Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
bár még puttiteng szavazatát várom, de így is elsöprő, úgy tűnik él még... egy darabig :twisted:
egy kis vissza tekintés Thunder múltjába:

2001. Október 17. Afganisztán, déli része a parttól 8 kilóméter re.

Naplóbejegyzés: Este 7 óra 1 perc.
Tegnap szép ütközetet vívtunk a rebelista csapatokkal, tőlünk 20 ember halt meg.
Sajnos 2 barátom is köztük volt, fene tudja honnan, de a lázadok szereztek egy páncéltörőt és kilőttek egy páncélozott csapatszállítót. 16 ember ült benne + a 4 fős személyzet, ez volt az összes veszteségünk.
A parancsnokságról újabb feladatott kapott a csapat:
A kikötőben van már az erősítés, 8 kilométerre van a part tőlünk a feladatunk a parti védelem gyengítése, esetenként megsemmisítése.
A holnapi hosszú nap lesz, a városban az előzetes jelentések szerint 500 Lázadó tartozkodik, a civileket elzavarták a városból.
Nekem viszont csak 170 katonám van, és pár páncélosom.
A taktika és a csapatmunka elengedhetetlen lesz. Remélem sikerül.

Tom Abrams Kapitány
Afganisztán 134-es Tengerészgyalogos század.
 
A franc. Beragadt a fegyver, az egyik dög meg elkapta Látó-t ugrás közben. Eldobom a TRs-t és lekapom a hátamról az Íjat. Elő egy nyílvesszőt, már feszül is az íj és a négypengés hegy szépen hasít keresztül a Látó-t elkapó dög fején. Isteni, bele is pusztul a lövésbe, a másikat Látó teszi harcképtelenné. Isten küldte mellénk segíteni. A harmadik dög a menedék ajtaját próbálja feltépni, úgy tűnik sikerrel. Már csak egy pengés nyílvesszőm maradt, befogom, imádkozom a zóna Szelleméhez, s közben útjára indítom a nyílvesszőt. Tarkólövés. Nem pusztul bele azonnal, de Látó elintézi. Elkezd tántorogni. látom vérzik a hátsó lába, méghozzá erősen. Odafutok hozzá, közben leveszem a sisakom és érzem a véralavadástgátló szagát, ami a vérszívók nyálában van. Előkapom a kulacsom és elkezdem mosni a sebet, látom hogy nem sok szívódott fel így hamar csillapodik a vérzés, teszek rá egy kötést, meg belocsolom némi vérzéscsillapítóval. Úgytűnik használt a mosás meg a csillapító, mert, a szííverése és légézse igy egyenletes, olyan mint amikor csak sétál. Felveszem a fegyverem és látom hogy valami darabka szorult bele, így pillanatnyilag használhatatlan. Összeszedem a nyílvesszőket, elrakom a zsákomba a TRs-el együtt és előbányászom a Sakharovtól kapott IL-86-osomat, betárazom, csőretöltöm, Ekkor nyílik a rejtekhely ajtaja és 3 nyúzott arcú alak lép ki rajta. Egyik kezem a kutyán, mintegy védve őt, a másik a fegyveren a biztonság kedvéért. Úgy néznek ki azok hárman mintha valami problémát egy férfias verekedéssel beszéltek volna meg.

Eddig túlélted, innentől kezdve rajtad múlik, lehetnek tudósok, banditok, vagy ami jól esik.
 
Jaj,a lábom. Nagyon fáj...Aúúú! Ez nagyon nem volt jó.Majdnem eltörte a csápos nőstény..Még szerencse ,hogy Fekete társam szépen rendbe rak. Tűröm. Csípős valamivel keni,olyan,mintha égetné,de legalább eltereli a figyelmemet. Aztán szép fehér szalaggal be is kötözi. Kicsit sántítok. Azt azonban mindegyik kétlábú tudja,még így is tudok járni.Maradt ugyanis három ép lábom,erre meg csak kicsit kell támaszkodni. Szomjas vagyok...
Az ajtó közben csikorogva kitárul. Elől a két furcsa,kicsit meglódítva,mögöttük Gazdám .Érdekes az arca. Kék meg zöld. Mondjuk amazok se éppen úgy néznek ki,mint Fekete,akin nagyon jól áll a második bőr...
Nem kevéssé hangosak is,valamin nagyon vitáznak,üvöltöznek egymással.
Fekete lenyugtat,de azért lövésre tartja a másik dörgőt. Jut is eszembe,az előző dörgő nem volt hangos. Inkább csak szisszent,és láttam a fullánkot is,ami kettéhasította az egyik támadóm koponyáját. Olyan színe van,mint fekete második bőrének. Nem fényes,nem is csillog,de határozottan érdekes. A vége nagyon hegyes,és hosszú,olyan,Szisz,a mocsári kígyó,akivel egyébiránt jóban vagyunk fura mód.
El is nevezem hát annak. Szóval ez ott Szisz,és van belőle jó néhány.
A kivetője is nagyon karcsú.Az egy sirályra hasonlít,ahogy kiterjeszti a szárnyait,de színe mint Károgóé..
Sirály felettünk ritkán fordul meg. Azt mondják régebben sok volt errefelé belőle,de nem bírta elviselni a Fényes Égboltot,és elköltözött. Kár. Szép vonalú,és nem pörölt soha.
Na mindegy.
A két furának nagy szerencséje van,hogy Gazdám és Fekete "foglalkozni "kezd velük,mert ha én tenném,azt hiszem,abban nem volna köszönet. Én biztos elrontanám őket.
Még rájuk nézni is förtelmes. Érzem,ahogy valami taszító erő árad belőlük,ami miatt minden valószínűség miatt összerúgták lent a port,mialatt itt harcoltunk.
Milyen dolog,hogy nem állnak mellnék a harcban? Kétlábúak ezek,vagy valami egészen mások? Nekem nagyon gyanús ez. Nem is érzem a kétlábúra jellemző verítékszagukat. Remélem megkapják a jutalmukat...
 
Az este a vége felé jár, de a nap még nem kelt fel, még fél óránk van hogy a még sötét éjszaka alatt elérjük a várost.
Nem hoztam az összes embert, hiszen tegnap sérültek lettek az ütközet alatt és őket se hagyhattam egyedül.
5 20 fős csoportba rendezett egységet hoztam magammal, a század legjobbjait.
A csapatok a következő neveket viselik: Zafir, Echó, Delta, Alpha, és az általam vezetett Thunder.
A felderítők külön csapatot alkottak, jelentéseik szerint 3 út vezet a városba, mindegyiknél van legalább 3 nehéz géppuska, és vagy egy tucat egyéb felszereltségű lázadó.
Érzem hogy sok lesz a veszteség, de nincs más választás meg kell rohamozni, még az elött hogy felkel a nap, mert úgy könnyű préda lesz bárki a mesterlövészeknek...
400-450 méterre járhattunk amikor megszólalt egy dragunov, jelentés az echoból, 1 embert kilőttek, tűz alá vették őket a géppuskák.
Echó viszonozzák a tűzet, innentől szabad kezet kap őrmester!
Vettem!
Minden egység támadás! Ismétlem. Minden egységnek támadás!
Rohamba kezdtünk, a lövészeink maradtak csak a buckákon, és kilőtték a nehéz fegyvereseket és a lövészeket...
Beértünk a városba, ami maga a káosz volt bent, a lázadok a házakból lőttek minket, akik az utca nyújtotta fedezékből viszonoztuk a tűzet, folyamatosan veszteségekről jelentetek az osztag parancsnokok.
A nap felkelőben volt, Megvilágította a várost.
Parancsnokság! Tüzérségre van szűkségünk! Ordítottam a rádióba.
Meglehetősen gyorsan válaszoltak.
Százados a tüzérség a rendelkezésére áll, Satelittel figyeljük önöket, dobjanak füstöt a célponthoz!
Vettem!
Füst jelet! Az épületekre dobjanak füst jelet!
Alpha, Echó,Delta,Zafír dobjanak füstgránátot a célpontokra, a tüzérség beméri azokat!
Parancsnokság, célpontok megjelölve! Rövid tüzérséget kérek az épületekre, Vége!
Értettük.
A távolban tompa puffanásokat lehetett hallani, nemsokkal később a 350mm-es lövedékek süvítő hangját lehetett hallani, és becsapódásukat az épületekbe...
Törmelék, por és egyéb volt a levegőben.
1 órás tűzharc és tüzérség kéregetős harc után végre partra rakták a gyalogságot, és együttes erővel el söpörtük az ellenséget.
Egy fél óra alatt össze szedtem a megmaradt embereket, nagyon kevesen maradtunk, a 100 fős csapatból mindösszesen 17-en maradtunk.
Az alpha és a Zafír egységet teljesen megsemmisítették.
A páncélosok még a városnak az első utcáiban Rpg-k áldozatai lettek.
Ez az utolsó bejegyzésem, holnaptól nem leszek a hadsereg tagja.

Tom Abrams Kapitány
Afganisztán 2001. Október 18. reggel 6 óra 42 perc.
 
(Jó kis feladvány, nem tudom, hogy a válaszom méltó lesz e hozzá.)
Vége a kisugárzásnak, épphogy csak kijövünk a rejtekhelyről máris újabb csapással sújt minket a zóna.
Szinte a semmiből előtűnik két öltönyös pali, ami megjegyzem hogy a zónában meglehetősen ritkaságszámba meg.Megragadnak, és az eddig rejtekhelyül szolgáló odúba vonszolnak meglepő gyorsasággal és gyakorlattal.Azt még látom, hogy pár vérszívó is megjelent velük együtt, ezzel lefoglalva társaimat.
Ledobnak az odú a belvíztől kissé sáros aljára, és annak vagyok szemtanúja, ahogy egy gojzervarrott elegáns kifogástalanul fényesre suvickolt cipő irdatlan erővel suhan a mellkasom felé.
A levegő kiszorul a tüdőmből, megpróbálok felállni, de összeesek.Ismét kísérletet teszek rá, de ekkor már a fent említett cipő, és a hozzá tartozó láb akadályoz meg benne.
Egyenlőre még semmit sem kérdeznek, csak ütnek, illetve rúgnak, igyekszek visszaütni, egyszer kétszer sikerül, de nekik mintha meg se kottyanna, sőt mintha én kétszer akkorát kapnék, ezért felhagyok vele.
Amikor már képtelen vagyok felemelni a kezemet akkor abbamarad a tortúra.
-Csempészgetünk?Lopkodunk?Aztán meg ide az isten háta mögé is jövünk kavarni a szart? Egyáltalán mit keres maga itt? Mit akar a zónától? Pénzt? Hatalmat? Feloldozást?
Az eddigi finom hangnemről átvált a már már állatias hangnemre, és a következőket ordítja egészen közel hajolva az arcomhoz:-Ha mi nem úgy akarjuk, akkor maga már nem élne! Mit vajon miért sikerült magának olyan könnyen ide bekerülni?!
(bocs de a többit holnapra ha lehet, a mfolytatáson még gondolkodnom kéne)
 
Hehehe....Ez már olyan X-aktás,Kiscsillag,de nagyon jó. Ennek a szellemiségében folytasd a témát,csak verd le őket valahogy.
 
Na ennél a pontnál érzem azt, hogy ez nekem már sok.
-Mit akarnak tőlem?!
Kérdeztem kétségbeesetten.
-Pusztán az életét, ha már a magához fűzött reményeket képtelen volt beváltani.
Mondták minketten egyszerre.Ekkor már elég erőteljesen kezdett rajtam eluralkodni egy nyugtalan érzés, hogy az életem nem is én irányítom, hanem valami más rajtam kívülálló erő.
Megfogtak és kivittek az odú elé a fényre.
Tudós barátom eléggé meg van lepődve, de azért a fegyvert készenlétben tartja.
(Mivel én félig öntudatlan vagyok és teljesen magatehetelen így neked kell velük elbánni Blackeunés Morzsi.)
 
Ahogy nézem a közeledő 3 alakot, furcsa érzésem támad. Valahonnan ismerem ezeket. Már láttam őket valahol. Megvan, a Duga-2 mellett dolgoztak a -7. szinten, egy Elmevihar nevű terven. Egy az Agyperzselőhöz hasonló szerkezet kifejlesztése volt a céljuk. Felállok, kezemben a fegyver, látom az egyik egy pisztolyt szorít Petrovics oldalához, a másik rámemeli a pisztolyát. Nem foglalkozok vele túlzottan, a páncél még az AK-tól is véd valamennyire, pisztoly ellen pedig kifejezetten jó. Lassan jönnek felém, közben mögöttük egy dombon feltűnik két Tiszta Égbolt tag, Zmaj és Druzsba, - a valódi nevüket nem tudom - a frakció két mesterlövésze, mindkettejük életét Petrovics mentette meg a Monolith-októl. Látom a célzásra emelt Dragunovokat a kezükben. Mintegy jeladásként leengedem a fegyveremet, az egyik féreg elvigyorodik, rámlő, Petrovics megbotlik és összeesik. Ebben a pillanatban megszólal a két Dragunov is, a két féreg pedig lyukas koponyával fekszik. Azonnal sprint és a biztonság kedvéért arréb vonszolom Petrovicsot, Látó gondjaira bízom, megnézem a két férget, begyűjtöm a PDA-kat, egy egyikben egy üzenet: Küldetés célpontja: Dr. Ivan Kruglov, feladat: megtudni tőle az információk lelőhelyét. Azonnal továbbküldöm az üzenetet a Péknek, mutassa meg Kruglovnak, és passzolja át nekem is a lelőhelyet. Észreveszem hogy valami csorog a kezem szárán, megnézem, a féreg amikor rámlőtt eltelált, szétlőtte az egyik szervovezetéket, meg a felkaromat is súrolta a golyó. Bassza meg, most vihetem javíttatni a ruhámat, nem örülök neki. Közben megérkeznek a lövészek is, Druzsba azonnal kezelésbe veszi a karomat, lefertőtleníti, beköti, és röhög rajtam hogy nem azzal foglalkozom hogy meglőttek, hanem azzal hogy szétment a ruhám. Közben Petrovics is éledezik, de néhány kék folton kívül semmi baja. Káromkodik egyet, megiszik némi energiaitalt és szokás szerint rágyújt. Egyszercsak távolról furcsa ugatást hallok, pont olyat mint amikor egy kutya talál valami számára érdekeset. Körbenézek, Látó sehol, elindulunk a hang irányába, egyszercsak látom hogy ez a lökött kutya egy kék artifact-al a szájában kb 6-7 méteres magasságba ugrik fel helyből. Körülnézek és vagy 6 artifact van a közelben. Nagyon jó, legalább a javításokra nem kell költenem.
 
Muhahaha! Ez óriási játék! Ezek a fényes valamik,ha a számba veszem őket,felrepítenek majdnem olyan magosra,ahol Károgó repked,legalábbis azt hiszem. Most már csak azon kell törnöm a fejem,ha a szám és a fogaim foglaltak,mivel kapom el a Károgókat?
A felugrás olyan könnyed,mint álmomban,a leérkezés pedig akárcsak egy tollpihéé! fenséges érzés,ahogy úszom a levegőben,és a földön sem érzem a súlyomat.... pattog1
ha valahogy rá tudnám mozdítani Gazdát vagy Feketét,hogy olyan kis tartót rakjanak rám,amiket ők is viselnek,akkor nekem is könnyebben menne ez az egész. És ez mily jó is lehetne,hiszen egy repkedő mocsári kutyára,aki még ráadásul lát is,ugyan ki számítana? És ráadásul én még olyan hangot sem adnék ki,mint a nagy,zöld szitakötő,aminek nem rezegnek,hanem forognak a szárnyai....Gondolom,azért potyognak le olyan sűrűn,mert nekik forog és nem rezeg a szárnyuk,s aztán elfogy alattuk a levegő,vagy nem? Mindegy,ez egy ilyen kutyának,mint én,elég magas,de a kétlábúnak vannak furcsa szokásai,amikkel már megbékéltem. Én biztos nem ülnék fel a forgószárnyú szitakötőre.....
 
És a jelenbe visszatérve:

Ébredezem... látom hogy egy házban vagyok, bár arra hogy hogy kerültem ide, nem.
Felkeltem hát, ekkor a gyomromhoz kaptam, látom hogy be van kötözve.
Akkor valakinek az életemmel tartozom.
Ki botorkálok a másik szobába, az inkább már egy folyosóra emlékeztetett.
Benéztem az egyik ajtó nélküli helységbe, konyha szerűség lehetett, egy asztal volt és 3 szék körülötte.
Az egyiken, a szembe esőn egy öreg úr ült, őszülő volt a haja és a durva borostás szakálla is.
Meglátott, és meg is kérdezte jobban vagyok-e már.
A felelet egy értelmű volt, igen...
de nem értettem hogyan, hiszen rengeteg vért veszíthettem.
Az öreg elővett pár gyógyító relikviát, már amikor a kezemben fogtam az egyiket, éreztem hogy a seb mintha kezdene össze húzódni, ezen nagyon elcsodálkoztam, nem is tudtam hogy léteznek ilyen erős gyógyhatású relikviák...
Hol van a társam? kérdeztem.
Ohhh.. sajnálom, őt nem lehetett megmenteni. válaszolt a az öreg.
Lehajtottam a fejem fél perces néma csöndbe burkolózott a lakás.
Amikor újra felnéztem az asztalon oda tolta hozzám a PDA-ját, mondván bizonyára érdekelne.
Megköszöntem, és megkérdeztem hogy hol a felszerelésem, hiszen megsérültem, de már nem is látszik, se nem fáj, és a fegyver se esik ki a kezemből.
Miközben lementünk a pincébe, ahol egész fegyver arzenállal teli kis rejtekhelyet láttam, megmutatta a nekem szóló ládát.
Megkérdezhetem hogy honnan van ez a sok fegyver?
Ez egy hosszú történet fiatal barátom, röviden annyi hogy a stalkerek hagyták itt hogy majd vissza jönnek érte, de kezdem azt hinni hogy már nem fognak.
Értem... kinyitottam hát a ládám, semmi sem hiányzott, kivéve a ruhámról a zárt légzést biztosító üveg.
Az öreg, akit amúgy "Doktor" ként emlegetnek, azt mondta hogy eltört, és mivel a tudósoknak is hasonló esetek után használhatatlanná válik.
Sajnáltam, hiszen így a sugárzásnak egy bizonyos % át tudom csak elviselni, de hát semmi sem lehet tökéletes.
Még a relikviák is ott voltak a ruhában ahol hagytam őket, viszont mintha az egyik megváltozott volna, most mintha aranysárga színe lenne, pont mint egy olyasfajta gravitációs relikviának ami az elvihető súlyt növeli az átlagos veterán stalkerek esetében.
Na mind egy, ha gravi relikvia lett, akkor ez megéri a súlyát aranyban.
Vissza mentem a konyhába immár a páncélomba felöltözve.
Még nem is tudom merre kerültem, meg kérdeztem hát a doktort, de a válaszon csodálkoztam:
Az ingoványban természetesen.
Nos ha mást nem is legalább leugorhatok Szidorovicshoz egy kis lóvé keresésre.
Megköszöntem a doktornak a jótettét, és el is indultam...
Út közben átnéztem Heg pda-jáz, és egy audió üzenet re bukkantam, amit most hallgatok...

No kész is, reagáljatok és folytatom:D
Na mi lesz?? le van lassúlva mindenki.
 
(még a hétvégén kitalálok valamit pattog1 )
Hirtelen zúgásra ébredek,egy helikopter húz el felettünk.
Körülnézek, látom Heg és Thunder eltűntek.
Halkan felkeltem "ivócimborámat", megkérdezem hova tűntek.
Ő sem tud semmit, így felrázzuk a zsoldosok vezérét, aki tudhatja,
de látszik rajta hogy az élete árán se mondaná el.
Összecuccoltunk, és amilyen gyorsan csak tudtunk,elindultunk abba az irányba amerről a helikopter jött.
Amennyire tudtunk siettünk az épületek és az anomáliák között, szerencsénkre a mutánsok többsége már visszabújt rejtekhelyére,
az őrszemek ha voltak is nem voltak annyira éberek, így nem ütköztünk ellenállásba.
Mikor befordultunk a yantarba vezető útra, félúton megláttunk 1 fekvő testet, körülötte sötét folt.......
Közelebb értünk, látjuk hogy Heg az. Halott. 2 golyóval végeztek vele.
Keressük Thundert de sehol nem találjuk... csak néhány üvegszilánk és egy elmaszatolt vércsík egy lejáratig,
amit lehetetlen kinyitni, legalábbis kívülről.
Heget lehetőségekhez híven tisztességesen eltemetjük, viszont utána indulnunk kell.
Megpróbálom gyorsan befejezni ezt a megbízást,
mert utána szeretnék járni a dolgoknak.
Nabukodonozor?
 
(Gyerekek bocs a kimaradásért, ha hazaérek a suliból és megtanultam, akkor igyekszem folytatni a mi szálunkat.)
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul