Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Immár közelebb lopóztam hozzájuk,és a mögöttük levő nagy ,vastagfalú betoncsőben rejtőzködtem el.
Ez távolabb volt tőlük, aztán ezért nem fogták fel,hogy ott ólálkodom,viszont a beszédük egészen jól elhallatszott hozzám...
Valamiféle "frakciókról" beszélgettek,bár jó,ha a negyedét értettem mindannak,ami köztük elhangzott.
Frakciók? Itt,ebben az országban,ahol a kommunista párt egyedül...?
Azt is kifigyeltem,hogy elégséges mennyiségű vodkájuk van,amiből vidáman töltögettek egymásnak,és amitől egyre jobb hangulatra derültek.
Később rágyújtottak,meg danolászgattak olyan trágár énekeket,hogy én bizony belépirulnék,ha nem volna zöldesszürke a bőröm.
Csakugyan,hogyan is lehet ez? talán a föld. Igen,egészen biztos,hogy meghaltam,és feltámadtam. De nem,ez badarság,meg kellet volna rágniuk a kukacoknak,egyébként sincs feltámadás,ezt a fejünkbe verték kisgyermek korunk óta,mivelhogy materialista világszemléletet oktattak,ahogyan nyílt az értelmünk,szóval már a kezdetektől.
A vallásról meg azt mondták ,csak a nép ámítását szolgálja,afféle ópium... Hát,nem tudom,hogy igazuk volt e,merthogy én minden esetre itt vagyok,és egyre jobban szomjazom. Már reszketek is azért a kis piáért...
A francba!
Most mindannyian felkeltek,és elkezdenek felém futni, a fegyverüket kibiztosítják,előre meresztve rohannak felém...
Szerencsém volt,nem vettek észre,és a domb túloldalára mentek,ahonnan most lövések és üvöltés zaja hallatszik.
Én nem várok tovább. Láttam honnan húzták ki a piát,no meg is van. Egy kivájt fatörzsben volt egy láda,abban rejtették el.
A félig telt üveget is otthagyták a marhák. Nem számít,jót húzok belőle.
Mennyei. Először éget,aztán simogat.
Kiszedek még vagy két flaskával,és visszahúzódom a susnyásba,és lelapulok. Legfeljebb az alkoholszagú böffenéseim árulják el,hogy itt vagyok...
 
Reggel korán keltem. Nem bírok aludni. Rémálmok gyötörnek egy bizonyos dologról. Érzem ,hogy hívogat ,és minnél jobban és tisztábban akarok emlékezni rá annál jobban fáj a fejem.Nem tudom megfogalmazni mi volt az. Valami kék fény arra emlékszek ,de másra nem igazán.
Megvolt a szertartás. Zini testét egy közeli temetőben hamvasztották el ,és búcsúztak el tőle végleg.Halálos csend kísérte a prédikátor szavait.
Majd a szabadsággal együtt visszamentem a bázisukra ,és megkérdeztem őket ,hogy mit is tegyek ez ellen a rémálom ellen. Egy üres régi fazekat javasoltak a fejre ,és néhány kupica vodkát.
Lehet ,hogy a bolondját járatják velem.
Mindenesetre elég rendesen isznak ezek a szabadságiak. Megint elfogyott a vodka. Szerencse ,hogy az árát is megadják ,mert már tönkrementem volna. Elindulok néhány üvegért a bárba. A PPS43-as nagyon jól működik. A kakas kicsit laza volt ,de egy kis állítással nagyon jól funkcionál. A makarovok lőszerét szinte hozzámvágják itt szóval ebből van bőven ,és néhány páncéltörő is akad.Ez untig elég.
Vállamra akasztom a fegyverem ,és kicsit rosszkedvűen elindulok a bárba...
Ez a zombi nagyon vad ! :D
 
Hideg van.Nem vagyok egy fázós tipus, de most fázom.Fúj a szél, szemebefújja a port és a legkisebb szakadáson át is eljut az ember bőréig.Nem jó ez így.Egy régi ellenőrzőponthoz érek, bentről tűz ropogása hallatszik és dallamos gitározás.Lám az ember mindenhol jól tudja érezni magát.Bemegyek, kellemes langyos a levegő, bár kicsit füstös a bent lévő parkettából rakott tűztől.Két hozzám hasonló kabátot viselő ember ül mellette, az egyik gitározik, a másik csak nézi a tüzet.Csendesen letelepedek melléjük, nyugiban cigit sodrok, egy kicsit átfáztam kint.Az az érdekes, hogy a két stalker hozzám se szól.Nem kérdezem meg, hogy mi a bajuk, nem az én dolgom.kb fél óra múlva amikor már kicsit megmelegedtem a tűznél továbbmegyek.
Hatalmas szeméthegyek tornyosulnak előttem.Van itt minden egész moszkvicsoktól az építődarukig.
Sötétedik, be is húzódok egy ilyen daru fülkéjébe, tüzet gyújtok és megmelegítek egy konzervet.Felbontok egy üveg vodkát, iszogatok egy kicst, majd a tűz fénykörének a szélére rakom, hogy ne melegedjen fel.
Még egy kicsit bóbiskolok, majd elalszom.
Jó a zombi!:)
 
Na,már elég régóta gyaloglok,holis lehetek,már a Vasúti állomáson áthaladtam fizetség nélkül mint 1 "Megbízott" szoval most Boldog vok XD Tovább indulok,sötétedik,Fúhhh de borzongató hideg van,Legalább jól tűröm,tovább indulok,Hajnal körül lehet most,a hideg elmúlt végre,Nem nagyon látni így éjszaka semmit,elmentem 1 Ellenörzőpont mellet,Köszöntem a Stalkereknek,semmi válasz,vállat vontam majd beértem a Szemétdombra,Látszik hogy rég jártam itt mert orrom már érezte a Megfogott szagot,1 Daru ban tűz fénye jön ki,Ép észre vettem út közbe,
Lehet hogy ő,gondoltam magamban,óvatosan felmászok,semmi neszt nem adok ki,előveszem fegyveremet és:
Ki vagy? orditottam az alvóra aki megijedve majdnem bele esett a tűzbe
1 Stalker,semmi para,nem csináltam semmit
-1 ideig nézegettem a gyereket majd kijelentettem
Jaa!Te vagy az akit 1 Farkasnál találtam Merev kézzel,Üdv Ivoly vagyok,a Bárdos,neked segitettem 1ik éljel
Befeküdhetnék melléd?Álmos vagyok és fáradt is a hosszú utam után
Mondta hogy jólvan,
Befeküdtem vele szembe és 1 picikét figyeltem a gyereket
Ő már mély álomba merült,Énis ezt tettem..
 
A rohadékok visszajöttek,egy társukat cipelik,aki erősen vérzik. Bár döglött volna meg az összes. Kiabálnak,üvöltenek egymással,mintha csak valami nagy csatából vesztesen kullognának hazafelé,és egymásban keresnék a vereség okát.
Alig dördült néhány lövés,ezek eliszkoltak,úgyhogy nem lehetnek valami bátor figurák.
Elkezdték keresni a vodkát,és iszonyú üvöltésbe kezdtek egymással,mikor kiderült ,hiányzik két,illetve két és fél üvegnyi adag.
Nagyon jót röhögök magamban,hogy sikerült nekik betartani,és ezért most-gondolom,sebfertőtlenítésre akarták volna használni-az egyik társuk meg fog pusztulni!
Ez határtalan örömmel töltött el,mert sikerült így-legalábbis áttételesen-egy rohadt bűnözőt kiirtani,amiért is minden valószínűség szerint kitüntetést fogok kapni.
Jókat kortyintgatok a meglévő utolsó butykosból,és eszembe jut, távolabb-még mielőtt bealkonyodott volna-láttam egy -valamiért érdekes módon járó motorú-S-100-as lánctalpas traktort,igaz,kissé összerozsdásodva.
Vidám kedvem hamar a tetőfokára hág,amikor végiggondolom,milyen szép is lenne,ha a géppel eltaposnám ezeket a férgeket,de legalábbis a táborukat szétrontanám.
El is támolygok a járó motorú géphez,és beülök a vezetőülésbe. Rutinosan irányítom,és közben azon gondolkodom-már amennyire így szeszgőzösen képes vagyok rá,bár elmondanám,mintha kívülről látnám magam-szóval ,mennyivel jobb lenne,ha ez a gép mondjuk egy T-55-ös lenne,amit utoljára vezettem a seregben,mint tartalékos!
Az irányt a tábortűz körül üldögélők felé veszem,és szemem sarkából azt is látom,hogy egy nagy daru mellett elhaladva,annak irányítófülkéjében szintén világosság támad..(De mi a fenét keres itt egy ekkora daru? Mindegy...) (Kiscsillag,Zini,ezek ti vagytok!)
A rohadtak felugrálnak,otthagyják távolabb fekvő társukat,és körbevesznek,majd lövöldözni kezdenek.
Szerencsére a traktor vezetőfülkéje általam ismeretlen okból páncélozott,a tolólap pedig sokat felfog a kilőtt golyókból.
Én az ülés és a pedálok közé húzódok,hogy irányítani tudjam a botkormányokkal-még így vakon is- a monstruózus erőgépet.
A visszapillantók mindkét oldalról épek,és az azokban látott tükörképből következtetve irányítok.
A bunkók azt üvöltik,hogy valami szellem szállta meg a masinát,de azért kiadósan sorozzák a vezetőfülkét. Nem sok értelme van.
Ekkor távolról jövő ,másféle hangon dördülő lövések,és a banditák halálsikolya hallatszik.
(Zini,Kiscsillag ,most aztán bekapcsolódhattok a tisztogató hadműveletbe!)
 
Felébredek,traktor nyirkogást káromkodást és lövöldözést hallok,a fickó is felébred,kinézünk,ezek Banditák és 1..... Szellem Traktor?na mind1,Elővettük fegyvereinket és sorozatott küldtünk rályuk,elhaltak,a traktor közben megállt és 1 ember féle alak csoszogott felénk,1 elégedett és barátságos nyögés jött ki a hangján
Ez 1 zoombi.....
1 ideig néztük,majd megint jött 1 barátságos nyögés és 1 üres üvegre mutatott a kezében,értettük mivan,elővettem a Vodkás üvegemet és oda lopodztam,nyitva tárta az 1 ik kezét,még mindig enyhe mosollyal nézet,reszkedtve a kezébe adtam a Vodkát,valamit motyogott
Ez még valamennyire nem távozott el közölünk,gondoltam
Ügyetlenkedett hogy nyissa ki de meglett végül
1 nagyott hörpintött és kielégitő hangott adott ki,oda vonult a Daru hoz,és a két lánctalp között meghúzódott,elaludt,mi 1 másra néztünk,még álmosak voltunk,megvizsgáltuk a hullákat,1 iknél AK van,elég rossz állapotban,azt felveszem,olt még mellete 10 Töltény hüvely és a tár is fullon bevolt töltve,Találtam még pénzt is amit elosztottunk,vissza másztunk a fülkébe és tovább aludtunk...
kemény figura csak remélem kedves is és még van benne emberi :)
 
olyan 11 körül mentünk szunyókálni.
három negyed 2 körül felriadtam a rémálmomból, amely még mindig kísért, pedig van neki már 13 éve...
kimentem a szobából, a házból is, szerencsére senkit sem keltettem fel.
Az aréna tetejére másztam fel, és ott kezdtem el filózni, vajon miért nem hagy szabadulni ez az emlék...
13 éve volt hogy egy maffiózók közötti leszámolást láttam, azok pedig megölték a családom, és majdnem engem is...
bár haltam volna meg akkor... három évet töltöttem az utánuk való kereséssel, a rendőrségtől kirúgtak, mert sorra öltem meg a gyanúsítottakat, az elfogásuk helyett.
majd 2 évre rá kaptam egy fülest hogy a maffiózó Volgográdban él, a családjával együtt.
Minden kapcsolatomat felhasználva, szereztem fegyvereket, és meglátogattam a rohadékot.
Azóta se hiszem hogy isten megbocsátott...
sorra végeztem ki a szeme elött a 4 fiát és 1 lányát és a feleségét, majd őt is megöltem.
a legtöbb rendőrt megvette a városban, és mivel már körbe vették a házat, nem volt más választásom, mindenkit megöltem...
Volgográdban azóta is emlegetik a valódi nevemet... mint mészáros...
Aztán megjelent a zóna, én pedig ide jöttem, felvettem a Scarecrow nevet, és eléldegélek, közben ölöm a banditákat, és a gengsztereket ahogy az erőmből fussa.
Egyedül Tom tudja a valódi nevemet, csak ő tudja mit tettem, de ő igaz ember, és senkinek se mondja el...

A múlt filózásából az a tény vert fel, hogy elkezdett szakadni az eső...
Felkeltem, és mentem volna le, amikor eszembe jutott, hogy a fegyvert, vissza adom már Yurijnak, elvégre a pda frekvenciámat tudja, ha velem akar tartani, akkor biztos rám ír.
Felmásztam a toronyra, az egyik ereszcsatornát kifeszítettem, majd benyúltam a fegyverért.
de ekkor eszembe jutotta groza is, hát azt is kivettem.
mind a 2 fegyvert a vállamra vettem, majd lementem a tetőről.
Lent azonban belefutottam katonába akié a groza.. érdekes eddig azt se tudtam hogy itt van...
A katona szólalna meg, de én se szó se beszéd, leakasztatom a vállamról a grozát, és hozzá vágtam.
Elkapta, majd rám nézett, valószínűleg nem értette a viselkedésem.
Nem álltam meg vele beszélgetni, mert nem volt kedvem esőben meghallgatni a hülye szövegét, és tovább álltam.
Bementem a szolgálat bázisára, vissza a szobába, Yurij nyugodtan aludt, még a vihar kellős közepén is, ezt irigyeltem benne jelenleg...
A fegyvert halkan letettem az ágya mellé, majd csöndben távoztam is.
megkerestem az egyik rejtekhelyem, ami egy széf volt.
Kinyitottam, és felvettem az ottani felszerelést.
kerestem magamnak egy csöndes száraz helyet, és felvettem a kivett szervópáncélt, és egyéb kellékeket.
Kicsit még igazítottam rajta, majd kimentem.
A fegyveremet is lecseréltem, egy HK-416 osra. ACOG távcsővel, gránátvetővel, és hangtompítóval volt ellátva.
a kabátot, és az IL-t a széfbe tettem.
még felvettem a mostani fegyveremhez való lőszereket, és a vihar, és az éjjel kellős közepén elindultam a Vad terület felé.
Elérve a szolgálatos őrséget, a bár területén, hogy ha a stalker el akar menni holnap elengedhetik.
majd bekapcsoltam az éjjeltátót a ruhán, és elindultam.
 
Hát ez nem igaz, elbújok ide a szeméthalomba a darufülkébe és valaki észrevesz!El kellett volna oltanom a tüzet, de fáztam.Elkezd itt ordibálni, hogy ki vagyok, meg hasonlók, mondom, hogy csak a saját dolgommal törődök, és haggyon már aludni.Elrakja a fegyvert, és ő is elalszik.Egy idő múlva arra ébredünk, hogy valakik lövöldöznek és ordibálnak, miközben egy traktor, igen egy traktor üldözi őket, aminek nincsen sofőrje.Hát ez nagyon jó.Ilyen se láttam még.Sőt ha jobban megnézem ez az a busz, amit még régebben láttam.De mindegy az üldözötteket szépen leszedegetjük, van náluk kb 1000 rubel, azt megfelezzük.De ekkor valami, vagy valaki kiszáll a traktorból szakatt pufajkában, usánkában, és valami ősrégi katonai csizmában.Mély hangon, olyan parasztias módon elröhögi magát, (ár ha lehet röhögésnek nevezni, amit produkált)Aztán egy nagy kortyal kiiszza a kezében lévő vodkásüvegből a maradékot, és eldobja az üveget.Igazából az egészből nem túl sokat fogtam fel,mert még félálomban voltam.Visszaaludtunk, a volt kolhozista is eltűnt valahova.Egy tíz percel később felriadtam, és keltegettem azt a palit, aki este talált meg.-Basszus ez egy zombi!És itt mászkál valamerre vodkát iszik és tud vezetni!Húzzunk innen, de nagyon gyorsan, mielőtt még megéhezik a vodka után!
-Nyugi biztos van benne jószándék is, küönben mért gázolta volne el a banditák egy részét a traktorral?
-Én nem tudom, de én itt nem maradok sokáig az biztos!Egyáltalán hol van most?
-Ott alszik a daru lánctalpainál.
-Jó, akkor addig mennyünk innen, amíg alszik!
-Szépen csöndben összecuccolok és má megyek is a bár felé.Ha akarsz gyere velem, ha akarsz nem.Ja és most jut eszembe köszönöm a pda-t.
 
Beszélni akartam. igen,szerettem volna beszélni,de nem tudtam rendesen megformálni a szavakat,csak valami motyogásféle jött ki a torkomból.
A banditák egy része szétszaladt,helyettük két ,nagyon tejfelesszájú és szintén fegyveres -szinte gyerek-jött felém,amikor végeztem a szántással,már ami a banditák táborának széttiprását illeti.
Igyekeztem volna kiszállni rendesen a fülkéből,de a lábom annyira elgémberedett,hogy inkább kiestem,ami roppant nevetséges volt,és saját magamon kezdtem röhögni
Az azért megnyugtatott,hogy röhögni még tudok...
Mutogattam nekik a vodkát,meg akartam kínálni őket,erre az egyik nagy félve egy teli butykost nyújtott át nekem,gondoltam,jól van pajtás,igyál te csak szódát,hagyd az öregnek a vodkát.
Ezután nagyon álmosnak érezvén magam,ledőltem a még mindig járó motorú traktorom két lánctalpa közé,és a jóleső melegben hamar elaludtam,s ezúttal Hruscsovról álmodtam,hogy megjelenik a kolhozban és engem szid. Vajon miért teszi ezt,mormogtam még félálomban,de aztán befordulva,mély,sötét és képek nélküli álomba zuhantam
 
Egy kicsit beszélgettem bárban a helyi sztalkerekkel. Megtudtam hogy valami traktor elgázolt pár banditát, és jantar biztonságosabb mint szeméttelep. Miután beomlott a telep nem tudtak hova bújni a mutánsok a kitörés elől így nagy részük elpusztult. Visszaindultam a szolgálatos részre amikor meglátom a banditaköpenyes alakot. Se szó se beszéd a kezembe dobja a Grozám majd elviharzott. Lementem az ottani technikushoz. Elkértem a szerszámait majd elkezdtem szétszedni apró darabjaira a grozát. Ha valami tönkrement lecseréltem az alkatrészt. A Sig 550ről leszereltem majd ugyanúgy visszahúzhatósra rászereltem a grozára. 3 órai munka után elmentem pihenni. Másnap mennék jantarba megnézni a változásokat amikor az arénás fickó szól:
-Lenne kedved arénázni? 1 veszélyes ellenféllel kell megküzdened. A saját cuccaidat használhatod.
-Mikor kezdek?
-10 perc múlva.
Előkészítettem a cuccaimat. Egy egész vagonnyi néző gyűlt össze. Ezután megszólal a hangosbemondó:
-Itt van egy bátor (vagy vakmerő?) katonai sztalker, és ez a néhány napja vadvidéken csapdába esett vérszopó. Ennyi idő alatt biztosan megéhezett, így nagy csetepatét várhatunk. Adunk fél perc előnyt a katonának.
Mii??? Nem mondta hogy vérszopó ellen kell küzdeni. Na mindegy kihasználom a fél percet. Felugrok egy konténerre. Ekkor hallom amint kinyílik a ketrec ajtaja. Egyetlen irányból jöhet szóval azt a kijáratot figyelem. Épp kiszaladt. Ráengedtem egy sorozatot. Az egyik keze leszakadt. A tömeg ordibált. Tovább lőttem amikor láthatatlanná vállt. Elkezdek körbe körbe nézelődni amikor lerántott a konténerről. Közvetlen közelről el kezdtem lőni a fejét aminek köszönhetően elszaladt. Elkezdtem halkan gyalogolni a vérszopó felé amikor egy kirohanással fellökött. A bajonettet kiengedtem, a vérszopó az eddigi lendületével fejjel beleszaladt amitől összeesett. Levágtam a fejét és felmutattam a közönségnek. A lábam kissé fáj. Az aréna vezetője adott 50.000 Rubelt és 3 kötszert. Néhányan gratuláltak. Elmentem a kötelességi részre. Ott megnéztem a lábamat. Szerencsére csak meghúzódhatott. Átkötözöm fáslival. Egy óra pihenés után elindultunk jantarba.
 
Úristen,Mi ez az álom?KI AKAROK JUTNI!!!
Ahh,Hála istennek felébredtem,felkeltem ez a gyereket itt melletem és mondom hogy ez 1 zoombi és lehet éhes is a nyelvemből mondva,bele egyezik,kinálatott tessz a Bárba,Mondom hogy nem,2 embert kell 1 Kosztyán nevü parancsnok elé vinnem,Megnézem PDA mat majd fejemet felkapva rá mondom hogy:
Meg gondoltam magam induljunk a Bár felé
A Gyerek csodálkozva bele egyezett,közelebb mentem a Zoombi hoz és még 1 Vodkát alvása közben a kezébe nyomtam,és ha még tud olvasni akkor oké,
Mert ott hagytam 1 üzenetett hogy küldje vissza ha tud irni/olvasni
Elindultunk a Bár fele,Esni kezdett az eső,Melletem a gyerek vacogása tört fel gondolataimban,
Régi bandita ruhámat rá fektettem hogy melegebb legyen oda bent a testében,megérkeztünk a bárhoz,be engedtek,Látni lehetett a Nap felkelését,Gyönyörű látványt nyújtott,1 Szolgálatos ekkor észre vette volt Szabadságos jelemet,a főnökük elé ráncigált kihalgatni
Üdvözlött engem,Azt mondta hogy Vakarcs vagyok,és mellete állt az a Stalker akit kerestem,
Megkérdeztem hogy hívják 2 őjüket,Petrenko és Scarcerow lett a válasz,
Petrenkó megkérdezte hogy még oda tartozom-e
Mondtam nem,de ha nem enged el lerugom a tökét a helyéről,
Petrenkó mogorván nézve cigizet,közbe leköptem,Cod 5 stílus jön
Ekkor a cigijét a szemembe akarta dörzsölni,az égő cigijét,az a Scar gyerek megállitotta,leoldották a kötelet
Kérdezősködtek a Szabadság helyzete iránt
Azonnal fizetségről kérdeztem,30 000 Rubelt kapok ha elmondom,Csak jár a szám és meg nemáll,katonai helyzetek minden,de a Szabadság helyzetétt összesitve nem mondtam el,még 5 000 Rubelt követeltem,bevált,Elmondtam hogy jövő héten Kiev ből Lőszer,gránát,cuccok jönnek mert fogyóban van náluk,ha letámadják azt a Teherautótt akkor a legsebezhetőbbek,Petrenkó csak nézett,A másik gyerek gondolkozott,valamit mondott Petrenkó a gyereknek aki septibe elkezdett kifutni,kezembe nyomta a 35 000 Rubelt és Ak-mat megjavitotta és adott hozzá töltényeket
Köszönjük,jelentette ki
Eltávoztam....
 
Eltévedtünk. Elég sokat gyalogoltunk, mire ráébredtünk arra, hogy Tatjána már negyedjére esik el ugyanabban az árokban.
Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy hasraütésszerűen elindulunk egy irányba. Nyugat felé indultunk, fogalmam sem volt,
merre lehetünk. Pár órányi keserves téblábolás után valamiféle tábort vettünk észre a fák közt. Helikopterek, autók, katonai helyőrség
a Zóna határán belül? Nem tudtam mire vélni a dolgot. Ekkor mocorgást hallottam a hátunk mögött, de odafordulni már nem volt időm,
egy puskatus csattant a tarkómon.
Még mindig világos volt, amikor magamhoz tértem. Három ember vett körül, álcaruhában. Tanácskoztak.
- Tehát, most miért is ütöttük le őket ahelyett, hogy bevittük volna őket?
- Nem tudom, ez csak úgy jött magától.
- Szerintem is ütni kellett, mit csináltunk volna?!
- Két lánnyal itt az isten háta mögött? Ugye csak viccelsz?
- Ez perverz.
- Nem vitás.
- Na elég, legyünk komolyak! Mit csináljunk?
- Szerintem vigyük be őket.
- De ez is baromság, a kiscsaj már az előbb felkelt, meg kellett kötöznünk. Ahogy nézem, ez a vöröske is ébredezik már, és akkor őt is meg kell kötöznünk.
- Mire célzol ezzel?
- Arra, hogy leütöttük őket, megvárjuk amíg felkelnek, megkötözzük őket, és úgy visszük be őket.
- És?
- Nem hagyhattuk volna ki az első lépést?
- Nem hiszem, de talán... Na jó, ez fölösleges volt.
- Egyetértek. Szerintem oldozzuk el a másikat, mert már nagyon vergődik. A száján viszont hagyjuk ott a ragasztót, nem szeretném hallani, mit mond. És kapjuk fel azt amelyik még fekszik, és vigyük be mindkettőt.
Az én számat is leragasztották a biztonság kedvéért, majd bekísértek egy irányítótoronyszerű épületbe.
- Főnök! - kiáltott az egyik
Egy harminc körüli alak megfordult, és meglepetten nézett minket, majd megszólalt:
- Bocsi srácok, de csak holnap lesz a szülinapom. Addig vigyétek őket valahová.
- Nem Uram, ezt a két szerencsétlent háromszáz méterre találtuk őrjárat közben. Gondoltuk, behozzuk őket.
- Jól gondoltátok. De most mit kezdjünk velük? Szedjétek már le azokat a ragasztókat!
Az egyik sztalker (mert ezek biztos nem katonák voltak) elémlépett, majd láthatólag élvezettel letépte rólam a ragasztócsíkot. Tatjána azonnal
kihasználta a helyzetet, és ordítani kezdett:
- Hogy azt az agyalágyult, balf - szólt, majd befogták a száját.
- Látom, a hölgy nem tárgyalóképes. Magácska mit szól a helyzethez? - fordult hozzám.
- Nos, ha már úgyis itt vagyunk, örömmel vennénk, ha maradhatnánk egy kicsit, ugyanis mindkettőnknek komoly priuszunk van a katonaságnál.
- Ez érthető. Maradhatnak. De nem szeretném, ha rendetlenséget csinálnának, meg elvonnák a katonáim figyelmét, meg ilyesmi, ezért minél ritkábban forduljanak meg az embereim közt. A nevem Oleg Zachary, és önök a Death from above titkos... ex-titkos rejtekhelyén vannak.
- Az én nevem Yadviga Chernova, a társam pedig Tatjána Filatova.
- A kutyámat is Chernovának hívták.
- Ez megtisztelő.
- Szerintem vezessen az első útjuk a kantinba, ahogy látom, fáradtak. Aztán aludjanak egyet a vendégszobában. Az embereim elkisérik magukat.
Összeszedtem Tatjánát, és lementünk a kantinba. Ittunk valami pocsék kólát, de az is jól esett. Ezután az őrök kiséretében felmentünk a vendégszobába, és ledőltünk aludni. Már úgyis esteledett.
 
az utam első 50 métere ahogy át értem, többé kevésbé normális volt...
de a vihar, nem hogy gyengülni, hanem erősödni kezdett...
alig láttam valamit, a sisakomra folyamatoson csapódó víztől, hiába volt bekapcsolva az éjjellátó...
nagyon nem akarom felkapcsolni a sisaklámpát, de nem tudok másképpen közlzekedni, nem akarok anomáliákba belefutni.
kb 10 méterre hagytam el egy járó motorú Nivát, amikor mögöttem bele csapott a villám, a jármű felrobbant, én hasra vetettem magam.
össze rezzentem a robbanástól.
hátranéztem a földről a kocsi égett, de az eső percek alatt eloltotta...
Felkaltem, és gondolkozni kezdtem hogy ez így nem lessz jó, kell egy biztonságos hely a vihar elöl.
Láttam egy hangárszerűséget, ahonnan tűz fénye szűrődött ki, gyorsan a fegyvert előre szegezve bementem...
Bent egy stalker volt, aki megijedve elhajította a kezéből a gitárt...
Eltettem a fegyverem miután láttam hogy szabadúszó, és csak itt maradt éjszakára...
Leültem mellé, és kissé kinyújtóztattam a végtagjaim...
levettem a sisakot is, és felbontottam egy konzervet, és kajázni kezdtem, a stalker közben folytatta a gitározást...
már bontanám ki a vodkát, amikor az ajtóban megjelenik a egy fazon, a rossz érzésem hogy valaki követett...
Beljebb jött, a tűz megvilágította az alakot, egy katonai Bulat ruhás volt az, a stalker a fegyveréhez nyúlt, én már régen oda szegeztem a pisztolyomat.
A katona levette a harci sisakot, ekkor láttam hogy ez az a katona akinek a grozáját vissza adtam, de követte egy másik katona is...
"De... de... mi a frászért követett?" gondoltam magamba, miközben leengedtem a fegyvert.
A stalker kissé félve, de ott hagyta a fegyverét ahova támasztotta, és hagyta hogy a katona leüljenek mellénk.
Valami borisz a neved nem? kérdem tőle...
Igen Borisz a nevem. felelte.
nagy nehezen elkezdtünk beszélgetni, túljutva az ismerkedés megfelelő formáján...
kb fél óra múlva igen csak jó hangulat volt...
egészen addig, amíg a mellettünk lévő stalker agyveleje ki nem fröccsent ránk...
az ajtó oldala felől, egy zsoldos fegyver látszott ...
hasra vetettük magunkat, mert egy kaszáló sorozatot engedett el...
felvettük a sisakokat, és a fegyverünket, és az ajtóra lőttünk min a ketten...
 
Iván lemaradt. :roll: Kérlek írd hogy jött velem egy sztalker
 
Elfogadtam 1 küldetést ami után elég nehézkesen megcsináltam,Esteledett,Aludtunk,Vihar közeledett,nem birtam aludni,kint áztam a ruhámban,2 Katonai Ember és azt a Scar....-t láttam,majd az útóbbi később,majd azt követve a 2 ember elindult feléjük,a Vad Vidék fele mentek,Mivel az 1 iküket kellet oda vinnem Kosztyánnak össze pakoltam cuccaimat és követtem őket,elhelyezkedtem 1 Őrtoronyban,1 Zsoldos Csapatott látok arra felé menni,6 an voltak,1 ikük benézett abba a házba,dörrenés zajdult el,1 idő után lövések viszonozták,PDA val küldtem 1 üzenetett annak a "Körözött" gyereknek hogy segitek,Énis megsoroztam őket,senki se látta honann,végeztünk velük,kis idő mulva jött 1 üzenett hogy Köszönjük,jó éjt,majd 1 óra múlva halk horrkantásokat hallotam
Lementem az Őrtoronyról,Megvizsgáltam a zsoldosokat,1 iknél találtam még AK hoz lőszereket,másiknál Pénzt a Harmadiknál Relytekhelyeket a 4. ediknél Gránátott,a többi nél 9mm es lőszer,vissza mentem az őrtoronyba,néztem még a tűzhelyet ahol megnyújtozkodott a 2 Katona és a Stalker,Nézegettem őket,Majd... Nem is tudom mi történt,már csak arra emlékszem hogy lehunytam szememet és már megint -,- aludtam
 
Lassan felébredek, és kinyújtózom. De ekkor egy csattanást hallok, és a földre nézek. És akkor meglátom. Ez Dimitrij fegyvere. Tágra nyílt a szemem, az állam meg leesett. Felkiáltok: "A PUSKÁM!" Aztán gyorsan felmarkolom, és elkezdem átnézni, hogy ugyanaz a fegyver e. Meglátom a markolaton a bevésést, nem kétséges, ez az én puskám. Valószínűleg annál a stalkernél volt, aki tegnap nekem segített. Felkelek, és elkezdem keresni, de nem találom. Kérdeztem a szolgálatosokat, ők azt mondták hogy már elhagyta a bár területét. És azt is hozzátették, hogy most már, én is elmehetek innen. A hír hallatán elmosolyodtam, és amilyen gyorsan csak lehetett, felkaptam a cuccaim, és a katonai raktárak felé indultam. A stalkerrel meg majd még beszélek. Mármint ha még látom élve. Addig is elkezdem felderíteni a zónát.

Elértem a katonai raktárakat. Úgy néz ki egy szabadság nevű frakció rendezkedett be itt. Amúgy rendes srácok, mert engem is megvendégeltek kajával, itallal. Állítólag ezek a srácok hadban állnak a szolgálattal. Hát nem is csodálom. A szolgálat teljesen be van gyepesedve, eltemetik magukat a törvényeik alatt, ezek az alakok meg teljesen lazán veszik a zónát. Na mindegy, ennyivel is többet tudok, ez a lényeg. Tovább mentem, és találtam egy kis tanyát ahol pár stalker iszogat. Közelebb menve, látom hogy itt egy bár, és javító műhely működik. Bementem, gondoltam már hátha van vodkán kívül valami gyengébb sör vagy ilyesmi. Beléptem, és odabent ismét nagyot néztem. Ez Steiner. Úgy néz ki, megtalálta a saját helyét a zónában. Odamentem a pulthoz, és köszöntem neki. Ő vissza köszönt, és azt mondta hogy rég látott. Kérdeztem hogy mi a helyzet. Elmondta hogy a kis üzlet egész jól megy, de még vannak hiányosságai. Hiányzik egy pár szerszám készlet, és van egy vörös erdei, rejtekhely amit még nem nézett át. De lehet hogy nem is fog. Mikor megkérdeztem hogy miért, elmondta hogy Zini meghalt. "Hogyan?" Kérdeztem. Azt mondta hogy nem tudja, csak egy stalker állított be a hírrel, aztán elmentek hogy megnézzék, és valóban ő volt az. "Sajnálom." Mondtam. Aztán felajánlottam neki hogy kell e segítség hogy átnézze a vörös erdei rejtekhelyet. Azt mondta, hogy még majd megfontolja. Aztán rendeltem egy üveg sört, és leültem az egyik asztalhoz. Az asztalnál rápillantottam az AK-ra és az ON-94-esre. Elgondolkodtam, hogy vajon ugyanaz a lőszer hajtja e mind a kettőt. Sajna nem. Az AK-ban nagyobb lőszer van, mint ami a bátyám fegyverébe kell. Aztán vissza táraztam az AK-t, és lassan elkezdtem iszogatni a sört.
 
Amikor felébredtem,fura mód a kezem ügyében megint egy új üvegnyi vodkát találtam-valami ismeretlen márka,ilyenről még csak nem is hallottam azelőtt-na és,ami nagyon meglepett,egy kis kézzel írt levélkét az üvegre ragasztva. A két fiatal gyerekarcú kalandor hagyhatta ott nekem.
Csak azért,hogy a beszédet gyakoroljam,hangosan megpróbáltam elolvasni,egymás után többször is.
Egyre jobb,bár nem teljesen kielégítő.
Azt üzenték nekem,ha tudok,ezt a levélkét feltétlenül küldjem el valamiféle Bár területére az ő címére-megadta a nevét és a postafiók számát is-,és mellé egy kis térképvázlatot is odarittyentett,hová is kellen ezt eljuttatnom.
Gondolom,arra akart valahogy választ kapni,mi végre vagyok itten ,ebben a fura helyen,ami nem nagyon emlékeztet egykori hazámra.
Minden olyan érthetetlen,minden teljesen megváltozott,még a fák is kétszer akkorák,mint az én időmben.
Teljesen idegennek érzem magam,és erős a gyanúm,talán meghaltam,s most meg feltámadtam,amit nehezen tudok elhinni ,még így is.
Ha viszont így van,akkor nagyon sok idő telhetett el,és akkor minden más lehet,mint akkor, a hruscsovi időkben....
Lényegtelen,akkor sem érdekelt túlságosan a külvilág gondja baja,csak akkor,ha hasznom volt belőle,mert egy ilyen kolhozparasztnak,mint én,csak annyi feladata van,szántani,vetni,aratni,földet-azt a jó zsíros ukrán anyaföldet,amit most itten összerondítottak valaki valamiért-túrni, látástól vakulásig.
Meg néha jól leinni magát.
Az ám,tényleg,belehúzok ebbe a jóféle itókába,s mindjárt jobban érzem magam.
A térképvázlatocskát-ami meglepően pontosnak látszik,olyannak,mintha nem is rajzolták,hanem egyenesen nyomtatták volna- nézegetve rájövök,hogy a "Bár",amit ismeretlen ismerősöm említ,nem más,mint az egykori Vörös Csillag gépgyár,bár a térképen nagyobb és kiterjedtebb,mint az én időmben volt. ((De honnét szerzett ilyen kicsi és pontos térképet ez a két mihaszna kölök? ))
Lebeszélem magam arról,hogy ismerősöket keressek ott,bár ki tudja,ha feltámadtam,akkor egy ilyen véletlen már nem is számítana csodának.....
Azt is tudom,merre kell mennem,ha oda akarok jutni,mert időközben-felmászván a magas daru vezérlőkabinjába-végignéztem az alattam elterülő tájon,és észrevettem a fent említett gyáregység körvonalait a látóhatár szélén.
Nem kell messzire mennem,csak néhány kilométeres távolságra van innen az üzem,és traktorom motorja most is jár.Ez furcsa,mert megnézve a tankját,teljesen száraznak tűnt,s a megszokott, végtelen büdös, durva dízelolaj szaga sem érződött...
Nem is érdekel,az a lényeg,hogy mozog.
Felcihelődök,beülök a vezetőülésbe,és elindulok észak felé a műúton. A "Bár"-hoz,vagy hogy is nevezik mostanság.
 
Este felé járhat. Unalmas nap volt. Még mindig rosszul alszok. Egyre fáradtabb az ember ,de forraltam egy kis vizet ,és dézsában fűrdőztem egyet ,majd felöltözve leváltottam Griget ,aki szerencsére jól alszik .
-Menjél Grig ! Pihenj egyet ,a szabadsági srácoknak én is tudok tölteni ,ha már ideszoktak.
Törölgetem az asztalat ,és egyszer csak a csengő megcsörren ,és mikor már mondanám ,hogy :"Hello Max !" ,Yurij jelenik meg előttem ! Nagyot bámult ,hogy mégiscsak összejött egy kis csehó. Mindenki kiröhögött az elején.
Köszöntünk egymásnak ,és leült beszélgetni. Mesélt nekem az útjairól ,legutóbbi kalandjairól ,és én is az utóbbi időben történt balszerencsékről ,és szerencsékről.Zini halálán ő is meglepődött.Meséltem neki a bolt hiányosságairól ,és arról a bizonyos bunkerről.Fel is ajánlotta segítségét ,de miből fizetem ki neki ?
Rendelt egy sört is ,amit előre kell hoznom a raktárból.
Mikor az üveget éppen hoztam előre ,látom ,hogy a pultnak nekitámasztott ON-94-esét vizsgálja.
Nézegeti a fegyvert ,és közben rágódik valamin.A tárat is kiveszi ,de aztán visszateszi ,és kissé csüggetten hajol a pultra.
Meghozva a sört kibontom ,és előállok egy ajánlattal:
-Nézd Yurij ! Látom ,hogy szükséged van még lőszerre ! Adok neked ,ha segítesz felderíteni azt a helyet !
Beleegyezett az alkuba ,és jóízüen hörpintette fel a sört amit adtam.Éppen fizetni készült ,de leállítottam:
-A ház ajándéka ! Dimitrij emlékére !
Felajánlottam neki a hátsó szobát ahol alhat . Ott szállt meg egykor Zini is...

Cpt Axon: Javítva ! Bocsesz a pontatlanságért ,csak belefeledkeztem a fegyver tulajdoni viszonyába ! :)
 
Vissza
Top Alul