Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Kora reggel ébredtem. Kinéztem az ablakon, a felszállópály üres volt. A táj ködbe burkolózott, párszáz méterre lehetett csak ellátni.
Úgy gondoltam, megkeresem ezt a Zachary fickót. Utoljára az irányítótoronyban láttam, biztosan ott volt. El is indultam, de egy árva lélekkel
sem találkoztam. Felmentem a lépcsőn, és benyitottam az ajtón.
Oleg az ablak előtt ült, majd a gurulós székkel felém fordult.
- Kisasszony, öröm látni magácskát egy ilyen szép napon.
- Szeretnék beszélni magával valamiről. - kezdtem
- Hallgatom.
- Van egy bátyám, aki lelőtt, és az USA vezérkarával lévő kapcsolatait felhasználva csúcstechnológiás hadifelszerelést szerzett a csapatának, akik már igen nagy fenyegetést jelentenek bárkire nézve.
Zachary egy szivart szívott, és rezzenéstelen arccal hallgatott végig.
- Ez sajnálatos. És, mit tehetnék ezügyben?
- Gondoltam, segíthetne nekünk, esetleg. - mondtam, már kissé ingerültebben.
- Nézze, nem szeretném a csapatomra haragítani az USA kormányát.
- De le kell számolnunk velük.
- Talán... némi ellenszolgáltatásért cserébe...
- Úgymint?
- Pénz. Rengeteg pénz.
- Jobb ötletem van. Ha legyőzzük őket, megkapják a felszerelésük, és a vagyonuk egy részét.
- Hatvan százalék.
- Ötvenöt.
- Kegyed meggyőzött. A rendelkezésére állok. - szólt, és hátradőlt a széken. - tegeződhetünk?
- Persze. Nemsokára szükségem lesz egy helikopterre.
- Csak szólj.
Felálltam, mosolyogtam, és küldtem egy üzenetet a PDA-mon Scarecrownak:
"Chernova vagyok. Hol vagy most? Minél hamarabb válaszolj!"
Nemsokára válaszüzenet is érkezett:
"Itt vagyok Yantarban, az új labornál. Siess! Scarecrow"
Jeleztem Olegnek, aki a rendelkezésünkre bocsátott egy Mi-8-as helikoptert. Felkeltettem a még alvó Tatjánát, és elindultunk Yantar felé.
Hét perc múlva már közel voltunk a célterülethez, látszott az új labor, körülötte... egyenruhásokkal?!
Úgy tűnt, a katonaság megunta a tudósok elleni támadásokat, és katonákat vezényelt ki a labor védelmére. Mikor a bakák meglátták
az ismeretlen helikoptert, azonnal tüzeltek. Két RPG-gránát is elhúzott mellettünk, úgyhogy jónak láttunk máshogy közelíteni feléjük.
Ködgránátokkal megszórtuk a célterületet, majd könnygázzal is megküldtük őket. Aztán kiszálltunk, és megadásra kényszerítettük a katonákat.
Nem is az ukrán haderő lett volna, ha nem kellett volna fizetni, hogy ne jelentsék az esetet.
Scarecrow pár másodpercen belül kint volt a laborból, és üdvözölt minket.
- Nos, mit szeretnél, Yadviga? - kérdezte.
- Fehéragyart keresem.
 
Szépen haladunk a bár felé, nincs is olyan messze.Útközben nem történik semmi érdekes, nem is nagyon beszélgetünk.Az eső esett, odaadott valami hosszú kabátfélét, fel is veszem az enyém fölé.Nem tudom, hogy hogyan háláljam meg, majd megtalálom a módját.Odaérünk a bár beáratához , a szolgálatosok elrácigálják, nem tudom, hogy miért, dehát ez van. Bemegyek, nem is olyan rossz hely ez, csak sok a szolgálatos.Nem nagyon bírom őket.Lemegyek a 100 rads ba, ez valami kocsmaféleség, és a meglévő kevéske pénzemből veszek egy kis vodkát, és gondolkozom, hogy hogyan tovább.
 
A traktor szokatlan és vad iramban száguld. Korábban gyakran vezettem ezt a típust,azonban nem emlékszem rá,hogy egy 30-asnál nagyobb tempót bármikor is ki tudtunk volna préselni ebből az amúgy meglehetősen erős munkagépből,de hát nem is versenyzésre gyártották.
A sebességmérő óra régen kiakadt,a friss szél fütyül a fülem mellett!
Éppen egy dombtetőre érek,amikor szögesdrótból épített akadályba ütközöm,amit a traktor iszonyú erővel szaggat apró fémszilánkokra.
csak úgy pengenek,repkednek mindenfelé a darabjai,még szerencse,hogy vastag az üveg.
A gép valósággal repül a domboldalról és hatalmas csattanással érkezik a laza talajra,de a szokásos nyekkenésszerű hangon kívül semmiféle tanújelét nem adja,hogy bármiféle része sérülne.
Én lassítók,ami eléggé nehezen megy,hiszen akkora lendülettel jöttünk,amire rátett a zuhanásszerű érkezés is a domb aljában...
Annál is inkább fékezek,mert úgy látom,megérkeztem,előttem a gyárépület.
nagyobb és kiterjedtebb,mint az én időmben volt,de bizonyos elemei ismerősnek tűnnek,mint például az a magos torony,ami most kissé megdőlve áll.
Lekászálódok és jobban körülnézve észreveszem, az egyetlen használható bejárat el van torlaszolva és fekete kezeslábasba öltözött,nagyon marcona képű alakok állják utamat.
A torlaszokat bátran arrébb tudnám tolni,de a kézifegyvereiktől,amiket megismertem-ezek Ak 47 esek-megrettenek.
Inkább nem kockáztatok,és elővéve legjobb modoromat szólítom meg őket,ami nagyon nehezemre esik,mivel nehezen beszélek.
A figurák azonnal rám emelik fegyvereiket,és azt üvöltik,hogy feküdjek hasra és tárjam szét a kezeimet.
Szépen kezdődik ez is,pedig azt reméltem,ezek már a biztonságiak....
Nagyon megváltozott ez a hely,amit most bárnak hívnak.
 
Vad vidéken irdatlanul szakadt az eső. Kerestünk egy helyet ahova behúzódhatunk. Megláttam egy hangárszerűséget de már voltak ott. Az egyik gitározott, a másik a grozás fickó volt. Nem lehet nagy gond ebből bemegyünk. A sztalker a fegyveréhez nyúlt. Levettem a sisakom. A grozás felismert. Ezután leültünk mi is.
-Valami Borisz a neved nem?-kérdezte a grozás
-Igen Borisz a nevem.
ezután nagy beszélgetés kezdődött. Kb egy fél óra múlva egy lövés hallatszik. A scarecrowwal -merthogy megtudtam hogy így hívják- itt lévő sztalker meghalt. És engem is épphogy eltalált. Beugrottunk egy betontömb mögé. Talán egy pár centi átmérőjű rés volt a fal és a betontömb között. Ezen át becéloztam és sikerült lelőni. A távolban ordibálások hallatszanak. Elmentem a jantar felőli útra ahol vonatvagonok vannak. elindultam egy kis sikátorba. Néhány mesterlövész lőtt, az egyik a falat kapta el. Kis szilánkok pattantak le róla. A másik lepattant a páncélról. A sikátor túl messze van. Jópár lövést leadhatnak amíg odaérek. Iván kihajol a fedezék mögül és egyet megsebzett. ezalatt a másiki lebukott. Én pedig átszaladtam. Scarecrow ott maradt távolabb. A sikátor vége felé voltam amikor egy újabb lövés hallatszik, tompa puffanás volt nem sokkal utána. Valószínűleg leesett. a ház mellet egy daru volt körülötte 4 zsoldos. Gránátvetővel közéjük lőttem. Három azonnal meghalt, egy halálos sebet kapott. Eldobtam egy füstgránátot. Így biztonságban eljutottam a lépcsőhöz. 1 volt az egyik oszlop mögött. Azt könnyen eltettem láb alól.A legmagasabb szintre feldobtam pár gránátot. Fölmentem utána fél perccel. Közbe a többiek is utólértek. Fönt 3 halott és 2 sebesült. Az egyik elvérzett. A másikhoz mennék oda amikor előkap egy pisztolyt. Ekkor megijedtem azt hittem lelő, de önmagát lőtte le. Kinézve két menekülő zsoldost látok, Az egyiken zsoldos SEVA volt. A csatározás után Iván elvette a mesterlövészek lőszerét, és Scarecow a lentiek felszerelését nézegette. Én annak a PDAjat vettem el aki fejbe lőtte magát. Egy
jantari relytekhelyen kívül semmi érdekes nem volt. A másiknál találtam pár gránátot. Ezt eltettem. Ezután mindhárman elindultunk jantar felé.
 
Reggel volt,Nézegettem PDA mat,a Francba nem találom,valami térferencia lehet,a fenébe,na mind1 elindulok a Katonai Raktárak fele megnézni Unokaöcsémet hogy eltemették-e,szegény,kimegyek és máris meglátom,csak a hülye mért nevezte ell magát Zini nek,elég nehéz volt ráismerni,na mind1 érdeklődök 1 keveset majd a többiektől,elindultam vissza felé,Ekkor a PDA-m jelzett,mind a 2 Célszemélyt 1 Helyen találok,a Jantar ban,nem elég messze 1mástól,sietős re akartam fogni a dolgot,oda futok a Katonai raktárakhoz és megtalálom a Régi Műhelyt,Oda szólok Steinernek hogy mivan az unokaöcsémmel
Megkérdezi hogy az ki,mondom hogy mostani nevén Zini,
Erre nagy búsan mondja hogy halott,de néhány cucca megmaradt,Ekkor átnyújtotta nekem az Obokan ját és Régebbi Zsoldos ruháját ami elég mocskos volt,
A ruhát vissza veszi 1 percre majd csuda tisztán vissza hozta,megköszöntem neki,adtam neki 1 kevés pénzt is de mondta hogy nem kell,azért oda adtam neki,felvettem a Zsoldos ruhámat,elindultam vissza a VadVidék felé,a Jantar hoz,Ekkor 1 PDA üzenet ütötte meg a jelzőmet,1 Zsoldos volt az,tudja hogy nem Zsoldos vagyok de megkérdezte hogy Beállok-e,Nem muszály velük lennem,lehetnek barátaim,de tartozzak a Csapatukba,bele egyeztem,Jantar fele találkoztam is velük,átnyújtottak Töltényt Obokanba és cserébe eladtam nekik az AK mat XD aztán megjavitották nekem az Obokant és 1 picit tettek rá tuningot,mondták hogy Mennyek Jantar ba,mert 1 bizonyos Helikopter szált le ott és épitettek 1 Új labort,engem küldtek hogy 1 azt a Helikoptert kilőjem mert megneheziteni a dolgukat sok dologban,mert 1 es informáturok beállt 1 titkos csapatba,azé a Helikopter,Elindultam a Jantar felé...
 
Újból kezdtük? Vagy mi van? Kis felvilágosítást, mi volt eddig ha nem kezdtük újból (akkor is ha igen)!
 
NEM HISZEM ELL,ajj a fenébe már megint a rohadt rémálmok,ahh,uhh,szegény öcsém,ENGEDJ KI!!!
Ahh hála az istennek,mi ez?Hmm...
Leteszem a fülemet a földre és halgatózok,Kisugárzás,úristen itt nincs relytekhely,OMG itt fogok agynélküli zoombi lenni!!
Na ha már ez a sors,megiszom a Vodkámat és elköszönök a világtól
Kinyitom,már közeledik a Kisugárzás,hörpintek 1 et ketőtt,megittam
Már itt van a markomba,és megérintett,Elterültem mint 1 hulla,1 kis idő után a Vörös Erdő 1 kabinjában ébredtem,hol vagyok?kérdeztem magamtól ,semmi bajom nem volt,ekkor bejött 5 Monolitos és rám szegezte a fegyvert,
Kérem ne lőjenek le!
Nem akarunk lelőni,csak ide a fegyvereidet!
átadtam nekik amimcsak volt,a ruhát kötszert elsőegély csomagot meg az ilyeneket nem kérték,kis idő múlva már csak 3 an jöttek be,1 ikük Vezérnek tünt,az is volt,picit tolvajnyelven beszélt a társaival majd mondta:Figyely,Mi Monolitosok vagyunk,dolgunk Védelmezni a Zónát és felkutatni,ha ezzel ellenvetésed van itt helyben kivégzünk,ha pedig 1 et értessz velünk megengedjük hogy 1 picit mozgolódj,mivel mi mentettünk meg,és ez kivételes esett,sokkal tartozól nekünk,bekell álnod közénk és dolgozni kell nálunk,be fogunk 2 hét múlva menni a Szarkofákhoz hogy megnézzük nincs-e baj,Bele egyeztem,Utána szóltam hogy tennének-e nekem 1 szivességet,elég 1 szerü csak 1 Gránátvető és hozzá lőszer kell vagy 1 szerü Panzershreek és lőszer,Jantar ban kikéne lőni 1 Helikoptert,mingyár leszál,ha ezt nekem megteszik alávetem kivánságlyuk alá magamat
Bele egyeztek,azt mondták hogy ha már 2 hónapja dolgozom náluk elengednek,de ha kellek nekik azonnal jelentkeznem kell,bele egyeztem,megkérdeztem hogy tarthatom-e kapcsolatott feleteseimmel,mondták igen,ekkor régi barátomnak akinek segitettem és a Daruban alutt küldtem 1 levelet hogy ez meg ez van,gyüjtsön embereket és 2 hónap múlva maximum találkozzunk a Vörös Erdőnél,bele egyezet mivel ez sok idő volt,aztán Steinernek küldtem el ugyan ezt,és a végén Kosztyánnak,Lukash al együtt...
 
Steiner beleegyezett, hogy elmenjek vele átkutatni azt a bunkert, vagy mi a fenét. Cserébe szerez nekem 5.45-ös lőszert Dimitrij fegyverébe. Adott egy szobát ahol pihenhetek. Lepakoltam a felesleges cuccaimat, aztán átmentem a műhelybe. Odaadtam neki az AK-t, azzal a 2000 rubellel együtt amit kaptam, hogy dobjon rajta valamit, a nagyobb hatékonyság érdekében. Pár óra múlva már vissza is adta a fegyvert. Elsőre nem látszott rajta hogy lenne valami változás. De amikor kivittem hogy kipróbáljam, már az első lövésnél, tágra nyílt a szemem. A golyó teljesen átszakította a célt. Ráadásul egész pontos is. Steiner a falnak támaszkodva csak mosolygott, és elmondta, hogy javított az átütő erőn, és a pontosságon. Megköszöntem a javításokat majd vissza mentem a szobába, lerakni a fegyvert. Majd megkérdeztem hogy mikor indulunk. Azt mondta majd szól. Én bólintottam, aztán leültem az asztalhoz, és folytattam a sörömet.
 
Tudjátok mit! Nem mondjatok semmit, majd rájövök :)


Gyönyörű álmom volt! Láttam, ahogy Csecsenföld felszabadul, relikviákat hordó katonáinkat nem fogja a golyó, bevonulnak Moszkvába, felrobbantják a parlamentet és a Kreml-t. Az orosz katonákat a falhoz állítják, és csak lőnek eszeveszettül. Az utcák véresek, az asszonyok sírnak, a gyerekek pedig a romokban keresik a játékaikat. A világon több lázadás is megkezdődik. A demokrácia megbukik, a világ egyesül egy nagy nemzetté! A bűnözés megszűnik, nem szükség rá, mindenki megkapja amit akar. Mindig is tudtam, hogy a békét csak fegyverrel lehet kivívni. Sajnos ez csak egy álom marad!

Egy tuskón ébredtem. Megpróbáltam visszaaludni, hogy újra átérezzem azt az örömöt, ami az álmom közben éreztem. Sajnos nem sikerült. A távolban fegyverropogást hallottam, nem tudtam újra elaludni. Megnéztem a PDA-ban, hogy hány óra lehet, de végül nem is azon akadt meg a szemem. Az erőműves akció óta eltelt több mint egy hónap, én meg csak aludtam. Keresem a fegyvereimet, de persze nincs már meg, kifosztottak. Csak a PDA-m és a ruhám maradt meg, plusz a késem. Átnézem újra a PDA-t, több mint 50 üzenetet találok benne, mind a Cégtől. Nem kaptak jelentéseket, gondoltam, hogy ez lesz. Az utolsó üzenetet elolvasva megijedtem:

Boris, Mi bíztunk benned!
Megkaptál mindent, amit akartál, és háládat árulással fejezed ki! Te is jól tudod, hogy ilyenkor mi a szabály. El kell varrni a szálakat!

Az üzenet három napja lett elküldve, a bérgyilkos már a Zónában lehet.
 
A sör elfogyasztása után Yurij el ment lepakolni a szobába ,majd én visszamentem dolgozni ,mert az egyik szabadsági újonc a nagy izgalomtól rajta felejtette az ujját az AK ravaszán ,és ennek hatására az szétdarálta a másik letámasztott SVD-jének a tusát. Engem bíztak meg ,hogy szereljek fel rá helyette egy jobbat. Nézelődök ,hogy mim van ,és látok egy jó nagy acélrudat. Meghajtom a satupadon ,behorpasztom ,majd fával berakom a válltámaszt. Még néhány huzal és megvan.
Tökéletes ! Azt hiszem megvagyunk. A lehajlott támasztól csökken a visszarugás ,és ettől jobban rajta maradhat a célon...Kaptam 500 rubelt ,és egy csomó 9x39-est ,köztük páncéltörőt is.A fizetésük elég jó !
Nem sokkal ezután Yurij elhozta az AK-ját ,és mondta ,hogy javítsak a hatékonyságon.
Rendben. Van is hozzá anyagom. A csőszájféket kiszedtem ,és beletettem egyet a raktárból elcsaklizott új gyártású szovjet példányokból ,majd kicsit kitisztítottam a lőszeradagolót ,és a célzót is pontba igazítottam.
Ezzel eltöltöttem 3 órát ,és visszavittem neki. Eléggé húzta az orrát ,hogy szinte semmi sem változott ,de mondtam neki ,hogy próbálja csak ki ! Kiment és kitettem neki egy acéllemezt ,és rajzoltam bele egy kört.
Majd nekitámaszkodva a falnak büszke vigyorral néztem ahogy szétszedi az acéllemezt.
Utánna megkérdezte ,hogy min állítottam ,és elmondtam neki ,hogy javítottam az átütőerőn és a pontosságon.
Visszament lerakni a fegyvert ,majd a küldetés kezdetéről kérdezett . Mondtam neki ,hogy majd szólok.
Bementem a műhelyembe és még utoljára ellenőriztem mindent a fegyveremen. Felvettem a tatyóm ,és a SEVA ruha légzőrendszerét ,majd szóltam Yurijnak ,hogy itt az idő. Kevés dolgot viszek magammal ,csak a fegyveremet 5 tárral ,és 5 elsősegélycsomagot ,meg 10 csomag kötszert.
Ha minden igaz hasznos dolgokat találunk majd ott !
Grig is velünk akart jönni ,de valakinek vigyáznia kell a helyre ,amíg nem vagyok itt...
Indulás !
 
Zini, Kosztyán miután megtudta hogy Scarecrow Thunder barátja megbékélt vele. A helikopterről nem tudsz és a bunker őrök le vannak fizetve és 4 szerepjátékost nyírnál ki ha lelőnéd. A 2 zsoldos ellen pedig hajtóvadászatot fogunk rendezni ugyanis kell nekem az egyik PDAja.
 
Túl jutottunk a zsoldosokon, Yantarban találkoztam Cernovával, Fehéragyart kereste, én csak szűkszavúan válaszoltam: Nem!
De ha nem segítesz itt elszabadúl a pokol! rivált fel Chernova, mire én csak anyit fűztem hozzá, hogy engem az egész nem érdekel, és angolosan távoztam a bunkerből.
a helikopterben egy pilóta volt, és 2 őr, a az őröket, kiütöttem a fegyver tusjával, a pilóta meg letette a fegyvert amint az egyik társához szegeztem fegyvert, a pilótát is leütöttem, kidobtam őket a gépből, majd beindítottam és már a levegőben voltam amikorra többiek kijöttek a bunkerből.
Rossz időben futott be hozzám Chernova kérése, egy csoporttól jobb ajánlatot kaptam: 50000 dollárt, és Amnesztiát ígértek ha semleges maradok, ez nekem bőven megéri...
A géppel, nem volt konkrét tervem, de sosem repültem még a zóna felett, kommandós bevetéseknél megesett hogy vezetnem kellet, de a zóna felett még nem volt hozzá szerencsém...
Érdekes kis műszer vettem észre egy kis kijelző, ami valószínűleg az anomáliákat mutatta mint pontokat...
Egyszer csak egy hatalmas villanás, a helikopter fele leválik, a másik pillanatban már egy másik helyen vagyok, és a csonka helikopter orra bukva zuhanni kezd..
Szerencsére lejtőt kaptam, jó nagy lejtőt a és egy folyóban landoltam, legalábbis a gép egy részével...
sajog mindenem és a szívem is majd kiugrik a helyéről, egy kis ideig azt hittem meghalok, de szerencsém volt, ilyen 1x van egy életben...
nagy nehezen kimásztam a roncsból, és felbaktattam az árkon ami ott a szemem elé tárult, hát az kevés embernek lehetett...
jobbról, kb 2 kilométerre az erőmű állott, balra a vörös erdő, elötte a szellem város Pripyat...
kissé össze kaptam magam, majd elkezdtem Pripyat felé barangolni...

