Elég büdös van itt mindenhol. A kétlábúak ilyenféle folyadékot locsolgatnak a sebeikre,meg valami hasonlóval mossák le a felszerelésüket is,ha a furcsa bizsergető forróság megérinti őket. (Itt a radioaktív szennyeződés mentesítésére használt kemikáliák erős illatára céloztam,meg a fertőtlenítő folyadékokra...)
Legalábbis a szag erre enged következtetni. Sehol senki,és más ajtók meg nincsenek nyitva. Zavar ez az erős fény,meg tisztaság. Inkább visszamegyek.
Látom,hogy a csuklyás kétlábú,meg Gazdám még mindig szemeben ülnek egymással,Gazdám arca már kiengedett,felém fordul,és magához hív. Ők ketten a kétlábúak szokásos furcsa nyelvén közölnek egymással valamit,amikből csak nyomokban értek meg ezt,azt. Tudom,rólam is esik szó,mert a "kutya" szót vélem hallani,s akkor mindketten rám néznek.
A csuklyás arca-ő azt hiszi legalábbis- teljesen rejtve marad gazdám szeme elől,de az enyém elől nem. Látom az arcát. Látom,sárgás fényben tűnik elő,egy nem is olyan félelmetes,de furcsa szemeket viselő ,inkább én afféle Zónabéli lakónak gondolnám,mert nincs neki szembogara. Az egész szem olyan,mintha valamiféle egyszínű hártya borítaná,ami nem túlzottan sötét,inkább olyan szürkés,de egységesen az. Gondolom, ez nála a védelmet szolgálja. Ez eddig fel sem tűnt nekem,igaz túl sok időm sem volt rá,hogy a képébe bámuljak.
Azt hiszem nagyon ostobán bámulhatok az arcába,ráadásul csodálkozásomat nem is leplezve,mert érdeklődve félrefordítom fejem,mert elmosolyodik,és eképpen szólal meg: "Furcsán nézel,kutyus. Ilyet még te sem láttál,igaz e?"
Aztán ismét egymásra néznek és folytatják a párbeszédet.
Én ugyan nem sokat fogok fel kettejük társalgásából,de agyamban olyan képek villannak fel,amiket soha azelőtt nem láttam,tehát emlékek aligha lehetnek.
Egy kétlábú áll egy hatalmas fénylő kőszikla előtt és nagyon dühösen,szinte parancsolóan morog valami olyasmiről,hogy mily elaljasultak a többiek,s mennyire rájuk férne már egy kis ütleg és szigor!
Ekkor a kép hirtelen vált,és régi korok ,már elporladt kétlábúak seregei jelennek meg,akik dühösen rontanak egymásra,mindenféle dörgőre hasonlító dolgokkal,füst,pusztulás,vér mindenütt.Először száguldó sörényesek hátán ülve,később négykerekű házakhoz hasonlító ,ormótlan és szürke tömbökbe jönnek mennek,amelyekből félelmetes táncoló fényes lobbanások törnek elő,a föld remeg,mint amikor fényes égbolt jön.A levegőben fémtestű madarak kergetőznek éltre halálra,szárnyaik alól és a csőrükből sziszegő fullánkosok tömege zúdul a földön levőkre,vagy egymásra.. Ijedten állok a harc közepén,majd megint fordul a kép,s most leromlott,romba dőlt emberi hajlékok közt látom magam. Az épületek közt nyomorúságos condrákba öltözött,nagyon szürke arcú,hiányos végtagú,botokra támaszkodó kétlábúak,sovány fajtestvéreim mindenütt. Minden csupa sár és ürülék. Undorító bűz terjeng,a halál illata!
Megint ugrik egyet a képsorozat. Most hatalmas lobogó ,vörös színű ruhaanyagokat repít a szél. A kétlábúak tömött és rendezett sorokban menetelnek,arcukon mégis a leírhatatlan félelem tükröződik,amint egy magos szikla tetején trónoló kövér és unott arcú pöffeszkedő társaikra néznek. Csakugyan a társaik?
Aztán sok szobát látok.Pont olyanokat,mint ahol most vagyunk. Ezekben a szobákban jól öltözött,izmos kétlábúak rugdossák,vasakkal verik véres arcú és tépett ruházatú áldozataikat.
Ismét vált a kép-szinte rosszul vagyok ettől a sok dologtól-egy hatalmas épületet látok az éj sötétjében,ahogy még kezdetben békésen,megvilágítva a sok kétlábú által készített fényesítőtől ragyog,majd távoli és egyre hangosabb morajlást,s ezek után az égig feszülő óriási tűzoszlopot látok,ahogyan széthasítja az éjjelt! Olyan mint a fényes égbolt,teljesen!
Később sokféle kétlábú szaladgál az épület környékén,vannak akik fejvesztetten menekülnek,mások az épület felé igyekeznek,s érzem a forró bizsergést a bőröm alatt....
Majd a képek egy utolsó sorozata jelenik meg előttem. Nyomorult kétlábúak változnak át iszonyatos kínok és görcsös fetrengés közepette szörcsögővé, gumóarcúvá,döcögővé,meg csápossá.
Most már tudom,hogy valamikor ők is kétlábúak lehettek. Nagyon elszomorodok. Nekem nem itt és nem így kellene léteznem. Valamit nagyon elronthatott a kétlábú,azt hiszem...
)