Reaper és csapata neki állt ünnepelni, Nikolai emberei nyugodtabbak voltak és elfoglalták magukat. Ezért megkértem őket hogy váltsák fel Kányát és Bodomot az irányítóban. Én vissza vonultam a szobámba és megírtam a jelentésem, aztán amikor kész volt ledőltem pihenni de valahogy nem bírtam aludni. Elkezdtem a PDA-mat nézegetni. Még a moszkvai bázison feltöltötték rengeteg infóval, de a lényeget Nikolaitól kaptam, az ő térképein volt sok más jelölés is, gondolom saját magának jelölte be. Nézegettem, aztán egy néven fen akadt a szemem. Leshy...hoppá, azt hiszem itt az ideje elkapni az férget is. Most már azt is tudjuk hol bujkál. De lássuk csak a a térképet a szomszédos területen van megjelölve enyhe zsoldos aktivitás. Vad Vidék, még cowboyokkal is találkozhatok ha szerencsém van. Fogtam is a fegyverem és asztalhoz ültem, kipucoltam, betáraztam. A mellényem is ellenőriztem, majd a táskámból ki vettem a szükséges dolgokat és a mellényemre zsebeibe raktam, nem akartam semmi extrát magammal cipelni. Erről jut eszembe jobb lenne egyedül menni. Reaperék úgy is el vannak foglalva az ünnepléssel, viszont Grisa és Vologya biztos kiszúrna. Megyek és beszélek velük. Felcsatoltam a sisakomat az övemre a fegyverem meg a vállamra akasztottam.
Beléptem az irányítóba, Vologya iszogatott kényelmesen hátra dőlve, Grisa meg olvasott valamit. Amikor beléptem mindketten felnéztek.
- Segíthetünk valamiben uram? kérdezett Grisa.
- Igen, hogy áll a bunker környéke? kérdeztem vissza.
- Tiszta! De miért fontos ez? felelt Vologya és jól láthatóan végig mért.
- Készül valahova uram? kíváncsiskodott Grisa is.
- Igen! Egy kis felderítést végzek a Vad Vidéken.
- Kik mennek magával, ha szabad kérdeznem? szólalt meg Grisa gyanakvó hangon.
- Egyedül megyek!
- Szó sem lehet róla egyedül senki sem mászkálhat, ez a parancs! horkant fel Vologya. erre már én is fel emeltem a hangomat.
- Már pedig most én vagyok a parancsnok szóval szeretném a diszkréten kezelnék a távozásomat!
- De uram éjszakára akkor sem mehet ki.
- Már pedig ki fogok! Maguk pedig szépen itt maradnak és figyelnek. Megértettek?
- De...
- Megértették! csaptam az asztalra, a hatás kedvéért.
- Igen..uram! felelte Vologya.
Grisára néztem akinek szinte lángolt a feje, és a szeméből is csak azt olvastam ki hogy ha tehetné mentem szét tépne. Majd sziszegve mondta ki ő is.
- Tökéletesen uram!
- Helyes! Akkor vissza a munkához. Hajnalban jövök.
Ezzel sarkon fordultam és kimentem az irányítóból. Az ajtó előtt felcsatoltam a sisakom, körbe néztem majd elindultam a kijárathoz. Kint már kezdett sötétedni, de ez zavart a legkevésbé, egyenesen indultam Vad Vidék felé. Hatalmas csend ült a tájra, a szél se fújt. Mintha megállt volna az idő. Néhány anomáliát ki kellet kerülnöm de tudtam hogy mire kell figyelnem és nem is siettem, nem akartam véletlenül bele futni egybe se. Egy jó húsz perc gyaloglás után rátaláltam az útra. és innentől már csak azt követtem amíg meg nem érkeztem az átjáróig. Messziről hallottam hogy aktívak a benne lévő anomáliák, biztos bele sétált valami. Szóval jó lesz vigyázni.Az út már egy ideje egy kisebb völgyben van,ezért fel is kapaszkodtam a jobb oldalára. Így messzire befogok látni a kanyar után, remélem egészen az átjáróig. Már egy jó ideje teljes a sötétség. Ezért elégé feltűnő volt a két fehéren izzó szempára földön. Azonnal leguggoltam és célra tartottam a fegyvert de az meg se moccant. Egy percig semmi se történt, ettől felbátorodva elkezdtem közeledni felé. Már beértem a kanyarba és úgy 40 méterre voltam a szempártól, ami szerintem egy döglött állaté. Most már elláttam az átjáróig is amit bevilágított valami lángcsóva. Csak egy pillantást vetettem rá, de bokor zörgésre lettem figyelmes és amikor vissza néztem a két szempár már nem volt sehol.
- Nah bassza meg. motyogtam magam elé. Most már tudjuk hogy nem döglött állatról van szó. Lassan elkezdtem pásztázni a környéket hátha meglátom valahol, de semmi. Nagyon remélem hogy tovább állt, és ő nem vett észre engem. Akár hogy is van tovább kell menni. Most már sokkal óvatosabban mentem. Teljesen szembe értem az átjáróval ami még mindig lángolt. Leereszkedtem az útra, amint leértem valaki kegyetlenül elkezdett lőni. Hasra vágódtam, aztán rájöttem hogy nem én vagyok a cél az átjárónál lőttek aztán hirtelen leterítették a fegyverest egy árnyékra hasonlította a legjobban a lövöldözés csak másodpercekkel később fejeződött be. Felguggoltam, akkor láttam meg hogy egy négylábú marcangolja az szerencsétlent. Csak egy nyamvadt kutya, felálltam és elkezdtem oda kocogni. Amikor már elég közel értem, célra tartottam de mielőtt meghúzhattam volna a ravaszt a dög észre vett, azonnal nekem rontott és veszettül morgott közben. Egy-két lépést hátráltam elkezdtem sorozni, de ez a mocsok felugrott egyenesen a torkom felé repült, láttam ahogy a golyók végig alatta suhannak el és csapodnak a földbe. El sem találtam, mielőtt elért volna a puskatussal vágtam pofán közben kitértem balra, így elsuhant mellettem és a földre zuhant. Megint rálőttem de most el is találtam egyszer, de utána rögtön elszökkent, és újra támadásba lendült, a forgatókönyv ugyan úgy nézett ki, cikázik és kerülgeti a golyókat. De már tudtam mire kell számítanom ezért most nem hátráltam ha nem egyenesen felé indultam felugrottam még előtte, ő is így tett, de az én bakancsom kicsit jobbnak bizonyult állkapcson rúgtam. De a súlyánál fogva jött tovább csak nem tátott szájjal, még a levegőben össze ütköztünk és egyszerre értünk a földre.A fegyverem pár méterre tőlem, az a hülye kuvasz meg rajtam. A rúgástól egy pillanatra kihagyott, ezt kihasználva döftem bele a késem az oldalába és így tepertem le. Én kerekedtem felülre, újra szúrtam csak most a torkába, egy erőteljes rántás és a kilehelte a lehelte a lelkét. Megropogtattam a nyakam, közben a kést bele töröltem a bundájába aztán vissza a helyére. Felkaptam a fegyverem is, gondoltam meg kéne nézni azt a marhát akit leterített. Oda érve látom hogy még mindig él, de ez is egy olyan tébolyult isten barma, egy golyó a fejbe és elhallgatott. Át kutattam, egy PDA, lőszer, kötszer és a tárcája került elő és egy zsák csavar, a PDA-t eltettem a többit csak a hulla mellé. Elindultam az átjáró felé ahol piszkosul meleg volt. Az egész aluljáróban remegett a levegő, biztos szarásig van ilyen tüzes vacakkal. Jött is az isteni szikra vissza a csavarokért. Ott álltam csavarral a kezemben és azon gondolkoztam, hogy ezt megtudnám szokni, mármint ezt az életet. Nah de mindegy feladat van. Haladnom kéne, elkezdtem magam elé dobálni a csavart itt-ott fellobbant egy lángcsóva akkor azt kikerülve haladtam tovább. Nagyjából cikk-cakkban át is értem. Oda át tiszta volt az út és balra kanyarodott egy építkezés felé a daruból ítélve, itt már az épületek között kicsit otthonosabban mozogtam a faltövében, fedezékből fedezékbe.
Kinéztem egy épületet, ahonnan egész jó rálátás nyílhat a környékre, egy félkész épület a tartó oszlopok és a szintek vannak csak meg. Meg itt-ott egy barikád szerűség. A környéken semmi mozgás. A daru alatt mentem közelebb amikor lépteket hallottam az épület alól behúzódtam a sarokba, és megvártam amíg kisétál az a valaki, szépen kis is sétált elém. Tökéletes csendben letettem a fegyverem. Ezen már valami kék egyenruha volt, fekete mellény szóval egész jól felszerelt. Mögé osontam és egy pillantást vetem arra amerről jött, tiszta. Elkaptam és befogtam a száját, vissza húztam a sarokba majd a fülébe súgva kérdeztem meg.
- Többen is vagytok?
Ő csak bólogatott, én meg az őszinteségét díjazva a falhoz vertem a fejét, el is ájult. De nem engedtem össze esni, behúztam a daru alá, a fegyvereit meg egy résbe tettem. Felvettem a sajátom, és gyors tempóban kezdtem átnézni az épületet. Első emelt üres második szintén, a tetőn már voltak ketten. Nem vettek észre. Az egyik az emelet szélén állt. Alá mentem és mivel nem volt még felhúzva a fal egy kis gyakorlattal feltudok ugrani és lerántani. Csináltam már ilyet most is menni fog. Azt kéne még kitalálni hogy utána hogyan tovább, meg is van, a lépcső aljánál belóg annyira a tartó oszlop hogy mögé bújva meglepetésből elkaphassam a zsoldost, remélem megpróbál majd lejönni. Akkor lássuk a medvét. Ki mentem az emelet szélére felnéztem és láttam az ott szobrozó zsoldos fegyverét. Hát jól fel kell majd húznom magam hogy letudjam rántani. Nagy levegő elrugaszkodtam és elkaptam a következő szint szélét. Elkezdtem felhúzni magam a zsoldos is észre vette hogy valaki ügyeskedik alatta, de arra már nem gondolt hogy hátráljon sőt még előre is hajolt a drága, így a sötétségből csak egy kezet látott ami elkapja és lerántja mélybe, kiabálva zuhant két emeletnyit majd csattant a daru tartó szerkezetén. Én vissza engedtem magam és belendültem az én szintemre. Oda szaladtam az oszlop mögé mert a másik már jött is kiabálva. Először még lenézett a társa után, aztán a lépcső felé. vette az irányt, ahogy robogott lefele a lépcsőn gyerekjáték volt kitalálni mikor kell ütni. Tökéletes volt az időzítés pont akkor ért oda amikor ütöttem, állba vágtam és a lendülettől hátra is vágódott. Kirúgtam a kezéből a fegyvert. A mellé tapostam és rá szegeztem a fegyvert.
- Meg nem mozdulj, mert meghalsz!
- Ki az ördög vagy?
- Én kérdezek, te válaszolsz. Fogtad.
- Hahaha, milyen kis bokor ugró vagy te, tudod te kikkel szórakozol?
Mosolyogni kezdtem a sisakomban.
- Látom jóban leszünk mi még.
Levettem róla lábam.
- Kezeket a magasba és állj fel.
- Mii van?
-Csináld!
Engedelmeskedett valamilyen szinten, de inkább támadni akart,csakhogy én gyorsabb voltam, és levertem neki egyet a puskatussal. Vissza esett a lépcsőre. Ledobtam a fegyvert, és elkaptam az emberem. Felemeltem és neki rántottam az egyik oszlopnak a saját súlyánál fogva ment neki szóval nem ütötte ki. Mielőtt magához tért volna kicsavartam a kezét majd neki toltam az oszlopnak.
- Hol rejtőzik a patkány főnököd?
- Kicsoda? Kiről be...
Herén térdeltem, erre ő elé fájdalmasan felkiáltott.
- Hol van Leshy?
Köhögve próbált válaszolni, de most a másik kezemmel kaptam el a heréit.
- Jól gondold meg mit válaszolsz...közben szorítottam egyre jobban a heréit...mert a heréid úgy törnek össze a markomban mint az egyszerű tojások.
- Nem szedsz ki belőlem semmit, te köcsög....
Egy ilyen szorongatás után még azt is megmondta volna hogy milyen színű bugyit hord az anyja.
- Te mondtad...
- Jah és remélem nem haragszol meg de a rádió bekapcsolva maradt.
Amint ezt elmondta már toltam is a halántékához a pisztolyom.
- Hát ha így állunk, pedig én szívesen elcsevegtem volna még veled.
Fenn akadt a szeme nem ezt várta szerintem.
- Várj, várj!
Elsütöttem a pisztolyt, de végül csak a vállá lőttem.
- Arrrrgh, te szemét állat.
- Mondani akarsz valamit? A következő biztos nem megy mellé!
- Jólvan-jólvan utána elengedsz?
- Ha használható az info.
- Egy nagyobb akcióra készülünk Kordonban, pár info még van a PDAmban is. De most engedj el.
- Jólvan!
Elengedtem és hátráltam néhány lépést, ő megfordult, ekkor lőttem torkon, neki dőlt az oszlopnak majd lecsúszott. Engem nézett végig miközben hörgött, és szörcsögött.
- Bocs, hazudtam. remélem nincs harag.
Oda guggoltam és elvettem a PDA-ját. Jött is rá egy üzenet: Tartsatok ki, 5 perc és ott vagyunk, ez volt 6 perce. Azonnal felkaptam a fegyverem, majd felrohantam. Az emelet közepén volt egy válasz fal. Ahhoz közel húzódva lestem le. Nézelődtem de semmit se láttam. Az utolsó két lövést biztos hallották. El is bújtak. Eldördült néhány lövés vissza kaptam a fejem mert kis híján le is vitte. Fel se eszméltem egy gyenge pukkanás után csak egy rövid süvítő hang, azonnal elugrottam a faltól, mert az már nem volt ott sokáig egy gránát csapódott bele és szét tépte. Még így is fáj az érkezés. egy-két törmelék eltalált. de de az adrenalin úgy felszökött bennem hogy nem éreztem belőle semmit. Feltápászkodtam elindultam a lépcsőhöz, lenéztem lent már láttam is hogy kettő vagy három zsoldos fel felé jön, az egyik fel is nézett. Szóval a lépcső nem járja, szembe velem volt egy beton tartó gerenda két oszlop között, arra felé még nincs kész a padló csak az épület váza. Attól nem messze a földszinten pedig egy konténer. Neki futottam elrugaszkodtam, én még attól féltem hogy nem érem el, de majdnem hogy túl is repültem rajta, amint stabilan álltam fordultam balra és szaladtam a konténer felé, közben a zsoldosok is felértek. Az utolsó pillanatban ugrottam el. De a mocskok levegőben eltaláltak, hátba, ezért aztán szépen hasra estem, páncél ugyan felfogta lövést, de a konténeren nem sokat tompított. Fel állni nem is próbáltam csak legurultam a konténerről, hallottam is ahogy csattog a golyó a fémen. Megint zuhanok,Most egy kisebb földkupacra érkeztem ami mellet egy kopja fa és egy gödör.
- Valaki gondolt rám? motyogtam.
A puskám fent maradt, de a pisztolyom még meg van.
Most már feltápászkodtam és elkezdtem a közeli épület felé szaladni, majdnem hasra estem a saját lábamban, kicsit kezdtem megviselt lenni. fél emeltnyi ugrás után, és még meg is lőttek. Ez nem az én napom.
Egy beton cső mellet megálltam és vissza dobtam az egyik gránátot a két érkező zsoldosnak. Fedezékbe ugrottak, de az egyiket így is elkapta. Az kiabálva repült odébb. A másik már tűz alá is vett. Én sem voltam rest viszonozni. De megint jött kettő az épület alól és egy a tetőről kezdet rám lőni. Pár lépésre volt tőlem egy kisebb épület bejárata nyitott ajtókkal, de még nem volt rá okom hogy befussak, amint ez végig ment az agyamon mellém gurult egy gránát. Nah bazd meg!!!
Már nem is volt fontos az ajtó, az ablakon vetődtem be, a földet érésem után egy fél pillanattal robbant a gránát. Vissza húzódtam, az ablak aljához , és ki-ki lövöldöztem. Eldobtam az utolsó gránátom is, de nem okoztam vele semmi sérülést.
Bent enyhe radioaktivitást jelzet az egyik műszer, ami csoda hogy még működik. Egyre több golyó csapódott be a hangárban lévő tartályokba, ami nem tetszett mert valami szivárgott belőle. Még pár perc lövöldözés után már emelkedni kezdett a sugárzás. Remek, a lőszerem is fogyóban, két tár és ami a pisztolyban, más kijáratot nem láttam így elkezdtem aggódni. De ekkor beszállt pár ismerős puska is a buliba, Kinéztem az ablakomon, hát mit látok (Domotor ha úgy tetszik a csatát írd meg máshogy, késő van már nem fogott az agyam) a tetőről ezerrel lőnek ketten a zsoldosokra, jobb oldalról még ketten jönnek és a menekülő zsoldosok egyenes beléjük futnak, vagyis a halálba. Ez egy gyors rajta ütés volt. Pontos és halálos, csak nem Nikolai tért vissza.
A rádió recsegni kezdett, majd Reapert hallottam.
- Hadnagy, itt Reaper, jól van?
- Reaper az istenit parancs meg tagadásért kinyírom!
- őőő köszönöm uram.
Kimásztam a fedezékemből, addigra ők is össze gyűltek. Lássuk csak kik jöttek.
Reaper, Bodom, Hiéna és Kánya. Meg álltam előttük.
- Majd később számolok magukkal, fontos üzenetem van Kordonnak. A zsoldosok készülnek valamire. Azonnal vissza kell mennünk. Közben felmásztam a konténerre a puskámért, ott is volt,és még egyben volt, bár szerintem nem tudnék vele lőni, meg kell majd nézni a laborban. Reaperék csak néztek.
- Emberek szellemet látnak, vagy mi a tosz, haladjunk vissza felé!
Szerintem egy "köszönöm" hiányzott a kis olajbogyóknak.
Már hajnal 1 is elmúlt mire vissza értünk Yantarba, de én azonnal üzentem Kordonba, hogy számítsanak zsoldosokra. Miután ezzel is végeztem, lefürödtem és mentem volna enni, de Reaper, Grisa és Vologya megállított.
Reaper kezdte....
De azért ne skat ruhát, meg As val-t, mert ezt a technológiát féltve őrzöm. Mindenkitől! 