Zónás frakciószerepjáték.

[domotor]

Reggel felkelek és kimegyek a tábortűz helyére. Ott körbenézek és észreveszek egy Stalkert. A derekán a tokban ott virít a Colt. Ez az! Ezt bebúrom tőle. Lehet sok célzóvizet öntött a torkába mert eléggé furcsán megy. Majd leül egy farönkre és rágyújt. Én a fölötte lévő fa ágára rámászok és fejjel lefelé lelógok. A Coltot egy késsel kioperálom a tokból és kiemelem. Majd a táska zsebbe nyúlok bele és kiemelem a tárcáját. Találtam még valamit. Egy nagy zacskót tele porral. Ez jól jöhet még. Kiveszem azt is majd visszahúzom magam az ágra és elteszem a cuccokat, majd egy ugrás kérdése az egész és máris a kerítés túloldalán vagyok. Vissza futok a rejtekhelyre és leülök kardfoggal szemben:
-Kardfog KARDFOG! Hallod hallod ember!
-Mi van?
-MEGVAN!
-Mi?
-A gyöngyös Colt! És még gratis is van!
-Mi? Mesélj!
-Itt a pénz és eeeez!
Elő veszem mind a kettőt.
-Pénz és drog mi más kellene?
-Ezt eladjuk és gazdagok leszünk! Érted? GAZDAGOK!
-De ezért megüthetjük a bokánkat ugye tudod.
-Kitaláltam. Letesszük a dokumentumokat és a fegyvert és elindulunk befelé és majd ott eladjuk a cuccost.
-Remek! Indulás!
Elrejtettük a két dolgot az ottani UAZ roncsban majd elindultunk bentebb a szemétdomb felé.

 

[kiscsillag]

Nehézkesen visszatértünk.A levegőnek más az íze.Hideg van.Ott nem volt se hideg, se meleg.A bőröm hőérzékelő receptorai nem érzékeltek semmit.Vagy csak nem figyeltem.Tök mindegy.Tüzet rakok raklapoból, és alkalomhoz illően az új jövevények irataival gyújtok alá.Nem nagyon beszélenk, inkább rajzolnak és mutogatnak.Majd az ügyvéd megtöri a csöndet:
-Kis darabokat keresek.Nem láttatok párat?
-Mit keresel?
-Kis darabokat.
-Miből?
-Darabokból kicsiket.
-Miért?
-Mert kell a tűzre.
-Ja értem, ott vannak a sarokban.
-Ezek nagy darabok.
-Csinálj belőlük kicsiket!
-Hogyan?
-Megmutatom.
Odamegyek, kettétöröm az egyik deszkát, aztán megint ketté a két felet.Odaviszem neki.
-Itt vannak, nagy volt, kicsik lettek.Várjatok itt, mindjárt visszajövök.
-Köszönjük, hogy megtanítottál minket hatni a világra.
-Igazán nincs mit, mindjárt meglátjátok, hogy a világ hogy hat rátok.
Felmegyek, hozok vodkát meg cigit, hadd örüljenek, sőt, még gombát is találok, de azt majd a végére, elég erős lenne így elsőre.Miért hozok nekik vodkát?A pavlov kutyája reflexre támaszkodom.Mert ugye a másik dimenzióban lerészegetkek a beszédtől, így ha lerészegednek, lehet, hogy beszélni fognak.Baromság?Lehet, de régen ittam, és a vodkától meg amúgy is beszédes lesz az ember.Miért kell önigazolás?
Nem kell, de jól esik.Miért esik jól?Nem tudom, de nem esik jól abban a tudatban élni, hogy jól esik az ön igazolás.Fáj.Meg olyan illúzióromboló is.Őszülök, pedig épphogy átléptem a huszat.Nem jó.
Ha belegondolok tiszta jó, hogy nem vagyok családapa, a gyereket vodkával nem lehet megtanítani beszélni.Leérkezem, az ügyvéd nagyban magyaráz valamit, de nem beszél,inkább gesztikulál.
Szétosztom a vodkát, demonstratíve lehúzom a sajátom negyedét, ők követik a példámat.
Majd később folytatom, bocs, de nagyon sok a dolgom.

 

[Scarecrow]

vagy 20 perce az esőben az északi szélen, 30 méteres távolságra a mocsári nádastól gyalogolunk a domboldalon a síneket követve, mire megérkeztünk az északi átjáróhoz...
Kicsit körbe néztünk, de semmit se láttunk az eső még a nyomokat is elmosta... így hát tovább mentünk a mocsárba.
Egy kis idő után kiértünk egy földes útra, itt jobbra fordultunk, mert láttunk pár romos házat arrafelé, Közben beszélgetni kezdtünk.
- És honnan ered a "Jhon" a nevedben? kérdezett a százados.
- Ezt az orosz kollégák akasztották rám, amikor vissza jöttem angolból!
- Csak úgy mondták hogy jhon azt kész?
- Nem... Az orosz kiképző kipécézett magának... állandóan hajtogatta hogy "itt van Jhon englis Krigor!"
Hehe... Jhon english? hehe...
- Hahaha de vicces!
- Nyugalom, nem... elakadt a szava közben integetett hogy húzódjak le az útról.
Lehúzódtunk a nádasba, közben előre néztem... Pár fekete kabátos jött fel az útra, az arcukat gázmaszk takarta, a kezükben AK47esek voltak... 5en voltak, és körbe álltak egy fickót.
valamit magyarázott a "főnök" nekik a tovább állásról, majd elindultak a falu felé.
Itt az alkalom, intett a százados hogy tüzeljünk.
kettes sorozatra állítottam a fegyvert, majd becéloztam a jobb szélsőt, és leadtam az első sorozatot.
Majd a mellette lévőre céloztam és újabb sorozatot engedtem.
Közben a százados is leszedett kettőt... boss ez alatt hátra fordult, és meglátott minket, mire letérdelt, és lőtt volna, de gyorsabban lőttem és az egyik golyó a kezét, míg a másik a fejét vitte át.
Épp ahogy lelőttem vissza futott a tekintetem az első emberre aki éppen neki kezdett feltápászkodni.
- Mi a tosz? Horkantam fel, majd még egy sorozatot küldtem az éppen feltápászkodóba, ez is fejbe ment, és vissza zuhant a fickó a vizes földre.
Közben a másik is éppen fel kel, de nem hagytam neki se. A százados által kilőtt emberek nem szorultak duplázásra... ő már fejre célzott...
- Legközelebb feje! Mondta a százados, majd felállt, és kisétált az útra.
- Nem felejtem! Mondtam, majd én is felálltam és a vállamra biggyesztettem a puskát.
Odamentünk a banditákhoz, és neki kezdtünk átkutatni őket.
Éppen átfordítom az egyiket az oldalára amikor elhajtottam a fekete bőrkabátot amikor megpillantom a vállán a kitűzött... amitől annyira megijedtem hogy seggre estem a sárba..
A százados hátra pillant.
Hehe... Mi a fene? Mit csinál maga?
Felpattantam a földről, majd újra rápillantottam a felvarróra...
- Ezek Britek! Mondtam, majd félre álltam és megmutattam a felvarrót a századosnak.
A százados nézett egy darabig, majd Ránézett az elötte lévő hullára, és azon is megkereste a felvarrót... stimmelt...
Speciális egység egyenruhája volt rajtuk sötét olív zöld kivitelben...
Kerestük a PDA-kat, de nem találtunk, csak a bossnál...
Illian Neten Őrnagy névre volt bejegyezve a pda... a naplózásra kerestem rá, mert ott vannak rejtve a csapattagok nevei.. a kiképzés szerint...
meg is találtam a 4 nevet:
Breadly "Nightborn" Hadnagy
Williams "Kraut" Hadnagy
Brown "Gun" Őrmester
Jones "Optic" hadnagy
...

- Mit Tippel hadnagy? mien alakulat emberei? Kérdezett a százados.
- Britt SAS! Mondtam Miközben a PDA-t olvastam... a küldetésekben nem volt szekció, se szöveg, csak egy térkép jelölés Pripyattól nem messze... a naplózásban találtam meg a választ is...
- Basszus...
- Mit kerestek itt a peremvidéken...
- Tegnap dobták le őket, Egy RAF tisztet kerestek akinek a gépe nem messze Pripyattól zuhant le, a múlt héten!
- Elvileg észlelnünk kellet volna hogy ha belép a légtérbe egy helikopter... Mondta volna tovább, de közbe vágtam... - Csapat szállító kisgép volt! Mondtam, Miközben a képeket néztem...
- Menjünk tovább! Mondta...
- Nem maradhatnak így itt! ha kiderül, hogy mi lőttük le akkor gebasz! Ássuk el őket! Mondtam, majd a zsebembe csúsztattam a pda-t
- Az túl sok idő, amugy is van jobb megoldás, másrészt a mutánsuk úgyis elviszik a hullákat pár órán belül!
- Mi az a "jobb"?
- Anomália!
- Milyen?
- Lidérckocsonya! pillanatok alatt szétmarja őket, és itt a mocsárban viszonylag sok van!
- Hát legyen az!
- Várj, elöbb pakoljuk ki őket, bármi hasznos talán akad náluk!
- Mi? Horkantam fel.
Mi nem banditák vagy hulla rablók vagyunk!
- Nem, de a szükség nagyúr! és lehet elég kiváló felszerelésük is!
Egy ideig csak néztem amíg a százados elkezdi átkutatni a holtesteket, majd végül bele nyugodtam...
"Ha a harc hevében a barátodat ölöd meg úgy tüntesd fel hogy nem te tetted! és harcolj tovább!" hangzik a fejemben a szöveg amit az Iraki felettesem mondogatott... ez is legalább olyan mintha csapattársakat öltem volna...
Neki láttam átkutatni a holtesteket, elvettem a tárakat, és a gránátokat és az eü cuccokat.
Mikor végeztünk Lehúztuk őket az útról, és egy közeli Anomáliába dobtuk őket... A százados azonnal vissza is ment az útra én maradtam és néztem miközben a sav gyorsan szétmarta őket, majd az anomália újra a megszokott bugyogós állapotába lép vissza... Elővettem a PDA-t egy ideig néztem, majd belehajítottam azt is az anomáliába, majd vissza mentem a századoshoz az útra...
A falu kb 200 méterre volt, hát bementünk... meg is pillantottuk a brit SASok "munkáját" 7 bandita a közeli romos félig vízben lévő házban van eltemetve. 5 a nagykabátja nélkül... egy lövés se dördült... tehát, szerintem Profik voltak a kommandósok... a maguk módján.
Ám a faluban nagyobb tűzharc nyomai mutatkoznak... a banditákon nincs lőtt sérülés, tehát valaki elöttük hadakozott...
Letérdelek felveszem az egyik hüvelyt a földről...
- Menjünk tovább, itt nincs semmi!
- Ez 5.56os! Mondtam, majd a földre dobtam a hüvelyt.
- És?
- A tudósok nem 5.56ost használnak?
- De, de rajtuk kívül még elég sokan!
- 9mmes parabelummal együtt? Kérdeztem a földre mutatva ahol 5-6 töltényhüvely volt a földön.
- Honnan tudja megkülönböztetni a lőszereket a hüvelyről?
- A kiképzésem része volt, annak idején! Néztem a századosra.
SEGÍTSÉG! Segítség! Ordítozik valaki, nem is olyan messze tőlünk.
Felkapom a fejem, és elindultunk a hang irányába.
Segítség!
Hirtelen egy lövés, egy Vegyvédelmi ruhás nem messze elöttünk orra bukik. Mögötte 2 urbánus terep ruhában lévő fickó AKval a kezében neki kezdett lövöldözni, amint meglátott.
Az első két golyó el is kapott, amitől hátra is estem..
A százados eleresztett 3 sorozatot , majd felém nézett.
- Meg vagyok! mondtam, majd felkeltem a földről... a páncélruha felfogta az alap lőszert.
Közelebb mentünk a Tudóshoz, a Százados letérdelt, és levette az üveg maszkot.
- Még él! Mondta, majd intett nekem, mire én gyorsan lekaptam a táskám, és kivettem az EÜ csomagot, majd elővettem a Rádióm.
Bázis, Itt Krigos hadnagy az 1es Felderítő szakaszból! Megtaláltunk egy tudóst! súlyosan megsérült, azonnal Mentőhelikoptert Kérek!
Vettük, a Pozíciójukhoz küldjük?
Igen, de azonnal!
Rendben, Kiküldjük a Helikoptert, Érkezés 5 perc! Vége
Vettem vége!
- Gyere Krigor segíts nem maradhat az esőn!
Megfogtuk ketten, és becipeltük az egyik házba.
Éppen hogy bent voltam már lövések dördültek, és faszilánkok repültek.
- Feküdj! Ordítom, Közben hasra vetettem magam.
Koslov kicsit felkelt, és beljebb Húzta a tudóst, addig én az ajtóhoz Kúsztam majd kinéztem egy picit...
5 Ugyan olyan Urbánus Ruházatú fickó lövöldözött ránt egy majdnem földig rombolt ház mögül...
Kidugtam a fegyveremet, majd lőni kezdtem vaktában.
Majd kihajoltam én és és célzottan soroztam, de nem találtam el semmit, és vissza is szorítottak.
- A rádiót! Ordítja Koslov. Kivetem a tokból, majd felé hajítottam.
Bázis, Itt Koslov százados, az 1es felderítő szakaszból, Hol a pokolban van a gép?
Még 3 perc százados.
Ismeretlenek Tűz alá vettek, azonnali kimentést kérünk!
Vettük százados, a gép úton van még 3 perc!
Újra kihajoltam lőni, mert megláttam hogy kettő éppen előre szaladna.
Sikerült, az egyiket kilőnöm, a másikat megsebesítettem, de tovább jött. Míg őt is le nem lőttem..
Itt vasmadár százados, Kér légi csapást? Jön egy erősebb hang a rádióból.
- Vasmadár a falu nyugati végén van egy rom, arra kérek légicsapást! Ordítja a százados a rádióba.
Hirtelen elrepül a helikopter felettünk.
- Nem látom a célt Százados, megtudják valamivel jelölni?
- Százados, az Infrát észre veszik? Ordítottam Koslovnak.
- Csináld! Ordítja Koslov.
Kivettem az inrát, és dobásra voltam készülve, Közben a Százados berádiózta a pilótának hogy álljon az Infra jelre.
A százados elkezdett lőni, Én pedig kicsit kiálltam, és Teljes erőmből elhajítottam az Infrát, egészen az épületig szállt.
Vissza bújtam a fedezékbe, majd vártam.
- Látja a célt?
- Látom a helyzetet, Látom a célt, Lesz egy kis tűzijáték! Jön a hang a rádióból.
Nemsokára, Meghallottuk ahogy Mid elkezdte ontani a golyót a 20mmes gépágyúval, majd pár rakéta is a célpont felé repült.
Hangos robbanással nyugtázva..
- Pilóta, Szálljon le azonnal, a Tudóst azonnal ki kell menteni!
- Vettem! Jött a nyugta, nem sokára le is szállt a gép.
Kivittük a tudóst, a Helikopterig, ott át vették az orvosok.
Éppen leszállnánk amikor Utánunk szól 2 fickó. - Önök is jöjjenek, az Őrnagy Beszélni akar magukkal!
- Rendben, de Induljunk!

 

[ColdBlood]

...Szeráf öt percig bírta kussban...
- Fater ?
- Mond
- Szerinted 27 évesen hülye vagyok hogy itt vagyok ?
Ránézek, látom hogy valahol nagyon máshol jár. Egy pillanatra elgondolkozok. Majd válaszolok.
- Valószínűleg, lehetne jobb dolgod is mint itt lenni, ahol egy hajszálon függ az életed.
- Tudod, kint sem volt másabb az utcán nevelkedtem, biztos ismered a sztorit a csapból is ez folyik.
- Hát nagyjából jah, de valami azt súgja a te eseted más. Jól sejtem ?
- Hát igen, én nem a filmekben látott sikereket éltem át. A valóság kicsit keményebb, amikor azt hiszed nem lehet baj, és hirtelen lelövik a barátodat, vagy elgázolják az ismerősöd. akkor nincs az hogy fogod pisztolyt és jól bosszút állsz. Hanem megpróbálod túlélni, és átértékeled az életed.
Igazat érzek az ő esetében, de nem mindenkire igaz ez, ezt közlöm is vele.
- Sajnos ez nem teljesen igaz, így. Tudod, vannak azok akik már ilyenkor csak a bosszút látják. Nem gondolkoznak, csak harcolnak tovább, ez az életük.
- Akkor én gyenge vagyok ? Mert én eljöttem, és ott hagytam bosszú nélkül a barátomat.
Most kezdem érteni miért volt annyira fontos neki a bosszú Anna halála után. Én csak nyeltem volna eget és tovább megyek. De én Zsoldos vagyok, nálunk előfordulnak az áldozatok. Lehet kicsit érzéketlenek vagyunk, de ez szakmai ártalom, mégis úgy érzem ez a kölök megváltoztat lassan.
- Nem, ehhez több erő kellet mint ahhoz hogy fegyvert fogj és másnak okozz, hasonló fájdalmat.
- Akkor Anna esete, gyenge voltam mert, meg öltük az összes mocskot.
Valahogy éreztem hogy ez lesz a következő amit mond.
- Nem tudom a választ, mert én gyilkos vagyok, pénzért ölök.
- De ha te zsoldos vagy neked ott van a becsület, tisztelet övez titeket, főleg ha jól végzitek a munkátokat. Elismernek azért amit csinálsz. Jól is élsz belőle, gondolom.
- Hát tudod ez nem éppen így van, csapattársak megbecsülnek, ők tisztelnek. A megbízó kutyába se vesz. Lenéz, és elvárja a120%-os sikert. Ha nem vagy a legjobb akkor senki se vagy. Egyedül, érdekes a dolog, nem sokat dolgoztam egyedül, nem tetszett, én csapat játékos vagyok.
- Még sem, áltatok bosszút a vezetőtök haláláért.
Jól beszél a kölök, már majdnem bűntudatom támadt.
- Hát tudod, nem kellet megbosszulni....
- Mert ti erősek vagytok...
- Nem...csak valami olyasmi hogy ő meghalt de megmenekült húsz másik...ez a tudat hajt tovább, hogy...
- Katonai kiképzésen ezt a tiszteknek mondják, hogy helyesen tudjanak dönteni, hogy erősek legyenek.
- Igen...
- Akkor te katona voltál, és tiszt is egyben, ezt nem mondtad.
- Nem kérdezted. Voltam katona de, tiszt nem. Egy régi barátom mondta ezt nekem. Amit most mondani tudok neked és ezzel zárjuk le ezt, maradj hű magadhoz, tedd azt amit helyesnek érzel, jól fogsz dönteni hidd el.
- Jól döntöttem hogy ide jöttem a zónába.
- Miért ?
- Mert itt vagyok valaki! Tisztelnek a társaim, még Max is tisztelettel beszél velem.
- És tisztel egy vén róka is. Fiatal vagy de meg van a magad esze, ahhoz hogy jól dönts.
- Kösz...
- Én nem fírtanám tovább a múltat, itt vagyunk a jelenben ahol min döntünk arról hogy milyen legyen a múltunk a jövőben. MI irányítjuk az életünket, csak mi döntünk, hogy merre megyünk tovább.
- De attól még ugyan úgy lelőhetnek...
- Én nem is gondolok erre, mert nem kell az ördögöt a falra festeni, mert még megjelenik. Maradjunk a sikeres befejezésnél, és annál hogy egyben megoldjuk a feladatot. Optimizmus....
- Lehet hogy igazad van.
Hát érdekes beszélgetésen vagyunk túl. Egyre érdekesebb ez az kölök. Az idő jól el telt, a várost elhagytuk a vadonban vagyunk már egy ideje. Nagy a csend, nap is kezd alá bukni, hideg éjszakának nézünk elébe.
- Nah, kölök. Elmondod mi a feladatunk, hogy végre én is tudjam. Meg talán a tudat felmelegít hogy akciózunk végre.
- Hát, ha a megfigyelés felfűt téged akkor, örülhetsz.
- Neee már, azt ne mond hogy csak ülünk a seggünkön és nézünk ki a fejünkből.
- Dede, Maxék új bázist akarnak, és kiszemeltek egy helyet, mi meg megnézzük hogy vannak e lakosok.
- Mi lenne ez a hely ?
- Hát egy kicsit bemászunk a zónába. Elég veszélyes környék, sok történet származik innen. Nagy csatákról, amikben Szolgálatosok szerepelnek, ahogy megküzdenek a mutáns hordákkal. Nagyon mesebelinek tűnnek. De Max azt mondta nagyon is igazak.
- Honnan veszi ezt ?
- Onnan hogy egy régi barátja, akit Skinflint is ismert, igazolta ezeket. Mellesleg őt is tisztelet övezi, mert állítólag segített egy korai bázis építésénél, meg még sok másban is még a kezdetek kezdetén. Róla is vannak szép legendák..ha még sokáig élsz, biztos hallasz felőle.
- Mit hallhatnék felőle ? Most már kíváncsivá tettél.
- Nm tudok sokat, csak pletykákat. Hogy ő valami szellem, nagy erővel. Sokan látták, sokaknak segített, de mások árulónak tartják. 5 emberről tudok aki személyesen ismerte. Max, Skinflint. Egy szolgálatos tiszt, egy katona, és az unokabátyám. itt volt ő is a zónában, de haza ment. Miután elvált tőlük.
- Ki vált el kitől ?
- Ez a szellem, Gregortól az unokabátyáméktól.
- Van neve is ennek a szellemnek ?
- Akik ismerték éltében azok Drivijként beszélnek róla. Akik csak utána találkoztak vele Fantomként nevezik.
- Fantom ? érdekes.
- Nem mondanám , hallottam hogy üldözték, hosszú ideig..de ő akár csak egy Fantom eltűnt mindig. Majd végleg eltűnt. Meg mondom őszintén kíváncsi vagyok a további történeteire, meg hogy mi van, volt vele.
- Hát nem kergess ilyen legendákat, bár lehet van igazság alapjuk, de egyenlőre mégis csak legenda.
- Figyelj, mi lenne ha bebizonyítanánk hogy nem legenda, és nem csak mesék ezek a történetek. Sok történet van még. Amit nem hallottam. Max és Skinflint is tud még párat, meg van pár stalker is akik mesélnek ezt azt.
Olyan izgalomba jött, hogy a tempón is gyorsított. Látszott rajta hogy elkalandozott kicsit. Legalább hajtja valami.
- Nyugi Szeráf, végezünk a feladattal először és utána megnézzük ezt az ügyet is.
- Jah jólvan... haladjunk, és legyünk résen, ezek már veszélyes helyek.
- Mi nem veszélyes a zónában...
- Jogos.
Szépen haladtunk tovább, éjszakára egy buszban húzódtunk meg. Szeráf azt mondta hogy közel vagyunk a cél állomáshoz.

 

[Scarecrow]

Visszaérkeztünk a bázisra, a tudóst, gyorsan átvették az orvosok, Mi pedig az őrnagy irodájába léptünk be.
- Százados hadnagy!
Mind a ketten kihúztuk magunkat.
- Pihenj!
Mielőtt bármit mondanának, a szolgálat átvette a mocsár felderítési feladatot, és megértem hogy a napjuk, Most fárasztó volt de új helyzet állt elő!
Pár napja az SBU észre vett egy azonosítatlan légi járművet a körzetben, és utána néztek az esetnek.
A brit erők ma Küldték meg a jelentést hogy Egy Gépüket elvesztették a Vörös erdő felett, és engedélyt kértek egy egység beküldésére, hogy kimenekítsék a gép legénységét, de ezt a Kormány megtagadta.
Viszont, a Kormány érdeklődését felkeltette az hogy az angolok nyílt lapokkal játszanak, így az a feladatuk, Hogy megkeressék az a gépet a vörös erdőben valamint a legénységet, ha még életben vannak!
- Értem uram, de nem lehetne Holnap, ma igen kimerítő napunk volt! Szólt a százados.
- Van olyan amiről tudnom kéne? Kérdezett gyanakvóan az őrnagy.
- Tűzharc két ismeretlen frakcióval, ezen kívül semmi! Mondta flegmán a százados.
- Figyeljen ide százados, megtűröm magát a bázison, mert jó harcos de vegyen vissza a modorából! Szólt az Őrnagy erélyesen.
- Értettem uram!
- Rendben, Holnap 10 órakor indulnak Yantarba a tudósokhoz, felszerelésért! De ma este 8ra legyen a jelentésük az asztalomon!
Leléphetnek!
Tisztelegtünk mind a ketten, majd kifáradtunk az őrnagy irodájából.
A százados elment a menzára, én addig a barakkba és neki fogtam a jelentésemnek...

 

[Capt Axon]

Mától áttérek az esti portyákra. Tegnap ugyanis rajta ütöttem egy csapat magányos zöld ruháson, akik a tűz körül beszélgettek.
A rajtaütés mondanom sem kell..... Hihetetlen sikerrel zárult. Mind az 5 embert elkaptam.
Lehet hogy az éj közeledtével a szemem fehéren izzik, de éjjel még több esélyem van a lebukás mentes vadászatra.
Az egészben még segít az is, hogy rengeteg a terepakadály. Növények, hátra hagyott emberi építmények, és sziklák.
Már kiismertem annyira a terepet, hogy könnyedén eljutok bárhová. Még a hídon túlra is eljutottam.
Csak akkor jól kell időzítenem. Meg kell várnom, amíg a hídnál álldogálók pihenni mennek. És akkor kell átlopakodni.
Szóval bejártam már a teljes területet, a hídon túl is jártam és új utakat is felfedeztem, ahol bizonyára újabb vadászterületeket találhatok.
De amíg itt bőven van élelem, addig nem állok tovább.
De a helyzetet kezdi az bonyolítani, hogy az emberek már vadászni kezdtek rám. Rettegnek tőlem, ezért megpróbálnak megölni.
Tegnap már két csoportot vettem észre, akik engem kerestek. Kezd a helyzet veszélyessé válni.
Ha végképp eldurvul a helyzet, akkor egy időre elköltözök, majd ha minden elcsendesedett, akkor visszajövök.
De most még ráérek. Jöjjenek csak.

 

[domotor]

A szemétdomb felé menet letáboroztunk. Este hangokat hallunk. Egy csapat bandita lép be a fénybe és lefegyvereznek.
-Állj! Fel a kezekkel! És ide!
Odamegyünk eléjük majd megkötöznek. Bevisznek egy házba. Ott leültetnek és reggelig ott is maradunk reggelig. Reggel felkeltenek és odavonszolnak minket a főnök elé. Ott letérdelünk és elkezdődik a duma:
-Hát itt vagytok.-mondja- Tudjátok mennyi idő volt titeket megtalálni?
-Minek kerestél?
-Hmm...Tudjátok, én vagyok a bandita vezér ebben a régióban. Ez a régió felöleli a szeméttelepet, a kordont és az Agropromot. Így szereztem meg a vagyonomat is. Többek között azt a gyöngy berakású Coltot ami most nálatok pihen. Szeretném visszakapni.
-Ott van a táskában.
Odamegy a táskához és kiveszi. Elteszi és odalép elénk.
-Helyes! Most már nem kelletek. Meghalhattok.
Odalép Kardfog elé és fejbe lövi. Odalép elém de mielőtt fejbe lőne végigmér és megszólal:
-Hmm... Legyen érdekesebb......
Hasba lő majd ellövi a két lábamat. Felkapja a cuccokat és elindul. Semmit nem hagy itt csak a macsétámat. Mikor mennek ki megszólal:
-Ha ezt eléred-feltesz egy elsősegély dobozt a legfelső polcra- akkor nyert ügyed van. Viszont ha nem.....Így jártál!
Kimegy. Én ott fekszem Kardfog hullája mellett és vártam a halált. Ekkor eszembe jut a macséta. Nagy nehezen elvánszorgom érte és azzal lelököm a helyéről a dobozt. Kibontom és bekötözöm a sebeimet. Még mindig nem tudok lábra állni. Odavonszolom magam a padlás feljáróhoz(létra) és felhúzom magam a padlásra. Ott a létrát magam után húzom és lepihenek. Itt maradok holnapig amíg erőt nem gyűjtök és utána elpucolok. Addigis itt leszek mert eléggé szarul vagyok. Elindítok egy elsősegély hívást és reménykedem.

 

[Capt Axon]

Bocs Domotor! De a kordon közelében vadászgatok.

Ismét portyára mentem. A vadász csapatoktól nyugtom van. Valahol az egyik határnál jártam, amikor megláttam egy kis házat.
Odabent pár ember beszélgetett, majd az egyikük megölte a másik kettőt. Aztán elmentek.
Megvártam míg eltávolodnak, majd közelebb mentem a házhoz. Benéztem, odabent pedig láttam egy halott embert akinek a fején volt egy lyuk. Plusz egy másik hatalmas vértócsát, amiben valaki feküdt.
De hol a másik ember? Ha jól tudom ketten voltak.
Ráadásul a véren is érzem a különbséget. Az egyik tócsa egy másik emberé.
Nekiálltam keresgélni, szaglászni, de a sok vér össze zavart. Nem találtam semmit, csak a földön lévő embert.
Így hát jobb ötletem nem volt, vittem a lyukas fejűt.
Aztán irány vissza a fészek felé.

 

[Scarecrow]

Egész este cseszekedtünk a jelentéssel, mire megegyeztem a századossal, vagyis inkább ő velem hogy ne említsük a britteket. így hát említettük a tiszta égboltot és a zsoldosokat, és az abszolút bizonyítékot: Monolitosok vannak a mocsárban, ám számuk ismeretlen...
Röviden tömören ennyi a jelentés.. de persze ez részletesen fejenként 2 oldalba telt... végül is megúsztuk a dolgokat a jelentés leadásával.
Elmentünk aludni, de én elöbb beadtam a páncélruhám a technikushoz javításra... ma bekaptam pár golyót... olyat is ami fel se tűnt: 2 golyó befúródott a vállpáncéllemezek alá...
na mind 1 végül is 8 kor úgy dőltünk be az ágyba mint egy cementes zsák...
...
Reggel viszonylag korán 7 kor keltem. Kimentem felvenni ruhám, de a technikus még mindig dolgozik rajta... az egyik sérült betét beszorult, és azon szenvedett egész éjjel, és még van 2 amit ki kell cserélnie... megtoldottam 2000rel a fáradozásait, és mondtam hogy 9 re legyen készen.
Rábólintott majd újult erővel látott neki a páncéljavításnak...
Fel kéne keresnem a szolgálat Technikusát... elvileg ő a legjobb a zónában a páncélruha készítés/javítás/tunningban. Tőle került ki a szolgálatos bulat, bár gőze sincs a seregnek hogy hogyan, hiszen a hadseregnek csak egy hétre rá érkezett a skat-9es viselet a különleges egységek részére...
a pletykák szerint kitalálta az összetételt, mások szerint a fegyverfejlesztőknél vannak kapcsolatai...
akárhogy is jó lenne elbeszélgetni vele... azonban amíg csapatban dolgozok mint ugráltatott addig szívok...
Addig is kaptam egy M-3as Berril öltözetet sisak nélkül természetesen, de ez van...
Közben a parancsnok újra hívat engem...
hoppá lehet valamit elcsesztem a jelentésben? :S
Bementem kihúzom magam.
- Pihenj!
Nos, feltételezhetem a szolgálatosok jelentései alapján is hogy a jelentésében leírtak helytállóak... és pár óra múlva Yantarba küldöm egy misszióra... eddig elég Prímán végzi a munkáját, az aktájához hűen... De volna itt egy kis személyes kitérő, ha nem esne nehezére Hadnagy. Közben úgy nézett rám az őrnagy mintha csak kérdezné, hogy segítek-e neki.
- Számíthat rám uram!
- Ezt a választ vártam! mondta, majd kicsit mosolyra húzta a száját.
Nos, az elmúlt 1-2 napban történt ez az, és az egyik aggasztó dolog hogy megszaporodtak a mutáns támadások a kordon területén, a stalkerek és a felderítőim sorra tűnnek el, ám tegnap bekapcsolt az egyik felderítő vészjelzése, 20 perce pedig egy stalker pda jelzését vettük nem messze a katona jelétől...
Feltételezem, hogy meghalt már a felderítő, és a stalker is... de Úgy tűnik, hogy a felderítő pda-ja nem a kijelölt vonalon van ami azt jelenti hogy a baka a mutáns búvóhelyén még élt. Szeretném ah kimenne a helyszínre és megölné a mutánst, vagy a mutánsokat!
- Egyedül uram? kérdeztem meglepetten.
- Természetesen nem, másrészt amugy se küldhetem el egyedül, még megsérül és nem tudnám elküldeni Yantarba és ezt nem kockáztatom meg. Főleg hogy külön magát és a századost kérte a feladatra az SBU...
- Hol a pozíció uram? Kérdeztem.
- Itt a stalkeré, és itt a mutáns feltételezett búvóhelye! Mutatott a területre a térképen. - Először a stalkerére menjen hátha elöbb ér oda mint a többi stalker és talál valami hasznosat, vagy nyomokat ami elvezeti a mutánshoz.
- A csapat uram?
- Kint várja a parkolóban egy Uazzal!
- Értettem, majd tisztelegtem és elindultam kifele, de az ajtónál utánam szólt az őrnagy.
- Fiam, én hogyha kérek, akkor adok is ha elintézi ezt a mutánst, Számíthat egy kis meglepetésre a ládájában! csak szóljon hogy milyen fegyver kell és megszerzem!
- Ez jól hangzik uram!
az őrnagy bólogat, majd int, én pedig kiléptem az irodából.
Felvettem a fegyveremet, és hozzá 4 tárat és 2 gránátot, majd hátra mentem a parkolóba.
egy uaz várt, azon 3 katona, egy pedig a kocsi mellet, amint meglátott szólt a többinek, és ő maga vigyázzba vágta magát.
- Pihenj! mondtam, s közben intettem is.
- Hadnagy?
- Igen! önök?
- Krotsenkov Őrmester vagyok! szólt az autó mellet álló.
első látásra leesett hogy 1 túlbuzgómócsing és kettő "nem érdekel hogy mi van" típusú csávóval kell együtt dolgoznom, hacsak 1 küldetés erejéig is... de már érzem hogy fárasztó lesz.
- Inkább pattanjon be és induljunk! Mondtam, mert láttam hogy szóra emeli a száját.
olyan 15 perc autókázás után közel jártunk a stalker pda- jelzéséhez.
A jelzés egy közeli épületből jött.
- Na jól van. hajtson az épület mellé, a többiek: Csőre tölts! Mondtam teljesen nyugodtan...
Amint megállt a jármű a két fickó lepattan és előre szegezik az AK-74eseiket.
én is kiszállta, és élesítettem a karabélyom. az őrmester is kezébe vette az Aksu-t.
- Ti ketten kerüljétek meg az épületet, Őrmester, maga velem jön! Mondtam.
elindultunk az ajtó felé megálltunk a sarkon bevártam a két katonát, míg megkerülik a házat...
felőlük egy nagy ablak esett.
- Fedezzenek! Mondtam nekik halkan, majd előrébb mentem, a két katonából az ablakkal szemben letérdel a másik marad a fal fedezékében, de Puskája befele meredezik.
Beléptem az épületbe... semmi... minden tiszta, a padlón lévő nagy vértócsától eltekintve...
- Tiszta! Adtam ki a parancsot.
ebben a pillanatban Mocorgást hallottam egy szinttel felettem, fel is szegeztem a fegyvert.
- Ki van ott?
nem jött válasz, így újra felkérdeztem.
- Felelj, vagy tűzet nyitok!!
- Ne lőjenek! jött a válasz gyorsan.
- Ne lőjenek, Kérem ne lőjenek!
- Ki vagy?
- Egy stalker!
- Te adtad le a vészjelzést?
- Igen, ti is stalkerek vagytok?
- Nem egészen! feleltem.
- Ezt, hogy értsem?
- Nézz le és megtudod! Feleltem, mire kisebb mocorgást halottam, majd felettem egy szinttel kivillant a stalker feje..
- Bassza meg! És rögvest vissza húzta a fejét, amint meglátott minket.
Az őrmester már emelte a fegyverét, de lenyomtam.
- Itt én parancsolok őrmester, és parancs nélkül nem lőhet! Mondtam felé mérgesen.
- ŐŐőőő igen uram! el..elnézést!
- Ne félj stalker, engem nem érdekel az egész, csupán az hogy mi miatt adtad le a vészjelzést! Mutáns esetleg? akkor milyen mutáns miatt?
Egy kis idő múlva jött a hang...
- Nem mutáns, Banditák! megölték a társam!
- És hol a társad? Kérdeztem.
A fickó újra kinézett, de most hosszabban nézett lefele a vértócsára...
Ránéztem én is a vértócsára közben bólogattam... - Akkor mégis járt itt egy mutáns! Mondtam.
- Sajnálom Kardfog... Mondta a stalker...
Ekkor tűnt fel nekem, hogy hason fekszik és alig alig mozdult.
- Megsérült? Kérdeztem.
A stalker rám nézett és Bólogatott.
- Ellássunk?
- De hadnagy?!? Szólat az őrmester felháborodva.
- Kuss őrmester!
- Nem kell, már elláttam a sebeimet!
- Kibírsz még egy fél órát? Kérdeztem.
- Igen! de miért?
- Van egy kis dolgunk, de Félóra múlva visszajövünk, és elviszünk a kopasz faluba! gondolom nem bánnád!
A stalker meglepett arcot vág, majd bólogatva hozzá teszi... - Jó lenne!
- De... de...
- Az isten áldja meg! Fogja be a pofáját, amíg nem a puskatusommal tömöm be őrmester! Förmedtem a katonára.
Az őrmester kissé összébb vette magát, és kikullogott a a 2 katonát követve mikor elindultam kifele.
Szerintem a stalker is megjegyzi, hogy egy katona a saját társát kussoltatja el, hogy ő rajta segítsen...
Vissza ültünk a kocsiba, és elmentünk a katona SOS helyzetéig.
egy régi fa szélmalom volt a nyugati határon... amit kiszálltunk megcsapott minket az össze sem téveszthető tömény vér és hulla szag...
- Csőre tölts, szerintem itthon van! Mondtam. Ebben a pillanatban hatalmas Ordítás hallatszik, és valami fellök engem meg az őrmestert, aki a kocsi motorházára esik.
é na hátamra estem a földön.
éppen rám lépett... pontosabban a mellkasomra taposott amikor a földön voltam, így a puskát magam fölött tartva elkezdtem tüzelni, amire újabb ordítás volt a jutalom...
a két baka se habozott azonnal lőni kezdtek.
- Tüzet szüntess, Tüzet szüntess! Kiáltottam, majd feltérdeltem.
Lassan néztem a látókörömbe, hátha észre veszem... Közeben az őrmester lemászik a motorháztetőről, ám épp csak lemászott, már megragadt valami, és egy másik katonának hajította... megjegyzem az őrmester nem egy kis darab... tippre olyan 100-120kgs elhízott ducubuci ember...
Az Abakánt kettes sorozatra állítom, és kapáslövést engedtem.
Mire a dög láthatóvá vállt, és térdre rogyott, de abban a pillanatban a másik katonának rohant.
Felkapta a másik katonát, és rohant tovább, majd elhajította úgyna úgy mint engem tegnap az a dög... de ezt mintha most kimérte volna.. a katona pont egy anomáliába esett.. a katona felrepült a magasba, majd reccsenéssel érkezett a földre.
Ekkora mutáns felém fordul, és felém meredezteti a csápjait.
- Ismerős vagy te dög! Ordítottam, majd célkeresztbe vittem, de addigra felvette a láthatatlanságát...
a következő pillanatban a kocsi oldalának csapódtam...
a fegyver kiesett a kezemből én pedig eszméletemet veszítettem...
...
Nem tudom mikor de felébredtem a testemen kereszteb fekszik az egyik katona holtteste...
kicsit férre toltam a lábait, és éppen látom a mutánst ahogy az őrmestert elkezdi szipolyozni a csápjaival.
Kicsit, de tényleg éppen hogy csak megmozdultam, a mutánst máris felém nézett, és eldobta az őrmestert, és felém indult.
Lekapta rólam a katona hulláját, és megfogva a ruhám,nál, felemelt a levegőbe, majd hozzá vágott a falhoz...
ájultságot tettettem azonnal, ám a kezem éppen a késem felé esett... ami a hátam mögötti tokban volt, kioldottam a kapcsot és megmarkoltam a kést.
Közelebb hajolt, és a kezét a fejemre tette, majd oldalra döntötte a fejem, hogy a nyakamba bele haraphasson, ebben a pillanatban elkaptam a kezét, és kifordítottam majd a másik kezemmel a tenyerébe állítottam a kést a markolatig.
ettől a mutánst, meghátrált de rögtön csapni készült a mancsával, de ezt kikerültem, és elugrottam a jobb sarokba ahol egy vaslapát volt.
Megfogtam, majd a felém közeledő Mutánst fejbe vágtam vele egyszer, majd lábon vágtam az élével, majd megint teljes izomból pofán vágtam ami által leírt egy 180 fokos kört és pofára esett...
Előszedtem a két gránátot, és éppen kibiztosítom, amikor a mutáns, hozzá nem megszokott mozdulatot tett... kirúgta a lábam a lábával, így a hátamra estem a szegecs a kezemben a gránát, meg elgurult.
Átfordultam a hátamra és és felkeltem és elkezdtem kifele Sprintelni, de a Mutáns is mozdult.
A következő pillanatban berobbant a két gránát és a robbanás kivetett engem és a mutánst a malommal szembeni területre...
a malom alja teljesen szétrobbant, a következő pillanatban felénk dől...
De nekem minden erőm elszállt, akkor a mutánst, megfogott és elhajította a kocsiig, a fatákolmány meg a mutánsra dőlt....
Kellet egy perc mire feleszméltem, egy ideig néztem a romokat, de semmi se mozdult...
...
Miért mentett meg? Gondolkoztam miközben hazafele tartottam a kocsival...
Nem jöttem rá... Útközben felvettem a sérült stalkert, és letettem a kopasz faluba... ő is rácsodálkozott...
Hát igen... mellettem hullanak a társak...

 

[Capt Axon]

Nyugodtan szunyáltam a fészkemben amikor emberzajra ébredek. Egy emberi tákolmány áll meg az udvaron és kimászik belőle 5 ember.
Mindegyik növények pompájában. Na erre nem számítottam. Itt az idő hogy átköltözzek, amíg el nem csendesedik a környék. A emberek megindultak a fészkem felé. Nyilván érzik a hullaszagot.
Ez így nem lesz jó. Úgy látom nincs más választásom, meg kell őket ölnöm.
Álcázom magam és kifelé indulok.
Aztán közelebb lopózok az első kettőhöz, majd feldöntöttem őket. Amint földet értek, az egyiküknek a mellkasára tapostam.
Valahogy ismerős volt nekem ez az ember. Mintha már találkoztunk volna.
Aztán amíg ezen agyaltam, addig a lábam alatt fekvő ember felém szegezte a halálos vasat és a pofámba dörrentett vele.
Iszonyúan fájt tőle mindenem. Rendesen égetett. Most már emlékszem. Ez az az ember, aki legutóbb a csápjaimat bántotta.
Na most megkapja a magáét!
Amikor már az összes ember durrogtatott, én a nagyobb darab fickó felé osontam.
Amint abba hagyták, megragadtam a tákolmányról lekászálódót, majd hozzávágtam a társaihoz.
Erre ismét éles fájdalom hasított a hátamba, ettől térdre rogytam.
Aztán erőt vettem magamon és ismét a nekirohanós taktikát alkalmaztam. Láttam ahogy az egyikük egy láthatatlan csapda előtt áll. Kiváló alkalom. Nekirohantam, majd vittem egyenest a csapda közepébe.
Amint elég közel értem elhajítottam az embert, aki egyenesen a csapda közepébe repült és ezzel szörnyű halált halt.
Míg a többi ember kába volt, addig új fő prédám felé fordultam. Mint amikor először találkoztunk akkor is felé biccentettem egy kis fenyegető morgást, amire egyből felfogta, hogy mire célzok.
Rögtön felém emeli a vasat de addigra én már álcáztam magam, majd odarohantam és egy jó erős csapással nekivágtam a saját tákolmányának. Annak az oldala be is horpadt.
Most kiesett a vas a kezéből, de attól még figyelni kell. Több trükköt is tartogat, mint a múltkor.
Erősen figyeltem, de most nem mozdult. Valószínűleg végre kimúlt. Akkor jöjjön a jól megérdemelt jutalom.
Bevittem a halott embereket a fészekbe ott pedig a többi hulla közé dobtam őket.
A "barátomra" még rá is dobtam az egyik halott társát. Így biztos nem fog ficánkolni, ha még egyáltalán van benne élet.
Aztán erre nekikezdtem az egyiküknek, amikor a szemem sarkából mozgást láttam. Megláttam ahogy a barátom megmozdult. Ezek szerint még mindig él.
Akkor most elintézem. Elindultam felé, letéptem róla a másik hullát, majd felemeltem és a falhoz vágtam, amilyen erősen csak tudtam.
Ettől szerintem elájult, mert nem láttam ismét mozdulni. Odamentem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy biztosan eszméletlen, de a csalárd ismét becsapott és a kezembe vágott egy éles vasdarabot.
Ettől iszonyúan feldühödtem és már készültem hogy csapjak a másik kezemmel, de a sérülésemtől lelassultam, ezért sikerült kikerülnie.
Aztán felkapott valamit a földről és arcon csapott vele. Aztán az élesebb részével a lábamba vágta.
Aztán ismét képen vágott, de olyan erősen csapott hogy a földre estem.
Aztán matatott valamit, de amíg a földön voltam használtam azt, amit egykor egy áldozatomtól tanultam.
A lábammal rúgtam az ő lábára, amitől elesett.
Aztán hirtelen azt veszem észre, hogy az ember kezéből két valami gurul ki. Amint ezt látja azonnal futni kezdett.
Nekem se kellett sok, futottam utána. Aztán hirtelen egy hatalmas morajlás, majd tűz mindenütt és egy hatalmas erő kitaszított a fészekből.
Mind a ketten kint feküdtünk a lángokban álló fészek előtt. Aztán az építmény, amiben a fészek is helyet foglalt, felénk kezdett dőlni.
Én futásnak eredtem volna, de az ember nem bírt felállni se.
- Azt már nem! Én végzek vele! - Gondoltam magamban, majd megfogtam az embert és kihajítottam a tisztásra, a szekerük elé.
De én már nem tudtam időben elmenekülni és az építmény rám dőlt. Ettől én ájultam el.

Később amikor magamhoz tértem, az ember már rég eltűnt a borzasztó gépével együtt. Láttam ahogy a fészek romokban és lángol.
Több heti munkám veszett oda. Ráadásul a távolban közeledő embereket láttam. Zöld ruhásokat.
Biztos a hatalmas robbanás csalogatta őket ide.
Jobb lesz eltűnnöm. Könnyedén kivágtam magam a romok közül és még mielőtt megláttak volna az emberek, gyorsan álcáztam magam és futásnak eredtem.

Szépen esteledett, mire elértem jó messzire a fészektől. Egy alagúthoz értem, ami állítólag az emberek szerint sötét völgynek nevezett területre visz. Itt egy ideig talán meghúzhatom magam, amíg egy időre el nem csendesedik a környék.
Persze előtte kihúztam a kezemben lévő vasat, amit az az ember vágott bele. Rögtön el is dobtam, aztán egy kis pihenés után elindultam az új terület felé.

 

[Scarecrow]

Vissza térve a bázisra a parancsnok már kint várt és a százados is ébren volt.
Leparkoltam és oda mentem az Őrnagy elé.
- Feltételezhetem, hogy újabb 4 ember meghalt? Kérdezte az őrnagy rosszul rejtett ingerültséggel.
- Sajnálom uram, de igen!
- Legalább megölte a mutánst?
- Igen uram!
a parancsnok egy ideig gondolkozott majd mormogott valamit, hogy legalább már nem veszít többet...
- Jól van, menjen be a raktárba Mondja meg az ellátmányosnak, hogy engedélyt kapott a különleges raktárra tőlem! mondta, majd megfordult és bement az irodájába.
Én egy ideig álltam, majd elöbb inkább a technikushoz mentem, mivel az órámra pillantottam és negyed 10 volt...
Felvettem a páncélruhát, ami immáron teljesen ki volt javítva, és kaptam két plusz betétet a karomhoz.
Átmentem a beszerző tiszthez.
Amint beléptem a beszerző, meg is szólított.
- Hadnagy! Lőszert akar vételezni?
- is- is... de inkább új fegyvert választanék.
hm?
- Engedélyt kaptam a parancsnoktól a különleges raktárba!
egy ideig néz maga elé össze kulcsolt kezekkel... majd végül Felnyitja a pultot - Rendben kövessen!
Bementünk egész hátra, majd a padlón felnyitott egy csapóajtót, és a világítást felkapcsolta.
- Itt van lent minden, válasszon kedvére! Mondta, majd vissza sétált a helyére...
lemásztam, majd kicsit meglepődtem... halmokban álltak a fegyveres ládák, tele AK-47esekk meg 74esekkel 50kgs lőszeres ládák is egymáson halomban, elkezdtem közöttük sétálni, lassan elértem a nyugati Blokk fegyvereit... trs-ek, Famasok, L85ösök, M4esek... Még 2 láda G36os is volt lent...
te jó ég... a stalkerek úgy tartják hogy a fegyverbehozatal csak egy részét tudja lefoglalni a hadsereg... ha ez csak egy kis része akkor mekkora mennyiség van forgalomban a zónában?
Végül elértem a nehézfegyveres részre a lassú, de szemet gyönyörködtető barangolásom során...
RPG-7esek hozzájuk rakéta több ládában... a sarokban 3 forgótáras gránátvető ám előttük Helyezkednek el a géppuskák... Lefoglalt keleti, és nyugati géppuskák 4 PKM 5-6 RPK és PRD majd utána a nyugati... 2db M60as és egy M249 para... ilyet sokat láttam Irakban... ott piszkosul hasznos társ volt a "hétköznapokban"
De most még inkább "könnyebb" fegyverzetet Próbálgatok, tehát vissza sétáltam a karabélyok közé... a nyugati oldalon kerestem egy bizonyos fajta fegyvert... meg is találtam 1 dobozzal volt belőle... FN FNC.
Kivettem egyet, majd hozzá kerestem Tárakat, és Lőszert... össze markoltam 7 tárat, meg egy rakás ömlesztett lőszert.
a lőszerek közelében megtaláltam a pisztolyokat, de mind ilyen kis tücsök volt... nem vettem belőle.
Inkább kerestem még egy fegyverszíjat az FNC-hez. sajnos nem találtam...
az idő is már fogyóban volt háromnegyedet jelzett az órám, így elindultam kifele.
Felmásztam, közben lekapcsoltam a villanyt, és Kimentem előre.
- Látom megtalálta amit keresett, egyéb mást? Kérdezte a beszerző.
- 3 támadó, és 5 védekező gránát kellene! valamint... nem tudtam befejezni, mert közbe vágott:
- Elnézést hadnagy, de csak 5 gránát lehet egy katonánál!
- Jól van akkor 3 támadó 2 védekező! és nem tudna fegyverszíjat adni a fegyveremhez?
- Nem tárolunk nyugati fegyverzethez kiegészítőket, max amit lefoglalunk, de ah ad valamit a véleményemre, akkor nyugodtan ráteheti ezt is! Mondta, és elővett egy szabvány fegyverszíjat.
Ráerőszakoltam nagy nehezen a fegyverszíjat a fegyverre, majd a vállamra vettem.
addig az ellátmányos kitette az 5 gránátot, elraktam azokat is.
- Mást? kérdezett az ellátmányos.
- Nem, kösz! mondtam majd megfordultam és kisétáltam.
- Hadnagy 1 perc és indul a gép jöjjön már! Ordít felém a Százados a Helikopter mellől.
Odasprinteltem a géphez és felugrottam rá, majd le ültem.
A gép Felszállt, majd megfordult, és elindult a Yantarba...

 

[domotor]

Fent fekszem a padláson. Hangokat hallok. Lenézek, katonák. Barátságosabbak mint gondoltam. Azt mondták hogy visszajönnek értem. Megvártam őket. Majd egy ember jött vissza és vitt el kopaszfaluba. Nem akartam bunkó lenni így nem kérdeztem meg mitől de rohadt büdös volt. Mintha egy hullát raktaok volna a táskájába, ilyen hulla szag vagy mint a vér mikor megalvad. Visszavitt kopaszfaluba és letett. Ott elkezdtek gyógyítani. Levittek valami földalatti helyre és ott kezdtek el helyrerakni. Mivel volt nálam 1000 rúbel plusz ezért valami követ is raktak a sebemre. Három napig kell lábadoznom. Addig alszom. Mostmár tudok járni a kő miatt de csak bicegek. Addigis átnézem a felszerelésemet. Semmi nincs meg. Csak egy macséta meg még 100 rúbel. Pénzt is kellene keresnem. Majd kitalálok valamit. De addigis meg kellene gyógyulnom. Kitaláltam a tutit. A banditákat kopasztom meg. Ahogy elnéztem a fegyvereiket(AK, Chaser sőt még egy egyedi AMD is volt ott) van pénz a háznál. Addigis itt elpókerezgetek a többiekkel.

 

[Klau]

Új karakter
Reggel érkeztem a helyőrségre, az ellátmányt szállító teherautón négy újonc társammal együtt.
Állítólag nem a legjobb ómen, ha egy frissen végzett tisztet a zónába osztanak be.
A teherautóról természetesen nekünk kellett lepakolnunk. Tizenkét ötven kilós faládát kellett a közeli laktanyába vinnünk, aztán beosztottak minket egy-egy szobába.
Abból a reményemből, hogy a beosztás során a nemeket is figyelembe veszik, hamar ki kellett ábrándulnom, ugyanis hét szobatársam férfi volt, és csak egy nő - hat ágyon.
Amikor beléptem a szobába, páran konzervet ettek, egy atlétás baka balalajkán játszott, egy társa gitárral kísérte, és énekeltek.
A katonanő egy rongyon feküdt a földön és olvasott. Letettem a kincstári táskámat egy üresnek látszó fémszekrény elé, mire feltűnt, hogy elhallgatott a zene.
Négyen hozzám léptek, hogy üdvözöljenek, ezen felbuzdulva a többiek is követték őket.
- Isten hozott a Pokolban! - hallottam több szájból.
- Hogy hívnak?
- Gyere, ülj le!
- Igen, ülj le közénk!
Előkerült egy üveg vodka, és az asztalhoz ültünk.
- Újonc vagy? - kérdezte egy szeplős srác. Ránézésre elég nyurga alkatú volt, valószínűleg ő is friss még itt. Később megtudtam, hogy "Kölyök" a beceneve.
- Igen, nemrég végeztem.
- Látjuk. Hogy hívnak?
- Anasztázia Pavlovics Csernova.
- Orosz vagy?
- Igen, misszióban vagyok itt. Ötünket küldtek ide a hadseregből, baráti gesztusként Ukrajna felé. Állampolgárságot is kaptunk.
- Hány éves vagy?
- Csak huszonhárom.
- Haha. Akkor egykorú vagy a mi Ányánkkal. Ánya, hé!
- Elaludt, hagyd!
- Mesélj a családodról!
- Édesapám is katona volt. Az ő apja is. Katonacsaládból származom, fiatalkorom óta erre a pályára készültem. Édesanyám zongorista volt.
- Volt?
- Meghalt, mikor három éves voltam.
- Részvétem.
- Ja, részvétem.
- És, mi leszel ha nagy leszel?
- Hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Ööö... Támogató mesterlövész, támogató géppuskás, sötöbö? Mi szeretnél lenni?
- Én nem szeretnék. Az leszek, aminek megfelelőnek találnak.
- Jó hozzáállás.
Elfogyasztottunk két üveg vodkát, és némi vörösbort is. Úgy fél óra után hagyták, hogy kipakoljak a táskámból, és befejeztük a beszélgetést.
Megegyeztünk, hogy megkapom a szekrényt, ami elé lepakoltam. Nem sok mindent hoztam. Pár ruhát, a PDA-m, íróeszközt, könyveket, és egy tükröt, amiből egy vállig érő fekete hajú, kékszemű nő nézett vissza rám.
Sokat változtam az elmúlt három évben, de ez nem számít. Alkalmazkodtam a hadsereghez.
Reggel kezdődött meg a kiképzésem utolsó pár napja, aminek az elejét még Oroszországban végeztem el. Egy éles lövészet, és az utolsó alkalmassági teszt, miután megkapom a fegyvernemem.
A lőtérre mentem a négy másik orosszal, ahol egy százados várt minket.
- Sorakozó!
Gyorsan felfejlődtünk.
- Tartunk egy névsorolvasást, aztán nem szarozunk és belevágunk. Két napon belül meg kell lennünk, szükség van magukra a terepen.
A névsorban én voltam az utolsó, úgyhogy meg kellett várnom, míg mindenki végez. Kis gyomorgörcsöm volt. Az asztalhoz léptem, ami mögött egy főhadnagy állt.
- Tárazza be és biztosítsa ki ezt a fegyverrt! - mutatott egy Ak-74-re.
Biztos kézzel felemeltem a fegyvert, és elvégeztem az ezerszer begyakorolt mozdulatsort.
- Kiváló. Most álljon a lőálláshoz, és ereszkedjen térdre. Jó. Ellőhet tíz lőszert bemelegítésként. A következő húsz már élesben megy.
A tízből tíz találta el a céltáblát, amiből hat a közepéhez közel csapódott be.
- Figyeljen, és mehet, amikor jónak látja - figyelmeztetett a főhadnagy.
Közben a százados is mellém lépett, szemmel láthatólag felkeltette a figyelmét az eredményem.
Biztos kézzel ráfogtam a fegyverre: Ezt nem szúrhatom el.
Az izgalom két percig tartott, aztán szembesültem az eredménnyel: Húsz találat.
- Szép sorozat. Most jön a második rész - foglaljon helyet itt az asztalnál, és töltse ki ezt a tesztet.
A teszt miatt aggódtam leginkább, de a vártnál könnyebb volt. Belekérdezett a rangjelzésekbe, jármű- és fegyverfelismerés, harcászati kérdések... Egy óra alatt töltöttem ki a tízoldalas feladatsort.
- Remek, köszönjük. Délután értesítjük a továbbiakról - a százados kezet fogott velem, majd szélnek eresztett.
A társaim nem vártak meg, így hát egyedül ballagtam vissza a szobába. Egyedül Ánya feküdt az ágyon egy könyvet olvasva, a többiek odakint kosaraztak.
- Heló - köszöntem, mielőtt leültem mellé az ágyra.
- Szia. Ánya Katko a nevem.
- Én Anasztázia vagyok.
- Igen, hallottam rólad. Te vagy az az orosz, ugye?
- Igen, én lennék. Mit olvasol?
- Sztrugackij fivérek. Talán te is ismered.
- Két könyvet olvastam tőlük, de anyira nem áll közel hozzám.
- Én szeretem.
Egészen délutánig csevegtünk. Ánya gitározott is egy kicsit, amit én sikertelenül próbáltam leutánozni.
Végül a megbeszélt időpontban a százados irodájába fáradtam.
- Elsőként érkezett, tizedes. Itt vannak az eredményei - szólt, majd átnyújtott egy lapot.
Kiváló eredménnyel zárultam. Lélekben hatalmas kő esett le a szívemről.
- Mint látja, a vizsga jól sikerült. Mind az elméleti, mind a gyakorlati része. Az eredményei alapján választhat magának egy fegyvernemet. A lehetőségeit a lap alján találta.
A teszteredményeim révén elég sok feladatkör közül választhattam.
- Rohamlövész. - mondtam végül elég szárazan.
- Rendben... itt írja alá - nyújtott át egy papírt rövid keresgélés után. - Menjen a fegyvertárhoz a papírral, ahol megkapja az új felszerelését. A régi gyakorlóját le kell adnia.
A fegyverraktárhoz mentem, ahol új ruhákat kaptam, egy dobozban. Ezt kibontottam, és a tartalmát a szekrényemben helyeztem el.
A nap hátralévő részét Ányával ütöttük el, majd aludni tértem.

 

[domotor]

Reggel fura dolgot éreztem. Megjavult a lábam. Már tudok járni. A kő megtette a hatását. Már jobban vagyok. Tudok járni is meg minden. Felkapom a cuccomat és a dokumentumokat meg a fegyót majd lelécelek. Csak egy macsétával nem húzom sokáig. Ki kell pakolnom valakit. Keresek is egy helyet ahol rajtaüthetek valakin. Átmegyek megint a szeméttelep felé de most át is érek. Ott a legszebb álmom teljesült. Gyönyörű nagy buckák, rejtekhelyek, a közeli roncstelepen még külön öröm tartózkodni mert annyi roncs meg szemét van ott hogy ha ott megbújok senki nem talál meg. Ez egy valóra vált álom. Körbe is nézek. Ahogy elnézem korai volt az öröm mert radioaktívak a dombok. A roncstelep azért még itt van. Itt tornyokban állnak a kocsik és egy csomó rejtekhely van itt. Kezdjük is a terepszemlét. Itt van egy nagy oony és oda felmászok. Onnan körbenézve találtam egy bandita tábort 5 banditával. Ezek kellenek nekem. Most hasznát veszem a gerilla kiképzésemnek. Körbenézek és felállítok egy csapdát. Körbenézek de ahogy látom nem kel bajldnom mert egy UAZ-ban találtam 3 medvecsapdát. Ezek kapóra jönnek. Három út vezet át a szeméttelepen. Mind a háromra rakok egyet. Aki bejön az nem jut át. Jöjjenek csak a banditák majd adok én nekik. Átkutatom mégjobban a helyet és előguberálok egy fél méteres láncot. A macsétám a medvecsapdák és a lánc jól jöhet majd. A láncot úgy tekerem föl hogy ne csörögjön amíg megyek majd felmegyek körbenézni. Látom, 4 bandita tart errefelé. Mind egy úton jönnek. Lemegyek és felmászok egy kocsi tetejére. Onnan átmászok egy buszra onnan meg guggolásban megyek tovább amíg el nem érem őket. ott lelapulok. Pont a csapda előtt vannak. Mögéjük kerülök és pont egy busz alatt állót kapom el. A lánccal elkapom a torkát és felhúzom a busz tetejére ott meg elvágom a torkát. Átmegyek egy másikra onnan egy harmadikra és a másik oldalra jutok. Ott megnézem mit csinálnak. Megijedtek. Hallom ahogy beszélgetnek:
-Mondom! Egy vérszopó! Az tanyázik errefelé! Mind meghalunk!
-Nyughass már! Semmi baj nem lesz.
-HOL VAN VASILIJ AKKOR?
-Visszament.
-Mi is tegyük ezt!
-Nem tesszük.
-Akkor menj a kurva anyádba! Én vissza megyek!
Elkezd rohanni a tábor felé de az akivel veszekedett lelőtte.
-Hülye. Indulás tovább!
Mennek de az egyikük belelép a csapdába. Eltörik a lába és elesik. A maradék kettő fedezékbe vonul. Az egyik az én oldalamra a másik a másik oldalra. Az én oldalamon lévő eléggé be van szarva de a másik nyugodt. Aki a csapdában van az ordít és vonaglik. Előveszem a macsétát és afölé kerülök aki az én oldalamon van. Leszúrok és a fejét eltalálom. Azonnal meghal. Leugrok a fedezékébe és felkapom az AK-t amit szorongatott. Még mindig nehézkesen használom ezért csak célra tartok és oda eresztem a tárat. Csak a kezét találom el. Kiesik a fegyver a kezéből és elkezd rohanni. Én utána iramodok de nem kell rohannom mert belelép a csapdába. Hasra esik. Nyúl a pisztolyért meg célra tart de lecsapom a kezét. Ott van kéz és most már fej nélkül is. Levettem a táskáját, átnéztem a zsebeit és megyek a többiért. Mind az ötöt átnéztem és a fegyvereket felvittem a magaslesre. A még élőt akit csak elkaptam azt beszivatom. Megmutatom a banditáknak hogy kival van dolguk. Ruhával bekötöm a száját és megkötözöm majd beleteszem egy nagy zsákba. A zsák száját bekötözöm és megvárom az estét. Este a banditák táborhoz megyek és a zsákot felkötöm a tűz fölé. Majd lelécelek. Valahogyan kiszabadult és elkezdett ordítozni. Mire odaért mindenki már kiszakadt a zsák és a delikvens a tűzben pihent. Otthon átnéztem a cuccokat és észreveszem, egyiknek a markolatán vörös csillag van. Kommunisták. A franc essen beléjük már itt sem hagynak békén? Na mindegy. A lényeg már meg vannak. Végük. És egy darabig nem merészkednek ide. Reggel lenézek, egy üzenet van a kapura rakva. Lemegyek és felkapom majd rohanok vissza a magaslesre. Olvasom:
-Jónapot! Itt az Új Lenini út követői. Kérjük hagyja el a roncstelepet mi megfizetjük a díjakat! Csak kérem Hagyjon fel ezzel!
Egy tollat találtam az üzenet mellett. Visszaírtam:
-Tuskó komcsi barmok! Szarok a pénzetekre! Nem mozdulok el innen!
Nehogy már ők pofázzanak! Most szívnak. Ők szivatták a családomat mikor még fiatalok voltak most ők jönnek. Visszateszem a levelet és visszamegyek a magaslesre. Még kémlelem a terepet majd ledőlök és próbálok kifundálni valamit.

 

[Scarecrow]

félórás repülőút után megérkeztünk Yantarba. egy tudóskülönítmény fogadott minket, akik bekísértek minket a bunkerbe.
Egy öreg tudós fogadott minket.
- Áááá örülök hogy megérkeztek és köszönöm, hogy megmentették az asszisztensemet Kruglovot... Ő vezette a tudósokat a mocsárban! tette hozzá.
- Nincs mit, de ha kérhetném térjen a lényegre, sietünk! Mondta a százados.
- Óóóó elnézést, a parancsnokuk nem mondta mi lesz a dolguk? Kérdezte a tudós.
- Északra menni! felelte a százados szűkszavúan.
- No igen, de északra nem olyan egyszerű eljutni, a mutánsok csak a baj egyik fele! A másik egy általunk már régóta vizsgált Pulzáló jelenség!
- Ezt kifejtené? Kérdeztem.
- Az agyperzselő! Már ahogy a stalkerek hívják! Mi leginkább a a tudományos megnevezést használjuk: Pszichikus sugárzás!
- Elnézést Dr...
- Sakharov! Dr. Sakharov!
- Elnézést Dr. Sakharov, de elmagyarázná, hogy miben szab ez gátat nekünk?
- Eddig 2 lehetséges út van Eljutni a Vörös erdőbe és azon túlra, ám mind a kettő zárva van Pszichikus sugárzással!
- És ez miben állít meg minket? Helikopterrel túl juthatunk rajta nem? Kérdeztem.
- Erre a dologra nem úgy kell gondolni mint egy falra... inkább mint egy mezőre amire ha belép az illető, pár percen belül hamuvá ég az agya! olyasmi hatása van mint a Kisugárzásnak, csak kevésbé koncentrált a hatása... és meg kell mondanám, hogy a levegőben is ugyan olyan hatása van! sőt... ez a bizonyos mező zavarja a Műholdas képet, így azt se tudjuk mi van azon a területen, ám be tudtuk határolni, hogy mégis mekkora területeken helyezkedik el ez a sugárzás, sajnos mind a két mező akkora, hogy ellehetetleníti az átkelést északra! Fejtette ki a doktor.
- Tud adni esetleg valami védelmet? Kérdezte a százados.
- Nos, mint említettem már régóta foglalkozunk ezzel a Pszichikus eredetű sugárzással, és készültek egyes fajta védelmek, de ezek mind ezidáig kudarcot vallottak, ám az útólsó ilyen Prototípus biztató jeleket mutatott Mikor az általunk felbérelt stalkernek sikerült bejutnia a közeli gyár egyik épületéhez... sajnos túl nagy volt az interferencia, hogy kivegyük mit mondott, de valahogy sikerült a sugárzást lecsökkentenie elviselhetőre negyed óráig, ez alatt a stalker azonban nem jött vissza, hanem a csapata átment a gyáron és átmentek az északi területekre a Prototípussal együtt!
- Ez rajtunk nem segít, hacsak nincs még egy prototípusa!
- Nem uraim valóban nincs még egy prototípusunk, de a stalker leközölt egy két információt, mielőtt eltűntek, van a stalkernél egy dokumentum amit a gyárban talált, a dokumentumból olvasottak alapján, feltételezzük hogy a zóna délebbi régiójában van 2 labor, amiben Ezzel a mezővel kísérleteztek!
Azokban a laborokban található dokumentumok segítségével újabb és talán sokkal jobb védelmű Prototípusokat állíthatunk elő!
- Értem, hol vannak ezek a laborok?
- Százados úr, tudatában vagyunk annak, hogy az új parancsnok hogy úgy fogalmazzak humoros alkat, de mi tudósok vagyunk, így kérem ne viccelődjön!
- Tessék? Horkant fel a százados.
- Errr... önök nem tudják? Kérdezett a doktor végül belátva a tényeket.
- Nem! Feleltem.
- Elnézést, úgy tudtam a volt parancsnokuk tájékoztatta önöket a feltételezhető laborok helyzetéről!
A százados rám nézett, én meg rá... Kuznyecov, te rohadék! Mormogta halkan a százados.
- Tessék? kérdezett a tudós.
- Semmi, Köszönjük az információt! Mondta, majd elindult kifele, én meg utána.
Kint újra felszálltunk a helikopterre.
- Pilóta, vissza a bázisra! Mondtam.
- Megkapták a szükséges Információt? Kérdezett vissza.
- Tessék? Kérdeztem.
Azt hiszem itt az ideje, hogy beavassuk őket! Szólalt meg a másodpilóta, majd levette a pilóta sisakot.
Krinyos Gronyev Százados vagyok az SBU-tól, Ő pedig Darik Sidorov százados!
- Szintén SBU! Felelte a pilóta.
- Elnézést uraim... mondta a másodpilótának álcázott SBU tiszt felénk - De ez a küldetés szigorúan tudás bázis alapú! egyenlőre nem tudjuk kiben bízhatunk!
- Mi köze az SBUnak egy Vörös erdőben lezuhant géphez? Kérdezett a Százados.
Nem felelt egyik se, és leesett a tény...
- Hadd tippeljek! az csak megtévesztés volt! Nem is külföldiek voltak!
- Jól tippelt hadnagy! nem a RAF gépe zuhant el a vörös erdőben!
- Az igazi ok, hogy már jó ideje szeretnénk eljutni az erőműhöz, ám mostanában történt furcsa események sorozata miatt az SBU úgy döntött, hogy kiakarja vizsgálni, hogyan lehetne északra jutni és közben megtudni kiben Bízhat!
- Ezt hogy érti? Kérdeztem.
- Nézze hadnagy! Tudjuk, hogy Kuznyecov áruló volt, de nem egyedüli, vannak téglák az SBU-n belül is, ezt egy Szolgálatos tiszt a kihallgatásakor mondta el!
- Az őrnagy tud a misszióról? Kérdezte a százados.
- Igen, ő is egy beépített SBU tiszt, őt azért küldtük, hogy a helyőrségen szimatoljon körbe a lehetséges téglák után!
- És mi a következő Teendőnk? Kérdeztem.
- Megkapták a szükséges információt?
- Igen... részben! Mondta a Százados.
- Hogy értve "részben"?
- Az okostojások szerint csak Kuznyecov tudta a Koordinátákat!
- Hmmm... ez esetben most két lehetőségük is van elindulni!
- Hogy? Kérdeztem.
- Vagy a szolgálatos tisztet keresik meg, az ön volt célpontját! Nézett rám a "másodpilóta" ő lehet, hogy csak közvetett bizonyítékkal tud szolgálni!
vagy az egyik "áruló" szabadságosnak állt tisztünket, Dirvij Hadnagyot! Utóbbi közvetlen tudta, hogy hol a labor! De ő róla jelenleg semmit se tudunk...
- Legyen a szolgálatos! Mondtam Koslov felé nézve.
- Legyen az! Mondta, teljesen lehibernálva... Látszott rajta hogy ő mint katona nincs hozzá szokva az ekkora összeesküvéses elméletekkel ellátott missziókhoz.
- Rendben, akkor önöket most vissza visszük a bázisra, Kezdjenek nyomozni az északra vezető út megnyitásihoz kapcsolódóan! Ha téglát találnak a sereg köreiben, azt jelentsék az őrnagynak, de csak az Őrnagynak! Mondta a Pilóta, majd elindították a helikoptert, és elindultunk vissza a bázisra...
...
Út közben gondolkozóba estem...
Te jó ég... itt gondoltam hogy csak majd harcolhatok SBU kötelezettségeim nélkül, de csak nem hagy békén az SBU... csak azt akarja itt is, mint amikor a briteknél tanultam... Kémkedjek!

 

[ColdBlood]

Nem pihentünk nyugodtan, mert kint mászkált valami, még ha nem is volt hangos. De akkor se tudtam tőle aludni. Szeráf figyelte, szerinte csápos volt. Hajnalban szépen lassan kimásztunk, a lénynek semmi nyoma, remélhetőleg tovább.
A közeli domb tetején volt egy majorság. Megnézzük közelebbről. Már látni is lehet a falat ami a raktárat veszi körbe. Remek körbe semmi sincs ami magasabb lenne, szóval ha vannak bent akkor nem sűrűn nézünk be. Majorság üres volt, találtunk itt egy kisebb táborra utaló jelet. A tűzrakó hely , körülötte cigi csikkek, egy két vodkás üveg. Elindultunk a fal felé, de még éppen időben a fák takarásából, megláttam egy őrtonyot, vagyis annak egy részét.
- Várj csak Szeráf, ott egy torony.
- És ?
- Nem szívesen lövetném le magam.
Halkan felkapaszkodtam a fára, majd meg néztem magamnak az a tornyot, sehol semmi. Úgy látszik tiszta, nincs mitől félni. Mászok lefelé, mikor még egyszer vissza pillantok, a torony másik belső oldala felől elő sétált valaki, a franc szóval vannak bent. Ha jól látom akkor katona. Lemászok, Szeráf közben odébb ment és ő is már távcsővel kémleli a környéket. Oda megyek hozzá.
- A toronyban vannak. Szerintem katona.
- Igen látom ott van egy másik torony is, és két perce ment be hat katona. Tehát a katonaság felügyeli a területet. Magyarázta Szeráf.
- Zseniális, micsoda következtető készség.
- Kuss!
- Hehe
- Ne röhögj inkább mond hogy legyen tovább, körbe semmi lehetőség hogy benézzünk. De Maxnak jó lenne mondani is valamit azon kívül hogy katonák vannak bent. Legalább egy megközelítő összeget.
- Majd éjjel megpróbáljuk, újra.
- Meg vagy te húzatva, és ha a seggedbe durrantanak a lövészek, tudod éjjel látó.
- Akkor mond hogy te hogy gondolod, kedves Szeráf.
- Szerintem menjünk, majd azt mondom hogy sok katona van bent.
- Nahát, ez aztán megközelítő összeg...sok...
- ha nem tetszik akkor menj és nézz be, sőt ha már arra jársz kérhetsz egy listát is az itt szolgáló katonákról. Vagy ha gondolod akkor mond meg nekik hogy tűnés, mert jönnénk mi. Hülye vagy már megint.
- Higgadj már le kölyök, ne idegeskedj már ennyit.
Rám pillant, majd hirtelen az állam biggyeszt egy jobb egyenest.
Seggre huppanok a gugolásból. Mozgatom az állkapcsom.
- Ezt még visszakapod...
- Hehe, ez jól esett. Untam hogy annyit magyarázol.
Majd az ölembe dobta a kártyát. Én meg szépen zsebre tettem.
Felállok, Szeráf meg elindult vissza a busz felé.
- Hé, szerinted nem kéne körül nézni erre felé. Hogy mégis milyen környék ez.
- Egyszer már jártam erre, nem messze van egy falu, akkor teljesen üres volt.Arra...majd egy dombos rész felé mutatott...ott van egy átjáró a vörös erdőbe. Sokat harcolt arra felé a Fantom.
- Ja már megint jössz ezzel a Fantom emberrel. Nem is létezett, vagy ha igen akkor kitalált egy sztorit és bevált neki.
- Fater, ez igaz, ezek megtörténtek. Itt harcoltak hárman.
- Kik hárman ?
- Fantom, a szolgálatos, és egy katona.
- Tényleg hihető, hárman párban mi ?
- Bebizonyítom neked hogy igazam van.
- Epekedve várom. Gúnyolodtam vele.
- Emlékezz csak vissza a kommunistákra. Amikor mondtad neki hogy mit láttál, gondolkozóba esett, szerintem ő is tudta kiről van szó. Hiszen te már láttad is az álmodban.
- Szeráf szerintem most állj le, ez már beteges.
- Nem, nem, az ő volt. Biztos, és a részeg ember meg biztos egy barátja, akinek segíteni a akart.
- Persze, de miért pont engem talált meg, félnapnyi útra a barátjától. Hülyeség.
Szeráf elhallgatott, úgy látszik sikerült meg ingatnom, de végül csak mormogott valami az orra alatt. Rá is kérdeztem.
- Mit motyogsz ?
- Semmit, semmit, mennyünk.
- De mégis merre.
Elővette a PDA-ját, nyomogatta. Én meg meguntam a várakozást, neki dőltem a ház falának. Majd neki álltam az egyik energia italnak amit még a mocsárban raktam el. Egész jól esett, közben Szeráf is végzett.
- Nah, akkor.
- Nah mit találtál ki ?
- Beszéltem Maxal. Egyenlőre nincs újabb feladat.
- Remek.
- Beszéltem egy régi ismerősömmel is. Azt mondta hogy a sötét völgyben nézzek körül ha Drivijről akarok informálódni. Állítólag ott kezdődött.
- Mégis mi kezdődött ott a mese. Ne csináld már Szeráf. Menjünk inkább Vissza Maxékhoz. tényleg merre is vannak ők.
- Az mindegy, és a sötét völgybe megyünk. Gyerünk, majd megindult.
- De jó hogy így bíztok bennem. Fasza...
- Gyere már te zsémbes, minden ért csak morogsz.
- Zsémbes a......lecsaplak te gyerek.
- Tudod te ki a gyerek...
Utól értem, láttam hogy mosolyog ezerrel, nah ebből már megint valami nagyon okos beszólás lesz.
- Te Fater mindig is meg akartam kérdezni ?
- nah mit ?
- Téged melyik múzeumból ástak elő. Hehehe....
- Adok én neked múzeumot....majd a puskatussal gyomron vágtam begörnyedt, felnézz és akkor vágtam pofán...ez a hülye még a földön is csak röhögött. felül még mindig mosolyogva, és tartja a tenyerét.
- Mi kéne ?
- Add csak ide a kártyát !
Elővettem és a kezébe nyomtam, majd fel rántottam a földről. A kártya még a kezünkben, amit talpon volt meg térdelt úgy gyomor szájon talált a kis hülye, hogy majdnem beokádtam.
- Tartsd meg a kártyát, hehehehe.
Köhögve dugtam vissza a zsebembe
- Ezért még kapsz, te kis...
- Haladjunk, nap estig el ütlegelnélek, végül is egy idő után eltűnnének a ráncaid.
- Ráncos a te segged. Haladjál mert felrúglak most már.
- Próbálkozni szabad piramis szökevény. Hahahaa
Hihetetlen de olyan jó ízűeket röhög a saját poénján, hogy szerintem nem kell neki jobb hallgatóság mint ő maga. Leértünk a buszhoz, ahol az éjjel voltunk, körbe a bokrok, megint zörögni kezdtek.
- A franc, itt van ! suttogta Szeráf, miközben a bokrokat pásztázta.
- Kicsalom, de fedezz...
- Micsi....maradj, te beteg.
Nem igazán érdekelt hogy szólt, bevettem magam a bokrok közé. Szeráf szépen elhátrált a buszig, és hol engem hol a bokrokat, nézte. Sehol semmi, mi az isten már. Hol van ez a dög.
- Fater....majd csak a durrógást hallom. Szeráf a busz mellet áll, ami a csövön kifér azt kiengedi, a következő pillanatban, fel kapja a csápos, megjelenik neki vágja vagy kétszer a busz oldalának, majd maga mögé dobja a földre. Nekem se kell több végre tiszta cél. Rövid sorozatokat enged felé, l is találom de nem halálos egyik se, rá mordul majd meglódul, újra láthatatlan lesz. Nah bazd, elkezdek arra futni amerről jött, ezt már észre vettem sosem jön egyenesen, mindig kerül. Lefutottam a buszhoz Szeráf a földön van még, felül, de nem nagyon van magánál, fel emeli a fegyverét, és keresi a csápos fejűt. Oda egyek hozzá, felsegítem, ránézek ő csak bólint hogy minden rendben. Ordítás közvetlen közelről, mind a ketten odébb ugranánk, de csak ellök minket. Amint a földre értem elkezdtem sorozni a dögöt, ahol sejtettem. Be is talált, nekem ugrik ki csapja a kezemből a fegyvert, előrántom a késem, rám veti magát, csápja merednek felém csak éppen a késem bele állt a mellkasába. Ordít visít, minden féle hangot add ki és közben teljes súlyból nyomja magát, nem is bírom, majd hirtelen rám omlik az egész lény, de nem történik semmi.Azon kívűl hogy guvad a szemem, következőleg, a dög válla fölött megjelenik Szeráf vigyorgó feje, majd így szól.
- Nah megyünk a völgybe ?
- Megyünk csak szálljatok le rólam, megfulladok te hülye gyerek.
- Hehehe, nem bírod mi ?
Leszáll a dögről. Én meg lelököm magamról, közben mély levegőt veszek. Felülök, meg is szédülök, megdörzsölöm a szemem. Szeráf meg húzza a vizes kulacsát, én meg közben össze szedem a fegyverem.
- Itt hagyjuk ? kérdezi Szeráf.
- Hozhatod ha gondolod.
- Annyira nem kell...gondoltam már úgy is össze ismerkedtetek.
- Nah menjünk inkább, mielőtt kijönnek a raktártól körül szimatolni.
- Ez jó ötlet. el is kocogtunk gyorsan. Majd egy távolabbi dombról vissza néztünk. Szeráf távcsővel, magyarázta hogy ott van öt katona. Elkezdtek lövöldözni, majd két ilyen rohadék tűnt fel köztük.
Ketten vissza rohantak a raktárakhoz. A másik három valószínűleg meghalt. A végét már nem vártuk meg tovább álltunk gyorsan.
- Gondolj bele ha minket találnak meg azok a dögök.
- MI lett volna, legyilkoljuk mind kettőt.
Jólvan, nem sérült meg, legalábbis az egoja nem. Most vágta földhöz egy vérszopó, de ő kettővel is megküzdene. Lökött egy kölök ez.

 

[Scarecrow]

Vissza értünk a bázisra, a százados mélyen hallgatva elment a lőtérre gyakorolni, én bementem az Őrnagy irodájába, amit meglepődéssel fogadott.
- Őrnagy! Szóltam oda, mintha egy rangban állnánk.
- Hadnagy! Elnézést, hogy nem tájékoztattam, de már úton voltak amikor A járőreink a zónába való behatolás jelét találták!
- Milyen behatolást? Kérdeztem tetetett tudatlansággal.
- Ezért hívtam vissza magukat, mert nem egyszerű határátlépésről van szó, hanem ejtőernyőket találtunk a mocsár szélén, ebből arra következtetünk, hogy külföldi erők is elindultak a gépért a vörös erdőbe!
- Tudja őrnagy, ezt rádión is közölhette volna!
- Hadnagy, nem tudjuk, hogy lehallgatják-e a rádiónkat!
- Ne fárasszon őrnagy, tudok az akcióról! Az eredeti okról! arról hogy maga SBU tiszt!
- Nem tudom miről besz...
- Ne nekem adja be, én is SBU tiszt vagyok!
Az őrnagy felállt az asztalától, majd lehúzta a redőnyöket az irodája ablakában.
- Szóval beavatták?
- Igen!
- Rendben nézze, egyenlőre nem tudom kiben bízhatnék, a felső vezetés azt mondja hogy a köreinkben is vannak téglák, és itt a helyőrségen is! Az én dolgom a helyőrséget megtisztítani! A magáé pedig...
- Hogy rájöjjek kik a téglák az SBUnál miközben északra próbálok jutni! nem igaz?
- De igen... Sajnálom hadnagy, hogy így alakult de ez is része annak hogy a Katonai titkosszolgálatnak dolgozik!
- Szóval ez a terv, hogy miközben felderítem a laborokat és az északra vezető dokumentumokat, az áruló SBU tisztek felfedik helyzetüket, és megpróbálnak megállítani?
- Igen!
- Rendben! de most szükségem lesz...
- Tudjuk, Gronyev értesített engem, hogy a szolgálatos tisztet keresik! Nos ő jelenleg ide tart a bázisra, hajlandó elmondani amit tud, egy két apróságért cserébe.
- Például? Kérdeztem.
- Csak magával hajlandó beszélni!
Helikopter hang törte meg a beszélgetésünket, Mire az őrnagy azt mondta, hogy meg is érkezett a szolgálatos, valóban nemsokára kopogtattak az ajtón.
- Jöjjön be! Szólt az őrnagy.
A szolgálatos belépett az ajtón, majd becsukta. Szétnézett a szobában, egy ideig ügyet sem vetve senkire... majd megszólalt.
- Megmondtam, hogy csak akkor...
- Ha vele beszélhet! Fejezte be a mondatát az őrnagy, közben felém mutatott.
- Önt küldték volna az elkapásomra? Kérdezett felém a szolgálatos.
- Igen!
A szolgálatos kicsit mosolyra húzta a száját, miközben végig mért majd az őrnagy felé pillantott, de nem szólt semmit.
- Rendben, akkor kifáradok! Mondta, majd kiment az ajtón.
A szolgálatoson megint ugyan az a furcsa védőöltözet volt. Beljebb lépett, majd levette a maszkot.
- Rendben, Mit akar tudni? Kérdezett.
- Mit tud Drivij Hadnagyról?
- Drivij? hm... Legendás stalker... barát... majd ellenség, és végül szellem!
Össze húztam a szemöldököm, és komoran felé néztem, nem tudom mit akar...
- Nézze, engem nem érdekelnek a személyes részek, se ez a hahota, mondjon el róla mindent, ami segíthet hogy beljebb jussunka zónába!
- A zónában beljebb? Ahhoz neki nincs köze... egy Volt szolgálatos, akiből szabadságos lett! majd szembe szállt azokkal akik, hogy is mondjam elpusztították az emberiségét, majd a testét!
- Mi... mi van? mi frászról zagyvál maga? Kérdeztem türelmetlenül.
- Jól van, akkor a katonai nyers verzióban: Drivijről annyit tudok, hogy a hadseregnek dolgozott, de dezertált, amikor egy laborba ment a sötét völgybe, és meglépett a dokumentumokkal!
és ha jól gondolom, ahol elpusztult a teste ott vannak a dokumentumok is!
- Hol? Kérdeztem.
- Ott ahol minden elkezdődött!
- Sötét völgy igaz? Kérdeztem Türelmetlenül.
A szolgálatos csak bólintott.
- Köszönöm! Mondtam, és már fordultam meg és indultam el, de a szolgálatos utánam szólt.
- Maguk megkapták amit akartak, most maguk jönnek! Mi folyik itt?
- Nem hiszem hogy ezt magának szabad elmondanom!
- Drivijt, engem ugyan azok üldöztek akik miatt maga kérdezett ki engem! mi folyik itt?
- Mi? Tudja hogy kik üldözték? Kérdeztem.
- Igen, de mondja el hogy mi folyik itt!
- Jól van... a vezetés téglákat talált Kuznyecov halála után, az SBUnál, most azon fáradozunk hogy megtisztítsuk az SBU-t és a hadsereget az árulóktól!... Kik azok akik üldözték magát!
- Egy sejtekből álló, a 2ik Chernobyli robbanás elött itt dolgozó illegális kutatásokkal foglalkozó tudós csoport! Ettől többet én sem tudtam meg, de vigyázzon hadnagy! Hogy a ránk vadászó sejtet megöljük, elég sok ember fizetett az életével, köztük Drivij is! Vigyázzon, mert ön is belebukhat!
- Köszönöm a tanácsot, de majd meglátjuk ki nevet a végén! Mondtam, majd kimentem az irodából.
Nemsokára rá a szolgálatos is kiment az irodából, és elment a helikopterrel, ami ide hozta, én addig az őrnagyot megkerestem, és elmondtam neki a híreket.
...
- Rendben van hadnagy, a százados és ön mellé rendelek egy katonai stalker alakulatot, velük együtt meg kell tisztítaniuk a labort, és fel kell hozniuk minden Dokumentumot és kutatási anyagot!
Szóljon a századosnak, és szerelkezzenek fel, 15 perc múlva indulnak sötét völgybe!

 

[ColdBlood]

Nagyjából ugyan azon az úton ballagunk amelyiken jöttünk. Közben mesélt egy s mást erről a Drivijről.
Sok oldalú embernek tűnik az elmondottak alapján, és ez a gyanús. Először, ott volt a stalkerekkel a kezdeteknél, egy tábor kiépítését segítette, majd találkozott Max-al, ők is bázis építést kezdeményeztek az kudarcba fulladt, erre nem sokkal később a Szolgálat színeiben, ütött rajta egy alakulattal a Banditákon, Kommunistákon. Ezután vörös erdőnél tevékenykedtek, majd miután az alakulatuk felbomlott, a vezető eltűnése miatt, tovább állt. Felkereste Maxt, de maradt velük sokáig mert, megjelent az eltűnt vezető. és állítólag egy kis "beszélgetés" után eltűnt. Nyoma veszett, egyéb információk alapján, betört egy laborba, a katonaság élén, majd megszökött egy csomó fontos dokumentummal. amiknek a helyét, nem tudja senki. Összegezve,három frakció tagság, háttérben katonai céllal, majd egyedül vágott neki a zónának hogy tisztára mossa magát. Hát hogy sikerült-e ? Azt nem tudjuk. Még ha ezeket el is hiszem, de az hogy később szellemként tért vissza. Az már kicsit sok, bár bele gondolva az álmomba, az hogy reagáltam, nem önszántamból cselekedtem inkább mint megfigyelő. De mégis valóságos volt. Fura....
Szeráf szentül hisz ebben, én meg inkább csak a végére akarok járni, hogy lézett-e ilyen személy. Mert hát érdekes egy élet út. Az biztos...a legbiztosabb akkor lenne, a beszélhetnénk a csapat tagjaival. De ez nagyjából lehetetlen. Már csak azért mert az egyik Szolgálatos nem hiszem szóba állna velünk, akkor a másik Katona ő sem valószínű hogy beszélgetni akarna velünk. Már ha egyáltalán élnek még ezek az emberek. Kerülnünk kellet, mert veszélyes lenne átvágni a báron, a Szolgálatos bázison. szeráf ezt a környéket jobban ismeri, sokat kóborolt erre. Meg is álltunk egy helyen, pihenni én kicsit bele bújtam a PDAmba, Szeráf könnyített magán. Még pihentünk kicsit, bár Szeráffal pihenni, lehetetlen két szóval úgy lefárasztja az embert hogy az valami katasztrófa. Rájön az öt perc és akkor magyaráz mindenféle hülyeséget. Végül is meg tudtam hogy már a szeméttelepen vagyunk. Valahol itt is van egy Szolgálatos ellenőrzőpont azt jó lenne elkerülni.
elképesztő ez a hely, a hatalmas szemét halmok, a sok sugár fertőzött cucc között állítólag nagyon értékes dolgok rejtőznek. Csak kell hozzá egy-két cucc és ha kis ásod, akkor meg gazdagodhatsz.
Elértünk egy nagy épülethez aminek a fele le volt rombolva. Nyugodtan sétálunk, amikor a sarokra érünk, előttük pár méterre 4-5 bandita ül a tűznél. Ők és mi is meg lepődtünk egy pillanatra. Rájuk fogtuk a fegyvert, ők meg hirtelen meg sem mozdultak. Szeráf szólt először.
- Jólvan kutyák, meg ne moccanjatok. Ha még élni akartok, akkor szépen lassan felálltok, és a szépen kipakoljátok az összes fegyvert.
- Ide figyelj, te nagy fejű, ha ne tűnt volna fel túlerőben vagyunk...
Szeráf felhúzza a szemöldökét, nah ebből már mészárlás lesz.
- Így gondolod, tudod jobb mint a lyukas fej.
- Nem lyukas a fejem...Szeráf megvárta míg befejezi majd agyon lőtte a nagypofájút.
Mindegyik megmozdult felakartak ugrani, de hát mi voltunk előnyben, pár rövid sorozatból elintéztük a maradék négyet. Átnéztük a hullákat, a lyukas fejűnél volt jó sok pénz, meg egy ilyen képződmény. A többiektől, csak vizet vettem el, meg egy-két konzervet, jah és egy energia italt, amit le is húztam.
Táraztunk mind a ketten a biztonság kedvéért. Majd indultunk tovább. Az egyik domb aljánál, meg húztuk magunkat mert láttunk egy újabb csoport banditát. Bementek a roncsok közé. Majd hirtelen feltűnt egy ismeretlen a buszok tetején, ügyesen és halkan mozgott, elkapta az egyik banditát. Majd szépen sorba a többit is, a végén hallottunk még lövöldözést is, de úgy látszik a srác egyedül elintézte a sok hülyét. Tőlünk balra volt egy újabb tábor, szintén öt banditával. Mi van itt, ezen a hemzsegnek ezek a szemetek. Kikerültük őket, Én közben szemmel tartottam a mészárost, aki egy toronyba mászott fel. Valószínűleg kiszúrt minket. Ha követ akkor azt észre vesszük, nem fogunk olyan sorsra jutni mint a banditák. Már elég messzire kerültünk, láttunk pár vakkutyát is. ahogy kergetőznek egy bokros részen, voltak vagy húszan. Remélem nem éreztek meg minket. Később egy fás részen, Szeráf megállított.
- Itt kéne átmenni, de elég nagy a sugárzás. Megvárjuk a sötétedést, hidegebb lesz az valamennyire csökkenti a sugárzást. Van nálam öt sugárzás elleni gyógyszer, de jó lenne spórolni vele.
- Jólvan de addig hol húzzuk meg magunkat, itt vannak a kutyák, a banditák is kiszúrhatnak.
- Gyere van nem messze van egy jó hely.
Tényleg nem volt messze be mentünk egy erdősebb részre, ahol volt egy felborult, lakó kocsi szerűség. Végül is a célnak megfelelt, közelben sehol semmi. Bemásztunk, a hely és csöndben meghúztuk magunkat. Volt még jó pár óránk, szóval felváltva aludtunk pár órát. Szeráf kezdte az őrséget.

 

[Capt Axon]

Neki láttam az új terület felfedezéséhez. Annyit megtudtam, hogy egy új fajta ember csoport egy régi építménybe fészkelte be magát.
Aztán egy kisebb telepen egy csapat ismeretlen pihent. És volt még egy újabb nagyobb építmény, amiben megint feketék voltak.
Azt hiszem ez jó hely lesz az új fészek helyéhez. Főleg hogy nagyobb és több a hely az élelemnek.
Neki is kezdtem előbb a feketék eltakarításához.
Nem tartott sokáig, csak páran voltak itt és egy nagy vasajtót őriztek az építmény alatti alagutakban.
Egy darabig érdekelt is hogy mi van odalent, de lehetetlen volt a lejutás.
Aztán belefáradtam és inkább nekikezdtem a fészek kialakításához.
Először is kaja kellett. Szerencsére ott voltak a leölt feketék, vagy ahogy az ember nevezné, "Banditák".
Érdekes, hogy ezek mit ki nem találnak....
Aztán nekikezdtem az otthon csinálásnak. Megkerestem az épület legeldugottabb részét és ott alakítottam ki egy kis otthonos fészket.
A végére ismét megcsapta az orromat az édes hullaszag. Aztán most hogy ezzel elkészültem, elindultam portyázni.
Közben új területeket fedeztem fel, és láttam azokat az új ember féléket. Láttam olyanokat, akik fekete ruhában voltak piros foltokkal.
Ezt nem tudom hogy milyen ember fajta lehet, de majd egyszer erre is rájövök. A többit meg már ismerem. Feketék mindenütt, meg egy két zöld ruhás.
Két zöld ruhásat, meg egy feketét be is spájzoltam estére, aztán nyugovóra tértem.
Ez elég kihalt környék, de remélhetőleg itt végre nem találnak rám.
Szóval remélem hogy most már nyugodtan élhetem az életem és vadászgathatok. Holnap meg elnézek a régi területre és hozok még egy pár zöld ruhásat, meg "járkáló növényt".

 

[Nabukodonozor]

Arra ébredek, hogy már megint csurom vér vagyok és azt skandáljál, hogy: "Túl sok vért vesztett !" "Pulzus csökken !"
Néhány ismeretlen alak cipel és mellettem áll Jarina is, neki egy vágás tátong az arcán és nagyon vérzik. Megpróbálom megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, de mikor felemelem a kezem azon is látom, hogy egy lyuk tátong. Minden hirtelen sötét lett és vízhangzik még néhány hang...