Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
vérbosszút akarsz? hát kapsz!
Scarecrow:
A győzelmünk után nem sokkal hívnak minket, a második légió, lelőttek 3 helikopter a perzselő határán, megöltek egy rakás harcos tudóst, még 3 van, menekülnek, a légiónak kevés a vesztesége, de a perzselőt kilőtték, teljesen.
a csapatnak parancsot adtam hagyják a köveket menjenek vissza, és tarkítsák ki a labort, a tudósokat, a falhoz állítva végezzék ki, és mindennemű relikviát vigyenek magukkal
13 ember maradt azokból akik a perzselőhöz vitték a köveket, de ezek már Dühös berzerkerek.
az összes Bunkerben talált relikviát vigyék az A1es Bázisra, ott nem találnak meg, és kezdjenek neki a "Perselus" Projektnek.
Mivel sok időm volt a Monolit állatl kiválasztott embert Axon-nak neveztem el, ha így hívom, ő azonnal jelent, és ha kell cselekszik a helyemben.
Azért csak a helyemben mert én a perzselő felé veszem az irányt, 2 társammal, és megölöm azokat a harcos tudósokat!
 
Öcsém mennyit kellet olvasnom mire ezt mind megértettem
A Monolitosok betörtek a Bárba,besiettünk Grigorijjal a Csapos mellé AK val,ő shotgunnal,és figyeltünk,bejöttek az elsők,grigorij megsorozta őket,vissza is kapta,holtan esett a földre,fejlövés...
mondom,ekkor betörnek az ajtón,én és a Csapos 1 1 sarokba kuporodva feltartott kézzel nézünk rályuk,1 börtönbe vittek,Petrenkó,a Csapos,1 tudós,és én 1 nő meg még 2 férfi stalker volt a cellába,elvitték a lányt ki,kis idő múlva 1 Katona fut be,és visz minket ki,de mielött még nem jött meg ovatosan kinyitottam a rácsokat,a tudós közbe elveszett,kiérve a Csapos a Szemétdomb felé futott 1 ismert útján,én követtem a Katonát,felszáltunk 1 helikopterre,sok magas rangú tiszt mellet meg a lány és a stalkerek és Petrenkó mellet Délre tartottunk...
Később
megérkeztünk,meglepődésemre ott volt a 3 szerszámos ládám a helikopteren,meg a fegyverem is melletem,meg persze a többi cuccom,mondták hogy pihenhetek 1 napig itt de aztán takarodjak,megfogadtam,leültem 1 ágyra,majd bejön a parancsnokuk,elbeszélget mindenkivel,szabadjára küldte azt az arabot,és már csak velem beszélt,csodálkozott mikor mondtam hogy mérnök vagyok,
felajánlotta hogy legyek-e nekik a Technikusok
-Inkább mint a Monolit - mondtam kissé mosolyogva,
bevezetett a Technikus szobába,
-A támadáskor elvesztettük a Technikusunkat,most lépj helyére te,elmehetsz bárhova bármikor,ezért szerezz 1 segédet magad mellé,mind1 hogy mikor,majd kiment,a sorompóra támaszkodva gondolkodom,majd meglátok 2 pasast verekedni,közbe nem is 1 nekik megy,de ezek mind hiába,majd 1 másik pasas neki ugrik amitől már szét terül,segitek neki bevinni a 2 testett a barakkba,majd énis lefekszem...
 
Felkészültem. A legjobb formámat kell hoznom. Mikor elkészültem Strelokkal és a társával találkoztam a gyülekezőhelyen.
-Á! Inyokrav! Jó látni. Íme a barátom, Szergej. Szergej Kulikov. Jó mesterlövész.
-Üdv.
-Üdv.
-Majd később ismerkedjenek meg. Most meg kell beszélnünk a tervet és a következő dolgokat. Ez egy 2 hetes bevetés lesz. Ha komolyan veszik a fenyegetést lehet több is. Össze kell készülnünk. Mindenki hozzon magával elegendő élelmet, vizet, kávét és ami a legfontosabb, lőszert. A fegyverek tisztítófelszerelését is hozzák. Minden fontos dolgot hozzanak. Sugárzás elleni tablettákat majd én hozok. Na menjenek irány 1-2!
Elmentem venni pár cuccot. Még voltak konzerveim. 15 darab maradt. 2 hétig nem lesz elég. Vizet is viszek. 10 litet elég lesz. Akkor, lőszer. ide nagyon sok lőszert kell vinnem mert ennyi ideig még nem voltam távol. Eddigi rekordom 5 nap volt. Lőszerből, 25 tárat viszek. A cuccaimat nézegetem, és elgondolkodtam azon jól döntöttem-e mert ez van vagy 20-30 kiló. És a konzerveket még meg sem vettem. Abból is kell még legalább 20. Mikor elkészültem lementem Strelokhoz teljes felszerelésben mikor Strelok elmondta a dolgokat.
-Rendben, most kinevezek egy hordárt aki viszi a kaját. Kulikov! Te leszel az!
-Értettem!
-Inyokrav. Mi leszünk a lövészek.
-Értettem.
-Fél óra múlva indulunk, addig még egy utolsó ellenőrzés és még egy elbúcsúzás majd indulunk.
Hát....érdekes út lesz.....
 
A monolith emberei megölték a csapatomat, engem súlyosan megsebesítettek. Ezennel örökre elhagyom a zónát, visszatérek Kijevbe a lányomhoz és a testvéremhez. Soha többé senki sem fog rámtalálni....
 
