Igor talált nekem alkatrészeket, úgyhogy azt az autót szereltem. Egyszer egy hang szólt hozzám:
- Jó estét, Szvetlána!
Kimásztam a kocsi alól, és tisztelegtem volna, mikor megláttam, hogy Jeff az.
- Hagyd már a formalitást! - nevettem, mert igaziból nagyon örültem, hogy itt van.
- Jó. - válaszolt majd közelebb lépett, és a lemenő napot kezdte el nézni.
- Gyönyörű... - mondtam
- Mint te - mosolygott rám.
Ettől kicsit meglepődtem, és zavartam tekintettem rá. Hirtelen megcsókolt, amikor is a helyzet hatása alatt állva ellöktem magam tőle.
A szemébe néztem, és láttam valami vágyat, egy tüzet... Közelebb hajoltam, és a lemenő nap bíborvörös fényében ajkunk újra eggyé vált...
Fél percig egymáséi voltunk, amikor is figyelmesek lettünk, hogy Igor és Szása minket bámul.
- Nos, azt hiszem, nekem sok dolgom van, meg lassan őrködnöm kell, meg amúgy is későre jár már...
- Rendben. -mondta teljesen nyugodtam, ez az érzés kissé átszállt rám is. - Majd találkozunk!
- Remélem... Biztosan. - válaszoltam egy kis időkülönbséggel.
Még néztem ahogy elmegy, majd visszatértem a melóhoz. Ki kellett állnom őrködni, úgyhogy felhagytam a javítással.
Szása tette a vállamra a kezét, és füttyentett.
- Hogy hívják a szerencsést?
- Idióta! A szívbajt hozod rám!
- Ugyan... Jogom van tudni, az én kis hugicám milyen dolgokba keveredik. Vagy, milyen dolgok keverednek az én kis hugicámba.
- Ez nem a te dolgod!
- Nekem mindegy... A pasidat nemsokára úgyis kaparhatjuk fel a földről. Veszélyes hely a zóna.
- Fejezd be.
- Én csak figyelmeztettelek. Őrjárat közben ne lepődj meg, ha az összeaszalódott hullájába botlasz...
- Állj le!
- Én csak realista vagyok. Szétszaggathatja egy falka vak kutya, vagy megszopkodhatja egy vérszopó... még előtted.
- B*zdmeg! - ordítottam rá, és ahogy csak bírtam, ököllel arcom ütöttem.
- Na végre... - mosolygott rám, majd ordibálni kezdett: - Segítség! Segítség! Szvetlána, ne! Lőjétek le, megőrült!
Hamarosan Borisz szegezte rám a fegyverért:
- Magyarázatot követelek!
- Ő támadott rám! - próbáltam mentegetőzni.
- Ez az alattomos nőszemély minden ok nélkül ütlegelni kezdett! Agyára ment a Zóna! - kiáltozott Szása.
- Sajnálom, Szvetlána. Én csíplek, de egy tisztnek jobban hiszek. Egy magasabb rangú katonát megtámadni pedig halálbüntetés... - szólt, majd csőre rántotta a fegyverét.
Rohanni kezdtem. A golyók csak úgy röpködtek utánam, több a fülem mellett süvített.
Átvágtam egy romos házon, és nagyot kerülve átmentem a vasúti töltésen. A sztalkerek falujába kell mennem. A töltények már jó távol csapódtak be tőlem, mikor is egy ismeretlen érzés hasított a bal combomba,
és hanyatt estem. Felálltam, és viszonozni kezdtem a tüzet. Lassan egy kő mögé bújtam, és itt voltam úgy öt percig, mikor is
megszűntek a lövések. Láttam egy téglaépület-csoportot, arrafelé kezdtem el bicegni. Emberek álltak ott, talán van kötszerük.
Mikor a közelbe értem, láttam, hogy csupa fekete ruhájuk van. Banditák?! A francba...
Láttam, ahogy több közeledik felém. Irányt változtattam hogy elkerüljem a helyet, de ekkor vettem észre, hogy bekerítettek.
Az egyikük hangosan beszélni kezdett.
- Add fel magad, katona! Egyedül vagy, nő vagy, sérült vagy, nincs esélyed! Add át az értékeidet. Aztán szórakozunk veled egy kicsit, és már mehetsz is...
Ekkor hangosan felnevettek. Újratáraztam, és egy sorozattal lelőttem a szószólót. Hirtelen hátulról elkapott valaki, és a földre rántott.
Belerúgtam, és az oldalfegyveremet előrántva lelőttem. Feltérdeltem, bár rettenetesen fájt lábam.
Még kettőt lelőttem, közben a mellényem felfogott pár lövést.
Már csak egy bandita volt, rám emelte a sörétesét, és tüzelt. A gyöngygolyó átszakította a golyóálló mellényt, és a lövés a földnek szegezett.
A pisztollyal lelőttem az utolsót is, és felegyenesedtem. Amilyen gyorsan csak tudtam, a sztalkerfalu felé igyekeztem. Futás közben ledobtam
a mellényt és a zubbonyomat is, így csak egy zöld póló volt rajtam, közepén egy véráztatta lyukkal. Az útra érve megláttam a falut,
de itt lassan elsötétedett minden. Elestem, és lebucskáztam a kis földúton. Az utolsó emlékem az őr csodálkozó tekintete, akinek a lábánál megálltam.