Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Épp feküdtem volna le, amikor Steiner benyit az ajtón, és odaszól: "Akkor jössz?" Mondtam neki hogy: "Várj, csak még gyorsan felkapom a cuccaim." Aztán felkaptam a hátizsákom, az AK-t, és az ON-94-est. Mikor kimegyek, látom hogy Steiner még a barátjával beszélget. Amikor odamegyek, rám néz, és megkérdezi: "Minek hozod a AN-t?" "Azt sose teszem le." Mondtam. Lassan elindultunk a vörös erdő felé. Még sosem jártam erre, szóval mindenre fel kell készülnöm.

Vissza mentünk bár felé, hogy átmenjünk a vad vidékre. Ha már ott voltam beugrottam a 100 radba, hogy vegyek még némi élelmet. Aztán tovább mentünk. A kapun átlépve elértük a vad vidéket. Itt minden nyugtalanítóan más volt. Minden csendes, és nyugodt. Ez egyáltalán nem tetszett nekem. Ugyanis már hallottam híreket erről a helyről. Azt mondják hogy mindenféle szörny ólálkodik erre. Dimitrij is mesélt már egy olyan lényről ami első ránézésre hasonlít egy emberre. De valójában egy vérszívó szörnyeteg, aminek csápok lógnak a száján. Steiner is mesélt valami ilyesmiről, amikor kérdeztem a kalandjairól. Remélem lesz olyan szerencsém, hogy egyszer se futok össze egy ilyennel. De sajna ezt sosem lehet tudni. Esteledett. Mivel fáradtak voltunk, elhatároztuk hogy letáborozunk. Egy aluljáróba mentünk le, ami tele volt anomáliákkal. Óvatosan átmásztunk közöttük, és egy konténerben táboroztunk le. A környéken felállítottunk, néhány gránátcsapdát, aztán vissza mentünk a konténerhez. Steiner lepihent, én pedig fennmaradtam őrködni. Majd pár óra múlva lepihenek.
 
Bocs Putiteng,mindössze azért írtam le,merthogy elég régen nem láttalak fent-legalábbis itten,ezen a topicon-aztán,arra gondoltam,csak a pontosítás kedvéért....Mindegy,rendben van,persze tudom,hogy tudod. Most már! :jajj:
 
No problem!

Tovább mentem. A nap lenyugvóban van, úgyhogy sietnem kell, hogy még besötétedés előtt a Határra érjek. Csodálkoztam egy kicsit, hogy utam során eddig nem támadott meg semmilyen vadállat. Bajban is lettem volna, mert ez a rossz AK, amit a katonától vettem el, ki tudja, hogy lehet-e még lőni vele. Már épp a határ közelében egy fickó ugrott elő az egyik bokorból, nagyon megijesztett. Kiderült, hogy nem akar megölni, csak eltévedt. Útbaigazítottam, de megtetszett a felszerelése. Isten bocsássa meg, megsoroztam a fejét. Berepült az egyik bokorba a szerencsétlen. Lehámoztam a páncélját róla, a fegyvereit is magamhoz vettem. Elértem a Határt, de amikor odaszóltam, tüzet nyitottak.

Zini te itt vagy, igaz?
 
Jaja és most társam haláláért valamit kapsz
Már elég régóta unatkoztam,semmi hír,egyszer csak távoli lövéseket hallani,elbújtunk a kiadott relytekhelyünk,re 1 ,Katona,Stalker,mind1 1 edül volt,meg soroztuk,mert régi emberünk fegyvere volt nála,Elsett,hiszen a lábát találtuk el,közelebb futottam,ki ütöttem a kezéből a fegyvert,Nyakon fogtam a karommal,mivel régebben kondiztam 1szerüen felbirtam emelni a Sovány alkatott,1 ideig tartottam,majd le engedtem,megkötöztük,oda rögzitettük a fához,1 régebbi C4 est nem tom honann keritettek elő a haverok,hozzá rögzitettek a fához,én tartottam a kapcsolót,kérdezni kezdtem!
Mi járatban vagy itt?
1 régi barátomat keresem,csak mivel cuccaimat elvették megkellet ölnöm erre felé barangoló embert,Tusával megütöttem,vérezni kezdett a feje,de még eszméleténél volt,Bevittük az Bunker be,még 1 szer megütöttem Tusával a nyakát,majd oda sugtam neki hogy áljon be a Monolit hoz és 1 szer elszökhetünk,de társaimat ne ölje meg,aztán elkábitottam 1 altatóval,bevittük a Régi cellámba,adtunk neki kaját előre,vissza mentem a határhoz,Esteledni kezdett,jött az őr járat,mentek megint betolakodni a katonai Raktárak felé,Mi tüzet gyújtottunk,én nem örködtem,tegnap örködtem én,most haverom jön...
 
Kosztyánnal írok:

Sokáig gondolkoztam Borisz Őrnagy kérésein, a szabadságost, elfogadtam aznap, azzal a kikötéssel hogy innentől a hadseregnek dolgozik, mint katonai stalker, és annak megfelelő katonai páncélt is kell viselnie...
a fegyverzetét nem szabom meg, azt minden katonai stalker a magához való fegyvert választja, de a AS Val és a Groza az szinte minden katonai stalker kedvence marad...
jómagam is mennék inkább vissza a harcba mint itt poshadjak, de ez a ranggal jár már...
a másik kérése a vörös erdőben valahol van egy volt monolitosokból álló stalker csapat, és katonai átjárásért cserébe segítséget kérnének...
na mármost könnyű szerrel la rakétázhatnánk őket a helikopterekkel, de barátokat tartani kifizetődő.
ezért a héten érkezett felszerelés egy kis részét kamionra pakoltattam, és erős védelmi kísérettel útnak indítottam a vörös erőben lévő koordinátákhoz...
a konvojra helyet kért a volt szabadságos is, a nevét elfelejtettem, de kapott tőlem egyet: "Mufurc"
állandóan olyan marcona ez az ember, talán ez a név kissé jobban áll majd neki...
Megüzentem Borisznak hogy minden rendben van a kérését elfogadtam, és a barátja úton van a vörös erdő felé egy szállítmánnyal...
Közben Borisztól is aggasztó híreket kaptam, Scarecrow nem hajlandó segíteni a kényes helyzetben, és el is tűnt a bal fenékbe...
műholdakkal is keresni próbáltam de semmi, mintha elnyelte volna egy anomália, üzentem a kis kereső fiúnak hogy A Scarecrow nevű személyt húzza ki a listáról, vélhetőleg meghalt...
Viszont a Tatjána nevű célszemélyre továbbra is vonatkozik a parancs, és mimnél előbb hozza a parancsnokságra ha jót akar magának.
 
A határ le van zárva ,ezért a vad terület felöl közelítjük meg a helyet. Megkérdeztem Yurijtól indulás előtt ,hogy miért hozza az ON-94-esét. Csak annyit mondott ,hogy soha sem hagyja sehol.
A bár mellett elmenvén bement néhány konzervért ,és folytattuk utunkat.Hamarosan eljutottunk egy helikopterroncshoz ,és mellette temetetlenül feküdtek narancssárga ruhás emberek. Mivel eléggé beesteledett lementünk egy alagútba ,és átmászva az anomáliák között eljutottunk egy helyre ahol megpihentünk. Tűzgyújtás után csapdákat helyeztünk ki ,és leültünk falatozni. Mikor feltűrtem a kabátom észrevette a tetoválásomat , egy halálfej ,és ez a felirat "Четници". Kérdezte ,hogy ezt ,hol szereztem ,és elmeséltem neki egy történetet 1994-ből amire nagyon nem vagyok büszke. Fiatal voltam ,és hazudozással rossz társaságba kerültem ,aminek a mai napig viselem a súlyát...

1994.04.13. ,valahol Boszniában...

Előre küldtek ,hogy erősítsünk meg egy lövészárkot. Tök sötét volt ,semmit sem láttam. Velem volt három társam , Nikola ,Drako ,és Torik. Tök sötét volt ,és a bosnyákok miatt nem lehetett lámpát se gyújtani. Milyen aranyos...
Addig kóboroltunk a sötétben ,míg meg nem találtunk egy lövészárkot ,és mindhárman belemásztunk. Előre mászva láttuk ,hogy ez bizony ellenséges lövészárok ,és nem ajánlatos túl sokáig itt maradni. Egy fa odúból köhögést hallottunk ,és mindhárman az ajtóhoz igyekeztünk.Bosnyák tisztek voltak bennt. Drako gránátért nyúlt ,és bedobta. Hatalmas durranás után mindhárman betörtünk ,és mindenki tüzelt ,csak én nem. Az egyik tiszt kezében egy képet láttam ,ami egy kislány arcképe volt. A mai napig furdal a lelki ismeret ,és foggalmam sincs minek mentem oda. A háború végéig kísértem ezt a csapatot ,de soha sem sütöttem el a fegyverem ,én csak javítottam rajtuk ha kellett ,de soha sem kellett lőnöm.
A leszerelés után jöttem vissza Ukrajnába ,és nyitottam egy órás üzletet. Ami a Balkánon történt azt soha sem mondtam el senkinek. Legendás szerencsém csupán annyiból állt ,hogy nem kellett lőnöm ,és a csetnikek bevették ,hogy szerb vagyok. Ekkor voltam 20 éves....
 
Reggel volt,nézegettem családi fényképemet,ahol unoka öcsémmel össze karolva grimaszolunk a képbe,elcsöppent 1 könycsep,de ezen már nem lehet semmi se tenni,ekkor gondoltam valamit,és gondolatom mintha beteljesült volna,apám képét láttam valahol a fejemben,mondott valamit,hivogatott,ekkor tényleg felébredtem,körül néztem,semmi,Rákapcsoltam Steiner PDA jára,már közel jártak,Felkeltem,nyújtózkodtam kicsit majd elindultam feléjük,gondoltam valamit,majd 2 en ottmaradtak,én mentem,oda értünk,már közel volt,épp kijötek,ránk fogták a fegyvert,mondtam nelőjenek én vagyok,ekkor bizonyiték képen előrántom késemet és a velem jövő társamat megöletem,leengedték fegyverüket,bemutatkoztam,
A nevem Ivoly, Zini Unoka bátya,a Vörös Erdőbe indultok ugye?
Igen volt a válassz,
Mondtam hogy betudom őket csalogatni csak a PDA lyukat adják ide,
Oda adták,elindultunk vissza a Vörös erdő felé,út közben suttologtak majd végül 1 ikük le akart szúrni,nem sikerült neki,túl hangosan csinálta,hátra fordultam megfogtam kezét kicsavartam és eldobtam a kést,majd csöndesen tovább indultam persze megkötöztem a kezét,oda értünk,tettünk 1 kerülőt,Kelet felől beengedtem őket,vissza adtam nekik a PDA lyukat,mondtam ha szükségük van rám akkor szoljanak,én mindig itt leszek,majd elmentem,persze elötte leoldoztam a kötelet arról aki meg akart ölni..
 
Ezek a rohadtak egyszerűen kirángattak a sötét kuckómból,fel a fényre,és majdnem megvakultam.
Azt ordították-ezek csak ordítva képesek beszélni?-hogy rohadok,és olyan a szagom,mint egy romlott pöcegödör,s ezért megint ráncigáltak,letépték a pufajkám ujját,kilökdöstek a Bár területe elé,jól belém rúgtak,megdobáltak mindenféle ocsmánysággal,botokkal püföltek.
Hiába próbáltam nekik megmagyarázni a történetemet,csak mümmögni tudtam,amire ügyet sem vetettek.
Azt hiszem,eltört a csontom is,annyira nem érzem,mert az idegeim régen nem olyan jók,de azért fájt.
Ha tudnék sírni,akkor megtenném,de már nem folyik könny a szememből,inkább szűkölök,mint egy nyomorult és sérült kutya.
Jó lenne,ha jönne a halál,és meg tudnék halni.
Senkim ,semmim nincs,senkit nem ismerek,ráadásul tényleg rohad a testem,bűzlök. Ez mind igaz,de azért nagyon rosszul esik.
Mire valók azok a nagy puskák a vállukon? Inkább lőttek volna ripityára,vagy vágtak volna hozzám egy gránátot,csak lenne vége az egésznek már.
Azt is hallom,hogy rajtam röhögnek. A vén xäros zombi,mondják,és majdnem kiesnek a saját szájukon.
De jó volna egy kis vodka...
 
kb másfél óra gyaloglás után beértem a városba, pokolian megváltozott, sehol egy lélek se, amikor utoljára itt jártam még nyüzsögtek a monolitosok, olybá tűnik Fehéragyar takarított...
ám azonban elkalandoztak a gondolataim, és már csak az utolsó ösztönömre eszméltem fel, amikor 2 házból mellettem 2-3 monolitos kijött fegyvert szegezve nekem...
Ohh... a fene egye meg...
Az egyik monolitosnak hirtelen a másikra fröcskölődik a vére, majd össze esett a monolitos, a monolitos a másik irányába néz, de még arra sem fordult teljesen már halott volt.
az össze monolitos habozott, én kihasználtam, a bal oldalamon lévő 3 monolitost egy hosszabb sorozattal lekaszáltam...
furcsa azonban lövést nem hallottam, Agyar biztos hangtompítóval küldi...
Neki álltam átkutatni a monolitosokat, nem sokkal később, Fehéragyar is feltűnt, megnézze mit lőtt ő maga.
Látom manapság annyira gondterhelt vagy hogy figyelni sincs időd, mondja dacos mosollyal az arcán, miközben átkutatja a két fejlövésest.
Sok a gondom, nem beszélhetnénk meg a rejtekhelyeden? kérdem.
Felőlem.. majd felállt, és intett hogy kövessem.
 
Őőő Zini ! Bocsi ,csak ennyire hülye sztalker se én ,se Axon nem lennénk ,hogy le akarnánk szúrni mikor segítesz nekünk ,és egy megbecsült sztalker unokabátyja vagy. :)
Meg az is biztos ,hogy a túlélésünk egyik legfőbb eszközét a PDA-t sem adnánk oda. Várjuk meg míg Axon jön és megírja a sztoriját.
 
(Zini A legutóbbi sztorid, nem értem. Mi a francért akarnánk mi leszúrni? A PDA-val kapcsolatban meg Nabunak igaza van. A világért nem adnám oda a PDA-mat senkinek se.)

Hajnalodott. A legfurcsább az egészben, hogy egy szemhunyást sem aludtam. Még csak fáradt sem vagyok. Csak bámulom a konténer bejáratát, és javítgatom a puskám. Közben Steiner is ébredezik. Úgy néz ki ő jól aludt, nem úgy mint én. Bár meg eshet, hogy a sok kávétól maradtam ébren. Ez most nem lényeg. Amíg ébren voltam, csak két dolog járt az eszemben. A Zóna ezen területén élő, különös lény, és a tegnap esti történet, amit technikus barátom mesélt. Mind a kettő elég borzasztó. De elhessegettem ezeket a nyomasztó elemeket, és úgy gondoltam itt az ideje, hogy írjak egy levelet az otthoniaknak. Marjussza azóta sem tudja feldolgozni a történteket. Legalább megírom neki, hogy jól vagyok. Rengeteg idő telt el azóta, hogy megismerték egymást Dimitrijjel, de még mindig olyan mintha csak tegnap történt volna. Emlékszem, amióta csak megismerte Dimitrijt, úgy bánt velem mint a saját öccsével. Na mindegy. Még egy aláírás ide....és kész. Ezalatt Steiner már össze is pakolt, és már mászott ki a konténerből. Amint ki ért, gyorsan begyűrtem a levelet a zsebembe, és kezembe vettem az AK-t. "Akkor indulhatunk?" Kérdezte. "Ja. De jobb lenne, ha a raktárépületek felől mennénk tovább. Ki tudja, talán még találunk ott is valami érdekeset." Mondtam. Steiner bólintott egyet, és tovább mentünk.
 
Hajnalodik. Lassan ébredezek ,és már megint a visszatérő rémálom gyötört. Álmomban a zóna egyre szélesebb lett ,és én megint azzal a csapattal voltam Bosznia halott vidékein. Yurij ott ült mellettem ,és a konténer bejáratára meredt. Egy szemhúnyást sem aludt. Engem az a kék fény egyre tisztábban hívogat. Főzök egy kávét ,az talán segít ! Yurij egy levelet kezdett írogatni ,és addig mellé toltam egy pohárral. Eliszogatta ,majd összecsomagoltam ,és mondtam ,hogy ideje menni ! Valami őt is aggasztja ,valamitől úgy látszik nagyon tart. Nem tudom mi lehet... Kimászunk a konténerből ,és a raktárak felé vesszük az irányt...
Út közben egy 3 fős csapatot látunk magunk előtt. Odaszólunk ,de ők tüzet nyitnak. Lassan közelítünk ,és Yurij lefogótűzzel tartja sakkban őket. Kettőt kilőtt és a harmadikat megsebesítette a fegyverén keresztül. Odamegyek ,hogy lefegyverezzem ,de az gránátért nyúl. Kihúzza a pöcköt ,de én megpillantok egy érdekes és könnyű fegyvert a földön. Gyorsan felkapom és futás. Nagy robbanás után porfelhő emelkedik ,és az elülte után körülnézünk a megmaradt cuccok között. Ránéz a fegyveremre ,és azt mondja ,ez egy AS VAL ! Orosz gyártmány.. Gondoltam rendben van. Az egyik sztalker vagy nem sztalker megmaradt hátizsákjában van hozzá 5 csomag lőszer. Az megy a táskába ,és a PPS összecsomagolása után ,ezt tárazom be ,és akasztom a vállamra. Nem tudom miért csinálták. Szürke ruhájuk volt...
Yurij is elvett néhány gránátot ,és a kötszeren osztoztunk.
Folytatjuk utunkat...

Zini:Gondolkodj reálisan ! "Te mit tennél az alanyaid helyében?" címmel !
 
Há pl nem biztok bennem mert Monolitos vagyok és ez a Storytokban kiderülhet hogy nem biztok meg bennem,csak gondoltam ha problem kitörlöm
Na,ennek a hétnek is vége,indulás a Szarkofág megkéne már vizsgálni,13 an és én 14 és még útközben 1 ember becsatlakozzott vagyis 15 en elindultunk az Atomerőmű felé,lekapcsolták 1 pillanatra az "Agyperzselőt",már 1 idelye járkállunk,beérünk Pripyat ba,3 Hullát fedezünk fel,már elégé oszladoztak és nem frissek,volt bennük harapás is,tovább indultunk,beértünk az Atomerőműbe,nagyon elkezdett fájni a fejem,már a közel ben voltunk,elég távolról megvizsgáltuk a Szarkofágot,semmi baj,ajj a fejem még mindig nagyon fáj,vissza felé indulunk,de esteledik,ezért maradunk,de a fejem már salyog,érzem hogy....érzem hogy... ELVESZTEM A KONTROLT AZ AGYFÉLTEKEIMEN,Másra nem emlékszem....
 
Na figyeljetek amiért a Szarkofág hatása alá kerültem rátok fogok lőni és 1 ideig nem gamelek,próbáljatok pls ne megölni engem hanem elfogni vagy ilyesmi,ha újra írok ide az azt jelenti hogy Már nem vagyok a hatása alatt,de addig ne nyirjatok ki,mind1 ki talál rám és hol,Nabu és Axon a Vörös Erdőben,Scarcerow és "Fehéragyar" Pripyatban,Tatjána és Chernova Jantar ban nekem mind1,most pihi lessz csak ne nyirjatok ki thx xD
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul