Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Odamegyek Antinovics elvtárhoz
-Te figyelj már...ez a munka tetszik az embereknek...milenne ha kihoznánk ebből vbalamit?
-Nemrosz ötlet.Mit szólnál ha megkérdeznénk Iljics vezetőnket?
-Aztmondod?
-Azt!
-Akkor csapjunk bele :D
Elrágcsáljuk kucsmás barátommal az adagunkat, és várjuk a tanácsadóinkat...
odalép mellénk az egyik elvtárs, majd megszólal:
-Ti meg mit ültök itt tétlenül? (az elvtárs odadob neki egy kis gombát)
-Próbáld ki és megtudod...
Leül mellénk, és várjuk a csodát...Egyszer csak bevágtat a bázisra egy barna ló, és mikor odaér hozzánk, egyszer csak összemegy,egy egér lesz belőle, majd elszalad.....Közben halk dörmögést hallok valaki beszél de nem hozzám....csak fos zlányok jutnak el a fülemig:
-Egyél fahéjat.....fahéj....egészséges...
Ezután meg 1 macska kezd el valamit nyervogni a matematikáról...de én nem vágom mit vakerol ez cica...Elvtársunk hirtelen kidől mellettünk...lehet hogy elsőre erős volt neki a cucc.... Nyugodtan üldögélünk, nem történik semmi...ám hirtlen feltűnik egy fekete öltönyös alak.Felénk jön.Ahogy közelebb ér, egy kubai zászló lobog mögötte...Lerak elénk egy fekete aktatáskát, majd eltűnik.A bőrönd elkezd remegni....egyszer csak felpattan, és kiugrik belőle egy kis bábú...ki ez?? de aztán eszembejut...Che Guevara..felénk fordul, és annyit szól:
"Ha azt mondják nekünk, hogy romantikusak vagyunk, hogy javíthatatlan idealisták vagyunk, hogy a lehetetlent képzeljük el, akkor százszor is azt kell felelnünk: "Igen, ilyenek vagyunk."

Üdv klau :D jó játékot :D csillag...remélem jó lesz alapnak :D
 
Reggel az ébresztőcsengő zajára keltem fel. Ritka, hogy ilyen mélyen alszom. Általában már hajnalban felébredek, és munkához is látok.
Az anomáliákkal kapcsolatos kutatásaim befejezéséhez már csak egy elektro-anomáliában elpusztult vak kutya tetemét kellene megvizsgálnom,
de már hetek óta nem hoztak be ilyet. Ezért elhatároztam, hogy magam szerzem be.
Magamra öltöttem a szokásos narancssárga védőruhát, és elraktam a Fort 15-ös pisztolyomat is. Más fegyvert nem is nagyon tudok kezelni.
Bejelentettem két órányi távollétet az ügyeletesnél, gyorsan ittam egy kis almalevet, és útnak indultam a mocsárba.
Körülbelül másfél óráig botorkáltam az anomáliák közt, de nem találtam, amit kerestem. Összesen egy snork akart rám támadni, de a pisztolyommal elijesztettem őt.
Hirtelen zúgni kezdett a fejem, és elszédültem. A detektoromra néztem, a pszichikus sugárzás a határérték többszöröse volt. Ennyire messzire bóklásztam volna?
Azonnal rohanni kezdtem, mivel teljesen védtelen voltam. Jó kétszáz métert rohanhattam, amikor is egy villanást láttam,
és egy láthatatlan erő méterekre repített, egyenesen egy döglött vak kutya mellé. Mégis van Isten.
 
A fene essen ezekbe a mutánsokba. Nagyon fáj a lábam ahol megharapott az a dög. Még mindig vérzik, és zsibbad. Megállunk és a társam beköti a lábam. Még így is sántítva, de legalább már nem bekötetlenül kell araszolnom. Ha legközelebb patkányt látok egyből hozzá vágok egy foszforgránátot. Nagyjából 500 lépésre lehetünk a raktáraktól. Nagy a csend. Még a vadkanok ordítását sem lehet hallani, pedig erre felé az megszokott. Biztos ennek a fura viharnak az eredménye. Látunk egy banditát, aki közeledik felénk. Egy AK-47-est húz a földön és mikor a távcsőben megnézem látom, hogy az arcán a bőr cafatokban lóg és a szemei úsznak a vérben. Mondom a többieknek:
-Zombi !
-Vörös !
-Lődd ki !
A nála lévő TRS meterlövésszel befogja a zombi fejét.
-Tűz !
Tompa puffanás szerű hangot lehet hallani és egy töltényhüvely fémes pattogását. A zombi eldőlt és most már tényleg alussza örökös álmát.

Egy földes útnál vagyunk. Pont jó helyen. Geiger számláló, anomália és relikviadetektor elő. Na igen, meg a csavarok. Libasorba helyezkedünk és én megyek elől. Ez a falu tele van anomáliákkal. Örvények és vortexek vannak itt dögivel. Egy oszlopba szaladt Ladáig jutunk az anomáliák között szlalonozva, minden rossz lépés az utolsó lehet, ha nem vigyázunk. Hirtelen jelezni kezd a detektor és a torony felé haladva egyre jobban erősödik a jel. Egy anomália mellett jutunk ki, és közvetlenül mellette van ez a relikvia. Mondom a többieknek, hogy vegyék ki a biztosító kötelet a zsákból. Kiveszik és magamra erősítem.
-Odamegyek a relikviáért, de, ha gáz van húzzatok ki !
Bólogatnak és megyek. Lehajolok és az örvényeket figyelve nyúlok a relikviáért, de hirtelen elkezd húzni az örvény és szólok a fiúknak.
-Húzzatok !!!!
A kezemben van a relikvia, de ezt még erősebben vonza. Nem engedem el. A levegőben lebegek és közben a többiek ordítoznak, de a keletkezett nyomás miatt nem értem mit. Aztán végül elenged az anomália és nekirepülök egy traktornak, ami erre be is horpad. A többiek odafutnak, és lehajolnak.
-Jól van uram ?
Bólogatok és odaadom nekik a relikviát. Vörös a kezét nyújtja és felhúz a földről. A lábam meg van dagadva, de már nem fáj. Letöröm a traktor tükrét és látom, hogy kék a szemem alja és nagyon sápadt vagyok.A fenébe..
Itt ez a torony a többieknek kiadom, hogy keressenek, addig én jelentek a parancsnoknak. Felmegyek a lépcsőn a toronyba, és beakpcsolom a nagy hatótávolságút.
-Farkas odu ! Farkas odu !
-Itt Goblin !
-Veszed az adást ?
-Igen Goblin ! Vége.
-Egy emberünk elesett. Egér.
-Vettem.
-A "piros tojás"(relikvia állneve) gyűjtés folyamatban.
-Folytassák. Vége.
-Vettem, Goblin kiszáll !
Elteszem a PDA-t és le akarok menni a lépcsőn, de hirtelen egy vörös szempár közeledik, én tüzet nyitok rá, de csak jön, és közben vörös csíkot húz maga után. Ekkor előrántom a késem és ordítva bele akarom vágni, de elkapja a kezemet és meg akar harapni. Ekkor a bal kezemmel a pisztolyomért nyúlok és kétszer nyakon eresztem az a hegyes karmaival a felsőtestemet vég karmolja, eldob, aztán a lépcső mellett zuhanok lefelé ordítva. Egy nagy fehérséget látok és egy furcsa bizsergést érzek az egész testemben.
Következő pillanatban egy érdekes helyen jutok ki. Fák szegélyezik és állandó fejfájást érez az ember. Tudom hol vagyok. Ez Jantar !!! Hogy a frászban jutottam ide ki ?!
A tudósok bunkere nincs messze. De mikor megmozdulok érzem, hogy a lábam és a felsőtestem egyszerre kezd sajogni. Muszály elkúsznom oda, mielőtt megöl egy zombi. Kicsit kiegyenesedve, a mellettem fekvő TRS-t mankónak használva, egy lábon ugrálva próbálok eljutni a beton épületbe, szolgálatosok őrzik. Út közben morgást hallok és egy furcsa ember fejű lény ugrik ki a bokorból. A háta fel van repedve és négy lábon közlekedik, emberi ruha van rajta. De nem várom meg, míg ideér. Még gyorsabban megyek és érzem, ahogy a szörny közelít. Ekkor hátra dobom magam és készülök a tüzelésre, de a szörny gázmaszkján egy vörös lyuk képződik és a feje tartalma a tarkóján át távozik. Látom, ahogy a szolgálatosok közelednek és még azt mondogatom, hogy zsoldos vagyok, ne lőjenek, de ekkor elájulok..
 
