Na jó, megpróbálom folytatni...
Nem rég érkeztek a hírek, hogy a lerombolt, vasúti híd, alatti ellenőrzőpontot, ismeretlen fegyveresek támadták meg. Az összes bajtársunkat megölték. Az őrnagy pedig épp ma akarta elfoglalni a pozícióját azon a poszton. Persze a támadás miatt, azonnal meggondolta magát, és teljes mozgósítást rendelt el. Megduplázta a helyőrségen tartózkodó őrök számát, és a különleges alakulat egységeit kiküldte portyázni az egész környékre. Én mondom nem semmi mészárlás lesz itt. Ezek a helyi különleges alakulatosok, brutális fegyverzettel vannak ellátva. A legjobb AK-74-es modellek, és teljesen új Beryl M-4-es katonai ruhák. Mi meg, még csak a Beryl M-3-as kabátokban rohangálunk. (De hallottam kósza híreket, miszerint már készül egy új taktikai katonai ruha, ami a Beryl M-5-ös nevet viseli.) Mázlista állatok ezek. Bár nem lennék a helyükben. Ahová most mennek, ott lesz a nyakig sz@r. Engem, Baronovot, és még három újoncot, a helyőrség előtti beton barikádokhoz állítottak, őrség gyanánt. A folyamatosan portyára induló roham csapatok mellettünk haladnak el. Az egész területet át akarják fésülni hogy megöljenek minden ellenséget. Néha eredményesen dolgoznak, de gyakran hullazsákban térnek vissza. "Én mondom, sz@r lehet ilyen specialistának lenni." Mondta Baronov. "Egész nap a vidéket járják, és ezekre a állatokra vadásznak. Na nem mondom, azért jól is teszik, mert hát így egy gonddal kevesebb, és akkor már csak a határokra kell figyelni. De azért ők is könnyedén fűbe harapnak, ha beleszaladnak egy ilyen anomália nevű sz@rságba, vagy ha tele pumpálják őket is ólommal. Ha szerencséd van öcskös, végig itt maradsz ezen a helyőrségen, és egy karcolásod se lesz. He he!" "Gondolom. Magának már volt valami komolyabb sérülése, amíg itt volt Hadnagyúr?" "Jaj! Ugyan öcsi hagyd már ezt a magázást, mert az őrületbe kergetsz vele!... Igen volt. Egyszer amikor ti még nem voltatok itt, a kerítés mellett járőröztem, amikor én is beleléptem egy olyan verembe mint amit te is találtál tegnap. Szóval beleléptem, megcsúsztam, és neki pofával a szögesdrótnak. Azóta van ez a szép nagy seb a homlokomon." Majd levette a fejkendőjét, ami alatt ott virított egy mély heg. "Hát ez fájhatott." Mondtam. "Fájt bizony! Főleg hogy elég régi az a drót kerítés, és ki tudja, azóta milyen mocsok van rajta, nagyon égette a sebem." Mondta, aztán elővett egy doboz cigit, és rágyújtott egyre, aztán felém nyújtja a dobozt. "Rágyújtasz kölyök?" Kérdezte. "Miért ne? Senki sem tiltja meg." Aztán kivettem egy szálat, és rágyújtottam. Eleinte eléggé kaparta a torkom, amit nem is titkoltam el, de aztán már egész tűrhető lett. Miközben nyugodtan szívtam el a cigit, azon gondolkoztam, hogy ha itt ilyen nagy a nyüzsgés, akkor vajon milyen lehet a zóna közepe felé. Aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, és eltapostam a csikket.