Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Vettem.

Be van kötve az oldalam, bár az a relikvia segített.Tom végül megbékélt.Mindkettőnk múltja tiszta immáron.Tatjánát még a kórházbarakkban ápolják. Kaptam egy terepgatyát,és egy kék csíkos pólót.A katonai páncélt leadtam. Volt arra is lehetőségem végre, hogy megborotválkozzak,és az immáron hosszúra nőtt hajamat is levágassam. A tárgyaimat megtarthattam,és búcsúajándékként Tomtól kaptunk új ruhákat a zónában való további élethez. Azt is felajánlotta, hogy vele mehetünk, de úgy gondolom, hogy mi csak itt lehetünk szabadok.Maradnunk kell.Sztalkerok vagyunk.Meg is értette és végre Tatjánának is női szabványú ruhanemüket hozatott. Bement búcsúzni,de olyan mélyen aludt ettől a relikviától amivel kezelték az ő sebét,hogy inkább csendben távozott. Kezet fogtunk, és azt kérdeztem:
-Látjuk még egymást ?
Először láttam mosolyogni.
-Biztosan !-majd felpattant egy Mi-8-asra,és tovaszállt.
-Ég veled !-gondoltam
Visszamegyek a kórterembe Tatjánához. Hátha ébren van. Meglepetésemre igen.
-Szia kicsim !
-Hogy vagy ?
-Már sokkal jobban !-mondta halkan
-Na és te ?
-Remekül.
-Távozott a golyó belőlem, kutyabajom.
Megsimogatta az arcom,én pedig gyengéden megfogtam a kezét,és csókot nyomtam rá.
-Valamit adni akarok neked.
-Nagyapám vaskeresztje.
-Már 20 éve kísér utamon.
-Azt szeretném ,ha a tiéd lenne.
Tatjána:
-Sascha !
-Ezt nem fogadhatom el !
Sascha:
-Ez védte meg a szivemet egy golyótól.
-És azt hiszem ezzel azt adom oda neked,ami már a tiéd.
-Önmagamat.
Elmosolyodott ,és a szívéhez fogta a keresztet.
-Sascha Steiner, te vagy nekem az eddigi legszebb ajándék.
A jobb szeméből könny csordult,és letöröltem az arcán végigfutó kispatakot.
-Hamarosan visszamehetünk a házunkba.
-Valóra váltom minden álmod.
Mondani akartam ismét,hogy csak érte élek,de a nézéséből tudom,hogy tudja.
-Most pedig pihenj édesem !
-A doktor azt mondta szükséged van egy nap kivizsgálásra.
-A bázison van még néhány elintéznivalóm.
-Rendszeresen benézek.
-Ha pedig majd felkelsz megkapod az ajándékod.-mosolyogtam.
Kiléptem az ajtón, és kosztyánhoz vettem az irányt.Megkérdeztem a jövőről,és azt mondta, hogy a katonaságnak segítségére lehetünk. Ha ilyen szándékuk van felkeresnek. Persze pénzt is kapunk érte.A PDA jelünkről a katonák fogják tudni,hogy a miénk ,és persze az álnevek sem maradhattak el. Tatjána "hópehely" ,én pedig "madarász". Ezek is csak a "biztonságunkat szolgálják."-tört a lényegre Kosztyán.
Beleegyeztem a dologba és kezet is ráztam vele. A második utam a technikushoz vezetett. Tatjána G36-osára tetettem kipárnázott markolatot ,és egy sprecíziós lövészkesztyűt, hogy védje kezét. Egy kis vodkázás után a kevlár páncélok kerültek szóba,és gondolkodóba estem. Elő akarok állítani egy pehely könnyű,és erős golyóállómellényt.Erre mindenképp szükség van. A műhelyemben majd megoldom.
Vettem továbbá friss ételeket,és gyümölcsöket a pihenő szépségnek.A barackot nagyon szereti,a konzerveset nagyon jó ízűen fogyasztotta.Mikor egy láda holmi összejött,és a pénzem is erősen fogyóban volt bepakoltam az itt létünk alatt nekünk "kölcsönzött" viskóba. Van ebben két ágy és láda. Az ágyakat összetoltam,és az így kapott helyre pakoltam le. Tudtam,hogy most jobb életszínvonalat kaphatunk, mint a többi sztalker,és én ezt mindenképpen megadom "neki". Meg is szenvedtünk érte.Nyugtáztam.
Továbbra is lengén öltözve, és boldogan sétáltam végig a bázison. Ez a nap csodálatos.
 
Mikor beszédbe elegyedtem az irányítóval kiderült hogy az emlékei visszatértek és nem olyan idióta mint a többi hanem normálisabb azaz nem öl meg minden mozgó dolgot.
-És mi történt?
-Az agyperzselő elkapott majd miután kialakultam irányítóvá akkor jöttek vissza az emlékeim. Nem tudom hogyan. De örülök. Beszélni azért nem tudok. Csak így agyon keresztül kommunikálni.
-És hogy-hogy élsz?
-Hát, az irányítók nem kommunikálnak csak nagyon ritkán. Ezekkel akiket megöltél nem is beszéltem.
-Értem. Terved van?
-Visszamegyek Yantarba és ott talán ki tudnak kúrálni. Ha meg nem, akkor elélfegélek itt a Zónában.
-Jó,téged nem öllek meg de menj el innen mert az volt a feladatom hogy kiiktassalak titeket.
-Rendben. Megyek.
Mikor elment visszamentem a feladat felvételének a helyére és a jutalmat miután megkaptam, indultam vissza a bázisra. Mikor odaértem láttam hogy megint mindenki hulla részeg. Hát bakker ezeknek az ivás a második életük!
-Élelmiszer felelős!
-Igen uram?
-Mostantól csak annyi vodkát vesz hogy 2 jusson minden főre.
-Értettem.
Átnéztem az e-maileket és jött egy érdekes. Egy fura anomáliát fedeztek fel. Egy élőt. Halálosnak nem halálos, leginkább a Tölgyfa anomáliához tudják hasonlítani. Yantarban van a volt agyperzselő helyén. Odamentem. Mikor megláttam nem hittem a szememnek. Egy hatalmas fa, ami benőtte az egyik melléképületet. Sugárzás nincs, csak ilyen fura anyag szivárog belőle. A tudósok jó sok pénzt ajánlanak érte ha hozok mintát. Előkapom a késemet és szelek egy darabot. Visszamegyek a tudósokhoz és ekkor hallom a hírt hogy egy csapat eltűnt a képződmény tanulmányozása közben. Bemegyek és semmi érdekeset nem látok majd látom hogy egy puska a földön virít. Egy kutatóé. Ekkor valami a nyakamra csöppen. Felnézek, ez az izé éppen emészti meg a kutatót. Ekkor 3 csáp nyúl le felém amiket késsel elvágok. Rohanok kifele ahogy tudok majd mikor a bejárat előtt 1 méterre elesek akkor megbékélek a tudattal hogy nekem annyi. Ekkor látom hogy a csápok nem nyúlnak a fénybe. Mikor összeszedtem magamat a tudósok felé indultam. Ekkor egy lövés dördül. Beugrom fedezékbe. A váltás ruháim közül kiveszek egy alsónadrágot, rárakom a fegyverem végére és kilógatom(jobbhíján....). Nem jön több lövés. Odamegyek és látom hogy az 5 kötelességiből 4 a földön fetreng a röhögéstől abból az egyből aki beenged abból is majdnem kitör a röhögés. Mikor zárul az ajtó hallom ahogy ordítva elkezd nevetni. Gondoltam jobb ha veszek egy álarcot és a kötelességieknél csak abban mutatkozom. Bementem elmondtam mi történt. A tudósok nem akarják hogy elpusztítsam majd megvizsgálják. Mikor megyek ki már a maszkban vagyok de még így is kiröhögnek. Jézusom mi vár még rám..... Indulok vissza a bázisra de én mondom ha megint hulla részegek közéjük vágok egy gránátot.
Kérdés, szerintetek nem hangzik túlzottan erőltetettnek ez a részeges modora a bázison lévő embereknek? Mert ha igen szóljatok és nem írom többet.
 
A megbeszél helyen, a megbeszélt időben Scare, és nem 15 percet késve!
Jól van Kósza, de nem téged üldözött 2 zsonglőr, és 1 kisóriás!
Nem nem engem, mert csak te vagy ekkora balfasz hogy janov összes mutánsát magadra haragítod egyszerre!
hehe.... ez jó volt Kósza.
Ezután a kis csevej után békésen utaztunk a helikopteren a többi 30 percben.
Majd megérkezésünk kor 2 csapatra váltunk, én kaptam 2 embert, hogy tisztítsam meg a labort, addig kósza és a többi embere, megtisztítsák a közelben lévő bandita tábort, mondván nehogy később még zargatni merjenek minket.
a gyárban is volt 4-5 bandita, de szinte légypiszkok voltak csak, PMM-el és sörétes puskákkal.
majd lementünk a laborba ott aztán most volt mutáns dögivel a végeredmény kissé húzós volt:
1 szint: 4 "szellem" zombi 7 "normális" zombi 2 snork és fél tucat Poltergeist
2 szint: 1 Pyrogeist még 1 pár Poltergeist.
kb fél óra alatt kitakarítottuk a helyet, utána már csak kikellet hordani a felesleges cuccokat, és a mutáns holttesteket.
a felesleges kacatok elhordása közben találtam egy elég nagy széfet is, a többieket nem érdekelte mert szét volt rohadva a zár, így csak kidobták a gyár melletti anomáliásba, jómagam viszont estefele megkerestem a széfet. meg is találtam egy Springboard mellett.
nem esett sok baja, úgy fél órai munkával kinyitottam, és azt hittem lehidalok.
3 Monolitos Exoruha volt benne, 3 éjcsillag relikvia, és 2 mama gyöngyei, és egy még soha azelött nem látott relikviát, magamhoz vettem az összeset, a monolitos exokból 2 odaadtam Bruhanovnak tanulmányozzák a akarják, de egyet megtartottam.
adtak 1 ládát hogy ide tegyem a cuccaim, a többi fegyverzetem le is tettem oda, de a monolitos exot, a főterem melletti kis Tartályok egyik alá rejtettem, itt senki nem veszi észre, meg aztán a tartályok a falba vannak beépítve, így eltávolítani se tudják azt.
Aztán fogtam magam, és nyugovóra tértem, majd holnap kicsit ritkítani kezdem a helyi mutáns állományt is :D


A bérgyilkosom:
Már napok óta kolbászolom a vörös erdőben, azt hittem hogy sose jutok ki, de végre az úr megkegyelmezett, és kijutottam, az erdőből.
Találtam egy régi, Bányaépületet.
Bementem, nem volt senki bent, a lift használhatatlanul állt a helyén.
Fel költöztem a felső szintre.
Egy szoba volt amugy is, de ott se volt senki, de pár cucc ott volt fent, ezért elővigyázatosságból, elhelyeztem pár "betty" aknát a vörös erdő felüli kapánál, és a főbejáratnál is, amit csak belülről lehet hatástalanítani.
Nem öli meg azt aki belép, de harc, és mozgásképtelenné teszi határozatlan ideig, és ha nem segítenek rajta gyorsan, akkor el is vérezhet az ipse, tehát remélem nem bandita az illető.
aztán fogtam magam is pihenni kezdtem, de úgy hogy nagyon figyeltem közben, és a legkisebb pisszenésre is felkaptam a fejem, úgy érzem amíg ki nem derül az itt lakó kiléte nem lesz nyugodt alvásom...
 
Ez az! A mai akciónk teljes sikerrel végződött. A magukat szabadnak mondó kutyákat sikerült visszaszorítanunk egészen a bázisukig. Most teljesen beszorultak oda, és ki se merik tenni a lábukat, a raktár épületek közül. Még egy keveset kell várnunk, és több erősítés érkezik. Aztán megkezdhetjük az ostromot a szabadok ellen. Hamarosan elfoglaljuk a raktárakat, és megsemmisítjük ezeket a hitetleneket. És aztán az egész terület a mi kezünkön lesz. De most még várnunk kell, amíg többen nem leszünk. Addig sakkban tartjuk őket. Az előbb láttunk viszont egy bátrabb szabadságit. Fegyverrel a kezében megindult felénk, és fedezékből fedezékbe rohangálva, lőtt ránk. Az egyik lövészünk nem tétlenkedett, azonnal felé célzott, és amint kirohant a fedezékéből, lőtt. Telitalálat volt. A szabadsági holtan esett össze a járda közepén. A lövész aki megölte, felállt és felordított: "Halál arra aki elutasítja a Monolit szent hatalmát!" Ezek után több merénylő nem volt. Nyilván csak bent ülnek, és várják a halálukat. Nekünk már csak meg kell várnunk az erősítést, és aztán benyomulhatunk és elkezdhetjük a vérfürdőt.
 
Megjöttek a cuccok rendesen,fizettem a, csaposnak,és elindultam hazafelé,szerencsére nem volt valami nehéz utam de a vállamra nehezedő súlyok miatt csak később értem haza,kint lepakoltam a cuccaim,és mivel bent nem fértem volna el kint nekikezdtem összerakni a cuccokat,egész jól haladtam amikor egy fegyver bebiztosításának a hangját hallom mögöttem.
-Ki vagy ? -kérdeztem nyugodtan..............
 
Már majdnem elaludtam amikor hangos csörömpölést hallok kintről.
Ohh... a franc egye már meg. mondtam, majd felkaptam a fegyverem, és kimentem.
Kifele menet, hatástalanítottam az aknát, majd csöndben kiléptem az ajtón.
kint nekem háttal állt egy stalker ruhás fickó, éppen matatott valamit egy rakás kacatnál, amiket ő hozhatott.
Kibiztosítottam a Trs-t
Ki vagy?
Kérdezett kissé nyugodtam de hallottam a hangjában a félelmet
Lényegtelen, hogy én ki vagyok. válaszoltam neki
Állj arrébb attól a szemétrakástól, és ne csinálj semmi hülyeséget!
A fickó felegyenesedett, és megfordult volna, de rá ordítottam.
Állj!, ne fordulj meg, lépj arrébb attól a halomtól!
Rendben! rendben... mondja nyugisan a srác.
De figyelj ha letennéd azt a fegyvert akkor nyugodtan is megbeszélhetnénk a dolgot. mondta a stalker, még mindig háttal nekem, de már elkezdett oldalazni a cuccok mellől.
A kezeidet tedd fel a magasba! adtam neki újabb parancsot.
Jó! Mondta s közben feltette a kezeit, olyan magasra amilyenre csak tudta.
Most fordulj meg, szépen lassan, csak semmi hirtelen mozdulat!
Engedelmeskedett végig a stalker.
Nem láthatta az arcomat, mert a csukja le volt hajtva az arcomnál.
erősen nézelődött, de nem kérdezett.
Pisztolyt, kést a földre! mondtam neki egy újabb parancsot.
Figyelj, nem bántalak, csak beszéljük meg a dolgot. mondta
Pisztolyt kést a földre!!! ordítottam rá, amire a stalker a földre dobta a fegyvereit.
közelebb mentem, még mindig rászegeztem a fegyvert, a lábammal egy Moszkvics alá sodortam a kést és a pisztolyt, majd lehajtottam a fegyverem.
Te laksz itt? kérdem tőle.
Igen.
Mihez kell ez a sok kacat?
Szeretném rendbe hozni a liftet, meg akarom nézni mi van a tárnában.
hehehe... egyedül?
Igen.
Mien frakció tagja vagy?
Nem vagyok tagja semmien Frakciónak, Magánzó vagyok.
Jól van te magánzó, ha megbocsátsz a mostani kis atrocitásért, és megengedi hogy itt lakjak pár napot akkor fizetek érte úgy 20000 rubelt. esetleg segíthetek helyrerakni a liftet jó gépész vagyok. na mit szól hozzá?

domesz a karakterem egyenlőre anonim, egyetlen neve amit elárul: Kaszás.
 
Ma találkoztam a Kaszással,hehe szerencsére nem értem jött,valami katonaféle lehetett ezt az elővigyázatosságot tekintve.Megengedtem neki,hogy itt lakjon,azt is mondta,hogy segít helyrehozni a liftet,nem valami beszédes alak,de az engem nem zavar mindenkinek megvan a saját dolga,én meg nem akarok semmibe se beleavatkozni.
 
Új karakter:
Név: Akram Mish'al
Életkor: 29
Születési hely: Gázai övezet; Abasan al-Kabera
Előélet: A Hamász milicistája volt, amikor is egy sikertelen rajtaütés alkalmával foglyul ejtették. Megszökött, és az üldözői elől a Zónába menekült.
Személyleírás: Tipikus arab kinézetű ember, kreol bőrű, fekete hajú és szakállú. Iszlám vallású, és buzgón gyakorolja is hitét.
Nem kedveli a nem iszlám embereket, de megvan velük.
Könnyen felismerhető fekete színű fejkendőjéről. Rendkívül jó túlélő.
Az arabon kívül csak egy nagyon kicsit tud angolul, és oroszul ami ráragadt.


Átmásztam a kerítésen, és a földre huppantan. Lábujjhegyen rohantam át a háttal álló katonák közt, így a sötétben senki sem vett észre.
Mikor már csak távolról látszottak a helyőrség fényei, egy dombtetőre értem. Balra egy falu volt, benne fegyveres alakokkal.
Szóval ezek a "sztalkerek". Láttam egyet, akinek a többihez képest feltűnően jó fegyverzete, és eltérő ruhája van. Odamentem hozzá.
- Jó estét! - köszöntem a saját nyelvemen, majd eszembe jutott, hogy "nem otthon vagyok", így helyesbítettem oroszul.
- Jó estét. - köszönt vissza - A nevem Farkas. Mit akarsz?
- Munkát - mondtam nevetséges akcentussal.
Elmosolyodott, majd elkezdett beszélni. Nagy nehezen megértetett, hogy van párszáz méterre egy bandita tábor, amit ki kellene
tisztítani. Igent mondtam, majd a mutatott irányba mentem.
Pár régi téglaház közt pislákolt a fény, ez lehetett a tábor. Értek a rajtaütésekhez, a sötétben könnyű lesz végezni velük.
Páran őrködtek, de a legtöbb a tűz körül ült és evett. Felmásztam az egyik alacsonyabb épületre, ami kapuként szolgált, majd elővettem
a családi késem. Ez egy damaszkolt pengéjű tőr, ami már hosszú évszázadok óta az őseim birtokában van, és így szállt apáról fiúra. Most rajtam a sor, hogy méltó legyek hozzá...
Hátulról elroppantottam a
légcsövét, így meg sem tudott szólalni, majd átszúrtam a fejét. Mint a macska, leugrottam a földre.
A banditák semmit sem vettek észre, tovább ettek. Még három őrt láttam, ezekkel hasonló mód bántam el, mint az elsővel.
Végül a tábortűz mellé álltam, erősen megmarkoltam a géppisztolyom, és élvezettel ontottam ki a hét káfir vérét...
Visszatértem ehhez a Farkashoz, aki csodálkozott épségemen, majd hatezer rubelt nyomott a markomba.
 
Jussi Wolf (hosszú idő után):
Magamhoz térek lassan. Azt veszem észre,hogy a lány a táskámban turkál. Gyorsan elkapom onnan,de a kezében marad az igazolványom, és a katonakönyvem, pedig ez utóbbit jól elrejtettem.
Angolul:
-Amerikai Egyesült Államok Hadserege. John Wolf őrmester ?! Delta kommandó.
Ezek hallatán lesütöttem a tekintetem. Már egy jó idelye bóklászok távol. Ez régen volt.
-Születési hely: New York,Brooklyn.
Bevillantak az otthon töltött évek,és, hogy miképp találtam menedéket a hitben.
A zónában is csak egy célt szolgálni jöttem.
Jussi:
-Nem kellett volna megtalálnod !
-A Jussi csak a beccenevem.
-Többet nem mondhatok a múltamról.
-Kérlek ne kérdezz.-elvettem tőle a kártyámat és a táskába tettem.
Oksana:
-Hidd el !
-Tudtam, hogy messziről jöttél.
-A megjelenésed,a beszéded.
Jussi:
-Hogy érzed magad ?
Oksana:
-Már jobban.
Jussi:
-Helyes,akkor használt a gyógyszer !
Oksana:
-Milyen gyógyszer ?
Jussi:
-Az orvostól "kértem".
-Meggyőző voltam.
Oksana:
-Köszönöm.
Szó nélkül hagytam,és lementem a földszintre,és az egykori nappali egyik megmaradt székére ültem.
Gondolkodóba estem. Hogyan tovább ?
 
Egy ház padlásán elaludtam, majd felkelvén a reggeli imát elvégezve folytattam utam a szeméttelep felé. Ezen átmenve a "Bár" nevű
helyre értem, pont délben, a Zuhr idején. Megmosdottam egy flakon vízben, leterítettem az imaszőnyegem a fapadlóra, majd nekikezdtem az imának:
- Biszmil-láhi ar-rahmáni ar-rahim! Al-hamdu lilláhi rabbilc álamin! Ar-rahmánjr-rahim...
Mikor végeztem és hátranéztem, láttam, hogy egy rakás sztalker vesz körül. Kérdeztek tőlem dolgokat, de nem értettem a beszédüket.
Végül, mikor látták, hogy nem értem őket, felbomlott a társaság, és a csapos intett magához:
- Beszélsz angolul? - kérdezte az említett nyelven.
- Igen. - válaszoltam.
- Különleges embernek tűnsz. - kezdte, majd lassan folytatta - Különleges embernek különleges feladat jár.
- Mire gondolsz?
- Mihez értesz?
- Jól lopakodom, mászom, és csendben gyilkolok. Amiket egy gerillaháborúban megtanul az ember - feleltem.
- Kiváló! - szólt, majd nevetett - Lenne neked egy feladatom.
- Éspedig?
- Egy sztalkerrel kellene végezned. A neve Iván. Így, oroszosan. Több embert átvert itt a Bár területén, elég sokan nem szeretnék látni. Ha még ma eltünteted, kapsz tizenötezer rubelt. De a felszerelését nem tarthatod meg. Hozd el nekem, főkép a fegyverét. Szinte egész nap az egyik hangárban iszik. Megjelöltem a helyet a telefonod GPS-én. A krapek fekete mellényt visel. Csípd el!
Köszöntem, majd el is indultam. A hangárban meg is láttam a fekete mellényest. Leültem a tűz mellé, majd megvártam, míg ő
elindul valamerre. Mikor távol ért mindenkitől, egy sikátorban ráugrottam, és lendületből beledöftem a kést a fejébe. Azonnal meghalt.
Felvettem a fegyverét, és a pénzét, volt nála pár érdekesen villogó kő, ezeket magamnak raktam el. Ezeket odaadtam a pultosnak, meg még két követ is, hogy ne vegye észre a csalást.
- Hm... ez a két relikvia is nála volt? Ezek gyógyító relikviák... Jó, kapsz húszezret! - mondta, majd átnyújtott húszezer rubelt.
Örültem a pénznek, és hogy megtudtam, mire valók ezek a kövek. Vettem egy üveg vodkát, és leültem egy asztal mellé inni...
 
Dmitrij

-Á, köszönöm sztalker. Ezek a zombik a frászt hozták rám. Minek volt ott?
-Felbéreltek egy sztalker megkeresésére de gondolom a zombik közt volt.
-Rendben. Adok 15000 Rubelt, és egy feladatot.
-Miféle?
-Egyszerűen rakjon le egy eszközt ahol gyakori a mutánstevékenység. És hagyja az eszközt amíg nem villog a piros led, utána hozza vissza.
-Cementgyár?
-Rendben. Vegye fel az eszközt a gépésztől. Viszlát.
-Viszlát.

Jürgen

A tudós adott 15000 Rubelt meg egy eszközt amit le kell tennem cementgyárnál és őrizni. Ha ég a piros led visszavinni. Felvittem a toronyba. Ott felmásztam a bódé tetejére és Néztem a tájat távcsővel. A vérszopók Elszaladtak. Párat sikerült leszednem. A pincében Rágcsák vannak. Ezekből sok elszaladt Jupiter felé. Ezalatt a megfigyelés alatt fedeztem fel milyen veszélyes környék. Nem is kell az a kis szoba. Keresek majd másikat. Kigyulladt a piros led. Elrakom a táskába és visszaindulok. A vérszopók csápját is leszedem.
-Na ne várasson tovább, mi történt?
-Hát a vérszopók és a rágcsák is elmenekültek. Bizonyításképp hoztam 2 csápot.
-Jó még elemezni fogom az adatokat . 20000 Rubelt adok a kísérletért és 5000-et a csápért
-Rendben. Hallottam hogy maguknak van SEVA ruha eladó.
-Igen, adok egyet 50000 Rubelért. Így 20000 Rubelt spórol.
-Jó.
-Menjen a gépészhez. Őnála kell megvenni.
A tudós mondott valamit a gépésznek, majd odamentem.
-Szóval SEVÁt szeretnél. A régi páncélodat nekem adod akkor adok 6000 Rubelt. Erős anyagnak tűnik.
Odaadtam a páncélom és az 50000 Rubelt. Elmagyarázta a SEVA működését felépítését és hogy kiegészítőket is lehet rá szerelni. Ő ideadta a SEVÁ-t. Felpróbáltam. Nagyon jó, kényelmes. Elmondta hogy a sisakban van két szabályozó. Az egyikkel a ruhán belül lévő levegő hőmérsékletét, a másikal át lehet állítani zárt légrendszerűvé így a nagyon mérgező területeken biztonságosabb menni. Az 5000 Rubelért Rakott a szűrőbe egy eszközt ami felgyorsítja a levegő áromlását és a levegő ionaival is művel valamit így nem fáradok el.26700 Rubelem maradt. Eldöntöttem felderítem a cementgyártól északra fekvő területeket.
 
A lift rendbehozatala nehezen haladt, mert hiába tudós a manus, nem a megfelelő alkatrészeket hozta, hanem egy későbbi változatét.
Mikor a stalker aludni ment én még dolgoztam a liften, az irányító panelt rendbe is hoztam, de észrevettem hogy a liftben lévő vasháló szétrohadt a szegecseknél, így nem igaz lehet beleállni a liftbe, mert leszakad az alja.
kimentem, és kerestem pár vas rudat, találtam is tucatszám kint.
még szerencse hogy a srác hozott magával forrasztót, és lángvágót is.
mind a kettőnek hasznát vettem, a lángvágóhoz nem kellet tartály mert itt is volt elég, az alsó pincében.
még úgy hajnal 4 re megcsináltam az alját, ami immáron elbírt akár 1 tonnát is, de remélem ekkora súly nem akar belemászni...
már kezdtem volna neki a fönti tartószerkezetet átnézni, amikor kijön a szobából a stalker, és csodálkozva nézi hogy egész élszaka a liften dolgoztam.
Ohhh.. isten kaszás magának jobb lesz ha elmegy most pihenni, ezt majd befejezem én, gondolom ön is leakar jönni, ahogy nézem délre kész is.
Én oda le? Nem... valamit nagyon félre értett, nem megyek le!
majd felálltam, és bevonultam a szobába aludni.
 
Visszatértem a bázisra és fura módon senki nem volt részeg. Mondták hogy elfogyott a pénz.
-Miafenevan?
-Izé...A sok vodka. A pénz elfogyott.
-Rendben, emberek. Az eset miatt új nevet adok az osztagnak. A B nevet kapjátok ami...
-Bravúros?
-Brilliáns?
-Bitang jó?
-B mint Balf*sz! Nem veszitek észre? A lövész frakció rajtunk röhög! Vodka osztagnak csúfolnak! Össze kell szednünk magunkat!
-Hogyan?
-Valami nagy meló kell, amivel majd dicsekedhetünk és nem mondják ránk azt hogy Vodka osztag! Valami amivel betörünk a nagyok közé!
-Mi főnök?
-Mondjuk eddig csak pár ember volt aki a reaktorokig bejutott ugye?
-De uram miután Strelok lecsapta a perzselőt azóta kiszedték onnan az összes leletet.
-Igen, de a Lövészek közül senki nem volt még ott.
-De egy ember eljutott oda.
-Ki az?
-Nem tudom, félúton hazafele megzombult.
-Na látják? Menjünk el a reaktorig és szedjünk fel leleteket! És visszaszerezzük a becsületünket!
-Igen! Kezdjük a felkészülést! Hozzuk azt a karton Vodkát!
-Igeeeen! Ez az!
-No-no! Nincs semmi szesz! Cigaretta, kaja, lőszer, energiaital. Ezeket lehet hozni.
-Értettük.
-Helyes! Akkor holnapig mindenki szedje össze amit mondtam és elindulunk. Addig, szerezzenek pénzt!
-Uram, az Eurót elfogadják?
-Miért?
-Mert egy újonc Stalkert leszedtem és Rúbel nem volt nála viszont 10000 euró igen.
-Hol van?
-Hát, letettem a tárolómba.
-Az megfelelő! Abból kijönnek a fegyverek rendberakása és a lőszer. Már csak az élelmet, italt és aki akar annak cigarettát kell megvennünk!
-Kezdjük uram!
Mindenki kiment és elkezdett munkákat vállalni. Addig lementem a számítógép terembe és megkértem az ott dolgozó frakciótagot hogy hozza fel a Zóna térképét és keressen lehetséges útvonalat innen a reaktorig. Ki is szemelt egy jónak tűnőt. Lementettem a fájlt és elküldtem mindenkinek. Mikor ezzel végeztem áttanulmányoztam a mutánsok "lakóhelyét" és kiderítettem hogy ahogy haladunk előre úgy lesz egyre nehezebb dolgunk. A mutánsokról az adatokat átnéztem és készítettem egy rangsort. A legkönnyebb a Vak kutyát megölni, utána jön a vaddisznó, majd a Chimera a vérszopó, Snork, Törpe, Szellem-ezzel még nem találkoztam-és az Irányító.Rendben mindent megcsináltam, már csak az embereim kellenek. Mivel vagyunk 20an mind mehetünk de külön. Jézusom, mi történhet ezekkel Pripjaty-ban. Ott még egy állig felszerelt katonának is nehéz életben maradnia hát még nekünk. Visszaért mindenki és hoztak cuccokat rendesen. Van aki konzervet, van aki kenyeret, energiaitalt, cigit. Kiosztottuk a dolgokat és megjavíttattuk a fegyvereket. Mikor minden kész volt megmutattam a tervet és elindultunk. Elsőnek a Szabadsági bázisra megyünk, majd Vörös erdőbe, onnan irány Pripjaty majd a reaktor. Pripjatyban találhatunk dolgokat mert ott nagy a sugárzás de az erőműben is lehetnek finomságok. Hát, majd kisül a dolog.
 
Első karakterem
Név: Tamás/Tomi
Életkor: 32
Születési hely: Magyarország/Mezőtúr
Előélet: Nem sokat tudni róla mert kerülte a többi Stalkert két társa volt Belfegor a kutyája, és egy még ismeretlen ember (akinek még később még lesz szerepe) 1,5 éve van a zónában. Ez idő alatt a Szolgálattal meg romlott kapcsolata de még nem tekintik ellenségnek, a Szabadsággal egész jól kijön de nem bízik igazán bennük.Elővigyázatos, és ha ismeretlennel találkozik és az nem fog rá fegyvert azonnal akkor barátságosan viselkedik de szemmel tartja. Harcban megfontolt és többnyire pontos lövésekkel dolgozik, közel harcban agresszívan lép fel és a kutyája is segíti. A Kutyája különlegesen fontos számára ő az egyetlen igazi társa, Belfegor egy különleges kiképzést kapott németjuhász és folytattak rajta kísérleteket melynek következtében erősebb mint a zónában megtalálható kutyák és egyéb mutánsok a sebei nem véreznek és nagyon fejlettek az érzékei több falon keresztül megérzi ha jelen van valaki. Tomi szabadította ki a laborból ahol kísérleteztek rajta ezért szoros kapcsolat alakult ki köztük, kölcsönösen meg mentették többször is egymás életét.

-Belfi !!!
Ez volt az első gondolatom amikor magamhoz tértem. Felültem körül néztem és azon tűnődtem hogy mi történt velem, és miért sajog a fejem. Körül néztem, meg láttam a táskám és a fegyverem. Olyan érzésem volt hogy figyelnek, ezért oda másztam a fegyveremhez és megpróbáltam felállni, nagyon bizonytalan voltam még, szédültem és rosszul éreztem magam. De tudtam hogy ha nem szedem össze magam gyorsan akkor az végzetes is lehet. Az ajtó felé néztem és akkor meg láttam két ismerős szempárt. Megörültem, de az örömöt hamarosan rémület váltotta fel.
-Belfi gyere ide.

Lassan előlépet a sötétből, a bundája meg volt tépve, és folyt a nyál a pofájából, és akkor bevillantak a történtek. Éjjeli szállást kerestünk a kutyámmal Belfegorral. Egy kissé romos házat néztük ki, a szokásos menetrendet követve belfi ment előre és utána, és így át néztük a házat, amikor minden rendben volt kiválasztottunk egy félre eső szobát. Készültem lepakolni, amikor Belfi izgatot lett és elkezdett ugatni, még a szőr is felállt a hátán, kirohant a házból, utána kiáltottam de észre sem vette. felkaptam a fegyverem, és futás utána, amint kiértem a házból meg láttam hogy 3-4 négy vak kutyával küzd, nekem se kellet több és a legtávolabb álló kutyára tüzet nyitotam a sötét miatt nem talátam el pontosan, de arra elég volt hogy elzavarjam, Belfi és két kutya egyre távolabb került, utánuk indultam volna, de ekkor egy pseudo farkas jött az éjszakai menedékként választot ház mögül rá akartam lőni de túl közel került és talán egyszer találhattam el. Földre terített és megpróbálta el harapni a torkom ekkor mint valami villám csapás Belfi lerántotta rólam. A fegyverért nyúltam Belfit hátrálásra utasítotam hogy nehogy őt találjam el. Céloztam, meghúztam ravaszt és csak egy kattanást produkált a fegyver, üres volt a tár. Egymásnak estek és eltüntek a sötétben. Vissza rohantam a házba lőszerért, fel kaptam két tárat, és gyerünk Belfi után, gondoltam én, ekkor rám ugrott a pseudo és miután lefejeltem egy téglát a földön eszméletemet vesztetem.

Nem tudtam mi tévő legyek, egyértelmű volt hogy valami nagy baj van Belfivel.
Morgott és látszott ahogy meg feszülnek az izmai a támadáshoz, mivel nem akartam kért tenni benne a padlóba eresztetem pár golyót és rá kiállottam hogy tünés. Jól betanított kutya volt és úgy látszik ezen az átalakulás sem változtatott sokat, mert szót fogadott. kirohant a házból és a domb mögött eltünt az éjjeli támadóinkal. Pár perc megfeszült figyelem után leültem és azon járt az eszem hogy mi tévő legyek. A kulacsomért nyúltam majd ittam pár kortyot hogy tisztában tudjak gondolkozni. Később összeállt a kép bennem: Összepakolni és a felszerelésem feltöltése után irány Yantar a tudósokhoz és beszélek velük hátha tudnak segíteni Belfin, ekkor nagyon dühös lettem magamra hogy nem mentem utánuk és talán ketten elintézhettük volna azt a nyomorult Pseudot és akor még Belfi is itt lenne velem, de a remény hogy talán a tudósok segíthetnek rajta az erőt adott. Közben kijöttem a házból és körül néztem meg láttam egy vakkutya tetemét majd odéb egy másikat azon ne voltak nyílt sebek gondolom a találatokba pusztult el. Majd a domb tetején a pseudo farkas szét marcangolt maradványait láttam meg, biztosra vettem hogy Belfi lett a falka vezér. Igen ám, de most merre tovább. A felszerelést fel tudom Kordonban is tölteni olcsón, de azzal rengeteg időt veszítenék, a báron át vezet a legrövidebb út és a egész jó áron vannak a dolgok ott is, de mivel nem valami jó a kapcsolatom a Szolgálatosokkal lehet hogy nem engednének be és nincs pénzem lefizetni őket. Tehát irány a Szabadság bázisa minimális kerülővel oda jutok éjjelig ott töltöm az éjszakát és reggel irány Yantar.

Folyt köv. :) remélem nem lett nagyon gáz :) első próbálkozásom.
 
Scarecrow:
Másnap 4 vaddisznótól, 14 húsitól, kb 30 rágcsálótól, egy falkányi vakkutyától, és az őket vezető 2 pszeudó farkas hiányától lett kellemesebb a környék.
1 vaddisznót amit az utolsók közt lőttem, megf osztottam a lábaitól, és ezeket az egyenként 25-30kgs sonkákat szépen elcsomagoltam.
A patákat, és az agyarakat eltettem, a kutyafarkakat levágtam, a husik szemét kivettem, egyszóval mindent amiből egy kis plusz pénzhez juthat az ember.
még aznap leugrottam Szidorovicshoz, leadtam a termést amit hálásan jutalmazott 27000 rubel képében.
na meg az alig elviselhető nyálas mosolyával...
vettem pár GPS megjelölőt is az öregtől, ezeket a pdam frekvenciájára hangoltam,
ezt használva, vissza érve a bázisra kivettem a monolitos Exot, és elrejtettem a gyárban a jeladót mellé téve.
a vaddisznó combjait nem adtam el, helyette, kitettem megszárítani a húst, de elötte besóztam, így tartósítva, a húst.
majd nyugovóra tértem.
 
Másnap felkészültünk, és megbeszéltük a teendőket.
-Rendben, mivel a katonaság figyelhet minket, ezért két csoportba oszlunk. 10 ember megy egyszerre, és Vörös erdőben találkozunk. Mi megyünk elsőnek, és 1 óra múlva követtek. Amint taílálkozunk együtt indulunk tovább, és ha Pripjaty-ot elérjük akkor én előremegyek és felfedezem a helyet. Majd indulunk tovább. Rendben?
-Rendben!
Elindultunk. Átértünk a kötelességi bázison majd a szabadságiakon és Vörös erdő előtt egy nagy blokádot találtunk.
-Hahó! Maga!
-Én?
-Maga a főnök?
-Igen. Mit akarnak?
-Átmenni Vörös Erdőn!
-Nem lehet a monolithosok meghibbantak!
-Mi?
-Minden órában kirohan egy közülük és felénkdob egy gránátot majd fejbelövi magát! Nem akarják hogy bemenjünk a reaktorhoz!
-Mi azért bemegyünk ha a többiek ideérnek.
-Remélem sokan vagytok mert ezek vannak vagy 100-an!
-Elegen vagyunk.
Félrementünk és vártuk a többieket. Mikor ideértek bementünk Vörös erdőbe. Lopakodva eljutottunk az első ellenőrzőpontig. Ketten álltak ott. Mind a ketten meghaltak a hullákat meg elrejtettük. Mikor mentünk befele észrevettük hogy valami nem stimmel. Nincsenek itt Monolithosok. Pedig hemzsegniük kellene itt. Na mindegy. Hőkamerával nem látunk senkit szóval nincs itt senki. Elérünk a régi perzselőhöz hogy megnézzük mizu. Mindenhol Monolithosok. Valami nagyot akarnak. Belopakodik az egyik emberem és helyez egy lehallgatót az ablakuk alá. Kiderül, hogy a Perzselőt turbózták fel, de úgy hogy aki itt van a Zónában az mind agymosott hülye lesz.
-Főnök mi legyen? Hívunk erősítést?
-Nem. Nincs idő. Meg kell akadályoznunk!
-Hogyan?
-Este, bemegyünk és álmukban megöljük őket.
Este be is mentünk, a toronyban lévőket leszedtük akik aludtak azoknak elmetszettük a torkát. A parancsnok maradt csak életben. Vele 5 percet kértem. Bementem, kidobtam a fegyvereit és felébresztettem. Elkezdem ütni:
-Mit akartok itt?
-Dögölj meg!-fejbe térdelem.
-Mit akartok?
-Höhö. Nem látod?
Átnézem az iratokat. Egy stoppert találok mellette.
-A stopper a hátralévő időtök az adatok meg elmondják a dolgot.
A perzselőt azért erősítették fel hogy a zóna felett átvegyék a hatalmat. Ekkor előveszem a magnumomat és fejbelövöm.
-Fiúk baj van.
-Mi?
-El kell pusztítanunk a perzselőt mielőtt 0:00:00-ra áll az óra.
-Különben?
-Különben zombik leszünk.
-Hogyan?
-Nézzék át a raktárakat. Minden robbanószert bevinni a perzselőhöz!
-De a perzselőben is lehetnek.
-Rendben, bemegyünk 15-en a maradék összeszedi a robbanóanyagokat.
-Értettük!
Bementünk. Minden simán ment majd egyik emberemet lesorozta egy monolith. Visszakapta, mert én meg csípőből adtam a fejébe egyet. Nem szenvedett sokat senki. Megyün, és mikor már azt hisszük minden oké egyik emberem bemegy egy szobába és erős sav folyik rá. Marja szét a sav mikor megszólal:
-Lő...kráhh...Lőőőő!...krákráhh.
Tudtam mit akar ezért fejbelőttem. Mikor már tényleg tiszta volt minden kimentünk a robbanószerekért. Összeszedtük a C4-eket és visszamentünk. Amikor bementünk, egy vén tag ment előre. Amióta elindultunk rosszul néz ki. Nem valami vidám alkat de most már ilyen depis lett. Felszereltük a tölteteket és felkészültünk a robbantásra. Mikor megyünk kifelé egy Monolithos meglövi a kezemet és szétszedi a detonátort nem mellesleg a kezemet kilyukasztja. Minden elveszett mikor az öreg mondta hogy menjünk ki. Kimentünk majd lövés és robbanás. A figura felrobbantotta a kócerájt. Nem tudom miért, de sokat segített. Megyünk vissza és a dokumentumok birtokában kikérünk magunknak egy kis jutalmat. A fickók akik meg meghaltak ,azok meg kitüntetésben részesülnek és díszmenetet kapnak. Addigis, folytatom a tradíciót és berúgok mert rámfér!
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul