Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Nem sokáig hagytak a szabad levegőn. Megint értem jöttek,megint jól elvertek,leköpködtek,megrugdostak,és be akartak cipelni a korábbi cellába,amikor -ugyan nem hallok valami túl jól-de a fülemig elért,mintha valaki értem,miattam,az én érdekemben szólt volna.
Ahogy magam alá vizelve és szűkölve a félelemtől,meg a fájdalomtól a porban hevertem,látom ám,hogy az a tejfelesszájú,de nagyon jószívű legény,akitől a vodkát kaptam,és a levelét kellet volna valahogy visszajuttatnom hozzá,egy percre talán megállítja az engem verőket,és elkezd velük hasonló úrias modorban szájalni.
Jaj,ha tudnék neked szólni,fiam,de megtenném. De mondanám neked,hagyd a vén nyomorultat,mert már nem kár érte,inkább mentsd a fiatal életet.
De ahogy ezeket lassan végiggondolom,látom ám,hogy az egyik fejéhez vág egy üvegcsészét,meg belecsap az arcába,de aztán ő is kap egy hatalmast a gépkarabély boldogabbik végével.
és már ott is fekszik a földön,mintha meghalt volna.
Szegény,de nagyon sajnálom,nekem kellett volna meghalnom,nem neki.
De nem,még lélegzik..Engem a lábamnál húznak, a vattakabátom teljesen felhasadt, a kabát ujját leszakították,kifeslett a bélése,mi fog megvédeni a télen?
Nekem csak ez az egy kabátkám van,honnan lesz másik?
Őt pedig a hóna alá nyúlva vonszolják,teljesen eszméletlen,majd mindkettőnket belöknek abba a föld alatti odúba,és a hátizsákját is utána dobják,nesze neked...
Látom van benne vodka,de nem veszem el tőle. Az az övé,nekem meg már mindegy.
Vágyakozva gondolok rá,de akkor sem.
Azért mert kiállt értem,mert védeni akart,engem ,élőhalott nyomorékot.
Sokáig eszméletlen,majd mikor éledezni kezd,meg sem lepődik,hogy szemben ülök vele.
Megpróbálok szavakat formálni,hogy megértse,de közben odakint lövések,robbanások dördülnek,ami elvonja a figyelmét,rögtön a kisméretű világító ablakhoz támolyog.
Megtámadták a Bárt?
 
Megérkeztem a bárhoz a harc végére szerencsénkre nem buktak el a Szolgálatosok.
a BMP-vel begurultam a kapuba, Petrenkó nézett egy nagyot a páncélos láttán, de nem csak ő, hanem Chernova is kissé pislogott.
Fehéragyar is kibujt a tanból, de ő csak a fejét dugta ki, majd intettem neki hogy álljon a szemétdombra vezető álláshoz.
Ezt követően intettem Petrenkónak, aki követett, vele együtt Chernova is.
Lementünk az alsó részbe ahol csak pár ember volt, azokat is kiintette az ezredes.
Mind a hárman leültünk egy egy székre, majd az ezredes elkezdte.
A helyzet már kritikus helyzetbe lépett, innen elég 1 meggondolatlan lépés, és kitör a háború, de időnk sincsen.
Tudom, de egyszerűen senki sem akart csatlakozni az ügyhöz, senki sem látta, vagy nem is akarta észre venni a veszélyt bennük! Szólt Chernova gorombán nézve rám.
Szúrós tekintettel néztem vissza rá, majd Petrenkóhoz fordultam:
Nézze parancsnok, az hogy én miért maradtam semleges, az egy másik történet, ezt nem kívánom elmondani.
De.. vágott volna közbe, de hangosabb hangon folytattam:
De mind ezen felül, az ajánlatuknak nem tettem eleget, mert most beavatkozok, és nem fogom hagyni hogy a szolgálatot kiirtsák.
Az ajánlatuknak?!? horkant fel Chernova.
Ajánlatot kaptál tőlük, és ezért nem segítettél nekem?
Igen... feleltem neki érces hangomon.
pffff..... hát erre nem tudok mit mondani... mondta mérgesen Chernova.
Nem foghatja fel annak az értékét amit elvesztek azzal hogy segítek, ő sosem menekült a törvény elöl....
gondoltam, majd intettem a petrenkónak aki bólintott, én felálltam, és kisétáltam, majdnem fellökve az egy helyben dühöngő chernovát.
Kint hátul sétálva pár részeg dühöngő szolgálatos látok, ahogy 2 embert rugdosnak a földön, az egyik öltözete, olyan érdekes régi módi, hasonlít a Pufajkások öltözetére...
Közelebb mentem, majd látom hogy a másik az csak egy kezdő stalker oda szóltam hogy elég, de erre nem hallgattak, hát oda mentem az egyikhez, és amikor rúgott volna kissé ellöktem.
Olyan részeg volt a szolgálatos hogy ahogy kidőlt már aludt is.
A másik még 2 lépett, suhintott egyet, amit még egy hülye is kikerült volna majd a tökéletlen suhintással együtt a földre esett...
A harmadik meg a pisztolyához nyúlt volna, de a hülye annyira részeg volt hogy nem tudta kioldani a pisztoly tokot, és lábon lőtte magát.
Pár szolgálatos oda jött, és a gyengélkedőre vitték a a részeget, akik mint ahogy hallottam 6 voltak testvérek, de most 3 meghalt az itteni csatában.
felsegítettem a stalkert, aki megköszönte hogy segítettem, majd 2 ten megpróbáltuk felhúzni a pufajkásat, akiről egészen addig nem tudtam miféle míg a feje egyszintűbe került volna az enyémmel.
Ijedtembe elengedtem a 2 embert, és hátrálás közben felbuktam egy tégla rakásban hátamra estem, csak fél perc után tudtam megemészteni a látványt.
Jézusom! most megörültem? vagy ez tényleg egy zombi? kérdeztem a stalkerre nézve aki mintha már megszokta volna a látványát, rezzenéstelenül válaszolt, ez nem egy zombi, egy egy ember.
A pufajkás elfordította fejét, lehet elszégyellte a látványt, amit nyújtott, vagy nem tudom, de mintha tényleg sok emberi maradt volna benne...
lassan felkeltem, és odamentem az enyhén szólva is fura pároshoz.
Így nem maradhat, én megijedtem, de a többi előbb bele küldene egy sorozatot.
Hogyan kéne lerejtenünk? néz rám a stalker értetlenül.
Mondjuk másik ruha kellene neki.
Miből? kérdez vissza.
Gondolkozóra fogtam, majd elrohantam egy kicsit, mondtam neki hogy maradjon, ott, mindjárt vissza jövök.
Rohantam a Bárba, vettem a csapostól, egy sötétített üvegű zárt ruhát.
kissé szállítható minőségben össze hajtottam, amjd vissza mentem a stalkerhez.
A stalker kezébe nyomta az öltözetet, mondtam neki hogy valahogy adja rá az öltözetet, ez nem csak az arcát, hanem a szagát is elrejti.
A stalker kissé értetlenül néz a drága felszerelésre, majd elkezd a sarokba lepasszolt "Ember" felé menni, a pufajkás kezében egy üveg vodka volt, abból húzott nagyokat, tehát, az öreg, legalább a pia utána vágyát megtartotta a korszakból :D
Kissé mosolyogtam a dolgon, majd vissza mentem az előbb támadott részhez, és elhelyeztem a páncélost, úgy hogy takarsában legyen az ellenség szeme elől, de mi nyugodtan kaszálhassunk.
 
Zini: Jobb ötletem támadt!

Már a Bár határánál lehettem, amikor beleléptem egy tűz anomáliába. A ruha megvédett, de a táskám, amiben a pénz volt, leégett. Amilyen könnyen jött, olyan könnyen ment. Végre beértem a Bárba, de lövöldözést, robbanásokat, ordibálást hallok. Megpillantok egy szolgálatost, aki fegyvereket és páncélokat osztogat. Sorba állok én is, ad egy AK-101-est, meg egy szolgálatos göncöt. Közben megérkezik két apache, itt a vége. Meglepődök, amikor sajátjait kezdi el lőni. A földön kezd eldurvulni a helyzet, még a Csapos is fegyvert ragad. Egy pinceféleséget találok, biztos itt tartják az RPG-ket. Fel is veszek egyet, már mennék is vissza, de jobbról egy vasajtót pillantok meg. Nehezen kinyitom, bemegyek. Körülöttem piszkos, nyirkos cellák, mindegyik üres, csak az utolsóban nézi egymást két ember. Az egyik öregebb, csúnyán összeverve, a másik fiatal, ő is hasonló állapotban.

- Hé, öreg! Tudsz lőni pisztollyal? - kérdezem tőle.
Nem válaszolt semmit, csak hümmög egyet. Megkérdezem a másiktól is, az meg csak nyög.
- A pics.ába ember! - káromkodok egyet, majd szétlövöm a zárat.
Az öregnek odaadom a pisztolyomat, a fiatalnak meg az AK-t. A fiatalabbik amikor kezébe veszi a fegyvert, újult erővel kirohan. A másik is nemsokára követi, kicsit sántítva, hörögve.
Az udvaron pár szolgálatost leköt két hummer. Itt az idő kipróbálni az RPG-t! A rakéta csak suhan, amikor megérkezik a célba az autó felrobban. A másik (látva társai halálát) visszavonul, közben a géppuskás tüzel.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
 
Hmm....Úristen!!!Gyorsan oda futok petrenkó hoz hogy jön a Szabadság flotta,rohadt sokan vannak,erre beosztja embereim közé 1 Putiteng nevüt a Régi barátomat akivel a Daruban aludtam és 1 Zárt álarcú ruhásat!Mind1,beálltunk a front vonalba,vártunk...
Hirtelen eldördült az első lövés,a Szabadságos Szakasz Vezető a földrerogyott,ekkor Heves harc kezdődött,fej-fej mellet,fél óra múlva 30 emberemből már csak 10 maradt,Baj van!!!
Még mindig lőnek,nagyon sokan vannak,így nem fog sikerülni!!!
6 an maradtunk,MEGHALUNK orditom,hülyén tettem,eltaláltak miközbe feláltam,oda vonszoltam magamat a Kivonásipont szélére,elővettem kispisztolyomat,készen vártam a halált,beosztott új embereim vissza vonultak Szólni Petrenkó nak....2 en maradtunk...1 ikünk sérült is,én,az égbe néztem,tiszta volt,betöltöttem stukkeremet,2 táram maradt,oda kószálva a kivonási pont közelébe letettem 1 TNT-t és köré is nem 1 et,jól elrejtve,hátra vonszoltam magamat,megint meglőtek,a lábamon,elestem,már majdnem oda értem a robbanásitávolságra kívűl,de meglőtték a másik lábamat is,kézzel vonszoltam magamat,hirtelen hason lőtek,elájultam,de hirtelen felkeltem
Nem adhatom fel!Mondtam magamnak,Oda támaszkodtam a falnak,szédültem,mintha 20 vodkát ittam volna,a TNT felé céloztam,eldördül 1 lövés,még 1,még 1... SEMMI ekkor hirtelen az erdőségből 1 Tompa Vintorez hang dördül el,nem tudom honann,pont akkor mikor a maradék Szabadságosnak a közepe fele volt a TNT,sokan meghaltak,én elájultam ezután,kómába voltam,észre vettem hogy mentőségi ágyon visznek..
 
Zini: Én nem lehet ott, nézd meg az utolsó hozzászólásom véget. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ (eltalált a géppuskás). Nemsokára egy nővérke karjaiba ébredek, de addig nem lehetek egyszerre két helyen. :)
 
Halló, Aleksei? Itt Maxim Kruglov, Yantarból. Szia Maxim, mi a helyzet? Baj van a Bárban, valami jenki csapat érkezett és rommá lövik az egészet. Szerintem vissza kellene jönnöd egy-két csapattal, meg a két gépetekkel. Oké, szólok a srácoknak és indulunk.

Oleg? Itt Aleksei. Balhé van a Bárnál. Megyünk Tesó. Oké, szólj a többieknek, nyomkodjátok meg a piros gombjaitokat és akit tudtok hozni jöjjön. Szóltam Szokholovnak és Szemjonnak, mi hozzuk a két nagy gépet, hozzatok ti is párat, nehézfegyverzet, skeletonok, minden ami nagyot sebez. A 3. világháborúra készülünk? Jah, jenkik ellen megyünk. Oké, indulunk!

Indulunk, 2 különleges felszereltségű Mi24-es /a pszi-adókkal/, 10 páncélozott Mi28-as nehézfegyverzettel, 6 Mi24-es tömve harcosokkal. Mindenkin, aki a gépeken van, pszi védelmi sisak van. Még 3 km - szól hátra a pilóta. Adókat bekapcsolni - adom ki az utasítást. Már látszik a hatás messziről, az harcosok összezavarodnak, leteszik a fegyvert, összeesnek, fetrengenek a földön ahogy közeledünk. Egy Apache AH-64-es a zavaró adó hatósugarán kívülről rálő a gépünkre, az egyik csapatszállító Mi24-est le is szedi. Két Mi28-as utánaered, és percek alatt végeznek vele. A két irányító és a védők fennmaradnak, a többiek földre.
Elfogni és bilincsbe mindenkit, aki ellenáll azt leütni, ha támad kivégezni.

Kb 80 ember érkezett a helikopterekkel, Exoskeletonban, PSZM-D9-ben, vagy épp Berill5-M ruhában, Obokannal, AK47-el, PKM-el, RPG-vel felszerelve. Néhány embernél Gauss. A zavaró gépeknek köszönhetően ellenállás nélkül lefegyvereznek mindenkit. Fél óra és frakció szerinti csoportokba összegyűjtve mindenki.

Érkezik két orvosi helikopter is, szanitécekkel és rengeteg orvosi felszereléssel megpakolva. Minden sebesültet a lehető leggyorsabban el kell látni!

Hosszú kihallgatások fognak következni...
 
Hát tudom, hogy késésben vagyok az írással, de szerinted hogy a fenébe fogom ráerőltetni? Azt se tudja, hogy mi az. És én meg szerintem hülye leszek majd kirohanni a golyózáporba, amikor le is léphetek kihasználva a kavarodást.Amúgy azt nem tudom, hogy Morzsi zombija mennyire tudja majd kezelni a fegyvereket, és menyire fogja védelmezni a korábbi fogvatartóit.És nekem Putiteng kimentési verziója jobban tetszik.Majd este, vagy holnap írok, bocs de sok a dolgom.
 
Hát nem tudom, ezügyekben ő dont.De azt tudom, hogy miután elszabadul a pokol én Cartman-esen azt mondom, hogy "Cső pöcsök én leléptem!".
 
Jantarba érve Scarecrow elindult a tudósbunkerhez, mi a rejtekhelyhez. Útközben csak 1 snorkal találkoztunk de az is elmenekült. A rejtekhely betontömbök közelében volt. Arrébb kellet tolni az egyiket hogy hozzáférjünk. A ládában egy viper-5öst találtunk. De lőszer mellette 45 ACP Hydroshock volt. Ezek szerint ez a lőszer kell hozzá. Ezt a társamnak adtam ugyanis nincs közelfegyvere. Ezután elindultunk vissza a tudósbunkerhez. Közben elrepült egy helikopter a fejünk fölött ami eltűnt. A bunkerhez érve épp elszállt egy másik helikopter. Nagy a forgalom a környéken. A tudósbunker már teljesen kiépült. Így elindultunk vissza bárba. Vad vidéken egy rádióüzenetet kapunk:
-Kérem-itt a zsoldosok vezetője- segítsenek. Freedomosok támadják a helyőrségünket. Bárt szeméttelep felől is támadják. segítünk önöknek ha maguk is segít.
Felmentem a zsoldosokhoz a tetőre majd elkezdtük a freedomosokat leszedegetni. Már a végefelé lementem négy exoskeletonos zsoldossal visszaszorítani őket. Iván is jött velünk persze. Már majdnem elértük bárt amikor helikopterek lövöldözik egymást bár fölött. Átérve épp kivégezne néhány frredomos pár védőt de lelőjük. Ezután rádiózok Petrenkónak. Küldött két exoskeletonos sztalkert és elindultunk katonai raktárak felé. A freedomosokat kell visszaszorítani. Átérve a buszban egy mesterlövész ült. Ezt lekapta az egyik zsoldos. Továbbérve egy sztalkertábort pillantottunk meg a domboldalon. Őrájuk is lövöldöztek a freedomosok, segítettünk nekik majd tőlük is jöttek ketten. A freedom fő bázisa felé vettük az irányt. A tornyokból leszedegettük a mesterlövészeink a dragunovos és RPGs ellenséget. Bent kemény tűzharc fogadott. Az egyik sztalker megsérült így vele a másik visszamentek a domboldali bázisukra. Ekkor helikopterek jelennek meg. Géppuskával lövik az egész bázist. ekkor ismerem fel a páncélt. A Pripyat melletti sztalkerbázis. A freedomosok Kapituláltak. megmaradt embereikkel visszavonultak egy föld alatti járaton. A helikopteresek elfoglalták katonai raktárakat. Az ottani északi helyőrség vezetője lett a vezető. Ezután visszaindultunk bárba ott még nem maradt abba a csata. A zsoldosok megkértek hogy hagy mehessenek vissza vadvidékre. Persze megengedtem nekik. A katonai raktárak új lakói közül pedig ketten velem jöttek, így hatan elindulunk bár felé.
 
Ébredeztem,súlyos sérüléseimet ápolgatta néhány doktor,1 nap múlva felépültem,még mindig folyt a csata,a Freedom elesett,már csak a Profikat kell lelövetni,fölmentem 1 őrtoronyba,ott volt 1 dragunov,benne 1 full tár (10 töltény) és még 4 tár mellete,(40 töltény ami 50 töltény)
Felkapom,neki támaszkodok,felállok nagy nehezen és neki dőlök az őrtorony egyik tetőtt tartó fa rúdjának,felmértem a terepet,Zsoldosok vonultak vissza a Vad Vidék be,de nyugodtan,nem értettem,mind1
Majd vissza néztem a harc térre,körül néztem,majd célzok,lövök,mellé,újra célzok,lövök
Eltalálta!Na most jöjjön 1 következő,
Keresem a másik célpontott,Lövök...Találat....
Tárat cserélek
Jöhet a következő,de ekkor pont melletem szált el 1 golyó,már jött a következő de idelyében megbotlottam
Bemértem a célpontott mikor feláltam,ellőtem a golyókat,találat!...
 
Egy nővérke karjaiban ébredek. Valószínűleg meghaltam. :) Aztán körülnézek, sebesültek mindenhol. Mégsem... A nővér beadja a morfiumot, és továbbindul ellátni a többieket. Furcsa, a hasamat lőtték meg, de a fejem fáj. Megnézem a hasam, de nincs semmi baja, csak kicsit lila. Biztos beverhettem a fejem.
A felszerelésem ott van az agyam mellett egy széken, megvizsgálom, csakugyan felfogta a golyót a mellény.
- Maga holnap elmehet, csak agyrázkódása van - szól hozzám egy orvos.

Másnapra a fejfájásom elmúlt, rögtön be is osztottak egy osztagba, akiknek le kell lőni pár szabadságit. Nem is jelentkeztem, csak úgy beosztottak.
"Gyönyörűen helytállt a múltkor" - mondták.
Ezt észbe tartom! Be is írtam a PDA-ba a megjegyzéseim közé: Ne hősködj!
Semmi kedvem nincs meghalni, ezért megléptem félúton. Visszamentem a Bárba, ittam egy jó vodkát, majd aludtam egy jót kinn az udvaron a fűben...
 
Bejön valami alak egy pps-el a hátán, odadob elém egy ak-t 2 tárral, a traktorosnak pedig ad valami pisztolyt, asszem makarovot és kienged minket végre a cellából.
Elég nagy káosz van, a legkülönbözőbb kézifegyverek hangja érdekes, érdes kakofóniába olvad.
Mindenfelé kilőtt töltényhüvelyek, el is csúszom egy kisebb halmon.Meglátom azt a szolgálatost, aki tarkónvágott a puskatussal, körbenézek, és mivel senkit sem látok beleeresztek egy fél tárat a fej-nyak-mellkas tájékába.A koponyája három darabra szakadt, az agyveleje pedig szétfolyt a betoton.Jobban teszem, ha innen megyek, mielőtt még rájönnek, hogy én tettem.Különben sincs kedvem öldösni a szabadság tagjait.Bár még eggyel sem találkoztam, de még a hallottak alapján is jobban rokonszenvezek velük, mint a szolgálattal.Már ki is értem a katonai raktáraknál lévő kijárathoz.Kiengednek gyanútlanul, és már egy kisebb kocsmaszerűség ajtaja előtt állok, amikor eszembejut, hogy nem tudom, hogy mi lett a zombival.
 
Semmi...Megy utánad! Mivel másban nem bízik meg.
Elnézést a hosszú hallgatás miatt,de programok "vóttak a hétvégin"..



Kaptam egy új,nagyon érdekes ruhát. Olyan,mint Gagarin elvtárs űrruhájának és egy különlegesen megalkotott vegyvédelmi öltözéknek a keveréke. Még hasonlót sem láttam...
Rám erőltetik,közben húzzák az orrukat,nem is csodálom.
Nem ellenkezem,sokkal kényelmesebb,mint a pufajkakabát,és belül pedig kellemesen hűvös.
Érdekes ez,a seregben használt vegyvédelmi ruháinkban halálra izzadtunk,ez meg... De mindegy. Kintről tovább lövöldöznek,később egy a minket össze-vissza verő katonaforma ember lép be,fiatal társamnak az általam oly jól ismert PPSh géppisztolyt,nekem meg egy nagyon újnak tűnő Makarov pisztolyt nyom a kezébe,és azt üvölti: "védelmezzétek a Bárt,ha nem akartok megdögleni,ti férgek!"
Vágyakozva nézem a géppisztolyt fiatal cellatársam kezében,de nem sok időm marad csodálgatni,mert ő meg hirtelen az előbbi fickót fejen lövi,és áttúrja a holmiját.
Mindent elvesz tőle,de egy dolgot átad nekem,éspedig-mintha gondolatom találta volna ki-egy üveg bontatlan vodkácskát!
A géppisztolyt átadja,ő meg a lelőtt fogva tartónk és hóhérunk furcsán kinéző-futyurisztikus-fegyvereivel szereli fel magát,majd halkan odaszól és int nekem,hogy kövessem.
A tűzharcot messze kikerülve a gyártelep északi részén haladunk a lezárt és furcsán morgó terület mellett,át egy nagyobb és nyitott betongarázson,guggolva,hogy mások észre ne vegyenek, a nyugatra nyíló vaskapuhoz.
Társam jól számított, a kapu nyitva volt,de szembekerülünk néhány hasonló szolgálatossal,mint akit az imén t fejbelőtt.
Társam ügyes trükköt vet be,rájuk kiált: "Igyekezzetek a délkeleti részhez,mindjárt áttörnek",majd színlelve egy darabig fut előttük,és hagyja,hogy megelőzzék,és visszatér oda,ahol én megálltam.
Tovább rohanunk,és csak távolról követem őt,igazából bicegve,de minden erőmet latba véve igyekszem követni rohanását.
Eszembe jut a még valószínűleg most is működő S-100,hogy azt meg otthagytuk épp a most dúló harc közepén a gyár túlsó szektorában.Azzal most gyorsabban haladnánk,s csak reménykedni tudok,hogy nem lövik ripityára.
Elérkezünk a vasúti részhez. erre a területre csak halványan emlékezem,mert az én időmben csak egy pár sín érkezett ide,most meg jócskán megszaporodott a számuk,viszont teljesen hasznavehetetlenek ,mert mintha robbanások szaggatták volna össze őket.
Szomorú látvány ez.
A harc zaja-ami még most is folyik-egyre halkul,társam megáll és bevár,hogy utolérhessem,majd még mindig lihegve közli velem,hogy elérkeztünk az érdekes nevű Katonai raktártelepek" bejáratához,és eldönthetem,megyek vele,vagy nyugatnak fordulva elérhetem a Vad Vidéket...
Közlöm vele-ez meg őt lepi meg,de engem sem kevéssé,mivel emberi hangom visszatért-hogy ahol vagyunk azt nem Vad Vidéknek,hanem a gyártelep fogadó szektorának hívják. Elmosolyodik,és azt mondja: "Ej,öreg, de sok dolog van itt,amiről fogalmad sincs.."
 
a kihallgatások kudarcba fulladtak, a megmaradt emberek akiket elfogtak, Cián tablettákat vettek be.
sajnos nincs semmink amin elindulhatnánk, hogy pontosan merről jöttek! mondta Petrenkó az asztalra csapva.
Semmink sincs, csak egy rakás halottunk. mondja Strovkov ezredes is.
Legalább a szabadságot leszereltük! mondta a fiatal katonai stalker, az a borisz.
Az semmi, csak időt nyertünk, én láttam amit láttam, Bodgan hétről hétre támogatást kap, ha nem tudjuk kinyomozni hol rejtőznek 1 hónap múlva fél zónát leigázhatja. mondja Chernova.
Tiszta sor, híjuk be a sereget, tartsanak nagy takarítást! mondta Strovkov.
Nem lenne Bölcs, ha bejönnek, még az is előfordulhat hogy a zóna 1 kisugárzással válaszol.
Akkor mi a frászt csináljunk? adjuk át a kezükbe az irányítást? önként és dalolva? Mordult fel Petrenkó.
Nem azt semmi képpen sem! mondta egy fiatalos hang az ajtóba érve.
Kosztyán volt az.
Nincsenek a szemét dombon, ahhoz már túlságosan nagy az arzenáljuk. valahol másutt vannak, de a fene se tudja merre. folytatta.
újabb zsák utca. mondta lelombozva Chernova.
És neked mi a véleményed Scarecrow? fordult hozzám Petrenkó a kérdéssel, de mindenki felém szegezte a tekintetét, mintha itt én lennék a zseni.
Egy falnak támaszkodtam, a kezemben 1 pda val, nem az enyém a pda de ezt senki se tudta.
egy pillanatra felnéztem, találkoztam a rám nézők szemeivel, majd vissza néztem a pda ra, majd eltettem, és kisétáltam.
kifele menet, Bele futottam Aleksei Bruhanovba, abba az emberbe aki idehozott egy rakás embert.
Valami tudós lenne a fazon kint Kijevben, de látszik rajta némi katonai stílus, így hát oda szóltam neki.
Remélem magának van valami ötlete a dolgokra, a többiek örömmel várják!
A csávó vissza nézett, nem értett miért mondtam, ez leírott az arcáról.
Majd megfordultam és a kapuhoz vettem az irányomat, kerestem egy kis békés zugot ahol nyugisan átnézhetem a talált PDA-kat
erre a legnyugisabb hely Agyar BMP-je így bemásztam és neki álltam átböngészni őket.
eltökéltem magam, ezeket a pda-kat nem adom a szolgálat kezébe, ahhoz túl fontos infókat tartalmaznak.
Ha vissza jön Thunder neki adom át, ő tudja hogy mit lehet kezdeni ezzel.
 
Vissza
Top Alul