Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Kuznyecov forr a dühtől. Most nagyobb vérfürdőt akar rendezni mint amit eddig csinált. A Zóna már így is egy pokol volt, de amióta Kuznyecov ül a parancsnoki székben, azóta még csak rosszabb a helyzet.
Őt akár még az sem érdekelné, ha egész európát beterítené a sugárzás, meg az anomáliák, de ha lenne rá alkalma, akkor az egész Zónát lebombázná.
Amióta volt ez az incidens a zsoldosokkal, azóta megszállottként fáradozik a kiiktatásukon.
De a lényegre térve: Ha nem is az összeset, azért egy jó nagy mészáros csapatot összeszedtem a kollégákból.
Így vagyunk összesen 24en. Ez már elég egy Kuznyecov által rendezni kívánt vérfürdőhöz.
24 tapasztalt gyilkos egy helyen. Plusz 2 SBU tiszt. Az már 26. És a három helikoptert még nem is említettem.
Erről a nagy készülődésről először azt hittem hogy már az erőműhöz indulunk, hogy bevegyük.
De nem. Sajnos még az erőműnél is rosszabb dolog vár ránk. Egy nagy csapat, nyugati fegyverrel rendelkező, jól képzett gyilkossal lesz dolgunk.
Néha viszont nem is tudom melyik a rosszabb. Mi, vagy a zsoldosok. Mert hogy mindannyian egyformán elmebetegek vagyunk az biztos. Kész titánok harca ez.
Én viszont jól ismerem az ellenséget. Ezek rendkívül veszélyesek. Ott voltam a lelőtt helikopter vizsgálásánál, és láttam hogy ezek mit csináltak.
Most viszont itt a nagy alkalom hogy vissza vágjunk nekik. Hála az elfogott tudósnak, tudjuk, hogy hol rejtőznek.
Már csak abban reménykedjünk, hogy még a tudós életben van. Ha nincs, akkor azt megszívjuk!
Kuznyecov olyan balhét fog rendezni, hogy utána hetekig, hanem hónapokig érezni fogjuk a hatását.
Szóval most már mind készen, csőre töltve várjuk a harcot.
Az eligazítás után azonnal elindultunk a jelzett pozíció felé. Közepes tempóval, úgy három óra alatt meg is érkeztünk.
De odalent nem vártak minket tárt karokkal. Inkább rengeteg ólommal. Hallani lehetett a gép oldalain csattogó golyókat, aztán hirtelen csak egy nagy csattanást hallunk.
Az egyik majdnem előttünk lévő épületből, egy nagy kaliberű fegyver szórja az ólmot az egyik gépre.
Kinézek jobboldalt az ablakon, és látom ahogy a Korsun fedőnevű gép szinte szó szerint darabokra szakad, majd mint egy sérült szárnyú utasszállító, az oldala felé dőlve egyenesen lefelé zuhan.
Közben folyamatosan hallani a gép pilótájának kétségbeesett ordítását. "ÁÁHH! Eltaláltak! Zuhanunk! Ismétlem le fogunk... ÁÁÁÁHH!...."
Aztán belecsapódtak az egyik épület mellé és robbant egy hatalmasat.
Erre én gyorsan a rádióhoz kapok és beleordítok: "Pilóta! Rakétát annak az épületnek, jobbra!"
"Máris!" Válaszolt vissza, majd a szárnycsonkok alatti rakétagondolákból kiengedett négy rakétát, a gépágyú torony felé.
"Ez az! Elkapta!" Szóltam bele a rádióba diadal ittasan. "Szép volt mi?" Kérdezett vissza.
Aztán hirtelen Kvartett szólt a rádióba: "Yastreb! Tüzet szüntess! Csak parancsra lövünk!"
A pilóta nyugtázta a parancsot, majd tovább indultunk.
Aztán elrepültünk a az egyik épület mellett, ami vélhetőleg a főépületük volt, mert a golyók csak úgy záporozni kezdtek.
Elég erős skúlók lehettek, mert a gépet csak úgy szaggatták át, mintha itatóspapírból lett volna.
A szűk raktérben összehúzódva próbálom elkerülni a találatokat, miközben ismét kétségbeesett rádió adás jön, de ezúttal a vezérgéptől: "SEGÍTSÉG! ITT GRIFF! MINKET IS ELKAPTAK! ZUHANUNK!"
Ismét kinéztem és látom ahogy a vezérgép, pörögve, füstölve zuhan az egyik épület tetejére, beszakítva azt.
Most már nincs mit tenni, csak én vezethetem az akciót, mert én vagyok a rangidős. Folyamatosan arra gondoltam, hogy előbb utóbb minket is lelőnek és úgy végezzük mint a Korsun, és a Griff.
A golyók még mindig úgy záporoztak mint borús időben az eső, de a gépünk még valahogy bírta.
Biztos már azóta kikerültünk a látóterükből.
Aztán imbolyogva ugyan, de sikerült egyben letennünk a gépet. Viszont a légi támogatást elfelejthetjük, mert a gép szanaszét van lőve ráadásul a gép operátora is halott.
Azonkívül mi is veszteségeket szenvedtünk, mert két emberünket átszaggatták a páncéltörő golyók és most ott hevernek a gép rakterében holtan, egy hatalmas vértócsában.
Viszont plusz egy embert jelent, hogy a gép pilótája nem akart itt maradni, mert a gép bármikor felrobbanhat, meg aztán lehet hogy a zsoldosok mindenhol ott vannak. Bár ez nem túl valószínű.
Futólépésben elindultunk az ellenség gyülekező helye felé, hogy ott mérjünk rá csapást.
Gyorsan kell cselekednünk, mert útközben láttam egy helikopter landoló helyet is. Ha a Griff még meglenne, akkor minden bizonnyal odaszálltak volna le, hogy elvágják a menekülés útját.
Most improvizálnunk kellene. De nincs semmi ötletem. Szóval marad az A terv.
Odamegyünk és halomra lövünk annyit, amennyit tudunk.

Pár perc múlva el is értük azt a helyet, ahol a zsoldosok védekező pozíciót vettek fel. Valószínűleg a kimentést várják.
Nem haboztam, folyamatosan ontva feléjük a golyókat, elvágódtam a földön és becsúsztam egy betonlap mögé.
Zsukov is ugyan így akart tenni, de egy zsoldos kiszúrta és megeresztett felé egy sorozatot.
"ZSUKOV!" Ordítok fel, majd a fickó felé nézek aki lelőtte.
Valamiféle különleges zsoldos csapat tagja lehetett, mert azt a különleges katonai ruhát viselte, amit még nem rég az Orosz kormány által ideküldött Spetznaz tagjai használtak.
Csak zsoldos színben. Honnan a francból szereztek ilyen felszerelést?!
Közben megérkezett a zsoldosok helikoptere.
Inkább abba is hagytam a rá való lövöldözést, mert tudtam, hogy azt a ruhát még a Jó Isten haragja sem tudja szinte kikezdeni.
Helyette a sor végén, vissza vonulni próbáló nyavalyást céloztam meg.
Elengedtem két három célzott lövést a páncél törőből, ami meg is tette a hatását.
A fickó hasra esve vágódott el a talajon, majd lassan felnézett és kinyújtotta a kezét a menekülő társai felé, akik ügyet sem vetve rá pattogtak fel a gépre és hagyták itt a társukat.
Lassan kezdtek felszállni a géppel, amikor gyorsan felszaladtam a leszállóra és még néhányszor utánuk lőttem a páncéltörővel.
El is találtam párszor, de nem tudtam súlyos kárt okozni benne.
Végül csak elmenekültek.
"Csesszék meg!" Kiáltottam fel mérgesen.
Majd beletörődve, vissza mentem a hátba lőtt zsoldoshoz, hogy kihallgassam de sajna ez lehetetlennek bizonyult, mert addigra már halott volt.
Aztán elkezdtük össze gyűjteni a túlélő embereket és a halottakat azonosítottuk.
A Korsunnak egy túlélője sem volt. A gép robbanása szét hordott mindent a területen. Ami azt illeti még a gépből se maradt sok.
A Griffnek két túlélője volt. A zuhanást csak a pilóta és egy katonai stalker élte túl.
A Katona segített a pilótának kimászni a lángoló gépből. Viszont Kvartett és a többi katona élve égtek bent a gépben. Mire odaértünk, csak a gép mellett ülő túlélőket láttuk és a szénné égett holttesteket a lángoló roncsok között.
Utána elkezdtünk az elrabolt tudós után kutatni. Nem sokára meg is találtuk egy mélyebb területen, a földön feküdve. Közelebbről megvizsgálva láttuk hogy egy nőről van szó, akinek hiányzik az egyik keze, ráadásul vérszívó támadás nyomai vannak rajta.
"Hát ez szar ügy!" Szólt Chekov. "Az. Ha ezt elmondjuk Kuznyecovnak, akkor a rádión keresztül nyársal fel minket." Mondta a stalker.
"Na jó! Most ne ezzel törődjünk! Vizsgáljuk át a terepet, aztán ha végeztünk majd ezt is hullazsákba rakjuk a többiek mellé! Addig is szóljatok Kordonnak, hogy itt végeztünk! Küldjék a takarítókat!" Mondtam haragosan.
Mindenki szétszéledt és ment a dolgára. A halottat ott hagytuk a helyén. Én, egy katonai stalker, és az egyik pilóta folytattuk a keresést.
Rengeteg halott zsoldost találtunk. Sokan darabokban, de a legtöbbje még így is egyben volt.
Amikor már a vad vidék kötelességi határa felé jártunk, ordibálást hallottunk.
Közelebb mentünk és láttuk ahogy a kötelességiek, egy élő zsoldost fegyvereztek le.
A zsoldos tarkóra téve a kezét magyarázta hogy, megadja magát, de a szolgálatosok csak ordítottak rá, hogy ereszkedjen a térdére. Az végül így is tett.
Majd amikor a szolgálatos meg akarta bilincselni, akkor odamentünk és rájuk szóltunk, hogy adják át nekünk. Egy kevés vita után, végül megfenyegettem őket, hogy hivatalos közegnek való engedetlenség miatt, panaszt teszek rájuk Voronyin tábornoknál. Erre viszont már hallgattak, és átadták nekünk a foglyot.
Mi vissza vittük az előbbi harcmezőre, ott ismét térdre kényszerítettük és Kuznyecov parancsának engedelmeskedve, fejbe lőttük azonnal.
Amikor a zsoldos ott feküdt már holtan a földön, a távolban észrevettünk egy stalkert, aki egyenesen felénk közeledett.
Nyilvánvalóan szolgálatosnak nézett minket és beszélni akart velünk, de a katonai stalker szabályzathoz, és a jelenlegi parancshoz híven, azonnal lőni kezdtünk.
Erre a stalker menekülni kezdett.
A másik katona, és a pilóta már utána indultak volna, amikor rájuk szóltam: "Hadd menjen! Most mással kell foglalkoznunk!"
Azzal megfogtuk a zsoldos hulláját és vissza vittük a gyűjtő helyre.

Mire odaértünk, addigra a takarító brigád is megérkezett. Egy mentesítő csapat, a lángoló gépek eloltásával foglalkozott, a többiek pedig a hullákat gyűjtötték egy helyre majd egy hatalmas gödörbe löktük őket és begyújtottuk.
A bajtársaink holttesteit, szintén össze gyűjtöttük és zsákokba raktuk. Sajna Zsukov barátom is így járt. Aztán eszembe jutott hogy a tudós holttestét is vissza kell szolgáltatni Yantarnak.
Elküldtem érte Chekovot, meg a túlélő katonát. De nem kellett sok idő és máris beleszóltak a rádióba:
"Szokol! Itt Kerub! Ezt nem fogod elhinni! Eltűnt a tudósunk!" Mondta meglepődve.
"Mi van?! Mi francot hordasz itt össze?! Hogy érted hogy eltűnt?!" Kérdeztem vissza zavarodottan.
"Hát úgy értem hogy eltűnt! Szőrén szálán! Az utolsó darabjáig! Szóval.....Áh! Tudod mit?! Gyere ide és nézd meg magad!"
Aztán én is odamentem ahol a halott volt. De Chekovnak igaza volt. Egy nagy vértócsán kívül nem maradt semmi a halottból.
"Mi franc!" Mondtam meglepődve én is. "Látod?! Én megmondtam!"
"Látom! De hogy történhetett ez?" "Passz. Az előbb még itt volt, most meg nincs itt."
"Hmm...Nyilván a vadállatok megérezték a vér szagát, és kimerészkedtek a hulláért."
Mondtam tűnődve. "Jó! De akkor azoknak a hulláját miért nem vitték el?!" Kérdezte Chekov, majd rámutatott a vérszívó dögökre. "Nem tudom! Hacsak magától fel nem kelt a hulla és sétált el, akkor valaki elvitte." Gondolkoztam ezen egy ideig, majd beugrott: Tényleg! Nem rég egy stalker járt erre! Valószínű hogy ő volt! Csak azt nem tudom hogy miért."
Majd Chekov jókedvűen mondta: "Hát... Tudod nem sok nő szaladgál erre. És hát lehet hogy...."
Hirtelen Chekovra néztem és azt mondtam: "Na jó! Tudod mit?! Ezt most hagyd abba! Ez nem jó poén!"
"Most miért?!" Kérdezett vissza. "Szerintem azért vitte el, mert tud valamit. És ha ő tud valamit, akkor az nekünk hasznunkra válhat! Keressétek meg azonnal és hozzátok ide! Én addig elmegyek és beszélek a szolgálattal." Adtam ki a parancsot.
Az út oda nyugodt volt. Sehol egy mutáns, de ez érthető ha egy kisebb háború kellős közepén állnak.
Hamarosan elértük azt a szolgálatos határt, ahol a zsoldost kaptuk el. Aztán még egy kevés séta után elértük a bár határát.
Elmentünk a szolgálat bázisáig, és bementünk a tábornokhoz. Az őrök eleinte vonakodtak attól hogy beengedjenek, de utána mégis sikerült bejutnunk.
Bementünk a tárgyalóba, ahol egykor még én is jártam, amikor Jeffel meg a többiekkel dolgoztam együtt. De az rég volt. Akkor még én is újonc voltam.
Voronyin tábornok ott ült a székében a térkép asztal előtt, és beszélgetett egy szervó páncélos katonájával.
Aztán a katona tisztelgett, és lelépett. Akkor odaálltam Voronyin elé, levettem a sisakom és tisztelegtem.
A tábornok meglepődött arccal mondta: "Sulkov! Rég nem láttam erre! Csak utoljára akkor amikor még velünk dolgozott."
"Hát igen! Rég volt, ma viszont ez van." Mondtam nyugodtan. "Na és? Miben állhatok a szolgálatára a hadseregnek?"
"Miből gondolja uram hogy a szolgálat segítségére lenne szükségünk?" Kérdeztem meglepődve.
"Hát ha a hadsereg egy képviselője áll előttem, akkor bizonyára segítségre van szükségük." Mondta.
"Hát ez igaz." "Na! szóval miben segíthetek?" "Nos... Volt egy kis összetűzésünk a zsoldosokkal."
Még be sem fejeztem, Voronyin azonnal nem helyeselve közbe vágott: "Ajajaj! Az nem nagyon jó!"
"Hát az. Na szóval! arról lenne szó, hogy a zsoldosokkal való össze tűzésünk, csak félig meddig járt sikerrel. Nem a fő bázisukat kaptuk el, csak egy kisebb helyőrségüket. Ezért szükség lenne a szolgálat katonáira, hogy együttes erővel harcoljunk a zsoldosok ellen." Mondtam.
"Hát.. Felőlem minden rendben, de először is szükség van a parancsnok engedélyére, hogy ténylegesen meggyőződjek a parancs hitelességéről. Evégre egy tizedes szavának nem igazán engedelmeskedhetek. Nagyon sajnálom."
"Hát a parancs pedig Kuznyecovtól jött, hogy szabad kezet kapok az ügy végrehajtását illetően. Meg aztán a különleges erők egyik tagja vagyok tehát 100% hogy a parancs hiteles." Próbáltam meggyőzni a tábornokot.
"Igen ám, de azért mégiscsak szeretnék biztosra menni. Nehogy aztán maga, vagy én faragjunk rá emiatt." Mondta.
"Hát jó. Nekem oké. Ha meg akar bizonyosodni róla akkor tessék! Itt a rádióm! Beszéljen Kuznyecov őrnaggyal a 2-en. Ő majd elmondja." Mondtam kissé idegesen.
Aztán amíg a tábornok Kuznyecovval beszélt, én odamentem a polchoz, amin egy rakás trófea volt és nézelődtem.
A polcon volt szinte mindenféle állat, ami a zónába megtalálható volt. Levágott vérszívó fejek, kitömött pszeudó kutyák, vak kutyák, vadkan fejek és még egy olyan dög is volt, aminek a feje mellett volt egy kisebb is. Ismerős lény, de nem jutott az eszembe a neve. Kerámia... vagy kérim...vagy, nem is tudom hogy hívják.... Kiméra! Az az! Tudtam hogy ismerős a neve. Amikor Jeff csapatával dolgoztam akkor volt alkalmam egy ilyenbe is belefutni. A legutolsó találkozásom egy ilyennel, a csontjaim épségébe került.
Rohadék egy lény volt. De azóta egyet sem láttam. Mintha kipusztultak volna.
Jó is lenne. Közben a tábornok befejezte a Kuznyecovval való tárgyalást és elismerte hogy igazam van.
Megadta az engedélyt a támogatás kiküldésére.

Ezek után elégedetten távoztam a szolgálat területéről. Amikor kifelé tartottam, egy stalker futott belém nagy lendülettel.
A hatalmas lendület krumplis zsákként döntött a földre.
Aztán a stalker lassan felült, én pedig csupa porosan, sajgó háttal tápászkodtam fel.
A stalker rám nézett, én pedig rá. Teljesen felment bennem a pumpa, ezért előkaptam az apró sörétes puskát a tokból és a stalkerre szegeztem.
A stalker egy ideig teljesen ledermedt a látványtól. Aztán már felhúztam az ütőszeget is a puskán és készültem hogy elsüssem, de akkor az a szolgálatos, aki Voronyinnal beszélgetett, megfogta a kezem és azt mondta: "Le a fegyvert Tizedes!"
Én teljesen kikelve magamból rákiabáltam: "Hogy merészeli?!"
Erre a szolgálatos félelem nélkül vissza szólt: "Úgy hogy, főhadnagy vagyok, tizedes vagyis rangban maga fölött állok! És azon kívül ez egy fegyver szüneti zóna. Tehát itt tilos a lövöldözés. És ez mindenkire vonatkozik! Mind a magánzókra, mind a szolgálatosokra, de még az olyan felfuvalkodott aggresszív állatokra is mint maga!"
Erre piszkosul felkaptam a vizet, de inkább már nem estem neki a szolgálatosnak, hanem egyszerűen ordítottam.
"Mit képzel magáról, s*ggfej?! Lehet hogy rangban fölöttem áll, de maga csak egy katonásdit játszó cirkuszi csoportosulás egyik bohóca, én pedig a hadsereg zónabeli alakulatának az egyik katonája vagyok!
Vagyis akár felettem áll rangban, akár nem, maga nekem nem parancsolhat! Szóval jobb ha a maga dolgával törődik barátom!"
Erre az még inkább csak visszaszól: "Nos...Lehet hogy igaza van! De hogy is állt a szerződésben a hadsereg és a szolgálat között?!
Ha jól hiszem a hadsereg és a szolgálat teljes mértékben köteles együttműködni, de mindannyian a saját területünkön dolgozunk! Vagyis ez attól még mindig a m fennhatóságunk alatt áll. És akár katona akár nem, maga is köteles betartani a szabályokat!"
Nem tudtam mit tenni, tényleg szét vetett az idegesség, de egyben igaza volt a szolgálatosnak is. És nem szeretném megkockáztatni a támogatás elvesztését, egy ilyen kis malőr miatt.
"Na jó! Igaz! De őszintén remélem hogy a jövőben tényleg megpróbálnak rendet tartani itt, és megnevelik ezeket a senkiháziakat, hogy nézzenek az orruk elé és ne szaladgáljanak össze vissza, mint a taknyos kölykök!" Aztán a stalkerre néztem és ráförmedtem: "Maga meg mi a francot bámul?! Takarodjon innen!" Mondtam, majd magamat leporolva elindultam vissza a saját egységeimhez.

Mikor már a bár kijáratának a közelében jártam, akkor észre vettem azt a stalkert aki belém rohant.
Hajtott a bosszúvágy és a dühöm, hogy megtoroljam az előbbi incidenst.
Elkezdett kifelé sietni a bár területről. Én utána mentem, de a többiek rám szóltak: "Ugyan már Szokol! Hagyd! Elvégre csak véletlenül futott beléd!"
Idegből válaszoltam vissza: "KUSSOLJ! Senki nem úszhatja meg büntetlenül! És most különben is szórakozni akarok! Ha kibelezem ezt a nyavalyást akkor majd megtanulják, hogy ne szórakozzanak velem!" És folytattam a z utam a stalker után.
A többiek pedig kényszeresen utánam jöttek. Amikor már jócskán kint jártunk a szolgálat területéről akkor már készültünk hogy elkapjuk a stalkert. De akkor egy helikoptert pillantottunk meg.
Méghozzá pont azt, amelyik a zsoldosokat menekítette.
Meg lehetett ismerni, arról a három lyukról, amit én ütöttem az oldalába.
"A K**va anyját! Ez a rohadék egy zsoldos! Nyírjuk ki!" Üvöltöttem fel, majd elkezdtük egyszerre lőni mind a hárman a helikoptert.
A fickó szint úgy lőni kezdett vissza ránk, de a golyók nem értek el idáig. Viszont mi is biztonság esetére fedezékbe húzódtunk.
Miután a golyó zápor megszűnt, azonnal felpattogtunk a fedezékek mögül és a helikopter felé rohanva lövöldöztünk.
De túl késő volt, a helikopter ismét megszökött.
"K**VA ÉLET!" Ordítottam fel ismét. Egy darabig még néztem a menekülő gépet, aztán vissza mentem a szolgálat bázisára, és beszéltem Voronyinnal.
Elmondtam neki, hogy majdnem sikerült elintéznem egy zsoldost, de az egyik katonája miatt sikerült meglépnie.
Voronyin csak a fejét vakarta zavarodottan, közben próbált magyarázkodni hogy nem érti hogy történhetett ez.
Nem hiába, a hadsereggel ő sem akar szembe kerülni. Főleg egy olyan őrülttel nem akart össze tűzni, mint Kuznyecov.
Már szinte követeltem tőle hogy azonnal hívja Kuznyecovot. És ő mi mást tehetett mint hogy előveszi a rádiót és felhívja.
Amikor sikerült vele kapcsolatba lépni, azonnal elvettem a mikrofont és beleszóltam: "Kordon! Itt Szokol! Vétel!"
"Itt Kordon! Mi akar Szokol?!" "Kordon! Helyzet van! Az egyik zsoldos itt járt a bárban! Stalkernek álcázta magát!"
"És mi van?! Sikerült elkapnia?" "Sajnos nem! Amikor már észrevettem hogy zsoldos, akkor már túl késő volt."
"Ajh!! Istenem hogy lehet az hogy.... Na jó! Tudja mit?! Most nem hibáztatom magát! Ezúttal tényleg sikerült jó munkát végeznie! Valószínűleg most meg vannak szorulva az egyik területük elvesztése miatt.
Rendben! akkor alakítsanak ki védő zónát mind a bár, mind a vad vidék területén! Hamarosan iderendelek egy nagyobb egységet hogy megerősítsék a soraikat! Addig vegyék az egész bár és vad vidékkörnyékét teljes blokád alá! Se ki se be! Hacsak valaki papíron nem tudja bizonyítani hogy tudós, vagy szolgálatos, akkor parancs nélkül, belátás szerint lőhetnek! Voronyin tábornok pedig azonnal jelentkezzen a Kordoni helyőrségen!"
"Kordon! Vettem!" Mondtam, majd letettem a rádiót, és elindultam elintézni a dolgokat.
 
Elindultam Szaharovhoz. Yantarba bementem és onnan egyenest Szaharov irodájába. Mondom:
-Maria meghalt.
-Meghalt? Na a franc. Az utánpótlásnak annyi.
-Mi?
-Az utánpótlással bajok vannak. Most egy plusz embert is szereznem kell. A franc.
-Na adok én neked utánpótlást!
Elindulok az asztal felé. Mondja:
-Várj! Ne csinálj hülyeséget! Ne!
Előveszem a késemet. Megfogom a grabancát és rávágom az asztalra. Mondja:
-Ő csak egy ember! Ez a szemléletem!
-Akkor fogd meg a szemléleted és DUGD FEL!
A feje mellé döföm a kést. Liheg majd feláll és mondja:
-Mivan? Azt hiszed ez nekem jó? Hogy nem keresném meg a gyilkosát és nem venném rá hogy az AK nemesebbik végét szopogassa? Mit tehetnék? MONDHATOD A TERVEKET!
-Majd én teszek pár dolgot.
-Mit tehetnél? Te csak egy zöldfülű vagy.
-Nem egészen. Már értek a fegyverekhez. Tudom használni őket. Majd elintézem őket.
-Egy magasan képzett zsoldos sereg ellen nem tudsz mit tenni.
-Dehogynem. Leszedem a gyilkosát és utána nem érdekel a dolog.
-Értem. Segíteni talán tudok.
-Mit?
-Vannak itt fegyvereink. Azok közül egyet kölcsön adok.
-Csak így?
-Ha megöli a gyilkosait akkor megment a papírmunkától. Különben is, nem kell ráküldenünk senkit és így kevesebb az esélye annak hogy új embert kelljen hívnunk. Jöjjön. Válasszon.
Kinyitotta az ajtót. Fegyverraktár. Tele fegyverekkel.
-Egyet választhat és kap hozzá 3 tár lőszert.
Találtam egy PK géppuskát. Tetszik. Nagy, erős, príma a feladatra. Mondom:
-Ezt kérem.
-Értem. Biztos? Mert eléggé kemény fegyver. Nehéz használni.
-De ezt kérem.
-Akkor adom. Plusz a három tár.....Nos......Inkább adom ezt.
Elővett egy hátizsák szerű lőszertartót. Mondja:
-Ebbe beletetetem a 3 tárnyi lőszert és így nem is kell újratöltened. Ha elfogy akkor az összes lőszered elfogy. Szóval csak óvatosan.
-Köszönöm. Lőszer is kellene az AA-12-esembe.
-Sima lőszert tudok adni csak. Mennyi kell?
-Mennyit tud ezért az AK-ért?
-40 lőszer.
-Adja.
Elővett 40 lőszert és odaadta. Mondja:
-Ölje meg őt és ha tudja hozza vissza a cuccokat.
Elindultam a rejtekhelyem felé. Mire odaértem(10 órába telt) lepakoltam. Szakadt rólam a víz. A PK eléggé nehéz és a hátizsák is. Az AA-12-őt próbálom ki. Kimegyek és célba veszek egy fát. Eléggé vastag. Ráeresztek 10 lövedéket.A fa törzse megszűnik a fa meg kidől. Remek. Elkezdem megtölteni. De előbb megnézem mennyi lőszer fér bele. 50 darab. Helyes. Pakolom is bele. Mind a negyvenet beleraktam. Fullra van töltve. Felkészülök. A maradék kajámat megeszem és várok. A rádiómon beállítottam a zsoldosok frekvenciáját. Lehallgatom őket. Az előző rádiót csak ezért dobtam el mert bemérhettek volna. Most is hallgatom őket. Remélem hamarosan megadják a kordinátájukat. Szegény Mariat rendesen el sem tudtam temetni. Majd megbosszulom. Addigis hallgatom az adásokat.

Tudom hogy fura hogy így szereztem egy PK-t de majd várjátok ki a végét.
 
Fogtam egy adást. Nem a zsoldosoké a katonáké. Vad területen vannak. Ők is a zsoldosokat üldözik. Követem őket. Felpakolom a PK-t és az AA-t és indulok. Most gyorsabban megyek. Oda is érek 3 óra alatt. Ott vannak a katonák. Elbújok és várok. Nézem, a katonák készülődnek valamire. Én figyelem az eseményeket. Készülnek mert jönnek a zsoldosok. Végigsimítom a PK-t és mondom:
-Ez nagy lesz!
Ekkor két katona jön felém. Egyikük felém tartja a fegyverét:
-Állj! Ki maga?
-Peters. Ne lőjön! Barát vagyok!
-Azzal a csúzlival nehéz elhinni. Mit akar itt?
-Csak a főnökének mondom el. Másnak nem. Vigyen a főnökéhez!
Egymásra néznek majd mondják:
-Jöhet de tegye le a fegyvert!
Elindultunk és a főnök előtt letettem a fegyvert. Odalépek:
-Üdv. Ki maga?
-A nevem titkos. Szólítson csak főnöknek. Maga ki?
-Peters.
-Miért van itt Peters?
-A zsoldosok kinyírtak egy régi ismerőst akit eléggé csipáztam és hát, ki akarom szedni a zabszemet a seggemből ami jelen pillanatban a zsoldos csapat.
-Így ne beszéljen! Ez itt hivatalos közeg ami maga körül van! Tisztelettudóbban!
-Értem. Sajnálom.
-Egy kérdésem van, mondjon egy okot hogy ne öljem meg itt, nyomban és dobjam a hulláját a kutyák elé?
-Talán mert ugyan az az ellenségünk? Tudok segíteni!
-Akkor tegye. Ki volt ez az ismerős akit megöltek?
-Maria. Egy tudós.
-Maria? Egy tudós nő? NEm itt?
-De. Miért?
-Mit csinált a hullával?
-Eltemettem. És a felvarróját rákötöttem a puskámra amivel a gyilkosát fogom megölni.
-Értem. Szóval közös a cél.
-Ahogy mondja.
-Akkor, maga is beállhat VISZONT csak most. Miután elintézte az ügyét, takarodjon mert ha nem akkor kivégezzük. Érti?
-Értem.
-És ne várjon semmi jutalmat vagy szimpátiát!
-Értem.
-Rendben. Készüljön.
-Lőszert kérhetek?
-Mennyi kellene?
-Három tár van a lőszertartó hátizsákomban és még egyet mellé akarok.
-Mibe?
-PK.
-Adjanak neki lőszert.
A katonák adtak lőszert. Most még három kilóval nehezebb vagyok de legalább több zsoldost iktathatok ki. Mondja a főnök:
-Most elrejtőzni. Mindenki a helyére. Azonnal!
Elrejtőztünk. Én egy ház tetejére. Onnan remekül ki tudom őket lőni. Most várunk.
 
Akkor megírom magamtól.

-Nemnem..hagyjál..úristen a beleim...wáááá.
-Hahahahahaaaa....A röhögés folyamatosan eltorzult. Felálltam a széktől. Majd félre téptem az asztalt, már-már sírt a félelemtől. Ült székben nem is bírt volna felállni mert oda szorítottam pár fekete, tüskés csáppal. Néztem egy darabig ahogy szenved majd, mellkason talpaltam amitől a székkel együtt elkezdett csúszni az ajtó felé. Ami bezárult és jó két méteres dárdák álltak ki belőle elég sűrűn. Hosszan rekedten kiállt. Majd amikor átdöfik a dárdák a mellkasát akkor riad fel az álmából. Utoljára még a fülébe ültettem egy pár szót: "Ha játszani akarsz, tudod hol találsz." Amikor felriadt, erős szúró érzést érezhetett a mellkasán, nem sérült meg fizikailag csak az agya képzelte el a sérülést. A fájdalmat, nem lehetett kellemes. De ebből szerintem meg fogja érteni a lényeget. Még meglátogattam pár embert a laborban akik jelentkeztek a nemes feladatra. holnap szerintem drasztikusan csökkenni fog a jelentkezők létszáma.

Ott hagytam a labort. Más felé is körül néztem, amikor figyelmes lettem, Dead Cityre, valami nem stimmel ott, komoly pszichés erők munkálkodnak egy gyárban ahol a kommunisták telepedtek le, De nem csak az a furcsa, van ott egy kutya is, érdekes. Őt is nagyon erősnek érzem. ezt meg kell közelebbről is néznem. Nem érzékelem az idő múlását, viszont olyan fáradtan gyengébbnek érzem magam. Valószinűleg a sok kísértésben fáradtam ki. Oda suhanok a gyárhoz itt még erősebben érzem hogy nagy erők munkálkodnak itt, több szellemet is érzek. A többségük jó szándékú, van viszont egy két nagyon is rossz. Ezzekel mint látom meg gyűlt már a bajuk a barátaimnak. Az alaksorban Van az egyik ember mellette a kutya, körülöttük meg elszórva ruha darabok, fegyverek és golyóhüvelyek. Az ember sokkot kaphatott, mert csak bambán áll és szív egy szép hosszú cigit, csak pöfékel, a kutya hirtelen elkezd szimatolni, körül néz, ekkor már fel vettem a jól megszokott formám, majd megakad rajtam a tekintete rám néz, pontosan engem néz. Először ahogy közeledek feléjük feláll látszik hogy megvizsgál, miféle szerzet vagyok. Próbálok kapcsolatot létesíteni vele, elég simán megy dolog nem ellenkezik, sőt a kezdeti, bizonytalansága mintha elszállt volna, és most már kíváncsian ül és figyel. Vár, gondolom arra hogy szóljak, fura ez nekem még azok után is amiket megéltem, hogy beszélhetek egy kutyával.
- Nyugi nem bántalak titeket, csak feltűnt az hogy itt mostanság nagy lett mozgolódás, több dimenzióban is , ha érted mire célzok.
- Morzsi ha gondolod innentől át adom neked, te valahogy ízesebben meg tudod írni az ilyen párbeszédeket :) :wink:
 
Most egyenlőre én vagyok itt a parancsnok. Ilyen nagy felelősséget az őrnagy még soha nem osztott rám.
Voronyin a hazatérő takarító brigáddal együtt elment a Kordonhoz. Szóval mind a szolgálat, mind a hadsereg itteni vezetője én lettem.
Kicsit ideges vagyok ebben a beosztásban, de ha itt sikerrel járok akkor remélem hogy Kuznyecov ad némi jutalom szabadságot.
Szeretném kitisztítani a fejemet. Egyszer jártam kint a Zónából akkor is majdnem elpatkoltam.
Most már vigyáznom kell.
Itt ülök a zsoldosok régi táborhelyén, egy számomra kialakított rögtönzött tiszti szállón. Minden elképesztően büdös, ráadásul erre rátesz egy lapáttal a felgyújtott hullák szaga. Folyamatosan írom a jelentésemet, amit majd fel kell küldenem a Kordonhoz. Ha hamarabb be tudtam volna fejezni, akkor Voronyinékkal fel is küldhettem volna.
De mindegy. Egy idő után a félhomályban már kezd fájni a szemem, a sok írástól.
Először elpakolom a felesleges cuccokat, majd még egyszer vissza olvasom a jelentést:

--10.31/20:15 Ivan Sulkov Tizedes jelentése:
Jelenlegi feladat végrehajtva. A zsoldosok táborának bevétele sikerrel járt. Az egység a bevetés során súlyos veszteségeket szenvedett.
Opcionális feladat visszavonva. A célszemély kimentése sikertelen volt.
A szakaszból elvesztettünk két gépet, a DR-342-es Griffet és a DR-445-ös, Korsunt.
A feladatot végül a DR-862-es Yastreb légi egység hajtotta végre. A küldetés végére a DR-862-es üzemképtelenné vált.
Személyi veszteségek:
DR-342 "Griff": -6 katonai stalker különítmény, 1 operátor és az akciót vezető SBU tiszt. Túlélők: 2
DR-445 "Korsun":-8 katonai stalker különítmény, 1 pilóta, és 1 operátor.
DR-862 "Yastreb":-2 katonai stalker különítmény, 1 operátor Túlélők: 7
(A nevek jelölve vannak a holtesttárolókon.)
+1: Küldetés sikertelen. A célszemély elhalálozott, még a bevetés megkezdése előtt.
Azonosítható földi maradványok nincsenek. Valószínűsíthető hogy, a küldetés befejezése utáni kezdeti zavarok alatt semmisült meg. Azonban a célszemély kiléte megerősítve.
Ellenség veszteségei:-Kb. 23 fegyveres civil ("Zsoldos"), 23db. nyugati típusú Trs 301-es automata gépkarabély, 15db RPG-7/u rakétagránát kilövő rendszer, több tonnányi 5.56mm-es karabély lőszer, RGD-5-ös gránát, és OG-7v rakétagránát.
Jelentős mennyiségű nyugati típusú taktikai ruházat és felszerelés.
Jegyzetek: A tábor bevétele után azonnal felvettük a kapcsolatot az irányítással. A parancsra elkezdtük kiépíteni az esetleges támadás elhárító védelmi vonalakat. Az irányítás által küldött támogatás hamarosan érkezik. További támogatás a helyi rendészeti frakció soraiból.
A támogatás szervezője: Aleksznder Voronyin tábornok.
Arra az esetre, ha a támadás nem következne be, felkészítjük a kereső osztagokat az ellenséges helyőrségek, ill. bázis felkutatására/megsemmisítésére.--

Majd miután ezzel is végeztem, össze csomagoltam a jelentést egy bőr kötéses táskába, és elküldtem vele az egyik katonát a szolgálathoz, hogy miután véget ért ez az őrület, akkor majd elküldöm a jelentést.
Ezután csapat szemlére indultam.
Végig sétáltam az egész "fronton" ahol az erősítés már rég megérkezett. Mindenhol állig felfegyverzett katonák és szolgálatosok.
A védelmi vonalon sorban voltak fel állítva a telepíthető állványos nehéz gépfegyverek. Plusz még érkezett két új helikopter is. A "Szapszan", és a "Skolnyik".
Különféle mozdítható hulladékokból még építettünk egy barikádot, ami ugyan gyenge volt, és könnyen áthatolható, de mégis csak védett valamit. Viszont felállítottunk egy két toronyra reflektorokat, és a területen elszórtan, helyeztünk ki egy két éjjellátóval felszerelt orvlövészt is.
És a bár környékén is folyamatos a katonai járőrözés.
Lehet hogy ez így már elnyomásnak minősül, de nincs más lehetőség. Így biztosan nem fognak meglepni minket.
Ha bárki közelít, azt nekem azonnal jelenteni fogják, így mindenkiről, mindenhol tudni fogok.
Sétálok tovább nyugodtan a felszerelést, és a készültséget ellenőrizve amikor megszólal a rádióm:
"Szokol! Itt a lövész 03-as! Egy stalker bujkál az egyik vasúti kocsi tövében. Folyamatosan kémleli a blokádot! Szerintem a zsoldosok kémje lehet, de az is megeshet, hogy csak egy magánzó, aki be akar jutni a bárba. Na mármost innen gyönyörűen rálátok. Mit csináljak? lelőjem, vagy csak pörköljek oda neki? Mi legyen?"
Egy ideig elgondolkoztam és eszembe jutott, hogy ha a zsoldosok kémje az, akkor jó lenne ezúttal egy élő foglyot ejteni, hogy kivallassuk, de ha csak egy stalker akkor viszont semmi haszna nincs.
Végül mégiscsak a foglyul ejtés mellett döntöttem. És remélem hogy jó döntés volt.
Majd válaszoltam: "Lövész 03! Itt Szokol! Ne lőj! Most az egyszer kell egy kis információ. Kiküldöm Sztecenkóékat hogy gyűjtsék be! Addig csak tartsd szemmel! Ha észreveszi a turpisságot, akkor öld meg!"
Aztán a megfigyelő sátorba léptem be, ahol egy egész kis térfigyelő rendszert építettek be.
Volt egy pár monitor amin a kihelyezett kamerák látó terét lehetett látni.
A 3-as lövész pozíciójához közel kihelyezett kamerára váltottunk és végig kerestük az összes vasúti kocsit.
Végül megtaláltuk a stalkert. Az a stalker volt az, akit nemrég közvetlenül az akció után próbáltunk lelőni.
Ilyen szerencsém rég volt.
Már épp a két katona állt a hátánál és a tarkójának szegezett fegyverrel kényszerítik hogy adja meg magát.
Kiszóltam a rádión: "Jól van! Szép munka! Most hozzátok be!"
Azzal a két katona a fegyverével bökte hátba a felemelt kezű stalkert hogy induljon és az az utasításnak engedelmeskedve elindult.
Én vissza mentem a szállásomra és ott vártam meg a foglyot. Aztán bejöttek és a két katona vigyázzba vágta magát.
Intettem nekik hogy kimehetnek, aztán a stalker felé fordultam. Az hirtelen felém lépett és a kezét nyújtja:
"Üdv! Kit tisztelhetek magában?"
Én csak fapofát vágva néztem rá, meg a kezére aztán mondtam: "Nincs jogomban közölni magával a nevem. De hívjon csak Szokolnak! És amúgy én kit ismerhetek magam előtt?!"
"Peters." Jött az egyszerű válasz.
"Nos... Peters! Mit keres itt a blokádnál?!"
"A zsoldosok kinyírtak egy régi ismerőst akit eléggé csipáztam és hát, ki akarom szedni a zabszemet a seggemből ami jelen pillanatban a zsoldos csapat."
Ilyen választ nem igen tűrtem meg. Ezért össze húztam a szemöldököm, majd azt mondtam:
"Ha észrevette, akkor láthatja hogy én hivatalos közeg vagyok! És nem igazán tetszik az én iskolázott fülemnek az ilyen beszéd! Ha lehet, ezt a jövőben hanyagolja!"
"Értem! Sajnálom." Sütötte le a szemét.
Mindjárt büszkébben húztam ki magam, aztán vissza tértem a tárgyra.
"Rendben! Akkor most válaszoljon egy pár kérdésre, aztán eldöntjük hogy mi legyen!"
"Rendben!"
"Mondjon egy okot arra hogy miért ne öljem meg magát is és dobjam ki a többi hulla közé?!"
"Talán mert ugyanaz az ellenségünk. Tudok segíteni!" Mondta.
Ismét elgondolkoztam, és végig futott az agyamon, hogy talán tényleg tudna segíteni.
Jó ötlet lenne besorozni, hogy a frontra álljon. Addig se az én embereim vannak veszélyben.
Ez elég szemét gondolat, de a helyemben bármelyik tiszt ezt tenné.
Aztán mondtam: "Jó! Megegyeztünk! Addig velünk lesz, amíg ez a háború véget nem ér!"
A stalker szeme azonnal felcsillant.
Aztán ismét kérdeztem: "Akkor most mondja el, hogy ki volt az az ismerős akit megöltek a zsoldosok!"
"Maria. Egy tudós Yantarból."
A válaszra rögtön felugrott a fejem. "Azt mondta Maria?!"
"Igen! Miért?"
"Tehát maga vitte el a hullát!" Kiáltottam fel meglepődve.
"Igen! Elvégre nem hagyhattam ott. El kellett temetni."
Hirtelen a homlokomhoz kaptam és azt gondoltam: "Anyám borogass! Ennyit az elszámolásokról és a visszaszolgáltatásokról! De legalább megoldódott az eltűnt hulla rejtélye."
Aztán ismét felé fordultam és mondtam: "Na mindegy! Szóval azt mondja, hogy maga szerint közös a célunk?"
"Igen! Minden bizonnyal az." Válaszolta magabiztosan.
Elkezdtem magamban egyeztetni, hogy mi hogy lenne jó, aztán azt mondtam neki: "Rendben! Akkor most maga egy katona! Nincs rangja és harci kiképzése, tehát köteles engedelmeskedni a közegeknek! Minden egyéb jelenséget viszont nekem jelent, és nem a szolgálatnak, vagy bárki másnak! Ja, és ne próbáljon hősködni! Működjön együtt és akkor nem lesz gond!"
"Értettem!" Mondta.
"Még valami -Szóltam utána.- Ne várja, hogy ezek után még jutalmat is kap! Örüljön ha életben hagyjuk!"
"Rendben! De lenne még itt valami!"
"Mit akar?!" Mordultam rá.
"Kérhetnék némi lőszert a fegyverembe?"
"Mennyit, és mibe kell?" Kérdeztem felé, közben csak írtam tovább a jelentést.
"A PK-ba kellene! Van három táram. Még kellene egy!"
Felnéztem az asztalról és mondtam: "Szerencséje van! A zsoldosok itt hagyták a lőszer készletük nagy részét. Talán talál lőszert a fegyverébe. Menjen és keresse meg a raktárat! Itt van a közelben!" Aztán behívtam az egyik katonát.
"Sztecenkó! Menjen mutassa meg neki a lőszer raktárat!"
"Igen uram!" Jött a válasz, majd a katona elvitte az új vendéget a raktár felé.
Én még lassan befejeztem a jelentést, vissza raktam a bőrtáskába, aztán hátra dőltem a székben és elgondolkoztam, hogy ezek után mi lesz.
 
Kifelel menet bólogatni kezdett Leshy...
Kevesen megyünk... de jól oda teszünk nekik!
Elindultunk a fegyverraktárhoz, oda értünk Ralf elé, Leshy Kimérten mondja
Assault Heavy Ostrom felszerelést!
Ralf néz egy kicsit, majd hátra vezeti a csoportot.
Itt van válogassatok! mondja miután átértünk egy másik teremben ahol halomban álltak a nyugati fegyverek, és kiegészítők...
Anyám.... mondtam kissé hangosan...
Oké... mondja Leshy kissé nevetve az arckifejezésemen.
Goliath, Derm az M240eseket!
két nem kis darab fickó meg is fogott egy-egy nem kis géppuskát.
Spok, tied az M24es, Thermo csővel!
Oké!
Spider, Guber, Dom! G36K M203as gránátvetővel és holosightal!
Saber! CQBM4es! és még valami! mondja neki, majd oda sétál egy Plasztik ládához, és felnyitja azt.
És ezt viszed!
Értetlenül álltam a csomag elött fogalmam sincs hogy tudták ezt beszerezni... egy FIM-92 Stinger-t
Miért viszünk légelhárító fegyvert? kérdem.
Mert a hadseregnek szokása helikopterekkel kidíszíteni azt a területet ahova betelepülnek!
mondja Morcosan Saber, miközben lecsukja a plasztik dobozt, és a kezébe veszi azt.
márcsak nekem és Leshynek kell fegyver, Ezen okból felém is fordul...
sokáig hosszasan néz felém, majd ralfhoz szól:
Elvileg ez a stalker egy fura fegyverrel ügyet volt, amit nem engedtetek használni neki!
igen, most már tudjuk mi az!
Mi?
OC-14es Groza!
van lőszer hozzá?
Van!
add neki!
Ralf egy ideig ellenzően bólogat, de végül kezembe adja a fegyvert, és egy taktikai mellényt, amiben már benne vannak a tárak.
Amíg ezt Ralf megtette Leshy magához vett egy M4est, Holosightal, lézerre, gránátvetővel.
kicsit gondolkozott... majd még így szólt: még 1 valami :D
hátra ment, és egy ott hagyott feszítővassal felfeszített egy faládát, ami első ránézésre lőszeres láda lehetett. De amint felnyitotta kiderült hogy nem az... a lőszer helyett 2 Revolvertáras Gránátvető volt benne.
Rg-6 gránátvetők, M203as gránátra igazítva mondja Leshy... Túl ritkán használunk ijet! tette hozzá.
Strignov, az egyik a tied!
Bólintottam egy kicsit elismerőfejjel miután kezembe vettem a szörnyeteget.
Dom, tied a másik!
A fickó is vállára veszi a jószágot, majd kimegyünk, és vételezünk a fegyvereinkbe lőszert, amennyit csak tudunk... Utána átmentünk a technikushoz, Éjjellátókat kapunk tőle, miután éjjeli misszió...
Hő szkennerest kaptunk...
Utána elindultunk kifele útközben mindenkinek megakadt a szeme... mint a 9 tagú mészárszék...
(zenei alátét: http://www.youtube.com/watch?v=UZjf9C6atT4&translated=1 )

Kiértünk a helikopter leszállóhoz, ahol 2 helikopter 1 UH-1 Gunship és egy Páncélozott Mid-24es várt minket, és még egy 5 fős zsoldos csapat...
A vezetőjük valami furcsa majdnem tudós páncélban volt (zsoldos SEVA)
Leshy, Goldens csapatából jövőnk, magunk jövünk segíteni!
És? most essek hasra?
Nem, de szereztünk neked infót!
Mit?
Pl azt hogy a hadsereg rendkívüli erőkkel telepedett oda!
ezt eddig is gondoltuk!
és azt is hogy mit akar a 2 helikopter?
Miért mit akar?
Nem nyilvános téma... szóval hova szállsz?
Fiút szálljatok be a midbe, Strignov te velem jössz!
Én és Leshy felszálltunk a UH-1esre az 5 zsoldossal együtt a többiek pedig a Midre.
Szóval mi ez a nem nyilvános téma?
Hammer megakarja torolni Kuznyecov pofátlanságát!
Hogy?
Azzal a vegyi bombával amit nem cseréltünk el... ám van egy kis bökkenő...
Mi?
A bombákat élesíteni kell mielőtt a képükbe hajítjuk... és az élesítő panelok ott maradtak a posztodon amit a katonák bevettek!
de két helikoptert mondott ,hova megy a kettő?
az egyik Argropromba, a másik a kordonba!
király... Ugye tudod hogyha sikerül is, akkor ebből kurva nagy zóna harc lesz, mivel a kormány komolyan be fog durvulni!
tudom, de a bázis alatt minket nem érint az hogyha a felszínen bombáznak!
Mi a terv?
az élesítő panelek főépület pincéjénél vannak elrejtve egy számozott lőszerláda dupla aljú részében.
Ám a műholdas megfigyelések szerint a főépületben van a legtöbb katona, és elég sok katonáról van szó!
Hány?
A szolgálatosokkal együtt valamivel több mint 100... 2 helikopterrel is rendelkeznek amik a hátsó részen vannak letelepítve... bár a helikoptereket kb 15 katona őrzi! A főépületnél kb 40-50 ember van! a front támadás 1 helyen nem nyerő!
vagyis?
elterelés kell!
ha a helikoptereket kiütjük 2xes előnyhöz jutunk!
1 nem tudnak légi támogatással bombázni minket, 2 miután végig bombáztam rakétákkal a az épület szintjeit, utána le tudlak rakni a tetőn, téged és a fiúkat! De elmondom, hogy miután az épületben vagytok csak magatokra számíthattok!
Nyugi eddig se volt gond!
Lehet, de ez most erős dolog lesz!
Nyugi nem lesz gond! Másrészt a helikopterekre fel vagyok készülve Stingerrel!
Nézd, nem akarom az embereiddel megfizetni ezt, de nekik kell csinálniuk a nehezét!
Bírják a strapát, add a rádiót!
A furcsa ruhás fickó átnyújtotta neki a rádiót.
Jól van fiúk, ti a D2nél szálltok le, a pilóta először rakétázza meg a célterületet, majd tegyen le titeket! Miután lent vagytok annyi a dolgotok hogy tartsátok a helyet! és okozzatok minél nagyobb káoszt!
Vettük Leshy!
Amíg jelet nem adok Rádió csend, és Spider a csapatvezér!
Vettem főnök!
Majd Leshy letette a rádiót és rámeredt a térképre...
az a két torony nem tetszik... mondja majd rámutat.
Orvlövész pozíciók lehetnek? mondja az egyik zsoldos.
Pontosan! Vágta rá Leshy
a tudósruhás bólogat, majd a pilótához fordul:
Pilóta! amikor berepülünk, lője el a D4 és a D5ös szektorban a tornyokat!
Vettem! Éjjellátóra kapcsolok, a célpontig 2 kilométer!
Oké!
Leshy a rádióba szól: A célpont 2 kilométer Álljatok készen!
Még 1 kilométer szól a mi pilótánk, ám ekkor a távolban már hallom az elindított és becsapódott rakétákat.
(Zenei aláfestés innentől: http://www.youtube.com/watch?v=vV0bM6_TYvc&translated=1 )

Kisvártatva mi is megérkeztünk, és már be is kapcsoltuk a hő szkenneres éjjel látokat amivel átláttunk a gép hideg vázán... Láttuk ahogy a pilóta elindítja a két rakétát ami egy toronyba csapódik, majd kisit jobbra fordul a pilóta, és még 2 rakétát küld egy másik toronyba is... ezután a pilóta éles jobb kanyart vesz és a volt zsoldosbázis felé fordul, ahol a reflektorok össze vissza fordulgatnak.
Ekkor mellettünk vagyis inkább a felfüggesztéseken jobb és baloldalt felpörögnek a gépágyúk, és szintről szintre megszórta az épületet. A végére maradt a rakéta csapások sorozata amivel kiürítette a Rakétákat a felfüggesztés alól, ám jelentős kárt és káoszt okozva az ellenségnek.
Ezután a pilóta, a tető szintjére emelte a gépet, és mi kiszálltunk.
(ettől a résztől: http://www.youtube.com/watch?v=_iR04Xigtxo&translated=1 ennek a számnak 1:35től )
Ledobtam 1 gránátot, majd leugrottunk egy szinttel lejjebbre.
A katonák többsége behalt a gépágyútól a szinten, aki élt még azt azonnal lelőttünk. Igazából futólépésben haladtunk szintről szinte lefele. közben kint hallottuk ahogy a másik csapat harcol a katonák ellen, és a helikoptereink bombázzák a területet.
Végül leértünk a földszintre, ekkor hirtelen mellettem cafatokká lészen egy zsoldos.
kicsit vissza vágódtam, és lekaptam a szemem elől a Thermo látót mivel teljesen bekenődött a forró vérrel...
Leshij azonban nem várt, kivágott egy gránátot, és már indult is.
A gránát, kicsit elkapta a fickót, mert amikor én is erőt vettem magamon, és Leshy után indultam már harcoltak... ekkor megint meglepődtem Leshyen.. Kiválóan verekedik...
A földszinten már fel voltak eszmélve a katonák, és már tűzharc alakult ki.
Leshy kiütötte fickót, majd felvette fegyverét és egy gránátot küldött a vetőcsőből a katonák felé, majd hozzám kiállt: Takarodj le a pincébe és hozd a cuccot!
Engedelmeskedtem, és kiugortam a fedezékből, és leszaladtam a lépcsőn. lent senki se volt. Elszaladtam a raktárhoz, ott volt két katona, de gyorsan kilőttem őket.
addig kapartam ki a lőszert amíg meg nem találtam a dupla aljút, majd túlfeszítettem a fát, és kivettem egy Kb PDA Nagyágú tárgyat, ezt betettem a kevlár alá, majd elindultam vissza. Rohantam visszafele,egyszer csak kivágódott egy kéz az egyik fal mögül, ami pont tűdön vágott a nagy rohanás közbe, és dobtam egy hátast.
Hirten legalább 8-10 katona jelent meg a semmiből az egyik mögöttem volt egy kötéllel átfogta a nyakam, és elkezdett fojtogatni.
Oda kaptam a kezemmel és ellen irányba próbáltam húzni a kötelet.
itt volt az a katona tiszt akivel az elmúlt napban találkoztam, de a sisak nem volt rajta...
elöbb pofán, majd gyomorba vágott a páncélkesztyűvel, ami istentelenül fájt...
Tudod... az embereid már úgy is halottak, de te vagy egy társad megölte egy barátom... és ezt rajtad verem el!
Igen? kérdeztem.
Igen!
Szerencsés ember vagy!
Nem te vagy szerencsés!
Te!
Igen? miért?
Hogy megtudtál ütni!
hehe.. elnevette magát a tiszt.
(Zene: http://www.youtube.com/watch?v=3cpO4F-98wo&translated=1 )
Ekkor hirtelen Leshiy és még 2 zsoldos beugrik, pompás káoszt okozva.
a köteles elkezd hátrafelé húzni a társaktól, ám az egyik zsoldos lekapja a hátam mögül, és elvágja a francba, majd gyomorba rúg egyfelé közeledőt, aki seggre is esett. Én a fojtogatás miatt fogom a nyakam a kötél a kezembe maradt, és éppen a Tisztre nézek, aki éppen elszalad oldalra.
Nem lógsz meg te mocsok! futott végig az agyamon a gondolat. és utána futottam.
Egy másik tisztább résznél beértem és a kötéllel neki estem, erre ő orra bukott, és a földön kezdtem neki fújogatni, oldalra borult, de én tovább fojtogattam, ekkor adott egyet könyökkel, amitől elengedtem a kötelet, elgurult rólam, és kezd felállni amit én nem hagyhattam, és fejbe térdeltem, de ő gyorsan felkelt, és adott egyet nekem jobb kézzel.
teljes erőnkből harcoltunk mint 2 titán, kigáncsoltam, és pofán vágtam. ettől kicsit bekábult, majd megfogtam a taktikai mellényénél, és minden erőmmel felemeltem és elhajítottam a fickót, teljesen kikelve magamból, mint 1 állat. a katona kissé bekábult, és páncélon keresztül az oldalait tapogatja, de feláll, és felém szól: Gyere csak!
Minden erőmmel neki rontok, és Lábbal esek neki, mind a ketten legalább 3 métert odébb estünk, a katona teljesen bekábult, én is kába voltam, de felkeltem, és fojtogatni kezdtem kézzel.
Éppen mielőtt eltörhettem volna nyakát hangos morajlás és robbanás hallatszik, majd a robbanás megrázza teljes épületet. ekkor megszólal a rádióm:
Itt Haberuk, elvesztettük az acél sólymot! Ismétlem elvesztettük az acél sólymot.
Bassza meg! a mid! elengedtem a fickót, de azért egyszer még pofán vágtam, majd átfutottam a másik részre ott éppen Leshy törte hátra a nyakát egy fickónak, az egyik zsoldos, pedig segített neki, miképpen kicsavarta a delikvens karját...
Meg van a csomag? Kérdez felém leshy miután kivégezte a fickót.
Meg van!
Indulnunk kell!
Pilóta, azonnal vegyen fel minket ahogy kiértünk az épületből!
Negatív uram, túl sok a katona a célépület körül! Javaslom érjék el a másik csapatot, ott feltudom venni önöket! addig fedezem magukat!
(zene: http://www.youtube.com/watch?v=7CqfagHgv6A&translated=1)
Király! mondta Mérgében Leshy, majd nekikezdtünk szaladni. felértünk a földszintre, majd futólépésben rohantunk ki, a katonák kint meglepődtek hogy mi rohanunk ki, de többségük inkább az őket minigunnal aprító helikopterrel törődtek, akik közül 1-1 leszedegettünk Kifogyott a fegyverem, ám gyorsan fedezékbe is vetődtem, mert hirtelen 1 csapat katona tőlem 15 méterre elkezdet lőni rám.
A hátamhoz kapok, a gránátvetőt valahol elhagytam.. fajin... No de itta 2 hű társam!
Ki vettem egy gránátot elhajítottam a katonák-szolgálat emberei felé, és kivéve a 2 pisztolyt a combtokból lekaszáltam velük a megmaradt katonákat.
Leszakadtam Leshyéktől, a nem tom erre vannak... de nincs is sok időm ezen gondolkozni mert mindenhol szolgálatosok és katonák... Jobbra van tőlem az épület , vagyis balra kell mennem ha utol akarom őket érni, el is kezdtem futni arra... a lövöldözés irányába, ám mögöttem újabb fegyverek szólaltak meg, és két golyó hátba kapott...
Térdre estem, de gyorsan felkeltem, és futottam tovább.
nemsokára beértem Leshyt, Kb 200 méterre jártunk a helikoptertől, és az azt védő megmaradt zsoldosoktól, ám nem hiszem hogy átjutunk mind... túl sok katona védi őket..
Leshy! Itt a panel! adtam a kezébe az aktiválót.
(zene újra: http://www.youtube.com/watch?v=X33x6MfUbKQ&translated=1)
Ezek után Futásnak eredtünk, és Mindannyian megpróbáltunk átjutni, de nem volt rá sok esélyünk.
Hirtelen valaki rám veti magát és orra esik, megfordít, és pofán vág a páncélkesztyűjével...
ohhh... az a kurva katona hogy miért nem öltem meg! futott át a gondolat rajtam.
Neki álltunk a csatatér kellős közepén verekedni. hol én hol ő adott nekem egyet, majd végül meguntam, és a tőlünk fél méterre lévő aluljáróba vetettem mindkettőnket. vagy 5-6 métert zuhantunk mind a ketten, és a betonra érkeztünk... hangos reccsenéssel érkeztem a bal kezemre, ő pedig mind a 2 kezére. Felkeltem, és elvonszoltam a rohadékot egy Gravitációs anomáliáig ami tőlünk kb 4 méterre volt.
Na hogy kéred? Elsőnek golyó a fejbe, vagy csak bele a húsdarálóba?
Dögölj meg! felelte mérgében., majd teljes erejével gyomron rúgott amitől én elestem volna a rendes helyzetben, de úgy estem, hogy a Húsdaráló gravitációs mezejébe, elkezdett behúzni, megfogtam az alagút közepén lévő acél korlátot, és abba kapaszkodtam a jobb kezemmel minden erőmmel...
a katona szemeibe nézek hallom ahogy a helikopter elindul, így szólók: Akkor is elbuktál!
Majd elengedtem a korlátot és a pisztolyért nyúltam, és fejbe lőttem magam, miközben a Vortex közepében vergődött a testem....
 
Fent vagyok a tetőn. Mondják:
-Menj le az ablakba! Ott biztosabb!
Lementem és az ablakból néztem a dolgokat két társammal. Én az ajtónál álltam és figyeltem mikor jön valaki paranccsal vagy valami. A többiek kint rádióztak. Egyszercsak megszólal az egyik:
-HELIKOPTEREK!
De nem tudott kimenekülni máris lőtték valami nagy kaliberű gépágyúval. Én kiugrottam az ajtón és elkezdtem futni lefelé. A hátamon a több kilónyi lőszerrel és a többi cuccal nehéz volt. Kiértünk a nyílt terepre és kibiztosítottam a PK-t. Elkezdtem sorozni a helikoptereket. Egyik ledob pár zsoldost a tetőn. Megsorozom a helikoptert de nincs sok hatása ránézve. Elkezd rakétákkal lőni. Ledobom a PK-t és a maradék lőszert és berohanok az épületbe. Kinézve látom jól tettem mert az egyik rakéta oda ment ahol én álltam. Bent, előveszem az AA-12-esemet és keresem a zsoldosokat akik bejöttek. Meglátok kettőt. Az egyiküket célba veszem és rálövök. Emberen nagyobb hatást kelt mert szétrobban a teljes felsőteste. Mindent beborítanak a húscafatok a vér és a csontszilánkok. Ekkor kirepül egy gránát felém. Elugrok de egy repesz pont beleáll a fegyverem elsütőszerkezetébe így nem lehet lőni vele. Felpattantam és előhúztam egy kést. Egy zsoldos fut felém. Ugrik és elkap, a kés kiesik a kezemből. Leteper és elkezdünk birkózni. Leszorítom és mondom:
-Te nem kellesz! Hagyj! Nekem csak az a tetű Strignov kell!
Ekkor pördül egyet és pofán rúg. Elrepülök másfél métert majd mondja:
-Minek neked az a "tetű" Strignov?
Felállok, megtörlöm az arcomat és mondom:
-Megölte egyik barátomat.
Ekkor nekifutok és egy gyomrost beviszek neki. Ettől megtántorodik és pofán térdelem. Most ő esik el. Felpattan és nekem fut. Leterít. Mondja:
-Ki volt az az a tudós cafka?
Hasba térdelem és ráugrok. Mondom:
-Ne cafkázd!
-Elmondok egy titkot!
Átdob magán és elkapja a nyakam.Lenyom és mondja:
-Én öltem meg a lányt! Én adtam ki a parancsot!
Ezzel betelt a pohár. Fejbe vágtam és neki mentem. Elkezdtem ütni-vágni ahol tudtam. Egy jobbegyenest akartam neki bevinni de ő elkapta a kezemet és kicsavarta. Be akarok vinni neki egy balegyenest de ekkor egy másik kirúgja a lábamat. Letérdelek. Erre a főnök csak ennyit mond:
-Üdvözlöm a ribancot!
és a sarkával homlokon rúg, nekem meg hátra vetődik a fejem és kitörik a nyakam.

Így ér véget Peters története. Remélem tetszett. Megvárom Axont és utána kezdem a kövi karaktert.
 
Mind felkészültünk a támadásra. A hírszerzésiek jelentették, hogy még 15 perc van hátra az ellenséges támadásig.
Én felpattantam az asztal mögül, betöltöttem az összes fegyverem és kimentem irányítani a katonákat.
A szolgálat emberei már mind felkészültek. Odamentem ahhoz a szolgálatoshoz, aki miatt a zsoldos meglépett.
"Remélem most örül! A barátja hamarosan vissza jön. De most nem fogja megúszni!"
A szolgálatos csak folyamatosan engem nézett. Sejtettem hogy a maszk alatt rondán nézett rám és a halálomat kívánta.
A stalker meg ott állt mellettünk, és nézte a "kis" párbeszédet.
Aztán én tovább indultam, hogy felkészítsek mindenkit a támadásra, de a stalker utánam futott és közölte velem: "Szokol! Várjon!"
Türelmetlenül megfordultam és kérdeztem: "Mit akar?!"
"Lenne egy személyes kérésem!"
"Kicsit sokat akar tőlem stalker! Nem gondolja?!"
"Csak ez az egy kérésem lenne."
"Ki vele! Aztán eldöntöm."
"Ha a zsoldosok megjelennek, szeretném ha én végezhetnék Maria gyilkosával."
Még alig ejtette ki a száján az utolsó szót, máris rávágtam: "Felejtse el!"
De tovább erősködött: "Kérem! Nem is tudja, hogy mennyit jelentene ez nekem!"
"El tudom képzelni, de akkor sem!"
"És megtudhatnám hogy miért?!" Kérdezte aggreszívan
Megálltam ismét felé fordultam majd azt mondtam: "Nézze! Elmondom magának azt, amit annak idején én is a felettesemtől hallottam! Ez nem a személyes bosszúról szól! Ez már háború! Ha megérkeznek a "barátai" akkor el se tudja képzelni hogy micsoda káosz lesz itt! Ez nem egy baráti foci meccs!
Itt ölni kell! És ha megjelennek a zsoldosok, nem fogok csak egyet meghagyni azért, hogy maga "revansot" vegyen! Ha egy is megjelenik én nem habozok! Megölöm! Legyen az bárki! Akár egy közönséges kis szarházi zsoldos, akár a maga célpontja!"
A stalker szemlesütve akart távozni, miközben én folyamatosan össze húzott szemöldökkel mérgesen bámultam rá.
De aztán meggondolta magát és azt mondta:
"Akkor most én mondok magának valamit! Gondoljon vissza a halott tudósra akit nemrég temettem el!
A szemébe nézett akkor amikor felette állt?! Vagy csak őt is egy egyszerű munkának tekintette?!
Vagy a legjobb, hogy meg se nézte! Lehet hogy csak a saját embereit küldte oda mert nem bírta a látványt?!"
Én kihúztam magam, a szemébe néztem és mondtam: "Ott voltam! Láttam! De nem jelentett mást mint egy egyszerű halottat. Számomra ő is csak egy a zóna névtelen halottjai közül. engem nem érdekel!"
"Remek! Csak egy halott mi?! Ha tényleg ott volt, és a szemébe nézett akkor láthatta hogy mi történt!"
Mondta már úgy, hogy egyre jobban felemelte a hangját.
Én csak egyszerűen hidegvérrel közöltem vele: "Tudja hogy én mit láttam csak a szemében?! Semmit! Csak az elüvegesedett halott szemeit. Semmi mást! Ő csak egy felesleges munka a számomra amit nem tudtam elvégezni. De nem is érdekel!"
Erre a stalker ökölbe szorította a kezét, megmarkolta a ruhám nyakát és a képembe ordított, teljes torkaszakadtából: "AZ ISTENÉRT! ELVÉGRE MÉGISCSAK EGY ÁRTATLAN LÁNYRÓL VAN SZÓ! NEM ÉRDEMELTE MEG A HALÁLT! MÉG ELŐTTE VOLT AZ ÉLET!"
Én ismét nem vártam meg míg befejezte, hanem szintúgy teljes torokból ordítani kezdtem: "MEGHALT A BARÁTOM A ZSOLDOSOK MIATT! SZÓVAL NEKEM NE MAGYARÁZZA HOGY MIÉRT VAN ITT, ÉS MIT AKAR!
AZT HISZI NEKEM KÖNNYŰ?! HOGY CSAK ELNÉZEK FELETTE ÉS FOLYTATOM A MUNKÁM?! NEM! ÉN IS EMBER VAGYOK! ÉBRESZTŐ! DE NEKEM EZ A DOLGOM! NINCS IDŐM A SAJNÁLKOZÁSRA! HA MOST AZZAL FOGLALKOZTAM VOLNA, HOGY A BARÁTOM UTOLSÓ SZAVÁT HALLGATOM, AKKOR NEM ÁLLNÉK ITT, ÉS KÜZDENÉK EZEK ELLEN A ROHADÉKOK ELLEN!"
Mondtam teljesen elvörösödött fejjel. A stalker pedig csak meglepődötten állt előttem és síri csendben nézett rám.
Aztán amikor lejjebb nyugodtam, levettem a fejemről a fekete barrettet, megdörzsöltem a homlokom és azt mondtam:
"Figyeljen! Hamarosan itt lesz az ellenség. Ha már segíteni akar nekünk akkor tegye! Készüljön fel! Még én sem tudhatom, hogy mekkora káosz lesz itt de mindent megteszek, hogy ez az egész jól érjen véget.
Szóval nem ígérhetek semmit! Megpróbáljuk feltartóztatni és likvidálni azonnal a zsoldosokat.
De....ha mégis arra kerülne a sor, hogy közvetlenül ütközünk meg velük, akkor legyen gyors!
Ha képes megölni a célpontját akkor tegye! De mint már mondtam, nem ígérhetek semmit.
Szóval ha az utamba kerül, nem fogok magára várni! Mindent megteszek hogy megöljem!"
Azzal hátat fordítottam a stalkernek és indultam volna a dolgomra, amikor utánam szólt: "Köszönöm!"
Még egyszer félig hátra néztem és bólintottam egyet.
Aztán odarohant hozzám az egyik katona: "Uram! Az egyik lövészünk jelentette, hogy ellenséges gépek tartanak felénk, északi irányból! Egy harci, és egy apró nyugati gép!"
"A k**va életbe! Honnan szerzik ezeket?!" Aztán gyorsan a távcsőért nyúltam.
Belenéztem az éjjellátó távcsőbe és észak felé fordultam. Két gépet láttam a távolban közelíteni.
Azonnal a rádióhoz kaptam: "Mindenkinek! Itt Sulkov! Felkészülni! Az ellenség gyorsan közelít!"
És mindegyik katona elkezdte gyorsan csőre tölteni a fegyvereiket.
Aztán a távolból két rakéta közelített. Felordítok: "RAKÉTÁK! FEDEZÉKBE!"
A két rakétát, célzott lövéssel a két toronynak szánták. Valószínűleg a mesterlövészeknek.
A 01-est telibe kapta a rakéta, és már csak a lehulló testet lehet látni. Amásik is célba talált.
"3-as! Jól vagy?" Kérdeztem. Kis ideig csak sistergést hallani, aztán mégis beleszól valaki: "Igen jól vagyok!
Kis híján eltrafált, de sikerült időben kiugranom a toronyból."
Megnyugodva szóltam vissza: "Hála Istennek! Sérülés?" "Nos... Azonkívül hogy megreccsent a bokám, semmi komoly."
"Rendben! Keress új helyet! A félkész épületből biztos jól tudnál fedezni minket!"
"Máris indulok!" Hangzott el a válasz utána vártuk az ellenség gépeit tovább.
Amikor a gépek lőtávolba értek, akkor elkezdtük őket szórni rendesen. Viszont a harci heli meg minket szórt meg rendesen. Kilőtte a nehéz gépágyú tornyokat, és a légvédelmi rakétásunkat.
Ezzel ki is van ütve a légi támadás elhárító vonal.
A gépeket hiába lőttük a páncél törő golyókkal, hogyha ilyen gyorsan túl jutottak a lőtávolságunkon.
A mi gépeink meg épp felszállni készültek volna, amikor a gépágyúk őket is meg szórták.
Egyedül a Skolnyik maradt éppen, de a pilóták meghaltak.
Aztán odaszóltam a stalkernek: "Tud gépet vezetni ugye?" De a stalker csak a fejét rázta.
"Nem baj! Akkor legfeljebb operátor lesz! Csak lőnie kell!"
Aztán odaszóltam Chekovnak: "Kerub! Menj vidd magaddal ezt a stalkert és szálljatok fel a géppel!"
Azzal a még épp gép irányába mutattam.
Ezután eszembe jutott a szállítmány, amit a zsoldosok itt hagytak. Azonnal leugrottam a barikádról, és elindultam a főépület felé.
Amikor futottam oda, hirtelen egy rakéta csapódott a mellettem lévő falba. A robbanás azonnal ledöntött a lábamról és kiütött egy pillanatra.
Egy ideig erősen sípolt a fülem, majd felkeltem és láttam ahogy az egyik karom erősen vérzik.
Megnéztem a sebet, szerencsére nem volt komoly. De akkor is iszonyúan fájt.
Így nem is tudtam volna harcolni, ezért aztán elővettem a táskámból egy kis fekete, leporelló szerű dobozt.
Széthajtottam és kivettem belőle két fiolát meg egy injekciós tűt.
Először a karomba nyomtam a tűt, majd bevettem a fiolákban lévő tablettákat. Aztán maximumra állítottam a ruha adrenalin adagolóját.
A sok gyógyszer beadásától homályosan kezdtem látni. Minden elmosódott, vörösen izzott, kínomban már lassan ordítottam, de utána minden újra kivilágosodott és éles lett.
A hatás már érezhető volt. Nem éreztem a karomban a fájdalmat és a fáradságot se amit a nyugtalanság váltott ki belőlem, amikor a zsoldosokat vártam.
Ellenben hihetetlenül jól éreztem magam, és rendkívül erősnek. Annak ellenére is, hogy a karomon lévő gyors kötés, már teljesen vörös lett.
Elindultam a főépület felé. Amikor odaértem, a bezárt faajtót úgy rúgtam be, hogy annak a fele teljesen szilánkosra tört.
Vélhetőleg az adrenalin és a szteroid, egyszerre erős aggresszivitást is okoz. Ennek később még meg lesz a hátulütője.
Mentem tovább, amikor hirtelen beértem egy folyosóra, ahol katonák álltak a fedezék mögött.
Az ijedségtől majdnem lelőttek, de aztán felismertek.
"Uram! A zsoldosok már itt vannak a főépületben! Már a maga irodájában vannak!"
"Értem! Akkor menjünk!" Intettem nekik, majd folyamatosan előre mentem az iroda felé. A többi katona meg utánam.
Csendben haladtam előre az iroda ajtaja felé, majd óvatosan bekukkantottam.
Odabent egy zsoldost láttam, amint a lőszeres ládámban turkál. Kikaparta az összes lőszert a ládából, majd kivett az aljából egy PDA szerűséget.
"Megvan!" Mondta, majd elindult az ajtó felé. Gyorsan szóltam a csapat egyik felének, hogy menjenek át a másik bejárathoz. Amikor aztán a zsoldos ideért, kinyújtottam az egyik kezem, majd amikor az kijött az ajtón, irgalmatlanul tüdőn vágtam.
A csapástól a zsoldos hátra repült vissza az irodába, majd amikor kezdett magához térni, négy kéz lábra állt, majd a tüdejéhez kapott.
Amíg kába volt, szóltam a többieknek, hogy jöhetnek. Mindenki egyszerre nyomult be a szobába és fegyvert szegeztek a zsoldosra.
Az egyikük felkapott a földről egy kötelet és a zsoldos nyaka köré tekerte. Aztán felhúzta.
A zsoldos térden állva, levegő után kapkodva nyúlt a kötélhez, de nem tudta lehúzni.
Én lassan odamentem és először pofán vágtam, majd gyomorba. Ettől még jobban bekábult.
"Szóval vissza jöttetek, nagyon jó! Már vártalak titeket. És most már nincs menekvés! Mind meghaltok!"
Mondtam, majd ismét bevágtam neki egyet. "Ti öltétek meg a társam! Ezért most megfizettek! Előbb veled kezdem!"
Mondtam, majd ütni készültem, de az csak nevetni kezdett, majd megszólalt: "Igen?"
Én is nevetni kezdtem ezen majd azt mondtam. "Igen! És szerintem szerencsés vagy hogy előbb túl leszel rajta, mint a barátaid!"
Erre még jobban felnevetett: "Ja. Én szerencsés vagyok! De te nem annyira!"
Ettől már igazán nem tudtam mit tenni, elég mulatságosnak tartottam én is a helyzetet, de azért megkérdeztem: "Igen? És miért is nem vagyok szerencsés?!"
Erre az csak nyugodtan mondja: "Mert megütöttél!" Mondta, közben tovább nevetett.
Én is a helyzeten röhögtem tovább, majd az egyik polcról leszedtem egy leszakadt lánc darabot és a kezemre csavartam.
Aztán már ütni készültem, amikor hirtelen egy csapat zsoldos ugrott be az ajtón és lőni kezdtek mindenfelé.
Először bevetődtem az asztal mögé, majd elővettem a kis dupla csövűt és kilőttem kettőt.
Aztán amíg a zsoldosok a többiekkel hadakoztak, én elkezdtem kifelé somfordálni a teremből.
Miután kiértem a folyosóra, tudtam hogy egy csapat katona közeledik a következő sarkon. Futottam volna feléjük, hogy szóljak nekik hol vannak a zsoldosok, amikor hirtelen valaki elkapott hátulról a kötéllel.
A fickó volt, akit ki akartam nyírni az előbb. Elkezdett tiszta erőből fojtogatni a kötéllel, de az adrenalin/szteroid keverék miatt nem bírt velem. Amikor még a földön fetrengve dulakodtunk, hirtelen könyökkel gyomorba vágtam, amitől megszédült és alább hagyott a szorítása.
Elkaptam a kötelet, letéptem a nyakamról, majd arrébb ugrottam. A földön féltérden álltam, közben a nyakamat fogtam és levegő után kapkodtam.
Amikor felakartam állni, gyorsan odarohant hozzám és menetből képen térdelt. Ezt ugyan meg se éreztem, de akkor is megszédített. Aztán amíg a közelemben volt, gyorsan megragadtam a vállánál és bevittem neki egy erős jobbost.
A kezdeti kábultság után még mindig felállt ezért elindultam felé, közben mondtam: "Te soha nem tudod mikor kell feladni?!"
Azt amíg a földön volt, elkaptam a fejét és könyökkel hátba vágtam. Ettől még jobban a földre rogyott.
Aztán én a földön heverő pisztolyért indultam, amikor ismét felkelt, aztán elkapta a vállamat , megfordított és pofán vágott, majd megragadta a mellényem és elhajított a pisztoly közeléből.
Amikor földet értem, akkor lassan felkeltem és az oldalamhoz kaptam, mert ráestem egy törmelék darabra, ami rendesen odanyomta az oldalam.
Ráadásul a szám is tele volt vérrel, miután pofán vágott. Még egyet köptem, aztán ránéztem a pisztolyra és eszembe jutott hogy ha észreveszi, akkor végem.
Ezért eltereltem a figyelmét és mondtam neki: "Na gyere! Gyere csak!"
Erre az teljes erejéből nekem rontott. Lábbal indított ami a gyomromba talált.
Szerencsére időben feszítettem meg az izmaimat, ezért csak egy kicsit repültem. De akkor is fájt.
Kábán feltápászkodtam, majd odamentem a szintén kába zsoldoshoz, elkaptam a lábánál és hozzá vágtam a falhoz.
Hatalmas csattanással repült neki a falnak, majd esett le a földre. És ezután nem kelt fel többet.
Elindultam felé, közben felvettem a földről a pisztolyt és felhúztam. Amikor odaértem, rácéloztam és meg akartam húzni a ravaszt, amikor az hirtelen felugrott és kirúgta a kezemből a pisztolyt, majd a másik lábával engem rúgott pofán. Nem vágódtam a földre a rúgástól, de eléggé megszédültem. Aztán mikor feleszméltem, már azt látom, hogy a zsoldos felém rohan és mellkason rúgott.
Ettől a földre rogytam. Aztán odaállt a hátam mögé és elkapta a karjával a nyakamat.
Elakarta volna törni, de már annyira fáradt volt, hogy sehogy se bírta. Már készültem volna megragadni a fejét, amikor hirtelen egy robbanást hallunk, majd megszólal a rádiója.
Úgy néz ki elvesztették az egyik gépüket. Ettől a hírtől alább hagyott a figyelme, ezért könnyű szerrel megragadtam a fejét és átdobtam magam fölött.
Ő erre ismét felállt és nekem esett. A hirtelen lendületre én se számítottam és elkezdett sorozni. Ütött gyomron, ütött arcon és ezt addig csinálta, amíg már én is kezdtem teljesen elkábulni.
A végén bevitt egy jobb oldalast, amitől teljesen kiütött.
Kábultan estem térdre, utána feküdtem ki. Még halványan láttam ahogy elrohan a kijárat irányába, aztán elájultam és teljes lett a sötétség.

Alig esett ki valami, máris hideget érzek. Hirtelen minden kivilágosodik és látom ahogy az egyik csapattársam vizet önt a képembe, közben egy másik csapat katona áll felettem.
Amikor már jól vagyok a kulacs után kapok és eltolom a fejem felől. "Jól vagyok már jól vagyok!"
Mondtam. Aztán lassan feltápászkodtam és megkérdeztem: "Merre vannak a zsoldosok?"
"A nyugati főtér felé futnak. Ott van egy másik csapatuk. Körül vannak zárva, tehát csak az az egyetlen menekülési vonaluk, ha a gép ott veszi fel őket."
"Nem juthatnak messzire! Húzzátok szorosabbra a hurkot körülöttük és végezzétek ki őket!"
"Máris! Gyerünk! Mozgás! Szólt a Többieknek és elindultak a főtér felé.
Én először felkaptam a sörétes puskámat, majd elindultam utánuk. Amint kiértem a főépületből, felmásztam a tetejére és körülnéztem.
Hamarosan megpillantottam 200m-re a főtértől. Gyorsan leugrottam a földre és utána szaladtam. Az adrenalin koktél maradék hatása még mindig dolgozott, mert tisztán éreztem, hogy nem fáradok ki a folyamatos futástól.
Nem sokára be is értem a zsoldost, aki a többiek után akart szaladni. De amint közelebb értem hozzá, rá vetettem magam és a földre löktem. Amíg a földön volt, gyorsan kettőt a hátába vágtam, ahol eltalálták.
Fájdalmasan ordított fel, majd megfordult és amikor már a következő ütést akartam bevinni, akkor a lábával megállított és ellökött magától.
Mind a ketten gyorsan felugrottunk és egymás előtt állva vártuk a támadást. Aztán nem bírt várni és egy bal egyenessel indított. De mielőtt eltalált volna, gyorsan kitértem előle, elkaptam a kezét, közelebb húztam és vissza kézből lekevertem neki egy irgalmatlanul erőset.
Egy kicsit megszédült és ezt kihasználva újra támadtam. Egy jobb oldalast akartam arcra bevinni, de hirtelen feleszmélt, elkapta és kicsavarta a kezemet, majd gyomron rúgott 3-szor.
Utána még egyszer pofán térdelt, amitől hanyat estem.
Aztán már rá akart taposni a nyakamra, amikor gyorsan előrántottam a sörétes puskát, rátartottam, majd lőttem egyet.
De gyorsan reagált, ezért elugrott oldalra, ezzel az egyik patron máris kárba veszett.
Aztán gyorsan felkeltem és ismét rácéloztam, majd lőttem. De ő felkapott egy vas rudat és rávágott a karomra vele.
Ezt meg a földbe lőttem. Utána kiverte a kezemből a puskát, majd kétszer nyakon vágott a rúddal.
Ettől meg eléggé elszédültem. De a harmadik csapásnál, már én is gyorsan kapcsoltam és elkaptam a rudat, majd kirántottam a kezéből.
Erre ő egyenesen nekem rontott, de ismét a fejénél kaptam el, csak most ahelyett hogy hátba vágtam volna, helyette felkaptam és eldobtam előre.
Aztán odarohantam és oldalról nyakon akartam rúgni, de kivédte majd ő is indított egy bal horoggal.
Én is levédtem, majd kettőt bevittem oldalról a bordái közé.
Ettől megrogyott, aztán elkapta a karomat és a földre rántott. Majd egyet sarokkal a gyomromba rúgott.
Eléggé fájt, de erőt vettem magamon, felkeltem majd odamentem a földön fekvő zsoldoshoz és rátapostam a hátára kétszer.
Aztán elkaptam hátulról a nyakát én is, és most én kezdtem fojtogatni. "Neked itt a vége Zsoldos!"
Mondtam büszkén.
"Még élek vagy nem?!" Mondta, aztán egy ordítás kíséretében lökött rajtam egyet és háttal tolva engem levette magát az útról egy aluljáróba.
Lefelé zuhanva elengedtem a zsoldost és pofával előre leérkeztem. A földön feküdtem egy ideig és fájlaltam a kezeimet. De a zsoldos se járt jól.
Aztán odajött elkapta a kezem, hátra csavarta, majd a térdemre állított föl.
"Na most ki van nyerő helyzetben?" Kérdezte. Azzal elrángatott a közelben lévő húsdarálóhoz.
"Na hogy legyen? Előtte kérsz egy golyót a fejedbe, vagy csak simán bele az anomáliába?"
Egy ideig néztem az anomália változásait, majd azt mondtam: "Dögölj meg!"
Utána hátra fejeltem egyet és amíg szédelgett és az orrát fájlalta, addig megragadtam a mellényét, az anomália felé fordítottam, majd egyszer gyomron rúgtam, aztán az anomália felé löktem.
Az anomália előtt, volt egy korlát. Annak háttal neki esett, aztán az anomália lassan kezdte beszippantani.
Amikor átbucskázott a korlát felett, megindult hirtelen gyorsan az anomália felé. de még így is mázlija volt és elkapta a korlátot.
Egy ideig gyilkos tekintettel néztünk egymásra. Majd mind a ketten meghalljuk, ahogy egy helikopter repül el innen. Aztán lassan rám néz és nevetni kezd, majd azt mondja: "Akkor is elbuktál!"
Majd a nevetés közepette, előveszi a pisztolyát és fejbe lövi magát. Utána az anomália beszippantja és elkezdi összegyűrni a testet. Majd egy hirtelen gravitációs lökettel darabokra tépi.
Mindenfelé szétrepülnek a testrészek és a vér is.
Mivel a közelben álltam, a vér az én arcomra is kifröcskölt. Nem is kevés.
Egy ideig szédelegve álltam még, aztán hirtelen összerogyva leültem és vártam a többi katonát, hogy segítsenek kimászni innen.

Hát Domotor. Ezért én ennél nagyobb jövőt szántam neked. :D
 
Abbahagyom a felesleges bömbölést,meg az eufóriás kaffogást,mert szemközt a fal mellett,épp ott,ahonnan felnyalogattam azt a fura és mégis kellemes ízű nedvet,amit a kimúló förtelem hagyott maga után,megint megjelenik egy vibráló,hullámzó vízhez hasonlatos felület,és kilép belőle-pontosan ahogyan én léptem ki-egy emberi figura.
Lassan manifesztálódik,a körvonalai kezdenek konkrét formát ölteni,kontrasztosabb és kivehetőbb lesz pár pillanaton belül.
Azon sem csodálkozom,hogy megszólít,s teszi ezt olyan nyugalommal,mintha minden áldott nap ezt csinálná,vagyis hogy az volna a legfőbb feladata,hogy kutyákkal diskurálgasson....
Nem,nem is hangot ad ki,sokkal inkább a gondolataimmal társalog,és cseppet sem ijesztő módon teszi ezt.

-"Üdvözöllek,Látó"-mondja,mintha régtől fogva ismerne...
Látó,de különös név ez,s mégis olyan ismerősen cseng,s ahogy az emlékeim közt kutatgatok,rögtön megértem,mit akar.Nem is várok sokat,hanem visszakérdezek:
-"Ugye Te is szeretnéd tudni,mi volt itt az előbb? Éppen jó,ha tőlem szerzed be az információkat,nézd,a társam ,mintha kicsit le volna tompulva..."-mondom neki,és eközben az az érzésem,elmosolyodik,amint ránéz a még most is csak bambán maga elé bámuló Társamra.
-Ó,igen. tisztában vagyunk vele mind a ketten,hogy könnyebben szót érthetünk,s valóban arra volnék kíváncsi,mit is érzékeltél?-feleli.
-Ja,hogy a féreg? Én bizony annak nevezném,bár nem vagyok róla meggyőződve,hogy ide tartozna. Szerintem oda sem,ha engem kérdezel,ahonnan én jöttem. Valójában nem is vettem észre,pedig rendesen keresztüllátok a dolgokon,még rajtad is,bár nem túl sokat....-felelem neki vidáman,de már érzem,hogy megint mellélőttem.
-Nem rólam diskurálgatunk,hanem arról,amit itt tapasztaltál,ugyanis azért jöhettél vissza,s ha nem így akartam volna,ma egy koszos kínai faluban sírdogálnáll,mint egy újszülött ,pisis lánycsecsemő! -csattan fel,s én meg rögtön értem a célzást.
-"Rendben van,túllőttem a célon,értem. Szóval,azt gondolom,ez a valami egy másik létsíkból keveredett ide,egészen biztosan semmi köze a lejátszódó dolgokhoz,s nagyon valószínű,kizárólag a víz miatt volt itt,ami a lételeme."-felelem,megszeppenve.
-"Figyelj Látó,nagyon figyelj.Húzd meg magad,és tartsd nyitva a mindent látó szemeid. Visszajövök,és megint szűkségem lesz az információidra.Fontos vagy,de nem annyira,hogy a szemtelenkedést is megengedhetnéd magadnak.Nem vagytok egyedül itt,és olyan erők vesznek körül titeket,amikkel nem éppen tanácsos összekötni a bajuszt! Ezt jól vésd az eszedbe!"-mondja,majd ahogy jött,olyan hirtelen eltűnik,megint a semmibe.
Én meg csak bámulok utána,mintha kísértetet látnék,bár teljes mértékben tisztában vagyok vele,kísértetek egyáltalán nem léteznek,kizárólag köztes és párhuzamos világok időnként megnyíló hasadékai,no meg finom, nyálkás férgek.
fogatlan
 
1 írás Leshyel akinek sikerült ellógni a harcból, pár zsoldosával együtt:

20 perc múlva kiértünk a harci zónából... 1 óra múlva elértük a 2 helikopterrel való találkozási pontot...
alig éltük túl páran... Strignov is meghalt... de nem hiába gondoltam miközben leugrottam az UH-1 es oldaláról. Golden egységéből volt ott pár ember a helikoptereknél.
Felmentem az első helikopterre, egy Biológiai bomba van a raktérben, kihatótávú, max 1 kilométer, de legalább 1 évig ott marad...
beütöttem a sorozatszámot a aktiváló PDAba. kiadta az aktiváló kódot: B1 194678
a második helikopternek is felmentem a rakterébe, és beütöttem a sorozat számot: B2 248692
majd lementem a gépekről...
Csak rá kellet néznem a pilótákra, tudtam hogy kamikaze pilóták... nincs visszaút nincs...
ekkor csak annyi jutott eszembe...dögöljön meg mind!
Visszaszálltam az UH-1esre, és visszatértünk a bázisra...
2 órával később hallottuk, illetve kaptuk vissza jelentést hogy az első gép célba talált az Agropromi bázisra a biológia töltet legalább 1 kmes területre kihat a sugárzás a katonák biztos behaltak...
a második gép azonban nem jutott el a kordonig, egy katonai Mid lőtte ki a szemétdomb és Kordon közti átkelőnél... az átjárás most lehetetlen lesz legalább 1 hónapig, megfelelő vagyis tudós felszerelés nélkül...
de az átkozott kordon megmenekült...
 
Nem baj itt a kövi karakter:
Név: Szása Ivanov
Kor: 28 éves
Lakhely:Moszkva
Frakció:Nagy levegő....Hupp Katonaság
Rang:Újonc
Történet: Szása jó katonának bizonyult ezért kihelyezték a zónába. Itt, a Zónában élt 3 teljes évig majd mivel a katonaság Speciális alakulata a Katonai Stalkerek újoncokat toboroztak úgy döntött beáll. Eddigi napja jószerivel csak sétálással meg légyszámlálással mentek el. Egyetlen golyót lőtt ki azt is a levegőbe.
Felszerelés: Alap katonai felszerelés, golyóálló mellény, terepszínű nadrág és fekete katonai bakancs, a fején terepmintás kendő.
Kinézet: Alacsony(173 magas), izmos figura. könnyű kiszúrni a tömegből. Zöldesbarna szem, szőkésbarna göndör haj, vastag de rövid orr.
Fegyverek: Alap AK 74U, egy PMM Makarov, egy katonai kés(20 cm hosszú pengével) és egy másik a bakancsában(10 centiméter hosszú pengével) és három, az övére illesztett repeszgránát.


A kiképzés helye itt lesz a Kordoni helyőrségen. Én és rajtam kívül még 6 ember (ezek NPC-k de aki akar választhat közülük) jött továbbképzésre. Jól nézünk ki, én itt ilyen alacsonyan a sok 190 magas között. Mint egy Dávid a sok Góliát között. A kiképzőtiszt megérkezett. Full katonai Stalker ruhában odaállít elénk majd leveszi a sisakot. Mondja:
-Figyelem férgek! VIGYÁZZ!
Vigyázzba vágtuk magunkat. Mondja:
-A nevem Jurij Fjodorovich Petrenko! A kiképzőtisztjük vagyok! Én fogom magukat belevezetni a Katonai Stalkerek mindennapjaiba. Van ezellen ellenvetésük?
Nem szólt senki.
-Helyes! Most kezdődik az igazi buli! Ez itt nem anyuci háza mögötti kis játszótér ahol egy kis hugyos kölköt pofon vág majd maga lesz a király. Ez itt a való világ! Itt nincs buzgálkodás értik? Aki nem bírja a lépést vagy nem bírja a kiképzést az SZÁLLJON KI! Kitölt egy papírt és megy a klozetba szart pucolni! Megértették?
-Uram! Igen! Uram!
-Nem hallottam tisztán. Talán nőket képzek ki vagy mi a szösz? Jólvan hölgyeim. Alapjáraton még annyi hogy aki el akar menni, aki megijedt, vagy csak nem akarja odaadni a meleg kis szobát a valóságért az menjen el most! Mert ha nem itt hanem a harcmezőn vagy a kiképzés közben buzgálkodik akkor AZONNAL LELÖVÖM! Értik?
-Uram!Értjük! Uram!
-Ez már jobb volt. Mostmár nagy lányok. Takarodjanak a szálláshelyükre! 10 percük van összepakolni a cuccukat és kihozni ide abba az UAZ-ba. Ami itt marad azt megsemmisítjük! A fegyvereiket is hozzák és az összes lőszert amit maguknál tartanak!
-Uram! Értettük! Uram!
-Helyes. MOZGÁS!
Elrohantunk a cuccainkért. Gyorsan átnéztem a szekrényemet és az ágyamat. A családomról készült képet eltettem a mellény zsebembe majd a többi cuccomat(váltás ruhák, PDA töltőkábel, napló, extra acélbetétes bakancs, villa, kanál) beleraktam a málhazsákomba és kirohantam a helyőrség elé. Csak az a baj, nincs ott semmiféle UAZ. A kiképzőtiszt mondja:
-Azt hittétek mi? Majd mi fogjuk furikázni a rózsaszín habcsók seggüket! Ezt benézték. De ha már így itt vannak, TÍZ KÖR FUTÁS A KERÍTÉS MENTÉN! AZONNAL!
Ez betett. Az összes cucc ami nálam van nem tűnik soknak de így összesen az AK-val meg öt tár lőszerrel van vagy 35-40 kiló. Plusz a talaj is nehéz. Éppen futok mikor mellém jön a kiképzőtiszt egy dzsippel és egy megafonnal:
-MOZGÁS HÖLGYEIM! MÉG CSAK MOST KEZDEK BELEJÖNNI!
Már most gyűlölöm ezt a figurát. Lefutottuk a tíz kört és mikor vége volt leültünk a szállás elé.Odajön a kiképző és mondja:
-Szánalmas csőcselék banda! Ennyitől kifáradnak és maguk akarnak Katonai Stalkerek lenni? Hahaha! Nevetnem kell. Attól meg sírni fogok, a könnyeim meg árvizet okoznak, én meg nem akarok megfulladni, szóval Állásba föl! Vigyázz! Megint tíz kör!
Szakadna a nyakába egy mázsa szar. Megint lefutottuk de ekkorra este lett. Mondja:
-Csak nem fáradtak? Helyes. Menjenek aludni. De holnap kora reggel ébresztő szóval aludják ki magukat! LELÉPNI!
Megfordultunk és bemasíroztunk a helyünkre. Éppen ágyazunk meg mikor mondja a kiképző:
-Ó! Mégvalami! MINDENT VISSZA A HELYÉRE!
Mindent vissza kellett pakolnunk. Mikor végeztünk lett vagy hajnali 3. Lefeküdtünk és azonnal el is aludtunk. Nem aludhattunk sokat mert reggel 5-kor ébresztettek.
 
remélem nem baj hogy bele kotnyeleskedek az éppen futó játékba:)

Nevem : Alan Erwan
Származásom : Nagy Britanniában született zsidó
Korom : 37 éves vagyok
Frakció : A sajátomon állok...
Kinézet : 180 cm magas , eléggé izmos szőke hajú kicsit lebarnult férfi kék szemekkel
Történetem :
Születésem után nem sokkal vándoroltunk ki a családommal Izraelbe. Nem sokkal később 1 palesztin merényélő megöli a családomat. Amint lehet jelentkeztem a hadseregbe és az alapból előírt 3 éves sorkatonaság helyett én 15-öt töltöttem ott. Ebből 8-at a különleges erőknél. Nem sokkal ezelőtt leszereltek a hadseregtől mert az egyik bevetés során sikerrel lelőttem 4 civilt. Körülbelül 6 hónapja határoztam el hogy a Zónába megyek. Pénzem az nagyon sok volt és volt elég régi katona ismerősöm hogy megtudjak szervezni 1 kis zsoldos csapatot mely a zónában működne. Először csak a régi IDF-es ismerőseimet kerestem meg és szerveztem be. 20-an voltunk de úgy éreztük hogy ennél több ember kéne így mindenki elkezdte beszervezni a többi országból való ex-katona ismerőseit. Most már 60-an voltunk és elkezdtük össze állítani a felszereléseket. A fekete piacon mindenki magának szerezte be a felszereléseket.
Én személy szerint a jó öreg TAR 21-est szereztem be csőalatti gránátvetővel és red dot-al + taktikai lámpáva illetve még 1 hangtompítót is szereztem mellél. Persze emellé még szereztem éjjel látót és 1 Hk USP-t 4 tárral illetve 1 golyóálló mellényt kicsit feltuningolva( így gyakorlatilag olyan mint 1 taktikai mellény )és szereztem. A többiek sem sajnálták a pénzt a felszerelésre. Mindenki megtanult ukránul és oroszul a biztonság kedvéért. Mindent megbeszéltünk a jövendővel kapcsolatban. Én leszek a vezér és mivel pont 60-an vagyunk így kijön 3 csökkentett szakasz. Enyém az első szakasz parancsnoksága. A többi szakaszban maguk választottak parancsnokot. Pár napja megvolt a nagy találkozó 1 a zónától pár kilométerre lévő faluban. Az utóbbi napok azok arra mentek el hogy gyakoroltuk a különböző harcformákat és az éjszakai harcot. Megbeszéltük hogy nem kérünk fel senkit rá hogy vigyen be minket hanem áttörünk a kordonon még ma éjszaka, 3 óra múlva indulunk , addig alszok 1 kicsit.

Valaki rázza a vállamat de veszettül. Kinyitom a szememet és látom hogy csak Vlad áll előttem és mond valamit de mivel most ébredtem így még nem fogom fel a lényegét.
- Mi van már megint? -kérdem én.
- Semmi azt leszámítva hogy most kell indulnunk.
- Akkor bocsi az előbbit. Mindenki fent van már?
- Rajtad kívül igen.
- Akkor irány a teherautók.
Pár perc alatt mindenki fel is szállt a teherautókra. 4 és fél km út után végre megérkeztünk a kiszállási pontra. 500 méterre tőlünk ott van a katonai őrpont.
- Ezek kicsit többen vannak mint arra eredetileg számítottunk - mondja Vlad. Így jobban megszámolva tényleg többen vannak. Én 10 emberrel számoltam ezek meg legalább 30-an vannak csak kint az őrposzt környékén.
- Nem baj. Megoldjuk. Mindenki éjjel látót fel és a hangtompítókat szereljétek fel a fegyókra. Én és az első szakasz szemből közelítjük meg az őrposztot. A második balról közelíti meg míg a harmadik meg jobbról. Amíg parancsot nem adok rá addig 1 lövést sem akarok látni , értettétek ?
- Igen uram! Igen !
Körülbelül 50 méterre megközelítjük az őrposztot és látom hogy van ott 2 állig páncélba öltözött kölyök is.
- Dave tiéd a bal oldali "lovag" Frank tiéd meg a jobb oldali skac. A többieknek szabad a préda. Először azokat szedjük le akiket szinte feltünés nélkül ellehet kapni.
Célra emelem és lelövöm az egyik kerítés mellet álló fickót. Figyelek 1 másodpercig: semmi reakció a katonák részéről. Hirtelen 5 pukkanást hallok mellőlem és 5 katona terül el anélkül hogy bárki bármit észre vett volna. Lelövök még 4 db katonát és továbbra is meglep hogy semmilyen reakciójuk sincsen. Beleszólok a rádióba:
- Dave , Frank ti jöttök.
Hirtelen a két páncélos fickó fejét páncéltörő lövedékek ütik át. Mielőtt a körölöttük lévő katonák reagálhatnának már le is lőtték őket az embereim. A katonák még 1 lövedéket sem tudtak ellőni és máris halottak voltak. Lövés dörren az épületből de a katona aki tüzelt az csak vaktába lőtt. Még éjjel látója sincsen. Hirtelen uljabb fegyverek csatlakoznak ehhez a vak lövöldözéshez. A kövi pillanatban 7 fickó próbál elrohanni az őrposztról de 4-et még azelőtt lekapunk hogy azok egyáltalán a kis tábortüzet elérhetnék. Valamelyik hülye még mindig az épületből lődöz össze vissza. Szólok a 3. szakasznak hogy lőjér szarrá azt az épülete. A következő pillanatban 1 RPG találja ott telibe az épületet ahol előbb még a lövések leadója lehetett. Beszólok a rádióba :
- Kettes és Hármas szakasz. Maguk vizsgálják át a tábortűz környéki hullákat. Én az egyessel az épületbe kukkantok be. Ha túlélőt találnak akkor lássák el és hozzák elém . Értve?
- Értettem ! - szól bele egyszerre két szakasz parancsnok is a rádióba.
Szépen megkezdjük az előre nyomulást. Persze katonai alakzatban. Az épületben mocorgást hallok. Azonnal felfejlődünk a behatoláshoz és bevágom az egyik flashbang-omat. Berontunk és látom hogy 1 félig eszméletlen fickó fekszik a földön. A lábán van 1 kis seb de az nem fontos mert nem fog elvérezni.
- Rexy lásd már el a kölyköt ! - szólok oda a szakaszom dokijának. - Vlad , te itt maradsz és örzöd a foglyot jó?
- Felőlem...
Kisétálok és jelentést kérek a többi szakasz parancsnoktól is. Nincsen más túlélő de azt a 3-at aki megpróbált elfutni sikerrel elkapták a srácok. Oda vezetnek a foglyokhoz és 3 db benyugtatózott ukrán katonát látok magam előtt. Ezektől még legalább 3 óráig semmit se tudok kihúzni. Vissza megyek a sérült fickóhoz és a doki közli velem hogy a papírjai alapján a neve Szása Ivanov . Kapott 1 kis morfiumot és ellett látva a sebe. A felszereléséből 2 db kés került és 1 pisztoly elő plusz a szokásos katonai cuccok. Azon gondolkozok hogy mi lenne ha bevenném a csapatomba elvégre nem tünik olyan nagyon rossz arcnak. Ezt még átgondolom de most el kell érnünk a falut még mielőtt a hadsereg észre veszi hogy itt szinte mindenki halott.

Eddig jó? Mi a véleményetek?
 
not good! very not good!
amit írsz balfaszság
mi nem így játszunk! 1 ha nincs kedvünk megkérdezni nyíltan hol tartunk akkor legalább pmbe rákérdezünk valakire! ha nem akkor vedd a fáradtságot hogy olvasol visszafele jó sokat.
3 senki se kezdett még ilyen felszereléssel. emberlimittel, és csapatvezetéssel SENKI sem kezdett.
nem pont neked fogjuk megengedni.
Hiper szuper felszereléssel sem kezdünk. ha engem hoznál példának, én bár effélékkel szerelkeztem fel, de körülbelül 1 hsz ideig használtam. és meg is haltam.
ha a páncélos lovagra Exoruhát értesz nagyon tévedsz mert ilyen nincs a serege kezén.


jó tanácsok amiket jobb ha megfogadsz ha nem akarod közellenségként végezni, vagy egyáltalán figyelembe akarjuk-e venni az írásokat:
sose ölj le egy helyőrséget...
tanulj meg normálisan kifejezni a dolgokat.
normális átlag cuccokkal kezdeni
Nem feltűnő jelenségként
és hamár csaptvezér akarsz lenni, dolgozz meg érte!(nem 1 hszben)
 
Kezdetben egyedül indulsz neki(ha katona vagy akkor egy szakasz tagjaként) és alap fegyverekkel( katonáknál AK74, AK74U, kézifegyver és kés. Később jöhetnek nagyobb mordályok). De mire megkaparintasz egy jó cuccot el kellene telnie legalább 4 hsz-nak. És a fegyverek használatát meg kell tanulni tehát nem mesterlövészként és ezermesterként kezdesz neki. Ennyik a szabályok ja és ha már itt vagyunk,az élethűség a másik fontos alappillér. Tehát nem úgy van az hogy 3 kezdővel levered a fél világot hanem mondjuk ey bandita tábor megtámadásához 5-6-7 fő minimum kell, meg jobb fegyverek. Ezeket meg meg kell szerezni szóval az előbbi HSZ-es rész lép érvénybe. Ennyi a lényeg Jó szórakozást kívánunk.(Szólok ez olyan mint a kokain. Egy használat máris rá vagy szokva.)
 
Köszi az infókat. Most már vágom. Akkor lehet hogy jelentkezek a te kis katonai stalker csapatodba:) Az általam elkezdett sztoriból meg irok 1 kis novellát amibe a te főszereplőd is kap majd 1 kis szerepet.
 
Scarecrow, adhattál volna inkább tanácsot a szokásos tiltásaid, és nyelvtanilag egy nesquik kakaó szintjén álló angol beszólásaid mellett is.
Szóval, először is, üdv köreinkben, sulyid. Remélem, scarecrow rohama nem szegte kedved, nézd el neki. Amit ajánlok, az az, hogy a következő írásodban történjen valami nagy katasztrófa, ami során elveszted mindened, és elölről kezdheted, mint szegény. Ezzel nem kell átirkálni, és scarecrow is megnyugszik.

Mikor menedéket kerestem éjszakára, egy sötét házba tértem be. Egy árva hang sem hallatszott, de tapintani lehetett a sötétséget az ablaktalan helyiségben.
Lelöktem a felszerelésem egy sarokba, majd -mivel túl fáradt voltam, nem gondoltam az óvintézkedésekre-, lefeküdtem aludni, a táskám
párnaként a fejem alá húzva.
Arra ébredtem, hogy valaki fojtogat. Reflexből felálltam, de az erős marok hátulról továbbra is a nyakamnak tapadt. Megperdültem oldalra,
majd a könyökömmel fordulatból lefejtettem magamról a fojtó kart. Egy térdelés a mellkasba, ám ekkor egy kés villanását láttam, úgyhogy
leguggoltam. Elkaptam a kést tartó kezet, ám a bal ököl az arcomba csapott, én pedig hanyatt estem.
Ekkor elővettem a saját tőrömet, és az árnyalak felé hajítottam. Nyögést hallottam, majd az alak az ablakon beszűrődő holdfénybe sétált.
Öreg, szakállas fickó volt. Szálkás izmok, és csontos arc jellemezték küllemét. De kihúzta mellkasából a kést, és egyenesen a mellkasomba dobta.
Hallottam a szívem dobogását, ahogy a torkomban zengett, és ahogy a meleg vér lecsurog rajtam.
De erőt vettem magamon, és ismét kihúztam a kést, majd egyenesen az öreg felé rontottam. Ő is megmarkolta a kését, majd felém suhintott, de én egy oldalra ugrás után a nyakszirtjébe,
majd, miután letérdelt, a mellkasába állítottam a pengét.
Megtöröltem a kést, majd lehajoltam megnézni, ki lehetett ez. Ránézésre bandita volt, valószínűleg e ház lakója.
Volt nála ezerötszáz rubel, nem sok, de majd összegyűlik ez. Egy pár kötszert is találtam a zsebeiben. Ezeket a táskámba raktam,
majd visszafeküdtem aludni.
 
Szia Ramirez!
Időközben elkezdtem átírni az egészet 1 novellává melynek szerves része lesz domotor új karaktere ( főképp a végén ) . Persze lehet hogy még vissza írom szerepjátékká és elszegényítem magamat de a jelenlegi terveim szerint én már halál fia vagyok :D .
 
Reggel ötkor felkeltünk. Felkaptuk a ruhánkat és kimasíroztunk a helyőrség elé. Mondja a kiképzőtiszt:
-Öt perc. Öt perc alatt meg tudtam tölteni ezt!
Rámutat a mellette lévő rakétavetőre.
-És még célozni is volt időm, sőt! Az elsütésre is lett volna bőven időm! Megtanulják, 1 vagy 2 perc maximum a felöltözésre szánt idő! Ha az ébresztőtől számított 2. percre nem érnek ide akkor megfuttatom önöket. NAPI 12 ÓRA FUTÁS! Értik?
-Értettük uram!
-Helyes. Most akkor, a keményebb kiképzés! Kezdjük is a könnyű résszel. Bemelegítő futás. Csak 10 kör.
Elkezdtük futni a 10 kört. Most csak egy óra kellett a terület körbefutásához. Mikor ez kész mondja a tiszt:
-Helyes! Akkor, most, nyújtó gyakorlatok!
Elkezdtük a nyújtást, a szökdelést és a fekvőtámaszt. Mikor végeztünk mondja hogy:
-Most jön az első lecke. Fegyverek. A fegyver lesz a szemük, társuk, barátuk, ellenségük. Jól kell bánniuk vele. Ne legyen vizes, ne mocskolódjon, ne ragadjon be. De ezt megtanulták a katonai kiképzésen. Most viszont, KAtonai stalkerként tanulnak meg lőni.
Elővett 7 darab puskát. Mindegyiknek piros volt a vége. Mondja:
-Ezek speciális paintball puskák. Megfestik az eltalált személyt. Mindenki kap egyet.
-De főnök, hatan vagyunk itt meg hét van!
-Az az enyém!
Felveszi a fegyvert és elindulunk a susnyásba. Ott mondja:
-Nos, emberek. Itt az a feladat hogy az ellenséget likvidálják.
-Ki az ellenség?
-Én.
-Maga egyedül?
-Igen. Ha elkapnak, akkor megteszek maguknak egy szívességet. Ha nem akkor maguk futják a köröket estig és nyomják a fekvőket meg a szökelléseket. Rajta!
Beugrik a bozótba. Mi szétszóródunk. Egyszercsak egy hang:
-Találat!
Majd rá később:
-Megvagyok!
Megint pár perccel később:
-Én is!
Majd rá fél perc:
-Elkapott!
Már csak ketten vagyunk. Én és egy másik tag. A másik tag felordít:
-Talált!
MEgint semmi. A susnyásban van egy ösvény ahol szabadon lehet látni mindent. Kiugrik a kiképző és amint kiért azonnal meglő. Mondja:
-Te is meg vagy.
Kimegyünk és mondja:
-Szánalmas bagázs! Egy bevetésen senki nem élte volna túl ezt! Bár én sem. Mi ez az egész! Maga! Szása! Magának volt egy éve meglőni de csak állt ott és lesett mint a hal a zacsiban! Maga! Ott a sor végén! Maga mellett ötször elmentem! ÉS SEMMI! Észre sem vettek! Miféle bagászt kaptam te jó ég. REFLEXEK! Ez a fontos! Reflexből lőni. A gyorsaság, képzettség. Az a fontos egy katonai Stalkernak. Ez lótúró amit nyújtottak. Holnap a közelharci edzés milyen lesz. Vagy nem, nem adok rá egy napot. Ki meg kiállni ellenem?
Egyik ember felteszi a kezét.
-Jöjjön! De vegye le a kevlárt.
Kilép és egy hatalmasat lendít a kiképző felé. Ő elkapja a kezét és kicsavarja majd földre teperi. Mondja:
-Jól van fiam?
-Uram! Jól! Uram!
-SZANITÉC!
Odamegy két szanitéc és elviszik.
-Még valaki?
-Uram! Én! Uram!
Kilépek a sorból és közeledek felé. Mikor közel vagyok ütök egyet de kivédi és egyet behúz nekem. Neki rohanok teljes testtel és leteperem. Lent, a nyakára térdelek és szorítom. Ő kicsúszik, megfogja a fejemet és izomból fejbe térdel. Felkel én is. Nekifutok és rúgok egyet. Eltalálom az oldalát. Ő elkapja a lábamat és felránt. Hanyatt esek. Felkelek de ő már rúg is felém. Amikor fejberúg akkor érzem hogy acélbetétes bakancs van rajta. Ezt onnan éreztem hogy az orrom reccsent. Hanyatt esek és mondja:
-Elég volt fiam?
-Uram.....Igen.....Ura....ura....
-SZANITÉC!
Idejön egy szanitéc és helyrepofoz. Mikor már értek mindent felkelt és beköti a sebeimet. A szemem felrepedt, a szám egész szélén egy nagy seb van, az orrom eltört. Jelentkeznem kell az orvosi szobán. Mondja a kiképző:
-15 percet kap. Úgy siessen hogy ha nem ér ide 15 percen belül annyiszor tíz percet fut ahány percet késett!
Elindultam. Az orvosi szobán a sebemet összevarrták és kitisztították az orromat a helyére tették. Vissza a főnökhöz. Ő meg mondja:
-Nagyszerű. 14:10. Remek. Most meg jöhet a levezető futás.14 kör!
Elkezdjük futni. Nekem nehezebben megy mert az orrom minden lépésnél egyre jobban fáj. Mikor lefutottuk már dél lett. Mondja:
-Ebédidő. De most más lesz.
Hoz egy dobozt és mondja:
-Ebben van a katonai Stalkerek alap élelmiszere.
Kinyitja, tele van konzervvel.
-Babkonzerv, lecsó, káposzta. Ez a három van. Választani nem lehet, amit kap azt eszi meg. Ha nem szereti a maga baja!Egyenek!
Nem kaptunk mást csak egy konzervet és egy nyitót. Mondom:
-A villa és a kanál?
-Nos, krumpli. Ilyen Luxushoz szokott embereket nem nagyon tűrök meg. Ne panaszkodjon! Utolsó figyelmeztetés.
Elkezdtem kézzel kikotorni a kaját. Mivel bab volt nem ment olyan nehezen de a villához szoktam. Mikor végeztünk mondja a kiképző:
-Akkor uraim, most jön az éles lövészet. Tudom, gyorsnak tűnik de maguk katonák! Az alap kiképzést megkapták! A Katonai stalkerek csak a katonaság felsőbb foka. Bárkiből, még az utolsó klozet takarítóból is lehet katonai stalker, ha meg van az alap kiképzése. Node, meg kell nézni, maguk tényleg értenek-e ehhez vagy csak nagy a pofájuk? Vegyék el a fegyvert!
Felvesszük az AK-kat és bele egy tár lőszert. Mindenkinek öt céltábla van felrakva. Mindnek az hat csak ha fejbe lövik őket. Csak kicsi a fejük. Elkezdünk lőni. Mindannyian átlagban ötből egyet-kettőt szedtünk le. A kiképző mondja:
-Szánalmas! SZÁNALMAS! Nem így kell lőni! A felük rosszul tartja azt a kurva fegyvert! Tanuljanak meg lőni elsőnek! Utána pofázzanak!
Ekkor megszólal egy tag:
-Magának nagy a pofája! Maga se találná el őket!
Ekkor a kiképző elé áll, előveszi a pisztolyát, a céltáblák felé fordul, és a tagnak az öt céltábjára öt golyót ereszt. Mindegyik eldől. Visszateszi a pisztolyt és mondja:
-Miről beszél? Egy katonai Stalkernak jól kell lőnie! Mindenfajta fegyverrel. Az AK a legkönnyebb fegyverfajta. És ezzel nem lőnek! Pedig itt vannak még a pisztolyok, géppisztolyok, sörétespuskák, mesterlövész puskák és a kézi fegyverek. Hogy tanulják meg azt ha ezt nem tudják? Szégyellem magam! Na gyakoroljanak! Mindenki kap öt tárat. Felállítjuk a táblákat és lőjék ki őket! Mindegyikre jut egy tár csak nem barmolják el!
Estig ott lőttünk. Már megvolt az öt/öt is. Mindannyian kezdtünk belejönni. Mondja a főnök:
-Szép volt. Minden fegyvert szakszerűen kéretik szétszerelni és beletenni a megfelelő dobozba!
Szétszereltem, majd beletettem a dobozba. Elindultunk vissza a szálláshelyre. Aznap este fürdésnél beszélgettünk. Elkezdi az egyik:
-Na bazze, mi is jól döntöttünk. Azt hittük jobb lesz nekünk de tévedtünk. Mindannyian önszántunkból jöttünk de beszoptuk. Tényleg, miért jöttetek?
Megszólal az egyik:
-Én csak úgy szórakozásból.
-Én a pénz miatt!
-Én amiatt mert a bátyám is katonai Stalker és érdekel a dolog.
-Én felelősségteljes beosztást akarok.
Ekkor rám néznek. Mondják:
-És te?
-Én, nos. Unalmas volt az élet. És tagokat toboroztak, végre a Zónában akartam lenni nem csak a külterületén.
Ekkor szólnak hogy tíz perc és takarodó. Kimegyünk, megtörölközünk és lefeküdtünk aludni. Reggel megint ötkor keltünk. De most jobban voltunk, nem dolgoztunk este háromig.
 
Vissza
Top Alul