Egy nagy barna ló vágtat be a bázisra, de ahogy jön közelebb egyre csökken a mérete, tehát igazából végig ugyan akkorának látjuk.Amikor már nagyon közel van elhemperedik, és egy önfeledt cincogó kacaj kíséretében egérré változik, és kuncogva elszalad.Egy fekete macska lábán kis rózsaszín műbőr csizmával, sarkán szintén rózsaszín műanyag sarkantyúval odajön, dörgölődzik a frissen jött elvtárs lábához, majd odajön az enyémhez is , ahogy hozzádörgölődzik az emberhez neonszínűen felvillannak a bajuszszálai.
Közben ez nyivákolja panaszosan:-A derékszögű háromszög befogói négyzetének összege egyenlő az átfogójának négyzetével.
Ennél a pillanatnál dől el törökülésből oldalra az elvtárs, aki frissen próbálta.Kevesebbet kellett volna neki adni.Egy ideig csönd van, nem történik semmi, majd a távolból egy bőrtalpú cipó kopogása hallatszik.Egy fekete öltönyös pali lépked magabiztosan felénk, kezében fekete aktatáska, háta mögött lobog a szélben a kubai zászló.Lerakja az aktatáskát, az ember a uhából szertef o szlik, és az üres öltöny, nadrág és cipő sétál vissza mélabusan, és a szél sem feszíti már a zászlót.Az aktatáska elkezd mocorogni, aztán kipattan a fedele, és előügrik onnét Che Guevara egy bábúként, riadta körülnéz, mint aki nem tudja, hogy hol van, aztán felénk fordul és ezt mondja:-"Ha azt mondják nekünk, hogy romantikusak vagyunk, hogy javíthatatlan idealisták vagyunk, hogy a lehetetlent képzeljük el, akkor százszor is azt kell felelnünk: "Igen, ilyenek vagyunk." Ezt követően lázasan kezd kutakodni a táskában, aztán az arcán a pólóról ismert mosollyal elévesz egy szivarkát, így méretben pont arányosan kisebb, a rendes szivarnál, mint amennyivel kisebb kubai elvtársunk is.Egy gyufát végighúz az aktatáska oldalán, nagy rutinal gyújtja meg a szivart.
Ráül az aktatáskára, lóbálja a lábát, aztán csak ennyit mond:-Nahát akkor...
Egy ideig csak ül, nézzük, visszanéz, lóbálja tovább a lábát, és unalmában füstkaikákat fújdogál.
Úgy öt perc múlva elkezd hízni és kopaszodni.Elkezd alatta horpadni a bőrönd, a ruhájának a gombjai pattognak lefelé, két sorba rendeződnek, és a padlón frissen megjelent sínen gurulnak, nemsokára rájuk kerül a vonat is.Kubai baráutnk sapkája leesik a már majdnem kopasz fejéről, és, mire leér a vonatig ráesik a borostás masiniszta fejére, pont passzol rá.Mire leszakad rála a ruha már teljesen átalakult Oblomovvá, a horpadt bőröndbő előmászik az inasa, és ráteríti a sokszor emlegetett szakadt perzsa(?) köntöst, és hamutartót visz a szivarhoz.
Che-Oblomov:-Nahát akkor...
Hát ez elég gyengus lett, de rossz passzban vagyok...
 
Száguldoztam a kijelöl úton mint az őrült.... oda is értünk kb 20 perc alatt... a tudósok megkönnyebbültek volna hogy vége a száguldozásnak, de a végállomás annyiból állt hogy a kocsi alá gyűrtem 1 tucat zombit.
Kiszállás! Kiszálltam és behúzódtam egy betontömb mögé...
a másik 2 okostojás is így tett. kinézek 3-4 zombi közelit a maguk lassú mozgásával...
1-1-1 2 lövéseket adtam le a fejükre, és már mentek az örök Szovjet üdülőbe...
ohhh... most 1 tucat, mögöttük meg megint... ohhh.... Egyszer csak beugrik mellém egy fickó szólt valamit de nem is értettem, majd lelőtt 1 zombit, és már zúzott is előre...
Mi a...? Árrrhhhh!!! Ordítottam el magam értelmetlen miközben kicseréltem a tárat és előre fordultam ölni a mocskokat, a 2 tudós is lőtt a Walther P99esükkel... de vajnyi keveset értek...
Hé maga doki! Vegyen ki egy rohadt kannát a csomagtartóból!
Az egyik Okostojás, már vetet is, és lemászott egy törmelék dombról, és kivett egy nagy kanna benzint, és ide hozta mellém.
Adja ide! Mondtam majd elvettem tőle, és amilyen erővel csak tudtam a jobb kezemmel elhajítottama zombis csőcselék közé...
a kanna a levegőben volt kb 2 méter magasan, majd egy zombival találkozott, és a földön csúszott tovább pár métert. Bekapcsoltam a lézert a fegyveren, és a Kannára céloztam, majd sorozatot lőttem.
Kicsi de erős robbanás rázta meg a helyet ahogy a 15literes tele kanna berobbant... körülötte, kb 30 méterre minden zombit letarolt a távolabbiakból pedig mozgó fáklyát csinált...
Tiszta! Mozgás! Mondtam, majd előre rohantam a tudósok meg követtek.
Útközben egyszerű sorozatokkal öltem a zombikat.
észre vettem egy épületet aminek a tetején pár fickó integet, és Ordibál hogy: IDE! ITT VAGYUNK!
Hirtelen egy másik csapat lövöldözése tűnik fel tőlem kb 300 méterre az utca másik végén....
De most hidegen hagy inkább ami miatt ide jöttünk...
Az épület elött, vagy 15 zombi volt, és az épületben is lehet legalább annyi vagy több...
Megfogtam 2 Repeszgránátot, és egymás után oda hajítottam ahol a 15 zombi állt.
Véres cafatok repültek szerte széjjel az első gránátra, a második az épület ajtajában robbant újabb véres cafatokat képezve...
Oda rohantam, és kezemben tartottam az utolsó Repesz gránátot, Kihúztam a szegecset, és behajítottam az épületbe....
Egy bocira emlékeztető bőgést hallok a robbanás elött...
kb 2-3 méter van a tetőről, elhúzok egy szemetes konténert így márcsak 2 méter...
Ugorjanak!
De nem tudunk lemenni.
Mondom Ugorjanak!
Egyikünk megsérült, ő nem tud leugrani, ekkor mögüle egy katonai fickó hátra taszítja, majd példát mutatva, Kimegy az épület szélére, és lemászik a falon addig amíg keze nem lett kinyújtva, majd elengedte a tetőt, kb 1 métert esett talpra a konténerre, a lába lehet megsérülve, mert el is vesztette egyensúlyát és hátra esett, de elkaptam.
Maguk azért gyorsabban lemászhatnának! Ordítottam fel, közben Mögöttem a 2 Tudós Ordítozni kezd hogy újabb zombik!
Ugorjanak már!!!! Ordítottam, majd az ajtó elé álltam, és lőttem a kifele jövő zombikra.
nem sokkal később 2 tompa puffanást hallottam...
Az egyik tudós a vállamat ütögeti felé nézek, és a képembe üvölt a hülye mintha nem hallanám: Mehetünk!
Jól van! Ordítottam vissza neki, majd ellőttem még a tárat a zombi fejébe, majd felálltam megfordultam, és futni kezdtem a kocsim felé... a többi mellettem...
A kocsihoz értünk... a fickó aki feleselt hogy megsérült a haverja megszólta: Mióta van a tudósoknak nívája?
Miután hogy ez az Én kocsim a kérdésre nem tom a választ! És szálljanak már be!
Ekkor egy golyó suhan el a fejem mellet, és és beleállt a níva bal sarkába...
Oldara nézek, az a pár fickó akik lövöldöztek az utca végén felém lőnek... Anyád! Ordítom el.
Majd újabb 2 golyó jön, az egyik mellettem a földön gellert kapott, és eltalálta a hátsó üveget, ami teljesen elrepedezett ennek hatására...
a másik megint a níva fémvázába állt bele..
Tetves cigányok! (bocsi de mondtam bunkó a karakter) Ordítom és már emelem is a fegyvert és elküldtem feléjük egy teljes tárat, ami elől fedezékbe vonultak...
Besszállás most!
A még kint állók elkezdtem beszállni, kicsit szűkösen de befértünk a nívába 6an.
Beindítottam, Rükvercbe tettem, majd mikor egyenes volt az út, Padló gázzla előre, a golyók folyamatosan Pattogtam le a níva fémvázáról... ezek pontosan lőnek... ezek katonák! gondoltam magamban...
10 percnyi kőkemény száguldozás után lassítani kezdtem, és a füves pusztáról felvágódtam a földes Útra ami Yantarba vezetett egy jókora kerülővel...
Kit tisztelhetek önben?Kérdezi hátulról megint az a fickó...
Strignov!
Mien Strignov?
Csak Strignov! mondtam. És ön ismeretlenkém?
Jurij!
Jó van Jurij, bírja ki ez a 20 percet az autóban...
Mondtam majd onnantól full csöndben autókáztam a Yantari tudósbunkerig.
Oda érve megint beparkoltam a helyemre, az emberek megkönnyebbülve szálltak ki a konzervdobozféle autókázás után...
a katonai csávót a 2 tudós betámogatta a bunkerbe...
Az a Jurij meg egy másik Tudós meg kint maradt... Jurij felém Fordul... Akkor Kruglov eljutott ide, és maga volt a védelmi őrség tagja? tekint rajtam végig...
Nem... Én stalker vagyok! de amugy szívesen...
Köszönöm! Mondtam...
Hát köszönőmmel még nem laktam jól!
Ekkora másik Tudós is felém fordul... Mit kér ellenkompenzálásként? fegyvert, felszerelést, ruhát, pénzét?
Kicsit meglepődtem amikor meghallottam a hangját... de hiszen ez nő!!! akadtam ki elmémben.... arcomon azonban nem látszik a meglepettség...
Detektorom van már... a jelenlegi fegyverem megfelel... a ruha tökéletes az éjjeli missziókhoz.. a maguk ruhája nappal még nem is de éjjel jelzőfényként néz ki... nem szeretem a feltűnést.... ellenben a pénznek már hasznát tudom venni! Mondtam Fölényesen elmagyarázva a dolgok menetét az én esetemben...
Értem! Mondtam hűvösen... Nos ha betekint a laborba Szaharov mindenképpen jutalomban részesíti....
Hupsz! szólaltam fel... eszembe jutott az öreg nevéről hogy a kért relikviát nem hoztam el... sőtt még a hasadékot se találtam meg....
Miaz? kérdezték közösen...
Ohh semmi... csak ami miatt szaharov elküldött azt nem hoztam magammal...
Hogyan? kérdezett vissza a hölgy...
Hiszt itt vagyunk! Szólalt meg értelmetlenül jurij...
Szaharov erősen ellenezte mentőcsapat küldését, mondván maguk már halottak az fix... engem is csak azért engedett el hogy egy különleges relikviát begyűjtsek egy "hasadék" mellől ami pont éjfél tájt jelenik meg a közelében...
Ezt nem hiszem el! Mondta jurij teljesen letaglózva...
Hogy az a rohadt vén kecske! Szólat fel haragosan a hölgyemén...
Wháááóóó merész beszéd angyalka!
Mi van?
hehehe... nevettem fel...
asszem jó közösség ez itt... szarba se bíznak.. még a régi munkatársakba se... Lol.... hehehe
Ez nem igaz! Vágtam felém Jurij!
Nyugi Hero gyerek, ne felejtsd el kimentett meg!
Megmentettél 1x és mi van akkor?
Vissza foghatnád a pofád! és a kisasszony.. hm.. tudna mással is fizetni mint pénz... hehe... nevettem fel a sötét poénon, de nem tudtam sokáig nevetni, mert Jurij Véresen komolyra vette, és lekevert egy isteneset amitől a földre estem...
Hm... arrrhhh!
Felkeltem a földről...
Remélem ebből tanulsz! vágta felém Jurij dacosan...
Hát hogyne! mondtam vissza, majd vissza adtam a kölcsönt, ő is a földre került.
A lány meg nekem ugrik, vagy inkább rám ugrik...
angy nehezen lerángatom magamról a lányt... ekkor Jurij megint ott terem, és üt, de elkaptam a kezét, ekkora másikkal, de azt is és minden erőmmel megfejeltem a maszkkal eltakart arcát, de hallottam a jellegzetes reccsenést orr tájékon.
Ekkor 2 Őr meg az Őrparancsnok felszegezett fegyverekkel 3 méterről megálljt parancsolnak.
Elengedtem Jurij kezét, mire hátra tántorodik... Megint rohanna felém, de hallja a tekintélyt sugárzó hangot, és a fegyverek felé szegezi tekintetét....
Elég legyen már a szentségit! Hagyják abba vagy mint a kettőjüket kidobatom!
Mi van? kérdez vissza Jurij... De hisz... nem tudta befejezni mert az őrparancsnok közbe vágott...
Nekem mind a kettőjük stalker! Mérsékeljék magukat vagy kidobatom önöket innen...
Jól van Parancsnok! Mondtam, majd leengedtem a kezeim...
Rendben! Mondta jurij végül dacosan, és leengedte Ökölbe szorított kezét, majd a tudós lánnyal együtt Bementek a laborba...
A 2 őr elmegy a parancsnok és én maradtunk kint...
Figyeljen Stringnov... engedélyt kapott a szolgálattól hogy itt szabadon járhasson kellhessen... de még 1 ijen és kidobatom innen!
Jól van megértettem! feleltem... majd én is bementem a Bunkerba... a Nap felkelőben volt, de engem istentelen fáradtság gyötört, amit kénytelen voltam nappali alvással elfojtani...
 
Épp a tetőn vagyunk mikor motor zúgást hallunk. Mondom:
-Mi a .....
Be se fejeztem egy kocsi konkrétan belehajt a zombik közé. Kiugranak belőle és fedezékbe vágódnak. Elkezdik a zombikat írtani. Mondom:
-Maria! Parancsnok! Jött a felmentőosztag!
Elkezdenek lövöldözni, meg valami benzint is felrobbantanak, majd egy szemetes konténert alám tol az egyik és mondja:
-Ugorjanak!
-Nem tudunk lemenni!!!!
-Mondom UGORJANAK!
Leereszkedek és leugrok. Bemenekülünk a kocsiba és elhajtunk. Száguldunk közben imádkozok hogy ne menjen neki valaminek a vezető. Majd kérdezem:
-Kit tisztelhetek önben?
-Strignov!
-Mien Strignov?
-Csak Strignov! És ön?
-Jurij!
-Jól van Jurij! Bírja ki ezt a 20 percet az autóban!
Valahogyan nem nyugtatott meg. Visszaértünk Yantarba és ott elmondta a csávó hogy Szaharov már nem akart segítséget küldeni. Pipák lettünk. Majd beszólt Marianak, erre mondja a másik Jurij:
-Hallottad? BASSZUK SZÉT!
Elkezdünk verekedni. A fegyveresek leállítottak minket majd inkább bementem Mariaval a laborba. Ott Maria ellátta a sebeimet. Megyek vissza a szobába. A folyosón találkozok az ürgével. Mondom:
-Mi a faszt képzelsz magadról?
-Mi van?
-Állj le vagy megszúrlak!
-Jóvanna Don Juan! Ne baszogass!
Inkább hagytam és mentem. Bent a szobámban elaludtam. Ezt a fickót én kibelezem ha megint beszól.
 
Axon kollégának vannak kisebb-nagyobb gondjai a nettel, ezért nem írt még, szóval a karaktere most ilyen NPC stílusban lesz. Ha majd vissza tér ( kb2-3 hét) akkor majd el kéne neki mondani hogy merre hány méter.
Axon nevében köszi a megértéseteket. :)
 
Úgy tűnik ez a Che Guevara már nem vezeti a népet...szépen pöfékel az inasa társaságában, majd miután kényelmesen elszívja a szivart, leül, és elkezd falatozni...és eszik és csak eszik...5 perc után már a látvány is megterhelő, de még mindig csak tömi a dagadt képét...épp nekikezd egy tál pudingnak..szinte már kerek, de azért is eszik.....a puding elfogyasztása közben elkezd emelkedni, közben kétségbeesetten kalimpál, kiabál inasának, hogy húzza le, kapja el vagy bármi...de szegény ördög hiába kapálózik, nem tudja lehúzni urát, és mindketten szép lassan elszállnak a széllel....nyugisan üldögélünk, már vagy 5 perce nem történik semmi.....elkezd erősödni a szél...minket ez nem izgat, mi olyan jól érezzük magunkat, hogy még hóviharban is a padkán üldögélnénk....viszont a szél elénk fúj egy papírt, Antinovics felveszi, majd miután elolvasta, meg sem tud mukkanni, odaadja nekem, elkezdem olvasni...

Tisztelt elvtársak! Ti! Akik a világ legsötétebb, legkönyörtelenebb helyén is a munkát éltetitek! Mutassátok hát meg minnél több követőnknek, hogy eggyütt mire is vagyunk képesek!

"A kemény munka, az elhivatottság, és az eszme túljuttat bármin, és segít valóra váltani mindent."
Üdvözlettel:

Vlagyimir Iljics Lenin

Miután elolvastam, csak bámulok a papírra....míg a szél ki nem kapja a kezemből, közben lángbaborul, hamuvá válik... Összenézünk kucsmás barátommal, egy ilyen üzenet után nem ülhetünk tétlenül...megpróbálunk feltápászkodni, némi ingadozás után, megállunk a saját lábunkon.Kezdésként elborult kollégánkat elcipeljük valami fekhelyre, majd munkához látunk...Még a gomba hatása alatt elundulunk körbekérdezni, egyenlőre csak a szabadok bázisán, hogy nekik szükségük lenne e ...háth..bizonyos szintű karbantartására,fejlesztésre, ilyesmire...közben a kiütött kolléga is megjelenik, ő is beáll a piackutatási akcióba... A embereknek nem volt kifogásuk az ötletünk ellen,így most nekünk kell leülni, és kitalálni, hogy pontosan mit, hol és hogyan csináljunk....
 
Francba ezzel a felkeléssel,felkelek máris beverem a fejem a 2. emeletes ágy 2. odik emeletére,felkaptam a cuccomat benne mindennel és ki indultam,ránéztem az órámra,2:00,picit korán keltem de az mind1,Szaharov már nagyokatt sóhajtozva és pislogva átadja nekem a műszereket,elindulok a bussz felé,1 alagúton át mentem,semmi nyögés zoombi hümmögés vagy egyébb,síri csönd van,nekem ez gyanus,előveszem az UPD Compact omat és magam elött egyenlőre a pisztoly csöve a földre nézve picit fél gugolósan megyek tovább,egyre célozgatok már előre ravaszon az ujjam is,ki érek,majd 1 nagyot sóhajtva az aggodalomért tovább megyek,itt a busz,elég közel van,a detektort figyelve semmi sugárzás és relikvia a közelben,1 feldőlt konténer ből homok áradt ki,kicsit sugározott és a konténer belselyében 1 Kocsonya nevü anomália volt,letettem elé a műszert,bele mart a földbe,majd 1 érdekes rádió szerü kis Álló szar jött ki belőle,majd csipogott,majd 1 morgást hallok a távolból,felmászok a bussz tetejére biztonság kedvéért,SZaharov tól jön 1 üzenett a PDA-m ba:
"Varja,figyelje meg 1 percen át ha lehet a műszer mellék hatásait,és ha tudja,akkor próbálja megakadályozni azt hogy szét rongálják,célra tartva figyeltem,2 Snork bújt elő,a csipogó műszer körül köröztek,céloztam,lőtem,mellé ment,az 1 ik keresgélni kezdett,újra lőttem,eltaláltam a másiknak a lábát,de a következő már ugrott,átugrotta a buszt,ráfogva a pisztoly csövét újra tüzelni kezdtem,majd hirtelen lehasalva fölöttem ugrott el újra,tárat cseréltem 1 suhintás alatt, majd mikor megint ugrott az egész tárat a gyomrába soroztam,már hullaként feküdt a földre,a busz teteje láttom elég jó,a másik a lábát vonszolva próbál felmászni a buszra,tárat cserélek gyorsan,majd mikor felmászott 1 et a gázmaszának az üvegére lövök,vér folyik ki belőle,de még mozog a szörny,a tár maradékát már állva lőttem a gerincébe,nem mozdult meg,látszik előnyös volt hogy az elején eltaláltam a lábát,tárat cseréltem,megnéztem mennyi volt még,még 12 táram maradt a 16 ból,eltettem a pisztolyt és bebiztositottam,letelt az 1 perc,rátöltöttem a műszer adatait a PDA-m ra,majd úgy viselkedett mint a Szemétdombon lehelyezett műszerek a letöltés után,mutatták mikor lessz relikvia,már hallotam Zoombi morgásokat ezért már futottam a bunker felé,időben beértem,ránéztem az órára,3:00 volt,beérve átadtam Szaharovnak az adatokat,a relikvia lelőhelyét ismét megtartottam,majd 1 kis vizet ittam,majd később elindulok a Yantar-tó felé,majd leültem,kb. 5:00 kor Madárijesztő és néhány másik ember meg 2 tudós tért be,mikor Madárijesztő bejött rámosolyogtam majd a kérdés:
-Még mindig nem?
-Már akkor megmondtam a választ,most még ugyan az.
Ismét mosolyogtam,ő elment,majd hátra dőlve pihentem tovább....
 
egyedül vagyok a sötétben.... egy kis helyen, de nem látok semmit csak sötétség mindenütt.. hirtelen fényes vakító fény egy alagútban vagyok egy alagút végében aminek a vége le van deszkázva a deszkákon azonban friss vér csordogál... a deszkák mögött fehérség van...
A fal és a lezárt rész alkotta jobb derékszögben egy hulla fekszik...
Közelebb mentem az arca teljesen szétégett, a kezében egy Machete van, azt szorongatja csontváz kezével.... a fején egy megpörkölődött barret... a színét nem tudom kivenni... Hirtelen a csontváz megelevenedik mintha felkeltettem végső nyugalmából... Mintha meggyaláztam volna nyughelyét...
felé vág a Machetével a karomat találja el egy vágás... majd én hátrálok, a félig csontváz félig megperzselődött hulla fel állt és felém jön... kezében felém szegezi vészjósló kését...
mikor közel ért megint suhint kitérek, megrántom a vállainál és a Deszkák felé vágom, a hulla áttöri a deszkákat és a fény egyenesen a szemembe világít majdnem megvakít....

Hirtelen vége az álomnak egy tudós világít valamivel a szemembe...
Jól van! jobban van! szól fölöttem az orvos... valami asztalszerűségen fekszem, jobb oldalamon az orvos balomon egy hölgyemén biztos a kis csaj tegnapról...
de hogy kerültem ide hiszen én az ágyamban dőltem le... és miért fáj a karom? Oda is néztem ekkor látom hogy egy vágás van rajta... tehát nem álom volt? tettem fel magamban a kérdést
Mi történt? Kérdeztem mint akinek tényleg gőze sincs a helyzetről...
a tudósaink találtak magára innen nem messze... valaki megakarta ölni, még szerencséje volt hogy kint volt a varja és 2 tudósunk... ők elkergették azt aki önre rátámad... de úgy tűnik hogy mielőtt verekedni kezdtek volna beadott magának egy nagyon erős mérget... Piszok mázlista hogy túl élte! szól jobbomon az orvos....
jah.... biztos... Mondtam majd lassan felkeltem az asztalról...
Nem látták ki volt az aki rám támadt?
Nem... de miért ment maga ki az éjjel kellős közepén?
Mivan? kérdeztem vissza...
a tudós csak kérdőn nézve vissza hümmögött nem értette a kérdésem...
áhhh mind 1... Hol van ez a varja most? Kérdeztem.
Kiment egy kutatási célú küldetésre a vad területre...
Kösz! mondtam, majd felkeltem az asztalról és elmentem a Szobámba az orvosi kérések ellenére... kell a görcsnek ágyban fekvés jó lesz az adrenalin is!
Bezártam a szobám ajtaját... majd elővettem és beadtam magamnak a heti adag 2xesét... vagyis két tűvel egyszerre... ez most kell hogy rendbe vágjam magam...
kb 2 perc kellet mikor érezni kezdtem hogy egyre jobban vagyok...
5 perc múlva már kutya bajom se volt sőt már úgy éreztem magam hogy majd ki robbanok az energiától...
Fogtam a cuccaim, és kimentem a szobámból...
Megyek szaharovhoz rendezni a számlát az itt alvásért... vagy a megsérülésért? nem tom...
Oda értem elé az öreg elém rak 5000ru-t.
Noss ebből levontam azz itt eltöltött 1 napját... bár örülök hogy vissza hozta a parancsnokot és a kutatóm.. de astalker nyugodtan távozhatott volna már a bal fenékre... jegyeztem eg kissé bosszúsan miközben eltettem a pénzt...
Mé? kérdeztem oda.
Össze zavarja a kutatómat állandóan hetyeg vele próbál a bizalmába férkőzni bizonyosan a technológia érdekli hogy bejusson a gyárba...
Ja fruska meg a jurij?
Nem fruska, kiváló kutató.. de naiv... elküldeném szívem szerint a stalkert... de amióta a hadsereg őrzi a létesítményt a stalkereknek nem kedvelt helye ez a hely... nincs olyan ember aki elvégezné a munkát... és ha elküldeném akkor ki végezné el a munkákat?
Ön ettől kicsit többet tud... mondtam neki.. láttam rajta hogy nem mond el mindent...
Mi? nem.. én...
Figyelj! zsaru voltam megérzem ha valaki titkol valamit! és ön titkol valamit!
Ahjjjj... Inkább mutatom! mondta majd kinyitotta a mellettem lévő ajtót...
Szaharov bevitt a szerverszobába, közben elkezdett mesélni erről a jurijról hogy miképpen is jött ő a bunkerba...
majd megmutatott 2 felvételt...
mind a 2 felvételen rajta van ahogy Jurij kiment a Bunkerból hajnali 2 tájt és kb 5 ért vissza a tudósok nem veszik észre, mert a felvételeket csak szaharov szokta átnézni ő is ritkán...
megmutatta a tegnapi kamera felvételeket...
3:30 kor bement a szobámba és beadott valamit nekem amitől a világomról se tudtam, majd kivitt úgy a bunkerből hogy őt nehezen lehetett észre venni a kamerákon... megtanulta hol vannak a kamerák.... Mondta szaharov...
Innentől már gondolom ön is tudja mi történt! mondja szaharov...
Nem nemigazán... az egész éjjelem egy álom képében jött le!
Szaharov ekkor elővesz egy Pda-t és megmutatja...
Ez Jurij PDA-jának másolata az egyik kiszökésének éjjelén másoltam le...
a személye feljegyzése közt van jegyezve egy olyan időszak ami le van védve jelszóval...
Tessék? bocs lehet nem tűnt fel de nem értek ezekhez a technikai vackokhoz! mondtam...
Hallott ön a szemétdombi mészárosról?
Miért kellet volna? kérdeztem.
iszonyatos kegyetlenséggel ölte meg a stalkereket a szemétdombon... Jurij pedig elvben levadászta a felelőst egy nagy vérszívót, én bevizsgáltattam a dögöt, és arra jutottam hogy a sztalakerek holttestén nem volt vérszívókhoz hasonló marcangolás nyoma... a kezükön nincsenek pengék... márpedig ezeket a stalkereket feldarabolták és mindnek levágták a fejét...
Varja elmondta hogy majdnem lefejezte a reggeli támadója... egy machetével!
Grrr... Megölöm!
Nem... még nem... ha most öli meg akkor könnyen mondhatják magára hogy gyilkos, és minden joggal!
Ám régebben volt egy túlélője Jurij támadásának...
egy stalker túl élte a támadását... a Sasszem azt hiszem így hívják ha a csapos jól mondta...
A Szolgálat speciális alakulata talált rá! jelenleg a bárban tartózkodik... Ő látta támadó arcát...
Ha idehozza és ő azt mondaj hogy Jurij a förtelem... felőlem úgy öli meg ahogy akarja! azt hiszem ez Fair ajánlat!
Hm.... maga megszabadul a áskálódótól... mondtam de szaharov félbe szakít
Maga megöli aki az életére tör! fejezte be a mondatot szaharov!
Áll az alku! Mondtam majd sietősen távoztam a bunkerből...
Kint találkoztam jurijjal... meglepően értetlenül vette hogy úgy nézek rá mintha egy rossz mozdulatot is tenne azonnal megküldeném ólommal... Jól játssza a póker arcot... az fix...
Bevágtam a táskám a Nívába, majd padlógázzal indultam a bár felé...
 
Reggel felkelek de nem a bunkerban vagyok. Egy fa tetején, guggoló pózban. Mintha figyelnék valakit. De nem látok senkit. Megyek le a fáról majd indulok a bunkerba. A bunker előtt találkozok a fickóval aki megsegített. Furcsán néz rám. Megyek be, Szaharov éppen Mariaval beszél. Hallom:
-Veszélyes! Ne menj a közelébe!
-Jurij nem állat!
-Akkor ez mi?
Benyitok. Mondom mutassa meg a felvételt. Nem akarja. Majd előveszem a macsétát és nyomatékosabban mondom. Ekkor már beteszi a felvételt. Nézem, én vagyok rajta ahogy este kiszökök, ahogy megmérgezem az embert aki tegnap megmentett. Megdöbbenek. Mondom:
-Szaharov! Maria! Most elárulok valamit amit nem adhatnak tovább senkinek!
-Hallgatjuk.
Bezárom az ajtót.
-Szóval, volt egy időszak, amikor a mocsárban éltem. Egy titkos szervezetet segítettem. A neve Tiszta Égbolt. Tőlük volt a régi maszkom.-leveszem a maszkot a tudós arcára rémület ül ki.
-Te magasságos.....
-Ott szereztem ezeket, meg mégvalamit. Egy másik személyiséget. Egy vadállat. Gyilkos. Ő ölte meg azt a sok Stalkert. Akkor jött elő mikor aludtam. Egy idő után szövetséget kötöttem vele hogy nem öl meg senkit és én is békén hagyom. Mikor Mariat kiszabadítottam akkor még tartotta a szövetséget. De már nem, nem tudom miért és nem tudom mit csinált. De sajnálom. Nem én voltam az.
-De, maga egy veszélyes ember!
-Tudom. Nem lehetne valahogyan kigyógyítani?
-Nem tudom. De ez a fickó feni magára a fogát.
-Talán a szép szóra hallgat megpróbálom neki elmondani.
-Értem, addigis, ha megérti egy elzárt szobába zárjuk magát ahonnan nem jöhet ki csak ha gyógyultnak nyilvánítjuk.
-Megértem.
-Maria elkíséri.
Maria kísér a szoba felé. Betett a szobába Jurij meg mondja:
-Figyelj! Csak nem hitted hogy kibírom eddig? Nem ölhettem. Én azért élek!
-Kussolj! Nem érdekel mit mondasz!
-Hát legyen!
Elájultam. Álomba zuhantam. Majd meglátjuk mi lesz.
 
Kegyetlen gyorsasággal száguldottam át a szolgálat területére 3 vakkutyát is kivasaltam a nívával a 4ik meg fennakadt a vadrácson... amit a szolgálatosok voltak olyan szívesek leszedni mielőtt bementem a Bár területére...
Bent lementem a csaposhoz és lényegre törően kérdeztem merre Sasszem...
Meg is van éppen Szolgálatossá akar avanzsálódni, de majdnem hogy erővel ráncigáltam el onnan hogy segítsen nekem, mikor meggyőztem hogy jöjjön beszálltunk a kocsiba és indultunk is vissza elmondtam neki útközben, a fickó erősen elkomorodott, láttam a szemeiben a bosszú csíráját...
Miért akarod megölni? kérdez felém.
Majdnem megölt tegnap!
És miért kellek én?
Mert a tudósoknál rejtőzik, és ők megbíznak benne!
Komoly hiba! az egy szadista állat nem érdemel mást csak lassú kínhalált! Felelte bosszúsan Sasszem.
Egyetértek kolléga! helyeseltem.
egyszer csak 70 méterre elöttem kivágódik 5 szürke ruhás az útra.
Vigyázz! Ordítja sasszem.
Lőni kezdenek, kb 20 méternél elrántom a kormányt, a 2 oldalsó kerék azonnal kilyukad és oldalra és már borultunk is vagy 6-7et az úton mire megállt a kocsi a kerekein...
az 5 fickóból 3 kilapítva 2 pedig hiányzó testrészekkel fekszik az úton...
ohh... a faszom... Mondtam majd kinyitottam belülről az ajtót ami le is szakadt egyből...
ekkor 2 Szürkés kékes ruhájú jön oda hozzám fegyvert szegezve rám az egyiknél sörétes amit az orromba is tol...
felnézek... Mi lenen a ha nem tolnád a pofámba a sörétesed te gyökér?!
ekkor a fegyver megfordul a kezében és a tussal pofán vég aminek eredménye ként eszméletem veszítem...
 
Egy nagy sötétségben vagyok. Nézem, sehol senki. Ordítom:
-Ki az?
Egy macséta csúszik felém. Felveszem, véres. Ekkor felkapcsolódik a lámpa és látok egy kupac hullát. Nézem, mi ez. Mondja a másik:
-Ezeket én csináltam. Tetszenek?
-Te állat!
-Ugyan! Milyen állat? Ez nem állatság! Ez én vagyok. Nézd meg jobban őket!
Renegátok, és a tiszta égboltos csávó is itt van.
-Mi ez?
-Ez? Ez az elméd sötét titkai. Akiket megöltünk. Nem te vagy én! Mi ketten!
Ekkor előlép a sötétből egy figura, barett sapka, de az arca szénné égett, hosszú szemfogai vannak, a keze helyén meg egy macséta. Mondom:
-Mi az isten?
-Ahogy mondod. Isten.
Nekem támad. Én kivédem és arrébb lököm. Mondja:
-Mit akarsz? Legyőzni egy istent?
-Milyen isten?
Flé csapok. Kitér. Ekkor megsuhintom és ejtek egy vágást a mellkasán. Mondja:
-Ugyan! Mit küzdesz? Nem győzhetsz le! Én vagyok a tested birtokosa! Mindent ami neked van én érdemlek meg!
-Te nem vagy más mint egy parazita! NEM ÉRDEMELSZ SEMMIT!
Megrohamozom. A hasán átszúrom a macsétát. Eltűnik. Mondom:
-NA? Hol az az isten?
Ekkor hátulról ádszalad rajtam egy macséta. Egyenest a mellkasomon. Mögöttem megszólal:
-Itt! Most ha nem zavar, mennem kell. Maria vár. Te meg, élvezd ezt a szobát. Amíg én nem voltam éber addig itt voltam. Remélem tetszeni fog.
-Neeeeee!
Bezárja az ajtót. Én ott fekszem a sok hulla között a mellkasomban macséta. Bekúszok a sarokba. Fogoly vagyok. A saját elmémben. Nem is tudom elképzelni mit csinál az a szadista állat odakint.

A másik Jurij:
Ezaz! Legyőztem egykori bitorlóját a testemnek! Most, ideje felkelni és kiszabadulni. Felkelek. Egy műtőasztalon vagyok. Fölém hajol Maria és mondja:
-Jurij! Jól vagy?
-I-igen.
Felkelek. Nem szíjjaztak le. Maria átölel. Mondja:
-O! Jurij! Úgy aggódtam! Azt hittem meghalsz.
-Nem haltam meg. Most születtem csak meg!
A szekrényről felkapom a szikét és a csaj nyakához nyomom. Mondom:
-Kiengednek! És megkapom a macsétámat! IDE VELE!
Fél perc se tellt bel a doki hozta a macsétát. Mondom:
-Szólt az őröknek?
-N-n-nem.
-Akkor helyes. Most, innen kimegyek a túszommal és nem követnek vagy a nővérke meghal!
-Jurij! Miért csinálja ezt?
-Milyen Jurij! Az a hülye a saját elméjének a foglya. Most én, a "másik" ként emlegetet vagyok a toppon!
-Jurij! Ez nem az ő teste! Ez a magáé!
-Elhallgass!
A vállába dobom a szikét. Mondom:
-Maga itt marad!
Elindulok kifelé. A stalker ruhát nem vették le szóval minden redben az öltözködéssel. Kimegyünk. Kint, Mariat pofon vágom és mondom:
-Ha visszajön az az állat! Üzenem neki, egy új ragadozó van a vidéken! Én!
-Jurij! Ne! Kérlek! Ez nem te vagy!
-Elhallgass! Nem Jurij! RAGADOZÓ! Jegyezd meg! Ragadozó!
A lány sírva fakad és azt mondogatja hogy:
-Jurij! Ez nem te vagy! NEM TE VAGY! Jurij könyörgöm! Kérlek! Ne csináld!
Elballagok komoran. Ő csak sírdogál. Én elindulok búvóhelyet keresni. Úgy gondolom hagyok nyomokat hogy az ürge megtaláljon. Kitaláltam valamit. Egy fát keresek és bele metszem:
-Régi hely ez, hol 6 sáska legyőzött egy hadsereget, majd mikor elmenekült egymással ment ölre a két hős, egyik hős a büszke kinek nevében csorba, másik maga a Halál!
Remélem ebből kitalálja hogy a Halott városba megyek. Hehe, jó kis rejtvény. Gondolkozzon a kis szemét. Engem nem bántanak a zombik, egy Ragadozót meg tudnak érezni. De azért felmegyek egy ház tetejére. El is indultam. Reggel lett mire odaértm. Felmásztam egy ház tetejére és lepihentem. Ez a hülye test. Pihentetni kell. Addigis, megnézem hogy van Jurij. Mindent mutattam neki. Remélem élvezte a műsort.

Eközben a tudat félreeső zugában.....
Ez a szemét helyben hagyott. A macséta még mindig bennem van. Kihúzom. Iszonyúan fáj. Ekkor megint a saját szememmel látok. Látom ahogy a doktort megsebzik, ahogy Maria sznved és mérhetetlen düh önt el. Ekkor megint lámpaoltás majd megint felkapcsolódik de a Ragadozó ott áll a szoba közepén.
-Na Jurij? Hogy tetszett?
-Te beteg állat!
Felkelek és nekifutok. Kigáncsol. Mondja:
-Bolond! Mit akarsz? Kimenekülni? Én a tudatod összes zugában benne vagyok! Ne hidd hogy könnyen megölhetsz! Tudod, én ISTEN vagyok!
-Nyomorult parazita vagy semmi más. Egy féreg aki berágja magát az emberbe és belülről szétrágja. Egy féreg, nem vagy más! Egy mocskos, büdős dög.
-Hmm, nem tudom kine a zoknia állt be a sarokba még pár hete.......Hehehe!
-Ne röhögj!
-Mert mit csinálsz? MEgölsz? Nagy dolog!
NEkikészülök és elkapom a nyakát. Elkezdem folytogatni. Egy kis idő múlva a szemeiből kihuny a vöröses fény és elernyed.
-Most mi van?
Felugrik és a macsétát megint átdöfi rajtam és nekiszegez a falnak. Mondja:
-Tudod mi tetszik ebben a világban? Bármit csinálhatok veled, te nem halsz meg, meg én sem. De fáj! Nagyon fáj! Neked! Nekem nem. Neked annál inkább! Ez szórakoztat! NAGYON!
Elkezd ütlegelni. Egy órán keresztül üt. Már mindenem csupa seb és heg. Mondja:
-Látod? Melyik ember bírná ezt ki? Senki! Mert ez nem a testedet éri! De ugyanúgy érzed. Ennyit eről apuskám! Most ha nembaj, megyek. Dolgom van. Hehehhhhhhheeee!
-Ne! Rohadj meg!-bezárja az ajtót-Te szemét! Kurva anyád! Tetves rohadt ge ci! Kö csög állat! Szemét dög! ROHADJ MEG OTT AHOL VAGY TE PUHAPÖCS!
Egy idő múlva abbahagytam és sírásba törtem ki. Tudom hogy meg fogja ölni a tudósokat Mariaval együtt de nem tehetek semmit. Basszus!
 
A látomás végén még kaptunk egy üznetet.Hogy honnan?Egyenesen Iljincstől!Nem kis golog mi?
És hát egy ilyen felszólítást hagyhat az ember figyelmen kívüL?Hát persze, hogy nem!
Elkezdtünk kérdezősködni az erefelé mászkáló szabadságosoktól, hogy kéne-e javítás, turbózás meg hasonló a fegyverekhez.Volt rá igény.Jelentkeztek is páran, be is adták a fegyókat javítani, vagy csak szimplán karbantartani, az elvtársak örültek is a munkának, különösen miután elújságoltuk nekik az üzenetet.Egyszerűen senki sem kételkedett.Ezek tényleg hithű elvtársak.
De nem vagyunk elegen.Elmegyek Maxhoz, hogy tarthatok-e egy beszédet, toborzás céljából.
-Hát fiam, nem örülnék neki, hogyha elcsábítgatnád a frakcióból az embereket, de legyen, nem szeretek beleszólni más gondolkodásmódjába, és különben is, ha valaki komcsi, akkor amúgy is hozzátok kerülne egy idő után...
-Jólvan, akkor megegyeztünk.Egy napra megkaphatod a hangosbemondót.
-Mennyivel tartozom?
-El kéne intézni egy szolgálatos csoportot, akik a sötétvölgy szélefelé lófrálnak.Úgy 12-13-an vannak, jól fel vannak fegyverkezve, erős védőruhályuk is van,kocsival vanak, de nem tűnnek túl tapasztaltnak.
-Meglesz, még az este rajtuk ütünk, amúgy sem vagyunk velük jóban.
-Nekem mondod?
-Úgy tűnik.Na mindegy, akkor hol találok valami mikrofonfélét?
-Itt bajosan, maximum indulókat tudtok nyomatni a hangszórókról, mert mikrofonunk az nincs.

Visszamegyek a műhelybe, alumíniumhngerből összedobunk egy nagy törlcsért, belebeszélek, sokkal hangosabb, és a csengése is nyomatékosabb. :)
Kimegyek, az elvtársakkal a csarnok közepére tolunk egy ladát.Kint esik az eső, ezért elég sokan vannak itt bent.Felkászálódok a tetejére, eldobom a cigit, kiköhögöm magam, aztán el is kezdem.
-Emberek!Mi az ami szükségszerű?
Hiszen nézzünk csak vissza a történelembe, mi tette az embert emberré?
Mi tartja meg az embert embernek?
Mi tartja életben az emberiséget?
Mi ad egy kis reményt ebben a rothadó kapitalista világban?
Mi kell az elképzeléseink megvalósításához?
Mi mindennek az alfája és omegája?
Megmondom nektek!A munka!Egyszeűen az ember szükséglete!Mert az barátaim, aki mások munkájából él, már nem ember!...
Még egy ideig beszéltem nekik, valameikük még el is gondolkozott rajta.Vagy olyan képet vágott. :)
Aztán lekászálódtam a kocsiról, egy kis tapsot is kaptam, eltoltuk a kocsit középről, és az elvtársak "forradalmi színházának" az előadása következett.Egy lakótelep derék munkásembereinek életéről szólt az előadás.Egy kicsit olyan, mint a szomszédok, csak más megvilágításban.
Én meg csak ülök a háttérben a kocsi motorháztatején, szívom a cigit, és mosolygok.Hogy minn?Az a baj, hogy már magam sem tudom...
 
Hát ez kicsit elcsépelt lett... ah valakinek gondja van vele szóljon...

Mikor magamhoz tértem lehúztak a fejemről egy zsákot egy kis szobában vagyok egy erős acélszékhez Szíjazva.
Elöttem ugyan az az ember aki pofán vágott a sörétessel... Mi van törpeharcsa bajusz? kérdeztem majd nevettem...
A fickó idejött, és pofán törölt de úgy istenesen...
kiköptem egy újabb adag vért... anyád is ijen vehemens volt velem tegnap... úgy látom a szadó-mazó a véredben van! hehehe
Megint pofán vág, de már majdnem sík vörös a feje...
Hachet! Állj! Szólal meg egy ismerős hang...
Egy fickó jelent meg az ajtóban...
Emlékszel rám ugye?
Ohh baszki....
Megölted a Fiam... azt hitted hogy megúszod az igazságszolgáltatást csak mert a zónába jössz?
A fia egy megszállót szektás volt aki nem adta meg magát!
ÉS MAGA LELŐTTE! Ordított felém teljesen kikelve magából a fickó aki mellesleg öltönyben van...
Megölte az egyetlen fiam! és azt hitte megúszhatja! rosszul hitte!
A fickó elővette a fegyverét, majd rám szegezte... sokáig várt, majd végül leengedte...
Nem alacsonyodok le a maga gyilkos szintjére... Ezt meghagyom neked! mondtam miközben a bajuszosra nézett aki csak bólintott. ezek után kiment a fickó...
A bajuszos még bevert párat, mire feldőltem székestül...
ekkor kioldotta a szíjakat, na ez kell nekem...
Én jövök! mondtam, majd pofán rúgtam az acél betétessel... a fickó megtántorodott, én kicsit ki tudtam egyenesedni, a földön, és már ugrottam is fel a földről, mint valami nindzsa majd még a kábult állapotában lévő fickót térden rúgtam minek eredménye ként kitört a lába...
ekkor kinyílt az ajtó 2 szürkeruhás Gázmaszkos őr jön be , a pisztolyt kivettem Hatchet combtokjából, és 2 fejessel elintéztem az őröket, mielőtt levehették volna a vállukról a fegyvert...
Na cső te törpeharcsa! mondtam, majd fejbe lőttem... és felkapva az egyik őr karabélyát, és 3 tárát kirohantam...
egy alagútszerűségben voltam... ahha tehát föld alatt vagyok...
ekkor mögöttem Őrség hangja , megfordultam letérdeltem és céloztam éppen kitértek a szűk 1 személyes alagútba, már halomra lőttem 3at... miután megöltem mind az 5 őrt, elkezdtem rohanni a másik irányba, kb fél perc sprint után megtaláltam a fegyverraktárat, bár nem ezt kerestem hanem a kijáratot, de ez is megteszi...
benyitok... Bassszzza meeeeg!!!! Ordítottam, és lőttem mára fegyverrel...
Bebújtam egy fémláda mögé... és táraztam, majd a fegyvert kilógatva lőttem... valamit eltalálhattam mert berobbant valami... kinézek, látom már mi az... egy oxigén palackba durrantottam bele ami sorban állt a falon... de márcsak állt...
Átugrottam a beszerző pulton, és benyitottam hátulra ott volt a cuccom egy asztalon...
úgí tűnik nem sokan lehetnek itt mert átvettem a cuccaim addig senki sem ért be a fegyverekhez...
felkaptam az AKmat és még 1 nyugati fegyvert egy Colt M4a1est... ami az ajtóhoz volt támasztva...
majd futottam kifele, nemsokára majdnem megtaláltam a kijáratot, de megpillantottam amint Sasszemet kihozzák egy szobából, nem haboztam lelőttem az őt vonszoló 2 őrt...
Gyorsan odarohantam hozzá... felállítottam, majd kezébe adtam a Coltot... Mozgás! kiáltottam neki...
vissza mentem a lépcsőhöz és felsiettem rajta...
Kiérve egy pár ember közelharcra jöttek, de gyorsan legyűrtük őket... Sasszemről ki nem néztem, de egy fekete övest megszégyenítően gyűrte le a zsoldosokat...
Ezek után, talán márcsak 1 tucat zsoldos maradt, de azok fedezékbe szorítottak minket...de úgy hogy még a fejünket se tudtuk kidugni... kb 3 percig tartottak tűz alatt... amikor mint valami isteni segítség megjelent a Szolgálatos "Páncélos Lovag" egy Gépágyúval a kezében mellette 3-4 szolgálatos Komoly fegyverzettel szintúgy, és semmi perc alatt lekaszálták a zsoldosokat miután hátba kapták őket...
Nemsokkal később egy helikopter húzott el felettünk egy amerikai helikopter...
Áhh francba!
Szívesen! mondta a Lovag...
Jah.. kösz... mondtam...
Úgy hallom Yantarba tartasz elkapni a Förtelmet!
Hm?
Sasszem mesélt elég sok mindenkinek a fickóról hogy maszkot visel azért mert az arca szarrá égett... majdnem mint Freddy krüger... éppen csak a legendás karmok hibádzanak...
Hát ha megmondod a neved.. akkor mehetünk!
Skull!
Öröm a találkozás!
Szint úgy... barátom.
Mondta, majd elindultunk a Yantar felé vezető úton...
 
Lemegyek a háztetőről. Lent, keresek egy áldozatot. Meg is van. Egy zombi. Előveszem a macsétámat és megrohamozom. A feje helyett a kezét csapom le. Erre begorombul és elkezd felém jönni. Elcsalom a hasadékig. Ott levágom a másik kezét is és belelököm az anomáliába. Nézem ahogy szétég. Ordít, rángatózik, rugdossa a hasadék oldalát. Mikor elég én elmegyk. Ennyi kellett. Majd, találkozok egy tudóssal. A tudós mondja:
-Egy anomáliát kell megvizsgálnom. Terepi kutatómunka. Tudna segíteni?
-Mi a neve?
-Valami repedés vagy mi.
Tudom mire céloz. Elvezetem oda.
-Elviszlek oda.
Elvittem oda, majd mondom neki:
-Le tudom vinni. Az elején van csak egy szúnyogpilis.
-Nem hiszem.
-A közepén nincs semmi. Leengedhetlek.
-Dehogynincs! Hallottuk hogy egy speciális égető nevű anomália van ott. Ennek az anomáliának a felépítése olyan hogy lehetetlen kikerülni, 2 méteres körzetben elpusztít mindent, ami azért érdekes mert.....
Ekkor mondom:
-Ez uncsi!
Belerúgok és belelököm a szakadékba. Kapaszkodik. Mondja:
-KÉREM NE!
-De!
Lelököm. Lent látom ahogy lassan szénné ég, közben ordibál és rángatózik. A csontjáig leégett róla a hús. Mikor vége a műsornak otthagyom. Vissza a háztetőre és lefekszem. Ez csak egy kis bemelegítés volt. Várom a nagy zsákmányt. Azért, csapdákat felállítok. Pár gallyat kihegyezek, keresek egy vékony madzagot, a hegyeseket hozzákötöm egy ághoz és csinálok egy olyan csapdát mint amit régebben a zsoldosoknál talultam. Mikor ez kész a maradék gallyból csináltam egy csapdát az ajtóra ami a házba vezet aminek a tetején én vagyok. Aki nem a tűzlétrán jön fel, az halott ember. Mikor kész vagyok felmegyek a tetőre de felhúzom a létrát így nem tudnak feljönni. Ennyit erről. Alszom egy nagyot.

Ez nem lett olyan jó. Remélem nem baj. Akinek baja van szóljon. Majd Péntek este vagy Szobat reggel írok egy mega-über hszt.
 
Mikor a csapattal megérkeztünk Yantarba elég érdekes mozgolódás fogadott...
Odamegyek Szaharovhoz, aki már előre mentegetőzik... Megpróbáltam itt tartani.. zárt szobába vittük, a lány azt hitte szívrohama van, de kijátszott!
IDIÓTÁK! Ordítottam le egyből...
Nem kellet volna neki elmondani! mondtam hogy megölöm ingyen ér bérmentve de nem... maguknak bizonyíték kellet! tettek kelletek!
Ő nem gyilkos! a másik énje volt... Csönd te kis áruló ribanc! mutattam felé a pisztolyommal, a lány kicsit meghátrált...
Merre van? Kérdezett közbe Sasszem is...
Nem tudjuk kiszökött a laborból!
uram! találtunk egy nyomszerűséget! Jött be kissé lihegve egy őrkatona...
szerűség? kérdeztem hátra fordulva...
Egy fatönkbe vésett egy mondatot...
Mit? kérdezett Sasszem...
A fickó átadja a kezembe egy papírost amire ez volt ráírva:
"Régi hely ez, hol 6 sáska legyőzött egy hadsereget, majd mikor elmenekült egymással ment ölre a két hős, egyik hős a büszke kinek nevében csorba, másik maga a Halál!"
Felnézek kissé furcsálltam hogy rímel.. de aztán rájöttem...
Hm...
Mi az? kérdezett végre Skull is...
Készen állsz egy zombi hentre? kérdeztem felé.
Körbenézett az emberein majd kibiztosította a minigunt, de nem szólt... még is érthetőbb volt akármelyik választól...
Hát te Sasszem? kérdeztem felé...
Megölte a testvérem és két legjobb barátom... Pokol bugyrain rohadjak el ha hagyom futni a gyilkost!
Akkor mennyünk, mire oda érünk így is este lesz!
Hova mennek? kérdezi a lány...
Az nem tartozik magára! Feleltem ridegen...
Kérem ő jó ember.. csak meg van zavarodva!
Ha a külvilágban lennék akkor is halra ítélnék! Hiába védekezik skizofréniával a gyilkolásban örömöt lelt így egy ijen ember veszélyt jelent a közösségre, ezért ezt a veszélyt el kell hárítani!
Kérem had menjek magukkal.. talán rátudom beszélni a megadásra!
Ne légy nevetséges Maria! Az az ember egy hidegvérű gyilkos! Vágta rá Kruglov... Te is láttad mit tett!
Te is ellene fordulsz holott nem egyszer mentette meg az életünket!
Én csak a túlélésünket nézem... ha vissza jön ez megöl mindenkit téged engem az összes tudóst ezt akarod?
A lány ekkor elveszi a pisztolyt az egyik őr combtokjából és a fejemhez fogja... Nem ölheti meg!
De megfogom!
Előbb én önt akkor!
Ostoba leány... Mondtam... majd szembefordultam vele...
Sokáig nézek a szemébe, de a háttérben megpillantottam Kruglovot kezében egy tűvel, és bólintottam neki amikor mögötte volt.
A lány hátra kapja fejét, ekkor a fegyvert kicsavartam a kezéből kruglov ezzel egy időben beadta neki a nyugtatót, ami azonnal hatott és kiütötte a lányt...
Kruglov és egy másik női tudós beviszi egy szobába...
Jómagam Szaharovra nézek: Ha fegyver fog rám... Ő lesz az első tudós akit megölök!
Szaharov tudta jól hogy nem fenyegetőzök, nem is ígérgetek, hanem tényeket közlök, a nézésemből is leírható volt a teljes komolyságom...
Induljunk! Mondta a csapathoz fordulva...
Kimentünk a laborból, majd elindultunk: Sasszem Skull és 7 embere és én... 10en indultunk el estefelé Dead city felé....
 
Vissza
Top Alul