Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
A helikopterrel hamar a bázisra értünk. Rakétával megszórtuk a leszállóhely környékét, majd a heli egy méterrel megállt a föld felett,
hogy kiugorhassunk. Azonnal a jeladó felé vettem az irányt, meg is láttam Scarecrowot, amint Bogdant üldözi. Nem haboztam, azonnal
a nyomába eredtem. Scarecrowval fej fej mellett haladtunk, de egy csapat katona állta utunkat, akiket én kikerültem, de ő hátramaradt.
Egy konténerekkel teli helyre értem. Magam elé szegezett fegyverrel haladtam, ám egy sarok mögül előugrott a testvérem, és
egyenesen a mellkasomba lőtt a pisztolyával. Hatalmas fájdalmat éreztem, ugrottam volna talpra, de nem mozdultak a lábaim. Gerinclövés.
Bogdan leguggolt, egy ideig a szemembe nézett, aztán elkapta a nyakam, és az egyik benzinestartájnak vágott, majd így ordított a képembe:
- MIKOR DÖGLESZ MÁR MEG, HUGI?!
Majd újra a földhöz vágott. Ekkorra ideért Scarecrow is, és géppuskájával Bogdanra célzott.
- Add fel, Bogdan. Vége - szólt.
- Nem hiszem - válaszolt a testvérem, majd futott volna, de én elkaptam a lábát.
Rámzuhant, én pedig átkaroltam a nyakát, előhúztam az oldalfegyverem, és Scarecrowra néztem:
- Fuss.
Ő elrohant, én pedig abba a tartályba lőttem, aminek előzőleg nekivágott. Még a vérem is rajta volt.
Hatalmas robbanás rázta meg a környéket,
előbb a hőt éreztem, aztán pedig a tüzet, amint a bőröm égeti, majd azt, ahogy a szilánkok mélyen a testembe fúródnak. Rángatóztam
a fájdalomtól, a forróság a tüdőmet égette, de ez gyorsan elmúlt. Még utoljára az égre néztem, majd minden elsötétült előttem...
 
Neee!
de a hangomat elnyomta a robbanás hangja, Rohanni kezdtem, de elöttem volt a katona, futás közben a karjánál fogtam meg, és elrántottam. Mind a ketten a földre estünk.

Mikor felkeltem, nem volt mellettem se a katona, se neki más nem volt itt.
Ekkor vettem észre hogy a páncélom kívülről teljesen szétolvadt.
A páncélkesztyű egy része ráolvadt az aszfaltra. valószínűleg azt hitték megsültem eleven, mert kívülről úgy néz ki a páncélom mintha most jött volna egy öntödéből...
nehezen is mozogtam benne, mert a szervó részek teljesen szétolvadtak... Mi a fene volt a hordókban?
nagy nehezen levakartam a magamról a testpáncélt, és kerestem egy kevésbé feltűnő öltözetet a bázison.
nagy nehezen találtam egy Zsoldos Seva öltözetet, magamra öltöttem a príma minőségű öltözetet, majd vissza mentem az üzemanyag raktárhoz.
megtaláltam a csontokat, ami maradt belőlük.
Ami megmaradt azt elástam így megadva nekik a végtisztességet, még az öcsének is...
majd kerestem egy-két még használható fegyvert, és egyéb felszereléseket, nekem mindenem oda lett...
a papírom is hogy haza térhetnék Oroszországba, mindent amit kaptam semmivé lett, de nem is sajnálom most az egyszer nem...
felpakoltam abból a különleges lőszerből, amit az amcsik használtak, Thunder és a katonák itt hagyták, persze nem is feltűnő a kinézete a lőszernek, olyan mint akármelyik másik 5.56os lőszer kívülről.
de a hatása egészen elképesztő...
az egyik talált fegyverem egy Steyr AUG volt, a másik egy M240es Géppuska, és egy M107-es Páncéltörő Mesterlövészpuska.
a többit szét szedtem és úgy raktam el, többek között a 2 M4, 2 M4 benelli, és 1 M24es puska szétszerelve alkatrészeire.
Ezeket a táskámba tettem.
Az öreg irodájában kb 80000 rubel értékű dollárt találtam, ezt eltettem, majd lemegyek szidorovicshoz, ő majd átváltja nekem.
Tettem még pár 8-16x os távcsövet, ACOG-ot, reflex távcsövet, tehát mindent amit elbírtam cipelni a bázisról egymagam jármű nélkül.
Attól amugy se félek hogy a Banditák kirabolják a helyet, mert erre nem szoktak jönni félnek, mert úgy tartják rendkívül sok a mutáns erre, azonban ha ez igaz, akkor én nekem is sietnem kéne, hiszen a bázison sok a holtest.
Amint felcuccoltam mindent, el is indultam, úti célom ezúttal Janovi állomás volt, úgy hallottam sok a mutáns arra, és hát én elég nagy mutánsvadász vagyok, hát megpihenek ott.

Scarecrow búcsúzik, kérem ne írjon senki se vele.
 
(Új karakter)

Dr. Karamzin Dmitrij vagyok. Kutató-sztalker. Az új jantari bunkerel együtt jöttem. A régi ismeretlen okok miatt felrobbant. A páncélom egyenlőre egy SSP-99 Ecologist, Fegyver SGI-5k és egy Kora 919. 2 F1 gránát, egy kés. Plusz még a PDA, egy Svarog detektor, a Zóna-útlevelem és 12.000 Rubel. A fegyverhez még 30 nyugtatólövedék mutánsok becserkészésére. A PDAm tartalmaz minden ismert relikviát, mutánst és anomáliát. A feladatom Újakat találni, vagy az ismertekből Ritka fajokat, darabokat hozni. Most egy ideig bárba maradok. Hátha egy sztalkernek van valami relikviája amit majd értékel a prof. Nem szeretnék veszélyes területre menni ilyen kezdetleges ruhával.
 