Álmomban valami világító követ láttam magam előtt... ez... ez a Monolit! Szent és dicső! De honnan jönnek ezek a gondolatok... Sajog a fejem... Ki vagyok én? Képek villannak be a zónáról, az agyperzselő, a reaktor, a Monolit... Majd egy csuklyás emberrel találom magam egy végtelen, köves pusztán... az ég borult, és villámlik.
- Elhívtalak, lányom! Ím, közénk tartozol! - szólt, de nem láttam az arcát.
- Ó Uram, Próféta... Örömmel szolgálom majd szent ügyünket! - válaszoltam.
- Remélem, dicsőséget hozol a Monolitra, Natália...
Tehát ez a nevem. Natália...
- Mindent megteszek majd a Szent Ügyért, és a Monolit dicsőségéért!
Nem láttam, de éreztem, hogy mosolyog. Ez örömmel töltött el...
Hirtelen felébredtem. Egy fehér ruhás alak közelített felém.
- Hölgyem, hála az égnek, hogy felébredt! Jól van? - kérdezte. A hangja oly érces, oly idegesítő volt...
Leszaggattam magamról a tappancsokat, felpattantam és lassan felé indultam.
- Csak lassan... Még nem biztos a járása, pihennie kell...
Morogni kezdtem rá. Először nem értette, majd ahogy egyre közelebb értem, láttam, ahogy kezd félni... Ez jó érzés.
Behúztam neki egyet. Ő kést rántott, és remegve felém tartotta, de én nevetve téptem ki kezéből. Futni próbált, de én egy szökkenéssel
előtte termettem, és a falnak nyomtam. A mellkasába nyomtam a kést, és megforgattam. Ő ordított, és a vörös, forró vér a kezemre folyt.
Elvágtam a nyavalyás torkát, és örömmel néztem a félő szemébe, ahogy kimúlt... Szétszabdaltam a testét, és megmártóztam a vérében.
Lassan végigcsöpögtettem magamon a bíborvörös nedűt, ami kellemes, meleg ézéssel töltött el...
Ezt... élvezem.
Kifeszítettem a doktor testét a falra, az ajtóval szemben.
Hirtelen jelek jelentek meg a szoba falain és padlózatán, mintha csak arra várnának, hogy kifessem őket...
Vettem hát áldozaton véréből, és a Monolitot dicsőítő mondatokat, jelszavakat mázoltam mindenhová...
Meztelenre vetkőztem, a maradék vérből vörösre festettem magam, majd a tőrrel összevagdostam testem, hogy mindenki lássa Natáliát...
Imádom ezt.
Egy hatalmas kört rajzoltam a padlóra, és a közepére térdeltem. Vártam... vártam a Zóna jelére.
Végtelen idő múlva nyílt az ajtó, a vér már megszáradt testemen.
Egy ismerős alak lépett be, mögötte pár katona. Elborzadva néztek szét a szobában, a falakon. Az egyik kutya azonnal letérdelt, és
imádkozni kezdett, hangosan rimánkodott.
A vezérük, akit ismerek valahonnan, megszólalt:
- Tatjána, mit tettél?!
 
Elindultunk a szeméttelepre. Elöl ment Strelok, középen én hátul meg Kulikov. Este mentünk és kiszemeltünk egy jó házat. Oda bújtunk el. Hajnalban kilestük a dolgokat. A monolithosok közül csak páran jöttek. Felderítők. Kilestük őket. Semmi extra. Nappal körülnéztek hogy mi-hogy-merre és mikor készen álltak elmentek. Este már nem volt mozgás. Még egy mutáns sem. El is aludtunk. Vacsorára semmit nem ettünk mert spórolni kell. Reggel korán keltünk. Ekkor már egy nagyobb csapat jött ki. 30 monolithos állt a határnál. Ezek közül 3 Exo ruhában. 3 felé váltak, majd elindultak. Két csoport Sötét Völgy felé ment egy pedig a szeméttelepen maradt. A szeméttelepit intézzük el. Ez a csoport is szétvált. Kettesével mentek tovább. Kettő maradt a határnál, kettő a Cordoni bejárathoz kettő meg a hangárhoz. Visszatértek. Beszéltek valamiről majd visszamentek a kötelességi bázisra.Másnap ugyanez, harmadnap is. Az első három napon leírtuk a tapasztalatokat. A negyedik nap viszont többen mentek. Mintha portyázni mentek volna. Ó ne! A zöldfülűeknek semmi esélyük egy jól felszerelt csapat ellen!El kell kapnunk őket!
-Strelok! Mi legyen?
-Várj. Fel kell mennünk a tetőre. Ahhoz meg be kell öltöznünk. Csak egy ember mehet. Te is mehetsz de akkor nagyon pontosan kell lőnöd!
-Értem.
Felöltöttem az álcahálót és felmentem a tetőre. A PDA-t csevegő módba állítottuk és felvettem a fülest és a mikrofont. Lent Strelok leste ki hogy hol vannak a portyázók és én meg lőttem ki őket.
-Inyokrav! A hangár előtt az a buszmegálló!
-Igen?
-Amögött, pontosan. Öten vannak!
-Milyen messze?
-400 méter. 4 fokkal fel. 2KM/H-s szél fúj, Nyugatról. 2,5 fokkal nyugatra!
-Értem.
Becéloztam őket és lőttem. Az első földre hullt. A második éppen tüzet adott a harmadiknak mikor lelőttem. A harmadik pont felém nézett ezért orrnyergen lőttem. A negyedik visszarohant és nézte a halottakat mikor meglőttem. Az ötödik rohant vissza a Kötelességi határhoz.
-Strelok?
-20 KM/H-val fut. 15 fokkal elé.
Őt is leterítettem. Visszakúsztam a lépcsőhöz és lementem a többiekhez. Strelok gratulált. Kulikov megcsinálta a vacsorát és a kávét. Leültünk vacsorázni.
-Strelok, ugye azt tudod hogy hiányolni fogják őket?
-Igen. Ma este költözünk. Ki kell találnunk hova. Itt a térkép. A vörössel jelölt helyek a magas sugárzású helyek.
-Itt van egy jó hely. A dombon. Ott valamiért nincs sugárzás.
-Igen. Ott senki nem keresne.
-De szabad helyen van.
-Ez baj. Milyen közeli képet mutat ez?
-A tereptárgyakat mutatja.
-Ott az mi?
-Az? Egy nagy láda.
-Elég hármunknak?
-Nem.
-Akkor ez elvetve. Más ötlet?
-Nekem van egy. A hullákat rejtsük el. És nem kell elmennünk.
-Tervnek jó. Úgyis csak holnap mennek ki ellenőrizni őket. Ki megy ki?
-Én megyek.
-Oké Kulikov. Mi fedezünk.
Kulikov kiment és elvonszolta a hullákat.
-Mit csináljunk velük?
-Szerintem vágjuk le a fejüket és tűzzük ki őket a határra.
-Szerintem nem rossz terv.
-Szerintem se.
Levágtuk a fejüket de nem a határra hanem arra a helyre tűztük ki őket ahol lelőttük őket.Másnap a monolithosok találták meg őket akik a portyaleshelyre mentek. Leültek és imádkoztak. Őket nem lőttük le. A halott társaik fejét eltemették. Aznap egy fura ember jött körülnézni. Hatalmas páncél volt rajta. Ez volt az akit fejbelőttem de lepattant az üvegről a golyó. Nem volt értelme bárminek is. Ekkor a három Exos tizedes vált szét és akartak megtalálni. Mind a három egyszerű karabélyokkal voltak felszerelve. Az első a hangár tetejét vizsgálta át. Ő Streloké volt, egy lövéssel leszedte. Le is esett. Őt is behoztuk de nem mertük levenni róla a páncélt mert ha a feltevésünk nem csal akkora zuhanás után már csak ez tartja össze a testét. A második odament ahol az első portyázókat leszedtük. Őt Kulikov lőtte le. A harmadik pedig a dombokat nézte át. Őt le se kellett lőni, belesétált a húsdarálóba. Röhögtünk egy jót. Reméljük húzzuk egy darabig mert ezt élvezem.
 
-Sok balga, nem vártak meg minket. Lemészárolták őket.
-Mit tegyünk ?
-Nem fogom feleslegesen felálldozni az embereim, a következő légió hamarosan ide ér és akkor nem lesz esély. Ezért a indulás a szemétdombra beássuk magunkat a kordoni átjárónál két tank megy és három BTR plusz 60 harcos. Másik pont a a sötét völgyben a kis farm és a mellete lévő út. Elzárjuk az utat kordonba. elintéztem hogy kapjunk még 3 mi-24-est, és pár tankot amiket azonnal a farmra rendelek addig a 4 btr tarja az állást ha esetleg támadnak. A helik mindíg a bázisról indulnak hívásra ha szükséges. Itt nem jutnak tovább és ha majd ha úgy látom ki fogjuk tólni őket szépen lassan. Én befejeztem az egyezkedést NEM BÍZNAK BENNÜNK, tehát megcsináljuk megcsináljuk magunk. Lukasht még nem hallotam ilyen határozotnak.
-Uram nekünk mi lesz a feladatunk ? kérdezte Drivij.
-A SZ.E.A. egy mészáros szakasz lesz csupán annyi dolguk van hogy monolitra vadásznak teljesen mindegy kik, mik, lelövitek őket ha biztonságos vagy úgy érzitek hogy győztök. Ezzel fogta magát és vissza ment a szobájába.
 
Mivel elég régóta nem volt mozgás kint kinyitottam az ajtót. Mindenhol csak szétégett hullák. Ki volt táblázva hol a fegyverraktár hát elindultam. Találtam egy TRSt távcsővel hangtompítóval és 400 lőszerrel, ezen kívül exoskeleton darabokat ami úgy van kialakítva hogy bármely pánvélra ráilleszthető legyen. Ezeket magamhoz véve elindultam bár felé. Senki se volt vöröserdőben. A tornyok romokban. Kezd rossz érzésem lenni. Mi van ha az egész zóna a monolité? De a katonai raktárak-vöröserdő találkozásánál volt 2 őr. Ezeket lelőttem, és mivel nem volt rálátásuk egymásra észre se vették. Hallottam hogy katonai raktárak északkeleti részén van egy út. Így megkerülhetem Bárt. Az út a kutatóintézetbe vezet de van egy leágazás szeméttelepre. Ez a következő célpont. Katonai raktárak ezen részei szintén üresek voltak. Az úton elindulva csak pár anomália volt amit könnyen kikerültem. Szeméttelepen megcéloztam a hangárokat. Ha bárt elfoglalták itt lehetnek csapatok. Épp Amikor belépek valaki rám ordít:
-Tegye le a fegyvert!!
-Kérem, Kutató vagyok. Most szöktem meg a monolittól.

domotor most oda mentem ahol vagytok
 
Csörgetést hallotam a másik barakkban,szoltam a parancsnoknak akit Kosztyánnak hivtak hogy mi lehet ez,de mielött bementünk volna adott 1 Katonai ruhát mert nehogy lelőjenek a csapattársak,felvettem,az erős páncélzatú Bullat fedőmaszkot is megkaptam,ezeket majd felfejlesztem kedvemre magamnak,majd bementünk a szobába,5 en mentünk,1 magasabb rangú és még mi,többiek még aludtak meg ilyesmi,mikor bementünk láttuk a lányt,és mindenhol csak olvadt vér,és 1 hulla is,oda megyek a hullához,megnézem,ez 1 doktor volt,
-Szóljak a parancsnoknak?
-Igen,szólj neki
már mentem is ki és össze is találkoztam vele az ajtóban,ő is bejött,cigire gyújtottam majd mondta:
-Ne a barakkban ha lehet
kimentem,beszélgetést hallotam,ami kiabálásba fulladt,felfejlesztettem a Bullat páncélzatú fejfedőt és a Kitin szövetüvé csináltam a katonai ruhát,és bejöttek emberek javitásért,valami okkból a lány is az ajtóba tévedt,közbe esett az eső,a fejét fogta,és vissza ment,a barakkjába,rágyújtottam 1 következő cigire,de rég óta nem szívtam,lábamat feltettem az irodai asztalomra,és kijavitottam a kapot ruhát amit most nyomtak a kezembe...
 
Thunder:
Elsőnek léptem a szobába, és olyan látvány tárult elém amit nehezen fogok elfelejteni.
Le a fegyvert katona, mondtam a mellettem lévőnek aki kibiztosította az AK-ját.
az egyik katona oda ment a doktorhoz, legalábbis ami maradt belőle.
Uram hívjam a parancsnokot?
Igen...
Nemsokára itt is volt Kosztyán, sokáig nézte a lányt.
Tűnjön innen mindenki! szólt a többi ittlévő katonára akik követték a parancsot, és szétszéledtek innen.
Tom, ez egy fel örült Pszichopata lett, szerintem ha megölöd sokkal jobban jár... mindenki.
Ezzel megfogta a pisztolyát és Tátjára szegezte aki a padlóra festett vérkörben térdelt, és a fejét fogva sírt.
Neeeem!!, és lerántottam a kezét, mielőtt kibiztosított volna a fegyvert.
Akkor csinálj vele valamit!
Ha még 1 embert megöl a bázison, megölöm!
Láttam Kosztyán szemeiben hogy megteszi ezt hogy a bázist, és lakóit védje, és együtt is éreztem vele, de Tátját, egyszer már megöltem , és vissza hoztam és most...
JAJ ne!
Mi az Tom?
Amikor Tátja holtestét elvittem az Oázishoz, a hang azt mondta újra éleszti, de ennek ára lesz!
Mind a ketten mereven néztük Tátját, de Kosztyán szólt elsőnek:
Hozok neki valami Ruhát, a zuhanyzó ott hátul van fürdesd meg!
Rendben! mondtam neki, majd elindultam a lányhoz, lassan felállítottam a véres padlóról, és a zuhanyzóhoz vittem ahol lemosta magáról a vért, annyira még nem volt magánál, hogy a függönyt elhúzza, és ezt jómagam tettem meg mikor láttam hogy csak fürdeni kezdett
ebben a pár percben újra lepörögtek a mondatok az elmémben:
"Ennek ára lesz"
"szerintem ha megölöd sokkal jobban jár... mindenki."

Én is éreztem, de nem akartam elhinni hogy a lány megvoltozott, és most senki sem tud rajta segíteni...
Mikor végzett, Oda nyújtottam neki egy tiszta törülközőt, a lány, nem szégyenlősködött, egy az egyben elhúztam a zuhany függönyt, én meg csak elfordítottam a fejem.
a lány némi meghökkenéssel nézte hogy erősen harcolok férfi mivoltommal.
Nemsokára Kosztyán is bejött, egy adag tiszta ruhával, letette az egyik ágyra. majd kiment.
Én még vissza néztem Tátja felé, majd én is követtem Kosztyánt...

Scarecrow:
Másnap kaptam Híreket a 13emberes egységtől, egy tudós-t kiemenkítettek, a többit megölték, és mindened relikviát elvittek az A1-es laborba ahol nekiálltak a tudósaink a "Perselus" Projektnek, ha az kész, akkor a Monolit vissza húzódik az erőműbe...
Ám ezen napon, megölték 3 felderítő emberünket akik azt akarták megtudni hogy orvlövészek voltak-e akik végeztek az embereinkkel, a haláluknak haszna is volt, most már biztos hogy Orvlövészek vannak a szemétdombon.
mivel helyben nincs frakció, így először a sötét völgyet látogassuk meg, mi a Gladiátorok, most újabb rakéta vetőket találtunk a bár bevételekor a titkos raktárban, így lecseréltük az RPG-ket.
Ma este megyünk megtisztítani a területet, éjjel kevésbé számítanak a támadásunkra.
egyenlőre most járunk a szemétdomb-sötét völgy határnál.
 
Radovan Malashenko:
Sipol a fülem,és iszonyatosan fáj a fejem ! A helikopter roncsai mellettem lángolnak,és ha nem ugrok ki időben valószínű,hogy otthagyom a fogam.Szerencsére a bal kezemmel egy AK-ba kapaszkodtam,szóval fegyverem az még van,és a késem is a tokban. Először is meg kell határoznom hol vagyok.A PDA-m katonai kiadás,nem törik el egyhamar. Úgy tűnik,hogy a Vörös Erdő kellős közepén vagyok. Körülöttem mindenhol sziklák borítják a terepet. El kell tűnnöm innen. Ha itt maradok valami mutáns biztos megtalál. Kivettem az AK tárát,és láttam,hogy teli van. De egy tár az itt kevés. A legmegközelíthetőbb terep felé vettem az irányt,a kerítés felé. Már egy ideje gyalogolok,mikor furcsa érzésem támad. Érzem,hogy figyel valami. Megfordulok,de nem látok semmit. Hirtelen kis neszt hallok,és ez egyre erősödik,futni kezdek,de hallom,hogy valami már a hátamban liheg. Nincs időm megfordulni. Futok ahogy tudok. A lény egyszercsak ugrik egyet,és ha nem húzom le a fejem lehet, hogy már nem is lenne. Most látom csak. Ez valami iszonyatos ronda.Fekete színű,nagytestű lény.Pillanatra lefékezek,de amint elillan tovább futok,már jóval erősebb iramban. Elérek a kerítésig,és hallom,hogy ez a rondaság még mindig a sarkamban van. A kerítés előtt van egy kis domb. Azt dobbantónak használom,és átfordulok a kerítés fölött. Leérve bukfencezek,és az AK-mat az erdőnek szegezem. Eltűnt ! Most már csak egy dolog miatt kell aggódnom. A monolit megszállás miatt. Az egyenruhám teljes Multicam öltözet,mint ahogy az SBU-nál lett rendszeresítve,és a monolitok egyenruhája ettől eltér,és valószínűleg a PDA jelemből is rájönnek,hogy a hadseregnél vagyok. Most lassan barangolni kezdek,és mikor elérek egy útra,az egyik fának neki van támasztva egy megaszalódott monolit tetem.Lerángatom a ruhát róla,és kirázom. Összehajtogatom a saját cuccomat,és a táskámba teszem.A gázmaszkot is felveszem,de előzetesen alaposan kifújom. A tetemet pedig vissza húzom egy csatornanyíláshoz,és bevetem oda. A szabadság bázisa felé veszem az irányt. Előtte elhaladva inkább oda se nézek,nem akarom látni mi folyik itt. Lassan,de biztosan a bárba is elérek,és a tömeget kerülve egészen az utolsó ellenőrző pontig eljutok. Itt is át akarok haladni,de a két itt álló őr kérdezi:
-Mit keresel itt testvér ?
-Utasítottak,hogy keljek át itt !-feleltem
-Az lehetetlen !-felelte
-Monolit megbűnteti az ellenszegülőket !- rám szegezték rám a fegyvereket két oldalról.
Én oldalról ráütöttem mindkét fegyverre és azok átpördültek,és az én kezemben landolt a markolatuk,azonnal meghúztam a ravaszt és a két monolit agyveleje a földön,és egy közeli betonfalon landolt. Ledobtam mindkét fegyvert,és futásnak eredtem. Egy régi civil jármű mellett levettem a monolitos ruhát,és behajítottam a kocsiba. Magamra öltöttem a sajátomat,és bekapcsoltam a PDA-mat. Megint futni kezdtem,és egy szolgálatos ellenőrző pontba ütköztem. Feltartottam a kezem,és lassan feléjük indultam,miközben mind rámszegezte a fegyverét.Az illetékes ellenőrnek igazoltam magam,és elnézést kért,majd tisztelgett.
-Egy járműre van szükségem !
-A katonai bázisra !
Hozattak egy UAZ-t és bepattanva átszaggatott a sofőr velem,a szemétdombon át,egészen a bázisig.

Sascha Steiner:
Nagy ordibálás támad a bázison. A kórházi ágyból felülve látom,hogy katonák rohangálnak össze-vissza. Majd egy kis idő után látom,hogy Tatjánát vezeti Thunder. Elkezdem ütni a még jó kezemmel az ablakot,és ordítok neki,ahogy tudok. Ki is töröm az üveget,ekkor pedig berohan egy őr és egy doki. Az őr lefog,a doki pedig valami tűvel befecskendez valamit,amitől kiütődök..
 
Ma egy figura jött aki megszökött a Monolithtól. Mondtuk neki hogy maradjon a bejáratnál és figyeljen. Én felmentem a tetőre, Strelok figyelt, Kulikov meg készítette az ebédet. Strelok elkapott egy adást miszerint egy jó mesterlövészt küldtek ide hogy elintézzen minket.
-Milyen mesterlövészt?
-Nem tudom!
-Már volt dolgom a Monolithos mesterlövészekkel. Eléggé bénák. Első nap lelőttük.
-Értem. De ez a legjobb.
-Mi jobbak vagyunk. Át kell mennünk a másik részbe.
A másik részre egy olyan rész vezetett, ahol át kellett ugrani. Nem volt fala a résznek szóval egy kicsit érdekes lesz.... Elsőnek ugrottam én, másodiknak Strelok harmadiknak Kulikov. Elhelyezkedtünk és vártuk a következő csapatot.
 
Közvetlen az után ahogy kimentünk a szobából, egy SBU tiszt érkezett, és azonnal beszélni akart Kosztyánnal, én is követtem őket, és beültem az egyik fotelba, közben elő vettem a PDA-m
Radovan Malashenko Százados vagyok! tisztelgett...
Pihenj katona! Mondta Kosztyán.
amíg a százados jelentett, addig kicsit átnéztem a Pdamat.
Közben kipróbáltam hogy lehetne feltörni a pdakat a frekvencia jellel amit Tátjától lestem el annak idején.
2x dekódolta a pdamat, azóta megtanultam hogy védjem le, de a százados valószínűleg nem rakhatott rá kódot.
Nem is rakott, találtam a pda-ján naplózásokat, ami egy bizonyos E99et említett, mint valami szuper anyag.
ez a jelentés külön az SBU tisztnek ment senki másnak, a forrás a tudósok voltak a janovi állomástól nem messze.
ez lehet az a jelentés ami miatt az orosz titkos szolgálat rászállt Kosztyánra.
tovább tekertem a naplózásban és még jó pár érdekes infóra bukkantam.
valamiféle fegyvert lehet csinálni ebből az E99es anyagból.
a százados végzett a jelentésével, de egy szóval sem említette a kutatásait, már menne kifele amikor ráparancsoltam:
Százados azonnal álljon meg! mondtam először a pdara nézve, majd mikor befejezte az áttöltést, felnéztem.
Malashenko, Maga súlyos információkat titkolt el elölünk!
Tessék? kérdez értetlenül, fogalma se lehet hogy feltörtem a PDAját.
E99.
A tiszt arcáról letörlődött az értetlen mosoly, és átváltott morcos tekintetbe.
Mit titkol százados? Kérdezett közbe Kosztyán is.
Nem vagyok köteles maguknak jelenteni! Én csak az SBU-nak és a kormánynak vagyok köteles jelenteni!
mondta dacosan.
Ön akkor felel a kormánynak, ha én nekem nem mondja el hogy mi is az az E99 pontosan, ha nem teszi meg letartóztatom hazaárulás miatt!
Nem teheti meg! az SBU rendelkezés szerint én nem vagyok köteles önnek jelenteni.
Akkor megkérem hogy jelentsen katona!
Én tartózkodom!
figyeljen katona, a bázis védelme Thunder ezredesé és az én gondom, ha az a E99es anyag veszélyezteti a bázis biztonságát, vagy olyan Információkat tart vissza ami veszélyezettei a biztonságot köteles felelni, vagy letartóztathassuk parancstagadás, és hazaárulás miatt!
Úgyhogy megkérem hogy jelentse a teljesen amit ön csinált az ittléte alatt! Szólt kosztyán Higgadtan.
Radovan egy ideig nézett felém, majd így szólt:
Rendben van, de ez az információ nem hagyhatja el a szobát!
Rendben! mondtuk közösen Kosztyánnal.
 
Radovan Malashenko:

-Legyen !
-A hidegháború kezdetekor a Szovjetunió az atomprogramja mellett,más energiák után is kutatott. Sztálin az Egyesült Államok arzenálját tekintve megparancsolta a mielőbbi felzárkózást. Csakhamar rá is akadtak egy csendes-óceáni szigetre. Amit később Katorga-12-nek neveztek el. A tökéletesnek ítélt anyag,a periódusos rendszer utolsó hiányzó eleme,az E99. Ez egy erősen sugárzó anyag,és roppant veszélyes.A tudósok vizsgálatai során kiderült,hogy képes akár bizonyos idősíkokat is átvetíteni,de az energiatartalma felbecsülhetetlen. A világ összes atomerőműve egyszerre termelné ennek az energiának a 0,25 %-át. A hasznosítás el is kezdődött,de 1955-ben két évvel Sztálin halála után.Egész munkáskomplexumokat hoztak létre,hogy biztosítsák a kellő emberi erőt.Majd egy hiba folyamánt Október.15.-én robbanás történt a főreaktorban,és a szigetről a vezérigazgatót,és néhány katonáját leszámítva senki sem távozott élve.A szigetet blokád alá vonták a tengeralattjárók,és letörölték a térképről. 1986-ban ezt a különös anyagot,a moszkvai egyetem professzorai,a megmaradt tartalékokból össze akarták keverni az urániummal,így pótolva az tömeget.De ez szintén kudarcba fulladt,és így jött létre a zóna. Én pedig azért vagyok itt,hogy ebből az anyagból mintát szerezzek és a tudomány kezére adjam.
 
-Jólvan akkor nincs semmilyen erősítés és nincs semmilyen lezárás akkor ülünk a picsánkon és várunk hátha nem látnak meg három hegyen és öt bunkeren keresztül. De mindegy mert csatár láncba állnak és megtalálnak és nekik a pusztulás a sereghajtójuk. Nem tudom mit történt az éjjel Lukashal de nagyon rossz állapotban volt és most is ivott. Vissza mentem a fiúkhoz és...
-Jólvan Lukashnak elment a józan esze. Mivel én vagyok a parancsnok ezért ki megyünk és teljesítjük a feladatot, portyázunk és kegyetlenül lecsapunk minden Monolitos egységre. Szedjetek fel mindent amit kell lősszert dögivel és kaját. Holnap indulunk, szemétdombon kezdjük a tisztogatást. rosszbak leszünk mint egy dög vész és kegyetlenekbek leszünk mint a bárki akivel eddig találkoztak. Ettől még pár harcos kedvet kapott és be álltak sorainkba összesen 7 megyünk mint a régi csapat. Bár tudjhuk hogy nem fogunk élve vissza jönni de ez a nap már amúgy is a vég kezdete. Szóval úgy fogunk viselkedni mint az ősrégi Spártaiak nekünk a halálunk lesz a győzelem és ettől jobban fognak félni mint bármi mástól. Szabadság össze omlott és talán nincs is más estleg a zsoldosok de ők nem fognak a zónáért harcolni a tudósok azok csak tudósok. A Katonaság meg ki tudja hol van de igazuk is van én sem szólnék bele.
 
Yurij:
A vezérünk elment valamiféle külön offenzívára. A bár területének vezetését nekem adta át. Eléggé meg vagyok ijedve, ilyen nagy csapatokat még nem vezettem. De próbálok helytállni. A legnagyobb baj az, hogy itt folyamatosak a hitetlenek támadásai. Ma reggel is két őrünket holtan találtuk, golyóval a fejükben. Néha olyan érzés ez, mintha csak azért lennénk itt, hogy csaliként eltereljük a figyelmet valami nagyobb dologról. Ha a támadások nem hagynak alább hamarosan, akkor már alig leszünk akik védeni tudják ezt a helyet. És a főbb seregek még mindig nem érkeztek meg. Nem baj. Nekem az a dolgom hogy tartsam ezt a helyet. Ha kell a saját életemet is feláldozom a monolit nevében. Én készen állok.

Nikolai Kozlov
Yantarban semmi eredményt nem értünk el a tudósok, és az SBU tiszt kikérdezésével. A többi tiszttel együtt Janovban gyűltünk össze. Talán együttes erővel kiszedhetünk ezekből valamit. De eddig semmit nem találtunk. Egy apró nyomot se amin el indulhatnánk. Ennek Moszkva nem igazán fog örülni. Úgy érzem vak vágányra futottunk. Neki keseredve kezdtük el átnézni az összes információt amit itt Janovban felhalmoztak. Lehet hogy a tudósok ennek nem örülnek, de ez nem érdekel minket. Ahogy Moszkvát sem érdekli. Ma is beszéltem a feletteseimmel, akiket nem igazán nyűgözött le az eddigi eredményem a nyomozással kapcsolatban. Ennek hatására aggreszívabb módszerekhez folyamodtunk. Iderendeltünk egyenesen Moszkvából, három embert a Spetznaztól. Ők majd segítenek kideríteni az igazat. Amíg a három roham katonát vártuk, kaptam két üzenetet, Kazanov őrnagytól. "1. Az egyik helyőrségen tartózkodó katonától ma megtudtam, hogy a yantari labort megtámadták, ismeretlen személyek. Lehet hogy terroristák. 2. A helyőrség katonái találtak egy ismeretlen SBU tisztet, aki egyedül bóklászott a zónában. A mi feljegyzéseinkben ez az ember nem szerepel. Azonnal a helyőrség parancsnokához vitték. Valószínűleg tudhat valamit a problémánkról. Engedélyt kérek az illető azonnali kihallgatására." Elkerekedett szemmel olvastam az üzeneteket. Már megint Kazanov őrnagy volt a szerencsésebb, aki talált valami érdekfeszítőt. Rögtön vissza küldtem neki egy üzenetet. "Negatív őrnagy! A tisztet személyesen kívánom kihallgatni! Maradjon a helyőrségen és figyeljen tovább! És azonnal értesítsen ha megtudott valami hasznosat!" Sajnos még itt kell rostokolnom egy darabig, amíg a három roham egység meg nem érkezik, mert ostoba módon, pontosan ezeket a koordinátákat adtam meg nekik célul. De amint megérkeznek, azonnal útnak indulok vissza a helyőrségre.
 
na inkább megbeszélem veletek mielött kapok a fejemre: Vissza jöhet-e a Katonai Stalkerem a Zónába?1 Igen nel vagy Nem el kérem a választ,bővebb véleményt privát üzibe,köszönöm!
 
Thunder:
jól van Malashenko, figyeljen ide.
ez az infó nagyon súlyos, van kint 1 tiszt aki az orosz hírszerzéstől jött ide, és rajtunk van de szorosan mint a gatyám, ezért 1 szót sem beszélhetünk erről ami itt elmondott. mondja Kosztyán.
Ezredes, én még maguknak se mondtam volna el, mert nem tudom kiben bízhatok.
Nyugalom, mi nem adjuk tovább, viszont én szeretném megismerni ezt az anyagot! mondtam.
Negatív, a mérések szerint csak a zóna közepe felé haladva van ez az anyag a földben egyre több, de az a mennyiség ami az erőmű határain kívül van rendkívül kevés, így nem látható a mennyiség és itt a külső peremvidéket észlelhetetlen.
tehát egészen az erőműhöz kéne menni egy minta adagnyi E99ért?
Igen ezredes!
ekkor a parancsnoki rádió megszólal.
S.O.S. hall valaki engem? 1 emberemet lelőtték a monolitosok, a másikat súlyosan megsebesítették S.O.S.
Ki van a vonal végén? kérdezte Kosztyán.
A nevem Strelok!, ez a hadsereg vonala ha jól emlékszem.
A Tribicskó Kosztyán Ezredes vagyok a hadsereg parancsnoka, de önnek Strelok nem kéne itt lennie!
Az istenért, nem tehetnék férre a formalitást, az egyik barátomat lelőtték a másikat megsebesítették a monolitosok, és jönnek sokan.
Mondja a pozícióját strelok, önért küldök 1 csapatot!
a szemétdomb északnyugati részén vagyunk, a zöld füsttől jobbra!
Thunder Induljon! Szólt Kosztyán.
Malashenko, van önnek harci kiképzése?
Spetznaztos voltam pár évig!
Akkor jöjjön utánam.
Rendben!
sietősen távoztunk az irodából, és a fegyverraktár felé irányítottam Malashenkot.
Grisa, Morbeng, Szuszkrov jöjjenek utánam. Szóltam oda 3 pihenő spetznaznak miközben a fegyverrektár felé siettünk.
jöttek is felszerelkeztünk 10 perc alatt, Malashenko, és a 3 katona a Berill páncélruhában én pedig csak fegyvert, és sisakot vettem magamhoz, és felszálltunk a nekünk izzított helikopterbe.
pár perc múlva ár hallottuk a lövöldözést.
Pilóta, rakjon ki minket! Ordítottma neki a parancsot.
Leszálltunk, és kinyitva a rámpát, fedezékbe parancsoltam a 3 katonát.
Mashlenko jöjjön utánam.
Igen!
szaladtunk Strelok felé, Mashlenkó megfogta a sérültet, és húzni kezdték én addig a velünk szemben álló monolitosokat lőttem, vontam el a figyelmüket strelokékről, és a sérültről.
Spetznaz egység koncentrált tüzet nekik!
Értettük!
ezzel már hullottak a Monolitosok.
már felhúzták a helikopterre a sérültet, Mashlenkó is oda szól hogy indulás.
Jól van fiúk, mindenki a gépre!
egymást fedezve fel is értünk, és el is indultunk.
a pilóta felhajtotta a rámpát, ekkor Strelok felém fordult.
Örülök, hogy segítettek.
A kezemet nyújtottam, ő elfogadta.
Örülök hogy találkozhatok egy legendával! mondtam neki kis mosollyal.
úgy szint, bár a körülmények nem a legjobbak.
Hogy van a sérült? fordultam a csapat szanitécéhez Szuszkrovhoz.
Nincs eszméleténél, és sok vért vesztett, gyenge uram!
Strelok letérdelt mellé.
Tartson ki Inyokrav!
Inyokrav?! kérdeztem meghökkenve.
Igen miért? nézett felém Strelok.
ezt a fickót a sors is veri! mondtam neki.
Ismered?
hosszú történet.
Strelok látta rajtam hogy nincs kedvem elmondani neki, csak 4 szem közt.
amint megérkeztünk a helyőrségre a sérült fickót bevittük, és a dokik kezelésbe vették.
 
Dmitrij

Hagyták hogy ott maradjak de őrködnöm kellett. Másnap mondták hogy monolitosok jönnek ellenük sokan és én csak hátráltatnám őket így menjek el kordonba ott biztonságos. Tele volt az egész különböző frakciókkal. A banditák és a sztalkerek is megbékéltek egymással erre az időre. Ekkor jut eszembe hogy a helyőrségen tudhatok meg valamit a bunkerről. El is indultam oda. A helyőrség előtt odajött egy őr. Épp ebben a pillanatban egy helikopter ment el felettünk. Kezdi:
-Mit akar?
-Tudós vagyok. Szeretném megtudni mi van a jantari bunkerrel.
-Hát maga mért nem ott van hehehe?
-A monolit foglyul ejtett. Egy eszközt akartak velem készíttetni. -erre elkomorodott
-Beviszem a parancsnokhoz kihallgatni.
A katona jelentette hogy itt vagyok majd az ezredes kiküldte.
-Kosztyán Ezredes vagyok. Mondja el hogy hogy volt az egész! Mért fogták el, mit akartak?
-Dr. Karamzin Dmitrij Minden akkor kezdődött amikor lementünk egy limanski laborba. A főnök egy vadász meg pár katona Én itt találtam egy eszközt amit tovább fejlesztettem. Ez egy frekvenciát bocsát ki ami elűzi a mutánsokat de az emberre nem ártalmas. Az egyik délelőtt amikor a kihelyezett gépekhez mentem leütöttek és pripyatba vittek helikopterrel. El akarták velem készíttetni ezt az eszközt csak úgy hogy az embert megölje. Ezután elszöktem egy kocsival de belefutottam egy anomáliába miután elkaptak. De egy freedomos osztag kimentett de megint elfogtak, a kísérőket meg lelőtték. Ezután a bunkert rakétával lőtték szét és rajtam kívül mindenki meghalt. Utána elgyalogoltam ide. És tudja mi a fura? A vadász akivel a laborba mentünk, és a monolitos vezető ugyanaz volt. Mi is a neve? Ja igen Scarecrow.-Közbe leszállt a helikopter
-Mi?! Scarecrow? Biztos benne hogy ugyanaz az ember volt?
-Teljesen biztos.
Ekkor rádiózott valami Thundernek. Aki berohant majd elmondtam neki a történetet.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul