zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Mintha álmodtam volna. Álmodtam egy csuklyás kétlábúról,a gazdámról,meg egy sor olyan dologról,amik meghaladják az én kis kutyaeszem teljesítményét,mégis itt zúg,,morog az egész a fejemben.
Lassan derengeni kezd.A sárga kontrasztok átváltanak a táj megszokott lehangoló színeibe.Az éjszaka elmúlt. A hideg földön fekszem,moccanni nincs erőm,csak pihegek. Olyan fáradt vagyok. Megpróbálok körülnézni,nehezen megy.Beteg vagyok? Nem hiszem. Mi kutyák nem szoktunk megbetegedni. Arra nincs időnk. vagy lelő bennünket a kétlábú,vagy más kegyetlen teremtmények tépnek szét. Ez a sorsunk...
Most ,ahogy ez az eszembe jut,félni kezdek. Mitől is? A haláltól.
Olyan furcsa. Sokat láttam már,osztottam is nem egyszer,még Gazdám védelmében is,de nem gondoltam volna,hogy eljön ez a pillanat. persze. Amíg egészséges,még egy kutya sem gondol erre.
Nem tetszik,hogy ilyen kiszolgáltatva,harc nélkül kell kimúlnom.Ez tényleg nem méltó egy kutyához.
Most zajt hallok a hátam mögül,és nagyon ismerős.
A Gazdám jellegzetes léptei és csörgése,amint a dörgő botjai hozzáverődnek a többi holmijához.
Fel kell kelnem. Muszáj! Támolygok,szédülök.Csak az a borzasztó bűz ne volna itt az orromban,olyan undorító.
Ha ettem volna,most biztos viszontlátnám.
Gazdám közelebb jön,segít talpra állnom rendesen,leporolja a bundámat és enni,inni ad nekem. Valahonnan szerzett egy remek kis öblöst,abba rakja az ételemet.
Lassan elszáll a rosszullétem,és tisztulnak a gondolataim is. Nem egyformák a kétlábúak. És nem csak kívülről. Ez már biztos....
Lassan derengeni kezd.A sárga kontrasztok átváltanak a táj megszokott lehangoló színeibe.Az éjszaka elmúlt. A hideg földön fekszem,moccanni nincs erőm,csak pihegek. Olyan fáradt vagyok. Megpróbálok körülnézni,nehezen megy.Beteg vagyok? Nem hiszem. Mi kutyák nem szoktunk megbetegedni. Arra nincs időnk. vagy lelő bennünket a kétlábú,vagy más kegyetlen teremtmények tépnek szét. Ez a sorsunk...
Most ,ahogy ez az eszembe jut,félni kezdek. Mitől is? A haláltól.
Olyan furcsa. Sokat láttam már,osztottam is nem egyszer,még Gazdám védelmében is,de nem gondoltam volna,hogy eljön ez a pillanat. persze. Amíg egészséges,még egy kutya sem gondol erre.
Nem tetszik,hogy ilyen kiszolgáltatva,harc nélkül kell kimúlnom.Ez tényleg nem méltó egy kutyához.
Most zajt hallok a hátam mögül,és nagyon ismerős.
A Gazdám jellegzetes léptei és csörgése,amint a dörgő botjai hozzáverődnek a többi holmijához.
Fel kell kelnem. Muszáj! Támolygok,szédülök.Csak az a borzasztó bűz ne volna itt az orromban,olyan undorító.
Ha ettem volna,most biztos viszontlátnám.
Gazdám közelebb jön,segít talpra állnom rendesen,leporolja a bundámat és enni,inni ad nekem. Valahonnan szerzett egy remek kis öblöst,abba rakja az ételemet.
Lassan elszáll a rosszullétem,és tisztulnak a gondolataim is. Nem egyformák a kétlábúak. És nem csak kívülről. Ez már biztos....