Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Nos. A doki összefoltozott. Bejön az újdonsült főnök és mondja:
-Feladatom van a számodra sztalker, sajnos a kutatótárs nem érkezett meg, ezért fel kell használnom a tapasztalatodat és tudásodat ehhez a feladathoz. A zsoldos ruhádra egyenlőre túl nagy figyelmet szentelnének, ezért kapsz egy sztalker ruhát. Valamint a modern fegyverek helyébe, szokványos, erre megszokott fegyvereket. Egy TT-33-as és egy PPSh-41-es.
Hmm..Ilyeneket is rég láttam.Melyik múzeumból szedte.Mindegy...Ellenőrzöm a tárakat, minden a legnagyobb rendben látszólag.Van két dob és ívtáram a gitárhoz.
-Kit kell megtalálnom ?
-Ezt a hölgyet.
Felmutat egy fotót.
-Egy nő a zónában ? Ő az elveszett tudós ?
-Angol és nagyon nagy kár lenne, ha elveszítenénk.
-Nos ? Mit felel ?
-Megtalálom.
-Helyes.
A fotót a kapott olivazöld kabát zsebébe csúsztattam, a hátizsákban két napi élelem és orvosi eszközök vannak.
Először egy ívtárat helyezek be. Remélem még él a nő, mert csak így szabadulok innen. A mocsok megzsarolt. Rájöttem, hogy a zombik lassúak és hát elég hülyék is. Hátulról gond nélkül elintézhetőek, egészen a hídig négyet lőttem fejbe hátulról Tokarevvel. Szaftosak voltak..
 
Nos miután az öreg felébredt, egy utolsó kis műsorral el is távozott a túlvilágba, de a szikra már kipattant... egy acélgyár... a oda kell mennünk...Először is szólok Maxnak, hogy mi a helyzet, nincs ellenvetése, kezdtünk már 1 kicsit sokan lenni a szabadok közt. Viszont 1 teherautót kölcsönkérnénk, mert ennyien már nem férünk fel 1-re,és még egy adag cuccot is vinnünk kell. Vonakodva, de belemegy, de lehetőleg minél hamarabb hozzuk vissza... az nemgond... Összeszedem az éppen elérhető embereket, és elkezdünk összepakolni, amit tudunk a műhelyből is kipakolunk, háth éppen el fogunk férni.A térképek, és a hallottak alapján, a gyár nem a városban, hanem mellette van, szóval az úticélunk adott.Röpke 4 óráig tartott összeszedni magunkat, de megvagyunk, indulásra kész. Megvárjuk az őrségváltást, mostantól mi kiléptünk a szabadoktól.Kész a leltár, elvileg minden megvan. Még 1x átfutom a listát, mikor eszembejut a nagy vörös zászló amit az egyik elvtárs tűzött ki. Azt azért még elhozom. Úgytűnik teljes a lista, a raktér végében ülők kezébe töltött fegyvert adunk hgy tudjanak védekezni, nincs más hátra minthogy elinduljunk.Most van délután 3,még Kordon felé kerülünk, inkább lefizetjük a katonákat, minthogy elkezdjünk kardoskodni a szolgálattal. Ha minden jól megy, legkésőbb délután 6-ra odaérünk. Antinovics kolléga vezeti az első teherautót, Borisz a másodikat, én az első kocsiban asszisztálok, hogy mégis merre van az arra...
 
Röpke fél óráig barangoltam az erdőben amikor megpillantottam egy falkát a pszeudó kutyákból, de nem vettek észre, még a szagom se tűnt fel nekik... elkerültem őket úgy 150 méteres körbe és tovább mentem, úgy 20 perc után kiértem a másik végén, ahonnan egy sziklás oldalú dombról pillantok le egy völgybe,(sziklás oldalú domb kb 25-50 méter magasságú meredek domb rajta sziklák) de gyorsan lehasalok, mert hirtelen 2 helikopter is elhúz felettem, az egyik egy katonai Mid24es, a másik is, de nem katonai színben...
Lenézek a völgyre, ahova leszálltak, lent már várta a két helikoptert egy csapat szürkés kék ruhás alak és 1 fickó stalker ruhában...
Veréb?
Egyértelműen veréb volt az egy tucat zsoldos közt, de nem fogoly volt...
a két helikopter közben leengedte a rámpát, és kiszálltak az utasaik, a katonai színűből 3 páncélruhás katona, és 1 tisztszerűség, fekete barrettel a fején..., a Zsoldos helikopterből 2 fickó hozott ki egy nagy vasládát, az oldalán Biohazard jele állott...
Mi a pokol? vegyi fegyver?
a barettes kinyitatta a ládát, és megnézte mi van benne, egy ideig áll a láda fölött, majd intett a jobb oldali katonának, az megfordult, és vissza ment a helikopterbe, és nemsokára 2 nagy aktatáskával a kezében tért vissza...
lecsukták a vegyi anyagos ládát, és rátették a 2 nagy koffert, és kinyitották, a zsoldosok közül 1 előre lép és valamit elő vesz vizsgálja a pénzt... azt hiszem.
egy galy roppant mögöttem, megfordulok, egy páncélruhás , felém szegezett puskával kb karnyújtásnyinál többel.
A katona ledermedt, én nem haboztam, kirúgtam a fegyvert, majd felugrottam a földről, és letepertem a katonát, de semmi kárt nem tudok benne tenni, mert páncélruha+sisak van a fején, ekkor nézem hogy a nyaka gumírozott, ekkor fogom a pillangó késem, és oda szúrom, a bal kezemmel, mert a jobbal lefogtam a másik 2 kezét...
a katona fuldoklik és rángatózik, de pár másodperc és kisimult az EKG-ja :D
ekkor 20 méterre tőlem másik katona tűnik elő a dzsumbujból, de ennek SVD a fegyvere, de nem vett azonnal észre.
kivettem a kést, és elvágtam a penge a katona sisakjának szemlencséjét áttörte, és a katona hátra vetődött.
ekkor lent a völgyben lövés dördült, hátra kapom a fejem, a katona tiszt lőtte le az egyik zsoldost, majd a másikat is, Veréb és a tucatnyi zsoldos azonban szarrá lőtték őt, és a 2 katonát, mert nem számítottak arra hogy elintézem az orvlövészeiket...
Veréb és a zsoldosok, gyorsan oszló mozgásba kezdtek, lesöpörték a Bio-s ládáról a koffereket, és vissza vittik a zsoldos helikopterre, 6 zsoldos felszállt a helikopterre, másik hat és veréb pedig ott maradtak, és felhordták a katona hullákat a katonaság Midjére, majd az egyik pedig elindította a helikoptert , majd leugrott a gépről, valószínűleg rögzítette a botkormányt, kb 30-40 métert repült a gépt egy 5-6 méteres magasságba, majd becsapódott a fák közé és kigyullad és végül felrobbant...
a 6 zsoldos és veréb kezdett tovább állni...
Mögöttem újabb hang, de ez morgás volt... 3 Pszeudó kutya állt ott a hulláknál, és közel mellettem...
Upsz! mondtam... eszembe jutott hogy azért nem érzett meg engem a falka mert a szél felém fújt, de a 2 katona vérszagát a falka felé fújta a szél...
fegyvert előre és elkezdtem sorozni a legközelebb eső állatot, az első sorozat szem és koponya volt, a másikra céloztam, azt is letudtam még szedni, de a harmadik rám vetette magát, és majdnem lezuhantunk mind a ketten a sziklás domboldalon, de a kutya tovább gurult rajtam, nekem pedig sikerül megkapaszkodnom egy sziklában... ám a kutya holtteste, sé a lövéseimre felfigyeltek a zsoldosok, és bizony nem néztek rám jó szemmel...
A golyók nem sokkal mellettem csapódtak be, úgyhogy össze szedtem minden erőm, és felmásztam fogtam a földön hagyott fegyverem és a vállamra akasztottam, rohannék el, mert hallom hogy ordibálnak a Zsoldosok: UTÁNA! NEM SZÖKHET MEG!!!
ám ekkor nézem az első katona fegyverét, fura kialakítása van..., fogom a fegyvert, és ezt is a rajta lévő fegyver szíjjal magamra veszem, fogom a katonáról a tárakat, a másikból kiveszem a pillangókésem, és a tárakat, majd futásnak eredtem vissza az erdőbe.. ennyi időm volt azt tekintve hogy egy sziklás domboldal tetején voltam amire kb 50-60 méterre odébb van csak ösvény...
ezután futottam a dzsumbujban ahogy bírtam a szusszal...
10 perc kőkemény sprint után éreztem hogy szúr a tüdőm, és a lábaim és istentelenül meghajtottam, fogtam magam megálltam kicsit szuszogni, majd bekapcsoltam és rögtön maxra tettem az adrenalin adagolását...
fél perc se telt bele, a lábaimba újra életerő szökött, a tüdőm szúrását pedig elnyomta az adrenalin, és tovább kezdtem futni, mivel máris halottam ahogy üldözőim lövöldöznek, de nem rám, hanem a megmaradt "kutyusokra"
5 perc újabb sprint után kiértem a erdőből, ám kicsit zsibbadt fejem, és kezdett összemosódni a világ, ekkor eszembe jut hogy lehet hogy folyamatosan adagolja ez a szar az adrenalint...
kikapcsolom, és futok tovább, az érzés egyre erősebb, biztos a benyomott adag kezdi kifejteni a hatását, percről percre szarabbul érzem magam, kiértem egy útra, ahol össze is estem...

nem tudom mennyivel később, de ébredezek, pár fickó áll fölöttem, és érzem hogy a betonon fekszek, a sisak a fejemen, a fickót rúdugrással győződnek meg hogy halott vagyok-e. kicsit felemelem a kezem, ekkor az egyik megszólal..
Te Borisz ez még él!
Él?
Katona.. lődd agyon! szólal meg egy másik hang...
Jó cuccai vannak!
Mondja az egyik fölöttem álló...
Még mindig homályosan látok és a hangok is tompák, de kivehetőek erőm éppen hogy van már csak, amit a futás nem azt az adrenalin túladagolása vesz el... beszélni se tudok, mert az eszem sincs helyén, nem találom a szavakat...
biztos a ruha és a sisak miatt vélnek katonának... nem baj legalább gyors lesz... gondoltam ha már főbe lőnek...
De nem lőttek, az egyik fickó ide sétál , és közelebb hajol, majd próbálja levenni a sisakot, de nem tudja, mert fogalma sincs merről kapcsolódik...
én meg éppen olyan szarul vagyok mintha 1 liter tequilát ittam volna meg tehát esélyem sincs levenni, vagy egyáltalán megmutatni neki...
Végül fél perc után megunta, felegyenesedett, majd Intett és mondott valamit 2 fickónak, akik felemeltek és levittek az útról, hát a bunkóság netovábbja hogy lebasztak a földre, majd még neki is állott az a kettő megdézsmálni a cuccaim...
Ezt nézd már! mondja az egyik.
Hé Vlad, Grigorjev gyerünk már! Kiállt feléjük egy hang, és ekkor 2 erősebb hang szűrődik ki, 2 motor hang, de nem autóé...
Az egyik éppen a Fura fegyverhez nyúl amit a páncélruhás katonától szedtem, amikor az agyveleje pont a sisakomra kenődik... teljesen belepve azt, és még azt a kevés látást is megszüntetve...
a másik pedig még rám is zuhant holtában, Ekkor Felbőg a két motor, és elindult, amilyen gyorsan csak tudott, Közben tompa Ordításokat halottam: A mezőn a sziklák közt! Vigyázz!
pár lövést, és sorozatot a gyorsan távolodó ipséktől...
Nemsokára Oda jöttek a előbbi fickókat megtizedelő támadók, egyiket se tudom kik voltak... de Ha a megérzésem nem csal ezek a fickók aki a 2 Motor hanggal felteszem Kamion vagy afféle jószággal csíkot élhúzókra támadtak azok a zsoldosok...
Az egyik elhúzza fölüllem a hullát, majd eltörli a sisak üvegről a vért... és szólongat... De képtelen vagyok felelni, egyrészt nem is hallom amit mond, végül az utolsó két mondatot hallom tisztán...
Ez nem mond semmit, Öljük meg!
Nem! Tudni akarom hogy Kuznyecov vagy a kijelölt századosa baszott át minket. Hívd a helikoptert ez meg velünk jön!
Ezek után a kimerültség és a adrenalin túladagolása következtében eszméletemet veszítettem...

(bocs a komcsi killért... de ezt nem tudtam kihagyni :D)
 
Megyünk,zötyögünk az állítólagos gyár felé.
A vezetőfülke megtelt füsttel, de kint hideg van, az ablakot nem húzuk le.
Egyszercsak valami lődözés hallatszik, de megyünk tovább, amíg egy fura páncélba öltözött pali döglődik, vagy csak döglik az úton.Megállunk, kettő elvtárs leugrik a hátrébb lévő kocsi platójáról,elkezdik nézegetni,kiszállok én is, de mihelyst a lábam a talajt éri szétloccsan az egyik elvtárs feje, aki épp a katona cuccait nézegeti.VIssza a kocsiba, és tűnés.De nem voltunk elég gyorsak, még valakit leszedtek.
Megyünk, vaktában lődözik a platóról a bokrokat,de semmi nem utal arra, hogy valami eredménye is lenne.
Dübörög a motor,a kis szokolból meg dőlnek az indulók a kuplung mellett.
Úgy két óra múlva ott is vagyunk.Kiszállunk a kocsiból, és érezzük, hogy olyan szag van, mint amikor az ember egy vashordót nyit ké pár év lezártság után, és az a legszebb, hogy a város fölött roszdaszínű felhők gyülekeznek, és a felhők alatt a város is olyan, mint a régi már nem fekete-fehár, hanem barnás árnyalatú fényképeken.Hát itt vagyunk.Állunk a gyár kapuja előtt, kora délután van.Bent kis gyertyalángok örvénylenek.Legalábbis ezt látjuk a furcsa módon teljesen ép, de piszkos ólomüveg ablakokon keresztül.Állunk egy darabig, de valahogy senkinek sem akaródzik bemenni.Csak állunk és várunk.Mindenki le van blokkolva, de senki nem tudja, hogy miért.Csak állunk és várunk meredt szemmel, addig, amíg meg nem égeti a szám a cigi, ami benne maradt.Kiköpöm, de nem veszek elő újat.Mindenki csak áll és vár.
 
Nem volt teljesen zökkenőmentes utunk, de végülis ideértünk.Itt vagyunk, a cél előtt, és egyszerűen lecövekeltünk.Egyszerűen nem mozdulunk.Csak állunk, és várunk.Antinovics elvtársnak már szájáig ég a cigaretta.Az égen vöröses felhők gyülekeznek, a nap is lemenőben van.Próbáljuk eldönteni mit tegyünk, de csak nem tudunk megmozdulni.Talán lenyűgöz minket az idilli látkép? jókérdés. Viszont ez az idill megszűnik, ugyanis hirtelen hörgést hallunk a hátunk mögül.Megfordulunk, zombik... elég sok zombi.. Nincs más választásunk, miközben sorozzuk az élőholtakat, bevonulunk a gyárba, miután az utolsó ember is bejött, a zombik megállnak és hátrálni kezdenek.Mivan? mia ....miután nagyjából megemésztjük ahogy a zombik visszamásznak a csatornákba, megfordulunk, megnézzük mégis hova jutottunk.Borisz lép egyet előre, mintha csak erre várt volna a gyár szelleme.Elkezd hullani a vakolat, nyikorognak a vascsövek, vibrálnak a lámpák, és ahogy beljebb lépkedünk, ez csak fokozódik....
 
Napot ismét mindenkinek!
Elnézést a késésért, de voltak gondjaim.
Akkor most folytatnám is.

A gép már kezdett teljesen kifulladni. Üzemanyag alig volt, és a rendszerek kikészülése miatt, vadul imbolygott jobbra-balra.
Már lassan kezdtünk hányingert kapni, amikor végre megérkeztünk a megadott területre, méghozzá pár perc előnnyel. Odalent már összegyűlt a hadsereg színe java, és Kuznyecov is ott állt egy indulásra kész csapat mellett.
Amikor végre leszálltunk, szédülve ugyan, de odaálltunk az őrnagy elé, és mondtuk neki hogy készen állunk az akcióra.
Még mindig ugyanazzal a fagyott, morózus arckifejezéssel bámul ránk, aztán azt mondja: "Na végre hogy ideért Tizedes! Pedig már épp el akartam volna indítani a csapatokat."
Aztán azt mondtam: "Éppen időben érkeztünk uram! Most már készen állunk, hogy mi csapjunk le a hadnagyra."
"Na! Akkor végezzenek gyorsan! Délre ismét az irodámban szeretnék lenni!"
"Rajta vagyunk uram!" Mondtam, majd intettem a többieknek, hogy készüljenek fel a támadásra.
Aztán odamentem ahhoz a katonához, aki a helyőrségen lévő helyzetjelzőt figyelte.
"A hadnagy még mindig a faluban van?" Kérdeztem.
"Igen! Egész idő alatt el se mozdult innen. Szerintem most vagy ránk vár, vagy már rég eltűnt onnan."
"Az nem biztos! Próba szerencse! Majd meglátjuk hogy erre most mit lép!"
Kiáltottam fel győzedelmesen. Aztán jeleztem a csapat többi tagjának, és lassan elindultunk a falu felé.
A falu most meglehetősen kihalt volt. Bár az érthető hogy a stalkerek eltűntek innen, ha az egész zónabeli állomány a táboruk körül van.
De legalább egy stalker sem fog bezavarni.
Aztán elkezdtük átkutatni az összes házat, és a pincéket a hadnagy után de sehol sem találtuk. Lehet hogy igaza volt a megfigyelőnek? A hadnagy már rég lelépett volna? Kezdek gyanakodni, hogy most már tényleg megtalálta a nyomkövetőt. Az nem lenne jó, mert ezek után most már tényleg bottal üthetjük a nyomát.
A további kutatásnak már semmi értelme. Az összes ház, és pince teljesen üres. Egy lélek sincs itt.
Elindultunk volna kifelé a faluból, amikor hirtelen beugrik, hogy van egy vén kereskedő itt a faluban, egy pincében rejtőzve. Elkezdtük ismét átnézni a falut, de ezúttal a pincét kerestük.
Gyorsan meg is találtuk a falu háta mögött. Majd elindultunk lefelé a lépcsőkön. Odalent egy nagy vasajtó volt. Nyitva volt, tehát még mindig van itt valaki.
Lehet hogy a hadnagy az. Most az egyszer tényleg győztesnek éreztem magam, majd egy széles mosollyal az arcomon berontottam az ajtón, a fegyvert előre szegezve. A többiek ugyanilyen módon követtek.
De a látványtól hamar lehervadt az arcomról a mosoly, és helyét a meglepődés vette át. Egy dagadt fószer ült a székében szintén meglepett arccal, majd a meglepődését inkább a felháborodás váltotta fel, és ordítani kezdett velünk.
"Mi a fene ez?! Hogy kerülnek maguk ide?! Nem arról volt szó hogy mindenki a saját területén marad?! Ez a megegyezésünk áthágása! Remélem tudnak róla! És remélem hogy Kuznyecov is! Takarodjanak kifelé!"
Teljesen ledermedtem a látványtól, de aztán erőt vettem magamon, és megkérdeztem a kereskedőt: "Honnan van ez a ruha?" Aztán az asztalán heverő viseltes katonai ruhára mutattam.
"Mit érdekli az magát?!" Vágott vissza a kereskedő. Aztán újra megkérdeztem, de ezúttal határozottabban : "Honnan van ez a ruha?" Majd elővettem a sörétes puskámat, és felhúztam.
Erre azonnal felfigyelt, és azonnal elmondta az igazságot. "Egy magukhoz hasonló, de jóval szakadtabb katona hozta. Eléggé sürgősen meg akart szabadulni tőle, mert még szinte fizetett is, hogy megvegyem tőle. De most már kezdem érteni hogy miért adta el nekem ezt a rongyot." Azzal szélesen vigyorogni kezdett.
"És merre indult most?" Kérdeztem türelmetlenül. "Mit tudom én! Nem mondott semmit! És én se vagyok mindent tudó!" Aztán az asztalára csaptam, és most már kiabálva kérdeztem tőle: "MERRE INDULT?!"
"Esküszöm hogy nem tudom! Mint már mondtam nem mondta el! De ha akarja ráállítok valakit hogy keresse meg."
Ettől alábbhagyott a rosszkedvem, és elvigyorodtam majd azt mondtam: "Jó! Legyen! Tedd azt! És ha sikerül, talán még hajlandó vagyok fizetni is az infóért. De ugye nem bánod ha ezt most lefoglalom?!" Azzal felkaptam a ruhát az asztaláról, és ránéztem.
"Jó! Vidd csak! Úgysem ért egy vasat sem!" Mondta. Ezek után kimentünk a helységből, és vissza indultam az őrnagy felé.
Odaérve odalépett az őrnagy, és megkérdezte: "Na! Megtalálták a célszemélyt?"
"Nem uram! De nézze mit találtam!" Azzal a földhöz vágtam a hadnagy nyomkövetővel ellátott ruháját.
Az őrnagy türelmetlenül pillantott a ruhára, majd amikor felismerte akkor felkiáltott: "B****ameg! A rohadék!" Majd elindult vissza a kocsijához, beszállt, és beleszólt a rádióba: "Minden egységnek! A szökevény még mindig szabad lábon van! Rendkívüli készen lét! Elrendelem az összes lehetséges terület részletes átkutatását, és a határokon való szigorított járőrözést! A gyanús dolgokat azonnal jelentsék nekem!" Majd felém fordult és azt mondta: "Azt ugye mondanom se kell, hogy ha kijut a zónából, akkor szorulni fog fiam!"
Én nagyot nyeltem, és vigyázzban állva válaszoltam neki: "Értettem uram!" "Remélem is Tizedes! Őszintén remélem! Most pedig jobb ha eltakarodik a szemem elől, és folytatja a keresést! Csinálja bárhogyan, engem nem érdekel! Még az se ha napalmmal kezdi bombázni ezt a lepra telepet! Na mozogjon!"
Utána intett a sofőrjének, és elindult vissza a helyőrség felé.

Na jó! Talán még se volt olyan jó. :(

 
A távolból üvöltés, hörgés hallatszik, ez már megadta a lendületet, hogy bemennyünk a gyárba.Az ajtó kicsit nyikorogva, de kinyílik.Mihelyst mindenki beér, a zombik visszakullognak a város felé.Valaki tesz egy lépést előre, a neonlámpák meggyulladnak, villódzanak, a vakolat pereg a plafonról, és a falon lévő vastag csövekből először bátortalanul, majd egyre határozottabban zeng a kék duna keringő.
Mindenki le van blokkolva, körülöttünk a padlón a vakolatfecnik párokba rendeződnek, és szabályos keringőt járnak.Egy aszott kopasz fej kukucskál be az ablakon,amti egy szögmérővel kapirgál.
Először én mozdulok meg, mivel ez nekem már sok.A dobozból az utolsó szálat szedem ki a dobozból, de nem dobom el a csomagolást, hanem zsebrerakom.A gyufa lángjára náz mindenki, a neonlámpa elalszik,és a kis vakolatdarabok a szemükben tükröződő lánnggal elkezdenek zsibongani, és nekemjön mind.
Szabályosan magukba csomagolnak, az egyik nagyobb cafat kiakpja a számből a cigit, és elkezd vele hadonászni.A többi vakolatdarab meg úgy hajlik rajtam, hogy akaratlanul is megyek, sőt rohanok utána a többi kis cafattal egyetemben.A nem tudok hátranézni, de hallom ahogy valaki ezt mondja:-Mi a fas z ?!
Szaladok akaratlanul a sötét folyosókon, előttem fél méterre suhan a parázs.Az a rossz, ahol a bőrömmel érintkezik a vakolat, ott mintha marná valami.Még jó, hogy a szemem, meg az orrom szabadon van.
A folyosó egy szobánál ér véget.Az ajtót serényen tárják kicsiny fogvatartóim, egy neház tolgyfa íróasztal van ott, vele szemben egy szék, az asztalon egy "Ki nevet a végén?" előkészítve a játékhoz, ezen kívül kifogástalan irodai berendezés, sárgult papírokkal borítva a fal, a padlő, az asztal, a szék, tehát minden.Még a szobában lévő négy szszerencsétlen fikusz is.A játéktábla másik végénél a porcelánmacska gubbaszt.A kemény szemeivel a játéktáblát nézi.Az a kis vakolatdarab, amelyik a számból vette ki a cigit, most letetszi az asztalra, a macska megvetően nézi.Ezután elviszi előle az, amelyik idehozta.Az ablakon kopog valami.Résnyire kinyílik az ablak, egy csökött kis veréb vergődik be rajta a szárnyain, akinek a lábára egy tintatartó van kötve.Helyet foglal az asztal nekem balra eső oldalán.Vagy fél perc múlva egy földrajzi atlasz sétafikál elő a szekrányől, hogy mást ne mondjak görbén felfelé nézve. :)
Letelepszik az asztalra tőlem jobbra.A macska megkérdezi:-Na ki nevet a végén?
 
arra ébredek hogy 2 fickó húz egy sötét helyen.. egy folyosón végig, a sisak és a ruha már nincs rajtam, bevisznek egy szobán, ráültetnek egy székre, ahol hátra kötözik a kezem. majd a 2 fickó a fal 2 sarkához megy, nemsokára beérkezik egy vállas ember, körszakáll van az arcán, de amugy full kopasz...
mellé besétál Veréb, és még 1 fickó akikeken az arcát gázmaszk takarja.
a kopasz kérdez:
Mi volt a feladatod katona?
Nem vagyok katona! feleltem.
Válasz helyett lekevert egy kibaszott nagyot...
akkor megint... mondta a gázmaszkban lévő...
Nem vagyok.. katona! mondtam újra.
Nem hiszem, mert katonai ruha volt rajtad Scare! szólalt meg Veréb...
tehát emlékszel rám, és szerint... nem tudtam befejezni, mert a kopasz megint ütött...
és szerinted katona vagyok?!? kérdeztem ingerülten.
A százados cserélte ki a pénz vagy Kuznyecov??? kérdezte a gázmaszkos...
Mi van?
Ekkor már kettőt kevert le egymás után.. Ne játsz az idegeimmel, mert hirtelen haragú vagyok! ki cserélte ki a pénzt a szarjankó vagy Kuznyecov?
Ki az a Kuznyecov? kérdeztem, majd megint lekevertek egyet...
Több mint 1 óráig folyt így a vallatás mire abbahagyták, a fejem kis híján szarrá volt verve... az Orvosuk szépen helyre hozott, de csak azért hogy holnap tovább verhessenek a semmiért...
Csodálatos népség ez a zsoldos csürhe...
 
Scare rászoktál a régi karektered nevére vagy direkt irtad el mert "Nem hiszem, mert katonai ruha volt rajtad Scare! Szólalt meg Veréb" A Társának mondta vagy szimpla mgszokás?
 
Mert az msnem per pil nem jó és megköszönném ha valaki elmondaná h mégis mit terveztek, segítene nem szeretnék keresztbe írni , az eddigi történetet úgyahogy értem.
 
Üdv Emma !
Kezdjük ott hogy írj a karakterednek egy kis bevezető részt. Ahol megismerjük hogy ki és mi is ő hogy került a zónába esetleg miért jött a zónába. Utána írd meg magát az utat. Vegyél fel munkát stb... aztán amíg ezeket megírod addigra nagyjából képbe is kerülsz. Szerintem. Ha meg követed valamilyen szinten az eseményeket akkor sejtheted hogy konkrét főszál még nem alakult ki mindenki csinálja a dolgát.
Legközelebb jelöld az off-ot (azt úgy tudod hogy kijelölöd azt a szöveg részt amit off-ba szánsz, ami nem tartozik a játékba, és felül a betűszínnél kiválasztod az "OFF" színt ez a második felülről. Bocs ha kicsit szájbarágós volt :) ).

Axon: Este írok, de valószínűleg már a kiutat a zónából. Ha akartál volna valamit előtte akkor most szólj :). Mondjuk egybe meg írom a ki és vissza utat is.Csak lesz némi változás, ami lehet hogy nem mindenkinek tetszik majd.
 
ok. értem, nem baj,mindent így írjatok elöször, és első írásaim sem lesznek hüüüü de jók,sőt...
valami támpontot írjatok h kb mennyien vagytok, meg ilyenek, nekem most minek is kell lennem ?
 
Azt hogy mennyien vagyunk..örülnék ha tudnám...mindig afk valaki-valamiért. Az hogy mi leszel az teljesen egyéni dolog, csak annyi hogy ne legyen elpusztíthatatlan szuperhős, meg ne legyenek olyan csodálatos meg érzései, tehát legyen ember. Meg kezdőként kerülsz be a zónába, többnyire minden új lesz, én a felszerelést csak annyira szabnám meg hogy ne rögtön a legkomolyabb fegyverzettel gyere. Meg páncélnak szerintem elég lesz kezdésnek egy kabát, vagy gyengébb golyó álló mellény vagy valami ilyesmi, érted?.Az a lényeg hogy zöldfülű vagy.
 
Csak állunk, és várunk mi történik. Antinovics kolléga nem bír magával, előrelép egyet, majd rágyújt. Hirtelen megáll, elhallgat minden, kialszanak a fények.A táncoló vakolatdarabok megrohamozzák az elvtársat, majd egyszerűen ledöntik, és elindulnak vele a gyár közepe fele.Fél percig csak állunk tátott szájjal, de aztán megjön az eszünk , és az emberrabló vakolatdarabkák után indulunk.Futunk ahogy csak bírunk, egy folyosón vagyunk, de egyszercsak zsákutca.Megtorpanunk, most mivan? 10 másodperc múlva eltűnik a fal, és 1 kereszteződést látunk, 3 irányba mehetünk.Az egyik kolléga tesz 2 lépést jobbra, de a másodiknál hirtelen kattan valami, és előpattan a padlóból egy rugóra erősített vérszívófej, az elvtárs meg kis híján szívrohamot kap.Na jó.. akkor próbáljuk előre. Már 10 métert haladtunk, és még mindig semmi.Ez lenne a helyes út? Sarokhoz érünk, balra megyünk tovább. A következő fordulónál kiszélesedik 1 folyosó, valami motorzajt hallunk.Óvatosan befordulunk, egy tankkal találjuk szembe magunkat.Ám ahelyett hogy tüzet nyitna, sátáni kacaj közepette elkezd összemenni, és elindul a folyosón, közben apró gumilövedékekkel tüzel ránk... nem nagyon zavar, inkább próbáljuk követni..... végül beordul 1 sarkon, és 1 ajtóval találjuk szemben magunkat.Próbáljuk kinyitni, nem megy.Már szét akarjuk lőni a zárat, mikor az ajtó felső 1/3-a üveggé valik, és betekintést nyerünk a szobába.A látvány.. hát eléggé érdekes...
Kucsmás barátom készül valamien társasjétékot játszani egy porcelánmacskával, egy atlasszal, és egy verébbel.Mielőtt elkezdenék a játékot, egy hang szólal meg a fejünkben.Elvtársak! menjetek le a csarnokba, és kezdjétek el azt amiért idejöttünk! Gondolkozok kicsit, ekkor megint hallom.. menj, írányítsd az elvtársakat,de legyetek óvatosak... Levezényelem az embereket, majd körülnézek, hol fogjunk hozzá.Csak takarítással kezdhetünk, csoportokra osztom az emberket,mindenki más feladatot kap.Én az utolsó csoporttal tartok, megpróbáljuk felkutatni a gyár raktárait, hátha találunk valamit.....
 
A macska kezd, egy mozdulat nélkül dob, aztán megy körbe a kör, és a bábúk vándorolni kezdenek a pályán a kocka vad dobolásának ütemére, és tudjátok, hogy mi a legszebb?Az egész teljesen magától mügszik.A macska csak mosolyog, a veréb izgatottan csilingel, amíg a földrajzi atlasz egyre csak hajtogatja magára a szamárfüleket.Én meg csak ülök, egy kicsit le is húnyom a szememet, mivel úgyis autómatizálva van a ki nevet a végén.De mihest becsukom a szemem az atlasz rögtön tarkónvág.
-Ezt most mér kaptam?
-Mér, mér hülyegyerek, mert örvénylik a tested! Bocsánat minden Ákos rajongótól, de ezt egyszerűen muszály volt beletennem, hiszen annyira primitív, hogy már egy teljesen más síkra emeli az egész mondanivalóját, ezen kívül jól hangzik, és vicces. :)
-Trükkös...
-Én a helyedben nem trükköznék, mert meg.asz a neon.aszú törpe, aztán majd nézhetsz.És különben sem lenne érdemes pimaszkodni, hiszen a veled jövő kis idealistákat most kergeti apád volt fizikatanára.De ez most mellékes, csak azért mondtam, hogy tudd, hogy miért nm érdemes pimaszkodni piciny barátom, márha nevezhetlek annak.
-Már hogyne...
-Akkor tartsd magad az elhangzottakhoz kicsiny barátom.
A veréb egyre idegesebben csilingel, majd az asztal mellett lévő felest a csőrébeveszi a szájánál fogva, lehúzza felét, majd a leengedés lendületével eltöri az asztal sarkán, és az üvegcsonkkal a csőrében elkezd hadonászni az atlasz felé, miközben folytott hangon ordibál:
-Az beszéltük meg, hogy erre nem kerül sor nem!?
Az atlasz erre folyamatos hátrálás közben:-Ne szórakozz már!Nem döglik bele!És különben is van itt még egy csomó!Eddigre elért az asztal széléhez, és az itt heverő átlátszó műanyag golyóstollat felvette, és husángként hadonászott vele.A macska ugyanúgy vigyorog,a verebet kicsapja egy hirtelen szélfuvallat kicsapja az atlasszal együtt a csukott ablakon, ami nem törük ki.Az üvegszilánkok bevándorolnak a porcelánmacska alá, és az újdonsült lábain egészen közel csikorog az arcomhoz.Na szerinted ki nevetett a végén?

Hát ez eléggé gyengus lett. :(
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul