Zachary a szokott helyén ült, brit hidegvérrel bámult ki a reptérre, és pipázott.
- Egyszer volt egy barátnőm. Aztán beült a kocsimba, és elhajtott vele. Ekkor határoztam el, hogy több nőt nem engedek egy járművem közelébe sem.
- Nézd, én sajná...
- Nem. Ne sajnáld. Szerezz egy helit. De most kivételes lehetőséged van, mert többet is meglovasíthatsz. Két napja Igor kiszúrt két vadi új Ka-52-t egy határ melletti állomásnál. Ma kora hajnalban felderítőrepülést végeztünk a terület fölött, és kiderült, hogy leszállítottak a helyre két apach-helit ist. Apachokat! Áttöltöm a koordinátákat a PDA-dra. Holnapra szerezd meg őket. Egyedül persze nem fog menni, ezért segítek nektek, személyesen, a saját helimmel. Engem nem szednek le. Szólj, ha mehetek.
- Rendben, nos, mi indulunk is.
- A közelben van, Igor elvisz titeket egy terepjáróval.
Felkészültem, úgy döntöttem, viszem Tatjánát is. Megvártam, amíg esteledett, és elindultunk.
Ezen a terepen sokat kellett menni, körülbelül egy órát, mire a cél közelébe értünk. Oleg velünk küldte a három őrt is, akik leütöttek minket.
Kerestem egy közeli dombtetőt, ahonnan rálátni a helyőrségre.
A helyőrség hozzánk közeli oldalán egy hosszú, kétemeletes épület volt. Ez lehet a kaszárnya. Az út túloldalán egy kisebb, egyemeletes
építmény, ez a parancsnokság. Középen a gyülekezőtér, ott a négy helikopter, és két kerítés között az út, rajta az ellenőrzőponttal. A helikre egy szakasz vigyáz, hét katona, plusz két támogató lövész a kaszárnya tetején, és egy géppuskás a parancsnokságon, plusz az őrség a poszton, négy gépfegyveres.
- Mindenki állítsa a rádiófrekvenciáját 104,5-re! Valódi neveket nem használunk. Igor, te leszel Tchomnaya-1! Te itt maradsz a dombtetőn Tatjánával, és vigyáztok, ha elfajulna a helyzet. Tatjána, te leszel Tchomnaya-2! Te leszel a megfigyelő, és majd jelented az ellenség helyzetét. A három katona... - szóltam, de a kis csapat belémfojtotta a szót.
- A nevem Dmitrij.
- Az enyém Szása.
- Az enyém Vaszilij. - mondták.
- Jó. Nos, ti vagytok Tchonaya-3. Titeket rádión navigállak majd, ti fogjátok biztosítani a gyülekezőteret. Én leszek Tchomnaya-4, én a kaszárnyát biztosítom, hogy az ablakokból ne tudjanak tüzelni ránk. Ez a domb lesz a Gora-1, az út túloldalán lévő gond a Gora-2. Az autó pedig a kivonási pont. Ne totojázzunk, indulás! - parancsoltam, majd levetettem a kabátom, hogy ne korlátozzon a mozgásban, így csak egy rövidujjú volt rajtam.
Elindultam a kaszárnya felé, ehhez át kellett mászni egy szögesdrótos kerítésen, majd a laktanya tövébe mentem.
Egy ablakon megkapaszkodva felmásztam egy első emeleti ablakig, ami nyitva volt. Ezek is hülyék, nyitva hagyni egy
ablakot... Biztosan szellőztettek. Odabent egy folyosón találtam magam, ahol szerencsémre egy árva lélek sem tartózkodott.
Végigosontam a folyosón, és balra fordultam. Egy lassan poroszkáló őr állt előttem, aki meglepődötten nézett rám:
- Uhh, hölgyem, mit keres itt?
- Csak a WC-t kerestem, még új vagyok itt. - válaszoltam.
- Nocsak, nem is tudtam, hogy nők is szolgálnak nálunk. Talán megismerkedhetnénk... nézze, hivatalosan be kéne vinnem az őrszobára, amiért itt kószál. De menjen csak.
- Jó, de... elkísérne a mellékhelységig? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze - kacsintott.
Hátrafordult, majd elindult. Én mögéléptem, befogtam a száját, majd tarkónrúgtam, és lassan a földre eresztettem az eszméletlen testét.
Nem akartam megölni, sajnáltam a fickót. Volt egy szertár a folyosón, oda rejtettem, és bezártam a bakát. Lementem a lépcsőn, és az
alagsorba mentem. Itt volt három nagy biztosítéktábla, lekapcsoltam mindegyiket. Teljes lett a sötétség. Volt egy vörös
biztosítékdoboz is, "generátor" felirattal, azt is kiiktattam. Felrohantam, mielőtt ellenőríznék a helyet. Jeleztem a Tchomnaya-3-nak, hogy intézzék el a
sorompónál lévőket, csendben. Úgy gondoltam, felszaladok, és elintézem a két lövészt a tetőn. Nem volt nehéz dolgom, de egyvalami
feltűnt. A katonákon amerikai felvarró volt. És az apachok... Bogdan korraborálna az ukrán haderővel? Lehetetlen...
A cheytacommal leszedtem a géppuskást a másik tetőről, és még egyet a lent lévők közül. Rádióztam Tchomnaya-1-nek, hogy
menjen át Gora-2-re, és nyisson tüzet a dombetőről. Közben a három géppisztolyosom is tüzelni kezdett a helikoptert őrzőkre, és a
géppuska is hamarosan kerepelni kezdett. A hét ember hamar elhullott, és a helikopterekhez mentünk. A katonákon itt is USA felvarró,
csak pár ukrán.
Igor beült az egyik helikopterbe, a hármas a maradékba, és elindultak. Közben az egész bázis felbolydult, mi Tatjánával az autóhoz
rohantunk. Mikor a táborba értünk, Igor még hátrafordult, és rakétákkal megszórta a helyőrséget.
Én pedig rádióztam Zacharynak, hogy nem kell a segítség...
Egy órán belül mindenki a reptéren volt.