Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 1919. november 10-én született az Altáj körzetben (Kazahsztán) lévő Kurja faluban egy népes paraszti családba. Miután elvégezte a kilencedik osztályt a középiskolában, a mataji vasútállomásra ment el dolgozni mint gyakornok, majd félállásban műszaki titkár lett a Türkmenisztán-Szibériai vasútnál. 1938-ban besorozták a Vörös Hadseregbe, ahol a Kijevi Különleges Katonai Körzetben szolgált és miután fegyverkovács képzést kapott, elvégezte a harckocsi technikusi iskolát. Katonai szolgálata alatt kifejlesztett egy lövésszámláló szerkezetet a harckocsikra, sok más egyéb kisebb munkája mellett. 1941 júniusában Kalasnyikovot Zsukov tábornok, a katonai körzet parancsnoka, Leningrádba rendelte, hogy befejezze a harckocsik motorjának teljesítményét és fogyasztását mérő műszerének kifejlesztését, felügyelje annak gyártását, majd a Nagy Honvédő Háborúban harckocsi parancsnokként harcolt a németek ellen őrmesteri rangban, az 1. harckocsihadsereg egyik T-34-esében. 1941-ben a brjanszki hadműveletek során súlyosan megsérült a vállán, kórházba került. Lábadozása alatt a katonákkal folytatott beszélgetések világítottak rá számára egy új gyalogsági kézifegyver létrehozására, és tisztult le számára annak a katonák számára kívánatos felhasználói tulajdonságai. További hat hónapos betegszabadságát a mataji vasútállomáson töltötte, ahol megvalósította az ötletét a műhely vezetői, képzett mérnökei és munkatársai segítségével. Mikor kész lett, berendelték a Moszkvai Repülésügyi Intézetbe, amelyet Alma-Atába evakuáltak. 1942 júniusában már egy továbbfejlesztett prototípus látott napvilágot az intézet műhelyeiben. Ezt a modellt küldték el a Dzserzsinszkij Tüzérségi Akadémiára. Anatolij Arkadajevics Blagonravov, a kiváló szovjet lőfegyverszakértő, érdeklődést tanúsított a fegyver iránt. Bár nem javasolta rendszeresítésre, a feltaláló tehetsége és a számos eredeti megoldás lenyűgözte, és emiatt mindent megtett, hogy a fiatal autodidakta feltaláló tanulhasson. Így 1942-ben Kalasnyikovot a Vörös Hadsereg Fegyverzeti Főcsoportfőnöksége Központi Kézifegyverfejlesztő Csoportfőnökségére helyezték. Az itt eltöltött évek alatt több ízben módosította Gorjunov gépfegyvereit, ami két tervezői oklevelet hozott számára. Bekerült a szovjet fegyvertervezés legfelsőbb köreibe, Degtyarev, Szimonov és Szudajev közé. 1944-ben Kalasnyikov kapott egy készletnyi M43-as töltényt, minek nyomán kifejlesztett egy öntöltő verziót, aminek a fődarabjai adták a végül 1946-ban minden extrém tesztet teljesítő gépkarabély alapját. Tervezés közben lejegyzett gondolatai: „Továbbra is merész ötletnek tűnt számomra, így folyton azt kérdeztem magamtól: „Tapasztalt tervezők és fegyverkészítők dolgoznak ezen, vajon képes leszel újat mondani, jobb fegyvert készíteni?” De a tudat, hogy „legfélelmetesebb vetélytársaim” közül sokan időnként ugyanígy éreztek, segített elindulni saját utamon. Elszántságom egyre csak erősödött… a papírlapok pedig egyre teltek az újabbnál újabb tervekkel.” 1947-ben Kalasnyikov, és segítője, Alekszandr Zajcev újabb módosítások után elkészítette AK-47 jelű prototípusát, és miután a műszaki dokumentáción is sokat pontosított, újra benyújtotta azt elbírálásra. 1949-ben Vladimir Szergejevics Denim mk. Ezredes közölte a meglepő jóhírt a döbbent konstruktőrrel: a fegyvert rendszeresítették a Vörös Hadseregben, M. T. Kalasnyikov őrmestert a Sztálin Érdemérem első fokozatával tüntették ki. 1949-ben, miután a szovjet hadseregben rendszeresítették a gépkarabélyt, Kalasnyikov törzsőrmestert a Sztálin Díj első fokozatával tüntették ki. A kormány elismerte azt a munkát, amit Kalasnyikov az ország érdekében fejtett ki. Kétszer tüntették ki (1958 és 1976) a Szocialista Munka Hőse Érdemrenddel, a Sztálin Díj (1949) és Lenin Díj (1964) kitüntetettje. 1969-ben ezredessé nevezik ki és 1971-ben a műszaki tudományok doktora lett. A Lenin Rendet háromszor kapta meg, kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, a Nagy Honvédő Háború Érdemrend első fokozatával, a Vörös Csillag Érdemrenddel és még több, más kitüntetéssel. M.T. Kalasnyikov 1980-tól szülőfaluja, Kurja díszpolgára, ahol bronzszobra áll, miután a Szocialista Munka Hőse címet kétszer is odaítélték neki. 1987-től Izsevszk tiszteletbeli polgára. Jelcin, orosz elnök személyesen tüntette ki a kiváló tervezőt, M.T, Kalasnyikovot a Haza Kiváló Szolgálatáért Érdemrend második fokozatával és nevezte ki vezérőrnaggyá 75. születésnapján. A Kalasnyikov gépkarabély-rendszer szerte a világon (Afganisztán, Albánia, Algéria, Angola, Azerbajdzsán, Banglades, Benin, Bolívia, Bosznia-Hercegovina, Botswana, Bulgária, Comore-szigetek, Cseh Köztársaság, Délafrikai Köztársaság, Dzsibuti, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emirátusok, Észak-Korea, Fehéroroszország, Finnország, Fülöp-szigetek, Gabon, Ghana, Grúzia, Guatemela, Guinea, Bissau-Guinea, Gambia, Guayana, Haiti, Hollandia, Honduras, Horvátország, Egyiptom, Etiópia, Észtország, India, Indonézia, Irak, Irán, Izrael, Jemen, Jordánia, Kambodzsa, Katar, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Kolumbia, Kongó, Kuba, Laosz, Lengyelország, Lesotho, Lettország, Libanon, Litvánia, Mauritánia, Macedónia, Madagaszkár, Magyarország, Namibía, Nicaragua, Nigéria, Olaszország, Oroszország, Örményország, Pakisztán, Peru, Portugália, Románia, Sao Tomé, Seychelle-szigetek, Sierra Leone, Sri Lanka, Suriname, Szerbia és Montenegró, Szíria, Szlovákia, Szlovénia, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tadzsikisztán, Tanzánia, Trinidad és Tobago, Togo, Tunisz, Turkmenisztán, Uganda, Ukrajna, Üzbegisztán, Vietnam, Zaire, Zambia, Zimbabwe és a Zöld-foki Köztársaság rendszeresítette) ismert és használt, sziluettjét Mozambik a címerében is feltünteti. Jelenlegi információink szerint több mint hetvenmillió darab ilyen fegyver van rendszerben a világon.
http://www.kalasnyikov.hu/index.php?pag ... em&story=3
ugyanis a határon áthozni TILOS