Határozatlan ideig senki se tervezzen velem, mert nem leszek elérhető elegem van a kis isten, és fél isten "körülöttem forog a zóna" komplexumból..
 
Na első küldetésem elött vizsgálgattam PDA mat,észre vettem hogy a Helikopter hála istennek itt a közelben felrobbant,jó munkát végeztek a "Haverok",de az 1 ik Célszemély 1szerüen eltünt,nem tudhatom milett vele,biztos bele halt a helikopter zuhanásba,megkérdezhetem hogy lehetne az az első küldetésem hogy megvizsgálom 2 emberrel,bele egyeztek,arra felé indultam,semmi különös nem volt,se hulla,se semmi,hmm,mégis van 1 hulla,hátúl a raktérben,de ez nem ő,ez 1 katona féle nem tom,AHA!!!ez 1 pilóta
Kerestem cuccok után,semmi,vissza indultam a Vörös Erdőbe,ekkor jött 1 üzenet a Steiner Fickótól hogy arra felé igyekeznek,mondtam hogy oda sietek a határhoz és majd elbújtatom őket,majd szóljon a haverjának ha megy vele hogy megbeszélem a góréval hogy be enged-e,1 olyan gázmaszk lessz rajtam amin Stalker jel van onann lehet felismerni,2 emberemmel oda siettem a Határhoz,vártunk...
 
Bocsánat emberek az inaktívságért, de dlélelőtt az iskola, délután a katasztrófaturizmus foglal le.
Most értem haza nemrég, majd holnap mindenképpen írok folytatást.De addig szerintem Morzsi simán leírhatja, hogy hogy reagáltak az érkezésére a szolgálatosok.
 
Zachary a szokott helyén ült, brit hidegvérrel bámult ki a reptérre, és pipázott.
- Egyszer volt egy barátnőm. Aztán beült a kocsimba, és elhajtott vele. Ekkor határoztam el, hogy több nőt nem engedek egy járművem közelébe sem.
- Nézd, én sajná...
- Nem. Ne sajnáld. Szerezz egy helit. De most kivételes lehetőséged van, mert többet is meglovasíthatsz. Két napja Igor kiszúrt két vadi új Ka-52-t egy határ melletti állomásnál. Ma kora hajnalban felderítőrepülést végeztünk a terület fölött, és kiderült, hogy leszállítottak a helyre két apach-helit ist. Apachokat! Áttöltöm a koordinátákat a PDA-dra. Holnapra szerezd meg őket. Egyedül persze nem fog menni, ezért segítek nektek, személyesen, a saját helimmel. Engem nem szednek le. Szólj, ha mehetek.
- Rendben, nos, mi indulunk is.
- A közelben van, Igor elvisz titeket egy terepjáróval.
Felkészültem, úgy döntöttem, viszem Tatjánát is. Megvártam, amíg esteledett, és elindultunk.
Ezen a terepen sokat kellett menni, körülbelül egy órát, mire a cél közelébe értünk. Oleg velünk küldte a három őrt is, akik leütöttek minket.
Kerestem egy közeli dombtetőt, ahonnan rálátni a helyőrségre.
A helyőrség hozzánk közeli oldalán egy hosszú, kétemeletes épület volt. Ez lehet a kaszárnya. Az út túloldalán egy kisebb, egyemeletes
építmény, ez a parancsnokság. Középen a gyülekezőtér, ott a négy helikopter, és két kerítés között az út, rajta az ellenőrzőponttal. A helikre egy szakasz vigyáz, hét katona, plusz két támogató lövész a kaszárnya tetején, és egy géppuskás a parancsnokságon, plusz az őrség a poszton, négy gépfegyveres.
- Mindenki állítsa a rádiófrekvenciáját 104,5-re! Valódi neveket nem használunk. Igor, te leszel Tchomnaya-1! Te itt maradsz a dombtetőn Tatjánával, és vigyáztok, ha elfajulna a helyzet. Tatjána, te leszel Tchomnaya-2! Te leszel a megfigyelő, és majd jelented az ellenség helyzetét. A három katona... - szóltam, de a kis csapat belémfojtotta a szót.
- A nevem Dmitrij.
- Az enyém Szása.
- Az enyém Vaszilij. - mondták.
- Jó. Nos, ti vagytok Tchonaya-3. Titeket rádión navigállak majd, ti fogjátok biztosítani a gyülekezőteret. Én leszek Tchomnaya-4, én a kaszárnyát biztosítom, hogy az ablakokból ne tudjanak tüzelni ránk. Ez a domb lesz a Gora-1, az út túloldalán lévő gond a Gora-2. Az autó pedig a kivonási pont. Ne totojázzunk, indulás! - parancsoltam, majd levetettem a kabátom, hogy ne korlátozzon a mozgásban, így csak egy rövidujjú volt rajtam.
Elindultam a kaszárnya felé, ehhez át kellett mászni egy szögesdrótos kerítésen, majd a laktanya tövébe mentem.
Egy ablakon megkapaszkodva felmásztam egy első emeleti ablakig, ami nyitva volt. Ezek is hülyék, nyitva hagyni egy
ablakot... Biztosan szellőztettek. Odabent egy folyosón találtam magam, ahol szerencsémre egy árva lélek sem tartózkodott.
Végigosontam a folyosón, és balra fordultam. Egy lassan poroszkáló őr állt előttem, aki meglepődötten nézett rám:
- Uhh, hölgyem, mit keres itt?
- Csak a WC-t kerestem, még új vagyok itt. - válaszoltam.
- Nocsak, nem is tudtam, hogy nők is szolgálnak nálunk. Talán megismerkedhetnénk... nézze, hivatalosan be kéne vinnem az őrszobára, amiért itt kószál. De menjen csak.
- Jó, de... elkísérne a mellékhelységig? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze - kacsintott.
Hátrafordult, majd elindult. Én mögéléptem, befogtam a száját, majd tarkónrúgtam, és lassan a földre eresztettem az eszméletlen testét.
Nem akartam megölni, sajnáltam a fickót. Volt egy szertár a folyosón, oda rejtettem, és bezártam a bakát. Lementem a lépcsőn, és az
alagsorba mentem. Itt volt három nagy biztosítéktábla, lekapcsoltam mindegyiket. Teljes lett a sötétség. Volt egy vörös
biztosítékdoboz is, "generátor" felirattal, azt is kiiktattam. Felrohantam, mielőtt ellenőríznék a helyet. Jeleztem a Tchomnaya-3-nak, hogy intézzék el a
sorompónál lévőket, csendben. Úgy gondoltam, felszaladok, és elintézem a két lövészt a tetőn. Nem volt nehéz dolgom, de egyvalami
feltűnt. A katonákon amerikai felvarró volt. És az apachok... Bogdan korraborálna az ukrán haderővel? Lehetetlen...
A cheytacommal leszedtem a géppuskást a másik tetőről, és még egyet a lent lévők közül. Rádióztam Tchomnaya-1-nek, hogy
menjen át Gora-2-re, és nyisson tüzet a dombetőről. Közben a három géppisztolyosom is tüzelni kezdett a helikoptert őrzőkre, és a
géppuska is hamarosan kerepelni kezdett. A hét ember hamar elhullott, és a helikopterekhez mentünk. A katonákon itt is USA felvarró,
csak pár ukrán.
Igor beült az egyik helikopterbe, a hármas a maradékba, és elindultak. Közben az egész bázis felbolydult, mi Tatjánával az autóhoz
rohantunk. Mikor a táborba értünk, Igor még hátrafordult, és rakétákkal megszórta a helyőrséget.
Én pedig rádióztam Zacharynak, hogy nem kell a segítség...
Egy órán belül mindenki a reptéren volt.
 
Belém rúgtak,ütöttek,vertek,és kiverték két fogam is,aztán belöktek egy föld alatti cellába. Hiába igyekeztem megértetni velük,hogy nem akarok én semmi mást,csak egy kis vodkát,meg némi útbaigazítást az elmúlt évekkel kapcsolatban-mert most már biztos vagyok benne,hogy nem egy,de nem is tíz év telt el a halálom és a feltámadásom közt,mert láttam közben egy falon lógó naptárat is,egy jókora és fedetlen csecsű nőszemély fotójával,aki még a lábát is szétrakva tárta ki a szemérmét-ó a rohadt imperialisták,mégiscsak megfertőzték az én hazámat-és azon bizony nem 1965,hanem éppen 2040 volt.
Ami azonban semmit sem változott,hogy ezek itten ugyanúgy élvezik a kegyetlenkedést,mint elődeik.
Az arcomba üvöltenek,rángatnak,pofoznak,leköpnek,az egyik még le is vizelt........
Aztán rám zárták a földalatti betonüreg ajtaját,és elmentek.
Szerencsémre sikerült fognom néhány méretes és leves svábbogarat,amiket elfogyasztottam,de a vodka nagyon hiányzik.
A sötétséget és a magányt megszoktam már,hiszen,ha jól számolom,majdnem 75 évig voltam a sírban,s igazán nem nagyon érdekel,azonban jó lenne,ha kiengednének.
Amelyik beleüvöltött a képembe,azt mondta,biztos valami szemét kém vagyok a szabadságosoktól,vagy hogy is nevezte... nem tudom,mi az a szabadságos,mert ha szabadságon van,akkor mit árthatna ezeknek itt?
Meg azt is üvöltötte,hogy elébb jól kiverik belőlem,aztán megölnek.
Szép is ez. Engem,megölni,mikor magam is halott vagyok...Nevetséges.
Jó lenne egy kis vodka,de legalább kvasz volna itt valahol.....
De jó volna megint beülni a kombájnba,és aratni,ahelyett,hogy ezt a sok ijesztő fegyverest kelljen elviselni.
De majd,ha kijutok,akkor majd biztos lesz egy kolhoz,vagy valami hasonló,ahol még rám,egy ilyen nyomorult élőhalott kombájnosra is szükség lesz.
Amilyen őrült ez a világ,úgy lehet,észre sem veszik,és akkor szánthatok,vethetek,arathatok reggeltől estig,megállás nélkül.
Csak vodka legyen... :?
 
Szedtem bogyót, valamit rágcsálnom kell az úton. Figyelnem kell most nagyon, ez az rozsdás kés az egyetlen fegyverem, páncél nincs, azt is elvitték. Vörös erdőben lehetek, a PDA-t eldobtam, a Cégtől gyártotta, gondolom van benne poloska. Előtte még leírtam két nevet szénnel a kezemre: Cigis és Doktor. Valami rémlik velük kapcsolatban, de nem tudom, hogy kik ők.
Jól állok, mondhatom! Egy száll kés a fegyverem, a térképem nincs, nem emlékszek semmire az utóbbi egy hónapból. Lehet, hogy zombiként tengettem eddig mindennapjaimat, és csak most jött meg az eszem.
Tovább sétálok, nemsokára találok egy fára felnyársalt katonát. A hulla még friss, lekapom róla a dolgok. Végre van rendes fegyverem. Elteszem a PDA-ját is, küldök Cigisnek meg Doktornak is egy üzenetet, hogy mentsenek ki, a Vörös erdő - Katonai Raktárak határnál vegyenek fel. A jóisten sem tudja, hogy élnek-e még, de a remény hal meg utoljára...
 
Putiteng!
Ha a "doktor" nevű illető az én korábbi,kettővel ezelőtti karakterem volt,akkor sajnálattal értesítelek,hogy a cigissel-ő kiscsillag volt- besétáltak a kívánságteljesítőhöz és eltűntek...
Vele nem tudom mi történt,de az enyém viszont visszarugaszkodott az időben és a térben,és meg sem állt 1976 kora őszéig,egy kies kanadai szuburbán lakónegyedig,ahová mindig is vágyott. (meg vágyok én is,és ha ilyen jól mennek nálunk a dolgok,lehet én is tiplizek hamarosan....)
A jelenlegi karakterem egy ukrán parasztember,aki feltámadott,de nem igazán élő,inkább egy gondolkodó zombi,aki ráadásul alkesz is.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul