Kaptam egy golyót az oldalamba.Összegörnyedek a fájdalomtól. A porban nem látom Tatjánát,csak Abramst és Schellenberget verekedni.Abrams egy kést ránt elő és Schellenberg felé szúr.Az elkapja a kezét,fejbe térdeli,kicsavarja a kezét ami nagyot roppan,és beleállítja a mellkhasába,megpróbálok felállni,de nem sikerül.Rászegezi a pisztolyát a fejére,és mond valamit.Cselekednem kell.Erőt veszek magamon és nekifutásból kirugom a kezéből a fegyvert. Ami még eldördül,de nemtudom,hogy talált-e. Vetek egy gyors pillantást,és látom,hogy Tom csak fekszik vérző szájjal és a jobb kezével próbálja kiszedni azt a kést.Verekedni kezdünk Schellenbergel és közben németül kiabálunk egymásra:
-Te rohadt áruló !
-ÉN ?!
-Nem én hagytam a saját unokahúgomat magára, és kentem rá az egész rablást !
-Most akkor is meghalsz !-fejezte be az ordibálást,és kirúgta a lábamat,és egy csizmából előszedett kést próbált a nyakamba döfni. Tartottam mindkét kezemmel,őmeg csak a jobbal nyomta a kést lefelé,a ballal pedig a sebemet ütötte. Tatjána is közeledett vérző hassal,és sikítozva próbálta Schellenberget leszedni rólam,de az bal kézzel ellökte megától,és ismét a porba zuhant.Egyre lejjebb jött a kés mikor ő egy hirtelen mozdulatomra felrántotta a fejét és egy suhanó kés hangját hallottam ebben a végtelen pillanatban.
A fekete kör alakú napszemüvegén is láttam a vérben izzó szemét ,és mikor a penge átdöfte csakugyan feketés színű vér dőlt belőle. Hátra zuhant,és láttam,hogy Tom volt az. Kihúzta a kést,és egyenest Schellenberg fejébe dobta. Akármennyire volt profi,erre nem készült fel. A test lábai még rajtam voltak,és sziszegve,de felkeltem. Először Tatjánát néztem meg. Erősen vérzett,és könnyes szemekkel nézett az enyémbe. Legugoltam mellé és én is könnyezni kezdtem. Nyomókötést tettem a sebére,de előtte fertőtlenítettem vodkával, és szájon csókoltam. Tom állapota súlyosabb. Sok vért vesztett. Megfogtam a kezét, és ennyit mondtam:
-Köszönöm barátom !
Ő megszorította és bólintott. Ekkor motorzúgás támadt és egy BMP hajtott be. Fehér agyar bukkant ki és a két súlyos sebesültet feltettük. Az adrelarintól nem éreztem,de súlyos nekem is az állapotom. Mint az őrültek,úgy hajtottunk át a városon. Közben Tatjána kezét fogtam,és megcsókoltam. Az ő fájdalmát is érzem. Nem engedem el a kezét. Azt sem veszem észre,ahogy Herceg ordibál a parancsnoki ülésben. Csak az ő szemébe nézek,és nyugtatgatom.
-Nem lesz semmi baj !
-Minden rendben van !
azt most megint jön a kövi privi hogy abba hagyjátok leszarom hetente irok mindig negatív véleményeket csakis a hülye fejed miatt thx 
ont mielött kijöttetek volna észre vesztek,azta ezt a rohadt nagy szerencsét
csak nem robbant, hanem lövésnyomot hagy.