Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Huh, azt hiszem átugrottál egy előző hozzászólásomat, de semmi gond, gyorsan javítok.

Előző hozzászólás:

Miután megérkeztem a Szabadság bázisára, megkerestem a társamat, akivel legurítottunk pár vodkát. Ezután benéztem az orvoshoz, aki megnézett, megállapította, hogy nincs komolyabb bajom, csak egy kicsit pihennem kell. Hallgattam rá, elmentem egyet szunyókálni. Mondhatom nagyon jól esett, hogy végre nyugodt helyen aludhatok, nem kell félnem a mutánsoktól.

Éjszaka, három-négy óra lehetett, amikor felkeltem. Kintről keserves, rémült hangokat hallottam. Én is nagyon megijedtem, de a kiváncsiságom felülkerekedett rajtam, és úgy döntöttem, hogy megnézem mi történik. Egy raktárhoz hasonló épületben kaptam a fekhelyem, gyorsan felszaladtam az épület tetejére, körülnézni. Amikor felértem, érdekes, de annál inkább rémisztő látvány fogadott. Minden a feje tetejére ált!

A szabadságiak össze-vissza futkároztak a bázison. Szétnéztem, és távol, a Kordon felé futó, óriási mutánscsordát pillantottam meg. Hát, ezért vannak egyire megijedve? Az ottani katonák, majd elintézik őket! Gyáva kukacok! Nem is értem, hogy... Úristen!!!!!!!!
Kattints ide a kibontáshoz...

Mostani:

Egy hatalmas zombihadsereg tart a bázisunk felé! Lehet, hogy éhesek. :D A hangzavarra kiment a szabadság egyik vezetője is, aki gyorsan megszervezte a védelmet. Amíg nézelődtem, idejött mellém két ürge, valószínüleg mesterlövészek. Voltak olyan kedvesek, hogy hoztak nekem is egy fegyvert. A terv elmondása után (egyátalan nem figyeltem, mert nekem nem kell elmagyarázni, hogy hogyan kell meghúzni a ravaszt :D), tüzet nyitottunk. Volt, hogy egy lövéssel több zombit öltünk meg, mert olyan sokan voltak. Amikor végül elfogytak, a sérülteket elvitték, a többiek, köztük én is, megrohamoztuk a zombik felszerelését. Mivel nagyrésze selejt árú, nem sokat kaptam értük. Arra elég volt, hogy végre megvegyem a szeretett Famasomat. Még a techikusuk javított rajta egy kicsit, mondván a "ház ajándéka". Elég olcsón kijöttem belőle, meg kedvesek is voltak, valószínüleg a társam az ügyem érdekében, szólt néhány szót, de végül így is csak 200 rubelem maradt. Aztán azt is elköltöttem kajára, mert a társam szólt, hogy indulunk.
 
Sikerült egy védett helyen meghúzódnunk,s bevackolni magunkat. A sok teremtmény itt ólálkodik a pince körül,amiben bekvártélyoztunk,tudom,mert hallom a neszezésüket ,a közelebbieket,meg a távolabbiakat is.
A lejáratot,ami nagyon hasonlít a vakondjáratéhoz, a Gazdám mindenféle itt maradt ,emberkézhez igazított eszközzel-a nevük szerszám,ezt akkor hallottam meg,amikor Gazdám nagy örömmel rájuk akadt a pince sarkában egy olyan nagy szögletes dobozban,ami roppantul hasonlított a dörgők tárolásához használtakéhoz,csakhogy ez olyan kékes színű,és négy kiálló kapaszkodó van a kétlábúak rövidebbik mancsa számára rajta...-szóval,amikor ezt gondolta,és nagyon boldog volt emiatt...
A benne levő furcsábbnál furcsább szerszámok segítségével a pincében összevissza heverő deszkákból,vasakból egy komoly torlaszt emelt a lejárathoz,olyan elképesztő gyorsasággal,-amit soha nem gondoltam volna őróla- melyet kívülről aligha lehetne egyszerűen kibontani.
Én eközben,hogy ne unatkozzak,szétnéztem a helység távolabbi részeiben,merthogy nem kicsinyke hely ez ám.
Rájöttem,hogy többféle,vagy tucatnyi hely nyílik innen,meg jó pár átjáró,amik távolabbra is vezethetnek.
A távolabbi belső részekben mindenféle kétlábú által használt,meglehetősen koszos és poros,azonban épségben levő dolgok vannak felhalmozva a falak mentén,meg sokféle ,különböző méretű doboz.
Én nem piszkálom őket,fogalmam sincs,mire valók,inkább bejelzem a gazdának,hátha tud velük valamit kezdeni,én meg megint kapok valami finomságot,merthogy az egyik ilyen dobozban az általam oly hőn szeretett fényes kis dobozkák seregét láttam szép rendben belerakva...Ennek Gazda is örülni fog!
Megyek és megböködöm az orrommal,hogy találtam valamit!
 
Na elég rendes torlasz emeltem a leljáró elé.
Elég sötét van itt lent, csak egy szellőzőszerűség van az egyik sarokban, azon még besütnek a nap utolsó sugarai.
Tüzetrakok a szellőző alatt, hogy ne jöjjjön be a füst, majd a fényénél látom, hogy ovábbi járatok ágaznak szét öngyújtó fényénél körbenézek, a Kutya valamit nagyon bükdös, egy fadoboz az.
Kibontom és látom, hogy konzervek vannak benne felhalmozva. :D
Amint már korábban említettem ez a Kutya tud valamit !
Van még pár doboz egyrakáson, felbontom őket az egyibe találok pár üres üveget, meg valami házipálesz szerűséget, a másikban néhány régi könyvet, és az utolsó dobozban találok régi szovjet cigit :D:D.
A többi dobozt holnapra hagyom , hátradőlök a tűz mellett és élvezem a szovjet cigi különleges kissé torokkaparó mégis nosztalgikus aromáját .
 
a zombik kissebbik resze elpusztult. azonban egy iranyito a nagyobbik reszet iranyitja. ok bolyonganak a zonaba amig az iranyito nem szol ertuk.
 
Ennek a füstösnek bizony más a szaga. Ez olyan,olyan,nem is tudom,de sokkal erősebb,mint amit a Gazda korábban pöfékelt.
Kaptam a fényes dobozból egy egészet! Degeszre laktam,most jólesően nyújtózom a Gazdám teremtette biztonságban.
Kint már sötét van, a Szemes vagy egy órája eltűnt ott,ahol a föld meg az ég összeér,vagyis a dombok tetejénél.
Megunom a fekvést,bemegyek a bentebb lévő helységekbe,megnézegetem,mik lehetnek ott.
Találok is egy elég nagy szobát,ami a többivel ellentétben teljesen világos, a bentről kiszűrődő fény vezetett oda,ami csak egy kanyargós folyosó végénél volt látható,ami menedékünktől viszonylag messze esik.
Ebben a helyiségben csupán egy asztalt,és a rajta levő rejtélyes,de nekem nagyon is tetsző-vélhetőleg a kétlábú által alkotott-és eddig soha nem látott dolgot leltem,ami mindenféle sziporkázó és gyönyörű színekkel világít,s belsejéből halk surrogó zaj hallatszik. Alakra nagyjából olyan,mint a szerszámos láda,de ez nem mocskos és koszos,ellenkezőleg meglepően tiszta és kellemes kinézetű, olyan,mintha csak éppen most tette le volna ide valaki,pedig a földön sem láb,sem pedig szagnyomokat nem éreztem...
Ja,és a szaga. Az valami nagyon kellemes.
Sokkal kellemesebb,mint azoknak a nagy szemű tátogóknak a szaga amit a nagy vízből sikerült néhány hete a falkának kihalásznia.
Annyira megnyerte az egész dolognak a megjelenése a tetszésemet,hogy ennek most hangot is adok,és hangosan,elnyújtott vidám hangon énekelni kezdek.
Remélem gazdám nem lesz rest,és szintén megszemléli ezt a valamit! Szerintem ő is nagyon fog örülni,sőt,velem énekel majd! Ilyenkor ugyanis ezt kell csinálni....,ö,ö,...legalábbis tisztességes mocsári kutya,aki ráadásul jól nevelt is,ezt tenné... :twisted:
 
:DA Kutya furcsa hangokat hallat ismét, oda megyek megnézem mire reagál így , belépek egy szobába, ahonnan villanyfény szűrődik ki , az aztalon egy számomra ismeretlen tárgy van , a szivárvány színeiben pombázik, és mintha egyhe búgó hangot adna ki.
Nem tudom , hogy mi ez.
Tetszik ez a hely, lehet hogy ezentúl ezt fogom lakhelynek és majd innen fogok portyára inedulni.
Leülök a szobában és azon gondolkodom, hogy mi lehet ez a valami.

Bocs Morzsi de ez micsoda, mert nekem valahogy nem sikerült rájönnöm, de hiába én még egy mocsári kutyánál is neveletlenebb vagyok:D:D.
 
Hát mondjuk primer módon lehet egy működő színes televízió,szekunder verzióban viszont valami erőtér generátor,esetleg olyanféle eszköz-kütyü-ami az erőműben lévő teleport kapukat indítja vagy vezérli. Ez utóbbi érdekesebb,a középső a "jó lesz valamire"kategóriája,az első lehetőség meg csak úgy. Most te döntesz!
 
Na rájöttem mire jó , ez valamiféle generátor, úgy tűnik, hogy van benne egy relikvaia, és ennek a segítségével vonja ki a környező dolgokból az energiát, ennek köszönhetően ég a villany, és mutat a geigel müller számláló itt lent jóval kevesebbet.
Na mindegy eloltom a kinti tüzet és itt bent újat rakok, aztán elteszem magam holnapra.

(Bocs nem tudtam jobbat kitalálni.)
 
Átkutatom a többi dobozt, nem nagyon találok bennük semmit, régi szerszámokat, üres üvegeket, na meg két üveg vodkát.
Reggel kinézek a pincéből, és mit látok?
A zónában leesett az első hó.
Na mindegy útnak indulunk hű társammal,aki eléggé érdeklődik a hó iránt.
A roncsetep keleti része felé indulunk, hátha találunk valami értékeset.
 
Minden csupa fehér,és érdekes szaga van. Az égből táncoló fehér pihék szállingóznak,amiket igyekszek menetközben levadászni,beléjük harapni! Ez nagyon jó móka,csak az a baj,hogy közben gazdám lépéseit is ügyelnem kell. Kész szerencse,hogy az összes nem rendes hely ilyenkor jól látszik már messziről. A kékesen cikázó például lilásra festi a puha hideget, a színesben morgó pedig sokkal szebben ,erősebben világít.
Így ki tudjuk kerülni mindketten a meglepetéseket.
A szörcsögőktől nem kell tartanunk,ők ilyenkor tudomásom szerint nagyon fáznak,és igyekszenek a mocsárba beásni magukat,vagy valami föld alatti vacokban húzzák meg magukat. A gumópofájút nagyon zavarja a második fény,ami a puha hidegről visszajön,rendkívül bántja a szemeit.
A csápos meg vacogva üldögél a bokrok,vagy fák tövében,pont úgy,mintha keserves kínok közt ürítene,és közben remeg. Annyira nevetséges látványt nyújt,hogyha látná magát,szerintem messzire szaladna szégyenében!
Nem csoda,mert hiába erős a bőre,szinte semmi zsírja nincs,ami a hidegtől védené.
Néhány Nyaút látok messziről,de ők is csak üldögélnek a hideg miatt,és a szokottnál sokkal kövérebbnek látszanak,s ahhoz sincs kedvük,hogy egymással marakodjanak,mert ilyenkor elgémberednek a tagjaik.
Pont olyanok,mint két süngömb összeragadva,ami roppant szúrós egyébiránt,de a kétlábú szívesen keresgéli,nem értem miért,mert nem is fényes,nem is lehet vele játszani,folyton összevérzi az orrát a kutyának,meg ronda szürkésbarna színe van.
Szóval most nagyon vidám az élet,úgy tűnik,mindenki megfagyott,csak mi ketten vagyunk frissek és erősek. Még döcögőket sem látni sehol,mondjuk nem is sok értelme volna keresni őket,mert ilyenkor bizton állíthatom, ők teljesen megmerevedve fekszenek,még csak nem is hörögnek,de ha a kétlábú közelít hozzájuk,nagyon frissek tudnak lenni valamiért,és komoly baj származhat ebből. Remélem,nem akadunk össze velük,olyan undorító a vérük íze...
Ahogy így baktatunk,a károgók csúfolódó-most éppen bennünket heccelő szavait hallgatva,akik azt ígérik,egyszer biztosan fognak még mindkettőnk húsából lakomázni-szóval,ahogy így sétálunk,furcsa szagot fogok.
Megszimatolom a levegőt,majd észreveszem a friss hóban döngőléptű lábnyomát. Lelapulok,félhangosan nyüszíteni kezdek,és nem mozdulok. gazdám tudni fogja,miért teszem ezt.
Döngőléptű messziről öl. Az ellenfeleit hatalmas és erős lábának dobbantásaival intézi el,s akik a közelében vannak,mindenhol vérezni kezdenek,az összes testnyílásukon. Szörnyű halál lehet.
A gumóarcúaknak hiányzik a vele való találkozás....
 
Szóval, visszatér az első évadban már látható Zónavilágvége?

Félúton a Kordon felé, elkezd szállingózni a hó. Pár percig még sétálunk, de utánna már elviselhetetlen. Mondom is a társamnak, hogy keressünk menedéket. Nemsokára rálelünk egy régi barlangra. Pár zombi itt húzta meg magát, most a földön hevernek. Kipróbáltam a Famast. Féltem, hogy tovább rontom, ezért csak kis sorozatokat lőttem.
A halott zombikat átkutattunk, találtunk egy üveg vodkát (ami gyorsan el is fogyott), meg két eü csomagot. A hullákat kivonszoltuk a barlangból, már csak az hiányozna, hogy valami mutáns megérezze a szagukat.
Szétnéztünk egy kicsit, találtunk pár lábast, tányért, üveget. Párat elraktunk, a többit a bejárathoz raktuk, hogy ha valami, vagy valaki bejönne, halljuk.
Ilyenkor, télen, még figyelmesebbnek kell lenni, mert minden mutáns rejtekhelyet keres a hó elől.
Tavasszal kicsit nyugodtam hely lesz a Zóna, mert sok mutáns megdöglik a télen. Jó lesz, ha addig meg nem halok...
 
Így hóban még a zóna is gyönyörű látvány, felderül tőle a szívem, a Kutya is szemmel láthatólag élvezi a havat,el-el játszogat a hópelyhekkel.
Minden olyan kihalt és nyugodt, mintha nem is a zónában lennénk, sehol egy mutáns , csak egy távili bokor aljánál ül két fekete macska és pár varjú károgása hallatszik a távolból.
Már megyünk egy ideje,amikor egy kis legetecske,tünik fel a távolban, a Kutya szaglászik valamit a levegőnben , majd legörnyedve és morogva a liget felé veszi az irányt, én szintén legörnyedve követem, és a biztonság kedvéért kibiztosítom az AK-t.
Már jócskán bent járunk a ligetben, amikor hirtelen velőtrázómély , de mégis mintha nyomokban emberi ordítás hallatszik.
A föld remegi kezd és nyakunba ömlik a hó a fák tetelyéről, és mire kitisztul a látásom, valami két méter magas és három méter széles kreatúra rohan felénk mint az őrült.
Na most aztán sipirc!
Hátrafelé eregetek pár sorozatot az AK-ból, de mintha meg se érezné.
Társam egy befagyott ingoványszerűségfelé veszi útját, hát követem, közben az üldözőnk méretét meghazudtoló gyorsasággal rohan utánunk egyre faragva a köztünk lévő távot.
Amikor a jégen átrohanunk megcsúszok a jégen , eléggé megütöm magam, de legalább szerencsésen átcsúszok a túloldalára, mert eléggé ropog alattam a jég.
Amikor üldözőnk elér a jég feléhez hirtelen nagy reccsenés és beszakad alatta a jég , megpróbál kimászni belőle, de nem nagyon megy neki.
A szája mintha emberi szavakat formálna, elég rosszul artikulálva mintha segítségért kiáltana.
Lehet hogy csak a képzeletem műve, de mintha kivennék belőle érthető szavakat.
Valami nőről magyaráz nekem, lehet hogy egykor a felesége volt valamikor.
Lassan elnyeli a jeges víz, de utoljára még egy ordítás haggya el a száját, olyan hogy a környék beleremeg, és a varjak riadtan szállnak fel a közeli fákról.
Remegő lézzel cigarettára gyújtok, és egy félig leomlott buszmegállóba húzódok, aholtüzetgyújtok és gondolkodom a történtekről.
 
Hát igen . Beköszöntött a tél. Egy kis időre meghúzzuk magunkat egy barlangba. Van ott néhány agyatlan zombi,de túlságosan fáznak az ellenálláshoz,úgyhogy könnyűszerrel megjuggattuk őket.Vagy ők vagy mi ...Ezvan.. Mondtam a társamnak,hogy rendezkedjen be. Én addig kimegyek ,és elásom a hullákat. Fél óra múlva lobogott bennt a tűz. A havas táj hidege már nem fenyeget. Most előkerült a vodka,két kupica,egy-egy szál cigaretta,és egy hatalmas "NÁZDÁROVNYE!!!" Hamar olyan jó lett a hangulat,hogy meg is feletkeztünk minden bajunkról. A Családtól-Moszkváig mindenről beszéltünk.Egyszer aztán eszembe jutott a holnapi megérkezés,és közöltem társammal,hogy veszek néhány Claymore-t,vagy taposó aknát majd "Rebel"-től,és megkérem hogy vegye kezelésbe a Famast. Nekem megteszi,Csecsenföld után.Ami azt illeti örök adósom,egyszer megmentettem már a seggét.Hamarosan karácsony.Ezt adom ajándékba az új barátomnak.Valamint azért az öregnek is tettem el pár üveg vodkát.Hátha szomjas. :)
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul