Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Ismét útra kelek hű társam kíséretében.
Legutóbbi kalandunk helyszínét elkerülöm kissé, nem kellemes visszagondolni rá.
Hideg szél fúj, nagy a hó, a táj kihalt, csak pár varjú ül egy közeli lombvesztett vfán, aminek olyan az alakja, mintha egy kéz nyúlna ki a földből.
Továbbmegyünk a stalkerek álltal csak Bár-nak emlegetett hely irányába.
Elérjük azt az őrposztot, ahol a múltkor nem engedtek át minket, de már csak pár összefagyott kissé lerágot húsú hullát lelünk.
A cuccaik a földön szétszórva, minden havas és használhatatlan.
Felkászálódunk egy magaslatra, és látjuk, hogy az őrhely után rossz irányba fordultunk, tehát most valahol a sötét völgy és a bár között lehetünk.
A szél egyre erősödik, a távolból farkasvonyítás hallatszik és egyre sűrbben kezd el esni a hó.
A közelben van valami lerobbant busz , abban húzzuk meg magunkat.
Nagyon hideg van, nincs mese ki kell mennem tüzelőért, csak egy pisztolyt viszek magammal, a Kutya is velem jön.
Alig látok a hóban , egyszer csak eláll a szél, és egy farkast látok magam előtt, a zóna még nem formálta annyira át hogy ne ismerjem meg.


Na Morzsi ezt neked kéne lerendezned, mert a te rokonod :D
na és én meg amúgysem érnék sokat pisztollyal.
 
Baj van. Látom,hogy egy nagyon ismerős alak,egy loncsos és erősen megtépázott farkas állt az utunkba.Ha megtámadom nem biztos ,hogy megúszom sérülés nélkül,ők mindig is erősebbek voltak mint mi,viszont a Gazdámat meg kell védenem.
És ez még a kisebbik rossz. A nagyobbik az,hogy ha meghátrál,olyan hírt visz a többieknek,ami az én végemet jelentené.
Nem ölhetem meg,de védenem kell a gazdámat,csak ezt tudom.
Közéjük állok,és megpróbálok vele valahogy szót érteni,amúgy a magam módján. Tudom,hogy felfogja a szavaimat, s a mozdulataimat sem fogja félreérteni. hanyatt vágom magam a hóban és fetrengeni kezdek,ezzel jelezve,nem akarjuk bántani,de közben hátrafelé is figyelek,nehogy gazdám valami félreérthető mozdulatot tegyen.
Szerencsére annyira óvatos már,hogy mereven áll,fejét elfordítja,s igyekszik nem a farkas szemébe pillantani. érzem azonban a belőle áradó félelmet,és ez viszont baj. Ha a farkas is megérzi-miért ne érezné,mikor sokkalta jobb a szaglása mint az enyém-akkor támadni fog.
Azonban nem történik semmi. egészen pontosan a farkas megvetően néz engem,ahogy a hóban fetrengek,s torokhangján csak ezt veti oda nekem : "szolga",majd hátat fordít,és elindul másfelé.
Egyrészt nagyon örülök,hogy nem történt baj,másrészt olyan szégyen önt el,amit eddig soha nem éreztem.beteljesedett hát rajtam,amit a falkatársaim is sokat mondogattak rólam,mikor még csak egész picike kölök voltam. Mintha tudták volna,hogy túlzottan is hasonlítok azon őseimre,akik a kétlábú mellett éltek és szolgáltak neki.
De ki tudja ezt igazából?
Lehet én leszek az első,aki az új -vagy inkább régi?-kutyák első hírnökeként megjelent ebben az elátkozott,szúrós és tüskés vastaghúrokkal körbekerített világban?
Igazából nem is bánom.
A farkas nyugodtan távolodik tőlünk,győzelme biztos tudatában. Mintha csak azt sugallaná nekem,még így a messzeségből is,"harc nélkül győztelek le".Szerintem azonban én győztem le őt. Nem az erőmmel,hanem az eszemmel.
 
A Társam és a farkas egy ideig csak nézik egymást, majd a Kutya hirtelen a hóba veti magát és elkezd fetrengeni.
Én az igazat megvallva eléggé félek, hiszen csak egy makarov van nálam egy tárral, velem szemben a zóna legveszélyesebb terentményeinek egyike, és az életem azon függ , hogy egy Kutya szót tud e érteni egy távoli rokonával, aki még az evulúciós fejlődés során maradt le.
Úgy tűnik, hogy a támadó megérti azt amit a Társam mond neki, még az orrát kissé felhúzva valamit mély hangon morog, aztán elballag.
Összegyűjtök pár gallyat, és örülök, hogy a Zóna megvédett saját magától.
 
Valami nagyon mardos itt belül. Tudom már,a szégyen. Le is fekszem gazdám mellé,és két mancsommal eltakarom a szemem. nem is vagyok itt,hagyjatok békén,de bizony az érzés itt belül csak nem csillapszik. sokáig fekszem így a táncoló fényes hangjait hallgatva,s még az ételre sem figyelek,amit gazdám tol elém,pedig nagyon jó illata van. Ezt most ugyanúgy mepörköltette a táncoló fényes nyúlványaival,mint a múltkor,és nagyon illatos. Összefolyik a számban a nyál...nyammm!
Hogy valamivel eltereljem a belső hang idegesítő jelenlétét,elkezdek szimatolgatni a környéken,hátha találnék valami érdekes dolgot,ami gazdának is hasznára válna,vagy felrakosgatná a második bőrét összefogó ,lapos kígyóra,aminek olyan fényes a feje. (Ez az öved akart lenni,Kiscsillag..)
Azt tudom,hogy tetszik neki,főleg amit a múltkor kapartam ki neki,azt a szép kék színű fényes valami,amitől gyorsabban tud futni,majdnem olyan gyorsan,mint én,és majdnem olyan hosszan és kitartóan is. Az egyetlen különbség az,hogy én a futás után erősen lihegek,a nyelvem az állam alá nyúlik,ő meg,mintha semmi nem történt volna, csak úgy van,mint előtte....
Na,mindegy.. Érdekesek itt a szagok. Olyan,olyan furcsa illata van itt valaminek,mint amikor a kétlábú dörgő botjainak füstje után marad,de talán kissé érdesebb,kesernyésebb.
És az mi ott? Egy dörgő bot? Első ránézésre arra hasonlít,de attól hosszabb,és az eleje meg mintha sok kis egyforma gömböcskéből lenne összerakva ,amiket sok kis fényes,vöröses színű szalagocska köti őket össze.
A hátsó része persze teljesen olyan,mint egy rendes dörgőé,láttam ilyet közelről,meg távolról is eleget. Egy ék alakú vége van ennek a micsodának itt,amit a kétlábú a felső mancsai,meg a válla közti mélyedésbe szorít,mikor használja.
A furcsa lakú dörgő egyébként nagyon tisztának tűnik,nem olyan ronda fekete,mint a többi,inkább szép fényes,mondhatnám csillogó,teljesen újnak néz ki. Na,meg mi van itt még?
Kicsit arrébb találtam egy olyan kisméretű dobozkát,ami nagyon hasonlít a dörgők dobozaihoz,de ez valahogy más. Zsíros ,fényes felületű,nyitva van. A teteje átlátszó,és benne jópár olyan kis valami van,ami a dörgőbe is be van illesztve. nem ilyen koszos helyre való ez,mint a szemétdombok. csodálkozom is erősen,s úgy vélem,jó volna idehívni Gazdámat,ő elég okos,hogy tudjon kezdeni ezzel a szép játékszerrel valamit.
Van itt még egy kisebb zsákocska is, benne -már amit látok belőle,-a szokásos kétlábú holmik,meg egy két fényes dobozka és némi kellemes illatú füstölő,amit Gazdám is sokszor a szájához tesz,meg öt ,átlátszó folyadékkal telt- palack. Ennek is jó illata van,biztos az íze is az lehet...
A zsíros tapintású dobozkát remélem majd nekem adja,jó volna megrágogatni,olyan kellemes illata van!!!
Fogalmam sincs,honnan került ide ez a sokféle érdekes minden,de hosszan ,elnyújtva vonyítani kezdek,hogy gazdám idejöjjön,én meg nagy büszkén őrzöm addig is a talált kincseket!

(Kiscsillag,ugyan miféle különleges fegyvert és tartozékait találtam itt neked az útszélér hajítva?? Ezzel már valószínűleg tudnál távolról is kezdeni valamit az ellenfeleiddel! Sőt,még a rád vadászó kávédarálókat is lekényszerítheted a levegőből,ha ügyesen célzol vele!)
 
(gauss gun vagy pedig rakétavető? bocs most nem írok többet, mert mennem kell szilveszterezni)
 
(Gauss-t és hozzá némi lőszert,meg egyéb földi javakat. A környék koszos és kormos,távolabb találsz egy rondán összeégett hullát is,aki valószínűleg ide teleportálódott!)
 
Megyek a békés tájon, hóban, fagyban. A hideg ledermeszti az arcomról jókedvet. Az Agroprom általában békés terület bár időnként történnek itt furcsaságok. Kezemben a jó öreg On-94-esem, oldalomon fityeg a pisztolyom, és a késem mely eddig bármely helyzetben jól szolgált. A rosszhír viszont az hogy lőszerem fogytán és messze még a célom. Mégcsak egy társam vagy egy kutyám sincs. Magányosan sétálok a havas tájon, ami jókilátást ad bármely mutánsnak ami most láthat engem. És úgy néz ki ezt ők ki is használják mert mögöttem hirtelen gyanús hörgés hallatszik megfordulok és látom: két hatalmas kifejlett vérszívó bújik elő a romok közül megszűntetve a láthatatlanság tökéletes illúzióját. Mivel elhatároztam hogy spórolok a lőszerrel, ezért előveszem a késem és rájuk fordulok vele. Hirtelen a két szörny megborzad és nekem hátat fordítva hanyat homlok menekülni kezd.Talán a hirtelen elszántságom miatt vagy a sors által kapott adottságaim miatt futott el a két bestia. Vagy csak a mögöttem álló BTR-70-es harckocsi és a mellette álló katonai sztalkerek csapata riasztotta el őket. Fogytán a lőszerem, fáradt vagyok de elszánt. Hát jó! Lehet hogy ez az utolsó bejegyzésem? Hát ez egy peches nap...
 
Valami kis bőrdobozkához hív a társam hosszú elnyújtott vonyítása.
Ott ül mellete és nézi, a dobozt, minek felülete mintha kicsit csillogna, és ápolt lenne.
Valahogy mintha nem illene ide egy már több mint 20 éve mozdulatlanul álló öreg szovjet busz hátsó ülésére.
Kinyitom hát, találok benne pár konzervet, két doboz lőszert az ak-ba, meg valami kisebbet, ami a makarovba túl nagy, de az ak- ba meg túl kicsi.
Ezen kívül még két doboz Parlamentier orosz cigi és egy üveg vodka üti a markomat, no meg kb 20 rubel furcsa mód apróban.
A Kutya valami elektromos szerkezetet bökdös az orrával, ami legjobban valami csőhöz hasonlít drótokkal körbevéve.
Kint a havon egy összeégett emberi torzó füstölög, pedig 10 percel ezelőtt innnen hoztam a fát, furcsa.
Holnap reggel korán kéne ingulnink, nem tetszik ez a hely.
A Kutya nagyon nézi a bőrdobozt, odaadom neki hadd teljen benne kedve.
 
Megkezdtem a rágicsálást. Annyira ínycsiklandó ez a kis dobozka,hogy két mellső mancsommal fogom,csorog a nyálam,könnybe lábad a szemem,és közben önkívületben morgok. Ez olyan,olyan,mintha valami álmot hozó anyaggal volna bekenve,de közben meg az orromat is izgatja,ami roppant kellemes érzés.
És innentől csak arra emlékszem,hogy Gazdám vonszol,és közben remeg a föld,villámok cikáznak mindenfelé. Megint fényes égbolt van...Én meg olyan fáradtnak és elcsigázottnak érzem magam,hogy moccanni nem bírok.
Gazdám letesz,nyilván tudja,nekem ez nem igazán árt,és elfut egy csalitos rész felé,ahol valamiféle sárga színű,kerekeken guruló ,és meglehetősen ormótlan emberi hajlékféle áll,aminek igazából csak a tetejét látom,bár tudom,miről van szó,mert van egy pár a Nagy Sár környékén is.
Ahogy erőmből telik,elkezdek kúszni a hajlék felé,ahol őt sejtem,bár ebben a szörnyű robajban és szélviharban csak néhány szagnyomát tudom beazonosítani.
Aztán minden szürkévé válik-szokás szerint-és érdekes dolog történik velem. Ami eddig fájdalmat okozott,az a furcsa ,csípős érzés,most mintha nem is lenne. Egyszerűen nincs. Sőt kifejezetten jó érzetet kelt bennem az egész égiháború. Felélénkülök, és vígan rohangálok a viharban. gyönyörködöm az újból kifényesedő és különleges színekben pompázó égboltban. Nagyon tetszik.
 
Bocs, elszállt három napra a netem. :(

Emberünk beleegyezik. Két növény eladok az itteni kereskedőnek, amiből már futja a Famas megszerelésére, meg még az alap felszerelésre. Javaslom a társamnak, hogy tegyünk egy kitérőt Yantarba, ott eladjuk a tudósoknak a növényeket.
 
A Kutya boldogan rágcsálja a zsíros bőrdobozt, én elalszom.
Valamikor malra ébredek fel, hogy az ég dörög min denfele villámok cikáznak és süvít a szél az ég meg furcsa vörös fényben izzik.
Nagyszerű múgytűnik a zóna megint kifordul önmagából.
Felkapom a cuccokat, a Kutyát, mert mintha nem nagyonj lenne magánál, nyáladzik, és állandóan morog, és nyüszít is néha, és időnként remegés fut át a testén.
Én sem vagyok magamnál teljesen, félálomban a sugárzástól kábultan rohanok egy vasúti kocsi felé.
Még pár méter, de összeesek.
A kutyát lerakom, neki nem árt legalább is remélem.
Bevonszolom magamat a szerelvénybe, és megiszok egy üveg vodkát, azt hallottam ez segít.

A tárgyak elvesztik a körvonalaikat, minden kavarog,cigarettára gyyújtanék, de ki esik a kezemból, és elmászik, mintha valami féreg volna.
Közben minden vörösenn villódzik, földöntúli vonyításokat hallok, hirtelen minden elsötétül de még hallom mintha valami nem is emberi lény beszélne hozzám valami földi értékrendekről.
 
Annyira jó ez a mély dübörgés! Nem bántja a fülem,sőt,mintha csiklandozná belülről. A csípős szél kihajtja az összes bolhákat belőlem,amik tehetetlenül potyognak kifelé a gereznám redőiből!
Nagyszerű. Olyannyira elememben vagyok,hogy táncolnom kell!
És a színek,a színek egyszerűen leírhatatlanul csodálatosak! Ilyet még távoli őseim sem láthattak. ők azt sem tudták,mik a színek,mint ahogy a saját közvetlen eleim sem tudták,mi az ,látni!
Aztán,mintha az egész csak egy gyönyörű álomkép lenne,vége szakad az egésznek.
Ilyenkor sötétségnek kellene jönnie,de most minden érdekes sárgában látok. Látom,ahogy közvetlenül a Gazdám búvóhelyeként szolgáló kerekeken guruló emberi hajlék fölött hirtelen egy ,mintha vízből való labda lenne,mely egy helyben lebeg,nos ez a valami-elég nagy és elég félelmetes-jelenik meg.
A gömb alakú jelenésből pedig mindenféle emberi eszköz kezd potyogni,egyenesen a kerekeken guruló ház kemény tetejére!
Van abban mindenféle,de egytől egyig kisméretű, egy kézzel is megfogható dolog,mintha csak valaki odaöntötte volna,csak úgy ,mert ki akarta volna őket dobni,mintha már nem lenne rájuk szűksége,vagy mintha hirtelen akarna megszabadulni ezektől,ki tudja miért?
A potyogó tárgyak áradata is ugyanolyan hirtelen ér véget,mint ahogy megjelent,és a félelmetes gömb óriási csattanással eltűnik,de ekkor már teljesen világos körülöttünk minden.
Engem annyira lenyűgözött az egész történés,hogy fel sem tűnt,a világossárgában látható világ lassan visszanyeri eredeti színeit.
Az egészből számomra három dolog lett teljességgel nyilvánvaló. 1) A fényes égbolt számomra kifejezetten kellemessé vált. 2) Nincs többé sötétség számomra,csak ha a szemem is lehunyom. Így már Nyau sem csúfolkodhat rajtam,azt mörcögvén jó távolról persze,hogy vak nyomorék vagyok! (nem is baj,majd jól megkergetem Nyaut,és nézd majd a nagy szemeivel,hogy mi van!)
3) Gazdámat nagyon megriasztotta-még a szokásosnál is jobban- az égiháború,bár-ahogyan most látom-riadtsága eltűnt,ahogy a búvóhelye köré zúdult sokféle kacat és talán neki is hasznot jelentő holmi között kutakodik!

(Kiscsillag! Egy Moebius -gömb jelent meg a blowout végére a búvóhelyed felett,és abból mindenféle érdekes szerszám,cuccos,eszköz,konzerv,különféle lőszerek,kötszer,meg néhány ismeretlen műszer potyogott ki. Egy része hasznavehetetlen,de van közöttük szép számmal neked is hasznosnak tűnő,és működőképes darab! Válogass közöttük! A Moebius -gömb ugyan onnan dobálta ki a felszerelési tárgyakat,mint ahonnan az összeégett emberi maradvány és a Gaussod érkezett! Ja,igen,és jó volna már elindulnunk a Bár felé,meg útközben bekukkantani a titkos búvóhelyünkre is,ahol a vezérlőeszköz-tudod,ami olyan szép karácsonyfaszerűen világítja be a helységet-is van!)

Többieknek pedig!!
Srácok,most már kellene megint találkozási pontokat rakni a történetbe. Jó volna,ha Tigris barátom pedig koordinálná az eseményeket. Énnekem nem fűlik hozzá a fogam,egész nap azt csinálom a tanítványaim körében ugyanis! :P
 
( Miért Morzsi mit dolgozol?)
Arra ébredek, hogy szörnyen fáj a fejem.
Fölnézek, még egy kicsit homályosan látok, azt veszem észre, hogy be van horpadva a vagon teteje.
Felkászálódok, kimegyek a napfányre, a hó apró szemekben hull, csípősen hideg van.
A közelben mindenhol eldobált tárgyak, de egy lábnyom sincs a hóban, különös.
Egy csomó üres konzerv, pár régi újság, és üres töltényhüvely.
Egy kicsit kutakodok még a tárgyak között, találok valami injekciót, az van ráírva, hogy sugárzás ellen.
találok még pár doboz lőszert az ak hoz, meg három gránátot.
Eltántorgok a korábbi búvóhelyemül szolgáló pincébe, ledőlök egy kicsit, fáradt vagyok és átfáztam, de legalább a tűz melegít.
Csak most veszem észre, hogy a gauss törött, nagyszerű.
Bár a Zónában nem feltétlenül a túlélés kulcsa, sőt szerintem inkább eggyé vállni vele és nem bántani, na mindegy azért az erőszakos jelenségek, na meg egyéb stalkerek ellen nem jött volna rosszul.
 
Na tovább indulok a társammal, minden kihalt, én meg egyre gyengébb vagyok.
Már lassan alig bírom el a hátizsákomat, a kezemben meg remeg az ak.
Nem is bírom tovább leülök egy fa tövébe iszok egy kis vodkát, és beadom magamnak az injekciót, és eszek is egy konzervet, egyet meg a Kutyának adok, mert már látszik hogy éhes.
Lassan hat a vodka meg az injekció.
Egy ember vagy valami annak látszó lény fut felém , hosszú bőrkabátban van( nem a doktor az) , az arcát nem látom, mert csukja takarja, csak most látom hogy 3 zombi jön mögötte.
Hirtelen elkezd zúgni a fülem, és úgy érzem, hogy ő mindent tud és követnem kell őt.
Megpróbálom rászegezni a fegyvert, de a kezeim nem engedelmeskednek, lassan elindulok felé, megpróbálok tiltakozni az akarata ellen, de egyszerűen túl erős ez nekem.
Egy pillanatra visszanyerem önuralmam, felé lövök az ak val, az egyik golyó súrolja a fejét, felordít, de valami földöntúli frekvencián, de mégis mintha nyomokban emberi lenne.
Ahogy meglőttem én is szörnyű fájdalmat érzek, sőt mintha a sokszorosát érezném, a földre rogyok, annyira fáj, hogy lassan közeledek az öntudatvesztés állapota felé.
Nem vesztem el végül az eszméletemet, de a földön fetrengek a fájdalomtól, olyan elviselhetetlen fizikai és szellemi fálydamat érzek, amit leírni nem tudok. Különböző képek jelennek meg a szemem előtt, egy ház amiben még sohasem jártam, szében berendezett szobákkal, aztán az egyik pillanatról a másikra egy másik képre vált át, amiben éppen fut valaki, körülötte teljes káosz, a háttérben az égő erőmű, mindenki menekül, régi autóktól zsúfolt az út, aki nem fért fel rályuk, az bicikleivel vagy fuitva menekül.
A másik irányba tűzoltók, rendőrök és katonák rohannak, az alak fut tovább, de elüti egy teherautó, földreesik, a következő képsorban pedig az tárul elém , hogy az alak fölkez, kicsit tántorog, és megindul vissza az erőmű irányába.
 
Az a kétlábúféle,amivel találkoztunk,talán nem is igazi kétlábú. A Gazdám kieresztett rá,de csak egyetlen fullánkost a dörgő botjából,de az sem találta el. Utána elájult,de előtte iszonyú hangon kiabált,és görcsösen fetrengett a földön.Ez nagyon megdöbbentett,és fura mód moccanni sem bírtam. Ilyen soha nem volt még.
Eleinte azon gondolkodtam,nekiugrok az ismeretlen és hívatlan jövevénynek,de olyan nyugalmat árasztott magától,és olyan kedvesen becézgetett,meg simogatta az immár teljesen tisztára nyalt,szép zsíros fényű,és abszolúte bolhátlanított szőrmémet,hogy minden harci kedvem egy pillanat alatt odalett,és valamiért nagyon hálásan bámultam a szemeibe,amiből olyan megmagyarázhatatlanul könnyű és bágyasztó fények áradtak,vagy csak én éreztem annak őket?
Szépen lassan, ellustulva,eltompulva,hasra feküdve elnyomott az álom. Álmodtam,mint amiképpen szoktam,azonban ez az álom más volt.
Szép és világos volt minden.
Jól öltözött ,barátságos,nyugodt kétlábúak sétáltattak engem egy tiszta,ápolt helyen,ahol rengeteg ,óriási magosságokba nyúló ház volt,rengeteg ablakkal. A nyakamban egy bőrből készült húr volt,aminek a vége egy kicsiny kétlábú kezében volt,és vidám,kedves hangon,dallamosan mondott nekem valamit.Talán becézgetett?
Mellette két kétlábú haladt,olyan külső bőrt viseltek,amiket soha nem láttam még,és az egyikük olyan volt,amit nagyon ritkán láttam,talán csak két alkalommal,mióta az eszemet tudom. neki egész más volt az alakja,kisebb is volt,finomabbnak tűnt,és a kicsiny kétlábú kezét fogta. Nem volt náluk dörgő bot,sőt senkinél sem. . Sok kétlábú volt ott,s az utakon olyanféle négykerekű guruló eszközök haladtak,mint amiket most is lehet látni mindenfelé,csakhogy ezek élénk színűek voltak,csillogtak a napfényben.Egyetlen döcögőt,egyetlen csápost,vagy gumóarcút sem láttam,nem voltak szörcsögők,sem pedig kékesen cikázók sem. Az égbolt gyönyörű kék volt,s egyáltalán nem változott át félelmetessé.
Olyan megmagyarázhatatlanul szép volt az egész.......Mintha tényleg ott lettem volna,és nem ebben a mindennapos harccal ,meg mindenféle kétlábúra hasonlító lényekkel teli világban...
 
(Akkor most zombiként bolyongunk a zónában, amíg valameik másik játékos meg nem öli az irányítót?)
 
Sötétvölgyben vagyunk. A terv változott, mivel Agropromban a Szolgálat megerősítette a Yantarba vezető utakat. Egy kisebb erdőben sétáltunk már lassan fél órája. Most értünk a végéhez. Egy réthez érünk, és eldöntjük, hogy letáborozunk. Pár óra múlva Rebel mozgást észlel egy közeli fánál. Megnézzük, az ember és a kutyája, közelükben egy irányító három zombival. Rebel már lőne az irányítóra, amikor társam megakadályozza.
Rebel tanácstalanul néz ránk. Társam csak annyit mond:
- Ne azt lődd...
 
Vissza
Top Alul