Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Hosszasan gondolkodtam azon,mi is vagyok igazából. Nem vagyok ember,egész biztosan tudom,mert bár érzékelek mindent magam körül,sem végtagjaim nincsenek,sem pedig pedig emlékeim.
Állat sem lehetek,bár mindenféle rezgéseket érzek a környezetemben,amik az erre ólálkodó állatoktól erednek,mégsem félek tőlük.
Olyan érzésem van,mintha már réges régen itt lennék,és mindent tudnék mindenről,mégis,minden amit érzékelek-mert ez nem látás,nem hallás,nem ízlelés és a többi,attól jóval komplexebb,megmagyarázhatatlan és számomra is új-merőben idegen vagy legalábbis szokatlan...
Megpróbálom meghatározni,milyennek is láthatnátok kívülről. Tudom,hogy nem vagyok ijesztő,még csak furcsa sem,mert úgy grasszáltok időnként a környezetemben,mintha teljesen odatartoznék,holott erről szó sincs.
Még a különböző kreatúrák,amikre sokszor a megszokás szürke közönyével bámulok sem vesznek rólam tudomást,mi több,néhány túlméretezett vak kutya,de leginkább néhány látni képes módosulatuk-azt is tudom,hogy ez utóbbiak is megjelentek már itt,sőt egyes emberek tenyésztgetik őket,mert kiturkálják a különböző értékes dolgokat és a veszélyes helyeken átvezetnek titeket-szóval szenvtelen,majdhogynem röhögő pofával jelölnek be állatias ösztönlényüket levetni nem tudó módon-hiába félig humanoid tudatuk-,mintha mindig is itt álldogáltam volna,jelen esetben fa képében....

:D

Ám bármilyen tréfás is a dolog,nem esik jól. Azért nem,mert egyrészt jelentéktelennek látszom a szemetekben,holott nem vagyok az,de nem ám!
Mit szólnátok hozzá,ti balga kalandorai a pokol tornácának,ha most fognám magamat és mondjuk jó fél kilométert-amúgy tényleg egy hatalmas fa formájában-arrább ballagnék,iszonyú hosszú gyökereimet használva láb gyanánt?
Gondolom ezt is valami látomásként élnétek meg itt,ahol annyi fura és megmagyarázhatatlan dolog történik,és jó szokásotok szerint legyintenétek.: "Ugyan már, egy mászkáló fa? Ne hülyíts Vlagyimir,már megint túl sokat ittál a bundavodkából,inkább józanodj,cimbora,vagy húzz el aludni!"
Na,éppen ezért,most elindulok,és arrébb ballagva megváltoztatom külsőmet,éppen úgy,ahogy úri kedvem diktálja.
Ennek okán most egy méretes domb leszek,és rátelepszem az útra,hogy kénytelenek legyetek a felszereléseitek súlya miatt lihegve felkapaszkodni rám,vagy káromkodva kikerülni,mondván,hogy megint nem frissítették fel a rohadt GPS-t,és nem jelöli a térkép sem a rohadt kupacot itt a borzalmak erdejében.
Nagyon vigyázzatok,ha erre jöttök,mert kikerülni ne fogtok tudni,hacsak nem nő szárnyatok,és majd ÉN döntöm el,mit kaptok,jutalmat,vagy mórest! :P
 
Üdv újra itt Morzsi! :)
Vírus, plusz egy új entitás Morzsi formában :) mi fog ebből még kikerekedni.
 
Érdekes lesz, annyi biztos! És üdv újra a zónában tanár úr!


Egy kis italozás, vagy inkább itatás árán sikerült szóra bírnom az egyikben lévő harcost...
- Kolja barátom... hukk... Bent fekszik betegen!... A doki nem tud.. Hukk... tenni semmit se... És nem engedik, hogy be menjek hozzá... Azt monda a doki... huk.. fertőzzző... Siránkozott a szabadságos.
- És te meg a barátod az elit egységhez tartoztatok? Kérdeztem.
- Tartoztunk?!?... Horkant fel a harcos. - Még mindig azok vagyunk! Hukk... Egy ilyen... semmilyen valami nem fog legyűrni... minket! Egy nap... alatt szétvertük a szolgaságot... Mondta szabadságos közben nagyot húzott a vodkából.
Lukas... meg is jutalmazta Kolját azzzal... az új fegyverrel! Valami prtopus.. vagy mit adott neki...
- Prototípus? Kérdeztem.
- Az az... Könnyű mint a fene... és pontosz...
- És mi lett a fegyverrel? Kérdeztem.
- Mi lenne?... Ott van a ládájában... Majd ha kijön a dokittól... akkor használja... Felelte.
- Jól van fojtsd piába bánatod! Mondtam, majd úgy tettem mintha innék én is.
A fickó követte a példát... csak ő tényleg ivott. Két perc sem telt bele össze esett.
A társai kivitték rókáztatni én pedig leléptem az alatt.
Na most már csak ennek a Koljának a fekhelyét kell megkeresnem! Gondoltam.
Amikor kiléptem az ajtón akkor vettem észre, hogy már kezd esteledni.
Finoman körbe kérdezgettem a bázison hol a járványt, hol a fertőzöttek után érdeklődtem.
Végül is szinte semmire sem jutottam... és már kezdtem volna neki a "B" tervnek amikor látom, hogy az egyik barakkból egy hordágyon visznek egy nejlonzsákba csomagolt hullát... legalábbis szerintem hulla volt...
- Vigyétek hátra a beomlott vasúti alagútnál vannak égetők! Szólalt meg az egyik fickó.
- Hát nem kaphatnak tisztességes temetést? Kérdezett az egyik hordágy cipelő.
- Nem! Csak így gátolhatjuk meg, hogy más fertőzések ne jelenjenek meg! Szólt rá ismét.
- Rendben! Felelte a hordágyas, majd felemelték hullát és elindultak. A másik pedig vissza ment a barakkba.
Követtem a hordágyas hullát cipelőket.
Elbújtam tőlük úgy durván húsz méterre egy bokorban. A két fickó megfogta a nejlonzsákot és bedobták az égetőbe, aminek lángja rögtön elkezdték felemészteni a holtestet.
- Nem ezt érdemelte! Mondta bús hangon az egyik.
- Kevesen kapják azt amit érdemelnek! Felelte a másik.
- De miért pont Kolja? Kérdezett ismét a búslakodó. Az egyik legnormálisabb ember volt még a régi magból!
- Igen... Éppen ezért, fáradozunk azon, hogy a halála és más társaink halála ne legyen hiába való! Szeráf és a többiek keresik a lehetséges megoldást. Minekünk pedig addig ki kell tartani!
- Igen... Felelte a másik, majd elindultak.
- Szólok Kruntnak! Mondta a másik közben.
- Hát nem tudom, szerintem most nem alkalmas! Felelte a másik.
- Miért?
- Amikor utoljára láttam éppen Cannonball rókáztatta. Iszonyatosan leitta magát!
- Akkor talán holnap! Felelte a másik miközben elöttem haladtak el.
Még vártam pár percig a bokor rejtekében, majd kimozdultam és kiegyenesedtem.
- Nos a tulaj meghalt... A fegyver szabad! :D Gondoltam magamban.
Ezután újra elindultam körbe kérdezgetni, hogy hol letehetne álomra hajtani, mien hálókörletek állnak rendelkezésre és ilyesmi...
Végeredményben megtudtam, hogy 4 barakk van alvásra kijelölve ebből most egy barakkban az elitek pihiznek.
Szétnéztem a barakkok körül. Ha tippelnem kéne akkor azt mondanám, hogy az egyik "Konzervdoboz" az elitek körlete.
márpedig abba nem tudok úgy bejutni, hogy ne vegyenek észre.
hosszú ideig gondolkoztam, idő közben teljesen besötétedett, sőt már több mint 10 óra volt.
Mit lehetne tenni? Kérdeztem magamban. Közben a tűzbe meredve gondolkoztam amikor hirtelen belevillant az agyamba.
- Tűz! Mondtam.
- Mi? Kérdezett a mellettem ülő szabadságos, aki felfigyelt a motyogásomra.
- Jah... őő.. semmi illetve... A mutánsokat nem vonzza a tűz? Kérdeztem hebegve habogva.
- Látsz egyet is? Kérdezte nevetve.
- Nem! Feleltem.
- Na látod!
Ezután kínos öt perc jött míg nem az egyik fickó odajött a tábortűzhöz.
- Fiúk! Fél tizenegy, Takarodó aludni! De azonnal! Mondta jó hangosan.
- Jól van Chelios! Megyünk! Mondta az egyik fickó flegmán miközben lomhán neki állt feltápászkodni.
- Gyengébbek kedvéért! MOST! Mondta majd kicsit felrugdosta a fickót a földről.
- Jóóóó van na! Megyünk már! Felelte, majd elindultak a barakkok felé.
- Te vársz valakit? Kérdezett felém az akit Cheliosnak szólítottak.
- Őhhh... Én csak elszakadtam a csapatomtól, elvileg itt találkoztunk volna! Mondtam.
- Aha... Csak tanácsként mondom, hogy te is elmehetnél aludni zárt helyre! Csípős a reggeli hideg! Tette hozzá, majd megfordult és elindult ő is a barakkok felé.
- Kössz! Feleltem halkan, majd vissza fordultam a tűz felé, ahol már senki nem volt rajtam kívül.
Úgy 11ig vártam, mikor elindultam főépület mögötti szemétrakáshoz. Amit a helyi szerelő a "munkahelyének" hív... Még késő délutáni megfigyelésemkor vettem észre féltucat Propán palackot, 15 és 50 literes benzines kannákat, hordókat... Az viszont jó kérdés, hogy van-e bennük benzin... és szerencsémre, most senki nincs a közelben. az őrjárat a másik végen halad éppen.
Jobb híján a késemet belevágtam a hordó aljába, ahonnan kihúzva már is ömleni kezdett a tipikus szagú folyadék...
a Propán palackokat direkt úgy helyeztem el, hogy a tűz rakétaként indítsa el majd őket. A legközelebbi torony felé 2 propán palack van bemérve. a másik három pedig a konyha elötti ládarakásokkal teli rész-t céloztam meg... Ezután csöndben oldalára fordítottam egy másik hordót. Ám amikor a kilyukasztásához készülődök lépéseket hallok.
Az őrjárat volt az. Megvártam míg elment a közelemből, majd kilyukasztottam ezt a hordót is.
Ám kicsit nehézkes lett volna az öngyújtóval való "csöndes" begyújtás miután már én benzinben tocsogtam a bakancsom pereméig érvén. Kicsit gondolkodóba estem, majd eszembe jutottak a gránátok...
Az egyik gránátot az elsőnek kilyukasztott benzines hordó közelébe fogattam be, és egy a közelben talált hosszú drótot átfontam a biztosító szegecsen, ezután óvatosan elindultam.
A főépület tövében jártam amikor a feltekert drót végére értem. Letettem a drótot, majd a főépülettel szemben lévő garázshoz mentem. Bemásztam a hátsó ablakon és rövid keresgetés után találtam itt is pár propán palackot, de benzinest nem találtam.
Elegendő lett volna ez a pár palack, hogy megrongáljam esetleg felrobbantsam a platóst, de komolyabb kárt és tüzet nem tudtam volna okozni...
Ekkor néztem meg jobban az épületet és jöttem rá, hogy a tartószerkezete igen egyszerűen kilőhető...
Úgy 10 perc után sikerült elhelyeznem a propánpalackokat a magfelelő helyükre a tartó gerendák mellé.
Egy palackot pedig a kamion alatti szerelő aknába tettem.
Ezután kimásztam a hátsó ablakon, majd elindultam vissza a szerelő helyéhez.
Ott felkaptam egy 15 literes kannisztert, de elöttem megnéztem, hogy van-e benne benzin.
Átballagtam a garázshoz. Hihetetlenül megszenvedtem mire bemásztam a kannával az ablakon.
Rendesen szakadt rólam a víz a gázmaszkban. Kinyitottam a kannát és szétlocsoltam a garázsban a benzint. Az ablakhoz mentem és megint kivergődtem rajta ám ekkora már eléggé el voltam fáradva...
Már hihetetlenül irritált az izzadság a gázmaszkban. Vettem egy nagy levegőt, majd levettem a gázmaszkot és gyorsan megtörültem az arcomat. Majd gyorsan visszatettem a gázmaszkot.
Valamivel jobb volt, de a gázmaszkot nem törültem meg így az még nedves volt.
Ezután elvonultam a hálókörletek felé egy árva lelket se lehetett hallani... Bár már háromnegyed tizenkettő volt. Visszamentem a letett dróthoz, Még egyszer elgondoltam magamban a történéseket:
Meghúzom a drótot. A gránát berobban, vele a benzin és a propán palackok. Átrohanok a garázshoz behajítom az ablakon a gránátot, majd rohanok a második "Konzervhálódobozhoz" az a mögött lévő bokorba elbújni. Ott megvárom míg a szabadok kikelnek ágyikójukból és neki kezdenek a jajveszékelésnek és a tűzoltásnak.
Vettem egy mély levegőt a gondolatmenet végeztével, majd meghúztam a drótot.
Rohanni kezdtem a garázs hátuljához. Kezemben a gránát, húznám ki a szegecset amikor a másik robbanását meghallottam.
Nem sokat hezitáltam kihúztam a szegecset és behajítottam az ablakon, majd elrohantam a búvóhelyemre.
Közben süvítő hangokat majd robbanást hallottam egymás után.
Futás közben elfeküdtem és becsúsztam a bokorba. majd a hasamra fordultam.
Ekkor látom, hogy a szerelő "szabadtéri műhelyénél" lévő torony ledől az útra.
pár másodperccel rá a tőlem talán 20 méterre lévő garázs nagy erővel repül szét hatalmas lánggal. Tégla, beton és vasdarabok, csövek és a tető megmaradt szállnak mindenfelé.
az egyik ilyen acél cső mellettem csapódik a földbe, közben az ütő is megállt bennem.
baz meg! Gondoltam magamban.
- Majdnem a saját munkásságom nyírt ki... Jegyeztem meg Halkan a csőre meredve miközben feltápászkodtam a földről.
Megkerültem a konzervdobozt és az oldalán kilesve láttam, hogy tucatnyi és több szabadságos rohan az égő részek felé.
Hirtelen kirohant egy fickó a konzervkunyhó nyitott ajtaján és a tűz felé rohant ő is.
Elővettem a M92est és előre szegezve óvatosan benéztem a nyitva hagyott ajtón.
De szerencsémre ez volt az utolsó fickó.
Egy kivételével az összes láda nyitva volt. Ám ezen az egy lecsukott fedelű ládán lakat is volt.
Lelőttem a lakatot, majd felnyitottam a ládát... és íme benne volt a munkám gyümölcse... egy XM-8-as Accogal sőt mellette volt egy XM320as gránátvető és vagy egy tucat tár lőszerrel betöltve. Ám hiába csoda, nem volt sok időm kiélvezkedni a pillanatot. Elraktam a tárakat, fogtam a fegyvert a feltettem a gránátvetőt egy mozdulattal, elindultam kifelé.
Átrohantam az úton és a barakkok közt a vasúti síneken is keresztül., majd kirohantam a kapun ahol most senki sem állt őrt, mivel mindenki a tüzet oltotta...
Kb olyan volt a szituáció amikor egy gyerek rohan haza kezében a boltból lopott nyalókával...
Megint jól megizzadtam mire elfutottam a találkozópontra.

Cross ott ült pár stalker közt...
Lihegve oda sétáltam.
- Mehetünk! Mondtam.
- Kajázok! Felelte nyugodtan.
- Baz meg! Tűnjünk már innen!
- Hé Karkov. Mos elég lenne annyi ha elintéznétek pár rohadékot, innen nem messze! Szólalt meg az egyik stalker.
- Kik? hol? Kérdezett nyugodtan Cross.
- Átellenben a háznál! Mutat a stalker Cross mögé.
- Legalább kipróbálod a fegyvert! Mondta Cross közben felállt.
- Jah, tökéletes, csak menjünk! Mondtam fáradtan.
- Jól van megyünk! Mondta Cross, majd elbúcsúzott a stalkerektől és elindultunk gyalog a banditák háza felé.
- A kocsi? Kérdeztem.
- Biztos helyen! Elöbb, csináljuk meg ezt aztán mehetünk a kocsiért! Felelte.
- Te könnyen beszélsz banyek!
- Csak nem elfáradtál? Kérdezett gúnyosan.
- Kabbe! Feleltem.
- Szép kis tűzijátékot csináltál! Hányat öltél meg?
- Szerintem egyet se... feleltem.
- Az jó... akkor is szép károkat okoztál... Egy ideig tuti nem engedik be a stalkereket. Jegyezte meg.
- És? Le se szarom őket! Feleltem őszintén.
- Hékás! Ne becsüld alá őket! Többet látnak és hallanak mint az összes többi frakció talán együtt véve! Ezért pokoli jók információkat tudhatnak! És az információ jó árú! Erre Szidorovics is rájött! Nem véletlen hallani, hogy ő az egyetlen a zónában aki szeret hírszerzéssel foglalkozni... Elvégre a legtöbb stalker még veteránok is hozzá járnak ezt azt venni vagy ép eladni. Én például egyszer találkoztam ott egy elmebeteg vadásszal... De megesküszöm neked, úgy tűnt mintha régi jó barátok lettek volna...
Tényleg rengeteg helyről képesek információt szerezni... Illetve most már eggyel kevesebb helyről! Mondta közben hátra felé mutogatott...
- Ettől még nem fogom szeretni őket! Feleltem.
- Pedig, hidd el, hogy értékesek!
- Oké! Elhiszem.
- Nem hiszem! Tényleg nehezedre esett volna megvenned, vagy ledolgoznod az árát? Kérdezett Cross.
- Ez nem egy tucat fegyver... Nem is egy G36os ami-t adnak vesznek... Ez egy XM8-as egy prototípus fegyver! Kötve hiszem, hogy ezt meg lehetett volna venni eggyáltalán...
- Jól van értem, de legalább legközelebb kérded meg!
- Most mit akarsz? Vigyem vissza? "Bocs már meggondolatlan voltam és elloptam a gépkarabélyt, és közben lángokkal borítottam el fél bázist ugye nem baj?... de megvilágosodtam, beláttam hibám és vissza hoztam azért!" Ezt mondjam nekik? Kérdeztem.
- Te komolyan beteg vagy! Felelte Cross!
- Tudom, sokan mondták! Feleltem.
- Figyelj, nem azt mondtam vidd vissza! De legközelebb inkább kérdezd meg...
- Hogy elvihetem-e? Kérdeztem nevetve.
- Uhh... Te komolyan ilyen sötét vagy, vagy csak tetteted? Kérdezett felém Cross.
- Talán ez is talán az is. feleltem.
- Legközelebb kérdezd meg, hogy megveheted-e vagy ledolgozhatod-e? Oké? Ne rontsd a Stalkerek reputációját! Kérlek!
- Rendben! Legközelebb Kedvesen megkérdezem tőlük: Tettszik a stukkered megkaphatom ingyen?
- Szavadon foglak! Mondta Cross kis hezitálás után.
- Oké! Feleltem, majd a vállára tettem a kezem jelezve, hogy már elértük a célpontunkat.
- Menj balra! Szólt felém Cross.
Oldalvást megkerültük a házat. És rádión tartottuk a kapcsolatot.
A lécekből álló ház felőlem eső része néhol hiányos volt így remekül lehetett látni. A házon belül egy tűz égett körülötte pedig 3 alak volt. a szoba sarkában pedig még kettő beszélgetett.
Rádiómhoz nyúltam.
- Öt fickót látok! Mondtam halkan a rádióba.
- Erről még négy van! Nem tudjuk leszedni őket anélkül, hogy ne alakulna ki harc! Szólt a rádióba Cross.
- Van gránátod? Kérdeztem.
- Van egy darab!
- Akkor van esély! Feleltem. Vedd kézbe, de várj amíg nem szólok! Tettem hozzá.
Elővettem a füstgránátot, és kibiztosítva elhajítottam háztól egy 10 méterre lévő leharcolt csapatszállítóhoz.
Amint elkezdte ontani a füstöt a banditák felfigyeltek rá és a fegyvereiket szegezve elindult arra pár.
felőlem kettő maradt a szobában három pedig elindult a füst felé.
- 3 elindult felőlem a füst felé! Szólalt meg Cross a rádióban.
- Mehet a gránát, ha jónak érzed! Feleltem.
- Oké! jött a nyugta. majd pár másodpercre rá valami koppant a BTR- oldalán.
A hirtelen jött robbanás azonnal végzett a füstben és annak közelében ácsorgó 6 banditával.
Ezután egy rövid sorozatot lehetett hallani a másik oldalról.
én pedig kibújtam a bokorból és meghúztam a ravaszt. miközben az Accoggal az egyik csuklyás bandita fejét céloztam. A bandita hátra esett a falnak, majd összeroskadt. Agyveleje új színt vitt fel a rothadó falapokra... Ezután a másik Bandita felé siklottam az Accoggal és hosszú sorozattal. Szitává lőttem őt és a mögötte lévő falat, így miközben hátra esett átszakította a vékony faléceket.
Kellet egy kis idő mire kinéztem az Accogból. Majd hirtelen új ember jelent meg a ház mellet és rögtön vissza néztem, de a távcsőben láttam, hogy Cross az.
- Mié fogsz rám fegyvert? Kérdezett.
- Már úgyis üres! Mondtam, majd visszadöntöttem a fejem és kivettem az üres tárat és eltettem.
- Na hogy szuperált? Kérdezett felém Cross.
Új tárat löktem a fegyverbe, majd kibiztosítás közben válaszoltam: - Ez mennyei!
- Na akkor most már mehetünk. Haza!
- Jah! Feleltem, majd elindultam Crossal a kocsiért.
Nem messze a ház mögött lévő domb másik oldalán rejtette el a sűrű bokrok mögött egy álcahálóval leterítve.
Cross Beindította a járgányt, majd elindultunk visszafelé.
Egy idő után jutott csak eszembe a dolog...
- A kutyát leszedted? Kérdetem Cross felé...
- Öhhhmmm... Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! Mondta a kormányra csapva.
- Banyek... Szedjük már le!
- Én most azé nem állok meg! Majd a mocsárba leszedjük! Mondta és tovább hajtott...
 
Scarecrow: Részemről a történeteddel nincs baj. De azért van egy apró baki! A figyelem elterelésnél nem lett volna egyszerűbb felgyújtani pár éghető dolgot? Mit kell túlbonyolítani robbantgatásokkal meg ilyen marhaságokkal. Most jobb hogy direkt cseszteted őket?
Nekem semmi közöm ugyan a szabadsághoz, de Joe-nak annál inkább! Ő nem fog örülni.
 
Akkor legalább azt írtad volna, hogy csak gyújtogatni kezdtél, de tovább terjedt a tűz és így lett belőle robbanás, meg rombolás. úgy sokkal semlegesebb beütése lenne. De végülis...nekem egész mindegy.
 
Oké! Oké! Elnézem!


Reaper-ék vissza tértek a Vad vidékről. Sikeresen véghez vitték a feladatot. Egy élő rágcsa példányt hoztak a professzornak, így az végre nem zavar minket tovább ezzel a problémával.
De a feladat végre hajtása közben Reaper beszámolt nekem az ellenséges aktivitásról és a harcérintkezésükről.
Nem is kellett részleteznem neki, jobb lenne ha ő is, meg a csapata is tartanák a szájukat erről a kis incidensről. Senkinek sem kell tudni róla, mert ebből még baj adódhat. Feleslegesen a pánikot kelteni meg nem érdemes.
Aztán elküldtem őket pihenni. Megérdemlik. Bátor katonák ezek és az eszük is a helyén van. Csak aztán továbbra is így legyen.
Fegyánt is elküldtem pihenni, most ezért kivételesen ő neki egyedül nem kell dolgoznia a csapatomból.
A professzor meg a csapata pedig neki látott a kísérleteknek. Ezt már én sem hagytam ki és megfigyeltem hogy mit kutakodnak egyáltalán.
Érdekes eredményekre bukkannak nap mint nap és ezt most már nekem is látnom kell.
 
Rájöttem,valójában mi is lennék. Minden és semmi egy alakban. Amolyan ÁLCA,mert pontosabban nem tudnám meghatározni önmagamat. Olyan tudatok kulminálódnak bennem,amelyek egymásnak válaszolgatnak egymásnak,mégis összhangban teszik,szóval semmi skizofrén állapot...
Egymást erősítik,ide-oda cikázó gondolat és emlékdarabokkal egészítik ki a környezetemről már meglévő,bennem levő képet.
És,mintha a sok tudat egyszerre,egy szólamban énekelve egyre erősebben és hathatósabban érzékelné és fogná fel a világot,értelmezve,helyes képet és teóriát alkotva minden lényeges és lényegtelen apró elemről.
Van bennem emberi,egy rég eltűnt kereskedő emlékei és tudatfoszlányai kiegészülve egy köztes dimenziókban senyvedő,majd kutya és ember-tudat keverékével élő figurával,meg egy kiméra alakja,aki csak félig ember,mert másik énje egy merő iszonyat,és bomlott elméjű gyilkos kreatúra.
Aztán egy sor vak kutya-nem egy,hanem számtalan-falkatudata is bennem él,meg egy másféle ebé,egy olyané,aki vaknak született,s látóvá lett a sors meg a Zóna kifürkészhetetlen akaratából....
Ezek mind furcsa és még az én felettes tudatom számára is felfoghatatlan módon ,számtalan helyen és síkon kapcsolódnak egymásba,egymást kiegészítve egy ÉN-t alkotnak,aki magam volnék.
Bármi lehetek,bármi,ami csak akarok,de csak itt és csak most.
Miért ne lehetnék domb helyett inkább gödör,telis teli vízzel,meg harapós halakkal? Tényleg,miért is ne? Önmagam ellentéte,már legalábbis térbeli képződmény alakban...
Már csak azért is,mert élvezem egy távoli detonáció rezgéseit,ami finoman borzolják vízfelszínem hullámait,meg amitől a halacskák is jókat ugrándoznak fel a levegőbe, a környéken keringő varjakat idevonzva,hogy aztán általuk,s belőlük táplálkozhassam,amikor a halaim szépen magukkal rántják őket a mélybe.
Azt hitték,halászni fognak,pedig őket vadászták le.
Éhem csillapodik,s egyre elégedettebben veszem tudomásul a további detonációk által keltett kellemetes és borzongató rázkódásokat is.
Bárki is tette,vagy okozta,megelégedésemre volt!
Csak az a furcsa,hogy senki,de senki nem jár erre,holott legjobb tudomásom szerint éppen egy út közepén fekszem,ami az itt hagyott nyomok szerint igenis használatos.
Biztosra veszem,hogy előbb vagy utóbb erre fogtok jönni.
 
-Hejj hejj hejj! -erre riadok fel.. félkómásan körülnézek, Skin költöget...
-Mitakarsz te kretén?!
-Én elhiszem hogy jót alszol itt, de 1; délután 1 óra van, 2; 3-kor jelenésed van a nagyfőnöknél..
-Mit akar az tőlem?
-Majd megtudod.. van valami halvány emléked az estéről?
-Háth öö izéé ... kb semmi, talán annyi hogy Szeráf kirakott egy kártyát az asztalra....
-Nah jólvan akkor... először is: reggelizzünk valamit, hátha összeszeded magad.. sikerül felkelni az asztalról, megyünk kifele, Skin-nél már ottvan 2 konzerv, meg fél kiló kenyér... Kiülünk a tábortűz mellé, elkezdem kibontani a konzervet, Skin meg kezdi a mondanivalóját:
-Nos, csak hogy képben legyél, ha a hátadra pillantasz, hiányzik a fegyvered... azt sikeresen nekiajándékoztad Szeráfnak... és felkészülhetsz hogy nem egyszerű jelentést fogsz adni a nagyőnöknél, úgy halottam 40 ember kimegy megnézni mi a helyzet bar-ba...
Kiesik a kezemből a villa, aztán mondom:
-Miről beszélsz? Nem az van hogy megvárjuk szépen, besáva a szolgálatos támadást?
-Úgy volt, de Lukash olyat gondolt ki hogy nézzük meg mifán terem a szolgálat mostanság.
-Háth ez oltári...
-Mit tudsz még mikor lesz ez?
-3kor eligazítás, fél 4kor indukltok elvileg...
-Ez tényleg eredeti... kelleni fog fegyver, méghozzá gyorsan... lesz ötleted?
-Háth visszamaradt nálam egy megspékelt akksu, a gazdája elesett mikor visszafoglalták bar-t, jó kis stuki, pontos, okádja az ólmot, de nem lesz az kevés?
-Nem lenne mellé egy puskád? Valami dragunov szerű..
-Körülnézhetek, de nem ígérek semmit, nem kaptunk mostanság semmi jót, a raktárban már csak keleti fegyverek vannak... reggelizz meg nyugodtan, addig megpróbálok valamit előásni..
Skin elindul a fegyver és alkatrésztároló konténerek felé, addig én szép komótosan burkolom befele a konzerveket...Fél óra alatt meg is "reggelizek" , elindulok felfele a műhelybe, hátha talált már valamit...
-Nah, öreg harcos, van valamid?
-Nesze! azzal hozzám "vágja" az aksu-t, próbáld ki, a puskát még keresem.. kisétálok hátra, keresek valami célpontot, kiszúrtam egy pár régi üveget, célzok, és elengedek 3 kis sorozatot.. tud a kis csúzli...még 2 sorozat távolabbra, még úgyis pontos, de azért már nem az igazi.. a célnak pontosan megfelel, márha lesz puska, megyek is megnézem, talált e valami a szaki...
-Visszaérek a raktárba, Skin leghátul matat a dobozok között, csak dobálja ládákat, majd egy
-MEGVAN! kiáltás, egy mozdulat, és egy rakat doboz borul, közben Skin ugrik ki hátulról, kezében egy korhadó, olajos láda, lerakja az asztalra, és megszólal:
-Találtam neked valamit!
-Bővebben?
-Ez egy Tigr-9 nevezetű, Dragunov modifikáció, növelt pontossággal, és torkolati sebességgel, de a tár csak 5 töltényt fogad.. megfelel?
-Még szép! Optika lesz hozzá?
-Az laza, azon kevés dolgok eggyike, amiből még van 10-20 darab, fél perc és már rajta is van..
Előszedem közben a PDA-mat, és nézem, 14:55 na bazd...
-Figyelj már, nekem rohanni kell a főnökhöz, be tudnád lőni az optikát?
-Jaja, menj csak nyugodtan, mire indultok meglesz!
Éppenhogy felérek a parancsnokiba, kopogok az ajtófélfán, majd belépek, Max má bent van, térképeket nézegetnek Lukash-al..
-Tiszteletem!
-Jönnön ide és figyeljen, mert nem érünk rá!
-Gondolom azt tudják, hogy egy szolgálatos támadást várunk, de sehol semmi, így, lassan esedékessé válik a helyzet felmérése.... Mivel ők nem támadnak, ezért mi küldünk 40 embert, akik megnézik mi van bar-ban, nem kockáztathatjuk meg azt, hogy túl nagy erőkkel támadjanak meg...
-NAgyon rövid voltam, de ennyi a lényeg. Kérdés?
-Nincs Uram!
-Helyes! Chester maga megy a 40 emberrel, és vezeti a támadást, Max marad a a határon, és ha baj van maguk után megy segítséggel a visszavonuláshoz.
-Amennyiben minden világos, akkor indulás, legkésőbb ma este 8-ra, tehát 20:00-ra képben akarok lenni a helyzettel!
Indulunk le Max-al, közben kérdezem:
-Az emberek már megvannak?
-Igen, kint várnak az alakulón.
-Akkor menjetek, a határnál várjatok meg, nekem még le kell rohannom Skinhez...
Irány fel a konténerekhez, mire odaérek már belőtte az optikát, és átnézte a fegyvert...
-Kösz haver, jövök neked egyel, de most rohanok...
Tigr a hátamon, aksu a kezemben, és irány a határ, nem késhetünk miattam.... utolérem őket időben, így nem kell megállni, mehetünk bar felé..
Félúton vagyunk, itt már rendberakom az embereket:
-Figyelem! Innentől csatárláncban haladunk, míg nincs meg az első megfigyelő, vagy járőr!
Az emberek beállnak normálisan alakzatba, nyugodtan tudunk menni tovább. Még 500 méter ami nyugodt, utána a bal oldalról jelzés, kiszúrtak egy járőrt. Jelzek a 2 szélső embernek hogy kapják el őket, lehetőleg halkan. Valahonnan elővarázsoltak 2 hangtompítós pisztolyt, így tényleg sikerül nekik hang nélkül elkapni a 2 járőrt. Kirohanok szélre, látom a 2 járőrt, de nem szolgálatosok, hanem 2 katona, teljes vegyvédelmi ruhában, úgytűnik itt van valami..
-Srácok, nézzétek meg van e valami érdekes náluk, utána gyerünk.
-Visszaálltam középre, a fiúk jeleznek hogy semmit sem találtak, szóval mehetünk..
10 méter, ennyit haladtunk, mikor lövés dördül, és összeesik egy ember bal oldalon.
-Mindenki fedezékbe! Támadás előre!
Próbál mindenki vedezékbe szaladni, ugrani, én 2 csávóval egy rozsdás lada mögé ugrok be.
-Megvagytok fiúk?
-Meg hát!
-Akkor fedezzetek kicsit!
Leveszem a hátamról a puskát, nanézzük mit tudunk.. Kapok a 2 tagtól egy kis fedezetet, majd kihajolok, és körbepásztázok távcsővel.... Csak katonák, sehol egy szolgálatos... az utolsón megállítom a célkeresztet, pont a feje.. célzok, és tűz. Hord, lefele, a nyakát találtam el... Körbeszólok rádión:
-Figyelem! Próbáljuk meg megszorongatni őket! Jobb oldalon induljatok először, ott több a fedezék, a többiek segítsék őket!
Megállnak a mieink, szerencsére tudják a dolgukat. Középről és balról elkezdenek sorozatokat eresztgetni, a jobb oldal pedig már indul is előre,lassan de haladnak..Lerakom a puskát, előkapom az aksu-t és énis ereszgetem a sorozatokat, de jó a fedezékük ezeknek a rohadékoknak... de nembaj, még haladunk..
-Jobb oldal állj, próbáljuk meg a középső embereket is feljebb nyomni!
Mi próbálunk menni, vagyis először akik előttünk vannak, kissé balra, egy busz mögött... fedezzük őket, egyessével indulnak, eddig jó...kihajolok, újabb darab sorozat, kifogyott.. következő tár be, indulunk feljebb, busz, kihajolok, itt is kis sorozatok, a fene hogy ezek így be vannak ásva..nembaj, azért is megyünk,egy jó nagy adag betontömbhöz, majd újabb rádiózás:
Gyerünk, gyerünk, jók vagyunk, jöhet a bal oldal, teljes gőzzel!
Fedezzük a bal oldalt, ugranak ki az emberek, indul a harmadik ember, mikor telibe találják, eltűnik a fél feje..
-Baaazd.. fedezzétek őket!
Lövök énis mint a hülye, kihajolok, újabb sorozat, következő kihajolás, hirtelen visszahúzom a fejem, egy pillanat alatt lőttek ki 2 embert a jobb oldalról, és indult meg szemből vagy franctudja mennyi, minimum 80 katona ha jól látom, és fedezik is őket...
-Jobb oldal és közép indul vissza most azonnal, utána a bal is beszáll, fedezzétek egymást, mert ittmaradunk!
Elindul a hátrálás, ezek a rohadékok meg csak jönnek és lőnek mintha vadászidény lenne..
-Max! Figyelj! minimum 80! katona elkezdett visszaszorítani minket, erőltetett menetben hátrálunk, figyeljetek ránk!
Csak visszafele tudunk haladni, mintha úthenger tolna minket...lőjjük őket mi is, de hiába, csak nem akarnak hullani, az 1-2 amit leszedünk pedig kevés a boldoguláshoz...
Lövök mint az állat, még 2 táram van.. egyet sikerül lekapni, meg a mellette lévő is összeesik, csak lőnnek itt a mienki is, de el kell húzni innen a francba...
-Figyelem! van valakinél füstgránát? 7 ember jelentkezik, bőven elég lesz...
-2 ember dobja elénk a gránátokat, nagyjából 15 méterre! várunk 20 másodpercet, és azután szoros fedezet mellett indulunk! Ahogy haladunk, úgy ejtéstek el a gránátokat, ha a füstbe érünk, mindenki összeszedi magát, és minnél jobban összekuporodva spurizik vissza a határhoz! Mindenki értette? Kapom a válaszokat a rádióból, minden ok..
-Figyelem! Gránát! még 20 másodperc, lőjjétek őket!
Na most nem kis sorozatok szólnak, egyszerre ugat minden fegyver, mintha totális háború lenne... Belököm az utsó tárat, megindítom a soroztatot, közben a jel:
-Figyelem! 3! 2! 1! (egy kattanás kiséretében kifogyok) Idulás!
Rohanunk a füstben, ami eléggé sűrű, még jó hogy tudjuk merre visz az út.. egy pillanatig csak a bakancsok dobogása hallatszik, de aztán megindul a nyomunkban a golyózápor, nem kellett rá sokáig várni.. szerencsére vaktában lőnek..
-Következő gránátot!
Futunk tovább, 500 méternél lehetünk, beszólok Maxnak:
-Figyelj, füstből jövünk, én leszek az utolsó! Aki utánam jön azt lőjjétek!
-Vettem, figyelünk!
Nincs már sok hátra, de a golyók csak süvítenek mögöttünk... egy sorozat szaggatja végig mellettem az aszfaltot, majd elkapja az előttem futó lábát, megcsúszik, majd elzuhan mellettem. Megállok hirtelen, majd kérdem:
-Megvagy pajtás?
-Meg, de a lábam kétséges..
-Nyugi, meglesz, nem állunk meg..felhúzom a csávót, felkapom a nyakamba, majd "sprint" a határ felé, márha lehet így sprintelni.. az utolsó 100 méter már szinte kínzás, de meglesz, meg kell lennie! átfutok az első homokzsák meleltt, nyomomban kattan a závár, várják az ellent..
A sebesültet felrakom a teherautóra, majd újabb parancs:
-Sebesülteket a kocsira, a többiek alljanak be védekezni!
Ugrálnak be az emberek a fedezékekbe, mindenki elhelyezkedett, csak várunk... fél perc talán mire megjelenik az első katona, majd követi még kettő... mikor az ötödik is előtűnik a füstből, akkor kezdünk lőni, le is szedjük őket csúnyán, utánuk még kettő, de úgytűnik megálltak, talán várnak? lassan kezd oszladozni a füst, lekiabál az egyik mesterlövész a fáról:
-Innen senkit sem látok, tiszta!
-Várjuk meg míg eloszlik a füst! egyre javul a látótávolság, de sehol senki, csak a földön fekvő hullák, újra leszól a lövész fentről:
-Teljesen tiszta, csak a hullákat látom!
-Jólvan, 4 ember jöjjön velem, nézzük meg azokat a katonákat, aki ittmarad lehetőleg fedezzen!
Kimegyünk a négy emberrel, ezek tényleg elmentek..összeszedjük a pda-kat a hulláktól, és irány vissza a bázis, még jelenteni is kell valamit Lukash-nak...
Az emberek előrementek, én komótosan sétálok vissza a bázisra, közebn az egyik pda-t olvasom, vannak benne érdekességek....
 
Cső!
Figyeljetek, nem nagyon olvastam az utóbbi időben a szerepjátékot, és csak úgy nagy vonalakban valaki el tudná magyarázni, hogy mi a szituáció? (Csak, hogy legyen magamat mihez tartani)
Előre is köszönöm!
Ja és Morzsi, üdv újra a szerepjátékban!
 
Az irányítóban vagyok és épp cenzúrázom Reaper jelentését a fegyveres összecsapásról, amikor Vologya beront az ajtón.
- Nikolai! Az őrnagy keress téged. Azonnal!
Rögtön felugrok az asztal mögül majd a rádióhoz lépek és átkapcsolom ide az irányítóba.
- Druszajev hadnagy! Hall engem?
- Igen őrnagy úr! Tökéletesen!
- Rendben! Most futott be a jelentés a tisztogató egységektől akik a bárt szigetelik el! Azt mondják hogy a szabadságosok csapást akartak mérni rájuk.
- Értem! És ez miben érint engem őrnagy úr?
- Csak annyiban, hogy szólok jobb lesz ha sietnek! Ha a szabadságosok infót szereznek az elesett embereim PDA-jából, akkor ezek meg fognak veszni!
- Értettem őrnagy úr! De ennél gyorsabban nem tudunk dolgozni. A tudósok épp most dolgoznak a kísérleteken. Nem siettethetem meg őket!
- Igaz hadnagy! Nem siettetheti meg őket! De talán maguk segíthetnének nekik a kísérletekben!
- MI? Jól értem őrnagy úr? Hogy mi dolgozzunk együtt a tudósokkal a kísérletekben?
- Igen hadnagy! Jól értett! Mostantól ne csak a bunker védelmében segítsék a tudósokat, hanem dolgozzanak együtt velük! Tudom fáradalmas és nehéz munka lesz, de így talán gyorsabban fognak, és jobb eredményeket elérni.
- Nekem nincs atomfizikusi diplomám őrnagy úr! Hogy a francba dolgozzak a kíséreteken?
- Ne feleseljen nekem vissza Druszajev! Inkább nyugtázza!
Egykedvűen töröltem meg a homlokom, aztán azt mondtam:
- Igenis uram!
- Helyes! Ezt a választ vártam! Na most mozogjon! Kordon kiszáll! Azzal bontotta a kapcsolatot.
Letettem a rádiót és gondterhelten vakartam meg a fejem. Vologya is észrevette a gondterheltséget rajtam és rákérdezett:
- Ez nem jó ugye? Ismerem én ezt az arckifejezést és ez nálad azt jelenti hogy gond van.
- Az! Az őrnagy azt szeretné ha belehúznánk a munkában.
- Mi? Ennél jobban? Hogy a francba?
- Azt szeretné ha mi is részt vennénk a tudósok munkájában.
- Heh! Ez most valami vicc?
- Nem! Szó szerint ez volt a parancsa.
- Marha jó! Nem vagyok én atomfizikus!
- Én is ezt mondtam. Meg se hallgatta.
- Pff!....Heh! Mondta aztán az égnek emelte két kezét és flegmán legyintett.
Rá néztem még aztán odaszóltam neki:
- Na jó! Hívd össze a csapatot! Közlöm velük a "Jó hírt".
- Oké! Mondta, aztán elindult a körletekbe. Én magam Szakharovhoz indultam hogy elmondjam neki mi a helyzet.
 
A robbanások hullámai elültek,de emberi emanációkat érzékelek,gyors kimúlást,rengeteg szenvedést,kegyetlen kínt. Ez még nekem is sok.
A közelben lehetnek,vagy lehettek,és biztosan állítom,hogy jelen időben zajlanak.
Magukat a kimúló,szertefoszló emberi árnyakat is érzem,de nincs kedvem magamhoz csalni őket,bár megtehetném,mert hatalmamban áll. Inkább hagyom őket,hogy szétroncsolt testükből kivetődve egy távolabbi,még idegen helyen kószáljanak egy darabig,míg újból nem formálódnak.
Megvárják,elvégre türelmesek,de meg egyébként is megszabadultak fizikai gyötrelmeiktől.Visszadobhatnám őket,oda ,ahonnan elindultak...
Mókásan néznek ki,ahogyan szellemtestük és arcuk értetlenül,kérdőjel formába torzul. Egyet magamhoz húzok,és az kérdés nélkül megadja árnyékvilágbeli testének helyét.
Ez az egy,aki viszonylag épnek hat,nem úgy mint többi társa,aki a fizikai test valódi sérüléseinek jelét hordozzák magukon,kifordult belek,leszakadt végtag,amit a hóna alatt fog,vagy ott az a fej nélküli lovas,hmmm.
Nos,ezt a szürke figurát,ezt a szellemalakot visszafújom indulásának helyére,vagyis akkorát taszítok rajta ,hogy kénytelen lesz saját testébe visszaköltözni. Kíváncsi leszek,mit mond majd a bajtársainak,s mire fog emlékezni a velem való találkozásról.


(Na,joeetm,most az egyik társatok feléledhet,és hírt is adhat rólam.)
 
Üdv!
Gondoltam visszatérek (igaz egy kis noszogatással), de ezúttal egy gonosz karakterrel. Rájöttem, hogy a semleges és jófiúk nem az én stílusom, és gonosz karakterrel jó volt játszani (azért remélem, hogy a mostanit nem öli meg senki kérdezés nélkül).

Név: Igor Popov
Kor: 25
Története: Igor katonacsaládba született, apja tábornok volt a Szovjet Hadseregben. Szigorú nevelést kapott apjától, 14 éves kora óta vitte vadászni. Apja kapcsolatai lévén otthon tarthatott egy Dragunovot, amivel gyakorolhatott, amikor szülei nem voltak otthon. Az egyetemet a Kijevben kezdte, ahol történelmet tanult. Habár életében soha élt rosszul, a társadalmat teljesen gonosznak tartja. Az évek során elhitette magával, hogy az emberiséget romlott tagjai elpusztításával lehet jobbá tenni.
Megtalálta, hogy hol találhat rá azokra, akiket szabadon elpusztíthat... ez pedig a Zóna.
Felszerelés: Makarov, Távcsöves Moszin-Nagant (a Dragunovot, hogy rendes felszerelést tudjon venni, eladta egy fegyverkereskedőnek), néhány konzerv, egy kenyér, egy harci kés, 1 kézigránát)


Nem tudom megszámolni hány hete érkeztem a Zónába. Sajnos a körülmények azt hozták, hogy a háborúmat későbbre halasszam. Már lassan egy hete elég nagy szarban vagyunk. Fogy az élelem, a víruson kívül megjelentek más betegségek is, habár ezek inkább zavaróak, mint veszélyesek. Legalább annak örülhetek, amíg nem vagyok aktív, mások elvégzik a munkámat.
Naponta egy órára felmászok a Bárban egy raktár tetőjére, és figyelem az ellenséget, hátha letudok valakit szedni. A szemetek értik a dolgukat, már napok óta nem láttam senkit. Valószínűleg a fák között vannak, álcázva.
Nehéz ezek az emberek között maradnom, mert látom, hogy csak a pénz érdekli őket, és ilyen helyzetben is kihasználják egymást. Mást egyenlőre nem tehetünk, mint, hogy várunk, és én pedig minden nap felmegyek a tetőre, hátha valami féregnek kilyuggathatom a fejét.

Ha valami nem valós az írásban, szóljatok, és javítok.
 
Üdv mindenkinek aki vissza tért! Jó hogy megint van egy kis élet a játékban.
Putiteng: Részemről is oké, csak annyit fűznék hozzá, hogy nem hiszem hogy a katonák és a Szolgálat jó szemmel nézné ha te ott pufogtatni kezdenél. Szerintem az ilyet a bár területén kívül rendezd majd. De kíváncsian várom mit hozol ki ebből a karakterből. :)

Az első napom az eltelt a beilleszkedéssel, meg volt mit megbeszélni Druszajev-el is. Ő kíváncsi volt arra hogy mi történt velem a baleset óta, meg a balesetet hogy éltem egyáltalán túl, hát a nagy mázlim, azon kívül a kiképzésem sem volt hiába való. Cserébe én meg kérdezgettem az emberei felől. Kielégítő választ adott, az újoncok igyekeznek, ahogy azt illik. A saját csapata meg vén rókákból áll, velük biztos nem lesz gond. Később fel is kerestem őket és beszélgetésbe elegyedtem velük, de ez aztán vegyes csapat van itt minden típusból, van aki megfontolt és kicsit olyasmi mint én az első a munka. De van itt igazi laza katona is, amit az amerikai korcs filmekben is mutogatnak, de mindegyiknek a helyén van az esze és tudják hogy ki hol áll rangban.
Az újoncokhoz volt szerencsém, őket majd még meglátjuk, van bennük lehetőség, lelkesek és ügyesek, csak kell nekik egy igazi vezető, amíg Reaper ki nem növi magát. Mondjuk a Bodom nevű figura kicsit...érdekes...és ez Druszajev barátomnak is feltűnt már. Másnap Repaer, és csapata kiment elvégezni egy feladatot, Fegyán, Druszajev csapatából velük ment hogy vigyázzon rájuk. Amíg távol voltak én bele mélyedtem újra a papírokba amit Szaharovtól kaptam. Pár dolgot sikerült letisztáznom magamban, de inkább rájuk bízom a gyógyszer kifejlesztését.
De, az első hogy megtervezem a feladatunk végrehajtását. Neki is láttam az útvonal megtervezésének. Az idő eltelt, és Fegyánnék is megjöttek. A beszámolójukra kíváncsi voltam, ezért ott hagytam a terveket. Miután meguntam az élménybeszámolót a tűzharcról amibe bele keveredtek. Indultam vissza, közben össze futottam egy újabb hölggyel. Ő a tudósok közé tartozott és Druszajevhez indult, egy adag kávéval. hoho, gondoltam magamban úgy is beszélni kéne az öreg barátommal az akciót illetően így elkértem tőle a kávét és én magam vittem tovább, a lány kicsit letört ettől, de nem különösebben izgatott. Kopogtam Druszajev szobájának ajtaján, majd be is léptem, Vologya is bent volt, Nikolai meg épp menni készült. Aztán észre vett engem is hogy bejöttem.
- Volkov jóhogy jössz, lesz egy kis megbeszélni valónk. Ráérsz ugye ?
Közelebb léptem hozzá és nyújtottam neki a bögre kávét, furcsállta, de elfogadta.
- Persze én is épp beszélni akartam veled.
Még egyszer kérdőn tekintett a bögrére de most a hatás kedvéért meg is emelte kicsit.
- Jah azt meg az egyik tudós, az a nő akarta oda adni neked, de ha már erre jöttem elvettem tőle.
- Értem, hát kösz.
Most Vologya szólalt meg. Aki mintha elbambult volna egy pár percre.
- Jaj, én meg akkor megyek össze szedem az embereket. Rám nézet, biccentet, én nem reagálta rá semmit csak szemmel követtem ahogy kimegy.
- Mihail, gyere megyünk mi is Szaharovhoz.
Szólalt meg Nikolai és indult Vologya után.
Szépen csöndben mentem utána. Bementünk a dokihoz, nem sokkal később megjöttek a többiek is. Majd Druszajev rákezdett az eligazításra. Úgy érzem utána nekem is kéne pár szót szólnom, bár még nem állt össze a kép a feladatot illetően. De ki kell használni hogy így egyben van a díszes társaság.
De halljuk mit mond a hadnagy.
 
Nem is ott terveztem, amint vége a zárlatnak, kilógok, és a megkezdődik a móka. :)
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul