A szörcsögő utolért bennünket,és ugrani készül. Nincs tovább. Itt nem lehet megfutamodni. Itt harcolni kell ,bármi áron. Hirtelen közé és társam közé farolok,és teljes erőmből a szörcsögő pofájába fejelek,akkorát,hogy hátrahanyatlik. Ezt tudom. Ezt röfitől tanultam,és úgy látszik,hatékony. Szörcsögő hátraesik,már támadna is,de nekem gyorsabbnak kell lennem. Egyenesen a fejnyúlványát harapom ketté,meg még mélyebben is érzem,hogy a külső,furcsa ,kétlábú öltözékére emlékeztető réteg alá sikerült harapnom. Az arcra való támadás csápos sajátja,de most ezt is alkalmazom.
Ez bejött! Üvöltve próbál leütni a fejéről,de én Nyau taktikáját alkalmazva a szemeire támadok.
Milyen halott szemek ezek,és milyen kemények. De nem. Már kifolynak,érzem a mancsomon.
Hörögve ,szörcsögve fetreng.
A küzdelem során megpillantom védencemet,ahogy a kisebbik dörgő bot felső részét hátrahúzza,felegyenesedik és emeli,rátartja a szörcsögőre.
Hátraugrok,tudom,most rajta a sor,elengedem a szörcsögő fejét,társam eltorzult arccal engedi ki a fullánkosokat. Egyenesen szörcsögő fejébe.
A fejből szétroncsolódott,alaktalan massza válik,pontosan olyan állagú,amit nagyon szeretek. El is kezdem nyalogatni,ez nem olyan mint a döcögő íze,ez nagyon ízletes.
Társam kissé furcsán néz rám,elfintorodik,köp is egyet,majd előveszi az oldalán levő éles nyelvet,és ő meg a szörcsögő combját nyiszálja. Mindkettőt.
A kivágott darabokat belerakja abba az átlátszó hólyagba,amiben a kétlábúak rendszerint az ételeiket hordják. Már értem,mitől ilyen jók ezek az eledelek. Mindet szörcsögőkből készítik!!!
Az én védencemnek-el kell ismerjem-nagyon jó az ízlése. A legjobb részt vágta ki magának.
Még egy kicsit elidőzünk itt,hagyja,hogy lakmározzam a szörcsögő testéből,kicsit távolabb megy,és megint azokat a jó illatú füstöket eregeti a száján.