zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Nem sokáig hagytak a szabad levegőn. Megint értem jöttek,megint jól elvertek,leköpködtek,megrugdostak,és be akartak cipelni a korábbi cellába,amikor -ugyan nem hallok valami túl jól-de a fülemig elért,mintha valaki értem,miattam,az én érdekemben szólt volna.
Ahogy magam alá vizelve és szűkölve a félelemtől,meg a fájdalomtól a porban hevertem,látom ám,hogy az a tejfelesszájú,de nagyon jószívű legény,akitől a vodkát kaptam,és a levelét kellet volna valahogy visszajuttatnom hozzá,egy percre talán megállítja az engem verőket,és elkezd velük hasonló úrias modorban szájalni.
Jaj,ha tudnék neked szólni,fiam,de megtenném. De mondanám neked,hagyd a vén nyomorultat,mert már nem kár érte,inkább mentsd a fiatal életet.
De ahogy ezeket lassan végiggondolom,látom ám,hogy az egyik fejéhez vág egy üvegcsészét,meg belecsap az arcába,de aztán ő is kap egy hatalmast a gépkarabély boldogabbik végével.
és már ott is fekszik a földön,mintha meghalt volna.
Szegény,de nagyon sajnálom,nekem kellett volna meghalnom,nem neki.
De nem,még lélegzik..Engem a lábamnál húznak, a vattakabátom teljesen felhasadt, a kabát ujját leszakították,kifeslett a bélése,mi fog megvédeni a télen?
Nekem csak ez az egy kabátkám van,honnan lesz másik?
Őt pedig a hóna alá nyúlva vonszolják,teljesen eszméletlen,majd mindkettőnket belöknek abba a föld alatti odúba,és a hátizsákját is utána dobják,nesze neked...
Látom van benne vodka,de nem veszem el tőle. Az az övé,nekem meg már mindegy.
Vágyakozva gondolok rá,de akkor sem.
Azért mert kiállt értem,mert védeni akart,engem ,élőhalott nyomorékot.
Sokáig eszméletlen,majd mikor éledezni kezd,meg sem lepődik,hogy szemben ülök vele.
Megpróbálok szavakat formálni,hogy megértse,de közben odakint lövések,robbanások dördülnek,ami elvonja a figyelmét,rögtön a kisméretű világító ablakhoz támolyog.
Megtámadták a Bárt?
Ahogy magam alá vizelve és szűkölve a félelemtől,meg a fájdalomtól a porban hevertem,látom ám,hogy az a tejfelesszájú,de nagyon jószívű legény,akitől a vodkát kaptam,és a levelét kellet volna valahogy visszajuttatnom hozzá,egy percre talán megállítja az engem verőket,és elkezd velük hasonló úrias modorban szájalni.
Jaj,ha tudnék neked szólni,fiam,de megtenném. De mondanám neked,hagyd a vén nyomorultat,mert már nem kár érte,inkább mentsd a fiatal életet.
De ahogy ezeket lassan végiggondolom,látom ám,hogy az egyik fejéhez vág egy üvegcsészét,meg belecsap az arcába,de aztán ő is kap egy hatalmast a gépkarabély boldogabbik végével.
és már ott is fekszik a földön,mintha meghalt volna.
Szegény,de nagyon sajnálom,nekem kellett volna meghalnom,nem neki.
De nem,még lélegzik..Engem a lábamnál húznak, a vattakabátom teljesen felhasadt, a kabát ujját leszakították,kifeslett a bélése,mi fog megvédeni a télen?
Nekem csak ez az egy kabátkám van,honnan lesz másik?
Őt pedig a hóna alá nyúlva vonszolják,teljesen eszméletlen,majd mindkettőnket belöknek abba a föld alatti odúba,és a hátizsákját is utána dobják,nesze neked...
Látom van benne vodka,de nem veszem el tőle. Az az övé,nekem meg már mindegy.
Vágyakozva gondolok rá,de akkor sem.
Azért mert kiállt értem,mert védeni akart,engem ,élőhalott nyomorékot.
Sokáig eszméletlen,majd mikor éledezni kezd,meg sem lepődik,hogy szemben ülök vele.
Megpróbálok szavakat formálni,hogy megértse,de közben odakint lövések,robbanások dördülnek,ami elvonja a figyelmét,rögtön a kisméretű világító ablakhoz támolyog.
Megtámadták a Bárt?
