zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Ez különben jellemző,sajnos. Ettől azonban én tudok cifrábbat is mesélni,már ami a társasházban lehúzott 15 évet illeti.
Ím az első emlékezetes történet,melynek címe: "Életre-halálra egy szem dió miatt!"
Nos,az úgy esett,hogy ennek az épületnek voltak néhányan őslakosai is,akik gyakorlatilag annak felépülése óta éltek itt. Ennek megfelelő módon és mélységben gyűlölték is egymást. Az egyik szereplő-nevezzük Jóska bácsinak-nyugdíjazott,tudálékos figura,aki egy ibér-diófát ültetett a sufni garázsa mögé-amit itt megjegyzendő módon építési engedély nélkül épített,ráadásul közművön áll,alatta gázvezeték húzódik,bár ezzel nincs egyedül,mert a házban másnak is van ilyen olyan kisebb vagy nagyobb méretű garázsa,sufnija.
A másik szereplő egy már csak névleg itt lakó,de még garázstulajdonos-nevezzük őt Pista bácsinak-egy állandóan,mindenkit kritizáló nagyképű alak.
A két szereplő egyáltalán nem szívlelte egymást,de az ellentét gyökerei oly régre nyúltak vissza,már az okát sem tudták ,inkább megszokásból utálkoztak a másikon.
Egy nap-szép szeptemberi reggel-Pista bácsi lefelé menet megállt Jóska bácsi fája alatt,s néhány diót szedett fel annak elhullatott termései közül a földről.
Azonban nem volt szerencséje ezzel a napfényes kora reggeli szüreteléssel,mert ebben a pillanatban -vajon ki tudhatná miért éppen akkor-kilépett az épület sarkánál az öreg Jóska bá,aki megvadult állatként kezdett üvölteni vele,eképpen: " Tedd le ,te szemét féreg,az az én dióm,te szar!"
Persze Pista bá sem volt rest,a kelő nap sugarai megcsillantak szemüvegén,s visszavágott hasonlóan negédes stílusban,aminek egy lassan elfajuló szópárbaj-egymás le és felmenő rokonságának felemlegetése,az anyák ősi foglakozásának megemlítése,valamint egymás politikai attitűdjének megemlítésével-,majd kibontakozó lökdösődés,majd egy két ütleg lett a vége,s a történések nagyon gyorsan pörögve haladtak a drámai kifejlett felé.
A drámai vég azonban feloldást nyert azáltal,hogy a házban nem rég költözött,de már újból más lakóhelyet keresgélő,folyton nyughatatlan Gyula éppen munkába indulván meglátta a két küzdő öreget,s pont az utolsó pillanatban lépett közéjük,amikor Jóska bá egy féltéglával-horribile dictu!!!-akarta a végső csapást mérni Pista bácsi fejére,egyszer s mindenkorra pontot óhajtván tenni a több évtizedes torzsalkodásra.
Gyula lefogta a kezét,és iszonyú hangon üvöltve választotta őket szét,megakadályozván egy szörnyűséges tragédiát, és egy szenvtelen hangvételű újságcikket a Délvilág második oldalán.....
És,ha gondoljátok,még mesélhetek hasonló dolgokat!
Ím az első emlékezetes történet,melynek címe: "Életre-halálra egy szem dió miatt!"
Nos,az úgy esett,hogy ennek az épületnek voltak néhányan őslakosai is,akik gyakorlatilag annak felépülése óta éltek itt. Ennek megfelelő módon és mélységben gyűlölték is egymást. Az egyik szereplő-nevezzük Jóska bácsinak-nyugdíjazott,tudálékos figura,aki egy ibér-diófát ültetett a sufni garázsa mögé-amit itt megjegyzendő módon építési engedély nélkül épített,ráadásul közművön áll,alatta gázvezeték húzódik,bár ezzel nincs egyedül,mert a házban másnak is van ilyen olyan kisebb vagy nagyobb méretű garázsa,sufnija.
A másik szereplő egy már csak névleg itt lakó,de még garázstulajdonos-nevezzük őt Pista bácsinak-egy állandóan,mindenkit kritizáló nagyképű alak.
A két szereplő egyáltalán nem szívlelte egymást,de az ellentét gyökerei oly régre nyúltak vissza,már az okát sem tudták ,inkább megszokásból utálkoztak a másikon.
Egy nap-szép szeptemberi reggel-Pista bácsi lefelé menet megállt Jóska bácsi fája alatt,s néhány diót szedett fel annak elhullatott termései közül a földről.
Azonban nem volt szerencséje ezzel a napfényes kora reggeli szüreteléssel,mert ebben a pillanatban -vajon ki tudhatná miért éppen akkor-kilépett az épület sarkánál az öreg Jóska bá,aki megvadult állatként kezdett üvölteni vele,eképpen: " Tedd le ,te szemét féreg,az az én dióm,te szar!"
Persze Pista bá sem volt rest,a kelő nap sugarai megcsillantak szemüvegén,s visszavágott hasonlóan negédes stílusban,aminek egy lassan elfajuló szópárbaj-egymás le és felmenő rokonságának felemlegetése,az anyák ősi foglakozásának megemlítése,valamint egymás politikai attitűdjének megemlítésével-,majd kibontakozó lökdösődés,majd egy két ütleg lett a vége,s a történések nagyon gyorsan pörögve haladtak a drámai kifejlett felé.
A drámai vég azonban feloldást nyert azáltal,hogy a házban nem rég költözött,de már újból más lakóhelyet keresgélő,folyton nyughatatlan Gyula éppen munkába indulván meglátta a két küzdő öreget,s pont az utolsó pillanatban lépett közéjük,amikor Jóska bá egy féltéglával-horribile dictu!!!-akarta a végső csapást mérni Pista bácsi fejére,egyszer s mindenkorra pontot óhajtván tenni a több évtizedes torzsalkodásra.
Gyula lefogta a kezét,és iszonyú hangon üvöltve választotta őket szét,megakadályozván egy szörnyűséges tragédiát, és egy szenvtelen hangvételű újságcikket a Délvilág második oldalán.....
És,ha gondoljátok,még mesélhetek hasonló dolgokat!
Szeretem a sztrájk szót, mert ha a szerb híradóba meghallom, tudom, hogy holnap nem megyünk iskolába.