Amint messzebb értünk-mivel követtem fiatal társamat-rögtön kerestünk valami menedékfélét,hogy kifújhassuk magunkat a hosszú és nekem már nagyon megerőltető ,futásnak alig nevezhető igyekvésünk után.
ez egy buszmegálló,és én nagyon megörülök,viszont társam rögtön közli,hogy olyan,mint buszközlekedés,itt a Zónában nincs már egy pár évtizede.
Szemeimet nagyra nyitva ,csodálkozva nézem,azonban ez biztos nem látszik a védőruházatom sötét üvege mögül,mikor rögtön rákezdi,miféle dolgok történtek errefelé a halálom meg a feltámadásom közt.
Az atomerőmű építéséről tudtam,persze nem lett volna szabad,de a szóbeszéd ugye.
De,hogy fel is robbant,azt még most sem tudom elhinni. A Nagy Szovjetunió zseniális mérnökei nem alkothatnak olyant,ami saját lakosságunkat pusztítja.
Azt már én is észrevettem,hogy egy különössé vált világban vagyunk,amiről kezdetben azt hittem,polgárháborús terület,és majd a KGB-sek rendet vágnak,de legalább a Hadsereg,amikor elmondja,kéretlenül is ez a fiatal gyerek,hogy bizony ez nem polgárháború,hanem frakciók,bandák,fegyveres csoportosulások összetűzése,afféle életre-halálra menő tébolyult öldöklés,ahol se szabályok,se biztos fogódzók,csak folytonosan változó érdekek vannak jelen.
Már meg akarom kérdezni,akkor nincs is ugye Szovjetunió,de valamiért mégsem teszem. Nem akarom tudni az igazat. Még nem. Túl korai lenne,még ha megmásíthatatlan is....
A szavaim és mondataim egyre jobban formálódnak,tisztulnak a gondolataim is,kíváncsi lennék,hogy a testem egyéb részei miképpen működnek,erre azonban pillanatnyilag nincs lehetőség,hogy megvizsgálhassam.
A fiatal gyerek valami kristályokról is mesél nekem,amik visszaadják az életerőt,sőt emleget egy Oázisnak hívott csodálatos helyet,ahol a betegek meggyógyulnak,bármi bajuk is volt,az öregek megfiatalodnak, a halottak feltámadnak.
Na,énnnékem a feltámadás már ment is szépen, a megfiatalodást és gyógyulást szívesen venném. Ha találnánk olyan kristályokat is,az sem volna rossz. Magamra erősíteném őket-látom a ruhámon vannak ilyen kis szelenceszerű tartók,amik minden valószínűség szerint ezeket rejthetik-és akkopr biztosan felépülnék.
Sokat beszélgetünk,mialatt baktatunk,ő rágyújt,és én ezen annyira meglepődök,hogy lekeverek neki egy taslást,aztán meg rögtön bocsánatot kérek.
Ugyanakkor hozzáteszem: "Fiam,ezt jól jegyezd meg! Ne siettesd a halált,úgyis utolér! A feltámadás meg olyan,hogy csak akkor működik,ha hiszel benne,de úgy sem biztos..." Én végig hittem,hogy van élet a halál után,hát igazam lett.
Elmeséli a kitöréseket,amiket nem nagyon értek,olybá képzelem őket ,mint egy atomtámadást,hőhatás nélkül.
Társam erősen bólogat,szerintem egyetért velem.
Később egy bunkerszerű kocsmához visz,de azt javasolja,a ruha zárt sisakját semmiképp ne vegyem le,használjam az ivásra kiképzett nyílást. Ez itt nem feltűnő,többen ugyanezt teszik a kitörésektől való félelmükben.
Nem feltűnő tehát,mint az sem,hogy ez a fiatalember-mint itt annyian mások-sírós részegre issza magát,úgyhogy nekem kell támogatnom,amíg nem találok neki valami alkalmi fekvőhelyet. neki árt,nekem meg lételemem az alkohol.
Úgy sír,tényleg,mint egy kisgyerek. Nagyon sajnálom őt,próbálom megnyugtatni,de nem hiszem,hogy a szavaim értelmét felfogja,de szerencsére lassan elalszik. Én mellette ülök,és a részegesek gajdanászást,meg a távolból ideszüremkedő éjszakai zajokat hallgatom....
 
Meg tudtam egyezni a bár vezetőjével. 500 Rubelért szól nekem ha olyan sztalker jött aki nagyon ritka vagy ismeretlen relikviát hoz, így nem tőle kell megvenni másfélszeres áron. Ha pedig nem jön ilyen ember akkor visszaadja a pénzem. Addig elmentem a dutyis részre. Kutatóként barátként üdvözöltek. De elkezdték magyarázni hogy ne lövöldözzek, ne csináljak egyértelmű hülyeséget. Amúgy se vagyok az a lövöldözős, harcias alak. Elmegyek a szolgálat vezetőjéhez.
-Van esetleg eladásra szánt relikviája?-mondom
-Hol élsz? Egy óriási csatán vagyunk túl, kinek lett volna ideje relikviát gyűjtögetni.
-Jantarban. Viszlát.
-Viszlát.
Ezután fölmentem a tetőre és fölmértem a környéket. Írogattam a PDAba. Leírtam bárt. Fontosabb lakóit, épületeit. Ekkor megszólít mögöttem egy alak.
-Egy relikviát találtam. Mivel felismertem narancssárga ruhája alapján talán önt érdekli.
-Ismeri milyen fajta?-mondtam még mindig hátat fordítva.
-Nem.
Megvizsgálva erős gyógyító relikviának tűnt.
-Mennyiért adná?
-15.000 Rubel-mondja.
-10.000 és 2 F1 gránát.
-13.000 és a 2 F1 gránát.
-11.500 és a 2 F1 gránát
-Jó, de add mert meggondolom magam.
Elcseréltük. Még elmentem a pultoshoz hogy visszaadja az 500 Rubelem mert nem irányított hozzám senkit. Holnap reggel elindulok jantarba.
 
Új karakter:
25-30 közötti marcona alak, előélete ismeretlen, jelenlegi foglalkozása: Bérgyilkos
felszerelése:egy 338.as Lapua hangtompítóval, és rejtőszínben. másodlagos fegyvere egy Benelli M3as
a ruházat a nyugati orvlövészek mintájára készült.
kerüli a társaságot, a beszédeseket még inkább.
ritkán dolgozik csapatban, ám ha mégis akkor a csapat érdekeit helyezi előre, egészen addig míg a saját érdekeit az nem ferdíti.
Jelenleg egy Áruló ügynök levadászása a feladata.
Nevét a zónában való cselekedeteire adták a stalkerek: Kaszás
Tartózkodási helye Ismeretlen (de írásomból kiderül)

2 héttel ezelött:
Újabb nap a pda csörög, odamegyek és megnézem, az üzenetben egy profilt kapok, alatta egy összeget.
a tegnap elött levadászott szolgálatos parancsnokért kaptam 35000 rubelt.
Már fordulnék vissza amikor ismét csörög.
Egy újabb profil, elfogadtam a megbízást.
Szétnéztem a szobában, kivettem a szekrényből a felszerelésem, és elindultam.
Kiérve az utcára 1 monolitos őrjárat haladt el elöttem, nem bántottak...
Fél éve tán hogy itt Limanszk utcáin elkapott egy kisugárzás, egy "beszédes" monolitos szerint a zóna kiválasztott egy feladatra, bár azt nem tudom mire... A monolitos csak annyit mondott hogy ha már tudom mire választott ki a zóna, menjek vissza hozzá.
törékeny egyensúly van köztünk: én békén hagyom őket, ők békén hagynak engem.
A monolit őrjárat tehát békésen elhalad elöttem, én pedig elindultam a magam útja felé.

Jelenidőben:
Megtaláltam a Már egy hete talán hogy megtaláltam a célszemély pda-ját.
Eldobta, tudta hogy nyomkövető van benne, nem baj, legalább egy kis munkám lesz vele, úgy is unom már az egyszerű feladatokat...
A katona raktáraknál egy mocsáros résznél húztam meg magam egy házban a csapdákat gondosan elhelyezve.
Pár Bouncing Betty aknát tetem ki, majd nyugovóra tértem.
 
Rohantunk az erdő sűrűjében ahogy csak tudtunk. Steiner folyamatosan a PDA-ját bámulja, és közben fél kézzel markolja a fegyverét. Zavarodottan követem, fogalmam sincs arról hogy mi a célja. Hirtelen megáll egy kidőlt fánál. Megkopogtatja, aztán feltépi az üreges részét. Három jókora láda volt benne. Az első ládában orvosi ellátmányok voltak, a másodikban lőszer és gránát, a harmadikban pedig szabadsági védőruhák voltak. Semmit nem hagytunk ott. Felpakoltuk az összes lőszert, gránátot és a védőruhákat. Steiner odaadta az egyik ruhát, mondta hogy vegyem fel. Felöltöttem, bár kicsit furcsának találtam a szabadság frakció mintájú öltözéket. Ezt meg is említettem a társamnak: "Szerintem ebben a ruhában nem igazán fognak szívesen látni a bárban." "De ennek legalább jobb a szűrője." Mondta. Aztán még az utolsó ruhát is felpakoltuk, és tovább indultunk. Már a távolból lehetett látni az erdő szélét. Fellélegezve rohantunk felé, amikor ismét meghallottuk a szörny üvöltését. A hang hallatán, teljesen ledermedtünk. Lassan megfordultunk, és láttuk ahogy a szörny megint felénk fut. Ezúttal nem tétováztunk, azonnal futásnak eredtünk az erdő határa felé. Majdnem elértük, amikor a szörny megragadta a lábamat, a földre rántott és elkezdett az erdő felé rángatni. Steiner gyorsan elkapta a karom és próbált vissza húzni. Kétségbeesetten ordibáltam: "ELKAPOTT! ELKAPOTT! SEGÍTS!" De akárhogy igyekezett a társam segíteni, nem sikerült. Aztán a szörny rántott rajtam egy erőset és elengedtem Steiner karját, aztán eltűntem a szörnnyel együtt a sötét erdőben.

(Később)

Egy sötét helyiségben ébredtem. Fejjel lefelé lógtam egy faágról, az új ruha össze vissza volt tépve, és én is mindenhol tele voltam vérző sebekkel. Mellettem egy halott katona lógott a karjánál felakasztva. Körül néztem a barlangban. Mindenhol csontok, és hullák hevertek. Volt egy sarok, ahol egy halomban hevertek a hullák. Elviselhetetlen volt a bűz. Aztán láttam egy járatot melyből fény áradt befelé. Valószínűleg az lesz a kijárat. De láttam egy árnyat is amint falatozik valamin. Ez a szörny. Próbáltam mindenáron lejutni innen. Szerencsére a felszerelésem még mindig nálam volt. Elővettem a késem, és a fogazott részével, elkezdtem az ágat levágni. Már majdnem végeztem, amikor láttam hogy a szörny abbahagyta a táplálkozást és megindult befelé. Gyorsabban kezdtem el vágni az ágat, közben már arra gondoltam hogy: "Itt a vég. Most menthetetlenül végem van." Aztán hirtelen eltört az ág. Háttal lefelé estem a földre. Lassan felkeltem és az árny irányába néztem. Egyre közelebb ért. Körülnéztem hogy merre menekülhetnék. Aztán ismét a hullahegyre pillantottam. Jobb ötletem nem volt, úgyhogy odarohantam a halomhoz, felemeltem az egyik hullát és mögé bújtam. Az iszonyú bűztől hányingerem lett. Befogtam az orrom, és próbáltam minél kevésbé szuszogni. Hallottam ahogy a szörny betoppan a barlangba és felüvölt a letört ág láttán. Majd hallom ahogy kirohan a barlangból. Gondolom most utánam kutat. Lelöktem magamról a hullát és körülnéztem, hogy a szörny biztosan elhagyta e a barlangot. Aztán fogtam magam, és kirohantam a barlangból egyenesen az erdőbe. Esteledett. A rohanással is felhagytam, teljesen elfáradtam. Le kell valahol pihennem. A térkép Steinernél maradt, csakúgy mint az AK. Valószínűleg akkor hagytam nála, amikor segíteni próbált. Térkép nélkül sosem jutok ki innen. Elővettem a PDA-m és segély kérő üzenetet küldtem szét, minden frekvencián. Hátha valaki megtalál. Pár óra keserves gyaloglás után, találtam egy régi, félig elsüllyedt tank roncsot. Ez jó lesz pihenő helynek. Felnyitottam a tank fedelét, bemásztam és lepakoltam. Lepihentem és azon gondolkodtam, hogy Steiner túlélte e, vagy mostanra ő is halott. És hogy egyáltalán kijutok e élve innen, vagy én is úgy végzem mint azok a szerencsétlenek a barlangban.
 
Irtó hideg van itt... Esik az eső, érzem, ahogy a hűvös cseppek pattognak a bőrömön. Érzem, hogy valami kitekert pózban fekszem,
de a lábam nem érzem. Nehezemre esik kinyitni a szemeim, de próbálkozom. Úgy aludnék még tovább. Sűrű köd lebeg a föld
fölött, és hamu esik az égből. Tényleg, a robbanás... Valamit tennem kéne. Először is megnézem magam. A ruha gyakorlatilag
hiányzik rólam, és a bőröm vastag korom fedi. A kezemmel arrébhúzom magam, mert mozgó lábak híján nem tudok megfordulni,
hogy lássam, mégis hol vagyok. Valamiféle doboz oldalának vagyok dőlve, fejjel lefelé. A robbanás biztosan iderepített.
Jól ismerem sötétvölgyet, valamerre csak eljuthatok, amíg fel nem fal egy csapat mutáns. Kúszok is egy darabig, már alig van erőm.
Szomjas vagyok, éhezem, ráadásul ez a vacak eső is kikészít. Hirtelen morgást hallok magam mögül. Fegyverem nincs,
ezért puszta kézzel kell felvennem a harcot. El is helyezkedem, a hang irányából várok támadást. Egy fűcsomó mögül
hamarosan rám is vetődik egy vak kutya. Földhöz vágom, majd eltöröm a nyakát. Ám ugrik egy újabb is, ez a hátamba mar, próbálom
elérni, de esélytelen. Már több mutáns is harap, csak csapkodok össze-vissza, úgy látszik, itt a vég.
Hirtelen lövéseket hallok,
és a pár kutya vonyítva esik össze körülöttem, én pedig erőtlenül a földre rogyok, és ott lihegek.
- Ez meg micsoda? - kérdezi az egyik alak, a torz hangjából ítélve valami légszűrőn keresztül.
- Ez egy... nő?
- De mit keres itt, ruha nélkül? És mitől égett ennyire össze?
- Ez nem érdekes, azonnal el kell vinnünk innen. Hívjátok a helit, vigyük jantarba.
- Azonnal...
- Valaki pedig adjon már rá egy ruhát! Vagy rongyot, vagy ilyesmit.
Bebugyolálnak valamilyen plédbe. Rögtön meg is érkezik egy helikopter, és felraknak rá. Odafönt kérdezgetnek:
- Hogy hívják magát?
- Yad... - itt elakad a szavam, és köhögök párat - Yadviga Chernova. Ukrán hadsereg, 503. felderítő ezred, 27. "Zsukov" zászlóalj. Négy éve bevetés közben eltűnté nyilvánítattam, azóta az életemért küzdök.
- Akkor felvesszük a kapcsolatot a hadsereggel. Mindenesetre egy jó ideig a laborban lesz, míg rendbe nem hozzuk...
 
Uram, valami robbant odalenn! Szálljunk le, nézzünk szét. 3 ember a gépen marad, 2 figyel, Szlavin, te jössz velem. Parancs!
Bemegyünk az épületbe, belebotlunk egy összeégett hullába, nem sok minden maradt belőle. A csarnok másik végéből kutyaugatás és kiabálás hallatszik, odafutunk, és vak kutyák támadnak valami vagy valakit. Néhány gyors és pontos lövéssel leszedjük a kutyákat, majd közelebb megyünk. Ez meg micsoda? kérdezi Szlavin. Egy...nő. válaszolom. De mit keres itt ruha nélkül ilyen állapotban? Nem tök mindegy? Hívom Kolját, hozza a hővédő paplant és a légpárnás hordágyat. Yantarba visszük. Feltesszük a helikopterre, felszállunk, kérdezem tőle, hogy kicsoda, ezt a választ kapom: Yadviga Chernova. Ukrán hadsereg, 503. felderítő ezred, 27. "Zsukov" zászlóalj. Négy éve bevetés közben eltűnté nyilvánítattam, azóta az életemért küzdök. Az én nevem Aleksei Bruhanov, őrnagy, a kijevi Radiológiai Intézet kutatóalakulatának parancsnoka.

Farkas1 hívja Yantart! Farkas1, itt Yantar! Szia Maxim, vinnénk egy súlyos sérültet, testfelületének kb 85%-a harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Aleksei ne hozzátok ide, sajnos nem tudjuk fogadni, Yanovba vigyétek, Hermann-éknál van szabad ágy. Oké, Farkas1 vételen.

Igor, irány Yanov, teljes sebességel.

Farkas1 hívja Yanov labort! Yanov labor jelentkezik Farkas1-nek! Hermann, viszünk egy égési sérültet... Tudom, hallottam a Yantarral folytatott beszélgetést, minden előkészítve, várunk titeket. Oké, sietünk.

Megérkeztünk Yanov-ba, Szlavin és Kolja beviszik a nőt, és azonnal ellátják. Körbepakolják gyógyító relikviákkal, és mellette maradtak.

Elsétálok Yanov állomásra, kérdezősködök egy kicsit, mi hír erre, megkérdezem Vadászt, ismer-e erre egy keménykötésű mutánsfogót. Scarecrow - hallatszik a válasz - őt keresd. Vagy ha gondolod, megadom neki a csatornakódot, csörögjön rád, van melód a számára. Köszönöm neked, meghálálom. Tudod mire van szükség erre... Persze testvérem, rövidesen megkapod...
 
.50es kaliberű lövedéket belehelyeztem a tárba, majd betáraztam az M107-esem.
a kedvenc fegyverem amióta itt vagyok, nem bántam meg hogy elhoztam a bázisról.
belenéztem a távcsőbe.
1 törpe volt a célkeresztben, de igen termetes jószág.
hirtelen elfordul a törpe, visszább tekertem a lencsét, pár stalker botlott bele.
percek alatt végzett a szerencsétlenekkel...
egy ideig lakmározott belőlük, majd újra felém fordult...
Meghúztam a ravaszt. Hatalmas lövés dördült el, a törpe fél feje eltűnt, így dőlt hátra mint egy méretes nagy fa.
A varjak szanaszét repültek azokból a bokrokból, amelynek közeléből lőttem.
egy ideig néztem a törpét majd felálltam, a vállamra biggyesztettem a puskát, és sörétesemet kézbe véve, elindultam a kimúlt szörnyeteg felé, begyűjteni a a tudósoknak ígért mintát.
le is vágtam a kezét és elindultam a tudós bunker felé.
bent leadtam a "kelléket" a tudósoknak, közben belefutottam, az egyik szobában, egy elég csúnyán összeégett valakibe, de mielőtt, jobban megnézhettem volna Herman az utamba állt, és becsukta a zsilip ajtót elöttem.
némi zombiport, és egyéb "tudós hasznot" vettem a törpe kezének árán.
de végig egy röhögés állapot kerülgetett, mintha az ABC-ben kaja jegyre vásárolnák...
Mikor végeztem a vételezéssel, vissza indultam a janovi állomásra.
lementem vadászhoz, ő oda adta a 14000 rubelt a mutáns levadászásáért.
majd egy újabb feladatot is adott, de ez nem vadászat, hanem mutáns fogás a jutalmam, pedig egy tudóstól kapom.
Adott egy frekvenciát amin eltudom érni az ipsét.
a mutánsról nincs se adat semmi, csak 1 hely megjelölve ahol felszokott bukkanni időközönként.
kaptam pár nyugtató lövedéket is vadásztól, mondván ezt a megbízó hagyta itt.
eltettem, de amugy nem hiszem használni fogom, nekem is van 2 jó receptem... az egyik a vodkás, a másik pedig a zombipor oldatos lövedék, ez a kettő olyat üt, hogy menten kifekszik tőle ember és állat is 1 napra...
a mutáns valahol Janov, és Pripyat között, egy faluszerűségben tanyázik, hát el is indultam arra...
 
Vad vidéken áthaladva fura érzésem volt. A zsoldosok sehol, mutánsok sincsennek. Valami nincs rendben. Néhol párnapos hullákat találtam. Ezekből evett valami. Az alagútban lévő perzselőben kutattam, egy relikviát jelzett a detektor. Egy szemnek nevezett relikvia volt. Ezután valami akkorát ordított mögöttem hogy elkezdtem szaladni. Szerencsére eljutottam a bunkerig. A bunker Több szintből áll. A réginél sokkal nagyobb. A teteje helikopter leszállóvá van alakítva amit 1 méter magas fal kerít el és 5 ember őrködik folyamatosan. Az alatt is van egy szint ez is nyitott. Itt szintén van 5-6 őr. Ezek alatt van a tényleges bunker. Itt van a külső kamra. Itt 3 szoba van fenntartva sztalkereknek és erre járóknak. Persze meg is kell fizetni. És egy kis szoba ami a kereskedőé. Meg még a gépésznek fenntartott szoba. Ezután van a 2. Kamra. Itt 3 VIP szoba van, amik katonai tiszteknek illetve a kintről jötteknek tartunk fenn.Itt az orvosi is. Meg még a lokátorosok terme, ők ketten vannak. Az eddig említett szobák pár négyzetméteresek és 1 főnek vannak fenntartva. Még szintén a 2. kamrában van hely az őröknek. 2 DB 6 ágyas szoba. A takarítószemélyzetnek 1db 3 fős szoba. És még az ebédlő. A legbelső 3. kamrában van a kutatási archívumok, a kutatóknak 12 szoba amiben 1 ember fér el. És természetesen a kutatási szobák. 1 szoba irattár, itt folynak a számítógépes vizsgálatok. Még 1 relikviákat tárol és itt vizsgálják őket. Egy harmadik mutánsszövetek vizsgálatára és tárolására van fenntartva. És persze egy több részre osztott raktár. Itt tároljuk a fegyvereket, lőszert, kötszert, élelmet, páncélokat és pár detektort.
Az állandó személyzet: 8 Kutató, 1 gépész, 1 kereskedő, 1 orvos, 2 takarító, 10 őr, 2 lokátoros.
Elmegyek a 3 kamrába és egyenest Kruglovhoz megyek. A főprof elfoglalt ezért megyek hozzá.
-Ezt nézze mit találtam. Valószínűleg egy nagyon erős gyógyítórelikvia.
-Húú, ilyet még én se láttam. Gyerünk a relikviavizsgálóba.
Ott belerakta a vizsgálófülkébe. Fél óra múlva elemezve lesznek a hatásai. Addig én Elmegyek a szobámba. Lerakom a cuccaimat a szekrénybe, egyedül a szkafandert hagyom magamon de a sisakot levetem. Elmegyek az ebédlőbe, eléggé megéheztem.

Közben elkészült az elemzés. A relikvia sokkal hatékonyabb bármely ismert eddigi relikviánál. Kaptam 20.000 Rubelt és nemsokára jön a szállítmány így kapok SSP-99M kutatóruhát. Az új ruha egész jó volt. Kaptunk egy üzenetet a dutyitól. A sok sérült miatt kérnek hogy vigyünk pár gyógyítórelikviát és kötszert. Engem kértek megy hogy menjek. Az épp még itt lévő helikopter vitt el. A doki elmondta hogy 3 veszélyben lévő betegnek kéne mert nekik már nem jutott. 2 dutyis és egy sztalker. Odavezetett a szobájukhoz. A legnagyobb veszélyben a sztalker van. Súlyos válllövést kapott. Először a dutyisokhoz mentem. Egyiket a lábán lőtték meg. Ennek odaadtam az egyiket. Csak olyanokat hoztam aminek nincs negatív hatása. A 2. dutyis fejlövést kapott, de nem halt meg. A sztalkerhoz érve elővettem az imént megvizsgált legerősebb relikviát. Az ajtón benyitva észrevettem hogy nő. Melléraktam a relikviát majd kimentem. Az arca ismerős valahonnan. Fél órát gondolkodtam a tűz mellet amikor eszembe jutott. A volt bunkerlakók aktájában volt benne. Kiderült hogy az apját lelőtték kiválló kutató volt. Egy katona tanította a zóna körülményeihez. A relikvia lerakásától egy óra múlva szólt az orvos:
-Nem tudom honnan van a sztalkernél lévő relikvia, de ekkora javulás relikvia nélkül kb másfél hét alatt tapasztalható.
-2 napja még számunkra is ismeretlen volt. Ma volt rajta elvégezve az első teszt. Hihetetlen gyógyító erőt állapítottunk meg mi is.
 
-Yurij add a kezed ,Yurij !
Egy percre meg is volt ,de a szörny erősebb volt és behúzta az erdőbe !
-Neeee !!
Ordítottam fel keservemben. Több barátot nem veszthetek el ! Nem lehet !
Láttam a szabadsági helyőrséget ,de nem hagyhatom meghalni. Elkezdtem loholni utánnuk ,bár már nem láttam őket.Futottam kb egy órán át céltalanul. Mire körülöttem minden sötét lett és kék fény gyúlt körülöttem.Egy hang szólalt meg:Sascha ! Hagyd ezt abba ! Nem érdemes. A társad nem volt képes túlélni ,de te igen. Térj meg nálam. A te célod a reaktor ! Oda kell menned.
-Mond ki vagy te ? -Kérdezem
-Én vagyok az élet és a halál ,én döntöm el ki fog meghalni ls ki nem. Téged kiválasztottalak ,hogy felsőbb rendű lény legyél minden más teremtménynél. Ne feledd ! Az atomerőmű a célod .
Minden eltűnt ,és újra az erdőben voltam.A földön feküdtem ,és már kezdett sötétedni.
Nem tudom mit csináljak. Ha besötétedik végem van.Kell egy rejtekhelyet találnom. Kóborlok a sötétben egy ideje és már szinte teljesen sötét van. Ráakadok egy barlangra ,és a fegyvert kibiztosítva bemegyek. Bent megcsapja az orromat a rothadó hús bűze.Jobb lesz ha eltűnök innen ! Lassan hátrálok ,és elkezd csipogni a PDA. A csipogást követően a rémületes ordítás hallatszik hátulról és újra elfog a félelem.Megfordulok gyorsan ,de mire felkészülnék már a földön is vagyok. Valami hatalmas súlyt érzek magamon ,és szinte levegőt se tudok venni. A késemért nyúlok ,és valahogy sikerült kivenni. Izomból beleszúrok a dögbe ,és az felordít ,majd kellően megemelkedik ,hogy kicsússzak és beljebb tudjak kúszni.Berohanok a barlang belsejébe ,és megbotlok valamiben a sötétben. Egy ideig csend lett. Gyúfát gyújtok ,hogy lássak valamit mire megint egy morgást hallok és elejtem a gyúfát. Beleesik egy tócsába ,és az elkezd égni. Petróleum gyúlékony anyag lehet. Kürölnézek gyorsan és mindenütt halott katonák és azonosíthatatlan holttestek ,vagy ami maradt belőlük. Meglátok egy repedést és elkezdek felé futni ,közben a szörny már a hátamban van. Meglátok egy fadarabot ,és belemártom az égő anyagba. Az égő bottal hadonászva bemászok a repedésbe ,és a szörny próbál kiszedni onnan. Karmolászik és fel-fel ordít. A fény jól megvilágítja a pofáját. Bőr nemigen van a pofáján. Mint egy lenyúzott emberi arc hegyes fogakkal ,macskaszemmel ,és megnyújtott tarkóval. Nagyon ronda. A testét szőr borítja és a mancsai pikkejesek ,és hat ujja van.A szeme a legrémisztőbb ,ha belenézel ,mintha magadat látnád kibelezve.
Védekezek a lángoló fadarabbal ,és egy mozdulattal a szemére célzok. A balba bele is állítom és gyorsan elkapja a fejét. Én pedig megpróbálok kitörni és elfutni de megragadja a lábamat ,és csattogó fogakkal húz maga felé. A szívem a torkomban ver. Már nincs kiút meg fog ölni ,és behunyom a szemem ,de meghallom az elfelejtett gránát bisztosítószögének a csattogását. Leveszem a mellényemről ,és gyorsan kibisztosítom ,már készül a félszemű óriás leharapni a fejem ,mikor belevágom a szájába a gránátot ,és mellberugom. Le is gurult a torkán ,és megakadhatott mert az ordítása tompa volt. Nagy robbanás hallatszik ,és a szörny feje lerepül ,és a felsőtestéből repeszek repkednek kifelé. Még ez sem tépte szét a kemény bőrét ,de a feje szanaszétrepült ,és ömlik a nyakából és a teste többipontjából minden.
Magamra nézek és látom én is súlyosan megsebesültem. Dől a lábamból és a testem többi részéből is a vér. Gyorsan odavánszorgok egy katonához ,és elveszek tőle némi kötszert. Mikor kifelé tartok észreveszem a földön a hátizsákomat ,és az összegyűrt G36-ost. Talán ez mentett meg ,az összeroppantástól. A táskám mellett feküdt a Coltom is. Azt kézbe veszem és baktatni kezdek el a helyszínről.Nagyon erős a vérzés és már a számon is folyik. Egy tankot pillantok meg ,és kiszivárgó fényt belőle.Hörögve kiabálok:
-Segítség !Segíts..!
Majd összecsuklok ,és minden elsötétül.
 
Hát ez az éjszaka is elmúlt.Nem marad el a másnaposság sem.Társam magán hagyta a ruha sisakját, és a külön erre a célra beleépített lyukon ivott.Még egy harmónikát is sikerült szerválni, arra már nem elmékszem, hogy hogyan.De máris kilyukadt.Még szerencse, hogy nem az enyém volt.

Köszönöm a harmónikát Zini, nagyon kedves gesztus volt tőled, de még "nem érkezett el az ideje" a megtalálásának.Egy kicsit nagyobb pszihodrámát szerettem volna rendezni miatta.Merthát kell valami fájdalom és üresség az általam irányított karakterekbe.Nem tudom, én valahogy csak ilyen stílusban tudok írni.Meg "nekem" a zóna sokkal inkább érzelmi és mentális síkon létezik, mint fizikai valójában.
A támadó mutánsok, meg ezek valahogy nem lényegesek, inkább az a lényeges, hogy miért támadnak meg, és miért pont téged.Na jó be is fejeztem a filózást, folytatom a történetet.

Eléggé álmos vagyok, és a fejem is majd szétrobban.Bezzeg társamnak meg se kottyant, sőt már ilyen kora reggel szürcsölgeti a mai első üvegével.Kéne neki szerezni valami gyógyító relikviát, mert most az alkohol olyan neki, mint valami üzemanyag.Ha sokáig nem iszik, akkor teljesen belassul és a beszéde is akadozó lesz.Érdekes.De így egyszerűen nem tudok gondolkozni, ezért engedélyezek magamnak egy tömésnyi vízipipát a kocsmában.Kb egy üveg vodka áráért kihaztak valami teáskannából eszkábált vacakot, és valami mentolos cuccot tettek bele.Határozotan jól esik ahogy a jéghideg mentolos füst szétárad a tüdőmben.Kitisztul tőle a fejem is és az egész testem élénkebb lesz tőle.Miután kialudt a szén a pipa tetején cuccolunk és megyünk.Bár azt még nem tudom, hogy hova.Azt beszélik errefelé a népek, hogy van valami oázis nevezetű hely , ahol a holtak feltámadnak, a betegek meggyógyulnak, és az aggastyánokból suhancok lesznek.
Ez mind szép és jó, csak még senki sem akadt, aki már látta volna, vagy csak tudná, hogy naggyábol merre kéne keresni.Pedig szerintem jót tenne alkoholmeghajtású társamnak.
A vörös erdő felé vesszük utunkat, bár nem hiszem, hogy a mostani felszerelésemmel egyáltalán halvány esélyem lenne a túlélésre, márcsak a sugárzás végett is.Pedig muszáj lenne odajutni, hiszen ott lakik valamiféle erdész.Az öreg úgy ismeri a zónát mint a tenyerét.Talán ő tudna adni valamiféle útbaigazítást az úgynevezett oázissal kapcsolatban.
Egy kicsit beugrunk a szabadság bázisára, úgyis útbaesik és mindig is szerettem volna egy ideig olyan helyen lenni, ahol az emberek hozzám hasonlóan gondolkodnak.
Nem is csalódok a helyben.Belépésünk után társam rögtön a bárpult felé veszi az irányt, amit mivel vendég ingyenesen igénybevehet, én meg leragadok a füveseknél.
 
Új kari. Amúgy is akartam, meg ez most pont divat.
Az a csapat bandita csak nem tágított.
- Ne tökölj már! Ide minden zsét!
Zsebemben lassan előkészítettem a revolverem.
- Na idefigyelj! - szólt, majd gyomromba bökte a fegyverét. - Ha háromra nem adsz ide mindent, ami nálad van, én beleeresztek egy tárat a hullááá... - a kiablásástól a társai nem hallhatták hangtompított fegyverem tompa puffanását. Mire észbe kaptak volna, már a maradék négy
bandita is halott volt. Amelyik kiablát velem, még a földön fetrengett, úgy nyögdécselt. Én a fejéretapostam, majd belelőttem
egyet a fejébe. Erre elhallgatott. Stílusosan utánalőttem még egy tárat. Átnéztem őket, csak párezer rubel volt náluk. Utálom az ilyen kicsinyes,
piti tolvajokat. És még banditának nevezik magukat, ugyan már...
A nagy ordibálásra egy osztagnyi sztalker érkezett ide.
- Micsoda ez? Maga végzett ezekkel? - kérdezte a vezérük.
- Igen, én. Mellesleg a nagynénje küldött magának egy csomagot - szóltam, majd a kezébe nyomtam egy átkötözött postai
dobozt. A sztalker értetlenül nézett a pakkra, majd rám. Megfordultam, és elindultam. Hallottam, ahogy tanakodnak:
- Mit akar ez? Nincs is nagynéném!
Még beszélgettek pár másodpercet, majd egy robbanás küldte át őket a túlvilágra.
Ostoba népség.
Ez lenne ő. A neve Viktor Schellenberg, volt német professzor. Kissé érdekes jellemű, de inkább negatív karakter. A revolverén kívül nem használ lőfegyvereket. Megveti az átlagos sztalkereket és banditákat, szerinte túl buták és együgyűek.
 
Úgy látszik,itt ,ezen a területen-amiről később megtudom,miért is hívják csak egyszerűen Zónának-semmiféle emberi munka nem folyik,kizárólag öldöklés és rablások,meg menekülés,bujkálás egymás,meg -az itteniek szóbeszédéből ismert-szörnyeknek,mutánsoknak,zombiknak hívott valamiktől.
Ez utóbbiakról-társamat faggatva-kiderül,egy részük jó ideje itt bolyong,mindenféle cél és értelem nélkül,s ezek túlnyomórészt az első nagy kisugárzás miatt idegileg teljesen megnyomorodott,eszüket vesztett,ténylegesen élőhalott állapotban lévő emberi "maradványok",tehát közel sem feltámadottak,mint én.
Más részük pedig olyan-magukat stalkernek nevező-emberek voltak,akik a Vörös -erdő közelében,egy odatelepített katonai kísérleti eszköz áldozatává váltak,amikor az rossz kezekbe kerülvén-átalakítva-működni kezdett,s működik is állítólag a mai napig,csakhogy nem folyamatosan,hanem valami ismeretlen erő folytán teljesen kiszámíthatatlan időközökben,változó erősséggel,és hatásfokkal.
A jelenlegi védőruhák és a már társam által említett-azóta újként megjelenő-kristályok egy része véd az ilyen "agyperzselő" sugárzás hatásaitól,sok félnivalónk tehát nincs,legalábbis ami engem illet.
A munkára visszatérve azonban meg kell mondjam,nagyon hiányzik a magunk mögött hagyott S-100-as,ami üzemanyag nélkül,megtáltosodva működne,s útközben a múltra visszagondolván ecseteltem fiatal társamnak,mennyi és milyen földeket lehetne egy ilyen jószággal napok alatt mély-szántani,amiért valószínűleg megkaphatnám a legkiválóbb élmunkásoknak járó arany csillagot.
Őt -látom-nem nagyon érdekli,engem viszont bosszant,hogy egyre távolodunk a Bártól,ahol hagytam.
Minden esetre megígéri,ha túléljük a mostani utunkat,visszafordulunk érte.
Az itteni élet egyik legfőbb eleme-a már említett romboláson és gyilkolászáson kívül -az,hogy mindenki sokat gyalogol,vándorol,egyik helyről a másikra,és közben a sokat emlegetett képződményekre vadászik.
Társam azt mondja,hogy az erőműhöz közeledve egyre veszélyesebb ugyan,viszont sokkal több képződmény és kristály jelenik meg,és nem ám a semmiből,hanem az úgynevezett anomáliák szülik őket,amik viszont halálos csapdák lehetnek az óvatlanok számára.
Pillanatnyilag a Vörös-Erdő előterében rójuk utunkat,ahol már megszaporodnak ezek az anomáliáknak hívott helyek-érdekes,én is tanulok,s ezek szerint az én agyam még a helyén lenne?-sőt,mielőtt az itteni fegyveres kompánia-őket Szabadságiak néven tisztelik,szerintem ugyanolyan haramiák,mint a többiek,-erődjéhez érünk,látunk is néhányat,s társam megmutatja,miként kell a kis kézi detektorral őket pontosan bemérni.
Érdekes,nagyon tetszik,s a nálam levő kis térképbe-ami a megölt szolgálatos katona térképtáskájából került hozzám- rögtön be is jegyzem ezek helyét,de társam csak mosolyog,egyenlőre nem is értem,hogy miért...
Mindegy,jelölgetek szorgalmasan,ahogy a hadseregben tanították,nehogy a visszaút során rászaladjunk ezekre a furcsa "aknamezőkre",amik vagy vibrálnak,vagy sercegnek,vagy morognak és fénylenek messziről,ijesztően.
Beérve az előbb leírt erődbe-maszkomat a fejemen hagyva-egyből a kiszolgáló részbe vesszük utunkat,amiről messze lerí,korábban valamiféle katonai kantin volt,most is eléggé jól felszerelve különböző szeszekkel, az én legnagyobb csodálatomra,s örömömre,mikor megtudom,ezek mindegyikéből két pohár erejéig ingyen fogyaszthatok.
Remélem,nem beugratásról,vagy toborzási manipulációról van szó,mivel legkisebb kedvem sincs megint katonásdit játszani,s embervért ontani,bárki legyen is az!
 
Haldokló, kiabálást hallok odakintről. Valaki segítségre szorul. Kimászok, aztán a látványtól tágra nyílik a szemem. Steiner az. Csupa vér mindenütt. Gyorsan odarohanok, és talpra emelem. Úgy néz ki, túlélte, de ő is szembe került ezzel a döggel. Bevonszolom a tankba, és próbálom életben tartani. A sebe nagyon súlyos. Ahogy tudom megpróbálom ellátni a sérüléseit. Nagyjából már stabilizáltam az állapotát, de ez még mindig kevés hogy teljesen felépüljön. Itt már orvosi segítség kell. De nem tudok innen kijutni egyedül, egy súlyos sérülttel. Viszont a térkép megvan. Amint lehetséges, elindulok segítségért, vagy keresek valami orvosi ellátmányt és magam látom el. Majd holnap elindulok. Ma túl veszélyes lenne. Remélem sikerül, és akkor ez a rémálom is véget ér. A PDA segítség hívó üzenetét továbbra is elküldöm, hátha még van esély arra hogy valaki megtalál minket. Ma már pihennem kell. Teljesen kimerültem. Ráadásul egy barátom van életveszélyben. Nem hagyhatom cserben.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul