Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
(Köszönöm a megértéseteket, mert ezen múlik további sorsom . taps1 )
 
Mégrkeztem végre! Néha - néha látok egy stalkert, de ezenkívül mintha kihalt lenne a terület. Félóráig semmi sem történik, amikor egyszer csak átrepül felettem egy helikopter. Nem tulajdonítok neki sok jelentőséget, egészen addig amíg meg nem szólal a gépágyúja. Hasra vágom magam, de észreveszem, hogy nem rám lől. Kinek olyan fontos eltenni valakit láb alól, hogy egy helikoptert is bevet?
 
Folytatuk hát az ivászatot, heg és én már kissé beáltunk, de még betudtam nekik mutani a volt szakasztársam.
Úgy a 8-ik üveg vodka közepénél az egyik stalker kidobta a tacsot, beterítette a pult felénk eső részét.
Még szerencsém hogy az elején itettem a csaposnak, hogy holnap fizetek, mert máma leiszom magam de nagyon, számolta is a vodkát.
összeségében 20-30 üvegnél járt a bagázs.
Heg is kezdte furán érezni magát, én is csúszkáltam már össze-vissza.
Kikértünk még egy-egy "kisérő"-t utána képszakadás.
Másnap délután 3 kor ébredek, érzem hogy hasogat a fejem és a gyomrom, de valami irgalmatlanul.
Körülnézek, és látom hogy valahogyan felkerültem az egyik gyártetőre, de hogy hogyan azt már nem tudom.
Le ordibáltam a szolgálatos őrségnek.
Hogy a picsába kerültem ide fel?!!
Az őrök kissé elmosolyodnak, és röhögő görcs tör ki rajtuk, amint felnéztek.
Ekkor megpillantottam a tornyot, friss szögelésű deszkákkal, az én felőlem eső szögekkel.
Ne basz... kizártam magam a tetőre.
leültem a tetőre, és neki álltam gondolkozni hogy mi a fene történt tegnap.

Hát igen a pia eléggé odavágott, remélem voltatok másnaposok, és volt hasónló élményetek reggel, valamint nem esik nehezetekre cifrán folytatni. fogatlan
 
A fene ennyire sose voltam másnapos ! Ááá. Jó ma itt maradok.
Mit szólnátok egy HALO-s szerepjátékhoz ? :D Tudom nem nagy ötlet de kedvet kaptam rá. :)
Egy másik szobában máshogy !
:twisted: :lol:
 
Ha ennek a sztorinak vége találjunk majd ki valami királyosat. Vagy akár ezzel párhuzamosan is lehet . Mondjatok valami témát. Aztán akkor két helyre is írhatunk egyszerre. :)
 
ma felvételi van, nekünk meg azért nem kell menni hétfőn suliba ,mer a csűrhe nem tudja kipihenni magát :D
 
csak én vesztettem el a fonalat? na mind 1 folytatom a még jelenlegit. :?

Néhány dologra még emlékszem.
a stalker rókázására, meg amikor elmentünk a bárból.
Na mind egy de azért nem ártana összeszednem magamat mondjuk estére.
Odamentem hát a toronyhoz, oldalt volt egy kis szegély, hát lemásztam arra, és ott bementem a toronyba, onnan pedig lelépcsőztem.
Gyorsan odamentem a tatyómhoz, minden benne volt katonás renben, bár csodálkoztam, mert nem így hagytam.
Mikor megfordultam Iván állt elöttem.
Sokat ittál. mondta hűvös kijelentéssel.
Lehet, lehet hogy nem. mondtam vissza.
Ekkor egy kérdő arckifejezést tett.
Nem láttad Zakheievet?
De éppen alkohol ártalmait gyürkőzi a bárban egy jó erős kávé társaságában.
Kávé? az rám is rám férne.
Gyere utánam. megfordult és elindult a parancsnokság felé.
Össze húztam még a szíjat a Táskán, és elindultam utána.
Lent várt ránk Nejvajka Ezredes.
Ivánostov fogott egy fémpoharat, megtöltötte egy fekete színű, erős lötyel, majd felém nyújtotta.
Kezembe vévén elfogadtam, megszagoltam, szokatlanul erős kávé szaga volt.
Belekortyoltam hát, már a szaga felkeltett, de az íze, az kivert az eszemből minden fáradságot.
Az ezredes intett egyet, erre a 4 exopáncélos őr kivonult az épületből.
Rá néztem mind a tisztre, mind a volt bajtársamra.
Úgy tudom hogy maga megbízható ember.
Bólintottam, majd újra belekortyoltam a kávéba.
Lenne itt egy kénye ügy az ön számára.
Na ekkor már nem birtam magammal, és erős hangnemben vissza kérdeztem.
Miből gondolja hogy nekem közöm lenne magukhoz?!
Miért kéne segítenem maguknak?!
Az ezredes arrogáns modorral folytatta.
Azért mert amíg maga a betont nyalta, én addig átolvastam az aktáját!
Maga volt az egyik legkivállóbb katona az amerikai tengerészgyalogosok között, annak ellenére hogy nem is amerikai származásu!
Több kitüntetést szerzett mint egy tábornok.
És ezeket az érdemeket, nem a szép szeméért kapta, hanem a szívosságáért és a kitartásáért.
Ekkor Iván is bekapcsolódott.
Tudom mi a következő küldetésed, amit az ugy nevezett Exoskeleton Zsoldos csapat adott!
Ez utolsó mondat hallatán lesütöttem a fejem.
Újra az ezredes szólt.
Miért csatlakozott hozzájuk?
Még mindig lesütött fejel, megszólaltam.
Mert nem volt választásom.
2 kérdésem van még, aztán elmehet. Mondta az ezredes.
Felnéztem. Hallgatom.
Hol volt az afganisztán utáni elkövetkezendő 2 évben?
itt. Pontosabban 1 hetet military stalkerként, az orosz kormány kérésére, de miután lekaszáltam egy csapat zsoldost, átkerültem az Exoskeleton hoz.
Az ezredesen a military stalker szónál meglepődött, Ivánon nem láttam meglepődést.
Értem szólt higgadtan, majd folytatta.
Ha önnek most adnék egy küldetést azon célon hogy szerezzen információt az agyperzslőről, akkor ezt elfogadná?
Újra lesütöttem a fejem, rámeredtem a kávéra, már éreztem az oldalán hogy langyos, ígyhát fogtam és legurítottam az egészet.
Letettem a poharat az asztalra, és az ezredes felé fordultam.
Csak ha szabad cselekvést kapok.
Az ezredes vett egy mély levegőt, és elfogadta a feltételemet.
Az ezredes éppen fordulna meg, amikor rákérdeztem arra, amit már amugy is tudtam.
Maga a Tábornok ugyebár?
Ezt ön is tudja. Felelt higgadt, kijelentéssel, de nem lekezelő hangon.
Kicsit mosolyra húztam a számat, majd megfordultam és sürgös léptekkel siesttem ki az épület föld alatti részéből.
Ahogy meglátták az őrök hogy jövök kifele abban a pillanatban elindultak lefele.
Gyorsan felkaptam a hátamra a táskámat, és elindultam a csapos felé, mert ugy tudom hogy kapcsolatban van Szidorovicsal, pontosabban tudja a rádió frekvenciáját az öregnek.
A parancsnokság állásainál megállítanak az őrök, gyorsan áthaladtam volna rajtuk, ha Iván nem állít meg.
Mit akarsz még? Kérdeztem.
Tudom hogy meghalt Duvinyov, de értsd meg a katonai Stalkerek csak megrendelésre dolgoznak a magas rangú tiszteknek, a tisztek pedig kapcsolatban állnak a kormánnyal, remélem érted hogy mire akarok kilyukadni.
Értem, mehetek?
Mehetsz.
Sietősen elindultam hát a bár felé.

A francba érzetem én ezt hogy hosszú lesz, de csak a végeredményben derült ki hogy menyire.
 
Egy hangos kiáltásra ébredek, de még mielöőtt összeszedhetném a felszerelésemet, csaholást, ugatást hallva, megtorpanva felfigyeltem, mivel még hajnal volt.
Majd a távcsövemet elövettem, és körülkémleletem a hangok forrását. Körülbelül 4-5 kutyát láttam, ahogy tölem kb 100 méterre, egy bokros részen a cafatokra tépett stalkert marcangolták. Ez már szinte megszokott volt számomra, hogy efféle dolgok megtörténnek errefele, pontosabban, itt, Agropromban.
Ha jól láttam egy zöldfülü sztalker volt az áldozat, aki nem volt elég körültekintö, relikvia-kereséskor...
Lassan feltápászkodtam az alvóhelyemról, mely mellesleg egy fa tetején volt, nem messze a szolgálat bázisától.Átnéztem a cuccomat, és észrevettem, hogy elfogyott a Grozámból az összes töltény, ezért sietve felpakoltam, és a tartalék fegyveremet, egy jo kis spas14- est elővéve elindultam a bázisra, lőszerért.
Alig hogy lejöttem a fáról, hallottam pár ismerős hangot a bokorból....Kutyák!
Futásnak eredtem, és közben hátra-hátra pillantva néztem, ahogy beérnek azok a dögök, amik az előbbi zöldfülűt széttépték..majd gyors hátraarccal elörántottam a sörétest, és 2-3 lövést leadtam, ami az épp rámugrani készülő 2 dögöt pont elkapta.
Szerencse.Vagy mégsem?Épphogy lelőttem öket, másik 2 állt helyébe, köztük a falkavezér.Rám pályázott, már szinte éreztem bűzös lehelletét a nyakamban, amikor hirtelen géppuskaropogás törte meg a menekülést. A kutyák megtorpantak, én viszont futottam tovább, hajtot az adrenalin...
A szolgálat emberei voltak, akik észrevették az engem üldöző kutyákat, és persze engem is. Futás közben elestem egy faágban, mint késöbb kiderült, szerencsém volt. mivel az egyik kutya pont beért, a szolgálatos pedig engem is lelött volna ha nem esek el...
Néhány másodperc, és a fegyvertűz elhalkult.
Kinyitottam a szememet, és végigtapogattam magamat, hogy egyben vagyok-e ... még igen, de a vállamat és a kézfejemet elkapta egy-egy golyó, ahogy a földre vetődtem. Hiába, a kutyáknak esélyük sem volt, ezek a fickók értik a dolgukat, de ez csak az ő rutin-feladatuk, nem mintha meg lennének lepve.
Feltápászkodtam, és odamentem hozzájuk. Megköszöntem nekik az életemet, és mindhármójuknak adtam, egy-egy rejtekhely-koordinátát, amit ők megköszöntek, mivel látásból ismertek engem, és én is öket... a vezetöjük valami Igor volt... Még mázli, hogy nem később bukkantak fel, mivel akkorra már csak a kutyák desszertjeként végeztem volna.
Miután rendbeszedtem magamat, észrevettem, hogy eléggé eltávolodtam az eltervezett útvonalamtól, és valami fura helyen kötöttem ki, ami tele volt anomáliákkal, de ez nem tántorított el célomtól.
Elővettem a PDA-mat, és bemértem, hol is vagyok. Ismét nagy mákom volt, mivel kiderült, hogy nem a szolgálat közelében, hanem az Agropromi Kutatóintézetnél vagyok, pontosabban, a bejáratánál. Régen itt volt egy Stalker tábor, de mára már elhagyatott, és mindenféle mutáns, és azzal egyenértékű, szóval ugyanolyan aljas, banditák, kóboroltak itt.
De sebaj, nincs olyan messze a bázis, csak olyan 1.5 km-re- heh gondoltam én- csakhogy rápillantottam az időre, és eszembe jutott, hogy ilyenkor, ami mellesleg este 7 óra, különösen aktívak a szörnyek, és jobb, ha nem megyek már sehova. Úgyhogy fogtam magam, és letáboroztam, egy elbarikádozott vasuti kocsiba amit énis rendbeszedtam, majd felálitottam egy-két csapdát a bejárathoz.Biztos ami biztos ... bár mehettem volna az intézet védett helyeire, de meggondoltam magam, mivel a ruhám, és a lőszerkészletem is eléggé leamortizálódott, úgy döntöttem, hogy nem megyek, meg láttam néhágy vérszívót is, ez még rátett egy lapáttal.
Korán keltem, nehogy időt veszítsek, és halkan elindultam az úton , a bázis felé. Félúton járhattam, amikor észrevettem néhány banditát, akik egy szolgálatost álltak körül, egy másik szolgálatossal pedig beszélgetett a vezérük.
Majd a szolgálatos valami olyat mondott, hogy "soha, én ezt nem teszem", erre a vezér a másik szeme láttára fejbelőtte, és hulláját odalökte egy anomáliába, ami cafatokra darálta. Ezután odalépett a másikhoz. Ezt már nem hagyhattam, mivel közelebbről nézve észrevettem, hogy ez a sztalker pont úgy nézett ki, mint amelyik tegnap megmentett. Egy roncs mögött voltam, és eszembe jutott, hogy itt rejtettem el valahol annak idején egy Vintart, teletárral, de nem tudhattam, hogy ott van-e még. Megnéztem, és hál' istennek ott volt ahol hagytam, a fatönkben . Kivettem, céloztam, majd fejbelőttem a vezért. Mivel hangtompítós, senki nem hallotta honna lőttem, igy ezt kihasználva lelöttem a másik 2 bandiát is, majd körülkémleltem, továbbiak után. A veszély elmúlt, és a szolgálatos arcára kiüllt a félelem, és a megkönnyebbülés. Mindkettö egyszerre, hiszen nem tudhatta, hogy ki volt az. Ekkor előbukkantam a bokrok közül, és amint megpillantott, felugrott, és örömtől ittasan maga felé intett. Én pedig gyorsléptekbe odasiettem hozzá, megköszönte nekem, majd a felszerelését visszavette, és együtt visszamentünk a bázisra. El mondtam neki hogy miért megyek oda, és ö válaszul csak annyit mondott, hogy nem kerül neked semmibe a lőszer, annyit viszel, amennyit elbírsz. Erre kikerkekedett a szám, és tömött hátizsákkal jöttem ki késöbb a raktárból...
Mint később kiderült, a fickó értékes infókat szállított visszafelé, de útközben elkapták őket, és csapdába estek. Nem maradt sok idöm visszatérni a relytekhelyemre, épp indultam volna, amikor odaállt elém, és azt mondta: -Nyugodtan maradj itt, a bázison, mindog szívesen látjuk a hozzád hasonló rendes csávókat...
Renben, ha nem probléma, merre van a WC? - kérdeztem, mert a sok izgalomtól, és persze a sok vodkától már nem bírtam sokáig..
- Ott egy száraz bokor..- mutatott a hátamögé
Majd dologm végeztével visszamentem a buliba ahol leittuk megunkat a Zónahatárig...
 
Újabb reggel az ingoványban. Szép napsütéses reggel. Rideg azzal fogad, hogy érkezett egy csomag nekem valahonnan a zóna határáról. Ideadja. Nézegetem, de nem találok rajta semmit hogy ki küldhette, csak egy kézzel írt feliratot: Ez még nálam maradt, de a tiéd! meg a nevem van rajta. Kibontom. Egy fekete csigás íj van benne, optikai irányzékkal. Valóban az enyém, kedvelem ezt a fegyvert, pontos, erős és csendes. Veszek néhány energiaitalt meg némi ételt Ridegtől, utána átmegyek a bázis hátsó elhanyagolt részére gyakorolni egy kicsit. Pompásan érzem magam, semmit sem vesztettem az íjásztudásomból. Egyszer csak üzenet a Csapostól: megvannak a monolithos PDA-k másolatai, tömörítve küldi nekem amint lehet. Visszaírok neki hogy oké, köszönöm. Egy perccel később egy segélykérő üzenet fut be hozzám, néhány Tiszta Égbolt tagot megtámadtak a régi gépállomásnál. Két osztag visszajelzett hogy úton vannak, jelzek hogy megyek én is. Beugrok a technikushoz, kész van a Gauss puskám, így hát fizetek és viszem, meg vagy négy tárat hozzá, valamint az íjamat, némi munícióval. Petrovics kinn sétál az udvaron, nincs nála semmi, a kutyával jáccik épp. Odafutok hozzá és megkérdezem van-e kedve harcolni egyet, mivelhogy kiváló lövész, ezért örömmel hallom hogy igent mond, és már fut is a felszereléséért. Áldom annak az alkesz Kardánnak a kezét, a fejlesztésekért amit a exoskeletonomon megcsinált, erősített szervomotorok, így futni is tudok benne. Közben mellém ér Petrovics is, teljes harci felszerelésben és harci kedvben. Nekiiramodunk az ingoványnak, futunk mint a félőrültek, a kutya előttünk jár, keresi a biztonságos utat. A közelbe érve megállunk, kifújjuk magunkat, távcsöveket elő, tájékozódunk. Mivan??? Mit keresnek itt a monolithosok? Szerencsére csak hét ember, de beszorították a fiúkat. Petrovics már lapít is egy teherautó roncsai között, tökéletes fedezékben. Én egy rozzant Lada mögött állok meg. Megérkezik a másik két csapat is akik közben találkoztak és egyesültek. Mintha valaki jelt adott volna, egyszerre kezdünk támadni, ez meglepi az ellenfelet. A kutya meglapul a gazdája mellett, ebből a buliból ő most kimarad, biztonságosabb neki így. Az erősítéssel együtt hamar befejezzük a csatát. A beszorított csapat súlyos veszteségeket szenvedett, sok a sebesült, de mindenki adja a nála lévő kötszert és elsősegély csomagot, hogy csak sebesültek legyenek és ne halottak. Átkutatom a monolith-osokat, begyűjtöm a PDA-kat, a többiek a fegyvereket és más egyebeket. Az egyiknél van egy Dragunov, meg némi lőszer hozzá. Ezeket átadom Petrovicsnak, aki ugyan tiltakozik de nem érdekel. Közlöm vele hogy ez az övé, Ez a jutalma a kiváló munkájáért, ekkor megadja magát és elfogadja, nem vitatkozik tovább velem. Visszaindulunk a bázisra, mindenki visz vagy támogat egy sérültet. Néhányan a csapat körül sétálgatnak, vigyázva ránk. A bázison Lebegyev, a bázis parancsnoka magához rendeli Petrovicsot és engem. Felmegyünk, Lebegyev gratulál a sikeres akcióhoz, átadom neki a PDA-kat és közlöm vele hogy a másolatokat leküldöm a Csaposnak, beleegyezik. Petrovicshoz fordul, megköszöni neki a kiváló munkát, és egy stalkerruhát ad át neki. Petrovics szokás szerint tiltakozna, de Lebegyev közli vele, hogy nem szokás az ő döntéseivel vitatkozni, ekkor Petrovics ismét abbahagyja a tiltakozást. Lemegyünk Rideghez vodkázni, meg megetetni a kutyát. Most látom csak hogy ennek a kutyának csillog a szeme. Nem vak! Mozgatom előtte a kezem és követi a fejével. Mától kezdve nem Morzsi lesz hanem Látó! Rideg egy szép nagy darab vadkanhúst hoz neki, meg vizet, Látó pedig láthatóan nagy élvezettel fogyasztja, mint mi a jól megérdemelt vodkát. Egészségünkre!
 
Egyre furcsább dolgok történnek körülöttem. Még szerencse,hogy látok,és nemcsak a szaglásom után fogok fel dolgokatl. Értettem,hogy Fekete és a Gazda valahogy egy irányban szeretnének átkelni a sáron,meg én vezettem is őket,tudván,hol van a lábunk alatt ingovány és hol szilárd talaj. A Nagy Sár rendkívül halálos hely annak,aki nem ismeri. Egy rossz lépés és magába szív,lassan ,szörnyű kínok közt öl meg,és könyörtelen. Nem ad második esélyt.
Amint azonban ismét oly helyre érkeztünk,ahol igazság szerint ők maguk is boldogulnak,megszámlálhatatlan fullánkos kezdett sivítva,fütyülve mindenfelől röpködni,egyik másik a fejem közelében,és így jónak láttam egy kidőlt nagy ,terebélyes tölgy mögé behúzódni,a földre lelapulva megvárni,míg elcsendesedik minden. Jó gyorsan vége lett,és még igazából aggódnom sem volt időm,hogy mi lehet a társaimmal egyáltalán...
Fekete és Gazda vigyorgó képpel kezdtek hívogatni,mire fejemet lehajtva nagy szégyenben előjöttem. Igaz ,kaptam egy gyönyörű darab agyaras húst,de azért úgy érzem,nem nagyon érdemeltem ki. Semmit az ég világon nem tudtam nekik segíteni. Az éhség azonban erősebb a szégyennél,és éhesen rávetettem magam. Jó volt.
Később Feketének végre feltűnt,hogy látok. A kezét meg a dolgait mozgatta a szemeim előtt,én meg követtem azokat a tekintetemmel,és utána meg a képibe bámultam.
Biztosan nagyon tetszett neki a mutatvány,mert sokszor elismételte,sőt gazdámat is hangosan kiabálva odahívta,aki nagyon csodálkozott,már amennyire a gesztusaiból ki tudtam hámozni.
Azért e jó valahol. Most már ők is tudják,többre leszek képes értük.
Sőt arra leszek kíváncsi,mi lesz,ha megértik,keresztül látok az éj sötétjén is,mindenféle zümmögő,világító,és fényesen csillogó csodálatos dolog segítsége nélkül.
Amúgy ezen az új helyen van most egy kis időm körbenézni. Rendes és békés kétlábúaknak tűnnek nagyrészt,de vannak köztük furcsák is szép számban,akik kicsit olyanok,mint a Kísértet erdőben azok a furcsa narancsszínű bőrrel felruházott ,és szigorú tekintetű ,dörgő nélküliek. Itta közelemben is van két fura alak,aki erősen érdeklődik utánam,minden áron meg akarnak nézni közelebbről. Remélem Fekete majd távol tartja őket. Halottam már ilyenről,aztán mindenféle tűket szurkálnának belém,meg megcsapolnának,meg ketrecbe zárnának. Na,ebből én nem kérek. Inkább szorosan a két társam nyomában maradok,meg a hátuk mögé bújva félhangosan hörögni kezdek. Remélem nem lesz baj....
 
Lesétáltam a bárba, éppen valamit másolgatott a csapos, amit fúrcsálva néztem.
A csapos rám néz, gyorsan be is fejezi a másolgatást, és le is teszi a 2 pda-t.
6800 rubel lesz! jelentette ki.
Elővettem 16800 rubelt, csúsztatva odasúgtam neki:.
adja meg Sidorovics rádió frekvenciáját.
Gyorsan leírta egy papírra, és oda adta a kezembe majd egy ezrest vissza tolt, mondván többet adtam.
Balra fordulva a pulttól heget pillantottam meg aki félálomban a pultra dőlve csorgatta a nyálát.
Adj már neki egy erős kávét! mondta a csaposra nézve.
A csapos odatolt neki is egy fémpoharat.
Heg mit sem tudván a tartalmáról, az egészet lehörpintette.
Gyorsan fel kelt a félalmos tekintetéből, és szinte fuldokló arckifejezésre váltott.
A torkához kapott, és egy kiáltást tett, amit talán még a szolgálatnál is hallotak:
Bazd meg!
Az arckifejezése láttán nem bírtam ki és röhögés tört ki rajtam, de az egész kocsma is röhögött, a mozdultat láttán.
Kellet még úgy 2 perc mire kezdte érezni a forró kávé maró hatásának az enyhülését a torkán.
Ez alatt én elértem Szidorovicsot, és kaptam néhány hasznos információt.
Mázlimra nem került semmibe, hiszen régebben kisegítettem a vén kecskét amit most egyenlitett ki.
Heg oda jött hozzám és kérdezte mi a heylzet.
Én meg elmondtam neki hogy lenne egy kis földalatti "túrázás" mint lehetőség
a helyszín Sötét Völgy, ami amúgy még nappal is veszélyes, a felszínen, nem hogy éjszaka a föld alatt.
Mivel anyi pénzem nincsen hogy stalkerekel elintéztessem a dolgokat, így a tudosokkal is beszélnem kell, ők tudnának adni egy csapatot, és felszereléseket elvégre ők a legjobban felszereltek a zónában, a külsős támogatásoknak köszönhetően.
Hát a feladat adva van, akkor hajrá, Heg már a csapat része.
 
A fal mellé lapulva szaladok a helikopter után. Bemegyek ey épületbe, és onnan nézem a jelenetet. A helikopterből a gépágyúval sorra lövik le a zsoldosokat. Aztán előkerül egy RPG, és belelőnek a helikopterbe. Először köröz, közben a gépágyú szanaszéjjel köpködi a golyókat. Pár a mellettem lévő szobában csinál szép nagy lyukakat. Hirtelen a főrotor letörik, a kopter pedig becsapódik egy házba.
A zsoldosok gyorsan rendbeszedik magukat, és már indulni készülnek, amikor meglátok két tudóst. Megpróbálok kijönni a fedezékemből, de újabb helikopter érkezik.

Tiger! Gurítást kérek!
 
Hasogata a fejem.Lassan felkelek, egy matracon fekszem az egyik hangárban.
A cuccom a szolgálatos fegyverkovácsnál lett lerakva átnézés céljából, ha jól emlékszem.
Talán ma kelle elmenni érte, de előbb 1 jó erős kávé fog kelleni.
Lebicegek a bárba, kikérem a kávémat, közben körülnézek, vannak egy páran, de egy embert hiányolok.
Odafordulok a csaposhoz,Jonov-ról tudsz valamit?
Egy darabig értetlenül néz, de aztán megszólal: a kapucnis? valahol itt Rostokban megtalálod, kérdezz meg pár embert.
Elkortyolgatom a kávémat, és elindulok a szolgálat tábora felé, közben kérdezgetem tudnak e valamit Jonovról, majd egy stalker mondja, hogy valamiért elugrott Agropormba 1 hete, ma vagy holnap érkezik úgy mondta.
Megköszönöm a felvilágosítást, közben szép lassan beérek a táborba.
Odamegyek a "szerelőhöz" aki azzal vár, hogy miután átnézte a dragunovot, észrevette hogy egyedi, éjjellátós optikája van.
Pont jól jön, gondoltam, felpakolok, de mielőtt elindulnék, megkérdezem esetleg tudna e szerezni egy gránátvetőt, vagy tud e infót ilyen téren.Azt mondja, hallott valami titkos katonai akcióról ahol használhattak ilyet, de ezen kívül semmi, még a helyet sem tudja.
Körbekérdezgetek a bázison, hátha tudják hol a "megmentőnk" még beszélni szeretnék vele.
Azt mondják pont elkerültük egymást, pár perce ment át a bárba.
Visszabicegek, majd mikor befordulok a bár lépcsőjén, iszonyatos kiáltást hallok, majd röhögést.Mikor leérek, látom hogy a tegnap megismert Heg a torkát fájlalja, és rajta röhög mindenki.
KÖzben hátulról előjön az ismerős ruhás stalker, hát megkérdezem, a ruhát nem a freedomtól vette e a gránátvetőjével együtt.
Miután megmondja hogy onnan, megkérdezem ő esetleg tud e valamit a felszerelésért adott artefact-ekről, mert nem nagyon van kedvem lemenni yantarba.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul