Capt Axon
New Member
(Megint volt egy kis kimaradásom.)
Előzmények:
Yurij:
Minden szépen rendben megy, amikor egy alak lép be az ajtón. Egy darabig vizsgáltuk az ürgét, csak aztán ismertük fel. "Steiner?!" "Az lehetetlen!" Horkant fel mindenki. A meglepődéstől ledermedve csak hátráltam, és felbuktam egy székben. "MI A F@SZ?!" Kérdeztem rémülten. Valóban Steiner lépett be az ajtón, ugyanaz a lyukas, széttépett ruha volt rajta, amit halála napján viselt. Egy darabig még állt a lábán aztán összeesett. "Meghalt?" Kérdezte Grigorij. "Nem. Csak ki van ütve." Bevittük a szobába, és letettük az ágyra. Ezután mindenki csak dermedten bámult, azon gondolkozva, hogy lehetséges ez. Minket is nagyon zavart ez a dolog. Elvileg ő most halott lenne. De mégis él. Ez nem normális. Aztán amint felébredt, mindenki ijedten hátrált. Egy üveg vodkáért ment, de aztán megállt, és teljes erőből hozzávágta a földhöz az üveget. Aztán se szó, se beszéd, sietve elment.
Estére ismét vissza zökkent minden a régi kerékvágásba. De egyeseket még mindig nyugtalanított az eset. Én is nyugtalan voltam. Eszembe jutott, hogy ha ő újra életben van, akkor a lány is. De akkor miért egyedül jött? Miért nem együtt tértek vissza? És egyáltalán hogy a francba éledtek újra? Aztán bevillant. "Várjunk csak! A hadsereg kifosztotta a sírokat. Később Steiner visszatért, és nagyon is életben van. Ami azt jelenti hogy megint a hadsereg kavar valamit. És ami szintén azt jelenti, hogy a lány náluk van és Steiner megint megpróbálja kiszabadítani! Ó a francba. Megint elölről kezdődik az egész." Miközben ezen rágódtam, hirtelen belép az ajtón egy nagy csapat szabadságos, és azt mondja az egyikük nekem: "Na öreg mától ez a terület is hozzánk tartozik. Szóval szolgálatos vendégek kizárva." Meglepődötten bámulom a szabadságost, és megkérdezem: "Hogyhogy?" "Úgy hogy a haverotok üzletet kötött a főnökünkkel." "Elkezdődött" Gondoltam, aztán odaszóltam a szabadoknak: "Oké! Tudod mit öreg? Tiétek a csehó! K****ra elegem van ebből az egészből! Én leléptem!" Aztán fogtam a cuccaim, és elindultam egymagamban vándor útra.
Nikolai Kozlov:
Hmm... Ez nehezebb ügy mint gondoltam. A bunker személyzete teljesen tiszta. Szinte halvány gőzük sincs arról hogy valójában mi folyik itt. Úgyhogy már csak egyvalaki van aki esetleg tudhat valamit. A bunkerban dolgozó SBU tiszt. Egész biztos hogy ők állnak e mögött. De nehéz lesz belőlük kihúzni az igazat. Készen kell állnom arra, hogy mindent megtesznek hogy ne jöjjek rá az igazságra. Ez kemény dió lesz.
Előzmények:
Yurij:
Minden szépen rendben megy, amikor egy alak lép be az ajtón. Egy darabig vizsgáltuk az ürgét, csak aztán ismertük fel. "Steiner?!" "Az lehetetlen!" Horkant fel mindenki. A meglepődéstől ledermedve csak hátráltam, és felbuktam egy székben. "MI A F@SZ?!" Kérdeztem rémülten. Valóban Steiner lépett be az ajtón, ugyanaz a lyukas, széttépett ruha volt rajta, amit halála napján viselt. Egy darabig még állt a lábán aztán összeesett. "Meghalt?" Kérdezte Grigorij. "Nem. Csak ki van ütve." Bevittük a szobába, és letettük az ágyra. Ezután mindenki csak dermedten bámult, azon gondolkozva, hogy lehetséges ez. Minket is nagyon zavart ez a dolog. Elvileg ő most halott lenne. De mégis él. Ez nem normális. Aztán amint felébredt, mindenki ijedten hátrált. Egy üveg vodkáért ment, de aztán megállt, és teljes erőből hozzávágta a földhöz az üveget. Aztán se szó, se beszéd, sietve elment.
Estére ismét vissza zökkent minden a régi kerékvágásba. De egyeseket még mindig nyugtalanított az eset. Én is nyugtalan voltam. Eszembe jutott, hogy ha ő újra életben van, akkor a lány is. De akkor miért egyedül jött? Miért nem együtt tértek vissza? És egyáltalán hogy a francba éledtek újra? Aztán bevillant. "Várjunk csak! A hadsereg kifosztotta a sírokat. Később Steiner visszatért, és nagyon is életben van. Ami azt jelenti hogy megint a hadsereg kavar valamit. És ami szintén azt jelenti, hogy a lány náluk van és Steiner megint megpróbálja kiszabadítani! Ó a francba. Megint elölről kezdődik az egész." Miközben ezen rágódtam, hirtelen belép az ajtón egy nagy csapat szabadságos, és azt mondja az egyikük nekem: "Na öreg mától ez a terület is hozzánk tartozik. Szóval szolgálatos vendégek kizárva." Meglepődötten bámulom a szabadságost, és megkérdezem: "Hogyhogy?" "Úgy hogy a haverotok üzletet kötött a főnökünkkel." "Elkezdődött" Gondoltam, aztán odaszóltam a szabadoknak: "Oké! Tudod mit öreg? Tiétek a csehó! K****ra elegem van ebből az egészből! Én leléptem!" Aztán fogtam a cuccaim, és elindultam egymagamban vándor útra.
Nikolai Kozlov:
Hmm... Ez nehezebb ügy mint gondoltam. A bunker személyzete teljesen tiszta. Szinte halvány gőzük sincs arról hogy valójában mi folyik itt. Úgyhogy már csak egyvalaki van aki esetleg tudhat valamit. A bunkerban dolgozó SBU tiszt. Egész biztos hogy ők állnak e mögött. De nehéz lesz belőlük kihúzni az igazat. Készen kell állnom arra, hogy mindent megtesznek hogy ne jöjjek rá az igazságra. Ez kemény dió lesz.