovább. Kisvártatva látok egy repülő fehér valamit a szemem sarkából, odapillantok, egy hógolyó csattan ép egy ugródeszkában. Hátranézek, Szergej két kézzel fogja az AK-ját, viszont Tatjána kezében nincs semmi. Aha megvan a bűnös. Megvárom Szergejt, majd megkérem : emlékeztess légyszíves, hogy el akarok beszélgetni a lánnyal.

3 óra idegtépő anomália kerülgetés után végre viszonylag biztonságos területen haladunk. Látok egy biztonságosnak tűnő épületet, mozgásnak semmi nyoma. Behúzódunk ide, pihenünk egy kicsit. Van egy hordóban némi papír meg fa, látszik hogy mások is megpihentek itt. Tüzet gyújtunk, a többiek leülnek, Szergej enni ad Látónak, majd rágyújt, Tatjána pedig a PDA-ját olvassa. Előbányászom a táskámból a keresőlámpámat, elindulok körbenézni az épületet, az emelten találok egy lezárt szekrényt. Lekiáltok Szergejnek hogy lenne egy kis szakmunka a számára. Feljön, meglátja a lezárt szekrény és felröhög. Megkérdezi tőlem hogy miért akarok mindent szekrényt átkutatni. erre csak annyit mondok hogy kutató vagyok.
Tetszik neki a válasz, jót nevet rajta, de egy darab dróttal kb 3 másodperc alatt kinyitja a szekrényt. 2 kézigránát van benne, némi kötszer, egy Veles detektor, meg két vaskos dosszié. Megegyezünk Szergejjel, hogy igazságosan osztunk, övé a két gránát meg a kötszer fele, Tatjánáé a kötszer másik fele meg a Veles. Nekem elég a két dosszié.
Beesteledett, nem megyünk tovább éjjel, itt maradunk, felváltva őrködünk Szergejjel. Majd reggel indulunk tovább. A tűzfénynél eszembe jutnak az emlékek, előszedem a zsákomból az íjat, összeszerelem, meg összerakok hozzá néhány nyílvesszőt is. 6-ot pengeheggyel, 2 robbanófejjel.

Morzsinak és nekem nem kell fedezék kitöréskor, ő alapból immunis rá, én meg a túlzott tetrodoxin használat miatt.
 
Utálom ezt az átkozott ingovány,és ezt az átkozott jeget! Éppen egy vándoranomáliát üldöztem amikor hirtelen beszakadt alattam a jég . és a mocsárban derékig süllyedtem,de ez nem volt elég a Sig 550-esem is beleesett és elsüllyedt. Ráadásul jól meg is fáztam. Ilyen az én szerencsém. Most itt vagyok fegyver nélkül,és olyan szerencsétlenül érzem magam,remélem minden hamarosan jobbra fordul..
 
Kosztyán sikeresen fel is keltett, kisétáltunk a barakkból, és egyenesen a konyhára mentünk nekem egyerős kávé ért.
gyorsan lenyomtam, majd vissza mentünk a barakkba, és kosztyán részletesen is elmondta a mondani valóját...

Aha, szóval kiküldenek minket kettőnket a terepre, hogy gyűjtsünk adatokat, mert a parancsnokság besokallta az előző veszteségeket. Oltári!
Kosztyán arcán is látszott az hogy egyet ért az állás pontommal, miszerint ez őrültség.
De hát a parancs az parancs, ha nem teljesítjük az eléggé nagy gáz!
mondta kosztyán.
Jól van, de előbb be kell szerveznünk még 1 embert.
Kit? kérdezte kosztyán.
Agyart! jelentettem ki.
Ki az az agyar, és merre van?
Egy stalker agropromba.
Nekem mind1. mondta kosztyán.
De ugye tudod, hogy a Katonai stalker öltözetet nem vihetjük magunkkal, mert akkor két lábon járkáló célpont leszünk a stalkereknek.
Neked itt az exo, de nekem nem igazán van páncélom.
Dehogynem! majd rá mutattam a másik védő öltözetre.
Kosztyán arcán egy kis megkönnyebbüléssel elvegyült jókedvet látok.
még aludtunk pár órát, aztán korán reggel kb. 6 kor szóltunk 2 pilótának, hogy vigyen minket agropromba.
 
Korán kelek, lehetőleg még ma át kéne érnem a raktárakhoz, nem ártana beszélnem Skinnel, és lepakolnom ezt a sok cuccot.
Lesétálok a bárba, kérek 1 jó kávét.
Kortyolgatok, közben lejön Jonov is, és azzal kezdi, hogy elkezdtek gyártani 1 dragunov modifikációt, vadászoknak, majd mutatja a PDA-ját, a fegyver teljesen úgy néz ki mint a dragunov, és a TIGR-9 névre hallgat.
Szólok a csaposnak, majd kérdezem tud e ilyet szerezni?
Nézi az adatokat, majd megszólal: min 2 hét.... és nem lesz olcsó.
Nembaj, intézkedj...nekem megéri.
Kávézás közben megkérdezem: nem jönnél le velem a raktárakhoz?
Be kéne pakolni a rejtekhelyünkre 1-2 cuccot.
És ha még mindig arra császkál 1-2 bérgyilkos, jól jön a segítség.
Velem tart, azt mondja úgy is szüksége lenne az egyik speciális fegyverére.
Felcuccolunk, majd elindulunk a raktárak felé, gyorsabban haladunk, így hogy a felszerelést 2-en hozzuk.
Még szállingózik a hó, de nem zavar különösebben.
Ahogy haladunk a szabadsági bázis felé, eléggé feltűnő, hogy se egy őrszem, vagy őrjárat, de úgy is nemsoká megtudjuk, hogy mi a helyzet.
Közeledünk, de már látszik, hogy itt nem babra ment a játék.
Szétlőtt harckocsik, hullák vér és korom a "fehér" havon.
Ráfordulunk a bejáratra, 1 őr....
Megkérdezem: Skinflint merre van?
A műhelyében.....a tegnapi összedörrenés óta folyamatosan dolgozik.
Kopogok az ajtófélfán, majd benézek.
Némi megkönynyebbülés látszik az arcán ahogy meglát.
Hoztam neked valamit: és elővarázsoljuk az eggyik táskából a forgótárast...
Néz 1 darabig, majd megkérdi honnan???
Hosszú....inkább azt mond mi történt itt?
Monolitok támadtak meg....harckocsikkal, exok-kal,nehézfelszereléssel.
Látod....azóta dolgozom, de a szanitéceknek sem jobb elhiheted....
Egyedül nem bírtuk volna,de itt mindenki volt......
Zsoldosok, katonák, stalkerek..... egy jópár itt tölti a "hosszúhétvégét"
Nem tudnál 1 kis átalakítást prioritásba helyezni?
Attól függ mekkora az a kicsi.
Kellene 1 jópár speciális zseb a teljes ruházatomra....kb 10-12 db, lehetőleg nem zavaró helyen.
Arra az 1 napra pedig kellene valami kisebb.......
 
Jajaj ez a kislány még az anomáliákkal is játszik, ha azt tudná hány embert ölt ez meg már biztosan nem tartaná oly viccesnek.Az egyiket még a saját szememmel is láttam, felkapta a palit, elkezdte csavargatni össze-vissza lehetett hallani, ahogy zúzta péppé a csontjait, de még mindig életben maradt. Folyamatosan azt ordította, hogy lőjem le, de nem tudtam megtenni, csak álltam ott előtte, és le voltak bénulva az idegeim. Végül a zóna megkönyörült rajta, felgyorsította a pörgetést, és a centrifugális erő egyszerűen cafatokra tépte, a vér és a különböző testrészek özöne záporozott a békés tájra.
Aztán még ott álltam egy ideig , teljesen elvesztettem az időérzékemet, mire továbbindultam már rámszáradt az ismeretlen stalker vére.

Na de félre az állandó rossz hangulattal és térjünk vissza a jelenbe, a mai detektorokkal már az ember szinte játszi könnyedséggel meghatározza ezheknek a helyét, ha van pár ezer rubele a szerkezetekre.
Továbbhaladunk, egy idő múlva kiérünk a gyilkos anomáliarengetegből.És az utolsó eset óta Tatjána sem játszik már a fizika eltorzult törvényeivel.Jobb is, a zóna nem szereti a tréfákat.
Kisvártatva egy régi épülethez érünk, tüzetgyújtunk az egyik ott maradt fémhordóban, és kipihenjük a nap fáradalmait.
Nem tudom még , hogy elmondjam e pedegógiai célzattal a fent említett történéseket Tatjánának, fiatal még, nem kéne ilyenekkel terhelni a lelkét, de mégiscsak lehet, hogy hozzá kéne szoktatni a zóna zord körülményeihez.

Lehet, hogy elmesélem neki egy cigaretta és egy kis pohár vodka kíséretében, ,ég nem tudom elég fáradt vagyok most ehhez.

Nagyszerű a végén még ilyen apáskodó hajlam lesz belőlem!Már csak az kéne ,van elég gondom magammal is, még itt a zóna keblén kölyköket is babusgassak.De azért elmondom neki, mert ezzel a mi életünket is veszélyezteti.
 
Végre megérkeztünk Agropromba, mit sem változott a hely.
Nem tudom hogy az istenbe tudott ennyi modifikációt csinálni skinflint rajta, de nagyon meg vagyok elégedve az exoskeletonal.
A légzőmaszk lekerült a sisakról, és be lett építve sisakba egy modernebb levegő szűrő. jobban hasonlított a bulat páncél légzőmaszkjára.
az exoskeletonosaknak nagyrészt gondjuk szokott lenni a látással, mivel a maszkon kicsi a lencse, de ez meg megint cserélve lett, egy erősített keményebb üvegre, merném azt mondani, hogy kb olyan tartós mint a szénszálas üveg.
Egy szó mint száz, nagyon szuper lett a páncél.
Közben lassan elértük a szolgálatos hely őrséget, és megkérdeztük ismernek-e errefele egy Agyar nevű technikust.
Szinte nem találtunk olyan embert aki azt mondta volna hogy nem.
A környék leghíresebb technikusa, egy spécizett Exoban jár ő maga is.
A mende-mondák szerint a csatorna rendszerben van egy "bázisa" de senki se tudta megerősíteni hogy igaz, mivel még senki se találta, főképpen hogy lent nyüzsögnek a mutánsok.
na mondtam királyság, de erre pihenjünk még 1 et.
azzal egy fél napot pihegettünk a szolgálatos állomáson.
 
Már csendben megyünk egy ideje, de most egy épületet látok. Régi, szocreál stílusú valami,
a baleset előtt talán egy garázsépület lehetett. Egyre közelebb érünk hozzá. Látom, már ajtaja
sincs. Belépünk. Már mások is jártak itt, mert egy üres hordó van, benne némi fával és
papírral. Még egy öngyújtó is hever a földön. Tehát ez valami tűzrakóhelyféleség.
Igazam volt, Kerenszkij tüzet gyújt, és kijelenti, hogy majd reggel tovább megyünk, itt fogunk aludni.
Na végre, van egy kis alkalmam barkácsolni. Szergely enni ad Látónak, Kerenszkij pedig
lámpát vesz elő, és körbe-körbe járkál, minden sarkot átvizsgál. Mit keresne bármi is egy ilyen
ócska, elhagyott épületben? Felmegy a lépcsőn, majd leszól szergelynek: "lenne itt egy kis
szakmunka a számodra". Szergely eldobja a cigit, mivel rágyújtott, és felszalad. Nevetést hallok.
Én közben a PDA-mon bogarászok, van rajta amőba, azzal játszom. Ez a szemétláda mindig
legyőz. De nem értem, annyira odafigyelek, és mindig az utolsó pillanatban látom hogy
csőbehúztak, onnan pedig már nincs visszaút. Áááá, ez idegesít. Elrakom a PDA-m, és inkább
az IL-86-osommal foglalkozom. Még nem is lőttem vele. Nézegetem a kezemben,
olyan tekintettel, mint egy kissrác karácsonykor. Leveszem a távcsőről a lencsefedőt,
és belenézek. Egy pillanat alatt bepárásodik az egész, mivel rálihegtem valahogy.
Letörlöm az ujjammal, most meg az ujjlenyomatom marad a lencse közepén.
Zsebkendővel nagynehezen megtisztítom, amikor is látom, hogy társaim lejönnek a lépcsőn.
Idejönnek hozzám, és kapok pár csomag kötszert, meg egy veles detektort. Ez az, egy ilyen
pont kellene! Megköszönöm, majd Szergej leül mellém. Mit akarhat?
Elkezd mesélni arról, hogy milyen veszélyesek az anomáliák, ne játszadozzak velük.
Mesél egy történetet is arról, hogy látta, amikor egy sztalkert felkapott egy örvény, és cafatokra
tépte. Jujj. Ez kicsit megrémített. Én nem akarom, hogy széttépjen valami ilyesmi. De az csak
nem árt, ha messziről megpiszkálom egy kicsit... Na mindegy, ha zavarja őket, többé nem csinálok
ilyet. Kár, mert jó móka volt. Szergely elmegy, és leül a hordó mellé, ahol épp Kerenszkij
rakja össze az íját. Van íja? Még nem is láttam. Hatékony lehet, jó csendes.
Ismét ölembe veszem az IL-86-ost, és nézegetem. Elhatározom, hogy be fogom lőni.
Apám egyszer elmagyarázta, hogy kell, megpróbálom. Keresek valami felületet, amire lőhetek.
Találok is egy táblát, valami ábra van rajta. Biztosan az alaprajz. Keresek egy alkalmas ablakot, ahonnan lőhetek, majd kimegyek, és kb. 50m-rel az ablak elé helyezem a táblát. Visszaszaladok az épületbe, letérdelek az ablak elé, letámasztom a fegyvert, és az irányzékba nézek.
Tisztán látni a célt. Kiválasztok egy pontot rajta, van valami piros színű ember sziluett majdnem a
közepén. Célzok, nehezen megy ez, az a szálkereszt állandóan ugrándozik. A tust kissé
megigazítom a vállgödrömben. Ismét célzok, már jó, lövök. A távcső homlokon csap, sötétség...
 
A legutóbbi eset apámmal is megtörtént vadászat közben, pedig elég rég óta csinálja :D
A véletlen játéka az egész, rádadásul Tatjána még nem is fogott lőfegyvert a kezében, szinte törvényszerű hogy elrontson valamit.
Ekkor jutott eszembe ez az eset apámmal meg a CZ-550-esével :D
 
He? Ez mi volt? Valami tompán puffant odakint,és aztán a nagy csend. Talpra ugrok,mert rosszat sejtek. Kint a Lány ,fekszik háttal a havon,úgy kinyúlt,mintha agyonütötték volna. A közelben senki. Egy forró pontot sem érzékelek. A jobb kezétől távol Szisz formás alakja,amivel fekete legyőzte a két csápost.
A fejétől jobbra a Sziszből kilőhető hosszúkás és hegyes,vastag végű fullánkos,közvetlenül a hóba zuhanva.
nem mozdul,de a kis párafelhőcskékből az orra környékén látom,hogy lélegzik.
Ahogy bírok ,elkezdek torkom szakadtából vonyítani. Gazdát és Feketét hívom,közben leülök a Lány mellé,de azért nagyon odafigyelve kémlelem a távolt. A hosszúkarú -aki egyébként nagyon hasonlít a kétlábúra-gyakran ilyen trükköket dob be,mielőtt k-i-f-o-s-z-t-a-n-á az áldozatait. Attól félek,a Lányt még magával is hurcolhatja,amit nagyon nem szeretnék.
Azt hiszem kapnék is Gazdától,ha így lenne.
 
Miután megszereltem a motort, és eladtam a felesleges dolgokat, elindultam a Vöröserdőbe. Út nyugis volt, nem támadtak meg. Fél óra alatt értem a házhoz. Elég kicsi, nagyjából 10 négyzetméter. Nagyon rég járhatott már itt ember, mert rossz állapotban van. Megkerestem az ágyat, valamennyire rendbehoztam, és a ki-, bejáratokat eltorlaszoltam. Leültem az ablak mellé, és néztem ahogy a hó szállíngózik az erdőbe.
 
Na jó, ezt nem hiszem el... Anyám ma telefonált, hogy apám elment vadászni, aztán jön hazafelé
felrepedt homlokkal... Nem fejbevágta a távcső?!:D
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul