Zónás frakciószerepjáték.

[Scarecrow]

Nem sokkal késöbb Kaszás megtartotta a maga eligazítását a többiek elött is és rögtön munkába is álltunk, legalábbis a szerelők…
Közben Frida összeismerkedett Szikrával és együtt neki álltak a BTR-nek.
Kaszás elküldte Frostot, Grangert és még két embert északra, hogy derítsék fel a Limanskba vezető hidat. Mind eközben én végre jól megérdemelt pihenőmnek fogtam neki.
Másnap reggelig igazából csak aludtam. Reggel mikor úgy kikecmeregtem a bunker ágyból azon kapom magam, hogy Frida a mellettem lévő agyra van csak rádőlve és alszik, mint a tej…
- Csak csöndesen! Hagyjuk aludni! Szólalt meg a következő ágyon Sweet.
- Meddig volt fent? Kérdeztem közben halkan felkeltem az ágyról és átindultam a kantinba.
- Sokáig… Szikrával kipucolták a BTR motorját, és amit lehetett helyre kalapáltak benne, de elég sok minden hiányzik még, hogy működő képes legyen. Mondta Sweet elöttem haladva nem sokkal.
- Például? Kérdeztem.
- Motor alkatrészeket említettek, de én nem értek ezekhez. Szikra még említett valami páncélzatvastagítást is. Frida meg a fegyverzetén szeretne javítani. válaszolt Sweet.
- Egyik se hátrány. Mondtam, majd neki láttam egy kenyérnek és kolbásznak.
- Nem bizony. Tekintve, hogy Limanskon is át kell majd kelnünk.
- Nem lesz séta galopp! Válaszoltam vakargatva a fejem.
- Sweet, Rideg! Szólalt meg mögöttünk egy hang.
Hátra nézve Kaszás pillantottuk meg.
- Mi az? Kérdeztem.
- Lenne egy gyors meló nektek! Válaszolta.
- Mi csuda? Kérdezett Sweet.
- El kéne nézni a szemétdombra, az ásatok kiástak egy két alkatrészt, ami jó a BTR-hez!
- Oké, mikor induljunk? Kérdeztem.
- Minnél hamarabb! Válaszolta, majd közelebb lépett.
- Tessék, itt van 50000 rubel! Majd ledobott öt köteg pénzt az asztalra.
- Mehetünk a nívával? Kérdezett Sweet.
- Nem, gyalog induljatok, visszafele jön 2 teherautó, amiket erre kel majd kanyarítanotok! Azokon lesz a maradék felszerelés. Válaszolt Kaszás.
- Csak Ketten megyünk? Kérdeztem.
- Nem, veletek megy még két szabadúszó is! De sietnetek kell! Kezd sürgető lenni az idő! Válaszolt Kaszás.
- Bízd csak ide Kaszás, Rideggel gyorsak vagyunk, mint a Főnix! De elöbb befejezzük a reggelit! Válaszolt Sweet egy kis önelégült mosollyal zárva.
- Csak siessetek! Válaszolt komoran Kaszás, majd megfordult és kiindult a kantinból.
Olyan 5 perc múlva végeztünk is a reggelivel, majd átindultunk a fegyverraktárba, illetve csak Sweet. Én a táskámba tettem a mesterlövész puskámat és a karabélyt is.
Most úgy döntöttem egye fene nem hozom az SR-25öst helyette inkább az XM-8at markoltam meg és akasztottam a vállamra, és majd csak ezt követően indultam a fegyverraktárba lőszerért.
Tíz tárat tettem el magamnak és 5 gránátot a vetőcsőhöz. és végeredményben készen is álltam.
Sweet a maga esetében szokottan M4est vett magához M203as gránátvetővel és Acog-gal felszerelve. Így a lőszer is ugyan ezen alapon neki is 10 tár és 5 robbanó gránát.
Mindezek után elindultunk ki a bunkerből a célunk felé.
A páncélruhát természetesen lecseréltük, mivel stalker területre indulunk a katonai stílusú ruha nem a legkedvezőbb. Egy páncélozottabb stalker öltözet nagykabáttal fedve, és persze az Elmaradhatatlan kellék, amit már rühellek, mint pinokkió az orrát: Gázmaszk
Kint találkoztunk a beígért 2 szabadúszóval is, akik éppen a vasútív híd alatt lévő vízzel szórakoztak… Csak most tűnt fel, hogy már nem is savas a víz.
- Ez jó dolog! Legalább nem marja szét a BTR kerekeit, ha kihajtunk vele. Szólalt meg Sweet.
Ezek után egyesülve a 2 szabadúszóval elindultunk a kordon felé vezető átjáróhoz ami kb 4 kilométerre szemben egyenesen a vasúti sín mentén vezetett. Persze a Kordonba vezető átkelő elött lévő északi tanyánál pár Fosztogató tanyázott. Gyorsan elintéztük őket, majd tovább indultunk. Negyed 7 kor jutottunk el kb a Kordon nyugati csücskébe onnan északnak fordultunk a szeméttelep felé. Jól haladtunk, és igazából pihenni sem álltunk meg még. úgy voltunk vele, hogy majd pihenünk, ha elértük a stalkereket a szemétdombon.
A szemétdomb bejáratánál persze megint ellenállásba ütköztünk. Ám ezek a fickók fertőzöttek voltak nem úgy, mint az ingovány északi részénél lévők.
- Csodás… Jegyezte meg az egyik Szabadúszó.
- Élve rohadnak el a férgek! Mondta Sweet az egyikre pillantva.
- Az a baj, hogy elég sok stalker is így jár! Válaszolt a másik szabadúszó.
- Azért kell most sietnünk és meg találnunk mindenki más elött a vírus kiindulási helyét! Ott van az ellenszer is, amit a tudósokhoz eljuttatva segíthetünk mindenkin a zónában. Válaszoltam.
- Talán a banditákon inkább ne segítsünk! Szólalt meg a másik stalker.
- Muszáj lesz, mert még ők is tovább adhatják ezt a vírust akár a következő érkezőknek. Válaszoltam.
- Hát igen, ha nem mi találjuk meg, hanem mondjuk, a hadsereg vagy ne adj, isten a szabadság akkor ki tudja mi lesz… Szólalt meg ismét Sweet.
- Szopás lesz! Szólalt meg a stalker… - ha a szabadsághoz kerül, akkor azok csinálnak ellenszert a sajátjaiknak, de senki másnak! Ha meg a hadsereg… Ők talán hagynak mindenkit megdögleni a Zónában… Mondta Mérgelődve a szabadúszó.
- Akkor ennyi és induljunk! Szóltam, majd elindultam a kijelölt cél felé, a többiek pedig lassacskán elindultak és felzárkóztak.
7 órára teljesen kivilágosodott már és meg is érkeztünk a célunkhoz: A bolhapiachoz.
Bár itt nappal nem adnak el olyan értékesebbnek tűnő dolgokat tartva a Fosztogatók portyáitól és egyéb lehúzásaitól, de talán most az egyszer kivételt tesznek.
Fel is baktattunk a főnökhöz az első „emeletre”, majd elbeszélgettünk vele.
- Igen lehet, hogy van ilyen alkatrészünk, de most nem alkalmas, hogy lebonyolítsuk az üzletet!
- Hát akkor mikor alkalmas? Kérdeztem.
- Este. Késő este! Felelte.
- Az meg nekünk nem jó! Válaszoltam.
- Sajnálom tesó, de nem merem előhozatni az alkatrészeket! Ha megtudnák, hogy ilyen értékes holmikat sikerült kiásnunk akkor idejönnének és lehúznának minket teljesen… így is alig fussa kajára és némi lőszerre a vadászpuskákhoz, hogy legalább éjjelente a Mutánsokat el tudjuk kergetni.
- Hát, én sajnálom. Pedig lenne ropogós 50000 rubellem azokra az alkatrészekre! De ha nem hát nem, majd Szidorovics beszerzi… Mondtam fennhangon, majd megfordultam és elsomfordáltam lassan.
- Mit mondtál? Kérdezett vissza. – Ötvenezer???
- Igen, de látom, nem érdekel, úgyhogy nem is zavarok! Válaszoltam flegmán.
- Várj. Vár, várj!!! öhm… Talán megegyezhetünk! Válaszolt a fickó.
- De nekünk most kell és nem este! Válaszoltam.
A fickó összevonta a szemöldökét és hümmögni kezdett, végül bólogatni kezdett.
- Rendben, de egy feltétellel!
- Igen? És mi volna az? Kérdezett Sweet.
- Látom, ti elég jól fel vagytok szerelkezve. Elintézhetnétek a vevőállomás helyőrségnél és a Hangárban lévő banditákat. Már fél éve el kell tűrnünk, hogy lehúznak minket minden héten. ha elintézitek most őket, akkor legalább az alkatrészekért kapott pénzt felszerelésre tudjuk költeni, amivel már megvédhetjük magunkat és az ásatókat! Ha ezt elintézitek, akkor Azonnal odaadjuk nektek azokat az alkatrészeket!
- Hányan vannak? Kérdeztem.
- A szemétdombi helyőrségükön kb egy tucatnyian a Hangárban többen is! Ott strázsál a helyi főnök is Buorbon.
- Ez még nekünk is halál ember! Felelte Sweet.
- Akkor sajnálom, de csak este!
- Ha csak a helyőrséget intézzük el nem elég? Kérdezett Sweet.
- Nem az nem elég! Az a szemét attól még este ki fogja küldeni az embereit ide és a fél piacot le fogja mészárolni megtorlásként.
- Arrhhhhgggg… Fuckin all ready! Szólaltam meg Angolul, majd visszafordultam a stalker felé. – Rendben, de kurvára ne verjetek át minket! Mondtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn.
Összeszedelődzködtünk és elindultunk a hangár felé. Gyorsan oda értünk mivel kb egy nyíllövésnyire volt a bolhapiactól.
A két szabadúszó szemből foglalt állást a betontörmelékek mögé bújva, majd megvárták, amíg mi átértünk az Agropromi vasúti alagútól nem messze meghúztuk magunkat egy bokorba.
- Elfoglaltuk a Pozíciónkat! Szóltam a rádióba.
- Rendben van akkor neki állunk leszedegetni őket! Jött a válasz, majd eldördültek az első lövések aztán a banditák is pár pillanattal késöbb elkezdtek szórványosan lőni, majd egy kis idő múlva megszaporodtak a lövések. Géppisztolyok, sörétes puskák, pisztolyok dörrentek vegyítve néhol AK hanggal.
Erre a lövöldözésre az agroprom felöl lévő védők elhagyták az őrhelyeiket és megindultak a hangár felé. Ekkor Sweet és én kilőttünk két gránátot, majd lelőttük a becsapódásuk után megmaradt 3 banditát. Ezután megindultunk a Hangár felé.
Szinte biztosra veszem, hogy most már a banditák mind a keleti végen vannak és a két szabadúszónkat tartják tűz alatt.
Ahogy beértünk a hangárba, legalább 2 tucat banditát pillantottunk meg fönt lent összesen.
- Sweet jobbra! Intettem a fejemmel is a jobbról lévő lépcső felé, közben észrevettem, hogy a fejünk fölött is lőnek.
Sweet rohamtempóban felsietett az emeletre és rögtön el kezdett lőni a fölöttem lévő banditákra.
Én addig balra húzódtam a földszinten lévő peronra és a jobb oldalt lévő 2 banditát lőttem le a rámpáról, majd előre fordultam és félautomatára állítva a fegyver elkezdtem hátba lőni a keleti kapuban álló banditákat. Közben Sweet már kb a hangár felénél járt fent és közben folyamatosan lőtt.
Nekem végül sikerült kiürítenem a táramat. Éppen mikor két bandita is hátra fordult. Gyorsan leugrottam a peronról és egy vagon mögé húzódtam. Új tárat toltam a fegyverbe, majd a vető csőbe is új gránátot toltam, majd kihajoltam és eleresztettem a vetőcsőből a gránátot a kapuban lévő addigra már 6 főre duzzadt felém irányuló csőcselékbe.
Vissza is húztam magam a robbanást követő pillanatban és ismételten új gránátot toltam a fegyverbe, majd most a másik oldalra fordultam ki a 2 vagon közötti részre.
Erről nem is számítottam ellenségre sem, nem hogy az orrom elött terem 2 bandita is egymás után.
Az éppen elöttem lévő bandita annyira megijedt, hogy rögtön ellőtte mind két patron a lefűrészelt csövűből. A sörétek nem sokkal a vállam felett suhantak el. Pár sörét még a lazán, vállamon lévő nagykabátot is érintették lerántva rólam a nagykabátot. Ezután, éppen csak annyi időm volt, hogy meghúzzam a ravaszt ezzel lábon lőve a fosztogatót. Aki ettől hasra esett, és az utána következő banditát is két golyóval büntettem meg turpisságáért, de itt már sikerült comb gyomor tájékra lőni, ezután újra lerántottam a fegyvert és fejbe lőttem az orrom elött lévő banditát.
Ezután újra vízszintre emeltem a fegyveremet és tovább indultam a keleti kapu felé.
Sweet mindeközben már a kültéri tetőn nyomta a hallottak alapján és már a lövések is szórványosabbak voltak. Mire kiértem a két vagon és a Keleti hangárajtón addigra szemben a Keleti kapuban a két szabadúszó is lőtte a délkeletre lévő daruhoz szorult 7 banditát, akik derekasan védték magukat. Éppen ahogy csak kiértem a kapun rögtön két sorozat süvített el egy a betonba egy pedig a fejem fölött süvített el.
Vissza is léptem a hangárba és kelet felé irányítottam a fegyverem.
Kilőttem egy újabb gránátot a csőből a fal felé, ami kirobban a helyéről, a daru felé repítve a téglákat, szilánkokat és mindenfajta vashulladékot, ezzel rögtön cselekvésképtelenné téve majdnem mindet, de idejük se volt reagálni, hiszen még egy gránát robbant a daru mögött, de ez kézi gránát volt.
Ezután abba maradtak a lövöldözések úgy tűnik ez a gránát mindenkit kiiktatott.
Balra tekintve az egyik szabadúszó éppen az Akját veszi fel a földről, majd előre szegezett fegyverrel indul a daru felé társával. Jómagam is elindultam a daru felé, de nem találtunk élőket… Pár percig még időztünk a hangárnál és megkerestük az itteni főnök PDA-ját bizonyíték gyanánt… már ha a lövöldözés nem lenne elég a Bolhapiacon lévőknek… Ezután tovább indultunk a délen lévő vevőállomáshoz. Az már jóval messzebb volt a szemétdomb legdélebbi csücskén úgy 2 kilométere volt tőlünk. Ennek ellenére kocogva tettük meg a távot.
Menet közben Sweetől elkértem még egy M203as gránátot, mivel ő nem használt a hangárban.
A helyőrségen lévő banditák jó egy csomóban ültek a tűz körül, kettő délre figyelt egy pedig egy ládika mellet üldögélt, ami egy Uaz motorháztetején volt.
- Hallod rideg? Kezdek kajás lenni! Tolj egy gránátot a tábortűznél lévőkhöz én leszedem a ládásat. Tietek meg a két déli csóka! Szólt a szabadúszók felé.
- Még 8 sincs ember! Hogy lehetsz te éhes máris? Kérdeztem, közben belőttem a távolságot a gránátvetőnél.
- Nagy a bendő! Válaszolt majd belenézett az Acogba.
A két Ak lövés és a gránát puffanása egyszerre hangzott el az M4 dördülése már egy fél pillanattal késöbb történt. De a Hatás ugyan az lett.
Az utolsó gránátot is betöltöttem a vetőcsőbe, majd a többiekkel még átkutattuk a banditákat, már amelyikből maradt is annyi, hogy átkutassuk.
Az uaz motorháztetején lévő ládában 7000 rubelt találtunk, ezt a szabadúszók eltették maguknak. Sweettel együtt engem sem érdekelt most annyira ez a kevéske összeg. Miután mindent tisztának véltünk visszatértünk a Bolhapiacnál dekkoló stalkerekhez és bemutattuk a bizonyítékokat.
- Örök hálám tesó! Megvallom nem hittem, hogy el tudjátok intézni őket! Szólalt meg végül meglepetten a helyi stalker főnök.
- Hol a cucc? Kérdezett Sweet türelmetlenül.
A stalker Felkelt a földről, majd az emelet széléhez sétált és lekiáltott az egyik emberéhez.
- Vászja! Hozd ide azokat az alkatrészeket, amiket a múlthéten sikerült kiásnotok!
Nemsokára egy másik stalker sietett fel a lépcsőn egy kisebb hátitáskával a kezében.
Kinyitva a táskát megmutatta a benne lévő három alkatrészt, amik viszonylag jó állapotban is voltak.
- Ezeket keressük? Kérdeztem Sweet felé.
Sweet csak bólogatott, majd felkapta a táskát.
- Rendben van stalker, álltad a szavad. Itt a pénzed! Mondtam, majd kivettem a pénzt a kabátomból és átadtam a stalkernek.
- Kösz testvér! Ebből végre felfegyverezhetem a fiúkat! Meg fognak lepődni azok a szemét fosztogatók, amikor újra erre tolják majd a képüket! Szólalt meg a főnök hálálkodva kicsit.
Mi amint megkaptuk az alkatrészeket indultunk is vissza, de a kijelölt útvonalon, amit még Kaszás töltött fel a PDA-inkra indulás elött.
Úgy 20 perce gyalogoltunk az úton mire szemből megpillantottunk egy uazt utána meg két nagy teherautót, amik szemben velünk haladtak az úton.
Mi meg is álltunk az út kellős közepén a konvoj pedig éppen elöttünk meg is állt.
Az uaz ponyvázott volt, jól láthatólag parancsnoki verzió. Két barettes katona szállt ki a kocsiból.
- Üdv uraim! Köszönt felénk az egyik.
Viszonzás képpen csak bólintottam.
- Hova lesz a csomag? Kérdezett gúnyosan Sweet.
- Hát papíron Agropromba, de azt az értesülést kaptuk, hogy útközben ellenállásba ütközve átadjuk egy zsoldos csapatnak. Válaszolt a másik barettes.
- És mit fognak mondani? Karcolás nélkül megúszták a dolgot, a rakományt pedig elvitték? Kérdeztem.
- Egy két golyó a karosszériában elegendő bizonyíték, hogy fegyverrel kényszerítettek minket… Válaszolt hűvösen a másik.
Aha…. – Értem, nem gond! Néztem Sweet felé, majd mikor bólintott bele lőttünk párat a két barettes közt lévő uaz motorház tetejébe.
A két katona két irányba kezdett hátrálni pár lövés erejéig.
- Mi a szart csinálnak? Ordít, ránt az egyik.
- Alibit, maguknak! Feleltük közösen, majd elindultunk a kamionok felé.
Az első Uralhoz érve beszálltam az addigi sofőr helyére, az egyik szabad úszó meg mellém az anyósra. Sweetnél is hasonlóan tett, majd miután megvolt elindultunk.
Az uaz mellet elhaladva látom, hogy az egyik Próbálja indítgatni, de hiába… helyette csak fehér füst száll fel a motorháztetőből.
- Héhéhé! Várjanak, nem erről volt szó! Mi, hogy a bánatba érünk vissza a helyőrségre? Kérdez a másik barettes vérvörös fejjel.
- Maga kért pár golyót a kocsira. Feleltem röhögve.
- Nananana! Álljanak meg! Kiáltott felém, majd az ural, kilépőjére fellépve folytatná tovább az okítást. Ekkor azonban elővettem a forgótáras Coltomat és az orra alá nyomtam.
- Húzz a faszba mielött én, takarítalak le! Válaszoltam.
Azonban alig tudtam befejezni a mondatot, mert a katona annyira megijedt, hogy elengedte az ajtót és egy kisebb gázfröccs közben leesett a teherautó oldalától.
Miután láttam, hogy ne ma kamion alá, hanem mellé esett kissé megnyugodva jobban ráléptem a gázra és elindultam az ingovány felé vezető úton letérve a betonútról.
A teherautóknak hála kb negyed kilencre meg is érkeztünk a bázisra. A folyó partjának másik oldalára gond nélkül átmentünk. Olyan húsz méterre a vasúti hídtól már sekélyebb volt a víz a kamionoknak kerekének a közepéig ét kb.
A Bunker betonkapuja nyitva állott így be is parkoltunk a két monstrummal bunkeren belülre.
Mikor kiszálltam az Urálból akkor látom, hogy a másik BTR is be lett hozva.
Frida valamint Szikra rögtön felénk illetve inkább az Urálok rakománya felé közlekedett.
Elöbbi élettel telinek tűnik, bár a keze tiszta fekete a rá kent olajtól és gépzsíroktól, ami néhol az arcán is halvány fekete maszatolásokat láttatott, de ennek ellenére érdeklődve tekinget felénk.
- Mi jót hoztatok? Kérdez Szikra.
- Őszinte leszek! Fogalmam sincs, mi van az Uralokon! Feleltem.
- De amit tudunk az ez! Szólalt meg Sweet, majd átnyújtotta Bolhapiacnál beszerzett alkatrészeket tartalmazó táskát Fridának.
A lány kinyitva a táskát először összevonja a szemöldökét, majd bólogatni kezd végül felénk fordulva.
- Hát, nem mai darabok, de jobbak, mint amik ebben az ócskavasban rohadtak szét.
Kaszás is közben mellénk sietett.
- Na, végre! Megérkezett ez is. Szólalt meg, ahogy mellénk ért és kifújta a levegőt.
- Tényleg, mit is hoztunk ide? Kérdeztem felé.
- Ami csak kellhet a két BTR rendberakásához és felerősítéséhez.
Sweet és én Végül annyira kíváncsiak lettünk, hogy fel is hajtottuk az egyik platóját takaró ponyvát.
Nagy fémládák voltak benne és úgy 3x 4 darab burkolatlemez.
- Szikra, Frida. Tudom, hogy nem sokat aludtatok tegnap és fáradtak vagytok, de jó lenne, ha mi elöbb nekilátnátok a BTRek fejlesztéséhez. Időnk nem sok van, így nem baj ha nem szép, csak legyen meg! Szólalt meg Kaszás, majd felénk fordult.
Sweet, Rideg! Ti mind a ketten pihenjetek le! Holnap reggel indulunk északra Limansk felé!
- Mi ez a nagy sietség? Kérdeztem.
Kaszás egy pillanatig hezitált, majd megszólalt.
- Aggasztó híreket kaptam! A szabadság is elindul keresni a gyógymódot, sőt mi több lehetséges, hogy tudják, merre van. Létfontosságú, hogy még elöttük megtaláljuk a gyógymódot! Gondolom, mind tudjuk mit jelent az, hogy ha ők találják meg!
- Ajajaj… Szólalt meg Sweet.
- Nos, ebben az esetben akkor máris neki látunk! Reagált Szikra, és már mászott is fel.
- Segítünk! Feleltem és már rögtön neki is láttam egy nagy láda lesegítésében.
- Ne, rátok pihenten van szükség! Holnap egész nap harcban lesz részetek! Szólt kaszás.
- Nyugi Kaszás, mi addigra frissek és üdék leszünk, mint a tavaszi szellő! Válaszolt Sweet.
- Szint úgy! De azt hiszem itt nem csak a BTR-ekre, hanem Fridáékra is ráfér az erősítés! Toldottam meg Sweet válaszát.
Kaszás nagyot sóhajtott, de végül beleegyezett és elindult a maga dolgára.
Én és Sweet közben segítettünk Fridának és Szikrának a felszerelések lepakolásában…

 

[joeetm]

-Joker-
Tömbház, valamelyik emelet, sötét szoba.Csak egy moitor világít, mellette hamutál, tele csikkel.. A gép előtt egy szemüveges, szakállas alak ül.. nem túl öreg, 30 körüli... szájában ott füstöl a bagó, valamit vadul gépel... leüti az entert, sorok kezdik el betölteni a képernyőt, ahogy olvassa, kiesik a cigi a szájából... felugrik, felkapja az aksu-t, rohan a régi ruhásszekrény felé, feltépi az ajtót. -ebben a pillanatban robban a bejárati ajtó, bakancsok dobogása, rövid sorozatok, orosz vezényszavak hallatszódnak- Joker már a szekrény túloldalán, a másik lakáson rohan át, ott ki az erkélyre, át a következő lakásba, a bakancsok már mögötte dübörögnek...A harmadik lakásból kiront a folyosóra, egy kommandós háttal áll neki.. megsorozza, majd beront a lépcsőházba, rohanni kezd lefelé-
-Kivágja az ajtót 2 emelettel lentebb, két feketeruhás, gázálarcos alak áll előtte.. a fegyvert rá tartják, majd meghúzzák a ravaszt...

-Chester-
Skinnel fekszünk az egyik barakkban, még kicsit érződik a tegnapi vodka hatása, de nem olyan vészes, úgytűnik egy jódarabig húztuk a lóbőrt... rezeg a pda-m, üzenet...
-Chester, Joker vagyok.. ha ezt megkapod, elkaptak... amíg tudtam még próbáltam némi adatot szerezni, de csak olyan infókat találtam ami lényegtelen, vagy érdektelen... az egyetlen említésre méltó, hogy még nem indult el a kiküldött ügynök a vírus keresésére, de szerintem húzzatok bele... remélem ez még segít valamit.. Game Over....
-Nah baazd..
Skin: Mivan?
-Elkapták a hackerünket...
-Hol?
-Az nem derült ki.. annyit írt utoljára hogy a zónába kiküldött ügynök még nem indult a vírus felkutatására..
-Az azt jelenti hogy van még időnk?
-Hát mondhatjuk, de marha gyorsan össze kéne szednünk magunkat... Szerinted mondjuk 20 embert mikorra tudunk teljensen felszerelni indulásra, jó sok lőszerrel, akár 2 napi ellátmánnyal?
-Hát ennyi embert itt nem találsz, főleg nem kipihentet, itt ugye folyamatosan váltva vannak az emberek, de azért pár őrült van...
-Figyelj, szedj össze 20 teljes felszerelést, fegyvert, lőszert, mindent, én beszélek a főnökkel, meg szerzek embert.. legkésőbb holnap reggel el kell indulnunk..
-jólvan, belehúzok, mire meglesznek az emberek, meglesz a cucc is... Összeszedem magam, felpattanok, és sietve megyek Lukash-hoz.. kicsit még ég a gyomrom,néha szédülök, de most ez nem számít. Hármassával veszem a lépcsőfokokat, már itt is vagyok..
-Lukash! Problémák adódtak!
-Nah, lassabban! Mivan?!?
-A hacker akitől kaptuk az infókat.. elkapták, annyit tudott még elküldeni, hogy a kiküldött ügynök még nem indult a vírus kutatására...
-Na, hát akkor mi a probléma?
-Hát, már így is sokáig húzzuk.. nem szabad lekésnünk ezt a bulit..
-Mit tervezel?
-Összesedek 20 embert, felpakolunk, és holnap reggel indulunk..
-Tudjátok hova kell menni?
-Pontosan nem, de el kell indulnunk.. az agyperzselő határáig mehetünk csak, tőlünk északkeletre.. tulajdonképpen a kettes bázisról arra vezet a betonút...
-Akkor csináljátok! De nem jöhettek vissza ellenszer nélkül!
-Rajta leszünk! Viszont ha találkozunk másokkal, vagy beüt valami gixer, lehet kelleni fog egy kis hátszél.. de még nemtudom hova és mikor..
-Jólvan, készenlétben lesz még egy adag ember, ha kell mennek.
-Ok, akkor én nekiállok szervezkedni.
-Sok sikert!
-Kösz!
Kikocogok (már amennyire ebben a cuccban lehet kocogni, inkább csak erőltetett járás) és megyek a pihenő környékére.. jópáran üldögélnek itt, az idő is jó, miért tespednének odabent?.. felugrok egy ládára, majd kezdek is bele:
-Figyelem! Holnap reggel 20 fővel indulnunk kell megtalálni a vírus ellenszerét..van aki jönne? három tag felkel, ők még nem vételeztek új pajzsot...
-Mi mennénk, de ebben a hacukában? nézzen magára főnökúr!
-Nos, ha még nem tudnátok, mindenkinek érkezett új felszerelés, csak még nem lettek kiadva.. ilyen nincs több (közben magamra mutatok) de azért amik lettek hozatva azok sem piskóták..
-Ezesetben mi mennénk!
-Helyes! Mégvalaki? Ketten odatámolyognak a barakk ablakához, néznek kifele..
-Mi a buli főnök?
-Víruskeresés, 20 ember kell, holnap reggel indulnánk, teljesen új felszereléssel..
-Naná! benne vagyunk!
-Helyes! Szóljanak mindenkinek, akinek csak tudnak, aki pedig menni akar jelentkezhet Skinflint-nél új ellátmányért.
Helyben 5 jelentkező van, itt nincsennek kipihenve az emberek.. úgytűnik rádiózok egyet..Bekapcsolom a sisakon a rádiót, és beleszólok az éterbe:
-Chester hívja Acidot! ismétlem, Chester hívja Acidot! csak a rádió zörgése hallatszik... fél perc múlva beleszól valaki:
-Itt Gontar! Üdv Chester, itt vagyunk a másik bázison, aknazárat telepítünk, Acid megy fel a rádióhoz!
-Kösz Gontar!
-Gontar kiszállt!
-Chester! Itt Acid! Hallasz?
-Igen, tisztán hallak! Figyelj, hányan vagytok most azon a bázison nagyjából?
-SZerintem olyan 30 körül, akik két napja jöttek azokat nem számítva..
-Jólvan, figyelj! Holnap reggel indulunk, meg kell találnunk a vírust a katonaság előtt! Itt 5 olyan embert találtam aki biztos jön, szóval kell még 15 ember, 2 órán belül, a felszerelést visszük!
-Értettem! 15 ember, 2 óra múlva! Meglesz!
-Chester kiszállt! ... kikapcsolom a rádiót, megyek vissza a műhelybe..
Már itt vannak a jelentkezők, és ittvan a 2 csóka is akivel tegnap jöttem..
-Ha már így fel vagyunk pakolva, gondoltuk kicsit összekoszoljuk magunkat.. mehet főnök?
-Persze!
-Nos Skin, hogy állunk?
-Akik most jöttek azoknak már kiadtam a cuccot, már át is vették... A többi felszerelés pedig a raktárban van felstócolva, felpakoljuk egy teherautóra, és átmegyünk a másik bázisra, gondolom ott vannak szabad emberek.
-Jól gondolod. Akkor pakolunk?
-Pontosan, én megyek a raktárhoz, te hozz egy teherautót!Aki készvan az is jönnön, haladjunk!

 

[Capt Axon]

Miután pihentünk egy keveset, másnap reggel már útnak is indultunk. Szóltam Reapernek, felpakoltunk lőszert és egyéb szükséges felszerelést, plusz még szereztem egy másik fegyvert, miután az AK-m érthetetlen okok miatt beadta a kulcsot. Aztán elindultunk. Az út most könnyű volt és gyors, hiába haladtunk lassan.
Végül elértünk az alagúthoz. Elsőnek megtorpantunk előtte és csak pislogtunk az alagút sötétje felé. Aztán Reaperre néztem és megkérdeztem:
- Na? Menjünk át rajta? Vagy kerüljük meg?
Reaper furcsállóan nézett rám, de aztán nagy nehezen kinyögött valami választ.
- Hát....Szerintem egy próbát megér. Úgyis sietünk.
- Nah jah! - Mondtam, aztán a lámpát felkapcsolva előre mentem.
Odabent nem sok bizalom gerjesztő dolgot láttunk. Mindenhol szeméthalmok és egy két otthagyott, rozsda ette kocsi vagy teherautó is hevert.
A fejünk felett pedig hallani lehetett a beszivárgó víz hangját ahogy csöpög lefelé. És néhol már leválni kezdtek kisebb darabok az alagútból. De nagy meglepetésünkre épségben átjutottunk.
Viszont az alagút végén várt minket egy kis izgalom. Egy benga mutáns kutya támadott ránk és ki is nyírt volna engem, ha Reaper nem lép közbe.
Amikor a kutya rám vetette magát még úgy ahogy tudtam tartani a pofáját. De az csak egyre közelebb és közelebb ért a fogaival közben harapdált felém ahogy csak tudott.
Szerencsére Reaper amint felkelt a földről egy támadás után, gyorsan nekiszaladt a dögnek és jó nagyot belerúgva leszedte rólam. Utána már csak agyon kellett lőnünk, amíg a földön volt.
Miután felálltam a földről, leporoltam magam és tovább mentünk. A parkoló felé mentünk ahonnan az útra rögtön kitérhetünk. De amikor megláttam hogy a parkoló területéről fekete füst száll fel, rögtön csőre töltöttem a fegyverem és aztán Reaperrel fától-fáig, faltól-falig lopakodva néztünk szét, hogy mi a helyzet.
Odabent semmit nem találtunk egy nagy halom füstölgő, néhol még lángoló csontváz kupacon kívül. Elborzadtunk a látványtól, ugyanis tényleg nem volt szép látvány. Fekete, elszenesedett emberi maradványok mindenütt és egy két megmaradt felszerelés.
Valószínűleg ez mind, ami megmaradt a zsoldosokból és a stalkerekből, miután a rohamosztaggal össze tűzésbe keveredtek. Megvizsgáltunk egy két halottat és a gyanú tényleg beigazolódott. Zsoldosok és stalkerek. Úgy néz ki miután Valodjáék itt végeztek, nekiláttak megsemmisíteni a hullákat. Hát....Tényleg remek munkát végeztek.
Miután befejeztük a hullák átnézegetését, továbbálltunk. Kimentünk végre az útra és mentünk volna a helyőrség felé, amikor újabb furcsaságot láttunk. Két katona tol a helyőrség felé egy füstölgő kocsit.
Amint megpillantottuk őket, először fegyvert fogtunk rájuk, de miután láttuk hogy katonák leengedtük a fegyvert és odaszóltam nekik:
- Hé ti! Gyertek ide! - Szóltam határozottan.
Azok ketten is eléggé meglepődtek, de aztán a parancsszóra rögtön ugrottak. Tisztelegtek aztán leintettem őket és rákérdeztem.
- Hát ti meg mit csináltok itt?
A két baka eléggé feszülten bámult előre, aztán összenéztek a kérdés hallatán, de végül kinyögték a választ:
- Uram! Jelentem - Kezdte az egyik. - megtámadtak minket a zsoldosok.
- A zsoldosok? - Kérdeztem érdeklődve.
- Igen uram! Egy rakományt szállítottunk az agropromi bázisra, amikor egy csapat zsoldos rajtunk ütött a szemétdombnál és ellopták a szállítmányt.
Furcsállva és meglepve hallgatom a történteket, aztán gondolkozóba esek. Egy ideig elgondolkodtam rajta és az jutott eszembe, hogy valószínűleg azok a zsoldosok rabolhatták ki őket, akik nemrég még itt voltak. És most csak a társaik füstölögnek itt. De vajon minek nekik az a szállítmány?
Aztán rá is kérdeztem a két katonánál:
- Tulajdonképpen mit is szállítottak önök?
Az egyik katona csak megvonta a vállát és azt mondta:
- Mi sem tudjuk uram! A szállítmány már le volt pecsételve. Nekünk csak azt mondták hogy szállítsuk le az Agropromig.
Ez viszont egy kicsit gyanús volt már nekem. Egy szállítmány ami le van pecsételve és csak úgy ellenőrzés nélkül átengedik a határon. Pedig nincs olyan szállítmány amit át lehetne engedni ellenőrzés nélkül.
Ezek szerint valaki megrendelte a holmikat, ez a két ökör meg leszállította nekik. A kérdés már csak az....ezek ketten is benne voltak a buliban, vagy ők csak le akarták szállítani.......Nos....Ez egyenlőre nem érdekel. Nekem most egészen más feladatom van. Ezt az ügyet az itteniekre bízom..majd ők kinyomozzák.
Erre szóltam a katonáknak, hogy menjenek vissza a kocsihoz, mi is segítünk nekik. Elindultunk mind a 4-en a helyőrségre, a kocsit magunk előtt tolva.
És a segítségünkkel már nem szenvedtek annyit, gyorsan odaértünk. Miután eltoltuk a kocsit a megfelelő helyre, megpillantottam egy felszerelt MI-8-ast az alakulón. Egy darabig még néztem, de aztán elindultam az őrnagy irodája felé. Addig Reapernek szóltam hogy menjen pihenjen le egy kicsit, de ne sokáig...Lehet hamarabb érünk vissza Yantarba mint azt gondolnánk.

 

[Pumpkin]

Nos, úgy néz ki, hogy a szemem teljesen rendbejött. Már egyáltalán nem fáj, ha erős fény éri, de most van nagyobb problémám is, ugyanis, ha nem találok egy osztagot, melyhez betársulhatok, akkor könnyen könnyen a futkosóra kerülhetek. Éppen ezért állandóan a parancsnoki barakk bejárata mellett szobrozok, hátha az egyik tiszt toboroz embereket valamilyen feladatra. Az előbb láttam itt egy zömök, haragos képű századost hangosan szitkozódni, mikor meghallotta, hogy az egyik szállítmányunkat kirabolták a zsoldosok. Néhány óra elteltével megkorrant a gyomrom és rámtört a felismerés, éhes vagyok! Kezdetben még sikerrel álltam ellent, mint fegyelmezett katona, de a menzáról kiszűrődő káposztaleves illat gázmaszkban is megcsapta az orromat valahogy. Ígyhát némi tétovázás után rászántam magam a cselekvésre, hosszú idő után először jól fogok lakni. Szinte letéptem az arcomról a gázmaszkot, beálltam a sorba, fogtam egy alumínium tányérat, hozzá egy kanalat, aztán kopogó szemekkel vártam, hogy a szakács kiporciózzon nekem egy adagot. Nagy mákom volt, mert csurig öntötte, úszkáltak benne a gusztusos húsdarabok is, tehát a legközelebbi asztalnál az utolsó cseppig bekanalaztam a tányér tartalmát, ami olyan jól esett, hogy az alap hangulatommá vált komorságból hirtelen féktelen öröm lett. Miután megtöltöttem a hasam, az egyik közlegény odalépett és azt mondta:
-Megvan az árú! Mehetsz érte!
Bólintottam egyet, megmarkoltam a hátizsákom és hosszú, erőltetett lépésekkel átlibbentem a sorompó mellett elhelyezkedő hadtáphoz. Ott bonyolítom le a megbeszélt üzletet, egy Browning Hi-Power-t vettem, ahhoz két tárat, és szintén két doboz lőszert. Állítólag a híres Szellem sztalker fegyvere volt valaha, de ezt bizonyítani senki nem tudja. Amióta kaptunk egy alkoholista, veterán, megkeseredett ellátótisztet, azóta a katonák sorozatban bonyolítják vele az üzletet. Mindegy mi kell, ami a Zónában nem található, ő beszerzi, csak legyen elég vodkád, illetve egyéb magas alkoholtartalmú italod. Fél üveg vodkáért az egyik újonc könnyűszerrel hozzájutott az összes kitüntetéséhez, ő meg csak iszik, mint a gödény. Kipirult, italtól bűzlő, szomorú arca, valamint üveges, merengő szemei tisztán árulkodnak róla, hogy valahol, valamikor, valamit nagyon elrontott és most emiatt vezekel, kicsit bűntudatom is van, hogy az ő fájdalmából húzunk hasznot, de itt minden megszerzett érték, főleg a fegyver, életet menthet, vagy épp vehet el… Letettem az asztalra neki két üveg vodkát. Ezt még a sztalkerok főzték és palackozták valamelyik közeli faluban még a kezdetek kezdetén, volt egy ládányi belőle, tehát az erre fordított kiadásom 0 rubel. Törölközőbe csavarva én is megkaptam a rendelésem, igazán szép, igényes darab. Még ott, a helyszínen átvizsgálom a csövet, a belső szerkezetet, azok is rendben vannak, így újra összerakom, aztán rátérek a tárakra. Gyorsan bepattintgatom a 9mm-es lövedékeket, aztán mehet szépen vissza ugyanúgy minden a törölközőbe, majd a hátizsákomba. Rábólintottam, az visszabiccentett, motyogott valami zagyva darabos mondatot, olyasmit, hogy „Vigyázz magadra kölyök!”, de nem érdekelt különösebben, csak otthagytam a májnövelővel és visszamentem dekkolni a barakk elé…

 

[Capt Axon]

Az őrnagy szintúgy mint azelőtt, most is nehezen fogadott. De most sikerült gyorsan berágnom magam hozzá. A részletes jelentés tétel után, beszámoltam neki a felhasználandó felszerelésről és a lehetséges végkimenetekről. Nem igazán lepte meg a dolog, de nem fogadta rosszul. De jól sem.
Viszont jó pont hogy az akció idejére teljes körű támogatást adott nekem és a csapatomnak. Szólt is hogyha kell még nekem valami, akkor nyugodtan vigyem és a helikopterrel, meg az erősítéssel máris mehetek vissza Yantarba. Ez már jobban hangzott. Azt hiszem ki is használom ezt az alkalmat.
Miután tisztelegtem az őrnagynak, az leintett engem és egy rövid: "Jól van! Kopjon le!" szöveg után ki is mentem az irodából.
Először az ellátó iroda felé mentem. Ott rákérdeztem az ellátó tisztnél, hogy van e még valami ami az offenzívára itt van hagyva.
Nem sokat lehetett érteni abból amit mond, mert valaki ismét alaposan "eláztatta".
Aztán kimentem a helikopterhez és körülnéztem. Benéztem a gép nyitott gyomrába is amiben már ott sorakoztak, szépen egymásra fektetve a nekünk szánt ellátmány. A pilóta fülkét is ellenőriztem, odabent a gép pilótája nyugodtan irkált valamit egy jegyzetfüzetbe műszerfalra feltett lábbal.
Rá is kérdeztem nála hogy mi a helyzet:
- Hogy állunk? Ez minden ami a miénk?
- Igen! Már csak önre várunk.
- Az erősítés?
- A barakkokban vár önre uram!
- Remek. Készüljön! Hamarosan indulunk.
- Úti cél?
- Yantar.
- Értettem.
Aztán a barakkok felé indultam. A barakk előtt egy katona állt és őrködött. Amikor észrevette hogy a barakk felé tartok, tisztelegni kezdett.
Leintettem és csak annyit mondtam:
- Pihenj!
Aztán beléptem a barakk ajtaján. Odabent vegyesen ücsörögtek a katonák. Hadsereg, Rohamosztagosok, és egy-két katonai stalker is. Alaposan körbe nézek és fel fedezni vélem a saját rohamcsapatom embereit is. Egy darabig még keresgélem őket, de aztán odaszólok a barakkban ülő összes katonához.
- Figyelem! Aki a yantari szolgálatra van kijelölve, az azonnal pakoljon és szálljon fel a gépre! Indulunk!
Erre a rohamosztagosok máris felkapták a felszereléseiket, felvették a maszkokat és már indultak is kifelé.
Mind elrohant mellettem és sietett kifelé az ajtón a géphez.
Amint eltűnt mindegyik a barakkból, még egyszer körülnéztem és arra gondoltam hogy kellene azért még egy pár ember. Biztos ami biztos. Főleg hogy most kaptam teljes körű irányítást. Így nem is tétováztam.
- Kellene még egy pár ember biztonság kedvéért! Ki akar önként jelentkezni? - Tettem fel határozottan a kérdést.
Erre nyílik a barakk ajtó és a katona aki kint állt bejött és odaállt mellém. Tisztelgett majd azt mondta:
- Uram! Én jelentkezem!
Végig mértem a katonát és megkérdeztem.
- Maga nem strázsa őr szolgálaton van?
- Nem uram! Igazából csak próbáltam magam hasznossá tenni.
- Ahha. Értem. - Mondtam és tovább bámultam a lelkes jelentkezőt.
- Tudja hogy most nem egyszerű szolgálat tételre megyünk? Hogy ez most éles bevetés lesz?
- Igen uram!
- Itt akár bele is halhat katona! Így is vállalja?
- Igen uram!
Egy darabig bámultam a katona elszántságát aztán nyugodtan válaszoltam.
- Hát jó.....Pakoljon össze és szálljon fel a helikopterre! Hamarosan indulunk.
- Értettem uram! - Mondta, aztán elrohant a cuccaiért.
Én a barakk másik végébe mentem, ahol meg is találtam Reapert henyélve. Rögtön rászóltam:
- Gyerünk Reaper! Talpra! Indulunk!
Ő gyorsan talpra ugrott, mint aki ágyúdörrenésre ébredt.
- Mi az? Indulunk?
- Igen. A csapat már a helikopteren vannak. Mi is megyünk velük.
- Értem. Akkor máris indulok.
- Helyes. - Mondtam és néztem ki az ablakon a gépre. Majd aztán én is felcsatoltam a maszkot és indultam a géphez.

 

[domotor]

Ahogy mentünk tovább, odaértünk a rossz emlékekkel kecsegtető alagúthoz. Ajjajj.... Nehezen, araszolva elindultunk benne. Régi emlékek, arról mikor az orrmányosok majdnem széttéptek. Aztán sikeresen átértünk rajta semmi nem volt. Már éppen megnyugodtam mikor a semmiből egy kutya ugrott rám. Letepert. Majd a Hadnagy úrra vetette magát. Nekifutottam és ugrásból fejbecsűrtem. Legurult róla a dög. Az új Desert Eagle-t elővettem és beleeresztettem két golyót. Szétnyílt a feje mint a görögdinnye. Ahogy mentünk tovább két katonába botlottunk ahogy egy dzsippet tol vissza a kordoni bázisra. Mi is segítettünk nekik, és a művelet végén kaptam egy kis pihenőt is. Akkor, nézzük. Vagizzunk egy picit. Petrenko hol lehet? Nézzük, Á! Ott van az őrtorony alatt. Odakullogok hozzá és megveregetem a vállát.
-Ki maga?
Intek neki hogy kövessen. Belépünk egy épületbe és szembe állok vele.
-Ki maga? Mit akar?
Kipattintom a csatot a maszkomon és leveszem. Kikerekedik a szeme.
-Reaper? Maga az?
-De én ám!
-Azt a kurva! Mi van magán?
-Hát...Hosszú. De vegyük úgy már kész vagyok a kiképzésre.
-Hát az nem kifejezés! Azt a rohadt! Nem hittem volna így látom magát viszont! Üljön le! Jöjjön!
Leültem és töltött nekem egy pohárka Gorbacsovot. Hmm....Érdekes aromája van. Leül velem szemben.
-És? A csapatával mi van?
-Hát, Kánya a szokásos maradt, Sakál és Híéna mint két testvér, Grim próbálkozik és megy is neki, Bodom meg még mindig egy seggfej aki a Spetznazos múltjával vagizik nekünk. Látta volna!
-Állj! Itt tegezhet. Na igen?
-Ömm...Szóval, kint voltunk egy misszión, ő meg a felénél eltűnt. Aztán, mikor mennénk vissza szól hogy várjunk. Aztán kiderült, 20-30 zombi követett minket. Már lőttük volna őket de Bodom szólt hogy aláaknázta a terepet! Érted?
-Hmm....Lehet még belőle valami. Mit is mondtál melyik alakulatban van?
-VDV.
-Aham. Nos, volt már velük összetűzésem. Érdekes emberek.
-Amin szakadok az az hogy az egyik főnököm a GRU-ban dolgozik, a másik az Vityjaz kiképzést kapott, egy beosztottam meg VDV-s.
-Akkor én is belelépek, mert én jó magam meg a Vimpelnél szolgáltam.
-Na basszus. Én vagyok az egyedüli akinek semmilyen ilyen képzettsége nincs?
-Te nem kaptál ilyen kiképzést?
-Nem! Sima közkatona vagyok. Pár hónapja még csak őrködtem.
-Csak van valami ami miatt ideküldtek!
-Hát, én kérvényeztem. És az 5 év Irakban elég volt bizonyításképpen hogy idevaló vagyok.
-Hmm..... A katonai stalkerek ha úgy vesszük a Spetznaz ide kihelyezett alakulata szóval te is az egység tagja leszel.
-És a kiképzés miből fog állni?
-A tied vagy a csapatodé?
-Az enyém.
-Hmm... A tied annyival egyszerűbb lesz hogy nagy része elmélet. A csapatodé meg.....Szívnak!
-Értem.
Az órájára pillant.
-Hoppá! Járőrözni kell mennem. Ha nem baj akkor én lelépek.
Önt még egy felest nekem meg magának.
-Csak a remegésmentesség miatt egy kis célzóvíz.
Lehúzzuk.
-Ja! Még mielőtt elfelejtem!
-Igen?
-Ha van kedved rendes, régi stílusú Spetznaz kiképzést kapni, az Omont ajánlanám.
-Miért?
-Az egyszerűbb, és 1-2 hónap az egész. Gondolom nem akarsz 5 évig a Vityjaznál vagy a VDV-nél szívni.
-Értem. Ezen még gondolkodom. De mi az az Omon?
-A rosseb!
Odalép a fiókjához és kivesz egy aktaköteget.
-Ne! A Spetznaz alakulatainak leírása! Minden töviről-hegyire. Művelődj!
-Értettem!
Kimegy. Én a táskámba csúsztatom és megyek a körletekbe. Ott kikeresek egy szimpatikus széket és leülök. Rágyújtok de háttal ülök az ajtónak hogy ne lehessen kiszúrni-elvileg itt bent tilos a dohányzás. Aztán ahogy szívom a cigit hátulról megütnek.
-Gyerünk Reaper! Talpra! Indulunk!
Én idegességemben beejtettem a cigit a nyakamba de nem mertem kivenni mert a főnök lenyakaz. Viszont éget!
- Mi az? Indulunk?
- Igen. A csapat már a helikopteren vannak. Mi is megyünk velük.
- Értem. Akkor máris indulok.
- Helyes.
Ezzel kinézett az ablakon. Én gyorsan kivettem a nyakamból a cigit és zsebre vágtam.
-Mi ez az égett hús szag?
-Nem tudom.
Elindult a géphez. Én berohantam a fegyveremért és ránéztem a nyakamra. Huhh anyám..... Ez gáz. Na mindegy. Felcsatoltam a maszkot és mentem utána.

 

[Capt Axon]

Kifelé menet a helikopterhez felnéztem az égre. Az idő érdekes volt. Vöröses volt az egész ég, és rettenetesen esni kezdett az eső. Az ég is egyre többet dörgött. Rögtön rám tört a felismerés. Kitörés. Rögtön rá ordítottam a helikopterben ülőkre.
- Kitörés! Gyerünk ki a gépből!
A katonák egyszerre pattogtak ki a gépből, szinte egymáson átrohanva, nyakukat törve ugráltak ki.
A végén a gép teljesen kiürült. Még a pilóták is gyorsan befutottak a barakkba. Aztán őket követve én is bevetettem magam a barakkba a többiek mellé. Mindenki fejet lehúzva az ablakok elé kihelyezett páncéllapokat bezárva ültek csendesen a barakkban és figyeltek.
Én is néztem kifelé a résnyire nyitott ajtón aztán hirtelen egy hangot hallok magam mellől.
- Elnézést uram! De honnan veszi hogy kitörés lesz?
- Egyszerű! Vöröses az ég és rohadtul esni kezdett. Ez a kitörés kezdetének jelei.
- Biztos benne?
Erre hirtelen hatalmas dörej és szinte megremegett a föld alattunk.
- Igen. Egészen. - Mondtam erre gyorsan berántottam az ajtót.
Hamarosan iszonyatosan rázkódni kezdett a föld. Az ég vörösen tarkállott és az ajtó alól besütő fény is vérvörös volt. Minden rázkódott, az ágyak melletti polcokról a kis tárgyak mind a földre estek. Odakint megszólalt a parancsnoki irodára felerősített megafonból a kitörésre figyelmeztető riadó, de a kitörés robaja ezt is elnyomta.
Egy két katona akik nem a csoportban voltak bevetették magukat az asztal alá és onnan lestek, a többi meg csak leült a földre.
Én csak a falnak támaszkodtam majd lassan a földre csúszva leültem és levettem a sisakom. Elég savanyú arccal néztem körbe idegesített a tény hogy most órákig, sőt! Talán napokig nem indulhatunk el, amíg kész nem lesz az új anomália aktivitás jelentés.
Csak ültem a földön és vártam a kitörés végét. Vártam hogy vége legyen ennek a pokolnak és végre újra dolgozhassak, hogy aztán végre véget vessek ennek az egésznek ami itt van. A korai ébredésnek, az állandó harckészültségnek és a szinte már meggyűlölt gázmaszknak. Vártam már a végét mindennek, hogy végre hazamehessek, levethessem az egyenruhát és élhessek normális ember módjára. Mert itt csak az állat tud megélni. Ember nem. Körbe néztem és egyre elkeseredettebb lettem.
De ugyanakkor ahogy néztem a teremben ülő és nézelődő katonákat rájöttem még egy dologra.
Arra hogy nem vagyok egyedül. Arra hogy vannak még rajtam kívül emberek akik szintén vágyódnak a szabadságra a kötetlen életre. De mégis itt vannak és harcolnak a zónában, mert teljesíteni akarják a kötelezettségüket....És mert védeni akarják egymás életét. A társukét.
Ha valamire megtanított a zóna az a társak értékelése. Ahogy néztem körbe a katonákon láttam hogy egy ketten nyugodtan nevettek és beszélgettek a földön ülve mint máskor. Mert barátok voltak.
Ezen elgondolkodva rájöttem hogy nekem a külvilágban nincsenek barátaim. Csak a seregben.
Viszont itt a zónában értékes barátokra is leltem és egyben egy régi barátot szereztem vissza. Ezt átgondolva jobb kedvre derültem. Egy kicsivel.
Míg viszont ezen rágódtam a kitörés lassan alábbhagyott. Már csak az utórengések szóltak és néha néha besötétedett és kivilágosodott. Majd hamarosan teljesen elült. Odakint megint a szokásos fény szűrődött be és csak az eső zuhogását lehetett halkan hallani. Na meg az ég dörgését és villámlásokat lehetett látni az ajtó rései mögül.
A rádiók abbahagyták a sistergést és ismét az az andalító, nyugodt zene szólt belőle amit épp az adott frekvencián nyomtak. A kitörés végeztével szinte észre se vettük hogy ez idő alatt a kitörésre figyelmeztető riadó elhalkult. Teljes csend volt, már csak a halk zenét hallani az asztalon lévő öreg rádióból.
Lassan körbe néztem ismét és láttam ahogy a katonák összenéznek majd hangosan nevetni kezdenek azon a pár újoncon akik az asztal alá vetették magukat. Az öröm szinte felhőtlen volt és még az újoncok is röhögni kezdtek saját magukon.
De én nem nevettem. Ugyanis tudtam hogy ezzel még egy napot elvesztünk az ügy megoldásából. Még egy napot elvesztünk a doktornő túlélésének esélyéből.
Rögtön fel is csatoltam a sisakom és kiléptem az ajtón. Ahogy kiléptem, az eső az eddigi halk, elnyomott zuhogásból hirtelen hangossá vált. Ezernél is több vízcsepp ütötte a betont és mind egyszerre hangos lett.
És még ehhez jöttek a villámlások és az utánuk hangzó hangos égzengések.
Felnéztem a sötét, viharfelhő borította égre és látom ahogy a nagy vízcseppek hangosan verik a sisakom vízorjának felszínét. Látom ahogy szétcsattannak az üvegen és lassan folynak le a maszkon. Aztán egy két hatalmas villám is elcikázik az égen majd őket kíséri a hatalmas mennydörgés. Lassan nézek körbe és látom ahogy a helikoptert is veri az eső. Elkeseredve és dühösen nézem, majd földhöz vágom a kezemben maradt üres gépfegyver tárat, ami akkor maradt nálam mikor az egyik polcról leesett és az ölembe hullott.
Reaper aki csendben követett a barakk bejáratából nézett, majd megkérdezte.
- Mi a baj uram?
- Hogy mi? Semmi! Minden fasza! - Mondtam dühödten.
- Már hogy lehetne fasza? Látom hogy egyáltalán nincs jó kedvében. - Mondta bátran.
Erre felé fordultam és elindultam lassan, unottan felé. Amikor odaértem nyugodtan megfordultam és ezúttal már Reaper mellett állva bámultam a helikoptert.
- Hogy az a mennybéli! Most egy plusz napba bele telik, míg új anomália feltérképezést csinálunk! Marha jó!
Hogy dögölne meg az a...... - Mondtam teljesen feldúlva.
- Nyugalom főnök! Csak elindulunk arra a küldetésre. Megvár az minket. - Próbált Reaper lecsillapítani.
Erre felé fordultam és rámutattam majd azt mondtam:
- Főnök az állomáson van! - Aztán bementem a barakkba és ugrasztottam a csapatot.
- Na! Röhögést abbahagyni, aki benne van a mi kis öngyilkos brigádunkba az szedelőzködjön! Gyalog vagy helikopterrel de mindenképp elindulunk Yantarba!
Erre mindenki savanyú, ledöbbent képet vágott. Úgy néz ki teljesen elrontottam a hangulatot. Majd később megbékélnek vele.
Reaper is tiltakozhatott mert amikor a parancsnoki iroda felé mentem utánam jött és rákérdezett:
- Micsoda? Indulunk? Máris? Nem várhat uram? Hisz most volt egy kitörés nem rég.
- Igen Szakaszvezető! Indulunk máris! Nincs időnk megvárni míg megkapjuk az új térképeket és már most is rég Yantarban kellene lennünk!
- De uram! Nem várhatnánk? Miért olyan sürgős ez az ügy?
- Azért!......Mert míg mi itt várunk más frakciók már ez idő alatt elindulhattak a cél felé. És persze mi szeretnénk odaérni elsőnek! Nemde?
- De igen uram....Elismerem.....De...
- Nincs semmi de! És ne halljak meg még egy tiltakozást mert megfojtom!
- Igen uram! - Mondta Reaper és vigyázzba vágta magát.
- Helyes! - Mondtam aztán beléptem a parancsnoki ajtaján. Odabent levettem a sisakomat és rögtön az őrnagyhoz siettem.
- Hé! Mit akarsz?! Oda nem mehetsz be csak..... - Mondta az ügyeletes tiszt, de gyorsan félre löktem az útból és bementem az irodába.
- Később! Most dolgom van! - Vágtam oda neki.
Aztán az irodába érve az őrnagy elé léptem és tisztelegtem.
- Druszajev! Mi az istent akar maga?! - Kérdezett az őrnagy felém a homlokát dörzsölve.
- Uram! Szeretnék azonnal elindulni Yantar felé az osztagommal!
- És mégis hogyan? Most volt egy kitörésünk! Nem szállhatnak fel csak úgy!
- Gyalog, vagy járművön! Nekem mindegy! De szeretném ha végre Yantarba érnénk hogy elindulhassunk az ellenszerért!
- Ez mind szép és jó! De ha nem hallotta volna tisztán, épp az imént mondtam hogy volt egy kitörésünk! Így nemet kell mondanom!
- De uram!....
- Semmi de Hadnagy! Kénytelen lesz várni amíg készek nem lesznek a letapogatások! És most lelépni! - Intett le nyugodtan az őrnagy.
Szájtátva és megállva egy helyben néztem az őrnagyot, aki csak szúrós szemekkel nézett engem, majd szemöldökét össze húzva kérdezett:
- Na mire vár még?
Erre én elcsendesülve, megszeppenve megfordulok és kisétálok az irodából. Majd lassan a kijárathoz megyek.
Reaper odalép és épp szólni akarna, amikor leintem:
- Reaper! Egy szót se!.... - Erre ő leengedi az ujját és becsukja a száját.
Felcsatoltam a sisakom és vissza mentem a barakkba ahol a nagy csapat már készen állt az utazásra. Amint beléptem mindenki odanézett.
A sisakot levéve, elindultam a barakk másik végébe majd ahogy egy faasztalhoz értem felborítottam az egészet mindennel együtt ami az asztalon volt. Aztán csendben továbbmentem. Amikor a csapat közvetlen közelébe értem nyugodtan odaszóltam nekik:
- Pihenjetek fiúk! Napozzatok! - Aztán tovább indultam a barakkban. - Ez az alak nem normális! - Mondtam kissé savanyúan.
A barakk végébe érve levetettem magam egy üres ágyra és a plafont bámulva rágyújtottam egy cigire.
A sisakot meg egyszerűen ledobtam a földre.
Nincs mit tenni. Várnom kell amíg meg kapom a felszállási engedélyt.
Amíg ez volt, addig elszívtam azt az egy szál cigit, de nem sokáig bírtam maradni, fogtam magam és a rádió szobába mentem.
Odabent a rádiós olvasgatott valamit nyugodtan és még arra sem figyelt fel, amikor az ajtó kinyílt és csurom vizesen léptem be rajta.
Amint bent voltam levettem a sisakot és a rádiós felé kérdeztem, aki még mindig nyugodtan olvasgatott.
- Szabad? - Kérdeztem. A rádiós nem különösképpen zavartatta magát, csak olvasgatott tovább és közben elengedett felém egy laza hümmögést.
- Aham. - Mondta nem törődve velem.
Azzal felkaptam a rádiót és rögtön Yantart hívtam.
- Yantar kutatólabor! Itt a Kordon! Jelentkezz! - Semmi válasz csak statikus zörej.
- Yantar! Itt a Kordon! Jelentkezz! - Még mindig semmi, a csenden és a halk rádió zenén kívül, ami a rádiós asztaláról szól.
Erre felé fordulok és rászólok:
- Kikapcsolnád?! - Erre a rádiós egy pillanatra rám néz, majd unott arckifejezéssel lekapcsolja a zenét.
- Köszönöm! - Mondtam, aztán folytattam a rádió hívás próbálgatását.
- Mihail! Itt Nikolai! Vedd fel! - Még mindig semmi.
Erre a rádiós odaszól nekem:
- Hiába próbálkozol. - Mondta.
- Mert? - Kérdeztem felé.
Erre elnyomta a cigicsikket és a füstöt kifújva elmagyarázta:
- Ilyenkor kitörés után mindig pocsék a vétel....Egy jó ideig nem hiszem hogy fel tudod venni velük a kapcsolatot.
Ettől teljesen kikészültem agyilag. Csak néztem idegesen a rádióst aztán kissé feljebb emelve a hangom rászólok:
- És ezt miért csak most mondod?!
- Mert most jut eszembe.
Már szinte kínomban kinézek az ablakon és mondom:
- Megáll az ész!
Így vissza mentem a barakkba és vártam. Muszáj volt, mert a rádiós állítása szerint még egy ideig képtelen leszek bárkit is hívni. És ha ez még nem lenne elég, akkor még a tetejébe a nyakunkon van ez az átkozott kitörés utáni monszun is. Csak úgy szakad az eső odakint.
Addig leültem ismét az ágyra és jobb dolog híján rágyújtottam még egy szálra és felkaptam valami útban lévő olvasni valót.
De szinte egy betűt is képtelen voltam elolvasni, annyira elvette az eszem az idegesség. Csak arra tudtam gondolni, hogy gyorsan teljesítem ezt a küldetést és végre lepihenhetek.
Tehát ha olvasni nem is, de olvasást színlelni azt még tudtam.
Miután eltelt egy pár óra, addigra már szépen beesteledett. Az eső még javában esett és a villámlások is bőven cikáztak az égen.
De úgy gondoltam egy pár óra után már biztos javult valamennyit a vonal. Így ismét mentem a rádióshoz és újabb próbát tettem.
- Yantar! Itt a Kordon! Vétel! - Egy pár pillanatig még statikus zörejek, aztán végre egy ismerős hang üti meg a fülem.
- Kordon! Itt Yantar! Vesszük az adást! - Szólt Kánya a rádióba.
- Na végre! - Gondolom magamban, aztán a mikrofonhoz kapok.
- Yantar! Itt Druszajev! Volkov hadnagy ott van?
- Maga az Hadnagy úr! Úgy hallottuk hogy a Sötét völgyben kötöttek ki. Reaper megvan még?
- Ne ezzel foglalkozzon! Adja a hadnagyot ha ott van!
- Öhm......Igen uram! Azonnal szólok neki! Tartsa egy kicsit!
- Ez a beszéd!
Azzal vártam amíg elrohan szólni Mihailnak. Hamarosan már hallani is lehetett az ismerős hangot.
- Nikolai! Itt Mihail! Már azt hittem eltévedtetek! Hallottam hírét hogy voltatok a Sötét völgyben. Mi történt?
- Ez hosszú. Majd később elmondom.
- Aha! Értem. Na és? Mi kéne?
- Semmi! Csak szólok, hogy egy ideig még itt rohadunk, hála annak a rohadt kitörésnek.
- Aha! Na jah! Nem volt semmi. A tudósok már el is kezdték gyártani az új anomália térképet.
- És hogy álltok?
- Eddig minden oké! Köszönhetően az anomália aktivitás detektoroknak, amiket kihelyeztünk még azelőtt. Mi hamarosan el is készülünk.
- Mázlisták! Én meg még itt tökölök és várom hogy mi is megkapjuk a térképeket.
- Hát az szívás! De figyelj! Van még jó hírem! A kitörés előtt Csugunék szóltak, hogy kész van a helikopter. Szóval már csak rátok várunk.
- Remek! Ez aztán a jó hír! Amint tudok indulok, csak várjatok meg minket!
- Nyugi! El sem fogunk indulni.
- Rendben! Akkor majd jövök. Kordon kiszáll! - Azzal bontottam a vonalat.
Ezek után kissé már felvillanyozódva mentem vissza felé a barakkba. De útközben éles fényre lettem figyelmes a külvilágba vezető kapuk felől.
Odanézve két élesen világító lámpát láttam, ami egyre csak közeledett. Majd amikor végre közelebb ért már láttam mindent. Egy kisebb konvoj jött a zónába. Nem nagy, max 3 kocsiból álló.
Elől egy tiszti Níva, utána egy tréleres kamion ami valami nagyot szállít és végül egy kísérő ponyvázott UAZ.
Lassan begördültek, majd megálltak az út közepén. Aztán a kamion kürtje megszólalt 2x-szer.
Egy pár pillanat múlva az őrnagy sietve jött ki teljes ruhában az ajtó elé és megállt az eresz alatt.
- Na végre! Épp ideje volt! - Szólalt meg derűsen, majd a konvoj felé sietett.
Én csak néztem mi a helyzet, majd aztán a parancsnoki Níva felé pillantok, aminek nyílnak az ajtajai.
Kiszáll belőle 3 fegyvertelen terepruhás, gázmaszkos ember vállukon az orosz hadsereg címerével, meg egy megviselt állapotú Skat-9-es ruhában lévő ember akinek a kezében egy gránát vetős AK-74-es van. A hátsó UAZ-ból 4 fegyveres száll ki, szintén az orosz hadseregtől.
Majd mind tisztelegnek és kezet fognak az őrnaggyal. Az őrnagy valamit beszél velük, aztán vagy 2-en a kamionhoz mennek és leszedik a ponyvát a rakományról.
Meglepő módon a ponyva alatt nem ládák, hanem egy vadonatúj BTR-80-as van. Legalábbis a félhomályban annak látszik.
Az őrnagy elégedetten vizsgálgatja a monstrumot, aztán odaint a 2 embernek hogy lássanak hozzá a leszedéséhez a trélerről.
Meglepődve nézem az esetet aztán az őrnagyhoz lépek és rákérdezek.
- Őrnagy úr! Mi folyik itt?
- Áh! Druszajev! Látja? Jó mi? BTR-80/A. Ez itt az új páncélosunk.
- Új? De mi van a régiekkel? Úgy tudom kettő van itt.
- Igen. De emlékszik a hídnál történt esetre?
- Hogyne.
- Nos!....Akkor, az oda kirendelt csapattól megfújták az egyik BTR-t. Most ez ezt hivatott pótolni.
- Megfújták? Erről nem is tudtam!
- Na igen. Valami pofátlan sz@rházi ellopta valahogy, amit még a mai napig sem értek, hogy a fészkes fenébe csinálták.
- Értem. Szóval beújítunk.
- Pontosan hadnagy! - Szólt még mindig derűsen az őrnagy.
- Értem! És ezek az emberek?
- Orosz technikus brigád. Ők fogják megtanítani a mieinket hogy hogy kell kezelni ezt a drágát.
- Ahha.....És a katona? - Azzal mutatok rá a viseltes Skat9-esben álló fegyveresre.
- Ő? Ja! Ő egy volt beosztottam. Ivan Sulkov Tizedes. Valahogy értesült róla hogy mi a helyzet itt erre vissza jött ide, újra jelentkezni.
- Érdekes.
- Mire gondol hadnagy?
- Hát....Semmire...Csak gondoltam még szükségünk lehet emberekre és.....a ruhája alapján tapasztalt katonának látszik.
Erre az őrnagy egy pillanatra elcsendesült, majd rám nézett és azt mondta:
- Az is! Sulkov egy olyan katona akinek minden borzalomból kijárt, amit ember még csak nem is tapasztalhatott. Ezért is szerelt le. Most viszont itt van. De nem fogom elfogadni az újra jelentkezését!
- Miért nem?
- Eleget szenvedett már. És most még idejön újból ostorozni magát.
- Pedig jó katonának tűnik.
- Nem az a gond hogy nem az! Mert tényleg jó katona volt. De nemrég meghalt a régi kiképző tisztje és legjobb barátja. Ha most megtudná....Jézusom! Még bele gondolni is rossz!
- Hát...Az idők végezetéig nem lehet eltitkolni előle.
Erre az őrnagy felém fordul és ujjal mutogatva rám idegesen mondja:
- Verje ki a fejéből Druszajev! Itt én döntök az emberek sorsáról nem maga! Az hogy szabad kezet adtam magának az ellátmánnyal és a személyi állománnyal kapcsolatban, még nem azt jelenti hogy bárki felől maga dönthet! Maga csak kiválaszthat egy pár embert az aktív állományban lévő katonák közül, és végrehajtja velük a feladatot! Világos voltam?!
- Igen őrnagy úr! - Válaszoltam.
- Rendben! Most lépjen le! Nekem még van dolgom. És gondolom magának is. - Azzal elindult az irodája felé, de még utoljára vissza kiáltott:
- És ha csak egy szót is mer szólni neki arról amit én elmondtam magának, hadbíróság elé állítom! MEGÉRTETTE HADNAGY?! - Kérdezte ordítva.
- Hogyne uram! Világos volt mint a mai nap! - Válaszoltam.
- Na azért! - Mondta még halkan, aztán visszament az irodába.
Én csak gondolkoztam egy ideig, aztán az érkezett katonára pillantottam. A fickó amint meglátta hogy az őrnagy bement az irodába, rögtön az irodák felé indult.
Majd mellettem is el akart oldalazni, de amint odaért mellém megállítottam.
- Te vagy Sulkov! Да?
- Ki kérdezi? - Vetette oda nekem halálos nyugodtsággal.
- Az nem érdekes. De ha jól látom jelentkezni készülsz. Vagy tévedek?
- Nem. Nem tévedsz. - Mondta.
- Felesleges! Beszéltem az őrnaggyal. Nem hajlandó téged felvenni!
A fickó láthatólag nem díjazta az őszinteségem, mert rögtön rám rivallt.
- Ide figyelj! Ki a fene vagy te hogy megmondd mit tegyek és mit ne?! Jobban tennéd ha most félre állnál és hagynál hogy hadd tegyem azt amit én akarok! Világos?!
- Ahogy akarod! - Mondtam és utat engedtem neki az őrnagy irodája felé. Ő csak berobogott az őrnagyhoz bőszen és bezárta maga után az ajtót.
Én elvigyorodtam a maszk alatt és a barakk felé vettem az irányt. Bent leültem az ágyamra és a maszkot a szekrényre tettem. Majd megkezdtem egy konzervet.

Úgy egy óra múlva már nyugodtan pihentem az ágyamon, amikor nyílik a barakk ajtó és aztán a fertőtlenítő hangját hallani. Majd a belső ajtó is nyílik és belép rajta a veterán cimbora lehangolt fejjel.
Úgy néz ki sokan ismerik itt, mert aki a barakkban volt az mind felé nézett, de csak azok ismerték fel, akik régebb óta voltak itt. A legtöbbjük kezet fogott vele köszönt neki. A fickó viszonozta a köszönést minden ismerősének, közben folyamatosan sétált végig az ágyak között. Aztán elhaladt előttem és leült egy tőlem messzebb lévő ágyra.
Én csak lazán elnyújtózva az ágyban cigizek és vizslatom az illetőt. Aztán megütöm a mellettem pakolászó katona vállát és odaszólok neki:
- Haver! Te tudod ki ez a tag igazán? - Azzal mutatok arra a bizonyos katonára.
- Jaaa! Ő? Sulkov. Állítólag ő volt az első katonai stalker. De ez csak pletyka. Igazából senki sem tudja. Amit viszont mindenki tud hogy ez a fickó egy igazi pszichiátriai eset! Olyanokat tudna mesélni a múltjáról, amitől még a hétköznapi ember hátán is felállna a szőr.
- Aha...Gondolom. De engem az érdekel igazán, hogy kiről is nem szabad beszélni neki?
- Hmmm.......Ha jól hiszem a volt kiképző tisztjéről és személyes jó barátjáról. Ha jól tudom Baronovnak hívták az illetőt. Hadnagy volt. Jópofa öreg volt...Olyan igazi vén róka. Ő már akkor is itt volt, amikor a zóna keletkezett.
- Azt mondod Baronov?
- Azt.
- Hmmmm....... Gondolkoztam el, majd aztán lassan elvigyorodtam és az államat kezdtem dörzsölgetni.
- Megvan! - Hallatszott a fejemben az aljas gondolat.
Aztán a fickó felé intettem és odaszóltam neki:
- Hé! G.I. Joe! Gyere csak ide! Beszédem van veled.
A fickó láthatóan rosszalló tekintettel bámult rám, aztán mégis vette a fáradtságot és idejött. Közelebb érve hozzám szúrós tekintetre váltott. Azt hiszem felismert kintről.
- Már megint te vagy az?! Mit akarsz?!
Nyugodtan, még mindig hanyatt feküdve az ágyban válaszoltam neki, miután kifújtam a cigi füstöt.
- Nyugi! Csak beszélgetni egy komával.
- Nekem erre nincs időm!
- Ugyan már! Na! Gyere pajtás! Tedd le magad! - Azzal mutattam a mellettem lévő ágyra.
Lassan, még mindig szúrós tekintettel bámulva rám leült az ágyra aztán a fegyverét az ölébe rakva mondta:
- Hallgatlak!
Újabb slukkot szívtam a cigiből aztán a csikket elnyomva a szekrényen lévő hamusba megkérdeztem:
- Na? Mit mondott neked az öreg odabenn?
A kérdéstől alább hagyott a szúrós tekintete és aztán átment elkeseredettbe.
- Semmi jót. Azt mondta hogy fizikai okokból nem vehetnek fel.
- Miért? Alkalmatlan vagy? Vagy van valami sérülésed?
- Nem tudom. Lehet. Amikor leszereltem a seregtől kaptam a nyakamba egy ajándékot. Egy ideig meg is haltam a világ számára.
- Ne b@sz! Úgy gondolod emiatt nem vettek fel ide?
- Hát...Én erre tudnám fogni.
Azzal egy rövid ideig csend volt majd én törtem meg a csendet.
- Hát öcsém.....Én nem tudom mi a helyzet körülötted, de azt tudom hogy valójában miért nem akar a vén szivar felvenni téged.
- Miért? - Nyílt tágabbra a szeme.
- Heh!....Én azt tudom, de ha elárulnám neked akkor az őrnagy elevenen kicsontozna. - Mondtam viccelődve.
- Figyelj! Ha tudod akkor mondd el! Ne idegesíts engem ezzel! - Vágta rá.
Azzal felültem az ágyból majd közelebb hajoltam hozzá és intettem neki, hogy ő is jöjjön közelebb.
- Na jó! Már csak így tesói alapon elmondom neked. De....
- Mit de?
- De ne készülj ki ha megtudod miért!
- Nem vagyok idegroncs. Ne félts te engem! De mondd már!
- Oké........Nos....Az őrnagy valójában azért nem akar felvenni téged, mert....
- Mert?
- Mert szerinte viszont te tényleg egy idegroncs vagy. És még jobban idegroncs lennél, ha megtudnád azt is hogy mi a helyzet itt.
- Ennyi? Ugyan már! Már régóta tudom mi a helyzet! Van itt valami dögvész, ami sorra tizedeli a népet itt és most erre keresnek megoldást. Nem nagy kunszt!
- Ehehehe! Igen ám! De nem igazán erről van itt szó.
- Akkor miről?
- A személyi állomány változásáról és a halottak névsoráról.
- Hmmm... Miért? Mi van vele?
- Ismerős az a név hogy Baronov? Baronov hadnagy.
- Igen.....Hogyne lenne ismerős....Ő volt a...... - Mondta volna de aztán elcsuklott a hangja.
- Ő is? - Kérdezte ijedten.
- Hááááát.......Asszem igen.
Erre teljesen elkeseredett. Pont olyan fejet vágott, mint aki érzi hogy már csak 2 perce van hátra a haláláig. Én csak néztem őt egy ideig, aztán a vállára tettem a kezem és azt mondtam:
- Sajnálom öregem!
Ő csak a homlokát fogva magába fordult. Teljesen ledöbbentette a hír. Aztán amikor kissé össze szedte magát megkérdezte:
- Ho...Hogyan történt?
- Senki sem tudja. Lehet hogy a vírus, lehet hogy egy kitörés, de lehet hogy a stalkerek voltak a ludasok. Én is csak annyit hallottam hogy egyszerűen eltűntek mind egy szálig a híd környékéről és többet nem is kerültek elő.
- Jézusom.....Hogy a fenébe eshetett meg ez?! Az öreg olyan kemény volt mint a kő! Mindig ki tudta vágni magát a szarból bármekkora is legyen!
- Elhiszem...De ez a zóna....Kivétel nélkül bárkit elragad, legyen az bármilyen edzett is hozzá.
- Igen...De pont ő?! Miért pont ő?! - Kérdezte elkeseredetten.
Aztán néztem még egy rövid ideig ahogy gyászol, aztán itt láttam az idejét, hogy végre felajánljam neki a lehetőséget.
- Figyelj pajtás! Tudom hogy sz@r a helyzet, de mi még élünk! És sokan mások is rajtunk kívül. De ha nem találjuk meg az ellenszert erre a dögvészre akkor sokan meg fognak halni. Tudod...Ismerek valakit, aki pontosan így élet és halál között mozog. Hacsak nem segítünk rajta, meghal.
A fickó lassan elveszi a kezeit az arca elől, majd felemeli a fejét és ujjai a fegyvere köré fonódnak.
Majd megkérdezi:
- És mit akarsz tenni?
- Én vagyok a küldetés góréja...tehát egyértelmű! Megszerzem az ellenszert.
- És az őrnagy? Vele mi lesz? Ő nem fogja csak úgy hagyni hogy csatlakozzak hozzátok.
- Bízd rám pajtás! Őt majd én intézem. Te csak készülj fel!
Egy ideig még a fegyverét bámulta aztán rám nézett lassan és azt mondta:
- Rendben! Számíthatsz rám!
- Remek! Készülj! Holnap indulunk. - Azzal vissza feküdtem az ágyamra és még pihentem egy ideig.

 

[domotor]

A hadnagy paprikás volt mert nem mentünk. Nem értettem, aztán leesett. A doktornő az oka. Ott fekszik a bunkerben, az élete a végéhez közeledik és szarik rá az őrnagy. És ekkor értettem meg. Senkinek nem számít élünk-e vagy halunk. Ez az egész kóceráj szarik ránk. Annyit érünk nekik mint a sakktáblán a figurák. SEMMIT! És ekkor értettem meg, csak magunkra számíthatunk. Ekkor tapasztaltam meg milyen az igazi katonaság. Csak előretolnak minket a darálóba és hagynak ott pusztulni. Nem érdekel már semmi. Leülök a körletbe és elszívok egy cigit. Ahogy ott ülök csak gondolkodom az egészen. Aztán PDA-n üzenetet kapok. A csapatom írta:
"Üdv Reaper! Hogy vagytok? Odaértetek? Siessetek vissza!"
És ekkor rájöttem. Csak a csapatomra meg a barátaimra számíthatok. Megint rágyújtok, de most már jobb ízzel szívom a cigit. Jobban vagyok! Odakullogok a Hadnagy úrhoz aki még mindig le van törve. Kiveszek egy szál cigit és a kezébe nyomom. Meglepetten néz rám.
-Szívjuk el!
Rágyújtunk. A Hadnagy úr nem szívja olyan jó ízzel mint én.
-Uram! Tudom most mit érez, de ne féljen! Ránk számíthat!
Elmosolyodok és megütögetem a vállát.

 

[ColdBlood]

Csak a szokásos, görcsösen vánszorgó megzápult stalkerek...egy-két ormányos fenevad...no meg egy morajlás ami a sarkamtól a csípőmön keresztül a koponyám csúcsáig ment ott pedig egy erőteljes homlok vágás borított fel a székemmel és a friss kávémmal együtt. Talán az egész bunker bele remegett. Felpattantam majd rádiómhoz kapva kérdetem körbe.
- Mi frász volt ez ?....közben újra a monitorokat sasoltam. A külső kamerák kezdtek zavarossá válni Az égbolt vöröses gúnyát öltve kéztetett arra hogy egyenesen Szaharovig rohanjak tudtam, hogy egy újabb kitörésben lesz részem de a múltkori valahogy nem idegesített ennyire. Most kicsit kellemetlenebbül éreztem magam.
- Doki, csak egy kitörés igaz?
- Csak egy kitörés ??? Ember, egy kitörés nem vicc! Egyébként a múltkorihoz képest nagyobbról van szó...
- Remek! Az emberek biztonságban vannak ugye ? És a doktornőnek se lesz nagyobb baja?
- Nyugalom, hadnagy...lépet be Fegyán...pihenjen le. Sokat dolgozott a megfigyelőben. már beküldtem Kányát és Sakált.
Egyszerűen nem volt kedvem kötözködni inkább, mint egy dacos kölyök kivonultam az orrom alatt morgolódva. Inkább a doktornő felé vettem az irányt, megnéztem a kórlapját, akárhogy is néztem egyre csak romlik az állapota, egyre kevesebbet van magánál és akkor is csak motyog össze-vissza...Vissza akasztottam kórlapot és magára hagytam. Vissza vonultam a szobámba és olvasni kezdtem a híreket a nagy világból Jah és persze átfutottam a vadászok jelentését az akcióról, lekapcsolták a hackert...
Olvasás közben elnyomott az álom és én vissza repültem arra estére amikor rám talált a GRU...borzalmasan kellemes volt újra átélni a csatát...

 

[domotor]

Miután a főnök jobban érezte magát, félre vonultam hogy áttanulmányozzam a Spetznaz aktát amit kaptam. No, akkor. Nézzük. Kinyitom lassan az aktát és elkezdem az elsővel.
Vityjaz.
Hmmm.....Érdekes. A belügyminisztérium katonái. 5 évet vesz igénybe a kiképzésük és a lemorzsolódás 99%. Ezek kemény formák. Ismertetőjelük a vörös barett sapka.
VDV.
Az ejtőernyősök. A különleges alakulat, a szeretett, a népszerű, a kék sapkások. Sok nevük van. A legnagyobb piár nekik jár. Szeretik őket bevetni ahogy látom, de ezen kívül semmi említésre méltó. Kék barettet hordanak.
GRU.
No, ez érdekes. Mert ez nem katonai alakulat hanem ügynök csapat. Lehallgatások, vallatások, csak néhányan mennek terepre. Nagy részük aktakukac. Nem tűnnek veszélyesnek, de ez a Volkov figura rácáfol erre a gondolatra. Talán több van bennük mint gondolja az ember.
Vympel.
Petrenko ezek között szolgált. Ők a GRU ökle. Szabotőrök, orvgyilkosok, kémek. Ezek közé bekerülni nehéz, kikerülni még nehezebb. A GRU közvetlen őket bízza meg ha valami kényes dolgot kell lerendezni. A GRU ellenségeit szinte mindig ők iktatják ki. És hát, a GRU-nak azért nincs sok ellensége. Legalábbis lélegző.
Grom.
Egyszerű speciális kiképzésű testőrség. Olyan mint bármely más országban a kormányőrség de a GRU fejeseit védik. Profik a munkájukban.
Omon.
Rohamrendőrség, és különleges esetekben bevethetők rohamosztagként is, viszont ez másodlagos dolog. Elsősorban sima rendfenntartó erők.
Alfa.
A Spetznaz büszkesége. Anti terrorista alakulat. 99.9%-os teljesítési arány, a halálozás 3% alatt. Szép. Ahogy elnézem sok lehetőségem van a továbbképzést tekintve. De melyiket válasszam? A zóna körein belülre az Alfa vagy az Omon lenne megfelelő de nem bánnám ha a Vympel szabotázs tudásával is rendelkeznék. Vagy a Vityjaz kiképzéssel is megbarátkoznék. Még ezen gondolkodom. De nézzük akkor, a zónában állomásozó Spetznaz csapatokat:
Van elsőnek a rohamosztag, ahogy elnézem nem csalódtam, Vityjaz és Omon csapatokból válogatott emberkék. Itt van Volkov ügynök, GRU megfigyelőként, a Hadnagy úr aki...uhh...nem csodálom ilyen kemény, a Vityjazban szolgál. Petrenko mint alvó Vympeles, és egy Petrovics Nikaljikov nevű VDV-s. Vajon ez ki? Bodom örülni fog egy barátnak! Több nincs. Még egyszer átfutom az aktát. Semmi extrát nem látok benne, csak amit eddig tudtam. A többi nem is izgat. Csak ezek. A katonai stalker kiképzés mellé felvehetek egy alszakot, de nem tudok dönteni melyiket. Lefekszem és rágyújtok. Közben gondolkodom. Melyik lenne az ideális nekem? Nézzük akkor a gondolatmenetet. Leülök egy kis székbe és megnézem újra az adatokat. És kiszortírozom a nem megfelelteket. Nem felel meg a GRU, a Grom, a VDV. A GRU ügynökökből áll csak, és semmi szükségem rá hogy megtanítsanak lefülelésre meg hi-tech kütyük használatára amiket még életemben nem láttam és nem is fogok. A Grom testőr kiképzése minek? Magamat kell megvédenem. A VDV? Itt? Ejtőernyőt nem is használtam életemben. Minek az? Max a felderítő a híúz lenne megfelelő de itt van rá Bodom. Ő elég. Ami jó lenne az a Vityjaz, az Alfa meg a Vympel. Nos, a Vityjaz kiképzése öt évet venne el az életemből szóval az nem felel meg. Kilőve még egy. Az Alfa nem itt állomásozik, kivinnének Afganisztánba vagy Csecsenföldre. Amit nem nagyon szeretnék. Vympel. Ez tűnik ésszerűnek. 5 hét a kiképzés, és utána alvó ügynökként teljesítenék katonai szolgálatot, amikor meg munka lenne bevetnének. Ez jónak tűnik. Akkor, megvan az alszak. Kikérdezem Petrenkót róla. Kimegyek a szabadba, és Petrenkót bevárom a kapunál.
-Petrenko! Várj!
Odafutok hozzá.
-Igen Reaper?
-Kellene a segítséged!
-Mihez?
-Négyszemközt.
Felhorkan majd invitál az irodájába. Mielőtt belépünk a két ajtónállónak mondja hogy kivehetik a szabadidőt.
-Mit akar tudni?
-A Vympelről szeretnék tudni 1-2 dolgot.
-Mit akarsz tudni?
-A kiképzés menete, és katonai stalker alszakként való felvétele.
Nyel egy nagyot.
-Ugye tudod mit vállalsz.
-Igen.
-Hmm....
Leül az asztalhoz és int hogy üljek le.
-Emlékszel arra, hogy milyen volt az a gyorstalpaló kiképzés amit kaptatok mikor elsőnek elkezdted a katonai stalker képzést?
-Igen.
-Az a Vympel kiképzésnek a legyengített változata. Plusz az elmélet. A Vympel kiképzésnek a lényege hogy az öt hét alatt profit faragjanak belőletek. Ebben van elmélet, gyakorlat, és erőfejlesztő kiképzés. De szólok, nagyon meghajtanak. Mindenki 15-20 kiló minusszal megy el a kiképzésről, ha egyáltalán ép bőrrel megússza.
-Mit tanulunk a kiképzésen?
-Elmondom neked, de ezt nem hallottad. Az erőfejlesztés abból áll hogy három hét alatt kihúznak egy szintre ami kötelező a gyakorlathoz, meg felmérik mennyire vagy rátermett. Ez a szortírozás. Ezt jó ha 20 katonából 5 túléli. A gyakorlatok alap akadálypálya, és erőnléti edzés. Futás, húzódzkodás, fekvőtámasz, felülés, úszás, mászás. És itt túlélni kell. A maradék két hét egyszerűbb. A negyedik héten elméleti tanulás lesz. Megtanítanak robbanószert felszerelni alapfokon, beszivárogni, lőni, csapdákat állítani és a körülvevő terep valamint eszközök felhasználására. Itt már sínen vagy, innen nem jellemző a bukás. Aztán jön az utolsó hét. A harmadik hét meg abból fog állni hogy az elméletet gyakorlatban letesztelik. Ez a pokol hete, itt a végsőkig hajtanak. Nem kapsz enni csak ha jól végzed el a feladatot, és alvás megvonás valamint fehér zaj mellett kell dolgoznod. Itt ha elcseszel valamit akkor neked véged. Ha túl is éled, kicsapnak. Ez a dolog az ami kikészít teljesen idegileg. És még a kiképzés után is túl kell élned. Van aki kikészül idegileg, van aki öngyilkos lesz. Én a mai napig álmodok a kiképzésemről pedig 15 éve volt. Más ember leszel a Vympel kiképzés alatt. És nem jó értelemben. Ha ezt elvégzed viszont, csak a GRU lesz a felettesed meg az Őrnagy úr. A rangja nem számít, Hadnagy lesz de beszövegelhetsz mindenkinek, kivéve az őrnagyot. Viszont ez azzal jár hogy ha a GRU kiadja a parancsot akkor a saját anyád is meg kell ölnöd. Érti?
Lesokkolt amit hallottam. Ez lenne a Vympel? Jézusom! Átgondolom ezt nagyon alaposan.
-Kilépni lehet?
-Igen. Ha betöltöd az 59-et akkor választhat, vagy maradsz felettesként és tanácsosként vagy nyugdíjba vonul. Akkor viszont a GRU fogja figyeli minden lépésed. Innen kilépni nem lehet, de ha jól viselkedsz akkor sikeres lesz.
-Mivel jár ha Vympeles leszek?
-A teljes felszereléshez hozzányúlhatsz, és nem kell jelentést írnod. Ha a feladat kész, akkor a többi nem érdekli a feletteseket. Csinálhatod úgy is hogy szarrá rombolod a terepet de szépen, csöndben is.
-Az egyenruha?
-Ugyanaz mint most, csak rávarrva a Vympel és a Spetznaz felvarró.
-Értem.
-Akkor mit mondasz?
-Vállalom!
-Helyes! Akkor majd a katonai stalker kiképzés után megcsinálod.
-És az egységem?
-Addig az egységed visszatér a normál baka élethez.
-Egy kérésem lehet?
-Mondd!
-Az egységem ideiglenes felettese lehetne Nikolaj Druszajev hadnagy?
-Miért is?
-Druszajevvel harcoltam már, és beszéltem is. Jó katona. És remek vezető. Jó kezekben lesznek.
-Hmm....Ezt még meglátjuk. Meg a Hadnaggyal is konzultálnom kell. De ha nem vállalja el mi lesz?
-Akkor a Sötét Völgyi előretolt harci állásba szállásolják el őket. Ott jó kezekben lesznek, és mondják meg nekik hogy az én egységem.
-Értem. Akkor, mikor kész lesz a feladatod akkor kezdődik a kiképzés. Készülj fel mentálisan is mert eléggé kemény dolog lesz.
-Értettem.
-Most menj, és beszélj a hadnaggyal.
-Rendben. Kösz a segítséget!
-Várj!
-Igen?
Elővesz egy eléggé vastag aktát.
-Ez a Vympel kiképzés alatt kitöltött jegyzetem. Olvasd el és az alapokkal tisztában leszel.
-Kösz.
-Nincs mit.
Kimentem vissza a körletbe, ahol a Hadnagy urat beavattam a dolgokba. Mikor mindent elmondtam neki rákérdeztem:
-Maga szerint jó ötlet?
-Hmm.....

 

[Capt Axon]

Másnap reggel neki készülődtünk a nagy küldetésnek. Az eső elállt, kezdett derűs lenni az idő és a földön jókora víztócsák voltak. Az összes katona végig csörtetett azon a hatalmas tócsán ami köztük és a helikopter között volt.
Reaper már az elsők között volt akik már rögtön talpon voltak. Persze nem azzal kezdte hogy beszállt a gépbe, hanem odajött hozzám és elmondta mi is a helyzet. Megkérdezett engem arról hogy jó ötlet e szerintem.
Nem is kellett ecsetelnem milyen jó ötletnek tartom ezt. Kerek perec elmondtam neki mennyire jó ötletnek tartom.
- Maga szerint jó ötlet? - Kérdezett Reaper bizakodva.
- Hmm.....Szerintem?.....Szerintem pocsék ötlet! Maga szerint miért a Vityjazhoz csatlakoztam és miért nem a Vympelhez?
- Annyira kemény?
- Kemény?! El se tudná képzelni! De most komolyan Reaper!...Jól meggondolta?
- Igen uram! Teljesen jól meggondoltam. - Hallatszott tőle a határozott válasz.
Én csak furcsálló fejet vágtam, aztán nyugodtan mondtam neki:
- Nos...a megtérítés nem az én dolgom, de én azt mondanám rosszul dönt Reaper......Deee....A maga dolga! Tőlem! - Azzal intettem neki és az irodába mentünk.
Odabent odamentünk a kis ablakhoz, ahol az ügyeket és a beosztásokat intézik. Nagy meglepetésemre a titkár helyén Szerij ült. Mikor odamentünk az ablakhoz rá is kérdeztem hogy mi történik itt.
- Nahát Szerij! Hát te?
- Én? Nos....Ez az őrnagy nagylelkű ajándéka azért mert hagytam hogy meglovasítsanak tőlünk egy BTR-t.
- Mit? Egyből irodai munka?
- Jah...És ha még nem lenne elég, akkor soron kívül 3 őrszolgálat, plusz ha itt letöltöttem mehetek Agropromba földet túrni. - Mondta eléggé zsörtölődően.
- Íjjjj!.....Az szopás!
- Az!
- Na mindegy...Ha már itt vagy...Adj légy szíves egy jelentkezési lapot!
- Melyik hullajelöltnek lesz?
- Ennek itt mellettem. - Mondtam, közben mutogattam Reaperre.
- Oké...Neve? Születési dátuma?
- Öhm.....Tudod mit Szerij? Add ide a papírt majd mi kitöltjük. Ezzel is munkát spórolunk meg neked.
- Ja....Tessék.
A papírt rögtön kézhez kapva odanyomtam Reaper kezébe és elmondtam mit kell tennie.
- Na! Akkor!....Itt kitölti a saját adataival. Aztán...Beírja az eddigi teljesítményeit és érdemeit. Eddig világos?
- Igen. Ide mit írjak? - Mutatott egy kisebb táblázatra.
- Ide maga semmit! Ide az érdemeinek és eddigi teljesítményeinek hivatalosságát bizonyító személyek nevei kerülnek.
- Vagyis?
- Találnia kell pár hülyét, akik aláírják a nevükkel és tanúsítják hogy a felsorolt eredményei valódiak!
- Öhm...és...Hajlandó lenne...
- Ne fáradjon! Az első hülye majd leszek én! - Mondtam, aztán kikaptam a kezéből a papírt és aláírtam az első helyen.
- Hajjjj!...Ver engem magával az isten! - Mondtam neki viccelődve. Aztán miután aláírtam, vissza adtam neki a tollat és mondtam neki:
- Na! Most töltse ki, aztán keressen még pár embert akik tanúsíthatják amit ide leír!
- Értem uram!
- Rendben! De most ne ezzel foglalkozzon! Hanem kapja a motyóját és szálljon be a gépbe!
- Igen uram! - Mondta, aztán már rohant is a helikopterhez.
- Szaporán! - Kiáltottam még utána.
Közben már szépen készülődött a csapat. Mindenki lassan szállt fel a gépre. Egymás segítve tolták, vagy éppenséggel húzták fel egymást a gépre. Aztán megjelent az a Sulkov nevű figura is.
- Na? Kész vagy pajtás? - Kérdeztem felé.
- Én kész! De mi lesz az őrnaggyal? - Kérdezte, közben a fejével az iroda felé jelzett.
- Mondtam!....Bízd rám! Majd én elrendezek mindent. Szállj csak fel nyugodtan! - Mondtam, közben a vállára csaptam.
- Uzsgyi! - Tettem hozzá, majd a rádió szoba felé igyekeztem.
Odabent szokás szerint a rádiós és semmivel és senkivel nem foglalkozva, lába az asztalon és nyugodtan olvasgat bagózás közben.
Én sem foglalkoztam vele, hanem egyből a rádióhoz kaptam és hívtam megint Yantart.
Most gyorsan kapcsoltak és ismét Kánya veszi fel a rádiót.
- Itt Yantar! Vesszük az adást!
- Remek! Itt Druszajev hadnagy!
- Hadnagy úr?
- Figyeljen! Pár óra múlva megérkezünk Yantarba! Szóljon mindenkinek! Készítsen elő mindent!
- Igen uram! - Hangzott a válasz.
- Ja! És mielőtt lelépne...Adja Volkov hadnagyot!
- Igen uram! Tartsa kicsit! - Mondta aztán elment.
Később ismét megszólalt Volkov hangja.
- Na mondjad Nikolai! - Szólt oda nekem nyugodtan.
- Figyelj Mihail! Hamarosan megérkezünk Yantarba. Lassan kezdhettek készülődni!
- Jól van! Értem!
- De lenne itt még valami!
- És pedig?
- Van itt még egy plusz tag akit felvettem de nem lehetett volna.
- Akkor minek vetted fel?
- Mert nem kispályás a fickó.
- Ahha! Értem. Akkor...Mi közöm nekem ehhez?
- Csak annyi hogy te GRU-s vagy....Nemde?
- De. És? Mire akarsz kilyukadni?
- Csak annyira hogy ti belenyúlkálhattok mások adataiba ha kell. Ugye?
- Jah.
- A fickó egy kicsit problémás. Van egy kis gond közte és az őrnagy között. El kéne intézni hogy legyen hivatalos engedélye hogy velünk jöhessen. Képes vagy rá?
- Hát.....Talán...Nem fog menni az olyan gyorsan. Idő kell. De meglesz. A fickó neve?
- Sulkov. Ivan Sulkov.
- Hmm...Ismerős név. Na de mindegy..Meglátom mit tehetek.
- Oké. Kösz! Ja és Mihail!
- Mondd!
- Lenne még egy dolog.
- Mégpedig?
- Azt hiszem ezek után az őrnagy minden bizonnyal hadbíróság elé akar állítani. Nem tudnál intézkedni ez ügyben is?
Kis csönd, aztán végre beleszól a rádióba.
- Öcsém! Sokat akarsz!
- Ugyan! Csak szakítasz időt egy haverra! Nem?
- Ajh! Na jó! Talán ez ügyben is lesz eredmény.
- Kösz pajtás! - Mondtam jó kedvűen, aztán bontottam a kapcsolatot.
Ezután a helikopterhez mentem. Ellenőriztem hogy mindenki itt van e aztán a pilótához mentem.
- A térkép megvan?
- Igen uram. Friss adatok vannak az anomália aktivitásról.
- Remek! Ezek szerint felszállásra készek vagyunk?
- Igen uram.
- Helyes! Szálljunk fel amilyen gyorsan lehet!
- Azonnal uram!
Azzal már fel is bőgtek a hajtóművek és a rotorok forogni kezdtek. Majd az utolsó emberek is felszálltak és hamarosan elindulhattunk.
Miközben emelkedtünk felfelé, láttam az őrnagyot kicsörtetni az iroda ajtaján, majd mintha felénk ordított volna de semmit nem hallottam belőle.
Aztán végül teljesen felemelkedtünk és elindultunk Yantar felé.

 

[domotor]

Semmi

 

[ColdBlood]

Az álmomból kopogás ébresztett és Kánya hangja.
- Uram?...uram itt van ?
- Igen Kánya itt vagyok. Mi a baj ?
- Hadnagy úr keresi, kordonból.
Már felültem az ágyban és vakargattam a fejem. de aztán össze szedtem magam és kinyitottam az ajtót.
Kánya egyből haptákba vágta magát. Viszonoztam a tisztelgést.
- Köszönöm Kánya, leléphet.
- Igen uram!
Lehet csak alvás miatt, de valahogy furcsán esett ez a fegyelmezett viselkedés, még a saját részemről is szokatlan volt. Ezen már mosolyogtam egy jót. De meg ráztam a fejem és indultam az irányító szobába. Sakál tartotta a frontot. Tisztelgett én viszonoztam.
- Helyzet? kérdeztem csak úgy félvállról.
- Csak a szokásos uram, reméljük most már haza jönnek a többiek.
- Jah jó lenne már mozogni kicsit.
Leültem a mikrofon elé és bekapcsoltam.
- Na mondjad Nikolai! Szóltam bele nyugodtan.
- Figyelj Mihail! Hamarosan megérkezünk Yantarba. Lassan kezdhettek készülődni!
Itt kicsit Sakálra néztem, ő helyeslően bólintott, nekem egy kaján vigyor ült az arcomra, de a válaszom még mindig közömbösen hangzott.
- Jól van! Értem!
- De lenne itt még valami!
Össze húztam a szemöldökömet.
- És pedig? kérdeztem kissé türelmetlenül.
- Van itt még egy plusz tag akit felvettem de nem lehetett volna.
- Akkor minek vetted fel? kérdeztem ismét emelve a hangerőn.
- Mert nem kispályás a fickó.

- Ahha!- egy újabb önjelölt hős palánta, mi más kéne nekünk - Értem. Akkor...Mi közöm nekem ehhez? értetlenkedtem kicsit.
- Csak annyi hogy te GRU-s vagy....Nemde?
- De. És? Mire akarsz kilyukadni?
Bár sejtetettem mire akar, de hagytam hogy kifejtse...
- Csak annyira hogy ti belenyúlkálhattok mások adataiba ha kell. Ugye?
- Jah.
Ideje lenne lottóznom...
- A fickó egy kicsit problémás. Van egy kis gond közte és az őrnagy között. El kéne intézni hogy legyen hivatalos engedélye hogy velünk jöhessen. Képes vagy rá?
- Hát.....Talán...Nem fog menni az olyan gyorsan. Idő kell. De meglesz. A fickó neve?
Nagyjából egy üzenet a megfelelő embernek, egy kis kenő pénz ide-oda és a srác tisztább mint egy szappan bubi. De azért jó lenne tudni kiről is van szó, ezért rá is kérdeztem.
- Sulkov. Ivan Sulkov.
- Hmm - Sulkov...Sulkov, azt hiszem már olvastam róla - Ismerős név. Na de mindegy..Meglátom mit tehetek.
- Oké. Kösz! Ja és Mihail!
- Mondd! válaszoltam unottan.
- Lenne még egy dolog.
- Mégpedig? még mindig unott hangon.
- Azt hiszem ezek után az őrnagy minden bizonnyal hadbíróság elé akar állítani. Nem tudnál intézkedni ez ügyben is?
Hátra dőltem a székemben, kikapcsoltam egy kicsit a mikrofont. Majd Sakál felé fordultam.
- Őszintén válaszolj nekem. Az őrnagy alkalmas még a vezetői szerepre ?
Kissé megszeppent a kérdés hallatán. Nem hagytam még válaszolni közbe vágtam.
- Csak azért mert ahogy nézem, sok vele gond, idős is, megfásulhatott a sok munkától, lehet nem ártana mozognia kicst, hmm ? tereltem szépen a válaszát, de leesett neki is és bazsalyogva bólogatott. Én meg folytattam.
- Akkor egy új parancs fentről és egy új tiszt, esetleg valami helyi tapasztalt vén róka, vagy a parancsokságról aki már fényes nyalt pár segget...Sakál csak hallgatott.
- Értem, köszönöm az őszinteséged.
Továbbra sem szólalt meg, csak arcjátékával válaszolt.
Vissza fordultam és ismét bekapcsoltam a mikrofont.
- Öcsém! Sokat akarsz! Közben már tervezgettem az őrnagy eltávolításának részleteit.
- Ugyan! Csak szakítasz időt egy haverra! Nem?
- Ajh! Na jó! Talán ez ügyben is lesz eredmény.
Már mosolyogtam és ezt csak formaiságból adtam elő.
- Kösz pajtás! - Mondta jó kedvűen majd bontotta a kapcsolatot.
Hátra dőltem és tarkómon kulcsoltam össze a kezeimet. Aztán Sakál felé fordultam és olyan felelősség teljes nézéssel bólogattam, nah jó talán volt benne egy kis önelégültség is, ilyen hatáskörről sokan csak álmodnak.
Pár percig még gondolkoztam, aztán felálltam és elkezdtem kiosztani a parancsokat. Mivel Sakál volt csak a közelben így ő járt rosszul.
- Jólvan, akkor lássunk munkához hamarosan itt vannak és nekünk készen kell állni. Először is szedd össze a srácokat, szólj Fegyánnak hogy készüljenek össze, lőszer, gránát minden ami kelhet, több napra is készülhetnek, ha netán gondunk adódna. Aztán fogd a haverjaid és hozd őket a tetőre ott várlak titeket...már indult is volna, de még utána szóltam...hozzátok a felszereléseteket is.
Visszanézett és bólintott hogy felfogta. Én vissza fordultam majd kapcsoltam a belső hírcsatornát. és értesítettem Kosztyánt, hogy vissza térhet szépen lassan a saját posztjára. Aztán elindultam, először a szobámba a felszerelésemért. Az AS-Val tisztán, rendben volt az üres ágyon, mellette katonásan precizitással elhelyezve a tárak, ezeket szépen bele pakoltam zsebeimbe. Az ágy mellől elszedtem a táskámat majd az asztal melletti polcról elpakoltam a kötszereket és néhány elsősegély táskát. Egy polccal feljebb konzerv,a még mai kenyér és egy kis plusz víz, a kulacsom az mint általában most is tele volt, de azért még jól jöhet. Hátamra vettem a táskát majd a fegyvert is a vállamra akasztottam. Meg kerestem gyorsan a pilótákat, majd hívtam magammal őket. Felcsatoltam a maszkomat majd felmentem a tetőre, ahol meglepetésemre tökéletes sorba állva vártak a bokor ugrók. Mindegyik mellet a táskája fegyver a vállon és...
- Leesne a gatyám, ha nem tartaná az övem. Mi van magukkal? Nem előttem kell brillírozni, hanem Nikolai hadnagy előtt. Nekem az is elég ha teljesítik a parancsaim.
Mögöttem a pilóták közül valamelyik gúnyosan nevetett egyet, de csak úgy halkan.
- De a lényeg - fordultam most a pilóták felé - a heli legyen indulásra készen, - most újra a kopaszok felé néztem. Mivel itt nem fér el még egy helikopter ezért megtisztítják a bunker mögötti részt, és ha lehet sebes tempóban hamarosan érkeznek a srácok és addigra kész kéne lenni. Szóval gyerünk, gyerünk!!! Tapsoltam is párat csak a hatás kedvéért. Össze rezzenve lódultak lefelé a tetőről. De még utánuk szóltam.
- Kánya, a továbbiakban maga felügyeli a kanokat. Kényelmesen elférjen nekem az helikopter!
Mutattam rá fenyegetően.
- Igenis uram!
Jómagam a pilótákat segítettem volna de, jóformán elzavartak, mert hogy megoldják egyedül is. Enyhén elvörösödtem a maszk alatt. De inkább nyeltem egyet, ezek a pilóták már csak ilyenek.
Mivel jobb dolgom nem volt megnéztem Nikolai embereit. Úgy látszik ez a mai nap a meglepetésekről szól. Belépek a körletükbe, hát apuskám egy disznó ól tisztább. Ráadásul ők is elég félkész állapotban voltak.
- Mi a lóóófaszt csinálnak maguk! ordítottam olyan hangosan ahogy csak kifért a számon, a maszk kis híján lerepült a fejemről, az erek lehet még ruhán keresztül is kidagadtak.
Elborult az agyam, Fegyán esett kézre már így is próbált menekülni a közelemből de még elkaptam sikerült meg csípni a fülét. Annál fogva cibáltam vissza, és lekocoltam vele az emeletes ágy felső részét. Amitől vissza ült az ágyra és fájlalta a fejét.
Szegény, most a többi hülye miatt szenvedett, mert bár ő rendesen el volt készülve, csak rosszkor volt rossz helyen...
- Szedjék össze magukat, de rohadt gyorsan! MI frászt képzelnek magukról, elment a hadnagy és akkor jöhet a hepaj. Hát készüljenek fel rá hogy ezért még nagyon megfognak szenvedni, csatlakozhatnak a kopaszokhoz egy kis gyakorlatozásra!
Vologya még mindig csak az ágyán piszmogott. össze húztam a szemem, körül néztem és hát a fém kuka volt a legközelebb. Felkaptam és teljes erőből vágtam hozzá. A bamba állatja még hárítani is elfejetett. Ijedten nézett rám.
- Nah mi van csillagvirág, meg ütöttük a buksit- elindultam felé - a következőnek a bakancsomat kóstolod meg, ha nem mozdulsz meg.
Ettől már megijedt és neki állt a kupinak. Csak kifújtam a levegőt és azzal együtt alább engedett a mérgem is. Inkább megfordultam és mentem a szobámba, de még mielőtt kiléptem...
- Reméljek tudják hogy most cserben hagyták a hadnagyukat, nagy szégyen ez az egységnek.
Számítsanak rá hogy tőle is megkapják a magukét. Balfaszok!
A szobámban legurítottam egy felest az idegeim nyugtatására. Majd leellenőriztem Kányáék pakolászását. Már az utolsó beton elemet rakták félre.
A rádióm megszólalt és Kosztyán szólt bele.
- Hadnagy úr! Nem sokára megérkeznek a másik helikopterrel.
- Értem, köszönöm. Irányítsa őket a hátsó részre, a bunker mögé. Látni fogják van egy tiszta rész a kerítés és a bunker között.
- Rendben.
Vissza tértem a bunkerba. Kányáék is bejöttek.

 

[Capt Axon]

A helikopteren ülve viszonylag nagy volt a nyugalom. Annak ellenére is hogy mindenki tudja hová tartunk most. De attól még mindenki nyugodtan beszélgetett a másikkal és röhögtek. A hangulat jó volt.
A helikopter folyamatosan kerepelő hangján és a katonák beszédén kívül nem lehetett semmit hallani. Talán elfojtott rádióhangokat még, amik a pilóta fülke felől jöttek. Jómagam csak ülök a gép egyik kis padján és nyugodtan bámészkodom.
Körbe néztem a gépben és mindenhol ugyanazt látom. Nevetgélő katonák, a pilóta fülkében a két pilóta szótlanul vezeti a gépet, és egy pár kisebb ellátmányos láda még, amik erősen le vannak szíjazva a gép padlójához. Aztán meglátom Sulkovot.
A fickó folyamatosan bámul kifelé az ablakon, de az arc vonásai nem változnak. Ugyanolyan nyugodt, álmodozó, de megkeseredett képet vág.
Aztán hogy kicsit kizökkentsem az álomvilágából odaszólok neki:
- Hé! Mi a gond?
Kicsit kába fejet vágva felém fordul, majd nyugodtan válaszol, de a gép zaját tekintve a megszokott hangerőtől egy kicsit hangosabban beszél:
- Semmi! Csupán elgondolkoztam egy kicsit.
- Igen? És min?
- Hát.....Hogy jó újra itt lenni.
- Heh! Meg hiszem azt! - Válaszoltam neki jókedvűen, aztán hagytam tovább álmodozni.

Hamarosan már feltűntünk Yantar felett. A pilóták felől kinézve a gépből, már látni is lehetett a bunkert a távolban. Elég gyorsan közelítettünk felé, de mégis a megszokott tempóban.
Amint a bunkerhez közelebb értünk az egyik pilóta hátraszól nekünk:
- Rendben! Mindenki készüljön fel a landolásra!
A mondat hallatán mindenki abbahagyta a nyugodt beszélgetést és felkészült az leszállásra. Összeszedték a holmijukat, felcsatolták a maszkokat, és (aki tehette) megszabadult a használt rágógumiktól a gép padjainak aljára ragasztásával.
Más esetben ezért már megcsapnám őket, de most kivételes helyzetben vannak. Többségük lehet nem tér vissza élve ide, úgyhogy, most csak egy enyhe mosollyal díjaztam a használt rágógumik eltávolításának módját.
A pilóták felől ismét kikukkantva megpillantom a bunkert és a tetején álló kijavított MI-24-est. Na meg pár embert kint állva a bunker tetején és a bunker mögötti részen.
Az egyik ember aki a bunker tetején áll, két égő fáklyával jelzi a pilótáknak merre menjünk. Egyenesen a bunker mögötti részre irányít minket, ahol egy kis körben le takarították a növényzetet és a szemetet. Ott most egy rögtönzött helikopter leszálló van, aminek a széleit kör alakban szintén égő fáklyákkal jelölték ki.
A pilóták rutinosan az új leszálló felé irányítják a gépet, majd megkezdik az ereszkedést.
Hamarosan érezni azt az elenyésző erejű lökést, ami a landolásból származik, majd a gép hajtóművei és a rotorok lassulni kezdenek, majd végleg leállnak.
Ezalatt a gépen mindenki felkészült. mindenki összeszedte a cuccát és már a földhöz szíjazott ládákat is eloldozták és 2-2 katona cipeli őket. lassan mindenki feltápászkodik, egyesek a padokról, akiknek meg nem jutott hely, azok meg a gép padlójáról állnak fel.
A hátsó ajtó felé tekintenek, majd várják az ajtó nyílását. Hamarosan nyílik az ajtó és a katonák máris megkezdik a kiszállást.
Egymás után lépdelnek lefelé a gépről és haladnak a bunker elejéhez. Akik elsőnek szálltak le, azok segítenek a többieknek az ellátmányok lerakodásában. Azok akik az ellátmányos ládákat cipelték, szép lassan leadogatják a ládákat, majd maguk is lassan leugranak a gépről.
Jómagam és Sulkov, meg azok akik az elülső ajtóhoz voltak közelebb azok lassan a egymás mögött haladva szálltak le a gépről. Hamarosan senki nem maradt a gépen csak a két pilóta, de aztán amint kész voltak a gépben való teendőkkel, ők is leszálltak.
A gépről leszállva körbe pillantok a bunker környékén. Minden szépen rendbe rakva és a rögtönzött helikopter leszálló is elég jól sikerült.
A leszálló körül Reaper egy két embere álldogál, segítve a katonáknak behordani az ellátmányt a bunkerbe.
A többi fent áll a bunker tetején katonásan, magukat kihúzva Mihail mellett.
A rendtől meglepődve, elsőre azt kezdtem hinni, hogy rossz helyen szálltunk le és nem Yantarban vagyunk.
De aztán Reaper emberei, akik mellettünk álltak, szépen vigyázzba vágva magukat tisztelegtek nekem és Reapernek.
- Köszöntjük újra Yantarban Hadnagy úr! - Mondta Grim nekem, katonásan vigyázzban állva.
Elsőre eléggé meglepődtem, de aztán viszonoztam a tisztelgést és leintettem Grimet.
- Pihenj! - Mondtam neki.
Mihail csak nyugodtan a a bunker tetejének szélén állva, neki támaszkodott az MI-24-es farok szárnyának és nézett le ránk.
Felnéztem rá, aztán kezeimet felemelve jeleztem neki hogy "nem értem mi folyik itt."
Ő csak a fejét csóválta, aztán lassan lemászott a bunker tetejéről, majd odajött hozzánk és kezet fogtunk.
- Üdv újra itt Nikolai! - Köszönt nekem.
A köszönést viszonozva kezet fogtam vele, majd meglepődve kérdeztem:
- Nahát! Mi van itt Mihail? Csak egy pillanatra megyek el és te máris elkezded megreformálni a jó népet itt? - Kérdeztem viccelődve.
- Hiszen ismersz! - Mondta. - Egy pillanatot se hagynék ki, ha van rá alkalmam.
- Na jah! Azt látom. - Mondom, miközben körbe nézek reaper emberein.
- Látom jó munkát végeztél itt! És mindezt az alatt amíg távol voltam?
- Fogjuk rá! - Válaszolt jókedvűen, aztán Reaper embereihez fordult:
- Na jól van! Siessetek! Lássátok el a gép körüli teendőket, aztán mehettek befelé!
Sakál Vigyázzba vágta magát, tisztelgett majd rohant a géphez elvégezni a feladatot.
- Hű! - Mondtam meglepődve. - Látom a GRU-nál nem sz@rral gurítanak!
- Ezt is meg kell tanulnunk. - Mondta aztán a bunker felé intett hogy menjünk be.
Én a katonákhoz fordultam és figyelemre intettem őket.
- Rendben! Ha mindenki kész, irány a bunkerbe a folyosón pakoljatok le! Aki meg teheti, az próbáljon beköltözni egy szobába, ahol még úgy ahogy van hely! Sajnos elég szűkös a hely ennyi embernek. De sok jó ember kis helyen is elfér! Igaz? - Erre kórusban jött mindenkitől a válasz:
- Igen uram! - Aztán már indultak is befelé.
- Amíg világos van addig hagyunk kint őrséget! Az őrség 2 óránként váltsa egymást! - Adtam még ki utoljára a parancsot.
A bunkerbe belépve tényleg elég szűkös volt a hely. Amerre csak lépni lehetett volna, ott katonák ültek a cuccaikkal együtt. Ment a diskurzus, mindenki egymással beszélgetett és ismerkedtek Reaper és az én embereimmel.
- 1 óra múlva eligazítás! Adjátok tovább mindenkinek! - Ordítottam el magam, hogy mindenki hallja.
- Sulkov te gyere velem! - Szóltam oda a szótlanul bámészkodó tizedesnek.
Amikor mentem a kontroll szoba felé, megpillantottam azt a katonát, aki még a kordonban a barakk előtt várakozott és önként jelentkezett a küldetésre. A földre tett hátizsákján ült és nézelődött. Odaléptem hozzá és intettem neki hogy álljon fel.
Rögtön felpattant a hátizsákjáról és vigyázzba vágta magát, de leintettem.
- Hagyjuk most a formaságokat! Mi a neve katona? - Kérdeztem komoran.
- Alexei Borogyin tizedes, uram!
- Jól van tizedes! Figyeljen! Kell nekem egy ügyeletes tiszt. Maga lesz az! Figyeljen a többiekre és tartsa fent a rendet és csendet hogy a tudósok békében tudjanak dolgozni! Ha bárki ellenkezik és megtagadja a parancsát, nyugodtan utaljon rám! Rendben?
- Igen uram! - Vágta ki katonásan.
- Remek! Folytassa! - Mondtam, aztán folytattam az utam a kontroll szoba felé.
Ott amint beértem, a térkép asztalhoz léptem és az asztalra támaszkodtam. Az asztalon egy pár térkép a kérdéses területről és egy teljes ismert zóna térkép volt kicsit szamárfülesen és szétszórva. az asztalra egyetlen egy lámpa világított a szobában lévő állandó félhomály miatt, amit csak a monitorok fénye tört meg. Kicsit lihegve támaszkodtam az asztalra, az enyhe fáradtság miatt, ami az elmúlt napoknak volt köszönhető, aztán belekezdtem a "mérsékelt" eligazításba. A szobában csak Mihail, Reaper, és Sulkov volt.
De mind 3-an feszülten figyeltek.
- Jól van uraim! Végre mind együtt vagyunk és készen állunk a bevetésre.
- Remek! Mikor indulunk? - Kérdezett Reaper türelmetlenül.
- Türelem! Ma még nem! Ma még meg kell tartanunk a részletes eligazítást és fel kell készítenünk a csapatokat.
- Ahha. Értem! - Válaszolt.
- Mihail! Az emberek és a felszerelés készen áll?
- Igen! Már csak a parancsodra várunk.
- Remek! A felszerelést még ma kiosztjuk! Nincs kedvem az indulásnál még ezzel tökölni.
- Rendben! Azonnal szólok egy embernek hogy kezdjen hozzá.
- Nem kell! Ezt úgyis mi magunknak kell megtenni, mivel mi vagyunk csak teljesen tisztában a felszerelés tartalmával.
- Oké.
- Reaper! Maga fog nekünk segédkezni az embereivel a felszerelés kiosztásában!
- Igenis! - Válaszolt.
- Egyéb.....A teljes eligazítást holnap fogjuk megtartani a folyosón! Mindenkinek jelen kell lennie és jó lenne ha mára azért már rögtön készen is állna az ehhez szükséges felkészülés.
- Azt én elintézem! - Szólt Mihail.
- Ne! Hagyd! Majd én megcsinálom! - Mondtam. - Te törődj az eligazítás rád eső anyagával!
- Mire gondolsz? - Kérdezett vissza Mihail.
- Tudod!......A vírusról szóló rövid ismertető.
- Hmm....Rendben! Mára kész lesz.
- Reaper! Maga mára ide lesz beosztva Volkov hadnagy mellé! Segít neki az előkészületekben!
Éreztem a hangján hogy kicsit vonakodik Mihailtól, tekintve hogy abban a pár együtt eltöltött napban nem igazán derült barátságban voltak, de azért mégsem ellenkezett a paranccsal és rávágta:
- Értettem!
- Jól van! Ma akkor már elkezdjük az alap előkészülést, holnap pedig ha minden igaz befejezzük. És megtartjuk az eligazítást. Azután pedig ha úgy van akkor indulunk, de ha nem nekünk kedvez az idő akkor holnap utánra halasztjuk! Így korrekt? - Kérdeztem.
- Igen! - Mondta Reaper.
- Persze. - Tette hozzá Mihail.
- Jól van! Akkor munkára! - Mondtam és indultunk volna amikor hirtelen még eszembe jutott egy dolog és gyorsan vissza fordultam.
- Tényleg! Más.......A fő csapatból kineveztem egy tizedest ügyeletes tisztnek. Alexei Borogyin azt hiszem. Ha bármelyikőtöknek jelent valami fennakadást, akkor legyetek már szívesek elrendezni a dolgokat. Persze akinek előbb szól. Rendben?
- Nem gond! Rajta leszünk! - Mondta Mihail.
- Remek! Akkor jó munkát mindenkinek! - Mondtam, azzal mindenki indult a maga dolgára.
Én magam rögtön neki is láttam az eligazítás felkészítéséhez. Kisebb rendet csapnom kellett a folyosón hogy legyen helyem, ezért egy két katonát arrébb tessékeltem, meg elrendeztem mindent.
A fal mellett egy hatalmas régi fémláda volt. Azon elhelyeztem egy projektort, ami majd kivetítheti a küldetés anyagát.
Elé a szemközti falhoz oda támasztottam egy összecsukott állványt, amire felhelyezhetjük a vetítővásznat.
Majd miután ezzel megvoltam a kontroll szobában eltöltöttem egy pár órát hogy a projektorra kész legyen az eligazítás anyaga. Ebben sokat segített az a katonai laptop, amit még a taktikai felszerelésben találtam.
Erre mind felraktam az anyagot, majd eltettem hogy később a projektorra rá lehessen kötni.
Ezután a raktárban volt dolgom. A felszerelést válogattam és rendszereztem, ami az offenzívához kell.
Eleinte még egyedül dolgoztam, de később már csatlakozott hozzám Mihail és Reaper is. Valószínűleg addigra készen voltak a maguk dolgával is. Reaper még szólt a csapatából pár embernek hogy segítsenek a rendszerezésben. Így hamar kész voltunk mindennel.
A maradék időnket már csak az ellenőrzésekkel töltöttük, utána végre lepihentünk.

 

[domotor]

No akkor. Yantar felé tartva átnéztem a papírt amit kaptam. Miután leszálltunk, lepakoltam a szobámban. Letettem a Vympeles jegyzeteket, és a kitöltendő papír után nyúltam. Elkezdtem beírni a dolgokat:
Név: Szergej Petrov
Születési idő: 1982.Július 31
Szül. hely: Moszkva
Rang: Szakaszvezető
Csapattagok-fedőnév: Grim, Bodom, Kánya, Hiéna, Sakál
A következő speciális alakulathoz szeretnék csatlakozni-húzza alá:
Katonai Stalker, Elhárítás, Pilóták
A következő alszakot akarom felvenni:
Utász, Felderítő, Vympel, Vityjaz, VDV ejtőernyős, VDV felderítő, GRU, Omon, Grom, Alfa, Orvlövész

Ez megvan. Megérkeztünk Yantarba. Érdekes dolog fogadott, az embereim eddig csak nekem engedelmeskedtek feltétel nélkül, most meg mindent megcsinálnak amit mondanak nekik. Sakál is megemberesedett, ahhoz képest hogy milyen kis félénk nyámnyila volt. A gépek körüli teendőket végzik, amíg a Hadnagyék beszélgetnek. Én addig bementem a körletembe és elhelyeztem a bent lévő katonákat. Mivel kevés a hely, ezért úgy oldottuk meg hogy kivettünk a raktárból pár szabvány méretű vászonzsákot és feltöltöttük őket szennyes holmikkal, majd egymás mellé téve nyertünk plusz ágyakat amin tudnak aludni. Mikor ezzel megvoltunk leültünk és elszívtunk egy cigit. Amíg szívom a cigit egy katona a rohamosztagból odaül mellém.
-Van gyújtód?
-Tessék!-és átnyújtottam neki.
-Kösz.
-Most vagy először a zónában?
-Hát, én igen. Újonc vagyok még erre. Most jövök átképzésről.
-Hol szolgáltál eddig?
-OMON rohamrendőrség, belső fenyegetés elhárítási osztály.
-Mit takar?
-Tömegoszlatás. Jó meló. Sok sebet beszerezhetsz ha ügyetlen vagy. És az elején mindenki az. Engem három alkalommal talált fejbe már tégla. A sisak miatt nem sérülsz meg, de fáj veszettül.
-Szép. És hogy kerültél ide? Miért jöttél átképzésre?
-Egy forma keresett meg. És ő mondta hogy szeretnék-e plusz 10000 rúbelt keresni. Én meg mondtam hogy igen. Ekkor elvittek kiképzőhelyre és a 3 hét átképzés után ide csöppentem.
-Szép.
-És te?
-Én lehúztam pár évet Csecsenföldön, majd feljöttem ide őrnek. Aztán pár dolog történt ami miatt idekerültem.
-Milyen kiképzésed van?
-Csak az alap. Most megyek Katonai Stalkernak és alszakra felveszem a Vympelt.
-Akkor tökös gyerek lehetsz, a Vympel kiképzést láttam milyen.
-Hogyan?
-A Moszkvától KB 3,5-4 kilóméterre van egy kis épületrész, ott képzik a katonai stalkereket meg az összes Spetznaz orientációs katonát. Hát, a Vympel kiképzés eléggé kemény, tekintve az első három héten a katonák átlagosan 10 kilót fogynak és kiújul a legtöbb sérülésük. Tehát ha volt valami törésük akkor megint eltörik valamijük vagy szalagsérülések stb.
-Szép. És az Omon milyen?
-Az könnyebb. Öt hét a kiképzés ott is de ott annyiban jobb hogy ha katona vagy valami hivatalos szerv része vagy akkor csak teljesítményfelmérést kérnek tőled, majd az öt hétből két és felet végigtanulsz, a maradék két és fél meg gyakorlat. Tehát tömegoszlatás, ártalmatlanítás, ilyenek.
-Akkor lehet oda kellett volna jelentkeznem.
-Nem olyan biztos az! Tudod mennyit keres egy Omonos?
-Mennyit?
-10 000 rúbel havonta. Egy Vympeles meg ha jól tudom kap alaphangon 30-at, amihez még jár a jutalom ha elvégez egy feladatot.
-Szép. Akkor fel kell......
Ekkor egy hang szakítja meg a diszkurzust:
-1 óra múlva eligazítás! Adjátok át mindenkinek!
Vigyázzba vágtuk magunkat és "Igen Uram" felkiáltásban helyeseltük.
Elindultunk az eligazítóba. Csak én, és a két hadnagy valamint az új tag volt bent.
- Jól van uraim! Végre mind együtt vagyunk és készen állunk a bevetésre.
- Remek! Mikor indulunk?-Ezaz! Végre elvégezzük ezt a szart és mehetek kiképzésre!
- Türelem! Ma még nem! Ma még meg kell tartanunk a részletes eligazítást és fel kell készítenünk a csapatokat.
- Ahha. Értem!
- Mihail! Az emberek és a felszerelés készen áll?
- Igen! Már csak a parancsodra várunk.
- Remek! A felszerelést még ma kiosztjuk! Nincs kedvem az indulásnál még ezzel tökölni.
- Rendben! Azonnal szólok egy embernek hogy kezdjen hozzá.
- Nem kell! Ezt úgyis mi magunknak kell megtenni, mivel mi vagyunk csak teljesen tisztában a felszerelés tartalmával.
- Oké.
- Reaper! Maga fog nekünk segédkezni az embereivel a felszerelés kiosztásában!
- Igenis!
- Egyéb.....A teljes eligazítást holnap fogjuk megtartani a folyosón! Mindenkinek jelen kell lennie és jó lenne ha mára azért már rögtön készen is állna az ehhez szükséges felkészülés.
- Azt én elintézem!
- Ne! Hagyd! Majd én megcsinálom! Te törődj az eligazítás rád eső anyagával!
- Mire gondolsz?
- Tudod!......A vírusról szóló rövid ismertető.
- Hmm....Rendben! Mára kész lesz.
- Reaper! Maga mára ide lesz beosztva Volkov hadnagy mellé! Segít neki az előkészületekben!
Pont ezzel a vadállattal? Hajj... Najó, most balta arccal mondom neki azt amit kell közben gondolatban kiegészítem.
- Értettem!-kurva édes anyádat.
- Jól van! Ma akkor már elkezdjük az alap előkészülést, holnap pedig ha minden igaz befejezzük. És megtartjuk az eligazítást. Azután pedig ha úgy van akkor indulunk, de ha nem nekünk kedvez az idő akkor holnap utánra halasztjuk! Így korrekt?
- Igen!
- Persze.
- Jól van! Akkor munkára.
Fordulok el mikor meghallom hogy mond még valamit:
- Tényleg! Más.......A fő csapatból kineveztem egy tizedest ügyeletes tisztnek. Alexei Borogyin azt hiszem. Ha bármelyikőtöknek jelent valami fennakadást, akkor legyetek már szívesek elrendezni a dolgokat. Persze akinek előbb szól. Rendben?
- Nem gond! Rajta leszünk!
- Remek! Akkor jó munkát mindenkinek!
Fasza. Egy utolsó felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő aktakukac tapló GRU ügynökkel vagyok egy csapatban. Nagyon szép. Na mindegy, intézzük el a dolgokat. Hamár egy csapatban vagyunk odalépek hozzá és megkérem.
-Mihail Hadnagy úr?
-Mit akar?
-Aláírná kérem ezt a papírt?
Megfogja és átolvassa a jelentkezésemet.
-Vympel? Maga?
-Igen.
Itt szusszan egyet és a morcos arca komolyabbra vált.
-Jól meggondolta?
-Igen Uram!
-Ejj....

 

[Scarecrow]

Nos gyerekek, sajnálom... Eddig húztam halasztottam hátha, de csak nem jött kedvem a játékhoz, egyszerűen kifogytam az ötletekből. Úgyhogy jelenleg határozatlan ideig kiszállok a játékból.

 

[Capt Axon]

Háát........Előbb utóbb várható volt hogy mindenki bedobja a törülközőt. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de lassan szerintem le kéne zárnunk a szerepjátékot....Végleg!

Szép volt, jó volt amíg tartott, de ma már senki nincs itt.
Ha benne vagytok, fejezzük be végleg ezt az egy sztorit aztán kész vége, köszönjük a játékot!

 

[Scarecrow]

Ki jelentkezik egy restartra?
Capt. Axon
Domotor
CooldBlood
Joeetm
Pumpkin
Zombimorzsi
Kiscsillag
ReniGade

esetleg más? Aki szeretne jelezze, csak dobjon egy igen ide...

 

[Capt Axon]

Én benne lennék! úgyis csak a por eszi az írási készségemet.

 

[ColdBlood]

Engem nem különösebben vonz...egyenlőre