Scarecrow:
Tökéletes volt a reggel. a nap szikrázott.
olyan 11 óra körül megérkezett a Próféta, a Exoskeletonos őreivel pont olyan tiszteletet parancsoló mint amien a Szellemvárosban volt.
Ott álltam elötte, mikor megállt, letérdeltem elé.
Álok szolgálatodra Próféta! mondtam.
Hozd az alanyt elém Scarecrow Immortál!
Igenis.
Majd személyesen mentem a szobához, megfogtam a kezénél, és kivittem az épületből.
letérdeltettem a Próféta elé.
Ő kinyújtotta kezét, és A lány fejére tette, a lány felordított.
Thunder:
Másnap reggelig vártunk ott.
majd fogtuk magunkat, és lassan kimásztunk a helyünkről.
10-11 óra lehetett amikor láttuk hogy a monolit katonák 1 része Díszsorba állat, mintha valakit várnának.
pontban 11 órakkor megkaptuk a választ egy fekete palástost és csuklyás ember jelent meg egy durván erősnek kinéző Monolitos exoskeleton kísérettel.
a sor másik végén 14 eddig ismeretlennek tűnő szervópáncélos ember állt, köztük 1 az elején, amikor megállat a palástos, akkor a másik letérdelt elé, és alázkodva szólt hozzá.
Nem sokkal később a szervópáncélos eltűnt egy kicsit, és nem sokkal később egy stalkerrel az oldalán tért vissza.
Tátja az!
Nyughass te öngyilkos merénylő, nem támadhatunk rájuk, sokkal többen vannak! szólt nikkeles, miközben erővel fogott vissza.
Ezek megölik!
ne feledd, nekünk a tudós, és Petrenkót kell kihoznunk élve!
a lányt letérdeltették a palástos elé, aki a fejére tette a kezét, mire a lány felordított, na itt már nem bírtam magammal és a többiek minden hadakozása ellenére lementem a tetőről, és a Monolitos díszmenethez rohantam, útközben, két monolitos éppen hogy csak vette volna le a válláról a fegyver, amikor én a katanával, az egyiket lefejeztem, a másiknak pedig keresztbe vágtam a tüdejét.
a kardot a helikopteren kaptam még, az egyik katonai őrjárat megtalálta Yantar határában a rothadó Óriás mutáns mellkasában
(igen morzsi ez a volt karaktered 
)
majd ezzel a lendülettel futottam a "ünnepi" tömegbe rendet vágva köztük.
Zsandár ez alatt, a PKM -jével megszórta a tömeget, és lekaszálta a monolitos díszőrséget.
jómagam egy a palástos felé vágtam, de hatástalan volt.
a kard úgy suhant át a paláston, és a viselőjén, mintha szellem lenne.
a palástossal szemben lévő eddig meglepetten figyelt, de ezt látva, megfogott a vállamnál, és hátra rántott.
kb 3 méterrel arrébb landoltam.
de amikor újra felnéztem már nem volt ott a palástos, mintha eltűnt volna. és az őrsége is.
de az a nagydarab Furcsa szervóruhás, és mellette lévő másik 13 Monolitos Vérbeborulóan néztek felém.
a vélhető parancsnokuk azonban intett nekik, mire azok szét szóródtak, és a társaimmal foglalkoztak.
Nikkeles mögöttem állt már, mikor feltápászkodtam a földről.
Tűnés a cellákhoz, vidd ki őket, ez az én saram!
De uram?
Ez parancs Nikkeles!
ii... Igen uram! Mondta, majd beszaladt a szolgálatos bázisra.
Majd a térdelésből hirtelen felkaptam magam, és rohantam az szervóruhás felé, a kardal jól irányzottan csaptam,, de mintha nem is e-világi lenne a páncél, csak koppant rajta.
Rossz a fegyver. mondta, majd egy akkora maflát adott, hogy megpördülve szálltam vagy 2 métert.
a kard kiesett a kezemből, és félúton esett a földre közénk.
Kicsit felkeltem, de vissza is estem.
Túl nagy volt ez a pofon...
össze szedtem az összes erőmet, és fel is tápászkodtam, a monolitos csak állt, és nézett, várt rám hogy támadjak, tudja hogy esélyem sincs megsebezni, ellenben ő akármikor megölhet.
miközben újra feltérdeltem ekkor látom, hogy a sisak üvegje eltört, hát levettem a sisakot.
a háttérben látom hogy a lány eszméletlen fekszik az aszfalton.
minden erőmet össze szedtem és rohantam a monolitos felé, ő ütne, de ekkor hirtelen elfekszem, és elcsúszom a lábai alatt.
pont tátja mellé, ekkor felkaroltam, és egy másik irányba futni kezdtem.
Mikor vissza néztem a monolitos haragosan egy lépegetőt megszégyenítve halad felém.
Pusztító rakétát nekik!
Az emberem engedelmeskedett, és egy rakétát irányzott a Monolitos parancsnok felé.
hatalmas robbanás.
Ezt neked! Mondja örömködve Pusztító.
Én vissza fordultam.
mikor elült a láng, azt látom hogy Pusztító élettelenül esik le a tetőről. és őt követi zsandár is.
Neeee!
akkor látom mikor a por is elült, a monolitos parancsnok kibírta a rakétát, és lelőtte őket a puskájával, egy Különleges vintorezzel.
Futni kezdtem, mert láttam hogy felém szegezi a fegyvert.
Futottam, és mikor kiértem a szemétdomb felőli sánchoz, ott jártak elöttem az elfogottak, 3 stalker meg petrenkó, de a tudós nincs köztük.
futunk mint ahányan vagyunk, kb 500 méterrel odább Herceg is csatlakozik.
és hátrafelé lövöldözve futunk a kivonási pontig ahol a helikopter vár ránk.
meg is érkeztünk a monolitosok nem követtek hál istennek.
a gépen még mindig a karjaimban tartom Tátját, van pulzusa de nincs eszméleténél, és nem reagál semmire, görcsösen fogom nem tudom mi van velem.
Steiner el akarja venni a kezemből, de nem tudná anélkül hogy engem nem bántana, megpróbál megütni, de a katonák lefogják, és ájulásig verték.
Mikor megérkeztünk, letettem egy Kórházi ágyra, és csak akkor tértem magamhoz ebből a fura tehetetlenségi állapotomból, de érdekes, mintha maga a lány vonzana.
a tudósok, és orvosok elvégeztek rajta egy diagnosztikát.
Rossz hírem van Thunder ezredes: a lány agyának 60% megsérült. Pszihikus hatás nem lett véglegesen befejezve e miatt az agya megsérült.
Azt mondja...
Nem, a motorikus képességei megmaradnak, járni mozogni lőni tudni fog, de az idegrendszere súlyosan megsérült, a mai gyógyszerekkel nem lehet még csak javítani se az állapotán.
az emlékezete is megmarad, de attól tartok az elmúlt 2 hónapról semmire se fog emlékezni.
Steinerrel való kapcsolatáról?
Semmire uram.
ezen kívül van még 1 probléma.
Mi?
mivel a pszihikus hatás nem volt teljes, lesznek olyan idők amikor a lányból kitör a monolitos hajlam.
vagyis őrült gyilkoló géppé válik! mondja Kosztyán mellém érve.
nem! NEM!
.