Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Nem sokkal késöbb Kaszás megtartotta a maga eligazítását a többiek elött is és rögtön munkába is álltunk, legalábbis a szerelők…
Közben Frida összeismerkedett Szikrával és együtt neki álltak a BTR-nek.
Kaszás elküldte Frostot, Grangert és még két embert északra, hogy derítsék fel a Limanskba vezető hidat. Mind eközben én végre jól megérdemelt pihenőmnek fogtam neki.
Másnap reggelig igazából csak aludtam. Reggel mikor úgy kikecmeregtem a bunker ágyból azon kapom magam, hogy Frida a mellettem lévő agyra van csak rádőlve és alszik, mint a tej…
- Csak csöndesen! Hagyjuk aludni! Szólalt meg a következő ágyon Sweet.
- Meddig volt fent? Kérdeztem közben halkan felkeltem az ágyról és átindultam a kantinba.
- Sokáig… Szikrával kipucolták a BTR motorját, és amit lehetett helyre kalapáltak benne, de elég sok minden hiányzik még, hogy működő képes legyen. Mondta Sweet elöttem haladva nem sokkal.
- Például? Kérdeztem.
- Motor alkatrészeket említettek, de én nem értek ezekhez. Szikra még említett valami páncélzatvastagítást is. Frida meg a fegyverzetén szeretne javítani. válaszolt Sweet.
- Egyik se hátrány. Mondtam, majd neki láttam egy kenyérnek és kolbásznak.
- Nem bizony. Tekintve, hogy Limanskon is át kell majd kelnünk.
- Nem lesz séta galopp! Válaszoltam vakargatva a fejem.
- Sweet, Rideg! Szólalt meg mögöttünk egy hang.
Hátra nézve Kaszás pillantottuk meg.
- Mi az? Kérdeztem.
- Lenne egy gyors meló nektek! Válaszolta.
- Mi csuda? Kérdezett Sweet.
- El kéne nézni a szemétdombra, az ásatok kiástak egy két alkatrészt, ami jó a BTR-hez!
- Oké, mikor induljunk? Kérdeztem.
- Minnél hamarabb! Válaszolta, majd közelebb lépett.
- Tessék, itt van 50000 rubel! Majd ledobott öt köteg pénzt az asztalra.
- Mehetünk a nívával? Kérdezett Sweet.
- Nem, gyalog induljatok, visszafele jön 2 teherautó, amiket erre kel majd kanyarítanotok! Azokon lesz a maradék felszerelés. Válaszolt Kaszás.
- Csak Ketten megyünk? Kérdeztem.
- Nem, veletek megy még két szabadúszó is! De sietnetek kell! Kezd sürgető lenni az idő! Válaszolt Kaszás.
- Bízd csak ide Kaszás, Rideggel gyorsak vagyunk, mint a Főnix! De elöbb befejezzük a reggelit! Válaszolt Sweet egy kis önelégült mosollyal zárva.
- Csak siessetek! Válaszolt komoran Kaszás, majd megfordult és kiindult a kantinból.
Olyan 5 perc múlva végeztünk is a reggelivel, majd átindultunk a fegyverraktárba, illetve csak Sweet. Én a táskámba tettem a mesterlövész puskámat és a karabélyt is.
Most úgy döntöttem egye fene nem hozom az SR-25öst helyette inkább az XM-8at markoltam meg és akasztottam a vállamra, és majd csak ezt követően indultam a fegyverraktárba lőszerért.
Tíz tárat tettem el magamnak és 5 gránátot a vetőcsőhöz. és végeredményben készen is álltam.
Sweet a maga esetében szokottan M4est vett magához M203as gránátvetővel és Acog-gal felszerelve. Így a lőszer is ugyan ezen alapon neki is 10 tár és 5 robbanó gránát.
Mindezek után elindultunk ki a bunkerből a célunk felé.
A páncélruhát természetesen lecseréltük, mivel stalker területre indulunk a katonai stílusú ruha nem a legkedvezőbb. Egy páncélozottabb stalker öltözet nagykabáttal fedve, és persze az Elmaradhatatlan kellék, amit már rühellek, mint pinokkió az orrát: Gázmaszk
Kint találkoztunk a beígért 2 szabadúszóval is, akik éppen a vasútív híd alatt lévő vízzel szórakoztak… Csak most tűnt fel, hogy már nem is savas a víz.
- Ez jó dolog! Legalább nem marja szét a BTR kerekeit, ha kihajtunk vele. Szólalt meg Sweet.
Ezek után egyesülve a 2 szabadúszóval elindultunk a kordon felé vezető átjáróhoz ami kb 4 kilométerre szemben egyenesen a vasúti sín mentén vezetett. Persze a Kordonba vezető átkelő elött lévő északi tanyánál pár Fosztogató tanyázott. Gyorsan elintéztük őket, majd tovább indultunk. Negyed 7 kor jutottunk el kb a Kordon nyugati csücskébe onnan északnak fordultunk a szeméttelep felé. Jól haladtunk, és igazából pihenni sem álltunk meg még. úgy voltunk vele, hogy majd pihenünk, ha elértük a stalkereket a szemétdombon.
A szemétdomb bejáratánál persze megint ellenállásba ütköztünk. Ám ezek a fickók fertőzöttek voltak nem úgy, mint az ingovány északi részénél lévők.
- Csodás… Jegyezte meg az egyik Szabadúszó.
- Élve rohadnak el a férgek! Mondta Sweet az egyikre pillantva.
- Az a baj, hogy elég sok stalker is így jár! Válaszolt a másik szabadúszó.
- Azért kell most sietnünk és meg találnunk mindenki más elött a vírus kiindulási helyét! Ott van az ellenszer is, amit a tudósokhoz eljuttatva segíthetünk mindenkin a zónában. Válaszoltam.
- Talán a banditákon inkább ne segítsünk! Szólalt meg a másik stalker.
- Muszáj lesz, mert még ők is tovább adhatják ezt a vírust akár a következő érkezőknek. Válaszoltam.
- Hát igen, ha nem mi találjuk meg, hanem mondjuk, a hadsereg vagy ne adj, isten a szabadság akkor ki tudja mi lesz… Szólalt meg ismét Sweet.
- Szopás lesz! Szólalt meg a stalker… - ha a szabadsághoz kerül, akkor azok csinálnak ellenszert a sajátjaiknak, de senki másnak! Ha meg a hadsereg… Ők talán hagynak mindenkit megdögleni a Zónában… Mondta Mérgelődve a szabadúszó.
- Akkor ennyi és induljunk! Szóltam, majd elindultam a kijelölt cél felé, a többiek pedig lassacskán elindultak és felzárkóztak.
7 órára teljesen kivilágosodott már és meg is érkeztünk a célunkhoz: A bolhapiachoz.
Bár itt nappal nem adnak el olyan értékesebbnek tűnő dolgokat tartva a Fosztogatók portyáitól és egyéb lehúzásaitól, de talán most az egyszer kivételt tesznek.
Fel is baktattunk a főnökhöz az első „emeletre”, majd elbeszélgettünk vele.
- Igen lehet, hogy van ilyen alkatrészünk, de most nem alkalmas, hogy lebonyolítsuk az üzletet!
- Hát akkor mikor alkalmas? Kérdeztem.
- Este. Késő este! Felelte.
- Az meg nekünk nem jó! Válaszoltam.
- Sajnálom tesó, de nem merem előhozatni az alkatrészeket! Ha megtudnák, hogy ilyen értékes holmikat sikerült kiásnunk akkor idejönnének és lehúznának minket teljesen… így is alig fussa kajára és némi lőszerre a vadászpuskákhoz, hogy legalább éjjelente a Mutánsokat el tudjuk kergetni.
- Hát, én sajnálom. Pedig lenne ropogós 50000 rubellem azokra az alkatrészekre! De ha nem hát nem, majd Szidorovics beszerzi… Mondtam fennhangon, majd megfordultam és elsomfordáltam lassan.
- Mit mondtál? Kérdezett vissza. – Ötvenezer???
- Igen, de látom, nem érdekel, úgyhogy nem is zavarok! Válaszoltam flegmán.
- Várj. Vár, várj!!! öhm… Talán megegyezhetünk! Válaszolt a fickó.
- De nekünk most kell és nem este! Válaszoltam.
A fickó összevonta a szemöldökét és hümmögni kezdett, végül bólogatni kezdett.
- Rendben, de egy feltétellel!
- Igen? És mi volna az? Kérdezett Sweet.
- Látom, ti elég jól fel vagytok szerelkezve. Elintézhetnétek a vevőállomás helyőrségnél és a Hangárban lévő banditákat. Már fél éve el kell tűrnünk, hogy lehúznak minket minden héten. ha elintézitek most őket, akkor legalább az alkatrészekért kapott pénzt felszerelésre tudjuk költeni, amivel már megvédhetjük magunkat és az ásatókat! Ha ezt elintézitek, akkor Azonnal odaadjuk nektek azokat az alkatrészeket!
- Hányan vannak? Kérdeztem.
- A szemétdombi helyőrségükön kb egy tucatnyian a Hangárban többen is! Ott strázsál a helyi főnök is Buorbon.
- Ez még nekünk is halál ember! Felelte Sweet.
- Akkor sajnálom, de csak este!
- Ha csak a helyőrséget intézzük el nem elég? Kérdezett Sweet.
- Nem az nem elég! Az a szemét attól még este ki fogja küldeni az embereit ide és a fél piacot le fogja mészárolni megtorlásként.
- Arrhhhhgggg… Fuckin all ready! Szólaltam meg Angolul, majd visszafordultam a stalker felé. – Rendben, de kurvára ne verjetek át minket! Mondtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn.
Összeszedelődzködtünk és elindultunk a hangár felé. Gyorsan oda értünk mivel kb egy nyíllövésnyire volt a bolhapiactól.
A két szabadúszó szemből foglalt állást a betontörmelékek mögé bújva, majd megvárták, amíg mi átértünk az Agropromi vasúti alagútól nem messze meghúztuk magunkat egy bokorba.
- Elfoglaltuk a Pozíciónkat! Szóltam a rádióba.
- Rendben van akkor neki állunk leszedegetni őket! Jött a válasz, majd eldördültek az első lövések aztán a banditák is pár pillanattal késöbb elkezdtek szórványosan lőni, majd egy kis idő múlva megszaporodtak a lövések. Géppisztolyok, sörétes puskák, pisztolyok dörrentek vegyítve néhol AK hanggal.
Erre a lövöldözésre az agroprom felöl lévő védők elhagyták az őrhelyeiket és megindultak a hangár felé. Ekkor Sweet és én kilőttünk két gránátot, majd lelőttük a becsapódásuk után megmaradt 3 banditát. Ezután megindultunk a Hangár felé.
Szinte biztosra veszem, hogy most már a banditák mind a keleti végen vannak és a két szabadúszónkat tartják tűz alatt.
Ahogy beértünk a hangárba, legalább 2 tucat banditát pillantottunk meg fönt lent összesen.
- Sweet jobbra! Intettem a fejemmel is a jobbról lévő lépcső felé, közben észrevettem, hogy a fejünk fölött is lőnek.
Sweet rohamtempóban felsietett az emeletre és rögtön el kezdett lőni a fölöttem lévő banditákra.
Én addig balra húzódtam a földszinten lévő peronra és a jobb oldalt lévő 2 banditát lőttem le a rámpáról, majd előre fordultam és félautomatára állítva a fegyver elkezdtem hátba lőni a keleti kapuban álló banditákat. Közben Sweet már kb a hangár felénél járt fent és közben folyamatosan lőtt.
Nekem végül sikerült kiürítenem a táramat. Éppen mikor két bandita is hátra fordult. Gyorsan leugrottam a peronról és egy vagon mögé húzódtam. Új tárat toltam a fegyverbe, majd a vető csőbe is új gránátot toltam, majd kihajoltam és eleresztettem a vetőcsőből a gránátot a kapuban lévő addigra már 6 főre duzzadt felém irányuló csőcselékbe.
Vissza is húztam magam a robbanást követő pillanatban és ismételten új gránátot toltam a fegyverbe, majd most a másik oldalra fordultam ki a 2 vagon közötti részre.
Erről nem is számítottam ellenségre sem, nem hogy az orrom elött terem 2 bandita is egymás után.
Az éppen elöttem lévő bandita annyira megijedt, hogy rögtön ellőtte mind két patron a lefűrészelt csövűből. A sörétek nem sokkal a vállam felett suhantak el. Pár sörét még a lazán, vállamon lévő nagykabátot is érintették lerántva rólam a nagykabátot. Ezután, éppen csak annyi időm volt, hogy meghúzzam a ravaszt ezzel lábon lőve a fosztogatót. Aki ettől hasra esett, és az utána következő banditát is két golyóval büntettem meg turpisságáért, de itt már sikerült comb gyomor tájékra lőni, ezután újra lerántottam a fegyvert és fejbe lőttem az orrom elött lévő banditát.
Ezután újra vízszintre emeltem a fegyveremet és tovább indultam a keleti kapu felé.
Sweet mindeközben már a kültéri tetőn nyomta a hallottak alapján és már a lövések is szórványosabbak voltak. Mire kiértem a két vagon és a Keleti hangárajtón addigra szemben a Keleti kapuban a két szabadúszó is lőtte a délkeletre lévő daruhoz szorult 7 banditát, akik derekasan védték magukat. Éppen ahogy csak kiértem a kapun rögtön két sorozat süvített el egy a betonba egy pedig a fejem fölött süvített el.
Vissza is léptem a hangárba és kelet felé irányítottam a fegyverem.
Kilőttem egy újabb gránátot a csőből a fal felé, ami kirobban a helyéről, a daru felé repítve a téglákat, szilánkokat és mindenfajta vashulladékot, ezzel rögtön cselekvésképtelenné téve majdnem mindet, de idejük se volt reagálni, hiszen még egy gránát robbant a daru mögött, de ez kézi gránát volt.
Ezután abba maradtak a lövöldözések úgy tűnik ez a gránát mindenkit kiiktatott.
Balra tekintve az egyik szabadúszó éppen az Akját veszi fel a földről, majd előre szegezett fegyverrel indul a daru felé társával. Jómagam is elindultam a daru felé, de nem találtunk élőket… Pár percig még időztünk a hangárnál és megkerestük az itteni főnök PDA-ját bizonyíték gyanánt… már ha a lövöldözés nem lenne elég a Bolhapiacon lévőknek… Ezután tovább indultunk a délen lévő vevőállomáshoz. Az már jóval messzebb volt a szemétdomb legdélebbi csücskén úgy 2 kilométere volt tőlünk. Ennek ellenére kocogva tettük meg a távot.
Menet közben Sweetől elkértem még egy M203as gránátot, mivel ő nem használt a hangárban.
A helyőrségen lévő banditák jó egy csomóban ültek a tűz körül, kettő délre figyelt egy pedig egy ládika mellet üldögélt, ami egy Uaz motorháztetején volt.
- Hallod rideg? Kezdek kajás lenni! Tolj egy gránátot a tábortűznél lévőkhöz én leszedem a ládásat. Tietek meg a két déli csóka! Szólt a szabadúszók felé.
- Még 8 sincs ember! Hogy lehetsz te éhes máris? Kérdeztem, közben belőttem a távolságot a gránátvetőnél.
- Nagy a bendő! Válaszolt majd belenézett az Acogba.
A két Ak lövés és a gránát puffanása egyszerre hangzott el az M4 dördülése már egy fél pillanattal késöbb történt. De a Hatás ugyan az lett.
Az utolsó gránátot is betöltöttem a vetőcsőbe, majd a többiekkel még átkutattuk a banditákat, már amelyikből maradt is annyi, hogy átkutassuk.
Az uaz motorháztetején lévő ládában 7000 rubelt találtunk, ezt a szabadúszók eltették maguknak. Sweettel együtt engem sem érdekelt most annyira ez a kevéske összeg. Miután mindent tisztának véltünk visszatértünk a Bolhapiacnál dekkoló stalkerekhez és bemutattuk a bizonyítékokat.
- Örök hálám tesó! Megvallom nem hittem, hogy el tudjátok intézni őket! Szólalt meg végül meglepetten a helyi stalker főnök.
- Hol a cucc? Kérdezett Sweet türelmetlenül.
A stalker Felkelt a földről, majd az emelet széléhez sétált és lekiáltott az egyik emberéhez.
- Vászja! Hozd ide azokat az alkatrészeket, amiket a múlthéten sikerült kiásnotok!
Nemsokára egy másik stalker sietett fel a lépcsőn egy kisebb hátitáskával a kezében.
Kinyitva a táskát megmutatta a benne lévő három alkatrészt, amik viszonylag jó állapotban is voltak.
- Ezeket keressük? Kérdeztem Sweet felé.
Sweet csak bólogatott, majd felkapta a táskát.
- Rendben van stalker, álltad a szavad. Itt a pénzed! Mondtam, majd kivettem a pénzt a kabátomból és átadtam a stalkernek.
- Kösz testvér! Ebből végre felfegyverezhetem a fiúkat! Meg fognak lepődni azok a szemét fosztogatók, amikor újra erre tolják majd a képüket! Szólalt meg a főnök hálálkodva kicsit.
Mi amint megkaptuk az alkatrészeket indultunk is vissza, de a kijelölt útvonalon, amit még Kaszás töltött fel a PDA-inkra indulás elött.
Úgy 20 perce gyalogoltunk az úton mire szemből megpillantottunk egy uazt utána meg két nagy teherautót, amik szemben velünk haladtak az úton.
Mi meg is álltunk az út kellős közepén a konvoj pedig éppen elöttünk meg is állt.
Az uaz ponyvázott volt, jól láthatólag parancsnoki verzió. Két barettes katona szállt ki a kocsiból.
- Üdv uraim! Köszönt felénk az egyik.
Viszonzás képpen csak bólintottam.
- Hova lesz a csomag? Kérdezett gúnyosan Sweet.
- Hát papíron Agropromba, de azt az értesülést kaptuk, hogy útközben ellenállásba ütközve átadjuk egy zsoldos csapatnak. Válaszolt a másik barettes.
- És mit fognak mondani? Karcolás nélkül megúszták a dolgot, a rakományt pedig elvitték? Kérdeztem.
- Egy két golyó a karosszériában elegendő bizonyíték, hogy fegyverrel kényszerítettek minket… Válaszolt hűvösen a másik.
Aha…. – Értem, nem gond! Néztem Sweet felé, majd mikor bólintott bele lőttünk párat a két barettes közt lévő uaz motorház tetejébe.
A két katona két irányba kezdett hátrálni pár lövés erejéig.
- Mi a szart csinálnak? Ordít, ránt az egyik.
- Alibit, maguknak! Feleltük közösen, majd elindultunk a kamionok felé.
Az első Uralhoz érve beszálltam az addigi sofőr helyére, az egyik szabad úszó meg mellém az anyósra. Sweetnél is hasonlóan tett, majd miután megvolt elindultunk.
Az uaz mellet elhaladva látom, hogy az egyik Próbálja indítgatni, de hiába… helyette csak fehér füst száll fel a motorháztetőből.
- Héhéhé! Várjanak, nem erről volt szó! Mi, hogy a bánatba érünk vissza a helyőrségre? Kérdez a másik barettes vérvörös fejjel.
- Maga kért pár golyót a kocsira. Feleltem röhögve.
- Nananana! Álljanak meg! Kiáltott felém, majd az ural, kilépőjére fellépve folytatná tovább az okítást. Ekkor azonban elővettem a forgótáras Coltomat és az orra alá nyomtam.
- Húzz a faszba mielött én, takarítalak le! Válaszoltam.
Azonban alig tudtam befejezni a mondatot, mert a katona annyira megijedt, hogy elengedte az ajtót és egy kisebb gázfröccs közben leesett a teherautó oldalától.
Miután láttam, hogy ne ma kamion alá, hanem mellé esett kissé megnyugodva jobban ráléptem a gázra és elindultam az ingovány felé vezető úton letérve a betonútról.
A teherautóknak hála kb negyed kilencre meg is érkeztünk a bázisra. A folyó partjának másik oldalára gond nélkül átmentünk. Olyan húsz méterre a vasúti hídtól már sekélyebb volt a víz a kamionoknak kerekének a közepéig ét kb.
A Bunker betonkapuja nyitva állott így be is parkoltunk a két monstrummal bunkeren belülre.
Mikor kiszálltam az Urálból akkor látom, hogy a másik BTR is be lett hozva.
Frida valamint Szikra rögtön felénk illetve inkább az Urálok rakománya felé közlekedett.
Elöbbi élettel telinek tűnik, bár a keze tiszta fekete a rá kent olajtól és gépzsíroktól, ami néhol az arcán is halvány fekete maszatolásokat láttatott, de ennek ellenére érdeklődve tekinget felénk.
- Mi jót hoztatok? Kérdez Szikra.
- Őszinte leszek! Fogalmam sincs, mi van az Uralokon! Feleltem.
- De amit tudunk az ez! Szólalt meg Sweet, majd átnyújtotta Bolhapiacnál beszerzett alkatrészeket tartalmazó táskát Fridának.
A lány kinyitva a táskát először összevonja a szemöldökét, majd bólogatni kezd végül felénk fordulva.
- Hát, nem mai darabok, de jobbak, mint amik ebben az ócskavasban rohadtak szét.
Kaszás is közben mellénk sietett.
- Na, végre! Megérkezett ez is. Szólalt meg, ahogy mellénk ért és kifújta a levegőt.
- Tényleg, mit is hoztunk ide? Kérdeztem felé.
- Ami csak kellhet a két BTR rendberakásához és felerősítéséhez.
Sweet és én Végül annyira kíváncsiak lettünk, hogy fel is hajtottuk az egyik platóját takaró ponyvát.
Nagy fémládák voltak benne és úgy 3x 4 darab burkolatlemez.
- Szikra, Frida. Tudom, hogy nem sokat aludtatok tegnap és fáradtak vagytok, de jó lenne, ha mi elöbb nekilátnátok a BTRek fejlesztéséhez. Időnk nem sok van, így nem baj ha nem szép, csak legyen meg! Szólalt meg Kaszás, majd felénk fordult.
Sweet, Rideg! Ti mind a ketten pihenjetek le! Holnap reggel indulunk északra Limansk felé!
- Mi ez a nagy sietség? Kérdeztem.
Kaszás egy pillanatig hezitált, majd megszólalt.
- Aggasztó híreket kaptam! A szabadság is elindul keresni a gyógymódot, sőt mi több lehetséges, hogy tudják, merre van. Létfontosságú, hogy még elöttük megtaláljuk a gyógymódot! Gondolom, mind tudjuk mit jelent az, hogy ha ők találják meg!
- Ajajaj… Szólalt meg Sweet.
- Nos, ebben az esetben akkor máris neki látunk! Reagált Szikra, és már mászott is fel.
- Segítünk! Feleltem és már rögtön neki is láttam egy nagy láda lesegítésében.
- Ne, rátok pihenten van szükség! Holnap egész nap harcban lesz részetek! Szólt kaszás.
- Nyugi Kaszás, mi addigra frissek és üdék leszünk, mint a tavaszi szellő! Válaszolt Sweet.
- Szint úgy! De azt hiszem itt nem csak a BTR-ekre, hanem Fridáékra is ráfér az erősítés! Toldottam meg Sweet válaszát.
Kaszás nagyot sóhajtott, de végül beleegyezett és elindult a maga dolgára.
Én és Sweet közben segítettünk Fridának és Szikrának a felszerelések lepakolásában…
Közben Frida összeismerkedett Szikrával és együtt neki álltak a BTR-nek.
Kaszás elküldte Frostot, Grangert és még két embert északra, hogy derítsék fel a Limanskba vezető hidat. Mind eközben én végre jól megérdemelt pihenőmnek fogtam neki.
Másnap reggelig igazából csak aludtam. Reggel mikor úgy kikecmeregtem a bunker ágyból azon kapom magam, hogy Frida a mellettem lévő agyra van csak rádőlve és alszik, mint a tej…
- Csak csöndesen! Hagyjuk aludni! Szólalt meg a következő ágyon Sweet.
- Meddig volt fent? Kérdeztem közben halkan felkeltem az ágyról és átindultam a kantinba.
- Sokáig… Szikrával kipucolták a BTR motorját, és amit lehetett helyre kalapáltak benne, de elég sok minden hiányzik még, hogy működő képes legyen. Mondta Sweet elöttem haladva nem sokkal.
- Például? Kérdeztem.
- Motor alkatrészeket említettek, de én nem értek ezekhez. Szikra még említett valami páncélzatvastagítást is. Frida meg a fegyverzetén szeretne javítani. válaszolt Sweet.
- Egyik se hátrány. Mondtam, majd neki láttam egy kenyérnek és kolbásznak.
- Nem bizony. Tekintve, hogy Limanskon is át kell majd kelnünk.
- Nem lesz séta galopp! Válaszoltam vakargatva a fejem.
- Sweet, Rideg! Szólalt meg mögöttünk egy hang.
Hátra nézve Kaszás pillantottuk meg.
- Mi az? Kérdeztem.
- Lenne egy gyors meló nektek! Válaszolta.
- Mi csuda? Kérdezett Sweet.
- El kéne nézni a szemétdombra, az ásatok kiástak egy két alkatrészt, ami jó a BTR-hez!
- Oké, mikor induljunk? Kérdeztem.
- Minnél hamarabb! Válaszolta, majd közelebb lépett.
- Tessék, itt van 50000 rubel! Majd ledobott öt köteg pénzt az asztalra.
- Mehetünk a nívával? Kérdezett Sweet.
- Nem, gyalog induljatok, visszafele jön 2 teherautó, amiket erre kel majd kanyarítanotok! Azokon lesz a maradék felszerelés. Válaszolt Kaszás.
- Csak Ketten megyünk? Kérdeztem.
- Nem, veletek megy még két szabadúszó is! De sietnetek kell! Kezd sürgető lenni az idő! Válaszolt Kaszás.
- Bízd csak ide Kaszás, Rideggel gyorsak vagyunk, mint a Főnix! De elöbb befejezzük a reggelit! Válaszolt Sweet egy kis önelégült mosollyal zárva.
- Csak siessetek! Válaszolt komoran Kaszás, majd megfordult és kiindult a kantinból.
Olyan 5 perc múlva végeztünk is a reggelivel, majd átindultunk a fegyverraktárba, illetve csak Sweet. Én a táskámba tettem a mesterlövész puskámat és a karabélyt is.
Most úgy döntöttem egye fene nem hozom az SR-25öst helyette inkább az XM-8at markoltam meg és akasztottam a vállamra, és majd csak ezt követően indultam a fegyverraktárba lőszerért.
Tíz tárat tettem el magamnak és 5 gránátot a vetőcsőhöz. és végeredményben készen is álltam.
Sweet a maga esetében szokottan M4est vett magához M203as gránátvetővel és Acog-gal felszerelve. Így a lőszer is ugyan ezen alapon neki is 10 tár és 5 robbanó gránát.
Mindezek után elindultunk ki a bunkerből a célunk felé.
A páncélruhát természetesen lecseréltük, mivel stalker területre indulunk a katonai stílusú ruha nem a legkedvezőbb. Egy páncélozottabb stalker öltözet nagykabáttal fedve, és persze az Elmaradhatatlan kellék, amit már rühellek, mint pinokkió az orrát: Gázmaszk
Kint találkoztunk a beígért 2 szabadúszóval is, akik éppen a vasútív híd alatt lévő vízzel szórakoztak… Csak most tűnt fel, hogy már nem is savas a víz.
- Ez jó dolog! Legalább nem marja szét a BTR kerekeit, ha kihajtunk vele. Szólalt meg Sweet.
Ezek után egyesülve a 2 szabadúszóval elindultunk a kordon felé vezető átjáróhoz ami kb 4 kilométerre szemben egyenesen a vasúti sín mentén vezetett. Persze a Kordonba vezető átkelő elött lévő északi tanyánál pár Fosztogató tanyázott. Gyorsan elintéztük őket, majd tovább indultunk. Negyed 7 kor jutottunk el kb a Kordon nyugati csücskébe onnan északnak fordultunk a szeméttelep felé. Jól haladtunk, és igazából pihenni sem álltunk meg még. úgy voltunk vele, hogy majd pihenünk, ha elértük a stalkereket a szemétdombon.
A szemétdomb bejáratánál persze megint ellenállásba ütköztünk. Ám ezek a fickók fertőzöttek voltak nem úgy, mint az ingovány északi részénél lévők.
- Csodás… Jegyezte meg az egyik Szabadúszó.
- Élve rohadnak el a férgek! Mondta Sweet az egyikre pillantva.
- Az a baj, hogy elég sok stalker is így jár! Válaszolt a másik szabadúszó.
- Azért kell most sietnünk és meg találnunk mindenki más elött a vírus kiindulási helyét! Ott van az ellenszer is, amit a tudósokhoz eljuttatva segíthetünk mindenkin a zónában. Válaszoltam.
- Talán a banditákon inkább ne segítsünk! Szólalt meg a másik stalker.
- Muszáj lesz, mert még ők is tovább adhatják ezt a vírust akár a következő érkezőknek. Válaszoltam.
- Hát igen, ha nem mi találjuk meg, hanem mondjuk, a hadsereg vagy ne adj, isten a szabadság akkor ki tudja mi lesz… Szólalt meg ismét Sweet.
- Szopás lesz! Szólalt meg a stalker… - ha a szabadsághoz kerül, akkor azok csinálnak ellenszert a sajátjaiknak, de senki másnak! Ha meg a hadsereg… Ők talán hagynak mindenkit megdögleni a Zónában… Mondta Mérgelődve a szabadúszó.
- Akkor ennyi és induljunk! Szóltam, majd elindultam a kijelölt cél felé, a többiek pedig lassacskán elindultak és felzárkóztak.
7 órára teljesen kivilágosodott már és meg is érkeztünk a célunkhoz: A bolhapiachoz.
Bár itt nappal nem adnak el olyan értékesebbnek tűnő dolgokat tartva a Fosztogatók portyáitól és egyéb lehúzásaitól, de talán most az egyszer kivételt tesznek.
Fel is baktattunk a főnökhöz az első „emeletre”, majd elbeszélgettünk vele.
- Igen lehet, hogy van ilyen alkatrészünk, de most nem alkalmas, hogy lebonyolítsuk az üzletet!
- Hát akkor mikor alkalmas? Kérdeztem.
- Este. Késő este! Felelte.
- Az meg nekünk nem jó! Válaszoltam.
- Sajnálom tesó, de nem merem előhozatni az alkatrészeket! Ha megtudnák, hogy ilyen értékes holmikat sikerült kiásnunk akkor idejönnének és lehúznának minket teljesen… így is alig fussa kajára és némi lőszerre a vadászpuskákhoz, hogy legalább éjjelente a Mutánsokat el tudjuk kergetni.
- Hát, én sajnálom. Pedig lenne ropogós 50000 rubellem azokra az alkatrészekre! De ha nem hát nem, majd Szidorovics beszerzi… Mondtam fennhangon, majd megfordultam és elsomfordáltam lassan.
- Mit mondtál? Kérdezett vissza. – Ötvenezer???
- Igen, de látom, nem érdekel, úgyhogy nem is zavarok! Válaszoltam flegmán.
- Várj. Vár, várj!!! öhm… Talán megegyezhetünk! Válaszolt a fickó.
- De nekünk most kell és nem este! Válaszoltam.
A fickó összevonta a szemöldökét és hümmögni kezdett, végül bólogatni kezdett.
- Rendben, de egy feltétellel!
- Igen? És mi volna az? Kérdezett Sweet.
- Látom, ti elég jól fel vagytok szerelkezve. Elintézhetnétek a vevőállomás helyőrségnél és a Hangárban lévő banditákat. Már fél éve el kell tűrnünk, hogy lehúznak minket minden héten. ha elintézitek most őket, akkor legalább az alkatrészekért kapott pénzt felszerelésre tudjuk költeni, amivel már megvédhetjük magunkat és az ásatókat! Ha ezt elintézitek, akkor Azonnal odaadjuk nektek azokat az alkatrészeket!
- Hányan vannak? Kérdeztem.
- A szemétdombi helyőrségükön kb egy tucatnyian a Hangárban többen is! Ott strázsál a helyi főnök is Buorbon.
- Ez még nekünk is halál ember! Felelte Sweet.
- Akkor sajnálom, de csak este!
- Ha csak a helyőrséget intézzük el nem elég? Kérdezett Sweet.
- Nem az nem elég! Az a szemét attól még este ki fogja küldeni az embereit ide és a fél piacot le fogja mészárolni megtorlásként.
- Arrhhhhgggg… Fuckin all ready! Szólaltam meg Angolul, majd visszafordultam a stalker felé. – Rendben, de kurvára ne verjetek át minket! Mondtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn.
Összeszedelődzködtünk és elindultunk a hangár felé. Gyorsan oda értünk mivel kb egy nyíllövésnyire volt a bolhapiactól.
A két szabadúszó szemből foglalt állást a betontörmelékek mögé bújva, majd megvárták, amíg mi átértünk az Agropromi vasúti alagútól nem messze meghúztuk magunkat egy bokorba.
- Elfoglaltuk a Pozíciónkat! Szóltam a rádióba.
- Rendben van akkor neki állunk leszedegetni őket! Jött a válasz, majd eldördültek az első lövések aztán a banditák is pár pillanattal késöbb elkezdtek szórványosan lőni, majd egy kis idő múlva megszaporodtak a lövések. Géppisztolyok, sörétes puskák, pisztolyok dörrentek vegyítve néhol AK hanggal.
Erre a lövöldözésre az agroprom felöl lévő védők elhagyták az őrhelyeiket és megindultak a hangár felé. Ekkor Sweet és én kilőttünk két gránátot, majd lelőttük a becsapódásuk után megmaradt 3 banditát. Ezután megindultunk a Hangár felé.
Szinte biztosra veszem, hogy most már a banditák mind a keleti végen vannak és a két szabadúszónkat tartják tűz alatt.
Ahogy beértünk a hangárba, legalább 2 tucat banditát pillantottunk meg fönt lent összesen.
- Sweet jobbra! Intettem a fejemmel is a jobbról lévő lépcső felé, közben észrevettem, hogy a fejünk fölött is lőnek.
Sweet rohamtempóban felsietett az emeletre és rögtön el kezdett lőni a fölöttem lévő banditákra.
Én addig balra húzódtam a földszinten lévő peronra és a jobb oldalt lévő 2 banditát lőttem le a rámpáról, majd előre fordultam és félautomatára állítva a fegyver elkezdtem hátba lőni a keleti kapuban álló banditákat. Közben Sweet már kb a hangár felénél járt fent és közben folyamatosan lőtt.
Nekem végül sikerült kiürítenem a táramat. Éppen mikor két bandita is hátra fordult. Gyorsan leugrottam a peronról és egy vagon mögé húzódtam. Új tárat toltam a fegyverbe, majd a vető csőbe is új gránátot toltam, majd kihajoltam és eleresztettem a vetőcsőből a gránátot a kapuban lévő addigra már 6 főre duzzadt felém irányuló csőcselékbe.
Vissza is húztam magam a robbanást követő pillanatban és ismételten új gránátot toltam a fegyverbe, majd most a másik oldalra fordultam ki a 2 vagon közötti részre.
Erről nem is számítottam ellenségre sem, nem hogy az orrom elött terem 2 bandita is egymás után.
Az éppen elöttem lévő bandita annyira megijedt, hogy rögtön ellőtte mind két patron a lefűrészelt csövűből. A sörétek nem sokkal a vállam felett suhantak el. Pár sörét még a lazán, vállamon lévő nagykabátot is érintették lerántva rólam a nagykabátot. Ezután, éppen csak annyi időm volt, hogy meghúzzam a ravaszt ezzel lábon lőve a fosztogatót. Aki ettől hasra esett, és az utána következő banditát is két golyóval büntettem meg turpisságáért, de itt már sikerült comb gyomor tájékra lőni, ezután újra lerántottam a fegyvert és fejbe lőttem az orrom elött lévő banditát.
Ezután újra vízszintre emeltem a fegyveremet és tovább indultam a keleti kapu felé.
Sweet mindeközben már a kültéri tetőn nyomta a hallottak alapján és már a lövések is szórványosabbak voltak. Mire kiértem a két vagon és a Keleti hangárajtón addigra szemben a Keleti kapuban a két szabadúszó is lőtte a délkeletre lévő daruhoz szorult 7 banditát, akik derekasan védték magukat. Éppen ahogy csak kiértem a kapun rögtön két sorozat süvített el egy a betonba egy pedig a fejem fölött süvített el.
Vissza is léptem a hangárba és kelet felé irányítottam a fegyverem.
Kilőttem egy újabb gránátot a csőből a fal felé, ami kirobban a helyéről, a daru felé repítve a téglákat, szilánkokat és mindenfajta vashulladékot, ezzel rögtön cselekvésképtelenné téve majdnem mindet, de idejük se volt reagálni, hiszen még egy gránát robbant a daru mögött, de ez kézi gránát volt.
Ezután abba maradtak a lövöldözések úgy tűnik ez a gránát mindenkit kiiktatott.
Balra tekintve az egyik szabadúszó éppen az Akját veszi fel a földről, majd előre szegezett fegyverrel indul a daru felé társával. Jómagam is elindultam a daru felé, de nem találtunk élőket… Pár percig még időztünk a hangárnál és megkerestük az itteni főnök PDA-ját bizonyíték gyanánt… már ha a lövöldözés nem lenne elég a Bolhapiacon lévőknek… Ezután tovább indultunk a délen lévő vevőállomáshoz. Az már jóval messzebb volt a szemétdomb legdélebbi csücskén úgy 2 kilométere volt tőlünk. Ennek ellenére kocogva tettük meg a távot.
Menet közben Sweetől elkértem még egy M203as gránátot, mivel ő nem használt a hangárban.
A helyőrségen lévő banditák jó egy csomóban ültek a tűz körül, kettő délre figyelt egy pedig egy ládika mellet üldögélt, ami egy Uaz motorháztetején volt.
- Hallod rideg? Kezdek kajás lenni! Tolj egy gránátot a tábortűznél lévőkhöz én leszedem a ládásat. Tietek meg a két déli csóka! Szólt a szabadúszók felé.
- Még 8 sincs ember! Hogy lehetsz te éhes máris? Kérdeztem, közben belőttem a távolságot a gránátvetőnél.
- Nagy a bendő! Válaszolt majd belenézett az Acogba.
A két Ak lövés és a gránát puffanása egyszerre hangzott el az M4 dördülése már egy fél pillanattal késöbb történt. De a Hatás ugyan az lett.
Az utolsó gránátot is betöltöttem a vetőcsőbe, majd a többiekkel még átkutattuk a banditákat, már amelyikből maradt is annyi, hogy átkutassuk.
Az uaz motorháztetején lévő ládában 7000 rubelt találtunk, ezt a szabadúszók eltették maguknak. Sweettel együtt engem sem érdekelt most annyira ez a kevéske összeg. Miután mindent tisztának véltünk visszatértünk a Bolhapiacnál dekkoló stalkerekhez és bemutattuk a bizonyítékokat.
- Örök hálám tesó! Megvallom nem hittem, hogy el tudjátok intézni őket! Szólalt meg végül meglepetten a helyi stalker főnök.
- Hol a cucc? Kérdezett Sweet türelmetlenül.
A stalker Felkelt a földről, majd az emelet széléhez sétált és lekiáltott az egyik emberéhez.
- Vászja! Hozd ide azokat az alkatrészeket, amiket a múlthéten sikerült kiásnotok!
Nemsokára egy másik stalker sietett fel a lépcsőn egy kisebb hátitáskával a kezében.
Kinyitva a táskát megmutatta a benne lévő három alkatrészt, amik viszonylag jó állapotban is voltak.
- Ezeket keressük? Kérdeztem Sweet felé.
Sweet csak bólogatott, majd felkapta a táskát.
- Rendben van stalker, álltad a szavad. Itt a pénzed! Mondtam, majd kivettem a pénzt a kabátomból és átadtam a stalkernek.
- Kösz testvér! Ebből végre felfegyverezhetem a fiúkat! Meg fognak lepődni azok a szemét fosztogatók, amikor újra erre tolják majd a képüket! Szólalt meg a főnök hálálkodva kicsit.
Mi amint megkaptuk az alkatrészeket indultunk is vissza, de a kijelölt útvonalon, amit még Kaszás töltött fel a PDA-inkra indulás elött.
Úgy 20 perce gyalogoltunk az úton mire szemből megpillantottunk egy uazt utána meg két nagy teherautót, amik szemben velünk haladtak az úton.
Mi meg is álltunk az út kellős közepén a konvoj pedig éppen elöttünk meg is állt.
Az uaz ponyvázott volt, jól láthatólag parancsnoki verzió. Két barettes katona szállt ki a kocsiból.
- Üdv uraim! Köszönt felénk az egyik.
Viszonzás képpen csak bólintottam.
- Hova lesz a csomag? Kérdezett gúnyosan Sweet.
- Hát papíron Agropromba, de azt az értesülést kaptuk, hogy útközben ellenállásba ütközve átadjuk egy zsoldos csapatnak. Válaszolt a másik barettes.
- És mit fognak mondani? Karcolás nélkül megúszták a dolgot, a rakományt pedig elvitték? Kérdeztem.
- Egy két golyó a karosszériában elegendő bizonyíték, hogy fegyverrel kényszerítettek minket… Válaszolt hűvösen a másik.
Aha…. – Értem, nem gond! Néztem Sweet felé, majd mikor bólintott bele lőttünk párat a két barettes közt lévő uaz motorház tetejébe.
A két katona két irányba kezdett hátrálni pár lövés erejéig.
- Mi a szart csinálnak? Ordít, ránt az egyik.
- Alibit, maguknak! Feleltük közösen, majd elindultunk a kamionok felé.
Az első Uralhoz érve beszálltam az addigi sofőr helyére, az egyik szabad úszó meg mellém az anyósra. Sweetnél is hasonlóan tett, majd miután megvolt elindultunk.
Az uaz mellet elhaladva látom, hogy az egyik Próbálja indítgatni, de hiába… helyette csak fehér füst száll fel a motorháztetőből.
- Héhéhé! Várjanak, nem erről volt szó! Mi, hogy a bánatba érünk vissza a helyőrségre? Kérdez a másik barettes vérvörös fejjel.
- Maga kért pár golyót a kocsira. Feleltem röhögve.
- Nananana! Álljanak meg! Kiáltott felém, majd az ural, kilépőjére fellépve folytatná tovább az okítást. Ekkor azonban elővettem a forgótáras Coltomat és az orra alá nyomtam.
- Húzz a faszba mielött én, takarítalak le! Válaszoltam.
Azonban alig tudtam befejezni a mondatot, mert a katona annyira megijedt, hogy elengedte az ajtót és egy kisebb gázfröccs közben leesett a teherautó oldalától.
Miután láttam, hogy ne ma kamion alá, hanem mellé esett kissé megnyugodva jobban ráléptem a gázra és elindultam az ingovány felé vezető úton letérve a betonútról.
A teherautóknak hála kb negyed kilencre meg is érkeztünk a bázisra. A folyó partjának másik oldalára gond nélkül átmentünk. Olyan húsz méterre a vasúti hídtól már sekélyebb volt a víz a kamionoknak kerekének a közepéig ét kb.
A Bunker betonkapuja nyitva állott így be is parkoltunk a két monstrummal bunkeren belülre.
Mikor kiszálltam az Urálból akkor látom, hogy a másik BTR is be lett hozva.
Frida valamint Szikra rögtön felénk illetve inkább az Urálok rakománya felé közlekedett.
Elöbbi élettel telinek tűnik, bár a keze tiszta fekete a rá kent olajtól és gépzsíroktól, ami néhol az arcán is halvány fekete maszatolásokat láttatott, de ennek ellenére érdeklődve tekinget felénk.
- Mi jót hoztatok? Kérdez Szikra.
- Őszinte leszek! Fogalmam sincs, mi van az Uralokon! Feleltem.
- De amit tudunk az ez! Szólalt meg Sweet, majd átnyújtotta Bolhapiacnál beszerzett alkatrészeket tartalmazó táskát Fridának.
A lány kinyitva a táskát először összevonja a szemöldökét, majd bólogatni kezd végül felénk fordulva.
- Hát, nem mai darabok, de jobbak, mint amik ebben az ócskavasban rohadtak szét.
Kaszás is közben mellénk sietett.
- Na, végre! Megérkezett ez is. Szólalt meg, ahogy mellénk ért és kifújta a levegőt.
- Tényleg, mit is hoztunk ide? Kérdeztem felé.
- Ami csak kellhet a két BTR rendberakásához és felerősítéséhez.
Sweet és én Végül annyira kíváncsiak lettünk, hogy fel is hajtottuk az egyik platóját takaró ponyvát.
Nagy fémládák voltak benne és úgy 3x 4 darab burkolatlemez.
- Szikra, Frida. Tudom, hogy nem sokat aludtatok tegnap és fáradtak vagytok, de jó lenne, ha mi elöbb nekilátnátok a BTRek fejlesztéséhez. Időnk nem sok van, így nem baj ha nem szép, csak legyen meg! Szólalt meg Kaszás, majd felénk fordult.
Sweet, Rideg! Ti mind a ketten pihenjetek le! Holnap reggel indulunk északra Limansk felé!
- Mi ez a nagy sietség? Kérdeztem.
Kaszás egy pillanatig hezitált, majd megszólalt.
- Aggasztó híreket kaptam! A szabadság is elindul keresni a gyógymódot, sőt mi több lehetséges, hogy tudják, merre van. Létfontosságú, hogy még elöttük megtaláljuk a gyógymódot! Gondolom, mind tudjuk mit jelent az, hogy ha ők találják meg!
- Ajajaj… Szólalt meg Sweet.
- Nos, ebben az esetben akkor máris neki látunk! Reagált Szikra, és már mászott is fel.
- Segítünk! Feleltem és már rögtön neki is láttam egy nagy láda lesegítésében.
- Ne, rátok pihenten van szükség! Holnap egész nap harcban lesz részetek! Szólt kaszás.
- Nyugi Kaszás, mi addigra frissek és üdék leszünk, mint a tavaszi szellő! Válaszolt Sweet.
- Szint úgy! De azt hiszem itt nem csak a BTR-ekre, hanem Fridáékra is ráfér az erősítés! Toldottam meg Sweet válaszát.
Kaszás nagyot sóhajtott, de végül beleegyezett és elindult a maga dolgára.
Én és Sweet közben segítettünk Fridának és Szikrának a felszerelések lepakolásában…