Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Most egy kis kavarodás lesz. A jelenlegi karimnak egyébként sem szántam túl nagy sorsot, ezért egy új karakterrel teszek pontot a végére.
A neve: Nikolai Tupikov
Kora: 19
Előélete: A kijevi maffialeszámolások miatt igen korán elvesztette a családját. Megszökött az árvaházból, majd nagynénjéékhez párizsba utazott. Itt rendkívül rossz sorsa volt, ezért egy éjszakán elhagyta nevelőszüleit, és párizs utcáin tengette életét, koldustolvaj módjára. Pár év múlva ismét meglátogatta nevelőszüleit, akik elmondtak neki egy titkot: Él a testvére...
Fizikuma, külső: Testvéréhez hasonlóan világos bőre van. 180cm magas, és fekete, vállig érő haja van ért a lopakodáshoz, és a terepakadályok leküzdéséhez, kiváló atléta. Nincs olyan éles észjárása, mint testvérének, de korántsem ostoba.

Meg kellett találnom azt a nőt... Valami orvos vagy ilyesmi. Állítólag vele volt. Egy kis "nyomásra" megkaptam a PDA-ja frekvenciáját a tudósoktól.
Míg elértem a helyhez, a rossz helyismeret miatt két napomba telt. Ezalatt a pont többször helyet változtatott, legutoljára egy barnás folt közepén állt meg,
a térkép tanulsága szerint "agroprom" területén.
Éjszaka volt, amikor odaértem. Csodálkozásomra hiába álltam a zöldes pötty közepén, a nőt vagy a PDA-t sehol sem találtam.
Talán odafent...?
A fák tetején nem láttam senkit. Vagy a föld alatt...?
Ekkor rettentő mély hangot hallottam a hátam mögül:
- Te küldted rám a bérgyilkosokat?
Hátranéztem. Egy majd' kétméteres férfi állt ott. Szövetkabátot viselt, nyaka köré kék sál volt tekerve. Göndör, hosszú fekete haja volt.
Mosolygott, ámde ez a kifejezés érdekesnek tűnt a fehér, beesett arcon.
- Vártam rád. Te küldted őket?
- Nem, azok a kijevi barátaid voltak.
- Pedig megérdemeltem volna. Tudom, halottnak a csók, de sajnálom. Egy ideig kutattalak, de párizsnál feladtam. Jó lett volna, ha én nevellek fel.
- Ehelyett elmentél. És ami rosszabb, elárultad a szüleidet... a szüleimet... Miattad haltak meg.
- Így van. -mondta, majd brit hidegvérrel összetámasztotta ujjait orra előtt. - Nem örültem, és nem is direkt tettem, elhiheted.
Ekkor előhúztam a tőrömet az övön lógó tokjából. Nem mutatott semmi jelet. Elé léptem, és egy döféssel a mellkasába mélyesztettem a pengét.
Nem adott ki hangot, csak átölelt, majd lassan eldőlt. Szép halál.
Elégedetten töröltem meg a pengét, majd visszacsúsztattam a tokjába.
Felhajtottam a csuklyám, és rá helyeztem a holttestet egy gyorsan összegereblyézett farakás tetejére. Az értéktárgyait egy zsákba rakva elástam.
Épphogy meggyújtottam volna a máglyát, hogy végtisztességet adjak bátyámnak, éles sikoltás hasított a dobhártyámba:
- Neeeeeee!
Ijedten hátranéztem, és előrántottam a hátamon lógó bőrtégelyből a Mosin-Nagant M1891-esem, és az alak fejének szegezem.
Ez egy nő. Sírva szaladt felém, majd földbe gyökerezett lábakkal megállt a hulla előtt.
- Ezt... nem...
- Ismerted?
- Igen... Miért... Te ölted meg?! - fakadt ki
- Igen. A testvérem volt, ő a felelős a szüleim haláláért.
- Sosem tett volna ilyet!
- Nem is direkt tette. A történetet nem mondom el. De ennek így kellett lennie.
- Mit tegyek?
- Honnan tudjam? Menj a dolgodra. Menj vissza oda, ahonnan jöttél...
- Oda nem mehetek...
- Nem felelek érted.
- Veled mehetek?
- Micsoda? Megöltem a barátod, férjed, nem tudom mid, és te velem akarsz tartani?
- Máshová nem mehetek!
- Nem akarom hogy a terhemre legyél, csak konc lennél a nyakamon.
- Nem csinálok semmit, csak megyek mögötted és azt teszek, amit mondok!
- Nem.
- De miért nem?!
- Mert fölösleges vagy! Itt szándékozom maradni a Zónában. Elég bajom lesz az alkalmazkodással, nem kell még egy ügyetlen nő is.
- Nem vagyok ügyetlen. És, csak hogy tudd, a Zónai tudósok között is kiemelkedőnek számítok!
- Talán segíthetsz. Tudsz egy rejtekhelyet?
- Éppenséggel igen, de azt ismerik páran és nem is túl tágas...
- Meggondoltam magam. Eredj a dolgodra!
A lány nehezen, de tudomásul vette a tényt. Én pedig miután elhamvasztottam a holttestet, elhagytam a helyet, hogy kerítsek egy rendes társat...
 

Ez az én FINÁLÉM, ez után egy ideig csak semleges megfigyelő irásokat írok ott leszek mindehol. Látni fogok mindet, és mindenkit. Ha nagyon akarok akkor tudok kommunikálni veletek de ahhoz vagy ájultan vagy álomban kell lennetek.
Kérek mindenkit írjon kritikát, jót, rosszat. Vagy bármilyet.
Remélem tetszeni fog.

Nem érzek semmit mégis jelen vagyok, gondolkodok, látok. Ezért az első kérdés ami felmerült bennem.
-Hol vagyok ?
-Egy olyan dimenzióban melybe nehéz eljutni, itt nem tellik az idő, szabadon járhatsz kelhetsz, a múltban, jelenben, és a jövőben.
A válasz a semmiből jött, minden irányból mintha körbe vett volna. Feltettem hát még egy kérdést.
-Miért vagyok itt ?
-Ez látod, ez a legjobb kérdés. De miért mondanám el, ha meg is mutathatom.
Eddig egy üres semmiben voltam, nem is lebegtem, de nem is éreztem talajt a talpam alatt. Nem volt sötét, és nem volt világos. Csak vagyok. Most viszont hirtelen mintha mozgásba lendült volna minden, képek, események forognak körülöttem, elmosódottan, érthetetlenül. Tájak, emberek, gondolatok, és én. Ezek az én emlékeim, legalábbis egy részük, a többi más emberek gondolatai, de ezek is velem kapcsolatosak.

…Látom magam, ahogy a Vörös Erdei határon harcolok, végig nézem ahogy ott hagyjuk Jeff-et, és ő ott harcol az irányítóval, vagyis az irányító beszél hozzá, kommunikálnak, de nem a szájukkal mintha lenne valamilyen kapcsolat köztük ami által kommunikálhatnak egymással. Nem értem mit beszélnek, de határozottan vibrál Jeff és az irányító keze körül a levegő, ami Jeff homlokán volt éppen De Jeff hirtelen elrugaszkodik és leszúrja az irányítót, aki semmi válik, hirtelen elmosódik az emlékkép…

…Még visszább megyünk az időben, vagy még sem lehet hogy csak a helyszín változik…Most egy számomra ismeretlen helyen vagyok minden felé nád, víz és három ember...Valami zaj hallatszódik a nádasból...Az emlék elmosódik, zavarossá válik, csak annyit látok, azt tudom hogy az a három ember meghalt, amikor ki tisztul a kép, a hullák fel vannak lógatva a közeli fára és hiányzik a fejük…

….Megint ugrás az időben…. Az újabb emlékkép…X18…de tökéletes állapotban tele emberekkel, és élettel, és persze gonosz és sötét tervekkel…Lent vagyunk a központi laborban ahol éppen három ember tartózkodik az üveg búrás szobában…Veszekednek, két ember tudós, az egyik akit nem rég ismertem meg az őszes hajú tudós , a másik ismeretlen, a harmadik ember egy mezítelen ember szerű lény, eltorzult feje szokatlanul nagy, legalább annyira mint a lábfeje, és kéz fejei, az egész teste másabb. A veszekedés végeztével, az ismeretlen tudós elmegy, sietve, össze barátunk kapkodva tereli be az üres búrába ezt a lényt. Majd fel fut az irányítóba, pötyög a gépeken és elindít egy folyamatot…zavaros lesz megint minden nem tudom mi történik…amikor ki tisztul már csak két törött búra maradt hátra, három halott biztonsági őr és hatalmas káosz és felfordulás az egész laborban…Az össze figura, pár tudóssal és katonával távozik…

Majd újra visszakerülök, az „emlék tárba” most már én kerülök a központba…ahogy haladunk az elhagyatott X18-as laborban, kutatunk, itt a harc a szellemekkel, a snorkkal. De amint az utolsó ajtót kinyitnám hirtelen ki repülök ebből az emlékből, egyszerűen mintha kidobtak volna….

Ez volt múlt a. Tehát most következik a jelen.
A helyszín az utolsó amire emlékszek a felszínen, mögöttem lopódzik két katona az egyiknél ólmos bot, igen erre sajnos tisztán emlékszek, hogy az ütés után egy szinte lefelé bukfencezve megérkezek a lépcső aljára. Be hurcolnak egy terembe, oda ahol most is vagyok közben elhaladunk egy üveg ablak előtt ahol látom ahogy vizsgálják Sonnya testét, felboncolták. Az agyát valami fél monitorra kötik.
Itt vagyok az asztalon újra a sötétben, bejön a tudós magyaráz, egy sort majd jön a sötétség….

Itt vagyok újra a testi valómban, fekszek, az asztalon fehér fényben úszik újra a szoba, hihetetlen erőt érzek magamban, mentálisan és fizikailag is. Nem mozdulok, csukva van a szemem mégis érzem az egész szobát magam körül, érzem ahogy az ajtóban, hárman állnak az egyik fél, a másik kettő teljesen üres mint egy héj. Bejönnek, egy tudós és két eltakart arcú, katona szerűség. Végig tudom, hol vannak, és mit csinálnak, a tudós oda megy falhoz, közben a két őr mellém áll, két oldalra. A tudós a kis PDA-ján vagy nem tudom mijén nyomkod egy párat és a falból kijön egy polc, azon minden féle szerszám…egy műtéthez….
Most felpattan a szemem, a pupillám össze húzódik, erősen koncentrálok az tudósra, aminek a következménye egy erős és magas sípoló hang majd befestem a tudós agyával a szép fehér falat. A két őr megpróbál lefogni közben közeledik még kettő, akik megpróbálnak lefogni vállból emelem fel majd két oldalra hozzá vágom őket a falhoz, leszállok az ágyról. Az egyik megint próbálkozik, ólmos bottal jön, suhint, rá vág a hátamra, de alig érzek valamit belőle. Elkapom, majd minden erőmből hozzá vágom a két őrhöz, akik éppen befelé tódulnak, az ajtón mind hárman kirepülnek és össze törik magukat a szemközti falon ami szintén be szakad, le omlik egy kicsit.
Kimegyek az ajtón, hihetetlenül fel szökött bennem az adrenalin teljes lazasággal lépek ki az ajtón, balra nézve meglepetés fogad mivel az egómmal voltam elfoglalva nem tűnik fel hogy közben egy tucat őr mászott be a folyosóra állig felfegyverezve.
-TŰŰŰŰZZ!!!
Parancsszóra mintha felpörögtek volna dolgok, felléptem a falra majd egy szaltóval elkerültem az első sorozatnak a golyóit ,közben, a földön fekvő két őrtől elvettem a pisztolyaikat, a golyók még mindig közelednek elég gyorsan, de szokatlanul gyorsan reagálok…ez tetszik…Előttem, van egy ajtó a jobb oldalon. Az a cél, elrugaszkodok, hason csúszok az ajtó felé közben lövök mind két pisztollyal, 4 őrt lekaszáltam, majd az ajtónál megálltam, a lábaimmal elrúgom magam a faltól és betöröm az ajtót, a lábnyomaim ott maradnak a falon,és látom ahogy a golyók az előző helyemre csapodnak be és szaggatják szét a padlót.
Hátra bukfenccel állok fel, és taposom le a mögöttem szerencsétlenkedő tudós nőt, szó szerint ki tapostam a lelkét, de az érzés kedvéért kap egyet a fejébe is. Felállok, felmérem gyorsan a terepet majd meg célzom a másik ajtót a terem túl oldalán, egy asztal és egy tudós csávó van köztem és azt ajtó között. Az asztal jó kis fémes borítású szóval jól csúszik, lendületet veszek, majd át csúszok az asztalon…mint a jó filmekben a hős rendőr a motorháztetőn… a túl oldalon az egyik pisztollyal pofán verem a tudóst a másikba meg belenéz, és egy golyót kap a szép arckifejezésért. Ezzel az egyik pisztoly ki is fogyott, de hogy nem menjen kárba azokhoz vágom akik jönnek utánam az ajtón, végülis az egyiket szépen fejbe kaptam vele mire a másik is elhasalt rajta. De ettől függetlenül még a többiek teljes átéléssel elkezdtek rám lőni.
Nekem se kellet több ki az ajtón...amit sikerült tokostul magammal vinnem. De bele fér, mire ki érek innen úgy is romokban fog heverni az egész.
Elkezdek rohanni, jobbra amerre a kijáratot sejtem. Egy kanyar egy kis lépcsőzés és három őr után akiktől szerváltam egy AK-t dob tárral, beérek egy nagyobb terembe. A túl végén a teremnek van egy ajtó ami egy folyosóra nyílik, és ha jól látom akkora végén egy lépcső van. Ez az ajtó felt pedig egy zöld Выход (kijárat) felirat van.
Nem látok semmi a teremben a nagy dobozokon meg hordókon kívül, de érzem hogy kemény menet lesz, erre rásegít az is hogy mögöttem bezárul az ajtó.
- Jólvan, akkor lássuk. Majd felkészültem a legrosszabbra. De semmi nem történik már fél perce, akkor hirtelen egy hologram rajzolódik ki előttem. Az öreg tudós az:
- Fantom állj le most !!!
- Még nem állhatok meg, ezt ön is tudja, amíg maga él és amíg a dokumentumok nincsenek elpusztítva addig nem állok le. Maga teremtett, de kicsúsztam a kezéből mint az előző két próbálkozása is ők is meghaltak, és a kettőből csak az egyik sejtett valamit de ő meghalt akinek átadta a tudást az is meghalt. Már csak ketten vagyunk, maga és én.
- Tudod Fantom, azt hittem több eszed van. Onnan nem jutsz ki élve. De ha még is akkor sem tudsz ellenem semmit tenni.
- Majd meglátjuk.
A hologram eltűnt. Amíg én beszélgettem addig szépen meg telt a terem, minden sarokról figyeltek, volt itt fegyveres, machetás, de akadt puszta kezes őr is. Megropogtattam a nyakam. Szerintem ez jó menet lesz. Az lépcsőn nem valószínű, hogy kijutok, mert azt egy az egybe betemették. Felnézek a plafonra középen egy csík, áhhá napfény tető, máshol be se fértek volna ezek a dobozok. Meg látjuk hogy tudok-e lyukat ütni oda. De lőtte meg kel tisztítani ezt a helyet. Mély levegőt veszek, ami bejárja tüdőmet és az egész mellkasomat, kinyitom a szemem megint a pupillaszűkítős trükköt alkalmazom első körben. De most nem szétroppan az agyuk, hanem szimplán kigyulladnak páran.
Kezdeti meglepődésből feleszmélve megint csak elhangzik a…
TŰŰŰZZZ!!!!....parancs. (Egy kis zenei alá festés: http://www.youtube.com/watch?v=pWLXQ9DX4Sk )
De addigra már, odébb is ugrottam a dobozok közé. Ahol lehetőség nyílt egy kis közelharcra. Az első, aki ki akart nézni egy sörétessel próbálkozott kirúgtam a kezéből a fegyvert, ami egy fordulat után az én kezembe került. Ismerős ez a fegyver, durva eszköz, automata sörétes…és csúnyán lehet vele darálni. Annyira ők se lehetnek hülyék, mert itt a dobozok között szűk tereken, meg jelentek a machetás arcok. De amint felugatott az automata sörétes csak tátott szájak és repülő testrészek maradtak, mögöttem, semmi nem állt az utamba, vagy ha megpróbálta történelmet csináltam belőle.
Egy kör után a dobozok között már kezdtem élvezni a dolgot, de addig lövöldöztem, amíg nem kattant egyet a fegyver. Az AK-t út közben elhagytam valahol
. De nem baj, van itt fegyver bőven. Valamiért két pisztolyra esett a választásom. Megint csak ezek valahogy olyan elegáns fegyverek. Jelezvén hogy gondolkoznak, meg jelentek az első füst gránátok a dobozos részen. Ami csúnyán be is tett nekem mert marta a szemem és nem láttam semmit. Viszont a golyók annyira pontosan repkedtek felém utána belém hogy seggre is ültem. Ahogy fekszek a padlón arra gondoltam, hogy milyen pofát fog vágni az öreg, amikor betoppanok hozzá. Mert a golyók nem tettek nagyobb kárt bennem, de ha már lehet akkor megvárom míg ide jön mellém. Meg is állt a felettem kettő. Néznek, egy darabig majd az egyik el néz, gondolom a felettesére, a másik meg kacag. Nagyjából elképzelem, mit láthat a tiszt.
Ketten állnak egy hullának hitt ember felett, akinek a kezében két pisztoly van és ezeket egyenesen a két emberre tartja. Majd a két ember összeesik egy-egy szép nagy lyukkal a fejükön. Pislog egyet és sehol a gyilkosuk. Vagyis a zajból meg sikoltozásból kiindulva pontosan mögötte van. Hátra fordul és a sejtelmesen eloszló füstben, már csak a katonáinak a maradványait látja. Ekkor döbben rá hogy nem ember ellen harcoltak.
- Látja, ez pont így van. Nem vagyok ember. Mögötte állva, a fülébe mondtam ezeket, majd végig néztem, ahogy végig csúszik egy vélhetően hideg veríték az arcán, ő valószínűleg a két machetával volt elfoglalva, amik ki álltak a mellkasából. Majd ki lehelte a lelkét, és elborult oldalra. A füst közben teljesen eloszlott. Most láttam csak meg mit műveltem, hát szépen átfestettem a fehér padlót meg a falakat is vörösre.
Besétáltam a raktár közepére, felnéztem a ”tető ablakra”, és felkészültem a bumm-ra, ami be is következett, robbanás után a „tető ablak” leszakadt a törmelékek csak pár centire tőlem zuhantak alá. Majd jöttek a kötelek és rajtuk fekete ruhás maszkos emberek határozott kiabálás közepette kezdték meg átfésülni a raktárt. Majd az egyik meg áll előttem lehúzza maszkját. Hektor volt az.
- Gondoltam beugrunk bulizni a haverokkal. De ahogy nézem lemaradtunk. Elismerően mosolygott rám.
Amíg beszélt hozzám a szemébe nézve, át kerültem megint abba a bizonyos „semmibe”. Láttam a menekülésemet a motorral és ahogy utánam indult az autó, a Tizedessel, Hektor csak kisétált a házból és beszélt egy pár alakkal, akik rádióztak. Ekkor kerültem kicsit fura helyzetbe a rádióvevő oldalán bele úszott kép a rádióba, végig a zsinóron majd ki a másik oldalon ahol, egy irányító teremben hallgatta az adást az öreg barátom.
Most visszatértem a valóságba, előttem Hektor, összeráncoltam homlokom, elkaptam a nyakát, majd felemeltem.
- Te szarházi, képes voltál elárulni és most ide tolod a képed, hogy jó pofizz!!! Ne hidd, hogy nem öllek meg ezért. Fegyverkattanásokat halottam, körbe fogtak, és fegyvert szegeztek rám a társai.
- Srácok szerintem tegyétek le a fegyvert… Szólalt meg Hektor.
- Jah, lehet jobban járnátok. Nyomatékosítottam Hektor szavait.
Semmi reakció, rá nézek Hektorra, aki már sejti hogy mi jön most. Koncentrálok a körülöttem lévőkre, majd egyszerre lököm odébb mindet, de vagy 5 méterre. Hektor mély levegőt vesz.
- Figyelj, Drivij, nem tehettem mást, értsd meg.
- Értem én, ne aggódj. Gondolom, van jó meséd, hogy miért kellet meg tenned. De tudod nem érdekel. Nem hat meg, érted? Látod mit műveltem itt, én egyedül.
- Kérlek Drivij nee. Erősödött a szorításom szépen lassan.
- Hektor, meg bocsátok neked, nem haragszok rád. Egyszer meg mentetem az életed, most törleszthetsz, és akkor tiszta lélekkel járulhatsz az ÚR elé. Hova mentek ??? Kérdeztem lassan.
Közben még mindig egyre jobban szorultak az ujjaim a nyaka körül.
- Vi..ssza.. a..kezdetekkrkrkrr……. Már csak a reccsenést hallottam, eltört a gerince. Elengedtem, ő meg mint egy zsák úgy zuhant a földre.
Tehát vissza az X18-ba. Ott kezdődött minden ott is fog befejeződni. Felkapaszkodtam a kötélen, fent egy helikopter járó motorral benne a két pilóta. Amikor megláttak engem és a véres ruhámat meg a végletekig elszánt tekintetem, azt gondolták, hogy szépen elmennek nélkülem. Már emelkedtek, amikor felugrottam, az utas térbe. Szépen nyugodtan előre sétáltam hozzájuk. Közben vissza kerültünk a földre.
- Az X18-hoz most!
- Ki maga? Nekem csak Hektor őrmester parancsait van engedélyem követni. Mondta a pilóta.
Oda sem néztem csak torkon vágtam a másodpilótát, aki elkezdett hörögni majd végül meg fulladt.
- Most pedig irány az X18. Amíg még finom vagyok és nőies.
- Jólva,jólvan.. de a kell egy másodpilóta.
- Ez megoldható. Ki csatoltam majd ledobtam a gépről a hullát.
- Én, leszek az. A pilóta csak bólintott, majd felemelkedtünk és elindultunk a zónába. Fél óra alatt elsuhantunk a szemétdomb felett is, majd 5 perc múlva már láttam a gyárépületet. Kint állt két katona, ez biztos ők már katonák voltak. AZ egyik rá mutat a helire mire a másik rádiózik. A következő pillanatban a tetőn megjelent egy alak RPG-vel.
- Basszus. Akadt el a lélegzete a pilótának.
- Menj tovább !!!
- Miii? Megveszett ?
- Csináld, már hajoltam ki a pilóta fülkében talált Viper5-el.
Elkezdtem lőni, ki engedtem az egész tárat. De nagyjából 5 másodperc múlva ejtette el csak az RPG-t.
- Tegye le a gépet a tetőn utána mehet amerre akar.
Így is történt leszállt a gép én még egy tárat toltam a Viper5-be. A heli felszállt majd látom ahogy golyók csatognak a pilóta fülkébe, majd egy vörös volt, és a gép nyílegyenesen bele áll a kapuba. Nem robban fel de szép nagy felfordulást okoz. A két katona közül az egyiket nem látom, a másik meg már lövi is a tetőt. Viszonzásul én is rá lövök de meg sem érzi vastag a páncélja, én meg cirógatom ezzel a vacakkal, egy ugrással át ugrok az épület mellet álló darura, vagyis annak a maradványaira, és elkezdek felé futni egy egyenes részen. Meghökkent valószínűleg, mert egy pillanatra meg állt de amint látta hogy felé közeledek újtara lőni kezdett. De már késő volt, felé ugrok és teljes súlyommal felborítom, úgy érkezünk a földre hogy én rajta guggolok, vért köp fel. Szó szerint betöröm a koponyáját, ami azzal a velőt is megrázó reccsenéssel roppan össze. A kapu felé nézek és akkor látom meg a másik katonát, beszorulva a gép és a kapu rácsai közé, minden erejével azon van hogy a tőle másfél méterre lévő fegyverét elérje. Szerencsétlen, ha egy fél ujjal lenne hosszabb a keze, már meg lenne a fegyver. Oda guggolok elé, nézem, ahogy küszködik. Felveszem a fegyvert. A kiveszem belőle a tárat. Majd azt lerakom olyan távolságba, hogy ne érje el. A fegyvert meg a kezébe adom, üresen.
- Sok sikert. Amikor a kezébe nyomom a fegyvert rákacsintok. Elindulok a gyárba. Belépek és azonnal záró tűz fogad. De rohadt életbe ezek nem golyók. Egy ilyen izé pofán talált, olyan hátra szaltót nyomtam. fel is ment bennem a pumpa. Fel állnék, de már megint három ilyen babzsák közeledik. Egyik oldalba, másik kettő megint fejen. Amitől nyomok egy ilyen oldal irányba fordulós trükköt és szépen leveszem fejjel az egyik csövet a falon, az le is szakad. Nah most volt , elég, felkapom a csövet és úgy állok ,a következő ilyen csomagot vissza is eresztem a feladónak. A csövet pedig a többinek. A zsákocska meg ki üti a tagot a cső pedig felborítja a másik kettőt. Oda megyek, megnézem a fegyvert, közben rák vörös a fejem mind az idegtől mind azoktól a szaroktól. Nagyot ütnek ezek bakker. Hát mivel ilyen egyet lövök majd töltök így nem viszem magammal. Viszont két kést azt már elfogadom. Be balra majd le a lépcsőn, be a páncél ajtón, innentől már sprintelek a fogadóig, közben feltűnt egy kis változás, mintha a kamerák nem lettek volna itt még a múltkori látogatásomkor. Belépek a fogadóba itt is összetakarítottak kicsit. Megint jönnek a zsákok. Az egyik csak gyomron talál, köpök is egy rendeset. Majd egy ilyen gyomorból jövő kiáltás mellet, a következőt vissza rúgom. Az illető hátra esik. A másikat meg egy szeretet teljes dobással oda szögezem a falhoz. Rohanok be felé a folyosón. Majd a következő liftes résznél megállok, megy a halál a lépcsőn időt spórolok, meg fáradtságot is. Szétfeszítem a lift ajtót, majd egyik oldalról a másikra ugrálva leereszkedek az aljára. Amint kiléptem a liftből az mögöttem egy robbanás kíséretében odébb repít. Remek. Itt vagyok az utolsó ajtónál, sehol senki . Gondoltam én, mert valaki a semmiből a nyakamra ugrik, és pisztollyal próbálkozik, de csak cirógat. Elkapom, földhöz verem majd addig püfölöm, amíg össze nem törik az összes bordája. Elveszem a pisztolyt. Így megyek be a laborba, ahol három ember van az üveg búrák előtt. Két tudós és az őszes hajú barátom. A tudósok megpróbálnak elfutni mind kettőt agyon lövöm. Majd az utolsóra fogom a pisztolyt.
- Hát mégis csak ide talátál.
- Mondtam, hogy nem állok le. De most így jobb hogy lemészároltam azt rengeteg embert ?
-Igen így jobb…mondta önelégülten…igazából nem tudtam mire számíthatok veled kapcsolatban, de te meg mutattad mire vagy képes, ezért volt minden, ki hozni belőled a maximumot. Bocs fiam, de megbuktál, gyenge vagy. Ezért tökéletesítetem a szérumot. Amit be is adtam az itt látható delikvensnek…Ekkor lépet mögé, egy két méter magas szín izom valami. Igazából, hirtelen nem jutott semmi eszembe ezért a fejébe eresztetem a maradék golyót. Csak így hirtelen felindulásból. Az izé összeesett…Tudós koma összeráncolta a szemöldökét.
- Nos, úgy néz ki nem lett tökéletes a szérum. De belőled kezd elegem lenni.
- Hát mostanában sok mindenkinek az agyára megyek. Van ez így ha valaki hirtelen tej hatalommal bír.
- Megmutatom én nekem mi a hatalom. Majd egy kézmozdulattal beleépített a falba.
Szép nagy adag vért köptem a földre.
- Hmmm, tele van meg lepetéssel..izé.. hogy is hívják ?
- Eric Magnus, de önnek csak Doktor Magnus.
- Jólvan, Doktor Mickeymouse…. Nem tudtam befejezni, mert megint repültem most az üvegburák felé majd végig rángatott mindegyiken. Most meguntam a dolgot, felkaptam egy törmelék darabot a földről, és hozzá vágtam a kezéhez minden erőmből. Valószínűleg el is tört neki. Ezt a kis időt amíg elvolt foglalva a kezével, kihasználva felpattantam, oldalba rúgtam, majd egy felütés, végül egy pörgő rúgással berúgtam egy rakás nem is tudom mi közé. Nem látszott belőle semmi. Gondoltam, hogy vége, de korai volt ezt hinni, törmelékek hirtelen mit egy robbanás hatására szét repültek, majd kiemelkedett belőlük a Doki.
( Ezt meg ide : http://www.youtube.com/watch?v=DOtoIBrB ... re=related )
Lebegett, de megváltozott, olyan furcsa volt az aurája, sötét volt, de ő maga olyan zöldes fényben fluoreszkált. Közeledett felém közben minden mozdítható tárgy lebegni kezdett és nagy sebbeséggel felém haladt. Párat ki kerültem, de nem voltam elég gyors. A többi elkapott és oda szorított a falhoz. Oda ért hozzám, és eltorzult kicsit gépies hangon szólalt meg.
-Kudarcot vallot, és most meg fog halni, én meg befejezem a kísérlettet és meg változtatom a világ kinézetét. Kezdett elfogyni a levegőm a nyomás hatására. Utolsó lélegzetvételem után minden elsötétült. Majd egy lerombolt, puszta világba kerültem, minden hol háborúk, mutánsok és a még meg maradt emberiség között, elkeseredett harc volt ez. Nyílván való vereséggel.
- Ugye, nem ezt akarod? Kérdezte egy hang a semmiből.
- Nem!
- Akkor nem adhatod fel, küzd az utolsó leheletedig, de ha az sem elég akkor tovább..Küzdj !!!
Vissza tértem, ránézek a dokira akinek ki ült a félelem és a meglepődés az arcára. Elkezdett vibrálni körülöttük a levegő. A darabok leváltak a testemről és körbe fogtak minket, körülöttünk lebegett mind ami mozdítható volt. Minden a ketten egymásra koncentráltunk, a feszültség tapintható volt. Egyre nagyobb nyomás volt kettőnk között.
- Nem győzhetsz, nem vagy elég erős, nem akarhatsz meghalni.
Én csak egy egy széles mosollyal nyugtáztam ezt a mondatot. Megdöbbent, megijedt.
- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól.
- Neeee !!! Most éreztem hogy mindent bele add.
Egy utolsó elszánt támadást indítottam, mert nem bírtunk egymással. Kiléptem a testi valómból de olyan érzés volt mintha egyszerűen kitépték volna a szívemet. Egy hatalmas energia robbanás kíséretében semmi váltunk mind ketten, ez a robbanás megrázta az egész zónát a szellemi testem a lelkem látta az egész zónát ahogy mindenkin végig ment valamilyen érzés. Egy pillanatra megállt minden. Ott vagyok lent a laborban látom, a Doki szellemét ahogy erőtlenül, , dühösen kísértésbe kezd a teremben tűzdémon ként. Megnyugodtam. Közeledtem a fehér fény felé. Melegséget éreztem, jóságot, simogatott a fény. De egy alak állt a fény útjába és így szólt:
- Mág nincs vége, még van valaki. Az utolsó feladatod hogy megtaláld és a tudtára add hogy mi történt, és hogy mi történhet. Végezd el a feladatot, és bebocsájtást nyersz. Ezzel eltűnt a fénnyel együtt. Én meg úgy éreztem mintha beszippantana a valami. Az idő. Körülöttem, minden vissza került az akkori állapotba amikor, még először jöttünk le. Itt is voltam kint az ajtó előtt. ekkor értetem, meg. Az a valami az levegő oszlop aki felborított mindenkit. Az ÉN voltam. Jelzés magamnak, hogy ne menjek be, de akkor sem sikerült, megállítanom magamat, de muszáj megpróbálnom. Elkezdem lökdösni az ajtót. Pont úgy mint akkor, és pont úgy lökök fel mindenkit mint akkor. De megint kudarcot vallottam, mert megint mint akkor is bemegyünk. Elkeseredésemben, vissza megyek a jövőbe. Keresni az utolsót, aki még él és tud a történtekről. Várom azt hogy jelezzen várom, az ébredését.

(Ezt meg a végére a stáblistának. :P http://www.youtube.com/watch?v=wauzrPn0cfg )
 
Cold Thx azt a Matrixos háterü zenét mert már régóta kerestem!x)

Hirtelen felkeltem,1 rezgés ébresztett fel,sajogott a fejem,kimentem,és megszólaltam:
-Éreztétek?Ez mivolt?
Mindenkinek csipogott a PDA ja,besült a fegyvere,sokan elestek,riadót fújtak....
Gyorsan felkelltem,kifutottam,több hulla a földön,megvizsgáltam őket,Pszihatás alá kerültek,Kijevtől kaptam 1 levelet a Folyamatosan Csipogó PDA-mban:
-Varja,történt valami?
Válaszoltam hogy igen,valami rezgés történt és pszi energia csapás...
-Varja,a jelek arra mutatnak hogy ez a Sötét Völgy alatti nem rég újonan Katonailag feltérképezett Laborból,az X18 ból jött,szerezzen 1 csapatott és ha lehet minnél hamarabb vizsgálja meg a történteket!
-Értettem,kilépek!
Mindenki a főtérre gyűlt mindenki aggódva kérdezősködött nekünk tudósoknak,1 etlen nyugodt egyénű csoport volt akik példát mutattak és várták a válaszom: A Szolgálat...
Megtörtem a csendet:
-Egy Fontos Munkához keresek önkéntes személyeket,akik élve vissza térnek,megkapják a pénzük javát!
megfogtam egy nagyon hosszú papírt,kértem 1 ragasztótt majd felragasztottam a falra megszólalva:
-Ma,Éjfélig van határ idő!Aki jelentkezik a Papíron: Név,Idő hogy mikor irta!
-Ma este Éjfélkor a jelentkezők Ide gyülekezzenek!Várlak benneteket!
Sokan ijedve elhúzódtak,de a bátrabbak már tolakodtak szinte,Hajnal 4 körül járhatott az idő....
 
Cold:- 023 Különleges Prioritás
Az eljárás eredménye: SIKERTELEN..... A vizsgálat közben a további kutatások haszontalanok voltak. A kutató csoportok vissza rendelve.
Alany: Drivij ("Fantom")/Rang: Hadnagy
Státusz: Megoldatlan ügyek
Eljárást vezető személyek: Dimitrij Kuznyecov őrnagy, Ivan Sulkov Tizedes
Kutató csapatok státusza: Ivan Sulkov, Tizedes / --- Vissza rendelve, Megbízatásra vár. -----
Részletek:
-Dimitrij Kuznyecov jelentése: A célszemély kijutott az ellenőrzés alatt álló területről, ezáltal a fennhatóságunk alól is. A kutató csoportok további munkája felesleges lett.
Az országos körözés beszüntetve. Minden a célszemély után kutató csapat vissza rendelve.
Ezért az ügy Zónabeli érvényességét vissza vonom, és lezárom.
Az ügy ezentúl vissza kerül a Kormány, és a Központi Felső Vezetéshez (SBU).
Szigorúan Bizalmas!
-Ivan Sulkov jelentése: A többszöri összetűzések ellenére a küldetés kudarccal végződött. A célszemély többször is megtagadta a parancsokat, és elmenekült az őrizetbe vétel elől. Az X18-as dokumentumok eltűntek a célszeméllyel együtt.
Minden kísérlet az ügy külső, kormányzati szintű folytatására sikertelen.
A keresés beszüntetéséről szóló parancs jóváhagyva.


Majd holnap írok az új ügyemről. De ezúttal tényleg.
És ha nem gond: Új katonai stalkerekre van szükségünk a seregbe. Várjuk a csatlakozókat! Toborzás a Kordoni helyőrségnél. :D
 
A kutya megint vonyít, megnézem mi van vele.Lemegyek, látom, hogy kapargatja az egyik pinceszerűségben a málló téglafalat, közben néha morog és a szőrét borzolja, néha pedig keservesen vonyít.Elkezdem kocogtatni a falat, valami fémtartály lehet mögötte.Idehívok pár embert, meg kéne nézni mi van a tartályban.Hoznak kalapácsot, csákányt, és valaki még egy gyalogsági ásót is kerít, meg van még pár jó kis munkáslapát.Először egy kicsit megcsákányozzuk a falat, meg az ásóval kikaparjuk a téglák közül az ásóval a habarcsot, aztán nekiesek a kalapáccsal.Néhány csapás után be is szakad, mögötte üreg van, meg a fal mellett egy fémtartály, amire egy hatalmas féreg van rácsavarodva, és az egész testét gyökérkefe szál szerű lábak borítják, amikkel vadul hadonászik.A fejéból meg kiáll egy olyan szívócső szerű, mint amilyen a szúnyognak van, azzal szürcsöli lassan a folyadékot a tartályból.Mindenki elkezd rá lődözni,de ez csak szörcsög a szívókájával, amit rögtön bele is mélyeszt a hozzá legkörelebb lévő elvtársba, de nem vérét szívja, mint azt gondolnánk, hanem beléfecskezndez valamit, az erei kidagadnak, majd nemes egyszerűséggel kipukkadnak a lábán meg az alkarján lévő erei, meg persze a szeme is kiugrik az üregéből, és a szájából félig kint lévő nyelve meg fúfódik, fúvódik, aztán úgy repül ki a szájából, hogy engem pont homlokon vág.Valami energiaital ízű nem szénsavas nedv csurig belőle az orromba, és a számba a szemeről nem is beszélva, mikozben a hónom alatt veszettül dobálja magát az ak, ami azóta mindig nálam van, mióta elszabadultam a macskától.Újratárazom, megint lövöm, de semmi.Most látom csak, hogy a kutya ráigrik, és az emberból frissen kirántott szívószerven csüggeszkedig a fogával, közben meg úgy morog, mint egy kétütemű. :)
De ez ügyet sem vet rá, hanem a a falon a palfonon és a padlón egyszerre mászva, tekergőzve közeledik felém.Hiába lövöm rá a harmadik tárat, a mám-már ízzó fegyverból a visszarúgástól zsibbadt kezemmel, nem használ ellene.Már a sarokba vagyok kuporodva, mert az a dög okos ám, a kijáratot is elzárja, először az üres ak-t vágom hozá, aztán a mellettem heverő fél-téglákat, meg a gyalogsái ásót.Ezek a tárgyak megállnak a szőr-lábai közt, és ott ahol érintkezik a bőrével valamiféle fény-hang-anyag vibrálást vált ki belőle, amibe ha belenézel valami olyan dolgot látsz, amit nem lehet leíni, mert felfogni sem tudja az ember.Magát a dolgot látja, de nem tudja felfogni.Ettől teljesen le is bénultam, csak nézek bele, ezek a kis dimenziólyukacsok meg egyre terjednek a féreg testén, és növekednek.Amikor már az egész állatot ilyenek borítják behúzza a drótlábait és a szívókáját, a kutya leesik, csak nézi, nézi.Valamiért én sem tudom levenni rála a szemem.Az egész kezd elformátlanodni, egy massza lesz belőle, ami elfolyik a padlón, és magábaolvasztja a hozzávágottm tárgyakat.A kutya meg nemes egyszerűséggel odamegy hozzá, és vidáman elkezdi szörcsölgetni a széléről.Láthatólag nagyon ízlik neki, és rajta is kis dimenziólyuacsok keletkeznek, majd az egész állatot beburkolják,l elkezd vidáman fel-alá rohangászni, és ahol a lába a talajhoz ér ott is kis lyukakcsák jelennek meg, amikből tarisznyarákok masíroznak elő, a hátukon piciny pislákoló gyertyacsonkokkal, ezek körökbe rendeződnek, egymás köré, és az egymás melett lévő körök egymással ellentétesen masírozna, ez létrehoz egy tenyérnyi semmit, ami magábaszipantja ezeket a dimenziólyukacskákat, és a megmaradt masszát.Aztán a rákocskák is beleugranak,egy cilinderes egyed, aminek a cilindee tetelyén van a gyertyacsong még odalyön hozzám, átnyújt egy blokkot, amit a páncélja alól húz elő, kikaparja a zsebemből a megfelelő mennyiségű aprót( amiről nem is tudtam, hogy van) és mielőtt elmenne még előzékenyen tüzet a a cilindere tetején lévő gyertyáról, aztán a társai után megy, és csak egy frissen betonozott tenyérnyi rész mutatja az ittvoltukat.A kutya odajön hozzám, és a lábamhoz gömbölyödik.És megint elkezd vonyítani, ugyanis én nem igazán tudok megmozdulni valamiért.Olyan, mintha az egész testem el lenne zsibbadva, de legalább a cigit a számba adta a rák és tudom szívni.
 
A fal kidőlt,és ott van az a megnevezhetetlen valami,amit még azelőtt sem láttam,hogy kutyából emberré,aztán megint kutyává alakultam át. Voltak a mocsárban olyan-nem is tudom,hogyan is ugassam,szóval olyan rákszerű,pókszerű izék-de ez itt legesleginkább egy nagyméretű és felettéb gusztustalan kinézetű morcos nagy százlábúra emlékeztet.
A fenének kapartam a falat?
De ha egyszer ott volt mögötte az a tartálynyi friss víz...
És egyáltalán,hogyan maradhatott friss? Nem értem,de már nincs is időm elmélkedni,mert közben a furcsa entitás gyakorlatilag kiszívja az egyik embert a saját bőréből. Nem tudom máshogy elképzelni,de olyan,mint amikor a pók elfogyasztja áldozatát,brrrr,nagyon udorító.
Azonban kutya mivoltomnak nem vagyok képes ellenállni,bár emberi valóm minden porcikája ellenkezik az ellen ,amit teszek,jelesül,hogy belevágom az állkapcsomat a fertelmes lény tekergőző ,ízelt testébe...
Ennek nagyon jó íze van!
Hé,ez itt táplálék,és jó ízű!
Közben a harc tovább folyik,a féreg rám sem hederít,inkább a támadó embereket gyepálja kegyetlenül,míg aztán újdonsült társam magára maradva-szerintem végső elkeseredésében -hozzávág több,szerteszét heverő fél és majdnem egész téglát..
A hatáson megdöbbenek. Eltűnik a féreg,pontosabban fogalmazva,kis fénylő peremű,de belöl éjsötét likacs keletkezik a testén,majd elenyészik,és a helyén ugyanilyen likacsoktól hemzsegő,rózsaszínű,azonban édeskés-savanykás ízű zselészerű anyag képződik,amit vígan felnyalok,mert ízlik.
Ezt követően rajtam is megjelennek a foltok,majd elhamvadnak. Nem akarok likacs-himlős lenni,és nem is leszek.
A likacsok helyén váratlanul,számomra abszolúte értelmezhetetlen módon kicsinyke apró rákocskák masíroznak szerteszét,pont olyanok,mint amikkel néha teli van a Cape-Cod-i tengerpart,holdtölte idején nyáron....Csakhogy ezeknek a hátán kis gyertyák világítanak,s az egész látványt egy éjszakai autópálya zsúfolt körforgásához teszik hasonlatossá...
A kis rákocskák roppant fegyelmezetten körbe körbe járkálnak,mintha értelme volna annak,amit tesznek,majd egy 19-századi bűvészre emlékeztető nyurga figura manifesztálódik az általuk körbejárt területen. A cilinderén egy jókora gyertyacsonk lángol,azonban fényes,szinte vakító lánggal,ami önmagában véve is egy ijesztő antagonizmus....
Olyan az egész,mint egy abszurd látomás.Valójában az is.
A legfurább,hogy sem a rákocskákon,sem pedig a cilinderes bűvészen,aki pödretett bajuszt és brillantinozott frizurát hord,nem látok át valamiért.
Olyan érzésem van,ők is apró likacsok tömkelegeiből állnak,csak éppen a peremeik nem izzanak.
Belül sötét a tömegük és átláthatatlan.
A következő emlékem az ,hogy Társam mellett fekszem a földön és vonyítok a fellefetyelt anyag által okozott eufóriától, ő meg révedt arccal,mozdulatlanul pöfékeli a szájában levő méreten felüli ,abnormális hosszúságú cigarettát....Beszív,kifúj és bámul...
Ha így megtalálna minket valaki,szerintem tutira halálra röhögné magát,persze csak abban az esetben,ha nem venné észre a földön szanaszét hajigált üres ruhadarabokat,a tönkrement fegyvereket és rengeteg lőszerhüvelyt,amit a többi ember egykori jelenlétére utal.
 
Mikor már kevesebb volt a sor,a tömeg,mindenki ásitva kb. 7 órakor elment aludni,énis alvásra tértem,Hangok szoltak hozzám....

Ennyit tudtam egyenlőre irni...
 
20perc múlva megérkeztünk a megjelölt területre, mind elfáradtunk, mert loholtunk eszeveszetten ám üldözőinket le is hagytuk a kérdés hogy mennyire...
Tomxx hívd újra Raydert húzzanak bele! Kiáltott Leshy
Vegyetek fel védő pozíciót, ha utol érnek kapjanak rögtön ólmot a képükbe!
3 perc és itt vannak!
Az sok lesz... mondta majd hirtelen felkapta a fejét, és pillanat múlva a fegyverét és lőtt is.
Kinézek és azt látom ahogy az első a sarok mögül kifutó katona szándékosan elcsúszik földön a golyókat elkerülve, becsúszik egy pár betonlap mögé.
ám aki mögötte haladt már nem volt ilyen szerencsés. a golyók kilyuggatták páncélostul mindenestül, egy harmadik is éppen kilátszott, de vissza is húzta magát azonnal, és a fedezékből a fegyver kilógatva lőttek vaktában.
Szoros Tűz alatt tartottuk őket, de ennek ellenére is eltudtak engedni egy két kósza sorozatot.
Nemsokára megérkezett a helikopter, Vigyázva hogy ne nagyon tudjanak kibújni vonultunk fel a helikopterre.
Mikor felszálltunk ők előbújtak és lőni kezdték a helikoptert, de a pilóta már félig felhajtotta a rámpát...
mikor teljesen becsukódott a Rámpa Leshy nekidőlt a gép falának, és sóhajtott egyet.
Too close... mondta miután kifújta a levegőt.
Mindenki rendben van?
Igen Leshy! mondták páran, a többiek meg csak bólintottak.
Maga is FNG?
FNG? kérdeztem vissza
Fucking New Guy... mondta...
áhhh... értem.. Megteszi. Mondtam, majd hátra dőltem és elgondolkoztam... hogy ha meghalok, ez a ruha nem juthat a sereg kezére... de talán még a zsoldosokéra se... hm... viszont van 1 lehetőség... a szolgálat...
Villám nagy hasznát venné...
Most hova megyünk? kérdeztem.
HQra! feleli Leshy
Kb 20 perc múlva meg is érkeztünk úgyan oda ahonnan indultunk a helikopterrel.
a satelitek nem tudnak bemérni a Pszikus erők miatt, és ugyan ezen okból hibásodnak meg a gépek elektronikái is a megfelelő védelem hiányában... ám azok a tudósok akiknek mi dolgozunk adtak a gépeknek adó úgymond Pszi pajzsot a gépekre.
Mondta megint a pilóta akivel együtt jöttünk a le a gépről.
Rayder! szólt rá erélyesen Leshy. Ne fecsegj!
Rendben főnök! mondta erőltetett mosollyal az arcán.
Sokáig gondolkoztam, de végül is azt hiszem ez a legjobb esélyem...
Te leshy, figyelj nem tudnál nekem segíteni?
Miben?
Elmennék rendezni a régi dolgaim!
Mit hova?
csak pár havertól elköszönnék!
hol?
Bár.
Szerinted el is engedünk?
miért ne?
Mert tudod hol a bázisunk, mert tudod kik vagyunk... soroljam még?
Nézd had rendezzem le, nem tudom hol vagyunk így nem tudom...
Na figyelj te gyökér! nem mész el és kész! Mondta Leshy közbe vágva, majd megfordult és elsétált...
baszki... mondtam halkan... hát ez nem jött ki jól gondoltam.
A pilóta oda jött hozzám, miután vagy fél perce ott álltam magam elé nézve bugyután.
Figyelj csak! hova is kell menned a bárba?
Igen mé?
Leshy és csapata most úgy is elfoglaltak lesznek 2 órán keresztül, mindjárt engedélyt kérek 1 gépre, és kiviszlek, nem messze a bártól leteszlek.
És miért tennéd?
Na igen.. lenne ellenszolgáltatás is.
Ismered villámot?
A szolgálat Technikusát?
Már technikus?
Igen az!
hm... nos mind 1 a lényeg hogy vidd el neki ezt a levelet! mondta majd átnyújtott egy megsárgult borítékot, kissé véres és koszos is.
Oké... mondtam neki.
ja és még valami!
hoz nekem 1 üveget a legjobb külföldi italából ami a csaposnak van!
Jó. mondtam.
De fiam várj csak! szerintem a szolgálatos biztonságiak nem fognak beengedni zsoldos egyenruhában, főleg a ma történt incidens miatt.
oké, de csak ez az egy ruhám van mondtam neki.
Nekem nem mondta nevetve Rayder.
Majd mondta kövessem.
Követtem pár sziklás rész felé, ott 2 szikla alól kihúzott egy fém ládát amin számzár volt.
kinyitotta, majd elővett belőle egy stalker ruhát és a kezembe adta.
15 perc múlva indultunk is.
a bázison úgyse keresnek most... legalábbis gondolom.
kb 30 perc múlva letett a bártól kb 1 klikre, onnantól gyalog mentem tovább, van 1 óra 17 percem hogy vissza érjek ugyan ide, tehát sietősen mentem a bár felé.
a táskámban volt a Katonai ruha., vállamon a fegyver, az őrök simán beengedtek.
kellemes volt a stalker ruha viselése, igazán kényelmes volt, és a vállamat se nyomták a fém merevítők, igaz a páncélruhában a belső merevítés gumírozott volt, de hosszas viselés után elkezdte nyomni a vállam...
bent kerestem magamnak egy kis rejtekhelyet, és betettem oda a páncélruhát, ha majd letisztul az idő vissza jövök érte. de más nem kaphatja meg...
Miután elrejtettem felmentem a szolgálatos bázis épületének második emeletére ott volt Villám szereldéje.
Oda adtam neki a levelet, kicsit bárgyún néz, de elteszi.
felajánlja hogy javít a pisztolyaimon, de az idő szűke miatt, nem érek rá.
kérdezi hol vna az AK-m meg minden már pár hete nem látott már.
azt hazudtam neki elhagytam...
közben mesél a ma történt incidensről, valamint arról hogy a affért túlélő katonai stalker különítmény éppen Krilovval tárgyal. hogy a szolgálatosok is vegyenek rész a zsoldos csapat kézre kerítésében...
ez az első komoly feladat amiben a sereg a segítségünket kéri! mondja kissé felvillanyozva Villám...
De te szerelő vagy nem? kérdem.
DE igen és?
Nem mehetsz terepre elvileg...
Nem sajnos tényleg nem! pedig rohadtul sajnálom öreg...
bár meg kell mondjam Strignov... ez a katonai stalker kicsit bunkó...
melyik?
a csapat parancsnoka.. elvileg mag halt egy emberük a harcban, és most irgalmatlanul Paprikás...
Hogy hívják nem tudod?
Nem csak azt hogy valami tizedes...
hm... gondolkoztam, közben az órámra néztem.
Hííííí bazzeg! mondtam hangosan, majd gyorsan elköszöntem és rohamtempóban jöttem le a lépcsőn.
ám a nagy hirtelenségben nem figyeltem, és elsodortam valakit, én is elestem...
felkelek a földről látom hogy a katonai stalker csoport elején járó fickó... vélhetőleg az a tizedes...
Baszki! futott végig a gondolat az agyamba, de végül nem mondtam ki.
a tizedes felkel, és leporolja magát, majd nemes egyszerűséggel kikapja a tokjából a fegyverét, és rám szegezi, de meghúzni nem tudja, mert ekkor egy Páncélos szolgálatos megfogja a kezét.
A tizedes felé fordul: Hogy meri?
Úgy hogy a rangom főhadnagy tizedes, és most parancsba adom hogy tegye a helyére a fegyverét és távozzon!
a tizedes feje elvörösödik, de végül engedelmeskedik, és elmegy a csapatával együtt, de a pisztolya kezében marad.
Köszönöm főhadnagy! mondtam neki oda mivel az arcát nem láttam, de a páncélja majdnem hogy egyezett a katonai stalkerével, és az enyémmel. tehát ez az a ruha amit villám készített az enyém másolatára...
Nincs mit Strignov, mondja közben felsegít.
Ismerlek? kérdeztem felé.
Ekkor leveszi a sisakot.
Igen. Skull vagyok!
Hol a páncélod?
Vége lett az elemzésnek, majd a hónap vége felé kész lesznek az adatok elemzésével és kiderül kap-e a szolgálat még abból a ruhából.
Értem. feleltem vissza, de megint eszembe jutott, és az órámra pillantottam, és sietősen búcsúzva távoztam.
Skull is kiakadt miért sietek, de sajnos Rayder se várhat sokat. Így sietem.
Amint kiértem a bár területéről futottam ahogy csak tudtam, a helikoptert már láttam kb 200 métere volt tőlem, amikor landolt.
Ekkor mögöttem fegyverek hangzottak.
Hátra nézek, a 4 Katonai Stalker az ők lőnek rám...
Bassza meg!
Levettem a vállamról a fegyvert, és lőttem hátra, kb 300-400 méterre voltak, az én fegyverem nem lőtt el odáig pontosan nem hogy az övék ide...
De mégis lőttem amíg ki nem fogyott a tár, majd újra vállamra kaptam a fegyvert, és lesprinteltem a fennmaradó távolságot, felugrottam a helikopterre, ami indult is azonnal.
Király se Pia... és már a katonák is tudják hogy én is zsoldos vagyok...
vagyis a szolgálat is tudni fogja... gondoltam.
Bassza meg! Mondtam haragosan a raktérben, a levegőbe rúgva a lábammal....
 
A csaj meg a srác kiment a rejtekhelyről. Én óvatosan követtem őket. Felpattantam a fa tetejére és onnan néztem az eseményeket. Ahogy elnéztem egy másik figura jött aki lelőtte a csaj társát. Mikor felgyújtotta a hullát elment. A csaj is elindult. Úgy döntöttem itt az idő hogy visszamenjek a bunkerembe. Lementem a rejtekhelyemre és ott maradtam. Várom a lányt, hátha idejön. Addigis körbenézek. Van itt mindenfajta kés, tőr, penge meg minden ami egy embert meg tud semmisíteni. Nézem magamat a tükörben, eléggé erős szakállam meg bajszom nőtt. Nem hosszú, de nem is olyan borostás. A kék szemhez nem megy így leborotválom. Csak kellene egy borotva. Nézelődök mikor hangokat hallok. kimegyek, egy bandita. Megint. Felhoztam egy kést. Rendes katonai tőr így már nem félek annyira. Az AK is nálam van hátha kell majd. Mikor közeledek hirtelen megfordul. Gázálarc és fekete esőkabát van rajta. Mondja:
-Stalker! Le a fegyvert mert megöllek!
Leteszem a fegyvert. A kés még nálam van. Mondja:
-Najó bundás, ide a pénzt és a fegyvereket vagy kilyuggatlak!
Na majd adok én.
-Gyere értük!
Elkezd felém jönni. Lehajol az AK-ért. Felveszi. Most már egy sörétessel és egy AK-val is céloz. Mondja:
-Na a pénzt ide!
Elindulok felé. A két puska között megyek. Mikor közel vagyok a két fegyver csövét széthúzom és egy jól irányzott rúgással hátradobom. Mikor elesik ráugrok és a kést a nyakához tartom. Leveszem a maszkot. Egy öreg, borostás arcú figura. Az arca olyan mint egy majomnak. Mindenhol szőr, a szemöldöke egybe van nőve és olyan mint a dzsungel. Az arca elé tartom a kést és mondom:
-Nézd meg apukám, na ki a bundás?
Leütöm. Most kitolok vele. Elveszem a puskáját és a lőszerét. A testet elcipelem az intézet másik részére és ott leteszem egy pisztollyal és két tárral. A sörétest nézegetem. Furcsa, ilyet még nem láttam. Egy érdekes sörétes, olyan mint egy dobtáras géppuska de közben sörétes. Nem tudom, de szerintem valami írtóra ratyi fegyver lehet. Nem is használom. Elteszem majd holnap kipróbálom. Talán jó lesz valamire. Addigis megvárom a lányt. Remélem visszajön mert a tudósok értenek a fegyverekhez. Majd neki megmutatom. Ha reggelig nem jön akkor én próbálom ki egyedül. Ekkor jelzést kapok a PDA-n. Maria az. Vad Területen van. És....valami nincs rendben. Elindulok felé a sörétessel és az AK-val. A sörétes a hátamon van az AK a kezemben. Mikor odaérek a helyre látom hogy az épületből ledobják egy késsel. Mondom legalább megúszta. Leteszem az AK-t és várok. Ekkor látom hogy három vérszopó megy felé. Mondom a k*rva anyátok! Felveszem a puskát de bebiztosítottam. Mire kibiztosítom két vérszopó már lakmározik belőle. Az anyátok! Betölt és egy-egy sorozatot ellőttem. Mind a három meghalt. De a volt fogvatartók elkezdtek felém lőni. Én vetek egy hátraszaltót a fa mögé. Mondom:
-A macska rúgja meg!
Kiugrok és elkezdek lőni. Felugrok az ágra és onnan is lövök. Az ágat ellövik én meg fentebb ugrok.
-A bolha csípje meg!
Ekkor ellövik az ágat és beesek alulra. A fa tövébe.
-És a büdös p*csába!
Ekkor abbamarad a lövöldözés. Kikukkantok. Elmentek. Nem tudom hol vannak. Lehet bementek a főépületbe. Ekkor dzsippeket meg katonákat hallok. Egy osztag. Felállok és odarohanok Mariahoz. Nem halt meg de már alig él. Mondom:
-Maria! Azt a kurva életbe!
-Semmi baj, semmi baj.
-Ki tette ezt? HALLJAM?
-S.....Str.....Strignov.
-A szemétláda. Maria figyelj! Jön egy katonai csapat! Mindjárt itt lesznek! Tarts ki! Ne hagyj itt! M...M..MAria! MARIA!
Ezt már nem hallotta. Elüvegesedett a tekintete és elfehéredett. Túl sok vért veszített. Leteszem a tetemét és letépem a felvarróját. A felvarróját rákötöm a sörétespuskámra és csőre töltök. Ezek nem ússzák meg szárazon! Nekifutok a falnak és felugrok rá. Átmászok és bemegyek az épületbe. Ott bent találok egy figurát. Egy zsoldos. Felém tartja a pisztolyt és mondja:
-Ne-ne-ne jöjjön közelebb! HALLJA!
Megyek felé. Ő elkezd felém lőni de nem talál el. Remeg a keze. Besokkolt és itt hagyták. Kiütöm a kezéből a pisztolyt és mondom:
-Van rádiód?
-V-v-v-v-van. Tessék!
Átnyújtja a rádióját. Előveszem a sörétest és mondom:
-Hol van Strignov?
-N-n-n-nem tudom. Én csak egy sima Stalker vagyok. Betévedtem ide a zsákmány reményében és ezt is itt találtam. Ne öljön meg! KÉREM!
-Elmehetsz. Öt másodpercet adok.
Elkezd rohanni. Ekkor ránézek a fegyveremre és meglátom Maria kitűzőjét a markolaton. Mondom:
-Öt!
És megfordulok majd egy sorozatot utána engedek. A rádiót valami zsoldos hagyhatta itt. Bekapcsolom és mondom:
-Hall engem?
Megszólal egy hang:
-Hallom. Ki maga?
-A nevem Peters. Biztos ismer, van egy közös ismerősünk. Maria. Akit megölt.
-Ja az a szutykos kis ribanc? Megérdemelte a lotyója! Mindenféle skizo köcsögökkel összefeküdt.
-Nem tudod miket beszélsz te fattyú!
-Anyáddal beszélj így!
Ekkor megszorítom a rádiót és mondom:
-Strignov! MEGYEK ÉRTED!
Ekkor ledobom a rádiót a földre és széttaposom. Kirohanok, átugrok az épületeken és nézelődök. Sehol semmi. Majd körbekérdezősködök hogy hol lehet. Majd kisül de én ezt az alakot nagyon megölöm az biztos! A húsába égetem Maria nevét. MARIA! Tényleg! A hulláját el kellene vinnem. Felkapom, a kezével együtt és elcipelem messzebb. Találok egy gödröt és beledobom. Egy kis földet hordok rá és egy talált kereszt formájú ágat rárakok. Valami lövöldözést hallottam a Kötelesek felől. Odamegyek és körbekérdezem hogy mi volt és hogy. Elindulok de a katonák tüzet nyitnak rám. Alig tudok elugrani a golyók elől. Bebújok egy fatörzs mögé és onnan sprintben be a kötelességi bázis felé. Egy darabig lőnek de nem találnak el. Majd mikor abbamarad lenyugszom és lassabban megyek tovább.
 
Társam halála után kint maradtam a szabadon, és gondolkoztam, mitévő legyek. Sosem szorultam rá arra, hogy magam döntsem el, hogy merre kell mennem, mert mindig utasított valaki. Kissé szabad, örömteli, de félelmetes érzés volt.
Van nálam egy pisztoly és egy pár injekciós tű, különböző antibiotikumokkal, gyógyszerekkel és mérgező anyagokkal tele.
Kezdtem fázni a tudós ruha alatt, így hát visszamentem a búvóhelyre. Odalent nem találtam senkit, így hát leültem a földre, és a PDA-mat nyomogattam.
Kitisztítottam a pisztolyomat, majd miután rettentően elnyomott az unalom, elterültem a padlón és elaludtam...
Érdekes álmom volt. Egy folyosón haladtam, ám szinte semmit sem láttam az arcomba világító lámpáktól... Rettentően fájt mindenem.
Ekkor vettem észre, hogy valójában a földön vonszolnak és tiszta vér vagyok. Sikítva ugrottam fel álmomból.
 
Még mindig itt vagyok az agropromi kutató intézetben. Vagyis már inkább katonai bázison.
Egy ideje már a csatorna tisztítás a becsületes szakmám. Ez Kuznyecov nagy lelkű ajándéka a fáradozásaimért cserébe.
Az öreg egy ideje már teljesen ki van idegileg. Jó lenne már ha elhúzna a viharba szabadságra.
Amióta a hadnagy után való nyomozást lezárták, azóta folyamatosan minket b***tat.
Most egyenlőre vége a műszakomnak. Itt fekszek a számomra kijelölt, ágynak nem igazán nevezhető tárgyon és merengek az életemen. Mindig megkérdezem magamtól, "Hol rontottam el?"
De ez most nem igazán érdekes.
Hirtelen Agonyok őrmester lép be az ajtón és szól, hogy kövessem az irodája felé. A legfurább ebben az emberben hogy még senki sem látta igazán az arcát. Mert mindig sisak és maszk van rajta.
Talán max csak Kuznyecov látta őt maszk nélkül. De az sem biztos.
Amikor az irodába értünk, én megálltam az asztal előtt, ő pedig leült mögé. Aztán azt mondta: "Kérem Tizedes! Üljön le nyugodtan!"
Én lassan kihúztam az asztal másik oldalán található széket és leültem, majd megkérdeztem: "Nos őrmester, mi a probléma?" Ekkor összetette a kezeit, hátradőlt a székében, majd belekezdett: "Szóval tizedes....Ma volt alkalmam beszélni Kuznyecovval rádión, aki, nos.... eléggé rossz kedvűnek tűnt."
Mondta elcsukló, folyamatosan elvékonyuló hangon.
"Ez nem újdonság uram. Kuznyecov nem az a kimondottan vidám ember. De talán megfázott? Mert elég furcsa a hangja." Tréfálkoztam az őrmesterrel.
Majd az hirtelen a torkához kapott és mint akinek kapar a torka, elkezdi masszírozni és folytatja:
"Most nem ez a lényeg! Ha megengedi, akkor folytatnám." "Csak nyugodtan uram!" Mondtam.
"Szóval....A helyzet az, hogy az őrnagy ma elég rosszkedvűen közölte velem, hogy lenne egy feladata a maga számára." "És mi lenne az?" Kérdeztem meglepődve.
Az őrmester felállt a székéből, hátrament a szekrényéhez, majd elvett belőle egy kisebb rádiót. Aztán letette az asztalra és azt mondta: "Szerintem ezt beszélje meg vele!" Aztán bekapcsolta a rádiót.
"Kordon! Itt a 03-as poszt! Vétel!" "Itt Kordon! Maga az őrmester?" "Igen uram! És itt van velem Sulkov tizedes is!"
"Remek! Adja át neki a rádiót!" Azzal az őrmester átnyújtja nekem a mikrofont. "Sulkov Tizedes jelentkezik uram! Állok szolgálatára!"
És megszólalt a rádióból a jól ismert idegbeteg hang: "Ne poénkodjon most fiam! Figyeljen! Nemrég volt egy komoly incidensünk a zsoldosokkal. Aztán utána rögtön még egy gépünket is lelőtték, ami kiemelkedően fontos adatokat szállított a tudósoknak Yantarba. Ha érdekli, még két kollégája is a gépen utazott. Őket azonnal kivégezték, egy tudóst viszont elraboltak." "Értem uram! De ehhez nekem mi közöm?" "Látom magának nincs valami jó felfogása. Pedig ez eléggé egyértelmű! Nemrég az elfogott tudóstól, kaptunk egy vészjelző üzenetet. És a yantari labor amint megtudta ezt, a fejemre ordították, hogy azonnal mentsük ki onnan élve."
"Értem! De úgy tudtam, hogy mi nem tartozunk felelősséggel a tudósoknak." "Eltalálta tizedes! Felőlem akár mind meg is dögölhetnének és utána már csak lenapalmozhatnánk ezt az egész szart, anélkül hogy hallgatnunk kellene a károgásukat. De a kormány különösen szeretné azt az adathalmazt, amit a zsoldosok elloptak. Meg aztán, katonai helikoptert lőttek le, katonákat öltek, tehát ez úgyszintén a mi ügyünk, mint a tudósoké. Ha van rá alkalom, akkor le kell csapnunk rájuk."
"Értem! Tehát ha jól sejtem, akkor a miénk a feladat, hogy ezt megtegyük."
"Pontosan tizedes! Most pedig nyissa ki jobban a fülét, mert csak egyszer mondom el!"
"Hallgatom uram!" "Rendben! Tehát....Hamarosan megérkezik három helikopter a helyőrségükre. Szedjék össze a bázison lévő, összes katonai stalker alakulatot és szálljanak fel a gépre. A gépen lévő SBU tisztek majd elmagyarázzák a helyzetet részletesen. Annyit még elárulok, hogy az akció alatt az SBU tisztek, a megadott fedőneveken fogják nevezni magukat, hogy tudják irányítani az akciót. A vezetőjük Kvartett.
A maga neve mostantól pedig Szokol lesz. :D Értette tizedes?"
"Értettem uram! A parancs megjött és tudomásul vettem! Egyéb feladat?"
"Igen tizedes! Pusztítsa el őket! Mindet kivétel nélkül!" "Vettem! Vegye elintézettnek uram!"
"Rendben! Remélem, hogy most jobban fogja végezni a munkáját mint azelőtt tizedes! Kordon kiszáll!"
Aztán letettem a rádiót, felcsatoltam a sisakom és elindultam össze szedni a csapat többi tagját.
 
Hirtelen felugrik álmából. Elkezd sikoltozni, de rátapasztom a szájára a kezemet.
-Nyugodjon meg hölgyem ! Ha nem sikítozik leveszem a szájáról a kezemet, barát vagyok, nincs mitől tartania.
Bólint egyet, én pedig leveszem a kezemet a szájáról.
-Ki maga ?!
-Dr.Hans Kruschnew a nevem. Közös barátunk küldött, Jantarból, hogy találjam meg.
Mikor kicsit lehiggad észre veszi, hogy a lábából ismét csorog a vér a kötésen át és össze akar esni, de elkapom. Furcsa érzés a szemébe nézni. Látok benne haragot, bánatot, de némi bizalmat is.Bekötözöm újra a lábát és most már nyomókötést is teszek rá.
-Mi történt magával ?
-Egy kutatás alkalmával elhagytam a komplexumot.Aztán találkoztam egy sztalkerral, aki segített a további utamon, de elkaptak a banditák és mikor meg akart menteni megölték.
-Látta, hogy meghalt ?
-Nem, csak azt, hogy rugdossák a földön.
Mondja sírva.
Innen milyen messze lehet az a tábor ?
Körülbelül 800 méter.
Kiveszem a tokjából a pisztolyomat, kiveszem a tárat, megvizsgálom. Tökéletes. Visszateszem, kibiztosítom, majd odaadom a doktornő kezébe. Az ő oldalán is lóg egy pisztolytok, azt is kibontom, megcsinálom ugyanezt és oadaadom neki.Kapkodva veszi a levegőt és a pulzusa is nagyon gyors.Nyugtatóm pedig nincs.
-Mit csinál Hans ?
-Megyek és megnézem magamnak azt a tábort. A barátját nem biztos, hogy megölték.
-Miért ?
-Mert maga tudós ruhában volt, ő pedig magán segített, a kapzsi banditákat meg izgatják a titkos tudós lerakatok és pénzforrások.
-Rajtam kívül senkit se engedjen be !
-Senkit !
Fogom a PPSh-t és leugrok a platóról. Elhúzom a ponyvát. Követem azt az irányt ahonnan a hölgy jött. Két szemétkupac mögött egy ház áll. Előtérben egy őr, a másik pedig éppen elment elvégezni a dolgát, a közeli bokorba. A bokrok között futva hangtalanul suhanok, az orvosi készletből kivett szikével. Mikor a bandita mögé értem éppen akkor húzta fel a sliccét, én pedig a nyakába szúrtam hátulról a szikét. A nyakából egy csepp vér sem jött, ezután pedig megroppantottam a csigolyáját. Összeesett. Átnéztem a cuccait, majd felvettem a ruháit. Van nála egy régi szovjet hangtompítós pisztoly. Ez egy égi ajándék. Lassan kiballagok a bokorból, mint egy bandita, arcomat maszk fedi,a pisztolyt pedig a hátam mögé rejtem, ezért nem ismer fel az őr.
-Na mivan tesó, mi tartott eddig ?
Válaszképpen felrántottam a pisztolyt és a homlokához nyomtam.
-Hol van a túsz ?
-Milyen túsz ?
-Akit az imént rúgdostatok agyon.
-Nagyon rossz állapotban van, háttól a kamrában fekszik.
Az őr nyakát megfogtam és hozzávágtam a házfalhoz, amitől összeesett.
Bemegyek a házba, ott az egyik szobában egy bandita számolgatja a pénzt, mellette pedig a sztalker fegyverei. A társa a folyosón beszélget egy másikkal. Ezt a koponyaszírtnél szúrt egyetlen pontos döféssel megölöm. A fejébe felhúzom a kucsmáját és az asztalra fektetem. Mikor jön be a társa kérdezi:
-Mit csinálsz te lusta dög ?
Akar éppen odamenni hozzá, de előlépek az ajtó mögül és egy gerincvelőre mért térdelés után, a földön rálépek a nyakára. Úgy reccsen el, mint egy faág. A társa ekkor belép a szobába, megfordulok, az pedig a fegyveréért nyúl, de végül puszta kézzel akar nekemjönni, de ismét a tenyerembe csúszik a penge és fültől fülig átmetszem a nyakát, mikor a parasztlengője alatt átgugolok. Az vérző torokkal nekiszalad a falnak, majd kiborul. Akaratlanul elkap a röhögés, de hamar abbahagyom és a kamra felé megyek. Nincs több bandita. Egy lakat van az ajtón. Visszamegyek, a hullákat átvizsgálom, a fegyvert, meg a pénzt pedig elrakom. Végre megvan a kulcs. Kinyitom az ajtót. Bent a falnak támasztott pali fekszik. A lábáról térdig lefaragták a rohadt banditák a húst. Csak a csont van..
-Mi van te rohadék, még nem laktatok jól ?
Leveszem a maszkot.
-Dr.Hans Kruschnew vagyok, azért jöttem, hogy kiszbadítsam.
-A doktornő jól van ?
Kérdi aggódóan.
-Igen, maga előtt az ő sérüléseit láttam el.
-Mit tettek magával ?
-Ezek a rohadékok élve fel akartak falni.
Kissé beráncolódott a homloka és csillog a szeme.
-Nyugalom ! Kiviszem innen.
-Nem fog tudni, már túl késő.
-Nekem végem. Mielőtt hozzákezdtek a hús lefaragásához, légbuborékot nyomtak a vérembe, a lábfejemben. Ez hamarosan eléri az agyamat.
-Sajnálom.
-Ott a táskám. Adja oda a doktornőnek, ez az utolsó ajándékom neki. Magától pedig van egy utolsó kívánságom. Kérem ne hagyja, hogy méltóság nélkül haljak meg, öljön meg.
-Nem tehetem. Orvos vagyok, maga pedig nem olyan rossz ember, mint ezek itt.
Elmosolyodott, de hirtelen kihal az élet a szeméből és a fejét a jobb vállára fekteti. Elment.
Kitapintom a pulzusát, nincs neki. Lecsukom a szemeit, felvonszolom. Egy házfalnak támasztott lapáttal eltemetem. Fejfát nem csinálok neki, hogy ezek a rohadt banditák ne zaklassák, de a helyét elmentem a PDA-ban.A bent talált alkohollal, és benzinnel körbeborítom a házat, majd miután minden hasznos dolgot elraktam, felgyújtom. Hatalmas tűz keletkezik, én pedig gyorsan lelépek, visszaváltva a sztalker ruhámra. Megérkezve a ponyvához bekiabálok:
-Hans vagyok.
Bedobom a két táskát és bemászok én is. A fegyvert pedig lefektetem.
-Hol van ?
Kérdezi a lány.
Meghalt, sajnálom, de ezt a táskát küldi magának. Odaadom neki, majd lemászok a platóról. Keservesen sír.
 
Nemsokára vissza értünk a területre, rayder kissé morcos volt hogy nem hoztam piát, de végig gondolva a helyzeten, inkább az bántotta hogy Villám bajba kerülhet a levél miatt, ha rákérdeznek hogy mi dolga volt velem...
Lementünk a bázisra, ahol már kerestek engem, de végül Rayder kimentett a szarból, az mondta szüksége volt rám a gép repülési vizsgálatához.
Lementem Ralfhoz, és kérdeztem hogy adna-e nekem zsoldos ruhát...
a válasza természetesen nem volt, de adtam neki 6000 ru-t és mindjárt kötélnek állott.
egy alap zsoldosruhát adott, gázmaszkkal.
még szerencse hogy ezekhez a ruhákhoz van taktikai mellény...
beletettem a tárakat a zsákomból, majd leadtam a stalker ruhát.
miután megvoltam, lementem Verébbel az eligazítóba.
ott volt újra kopsz és a gázmaszkos csávó, és még legalább 3 ismeretlen fickó az újfajta tudósruhában, és persze Leshy és csapata is lent volt.
Hol jártál? Kérdezett erősen Leshy.
Raydernek segítettem.
Ne fárassz!
mi?
Elmentél a bárba igaz... Mit mondtál nekik?
Senkinek nem mondtam semmit.
Akkor miért mentél oda?
nem láttam értelmét hazudni... így elmondtam: Letettem a páncélruhát...
Miért? hiszen azért nem akartál csatlakozni... vágott közbe a kérdésével a gázmaszkos.
Túl forró a talaj... ha meg döglök, ne kerüljön a sereg kezébe a ruha!
Miért? mi olyan értékes benne?
Mert ez durván jobb mint ami a katonáknak van!
nem kérdeztek többet látták hogy ezekkel a kérdésekkel rengeteg időt húznának...
Leshy ti vissza mentek a vadterületre, és elhozzátok az ott felejtett készleteket! felelte az egyik ismeretlen.
De uram... tisztelettel, de ott most elég sok katona lehet!
azok a csomagok amit ott felejtettetek pedig értékesek!
Másrészt ezt az árulást nem nézhetjük el a sereg részéről... Kuznyecov egy öntelt barom, aki azt hiszi hogy átverhet minket. mondta a gázmaszkos.
És mit tervez? kérdeztem türelmetlenül.
Ekkor mind felém fordultak... itt gondolkoztam el hogy lehet nem kellet volna beleszólni...
a feladatuk hogy azt a felszerelést amit otthagytak pakolják fel arra 2 helikoptere, amit küldünk.
ha meg van a helikopterek intézik majd a többit!
Számíthatok önre Leshy?
Igen uram! felelte, majd kissé lehajtotta a fejét, és a csapattal együtt kivonult, jómagam nem láttam értelmét maradni hát kimentem Leshyékkel.
 
Nézem a zónát, ahogy zajlik az élet. Most is mint általában ölik egymást az emberek. A vad vidéken. Zsoldosok menekülnek a katonák elől. A szeméttelepen. Egy épület lángokban áll. Egy stalker ruhás ember távolodik. A Yantari labornál meg akad a tekintetem. Közeledek, már ott vagyok a labor bejáratánál. Ahol meglátok egy papírt kitűzve jelentkezőket keresnek. Körbe nézek az emberek közül, sokan elmélkednek, hogy helyesen döntöttek-e. Hogy felírták a nevüket. Valamilyen félelmet érzek bennük, de van aki teljesen fel van villanyozva hogy végre valami akció is lesz. Lássuk a labort. Átsuhanok a falon bent szinte mindenki alszik egy tudós dolgozik a laborban. Megállok az egyiknél izgalmat érzek benne. Ő írta ki a falra azt jelentkező lapot. Koncentrálok rá hogy mi lehet a célja. Sok gondolat között, meglátom az X18 újbóli feltárásának terveit. Stalkerek közül toborzott, kísérőket. Nem hagyhatom hogy csak úgy lesétáljon oda egy tudós, mert még a végén megint rászabadítanak valamit a világra. X18-at el kell felejteniük. Ott semmi jó dolog nem történt, mondjuk A doki szelleme, meg az ott maradt katonák, tudósok szellemei gondoskodnak arról hogy illetéktelenek ne menjek nagyon sokáig. Lássuk csak én hogy tudok hatni rá. Először is ki kell találnom magamnak egy formát, amit majd megmutatok neki. Egy nagy tépett kabát van rajtam, a kámzsa fel hajtva sejtelmes sötétség borítja az arcomat. Ráteszem a kezem a homlokára. Belépek az álmába...felriad, felül az ágyában a víz leverte, szokatlanul nagy a csend, gondolja magában. Ki megy a szobából, a lámpa sejtelmesen pislákol, elindul a labor felé, fél úton jár amikor sikoltást hall, össze rezzen, elő húzza a pisztolyát. Úgy halad tovább az ajtó egy résnyire nyitva csak az árnyékot látja ami kiszűrődik a résen és valaki nagyon dolgozik, még egy kiáltás női hang, amit egy sátáni kacaj követ. Egyre jobban zihál, szorosan markolja pisztolyát. Erőt vesz magán benyit az ajtón sehol semmi. csak az üres szoba. Mögötte el suhan valami halkan nevetve. Megfordul becsapódik az ajtó. Hirtelen elpukkan a lámpa amitől ő riadtan kiált egyet, majd megint csak a heves levegő vételt hallani. Majd még egy nyugodt egyenletes légzést pontosan a mögötte, szinte érzi ahogy körül öleli a sötétség, és egy leírhatatlan érzés mintha semmimé válna. Ellép megfordul, oda tartja a pisztolyt. Ekkor látja meg a kabátos stalker formámat. Széles mosolyra nyílik a szám és kivillan a szokatlanul sok és hegyes fogsorom. A lámpa villódzik, minden villanásnál egyre jobban elváltozok a ruhám önálló életet él lebeg szakad szét és közben kinőnek belőle ilyen csáp szerűségek. lassan elindulok. Ő csak sápadtan szorongatja a pisztolyt a szív sebesebben ver. Tűz forró veríték kúszik végig a tarkóján, már nem ember formám van sokkal inkább valami démonra hasonlítok, körülöttem kezd a sötétség úrrá lenni. Kiáltana de nem tud egy hang sem jön ki a száján egyszerűen nem képes ordítani, végső rémületében elkezd lőni, rám ereszti az egész tárat. A sötét vissza húzódik én meg össze esek,közelebb jön fölém hajol, ekkor hirtelen elragadom és lehúzom a sötétségbe, most ordít ahogy csak bír végül a hangját elnyeli a sötétség. Ugyan úgy ahogy őt is elnyeli a sötétség. Végső kép amit még elé tárok az a gyárépület és ahogy én állok előtte, ebben a démoni formában. Ott áll előttem, közeledik. De én vissza lököm a szobájába, egyenesen az ágyába vissza testébe. Most riad az ágy úszik az izzadságban, rá néz az órára már késő délután van. Felül az ágyán és....... (Zini te jössz)
 
Zini: -Néhány napja 1 Fantom nak elnevezett egyén,mutáns,ember vagy micsoda elszabadult 1 erősen védett támaszponton,utoljára a Sötét Völgyben 1 régi Laborban hallotak felőle,1 tudós közel állt hozzá,utolsó jeleit 1 elég érdekes lökés hullám elött foktuk,a Laboron belül,ez a Lény képes telepátikusan közleni 1 szó kiejtése nélkül az illetővel akivel beszél hogy mit is akar mondani,az illetők 50% aléka érti meg ennek lényegét,25% a Nem érti,24% Belehal,az 0,5 % Megbolondul,a maradék meg azon gondolkozik mit is jelenthet ez...

Zini ilyenről senki nem tud. A kormány előtt ez titokban zajlott. A kísérletekről csak én tudok meg akik meghaltak. Tehát ez itt szimplán egy hiba. Amit korrigálj. Aztán majd nem sokára írok megint. Megjelenek neked. De nem lesz benne köszönet. Nem illik egy szellemmel kekeckedni. :)
 
Zini te marha állat király!!!! első rangú analfabéta Király vagy... ekkora gyökeret még nem pipáltam...
pár hiba miután egyeztettem Colddal, ő lehet elnézi, de én nem:
"Megfogom a rádiót
-Mik történtek az elmút napokban parancsnok? - köszönés nélkül szólalok bele a Katonai frekvencián -
-Ki maga?
-Dr.Varja Richter,Őrnagy a Kijevi Tudományos Központból
-Hát....Néhány támadás jelentés,Kutatói jelentések,és 1 elég érdekes is...
-az Utolsó kettőről akarok tudni kérem...
-Melyikkel kezdjem?
-Az mind1 csak beszéljen - ismét nyeltem 1 nagyott már ülve és már kevesebb verejték csöpögött rajtam -
-Néhány napja 1 Fantom nak elnevezett egyén,mutáns,ember vagy micsoda elszabadult 1 erősen védett támaszponton,utoljára a Sötét Völgyben 1 régi Laborban hallotak felőle,1 tudós közel állt hozzá"

a féltucat helyesírási hibán kívül amit autómatice lehet javítani miután fölé víve az egeret jobb gomb...
itt van még az hogy egy mezei tudós hogy tudhat arról hogy Cold karaktere merre volt fogva tartva miután azok a tudósok fogták el akik a zónában dolgoztak(vagyis nem szaharov és a te)
a katonaság főként nem tudhatott róla miután elvesztették őt. és a támaszpont nem a hadseregé volt hanem egy magán jellegű tudós kézen.
aztán:
"1 elég érdekes lökés hullám elött foktuk,a Laboron belül,ez a Lény képes telepátikusan közleni 1 szó kiejtése nélkül az illetővel akivel beszél hogy mit is akar mondani,az illetők 50% aléka érti meg ennek lényegét,25% a Nem érti,24% Belehal,az 0,5 % Megbolondul,a maradék meg azon gondolkozik mit is jelenthet ez..."
ha cold meghalt és ő maga lett az Entitás hogy a picsába tudtok már róla többet mint ő saját maga valójáról?
kb még azt se kéne tudnod hogy ki az a fantom... vagy ki az álmodban szereplő egyén...
de az utolsó sor az FIZIKAI fájdalmat okozott Coldnak és nekem:
"Ezek után vissza tértem a szobámba,felvettem egy Stalker Ruhát,Szaharov aludt,raktárából kivettem egy Sörétest,és 1 Szalámit meg 1 Vodkát,beletettem a táskámban,rákötöttem a hátamra,vissza feküdtem,kibiztositottam a fegyvert,tárakat ellenőriztem,lehunytam a szemem,remélem ismét kapcsolatba léphetek az egyénnel..."

Mit akarsz? álomban Cold diktálja a szabályokat te agytröszt...

istenem inkább legózz, vagy szedj virágot a kertben, vagy szedd össze a faleveleket, de ne írj...
Keress más elfoglaltságot, valami olyat ahol nem kell írnod.
gyerekek nem tudom minek szépítitek ami szar azt meg kell mondani hogy szar... és ez nagyon szar!
van hogy én se írok szépeket de 10/5 os átlagban jó zininek 25/1-2 átlagban vannak hasznos írásai
Zini nem akarlak megbántani, de szerintem elöbb olvass el egy stalker regényt...
vagy nézd meg a filmet, vagy olvass pár régi stalker storys történetet...
elemezd őket gondolkozz hasonlítsd össze a te írásodat és azt és vond le a konzekvenciákat...
 
Zini nem akarlak megbántani, de szerintem elöbb olvass el egy stalker regényt...
vagy nézd meg a filmet, vagy olvass pár régi stalker storys történetet...
elemezd őket gondolkozz hasonlítsd össze a te írásodat és azt és vond le a konzekvenciákat...



Hát ezzel teljesen egyetértek, pedig köztudomású, hogy Scare-vel nem sokban haonlít a gondolkodásunk.
És tényleg Zini most nem bántásból, de ilyenek még a cartoon networkon sincsenek, hogy te okosabb vagy, mint az ami téged álmodban zaklat,ezért sikerül bevinned tárgyakat álmodba.

[/quote]
 
Szemmel tartom a tudóst miután felkelt úgy látszik megtette a hatását a látogatásom az álmában. Gondolkozik hogy mi tévő legyen. de mit csinál felöltözik, teljes harci készültségben. Vissza fekszik az ágába. Mi a szösz tán azt hiszi hogy Freddy Kruegerel szórakozik. Beszélni akar velem hát beszéljünk. De nem én nem vagyok olyan elnéző mint Freddy. Megint felé állok a homlokára teszem a kezem most a hatás kedvéért, a szobában egy olyan teret hozok létre ami által szinte izzani fog a levegő. Meg izzasztom kicsit a komát. Meg ha már így neki készült hozza magával a cuccait is.
Az álomvilágban.
Megint a labor lesz a helyszín hátha a hely ismeret add neki némi bátorságot.A baljós hangulat megint adott a labor elhagyatott, rozsdás fala, villodzó fények, kísérteties hagok, néhol vér fagaaztóan hideg van máshol meg mintha a pokol bugyraiban sétálna. A sörétest maga elé tartva, közlekedik. A laborban keresve bármi féle jelet rám. A most ér a kantinhoz. Itt várom egy asztalnál ülve. Először nem vesz észre mert nem is akarom körül néz de menne kifelé, amikor meg szólítom pontosan mögötte egy asztalnál ülve.
- Varja, itt vagyok.
A hang amit hallott az közel sem volt barátságos, végig ment a minden hangszinten a mélyről a magasba, bejárta a termet. Majd végül eljutott hozzá. Hirtelen fordult meg rám szegezve a sörétest.
- Beszélgetni akartál velem hát itt vagyok. Most hirtelen oda rántottam magamhoz és bele kényszerítettem a székbe. Látom hogy, lüktet a szíve. A pupilla olyan tág hogy csoda ha kettőig lát. egyenlőre még a Normális stalker formámban ülök előtte.
-Kérdezz feleket fogunk játszani, a szabályokat én diktálom. Meglátjuk mennyire vagy kíváncsi tudós és meddig mész el a tudás megszerzésért.
Láttam hogy ez nem tetszik neki nyúl a puskáért, és csípőből ellő egyet .A hatás kedvéért, szét robbanok félig mint ha egy nem teljesen szilárd anyagból lennék. Addig formálódok amíg egy undorító bogár szerű pacára nem hasonlítok. Látom rajta hogy megint lőne de nem engedem neki várja ki a végét felelni kell a tetteiért. Amint végleg eldeformálódtam. neki ugrok szét feszítem a száját és lenyúlok a torkába az egyik csápommal, öklendezésre kényszerítve őt. Majd kihúzom a beleit. A száján keresztül. lefejeli az asztalt...Vissza forgatjuk az időt. Újra egymással szemben én normális formában neki semmi baja csak legyengült, egy kicsit, megrázta az előző menet. Pedig csak most kezdek belejönni.
- Első szabály, itt nem bánthatsz engem, sem máshol. Érted? Ez az én világom az én szabályaim.
- Második szabály minden kérdés ért fizetned kell. Én válaszolok de, neked meg kell fizetned az árát.
- Harmadik szabály, ez igazából nem is szabály, csak egy megjegyzés. Amiket itt át élsz az megtörténik veled, no persze nem teljesen úgy mint itt, de nem lesz egy kellemes érzésed miután felkeltél. Szóval gondold meg mit akarsz.
-Nos, Játszunk ? ezt egy bohóc mondta aki a kantin ajtaján jött be egy három kerekű biciklivel.
Itt a Fűrészben szereplő babár gondolok.
Zini: Csak egy Igen-t kérek vagy Nem-et.
 
Vissza
Top Alul