Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Reggel már fél 6 kor fent volt, rendkívül éhesnek éreztem magam tehát kimentem a labor konyhájába, és kifosztottam a frizsidert...
már a 7 hús konzervnél tartok, amikor bejön, és leül mellém Borisz, meglepődéssel néz az általam eltakarított kaja mennyiségére.
Reggeli közben elmondta hogy A mutáns eltűnt, pedig tegnap rendesen osztották neki az áldást.
Jó magam nem lepődtem meg annyira azon hogy eltűnt, hiszen tudtam hogy minden mutáns képes a tettetett halálra, csak nem mind használja.
Még az irányító is képes erre, tehát, ha találsz egy kifeküdt Irányítót, aminek nem lyukas a koponyája akkor gyorsan korrigáld a hibát, mert ez az életedet jelentheti.
Továbbá informált arról is hogy a csapat többi tagja rendben van., de megint nem találja Tátját.
-Nem kell aggódni szerintem a tetőn... Van.
fejeztem be a mondatot, mert Megjelent Tátja az ajtóban, és leült elém.
Erőltetett illedelemmel felálltam az asztaltól, és katonásan távoztam a helységből.
Még a sarkon hallottam ahogy Borisz kérdez:
-Talán megsikerült sértened valamivel?
A választ már nem hallottam, meg aztán nem is érdekelt.

Kimentem a bunkerből, kint egyből egy fegyverrel találtam szembe magam
Egy Fémládára volt kitéve egy teljesen jó állapotban tartott Cheytac.
Furcsa... Úgy tudom nincs más itt rajtunk kívül, a tudósok meg nem használnak ilyen Modern fegyverzetet.
Sőt egyetlen stalkernek sincs egy ilyenre pénze.
Csak 1 legendás stalker használ ilyet, az az "igazság osztó".
Közelebb mentem a mesterműhöz, és valóban tökéletes állapotban volt, leszámítva azt a némi kopást a cső elején, szerintem elég gyakran lő vele...
Mögöttem egy Erős hang szól, nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy erőltetett férfi hang, vagy egy fiatal fiú-e.
-A helyedben én azt nem nyúlnám le!
-Miért is kellene ez nekem? kérdeztem, még mindig nem szembe fordulva az illetővel.
-Neked semmiért!
Megfordultam és egy stalker ruhás alakot látok, a csuklya fel van hajtva, így az arcának csak töredékét látom, ő maga egy Walther P99 es-t tart rám.
-Remélem tudja hogy itt a zónában egy Katonai stalkert fenyegetni, nem életbiztosítás? kérdem én.
-Ok nélkül nem ölök, csak aki rá szolgált. majd leengedte a fegyvert.
-Jó döntés egy Remetétől.
Nem lepődött meg, továbbra is nyugodt hangon válaszolt:
-Nem az önös megelégedést keresem, azokat ölöm meg akik elnyomják a másikat.
-Nemes elképzelés, de itt semmit sem ér, mert itt pár rubelért képes egy ember a másikat agyonlőni. Bár nem csak itt.
-Ezért kell valakinek időnként rendet tenni.
Majd megfogta a puskát, a vállára tette, és szó nélkül távozott.

Na jó... Tudom hogy szar az amit írok, de ennyire? lol2
 
"Légy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
Jel 2;10c
Új napra ébredtünk, adjunk hálát az Úrnak!
A laborban aludtam, egy szobában hét felebarátommal. Nagy nehezen felkelek, és beleolvasok a PDA-mba: A lény eltűnt.
Azonnal a nyomába kell erednem. Felöltözöm, a csuklyát a fejemre hajtom, majd kimegyek. A fegyverem egy doboznak van
támasztva, hajnalban lövöldöztem kicsit. Kilépek az ajtón. Mit látnak szemeim? Egy sztalker vizslatja a fegyverem.
Nem látom a kezét, ezért jónak látom figyelmeztetni, mielőtt valami ostobaságot csinálna, ami az életébe kerülne:
- A helyedben én azt nem nyúlnám le...
- Miért is kellene ez nekem? - kérdezi furcsán, mert hátra sem néz, továbbra is háttal áll nekem.
- Neked semmire.
Ekkor megfordul, meglátja a felé szegezett walther P99-est.
- Remélem tudja, hogy a Zónában egy katonai sztalkert fenyegetni nem életbiztosítás. - szól.
- Ok nélkül soha sem ölök, csak ha rászolgálnak. - mondom, majd miután rájöttem, hogy nincsenek rossz szándékai, leengedem a fegyvert.
- Jó döntés egy remetétől...
- Nem a saját megelégedésemre gyilkolok, azokra sújtok le, akik elnyomják a másikat. - mondom.
- Nemes elképzelés, de mit sem ér itt, ahol egy ember pár rubelért lelövi a másikat. Bár... nem csak itt.
- Ezért kell néha valakinek rendet tenni itt. - szólok, s elindulok a dög utolsó ismert koordinátái felé.
Talán húsz métert teszek meg, mikor az illető utánam szól:
- Állj meg! Ha egyedül mész utána, megöl. Nekem jól jönne egy jó lövész, neked pedig talán az én segítségem. -kiált.
Megállok, és lassan hátranézek, majd egy bólintással nyugtázom. Bevárom őt, majd együtt megyünk tovább.
 
Végre utol értem a stalkert, de mellé érve elkezdet tovább ballagni, a vállára téve a kezemet, megállítottam, majd magam felé fordítottam.
Mi az?
Mondom nekem szükségem van egy jó lövészre... de most nem megyek utána, nem sietek meghalni. egyedül nem.
Szólalna meg amikor rezeg a Pda a zsebemben, előveszem.
Gyorsan végig olvastam, szóltam az igazság osztónak hogy jöjjön vissza, nagy nehezen rá beszéltem. Olybá tűnik nekem nagyon kísérti a sorsát ez a fazon.

Vissza érve Szaharov fogad, hogy lenne egy kis munka ha már itt vagyunk.
Le kéne menni a mellettünk lévő gyár föld alatti részébe, és begyűjteni azokat az adatokat, dokumentumokat, amiket az előző szabadúszókból, és zsoldosokból álló csoportnak nem sikerült.
Borisz egyből rávágja hogy rendben van, ügyet se vetve arra hogy ki a csapat főnök...
kicsit gorombán néztem át rá, nem tudom értette-e miért.
Az igazság osztó nem akar lejönni, mert ő Neki csak mesterlövészpuskája van és hát azzal épület harcban nem valami jó.
Végül is bele mentem, de a lelkére kötöttem hogy maradjon, és ne menjen egy maga a mutáns után.
Tátja is erősködött, de mondtam neki, hogy itt az ideje egy valódi harci helyzetnek, hogy megtanuljon lőni.
át ismételtettem vele újra az alapokat, hogy ha lő akkor az halálosan pontos legyen, és létfontosságú szervet érjen, ilyen a szív, vagy az agy.

15 perc múlva szépen rendben voltunk, 3 an, megkaptuk a Psi-sisakokat is mert még mindig aktív a helyi "agyperzselő".
vettem szaharovtól egy Winchester M1300-ast is a munkához, mert én úgy tudom hogy lent elég sok Snork garázdálkodik, és nem lenne jó megtépáztatni a páncéljainkat.
Mivel Borisznak még a múltkori csetepaté alkalmával használhatatlanná vált a fegyvere, így álltam most a fegyvere költségeit, vette egy Sig 550 est, és rá egy reflex távcsövet, plusz 12 tárat.
Elindultunk a labor felé, a bejáratra fordulva, kattog a pda-m, megnézem mi baja ilyet még nem csinált.
Nézem, egy teljesen új szekció van benne, megjeleníti a 75m közelben lévő többi pda tulajdonost.
24 van bent olyan kis pontocska ami mozog össze-vissza.
Ránézek Tátjára, aki nem is figyelt rám, csak kicsit remegve markolta a P90esét.
-Ha eszembe jut hány jó katona halt meg itt...
Persze akkor még nem ismerték a Psi sisakot, és csak egyszerűen besétáltak... Szólt Borisz
-Na igen... de most már mi is bemehetnénk! mondtam.
Szépen komótosan a fegyvert előre szegezve beléptünk a gyár területére.
Kint egész jó idő volt, de bent mintha meg állt volna az idő: ködös, füstös és radioaktív volt.
A Geiger számláló elkezdett ki-ki akadni, intettem Tátjának és Borisznak hogy húzzanak gázmaszkot.
Nekem a SEVA ruhához hál istennek nem kellet.
A köd erősödött, 20 méternél nem lehetett tovább látni..
Maradjatok közel, Ne szakadjatok le! mondtam.
Tátja egyszer csak hasra esett valamiben mellettem, felsegítem, Tátja oda néz, egy oszlásnak indult stalker teteme.
Balra van egy hangár menjünk be. javasolta Borisz, bólintottam, és arra vettük az irányt.
Az ajtóban egy Zombi volt, nem vett észre, így a hangtompítós pisztollyal is letudtam szedni, különösebb hang nélkül. Benyitok az ajtón, minden tiszta, és köd sincsen.
Bemegyünk, szétnézünk bent semmi, kivéve az a rengetek stalker és katona holteste.
Borisz oda ment egy még eléggé frissnek tűnő hullához, és elkezdi nézegetni.
Oda mentem hozzá, és lám a tetemen egy ezüst szürke Exopáncél virít, mellette a földön, pedig egy RPK 74 es. megkeresem a pda-t és keresem a személy nevét.
Iván Stegrov... mondom halkan kissé lekonyult fejjel.
Ismerted? kérdi Borisz.
Egy jó barát volt. feleltem, majd eltettem a Pda-t.
Tatja eközben valami hordóhoz véletlen hozzá ért, az pedig átszakítva a korlátot, állati nagy robajjal esett a 4 méteres lyukba.
Mi a Jó istent csinálsz?? Ordít rá Borisz.
Nyugi van, csönd!
Ekkor egy ismerős, és félelmetes hang törte meg az éppen elkezdett vitát...
Egy Snork kukucskált be az ajtón, és vette a levegőt közben.
Csessze meg! mondtam, majd tüzet nyitottam a snorkra.
és elszabadult a pokol...
 
A helyi gépész szerint eléggé tönkrement a grozám. Odaadom hogy javítsa meg, és rakjon bele néhány különlegességet. Például titánium csövet ami ráadásul vezetőbordákkal van ellátva, ami megpörgeti a lövedéket ami növeli a pontosságot. És a tolózár cseréjével növeli a fegyver élettartamát és a tüzelési sebességet.
Közben kapok egy üzenetet Thundertől. Mennyek az egyik tudóshoz. Amikor odaérek ott van Thunder, Tatjána, sőt még a "lövész" is ott van. A tudósok megkértek hogy mennyünk le X16ba. És szedjük össze amit az előző csoport nem tudott. Természetesen rávágtam hogy lemegyünk. Hátha találok valamit amit Grisa hagyott hátra. Ugyanis a táskáját és a PDAjat nem találtam meg. Thunder egy kicsit furán néz rám, végülis megértem neki semmi oka lemenni. A lövész mondja hogy nem megy, épületharcban nem vennénk hasznát.Majd kölcsönzök egy Sig 550ast de Thunder állta a költséget. Megkapjuk a sisakokat majd elindulunk a labor felé.
Mielőtt bementünk volna elhangzott egy párbeszéd:
-Ha eszembe jut hány jó katona halt meg itt...
-Persze akkor még nem ismerték a Psi sisakot, és csak egyszerűen besétáltak.-mondtam
-Na igen... de most már mi is bemehetnénk!
Bent a lány elesett. De csak egy tetemben botlott el. Én csapdára gondoltam, De szerencsére nem az volt.
Megláttunk egy hangárt. Bementünk miután Thunder likvidálta szépen csendben az ajtó előtt álló zombit. Bent találtunk egy zsoldost. Thunder barátja volt. Hirtelen nagy robajt hallok a hátam mögött szinte majdnem odalövök reflexből. De szerncsére csak a lány lökött be egy hordót egy lyukba. Ekkor egy ijesztőbb hangot hallunk. Egy snork kaparja az ajtót.
Thunder lőtt, a snork holtan terült el. Halottam a halálhörgését. Szegény, valaha ember volt. Ekkor a tetőn is beugrott egy. Azt a lány szedte le mielőtt rám ugrott volna. Kint felmordolt néhány zombisztalker. Egyre többen jönnek.
 
Szedegettük le őket egyiket a másik után, de nem akartak elfogyni, sőt, mintha csak többen kezdtek volna lenni...
A hangár másik ajtaja felől zombik jelentek meg, Tátja ekkor letérdelt, és a zombikat lőtte, de mellkasra célzott, így nem volt sok haszna a lövéseknek.
A fejére!!! Ordítom.
ezt követően már kezdtek is elesni a zombik, de ezek is mintha csak egyre többen lettek volna.
Mi van ezek nem akarnak elfogyni? Már csak 7 táram van! mondja Borisz.
A lyukhoz megyek, ahová a hordó is leeset, és egy szellőző járatot pillantok meg.
Kattant a sig, elakadt a fegyver, ekkor 2 snork is ráugrott Boriszra, ő a fegyvert keresztbe tartva tartja távol magától a bestiákat.
oda szaladtam hozzá, és az egyik snorkot fejbe rúgtam, aminek eredményeként a bakancsom a koponyán belülre ért.
mire oda fordultam Boriszhoz, a másik snork is halott volt, késsel a fejében.
fedeztem míg feltápászkodott, utána intettem Tátjának, és a lyukhoz siettünk, a kötelet a hevederéhez csatoltam, majd mondtam neki hogy másszon le.
amikor leért oda szóltam Borisznak hogy takarodjon le addig fedezem.
Ellenkezik, hogy egyedül nem tudom, de le ordítottam, és leküldtem a kötélen.
Le is ért gyorsan...
Le lőttem még 2 majd kifogyott a tár, lőszerem se volt már hozzá, fordulok meg, amikor valami elkapta a lábam, és ezáltal pofára estem, a 2 kezemmel belekapaszkodok a lyuk szélébe, de alig bírom tartani, hátra nézek, 2 snork húzz maga felé.
Menjetek!!! ordítom.
Tátja vissza akar mászni, ekkor elővettem a kardom, és levágtam a kötelet ő vissza esik a földre, még egy pillanatig nézem, majd egy erős rántással húznak hátra a snorkok.

Átfordultam a hátamra, és a kardal keresztbe szeltem a támadóm.
megpróbálok felkelni, de ekkor 3 snork ugrik rám, és vissza esek a földre.
tépik marják a páncélt ahogy tudják, de a fogaik nem elég élesek a kevlár átrágásához szerencsére.
jobb kezemmel fogtam az egyik snork fejét, amelyik a nyakamnál akarta átharapni a gumírozást, bal kezemmel nagy nehezen elő kotortam a pisztolyt, és 3 golyó is kellet mire kihalt.
már csak 2 van, az egyiket elrúgom magamtól, míg a másikat, agyon lőttem a pisztolyban maradt golyókkal.
Már rohan is felém az imént lepattintott, de felkaptam a mellettem lévő RPK-74 est, és soroztam ahogy tudtam, már régen halott volt, már feje se volt, de lőttem, amíg ki nem fogyott a tár.
lassan feltápászkodok, és bebújok egy pár hordó mögé, már csak 5 Zombi van bent a hangárban.
le veszek egy tárat a halott kollégáról, és betárazom a RPK-t, kihajolok, és leszedtem a zombikat.
veszek egy mély levegőt, és kifújtam.
kiürült végre a csarnok, bent egy rakás tetem, egymás hegyin hátán.
Lassan oda bicegtem a lyukhoz, de egyik sem volt már ott, csak a kifeszített szellőző járat.
A kötelet levágtam tehát marad a fő bejárat.
Felkaptam a kardom a földről, majd oda mentem Ivánhoz (isten nyugosztalja) és elvettem tőle az összes Rpk lőszer, 17 tár volt még nála.
találtam kb 10 F1 est, C4et és egyéb nyalánkságokat a táskájában.
újra táraztam a sig P226 os pisztolyom, és kinéztem az ajtón.
Minden csendes, és a köd is eltűnt.
Esküszöm a zóna játszik velem! mondtam magamnak.
Míg elértem a központi épületet, leszedtem 6 zombit, és 2 snorkot, utóbbit szerencsére biztos távolból.
Az ajtóval szemben volt a lépcső lefele, tehát fogtam magam és lesétáltam...
 
Szépen szedegettük le őket amikor Thunder észrevette hogy egy szellőzőjárat megy a lyuk alján. Ledobott egy kötelet, a lány már talán lent is volt amikor rámugrott két snork. Az egyik fejébe belemártottam a késem, a másikat Thunder zúzta be a koponyáját. Majd leküldött engem is. Épp jönne le Thunder is amikor elkapja valami. A lány rögtön elindult fölfele, de Thunder elvágta a kötelet. És ordította hogy induljunk. Én mentem előre. A cső talán 1 méter magas volt. Átnéztem a térképeket. Két helyre kell eljutni. Az egyikbe mi is eljuthatnák. Szerverszoba. És onnan nyílik egy másik szoba. Ez a megjelölt hely. És hátha kapcsolatba léphetnénk Thunderrel. Néha meglátok egy-egy zombit azokat halkan leszedem. Megérkezünk a szerverszobába, elvileg idáig eljutottak Grisáék de nem tudták felnyitni a második páncélajtót. Először leugrok. Utána a lány ledobja a cuccom, majd az ő cuccát. Majd bakot tartottam neki így lejutottunk. Volt egy számítógépféle a 2. ajtó mellet. Egy nagyobb a kijárat felé is egy és mögöttünk szekrények. A lány mondta hogy beindítja a főszámítógépet. Én belenéztem a szekrényekbe. Az első kettőben nem volt semmi, de a harmadikban egy táska. Grisa cuccai. A pisztolyt elrakom. Egy Alpiest, a sig továbbfejlesztése. Nincs tíznél több a zónában. Erős, pontos, halk, nagy tárkapacitású. Lerakom a pisztolytokba. Írt többször róla. a többit a táskám egy rekeszébe. Elsősegélycsomagok, lőszer a pisztolyba, néhány személyes holmi. Ekkor szólt a lány. Újraindította a rendszert. Kamerák, hangosbemondók, sőt még mobiltelefonokhoz is hozzáférésünk van. Épp meglátjuk Thundert a főbejáratnál. Menne le a létrán amerre Strelok is ment hajdanán, de beleszólok a hangosbemondóba.
-Thunder, a B jelű dokumentum szerverszobájában vagyunk. A hangosbemondó alatt van egy telefon. Vedd fel így tudunk kommunikálni. Hozzáférésünk van a kamerákhoz így figyelmeztethetünk a rád leselkedő veszedelmekre. Elvezetünk az A-hoz majd hozzánk. Átadom a szót Tatjánának. Ő vezet majd és lesz a "szemed". Addig én megpróbálom feltörni a második páncélajtónkat. -fejeztem be.
Majd felhívta a központi telefonunkat. Én addig leülök a másik számítógéphez.
 
Amíg Reni nem ír addig Kosztyánnal írok:

Csendesek voltak a napok leszámítva hogy van egy ismeretlen szörny mászkál agropromban...
de ez legyen a legkisebb gondunk, mert egy tagnap érkezett jelentés szerint a kordontól jobbra lévő eddig ismeretlen terület felől bejelzett az egyik őrposztunk, a 3 perces audió felvétel amit átküldtek, egy nagyon rettegett mutánst elevenít fel emlékeimben.

Destrót a genetikailag tovább fejlesztett kontrollert félelmetes ellenfél, mert nem csak a mutánsokat képes irányítani, és az embereket zombi katonákká változtatni semmi perc alatt, hanem a közelében lévő többi "mezei" kontrollert is uralma alá tudja hajtani.
az őrposztot elveszítettük, az utolsó ember jelentése szerint 12 irányító, és még 1 átlagon felüli méretű irányító tart feléjük, előttük kb 100 különféle mutáns.
Azt hiszem itt az ideje riadót fújni, és elővenni a gépágyút.
dél után 2 kor minden embert vissza kérettem a bázisra, több mint a fele vissza is jött, bele érve az el távosokat is, bár utóbbiaknak amúgy is vége volt már.
kb 80 katona mind felsorakozott az udvaron, egyszerű golyófogóktól a legkiválóbb katonai stalkerekig.
ismertettem velük a veszélyt miszerint egy eddig még soha sem látott veszély halad felénk, de a helyőrséget meg kell védenünk.

Őszinte leszek uraim, a túl élési esélyeink szarok 13 Kontroller tar felénk, és több mint 100 követőjével együtt! ezek a lények szervezetebben fognak támadni. De mi vagyunk itt a rendfenetartó erő, ha mi nem tudjuk megállítani, akkor senki.
A mutáns horda holnap 7 órára ide ér! Addig ki kell építenünk a védelmet, ami megfogja a mutánsokat.
Mindenféle fegyver ami csak van a helyőrségen rendelkezésre áll!
...
kis zúgolódást lehet hallani a sorok között, nem csodálom, némelyik katona nem is erre a munkára szerződött.
egy utolsó mondatot helyén valónak éreztem még:
Ne hozzanak szégyent se az egyenruhájukra, se rám, se magukra!

A csapatok elosztása után megkeresett az egyik osztag parancsnoka, a "szokol" osztagé és még 2 ember akik hozzám fordultak:
Kérem parancsnok nekem családom van, gondoskodnom kell róluk.
Akkor harcoljon értük!
mondtam hidegen, érzéktelenül, pedig át éreztem amit mondott, hiszen az én apám meghalt a háborúban tudom milyen nehéz apa nélkül felnőni, de nem küldhetek haza senkit se mert akkor a többi vérszemet kap.

este 8 óra körül végeztünk, mindent ami csak a tábor körül volt leaknáztunk, a stalkereket a faluból, kivételes esetben beengedtem, "bemenekítettem". persze ő nekik is fegyvert kell fogni.
egy érdekes tudós vágású fazon is volt stalkerek között, éppen farkassal beszélgetett, amikor elmentünk a faluba a stalkerek ért.

reggel 5 órákkor megszólalt a riadó, megjelentek az első mutánsok, a mesterlövészek felsorakoztak, és mindenki villám gyorsan harcra késszé vált.

a mutánsok első sora vaddisznókból állt, szépen sorban álltak, 2 sor közé feljött egy kontroller.
ráközelítettem a távcsővel:
egy vasrúd állt ki a hátából, ez destró... hát mégis életben maradt.
ekkor egy láthatatlan erő irgalmatlanul ellökött, és leestem a tetőről be néhány hordó közé.
a katonák ijedve néznek felém, a katonai stalkerek ismerték már a helyzetet és lőni kezdtek, ez követte mindenki és kezdett elszabadulni a pokol...
nagy nehezen feltápászkodtam, felkaptam a fegyverem, és elindultam a abrrikád felé, mire oda értem 3x elestem, sípolt a fejem, és szédültem, de nem hátrálhatok meg, mert ha én elesek, akkor itt mindenki meghal ma, délig ki kell tartanunk, akkor jönnek a feltankolt gunshipek...
 
Scare: Az jó hogy most lesz egy kis vérfürdő, de, pls ezt javítsd ki. Nem nekem van családom, hanem a csapatomból az egyik embernek. Meg aztán én mindig teljesítem a feladatom, és nem hátrálok meg. De én sem vagyok halhatatlan, egy harc után elég sok sérülést szedek össze. Mondjuk a harc után intenzívre kerülök.
 
1000000000000000000 bocsi amiért nem írtam, most értem haza, majd igyekszem bepótolni a lemaradást :S
 
Még ilyen sem volt,a katonák a helyőrségre vezettek minket,de azt nem mondták el miért,csak valami olyat hallottam,hogy szuperkontroller.Ha sikerülne szereznem egy RPG-7-est akkor talán bele tudnám szerelni a gránát helyébe az anomáliakilövő szerkezetemet is.Egy katonát megkértem akit otthagytak,hogy vezessen fel oda ahol a rádió van,és szóljon nekik oda,hogy van itt valami ami talán megmentheti az életüket.
 
Egészen sötét van ebben a laborban. Idegesítő hangok mindenfelől, kiráz a hideg. Egyszer csak megbotlom
valamiben, és elesem. Thunder segít felállni, majd visszanézek az elesésem helyére. Egy sztalker oszló tetemét látom.
Kellemetlen érzés fog el. Egy hangárszerű épületrészbe érünk, magas, tágas helység ez. Thunder megtalálja egy régi
barátja holttestét, egyébként mindenki csinál itt valamit, úgyhogy nekidőlök ennek a hordónak, pihenek egy kicsit.
Hopp! Mi ez? A hordó felborul, átszakítja a korlátot, majd egy 4-5 méter mély gödörbe esik, hatalmas robajjal.
- Te meg mi a jó Istent csinálsz?! - ordít rám embertelenül Borisz.
- Nyugi, csönd legyen... - szól Thunder.
Az ajtón, ahol bejöttünk, egy snork lép be. Mindenki szinte egyszerre tüzel rá, a mutáns élettelenül zuhan a földre.
Több másik is követi, ezekre tovább lövünk, de alig fogynak, mindig újak érkeznek az elhullottak helyére.
Már kezdenénk felülkerekedni rajtuk, mikor egy másik ajtóból zombik tántorognak elő. Őket én látom meg először,
úgyhogy kezelésbe is veszem őket. Apró sorozatokat lövök, ahogy Thunder mutatta, a mellkasukra, hogy nagyobb
valószínűséggel érjek el találatot.
- A fejükre lőj! - kapom a parancsot. Rendben, tovább lövök, így tényleg jobban hullanak.
Thunder lemászik a lyukba, ahová a hordót löktem, majd észrevesz egy szellőzőnyílást. Int nekem, odarohanok, majd
egy kötelet vesz elő, az egyik végét rögzíti egy vascsőhöz, a másikat a hevederemre csatolja.
Leereszkedem, Borisz nem sokkal ezután követ. Thundert hátrarántja egy snork. Ezt nem hagyhatom, mászok
vissza a kötélen, de ő előrántja a kardját, és elvágja. Talán egy métert zuhanhatok, egyenesen a hátamra.
Cseszhetem, ha kapom vissza a nyakmerevítőm...
Borisszal tovább megyünk, errefelé már csend van, egy-két zombi kószál, ezeket társam halkan leszedi.
Nemsokára egy szerverszobába érünk, itt megtalálhatóak mindenféle doksik, rengeteg képernyő a labor
biztonsági kameráival, és a hangosbemondó mikrofonja. Szólok Borisznak, hogy beindítom a rendszert.
Ezekkel a régi szerkezetekkel nehéz dolgozni, körülbelül három percig bajlódok velük. Végre sikerül elindítanom.
A kamerákat vizslatjuk, az egyiken meglátjuk Thundert, a főbejárat előtt. Ekkor Borisz szól a hangosbemondóba:
-Thunder, a B jelű dokumentum szerverszobájában vagyunk. A hangosbemondó alatt van egy telefon. Vedd fel így tudunk kommunikálni.
Hozzáférésünk van a kamerákhoz így figyelmeztethetünk a rád leselkedő veszedelmekre. Elvezetünk az A-hoz majd hozzánk.
Átadom a szót Tatjánának. Ő vezet majd és lesz a "szemed". Addig én megpróbálom feltörni a második páncélajtónkat - szól.
Leülök a mikrofon elé, majd lassan beleszólok:
- Rendben Thunder, te most a 7C szervizfolyosón vagy. Az A jelű szerverteremben valamiféle rendellenességről írnak,
innen a kamera sem ad képet. Egy időbe eltart majd, amíg feltöröm... Na, a lényeg az, hogy most menj egyenesen
előre, de vigyázz, mert három snork, és két zombi vár rád.
- Köszi... *lövöldözés zaja* megvagyok. Tovább?
- Ha jobbra fordulsz, látsz egy ajtót. Szakítsd be. A túloldalon lesz némi lőszer az asztal feletti polcon.
Ezután tovább mész, egy kör alakú biztonsági szobában vagy. Állítólag itt információk vannak az úgynevezett
"Kasparov-DS-C2" kísérleti alanyról. Egy kódzáras fiókban lesz, a kódja D9K522.
- Megtaláltam. Más van itt?
- Nincs. De siess, mert követnek. Szemben veled van egy kódzáras ajtó. Figyelj hátra! *lövöldözés zaja*
Megpróbálom feltörni az ajtót... megvagyok. Siess át, majd lezárom!
- Szólhattál volna hamarabb is, ezek a dögök kis híján kibeleztek. Merre tovább?
- Jobboldalt látsz egy létrát. Kapaszkodj fel rajta, és a szellőzőjáraton haladj tovább. Jó, most alattad van egy szoba,
valahogy juss ki innét. *nyikorgás, ütögetés zaja* Látom, megoldottad. Jó, menj ki a szobából, majd jobbra tovább
a folyosón. A folyosó végén lévő ajtó mögött lesz a Kasparov-alany. Valószínűleg infók is lesznek ott róla, a
megfigyelőteremben. Ha bejutottál, próbálj rejtőzni előle, bármi is legyen az. Állítólag magas pszichikus sugárzás kibocsátására
képes. Lesz egy kapcsolótábla közvetlen jobbra az ajtótól, ezen kapcsold be a terem kameráit.
- Úr isten, mi ez?
- Kapcsold már fel!
- Jól van, na... megvagyok. Látod?
- Igen. Rohadt egy dög.
- Pontosan. Mit csináljak? Hogy öljem meg?
- Mintát kéne vinni belőle a dokiknak. Lopakodj a megfigyelőterembe, onnan jól lálátni, és sok hasznos cucc lehet ott. Mögötted
a lépcső, halkan menj fel.
- Fent vagyok. Összeszedtem pár hasznosnak tűnő iratot. Tehát, mit is csináljak?
- Ezt nem értem. Van egy sárga kar egy dobozban a falon, ami leállítja ezt. Ez egy nagy... idegrendszer. A kar meghúzásakor
anabiotikus szert fecskendeznek ebbe az izébe.
- Állj. Mi van?
- Itt kísérletezték ki a zombipúdert.
- Jaa....
- Húzd meg a kart! Utána, amikor már alszik, a mellette lévő kék gombot nyomd meg. Ez cseppfolyósítja a lényt egy tartályba,
így könnyen szállítható bárhová. Aztán újra fel lehet "építeni".
- Már jó mélyen szundíthat. Megnyomom a gombot... ...olyan aranyosan visít ez a valami, mondd, hogy beleereszthetek egy
tárat!
- Neeeeeem. Életben kell maradnia. Van majd' egy hordónyi zombipúder mögötted, jól esne, ha elhoznád. Hasznos lenne. Mi
pont fölötted vagyunk, a terem másik végében lévő létrán felmászva elérsz minket.
- Jó, mindjárt ott vagyok...
 
A b szobát nyitó számítógépet bütykölöm. 2 dolog kell a kinyitáshoz. Egy mágneskártya de nem találom a nyílást. Meg a kód. Viszont kódbeütő gombok a számítógépen és az ajtó mellet is van. Beütöttem a számítógépbe. Hát egy titkos rekeszből előjött egy tartó, kb mint egy dvd olvasó. Belerakom a kártyát. Majd kattant egyet az ajtó. Beütöm a kódot az ajtó készülékébe és kinyílik az egész ajtó. Bent egy rendes számítógép. Egy dokumentumtartó szekrény. Egy szék. Néhány doboz. Mögöttem pedig egy ajtó vészkijárat felirattal. Ja és egy műholdas adó-vevő. Felhívom a tudósokat, szerencsére működik. Elmondják hogy egy szuperkontroller támadja megy a kordoni helyőrséget. Azt mondják hogy valami destró. Átnézem az iratokat. A kontrollereken, X16ban kísérleteztek, hogy az erejét hogy lehet megsokszorosítani biztosan ezaz. A pszi-sisakok 60 méteren belül haszontalanok. Áthatol rajta. Ha távolabb van akkor vég valamicskét. Ezt rögtön továbbítom nekik, ők pedig a helyőrségre. Más használható adatot nem találok. Továbbá van egy kontroller feliratú dokumentum. A kontrollert is ők tenyésztették ki, derül ki belőle. És még két rekesz. Kinyitom az egyiket. Egy dokumentum. Hogy lehet visszafordítani az agyperzselő hatását? Meglepetésemre egy részletes leírás egy anyagról ami visszafordítja a 2-3 órája kritikus sugárzást kapottak hanyatló folyamatát. Továbbá megvéd az agyperzselőtől 6 órán át.
A másik rekeszben ezek a szérumok voltak. Mindent elraktam. A számítógépen semmilyen adat nem volt.
A ládák színig voltak lőszerrel. Kivonszolom mindkettőt a szerverszobába. Majd feltöltöm a készleteimet. És mondom a lánynak hogy majd ő is vegyen belőle lőszert.
 
miközben szétnéztem a szobában ahol deaktiváltam a szörnnyikét, megtaláltam egy vaskos dossziét, amin a következő sor állt.
X-16 Kísérleti Kutató labor

Az első oldalakba bele olvasva világossá vált hogy az agyperzselő emberkéz alkotta létesítmény, amely az X-19 nevet viseli. kezd bennem a zóna is egy olyasfajta képet alkotni, hogy semmi misztikum nincs benne, hanem egy ember kéz alkotta elfuserált kutatás része volt.

Eltettem a táskámba, és mentem a mintákért, de nem volt lelkem eltenni egyet se, ezeket meg kell semmisíteni!
Elő vettem hát 3 kg C4 et, 2 a pillérekre raktam, 1 a kapszulákhoz, amiben a cseppfolyósított valami volt...
felsiettem az emeletre, ahol már vártak rám...
Borisz éppen szólalna meg, de Tátja megelőzi:
Miért nem hoztad fel!?
Mert nem kell! Amúgy meg tűnés ki az épületből, mert 10 perc múlva a levegőbe repül az egész hely!
Mi?!? kérdezték kórusban.
Nem hagyhatjuk lent azt a valamit! erősködök tátja.
Borisz villám gyorsan felpattant, és elindult a vészkijárat felé, én is mentem utána, de előbb vállamra kaptam Tátját, aki minden áron vissza akart menni a kapszulákban lévő trutyiért.
Eresz el te állat! ordítja, én meg ügyet sem vetve szaladtam Borisz mögött.
Gondolom halálra röhögi magát az eseményen...

Végre kiértünk a komplexumból, a felszínre érve pillantgatok az órámra semmi...
Borisz hozzám fordult:
-Szerintem már lejárt a 10 perc!
abban a szent pillanatban ahogy végére ért a mondatnak hatalmas robbanás rázta meg a területet, a gyár egy része rá omlott a laborra, beszakítva a földet egy krátert alkotva...
Borisz rendesen össze rezzent a látványtól.
Burn in to the Ground... mondtam büszkeségtől telített hangon a munkámra nézve.
1 perc gyönyörködés után elkezdtünk vissza sétálni a bunkerhez, a kapuban azonban egy tucat halott mutánsba botlottunk, és köztük az "igazság osztóba" rendesen megtépázódott a harc során, Borisz felkarolta és bevitte a bunkerbe.

Mennék utána, amikor Tátja megfogja a karom, és maga felé fordít, és így szól:
-Bocs, tudom hülyén viselkedtem lent.
-Nincs baj. mondom neki.
-Tudod te vagy az egyetlen ember akit még ismerek, és kedvelek a világon...Fontos vagy nekem.
"Teljesen lehibernáltam ezen a mondaton, bármit eltudtam volna képzelni, de ezt a mondatot nem, lehet hogy... nem az nem lehet... bár..."
-Te is fontos vagy nekem, mondtam neki higgadt nyugodt hangon.
beengedtem előttem, így volt időm kicsit gondolkozni:
"pont 3 év múltán ezen a szörnyű helyen kell hogy valaki belém szeressen?"

gondolkoztam még mi tévő legyek, de nem jutottam dűlőre, így hát bementem a bunkerbe a többiek után...
 
Ádáz harc folyik. A barikád egyik oldalán a mutáns hordák próbálnak betörni, a másikon az egyesült stalker-katona csapat küzd az életéért. Az irányítók lassan megőrjítenek mindenkit. Az egyetlen esély az irányítók ellen az, hogy a tarnszba esett srácokat vagy sajnálatos módon lelőjük, vagy (Ha van rá esély) egy hatalmas pofonnal visszatérítjük a józan eszüket. A stalkerek között katonai sisakokat osztunk ki. Ugyanis minden katona sisakjába, beleépítenek egy vékony rézhálót, a pszihikus védelem érdekében. De szinte ezek se védenek ezektől a borzalmaktól. "Most kezdek csak rájönni, hogy sz@r ötlet volt kidobnom a tetrodoxint a táskámból!" Mondta Fegyán. "Gondoltál volna rá később, de most már mindegy." Mondtam. Aztán hirtelen az ezredest egy láthatatlan erő lelöki a tetőről. Beesik a hordók közé. Mikor látom hogy kezd feltápászkodni, odaszólok neki: "Jól van uram?" Csak annyit mond: "Jól. De ne velem törődjön, hanem lőjön!" Visszafordulok a front felé, majd az ON-94-esem gránát vetőjéből, két gránátot a legnagyobb mutáns csoport felé lövök. A mutáns horda, cafatokban repül szét a területen. Aztán meglátom amint egy csapat snork, balról kezd előre törni. "Az aknamezőn úgyse jutnak át." Mondta Girgorij. Valóban úgy nézett ki hogy nem fognak, de mégis. A mutánsok veszettül rohantak, a fal felé, azzal nem törődve, hogy az aknák mindig szét szakítanak egyet-egyet belőlük. Aztán egy hatalmas ugrással máris a barikádon belül voltak. Gyilkos kézitusa vette kezdetét. Egy snork hirtelen ráugrott az egyik védőruhás stalkerre. Már tépte volna szét amikor a vállammal felökleltem, és amíg padlón volt, gyorsan rátapostam és egy sorozatot küldtem a fejébe. Gyorsan felrántottam a stalkert, majd a kezébe nyomtam a fegyverem, és azt mondtam neki: "Ha túléljük akkor visszakérem!" A géppuska fészekből gyorsan felraktam az állványra egy Dshkm-et, és elkezdtem ontani rájuk a golyót. Amikor nem figyeltem, akkor egy másik snork felugrott, és a földre terített. Leszedte a fejemről a sisakot is. És akkor egy irányító rögtön behatolt a fejembe. Aztán egy fényes villanás, a snork szabályszerűen lerepült rólam. Majd odajött az ezredes, és lekevert nekem egy hatalmas, pofont, aztán visszaadta a sisakom. "Minden emberre szükség van!" Mondta. Visszacsatoltam a sisakot a fejemre, gyorsan keresztet vetettem, aztán felálltam, és ismét lőni kezdtem. Már órák óta irtjuk őket, mégse akarnak elfogyni. A katonák, és a stalkerek, egyre jobban fáradnak. Minden katona full adagolásra állítja a páncélzatába épített adrenalin befecskendezőt. A stalkerek csak kézileg adják be maguknak, amikor csak lehet. Ennek meg is látszik a hatása. Mindenki fáradhatatlannak tűnő veszettséggel küzd a mutánsok ellen. De hiába. Egyértelmű, hogy ebből a csatából csakis vesztesként kerülhetünk ki. Itt már csak a csoda segíthet.
 
Üldögélek egy asztal mellett, a Michail által összegyűjtött anyagokat nézem, sok érdekes dolog van benne, köztük azok a kutatási anyagok is amik az agyperzselőnek nevezett X-19-es laborból származnak, a Limanszki X-7-ből a cuccok. Van még itt másolat az X-16-ból, az X-2-ből, valamint egy leírás, hogy egy hagyományos helikopterradart átszerelni egy pszí adóvá, amivel a kontrollerek által kibocsátott sugárzást lehet kioltani. Találok még az egyik lemezen egy titkosított fájlt, a harmadik próbálkozásra eltalálom a jelszót, sikerül megnyitni. Ebben egy Destro kódnevű írányítóról van szó, valamint egy adott frekvencia, ami hatásos ellene. Nagyszerű, gyorsan megmutatom ezt Szemjonnak, aki máris megy és a helikopterünk 2. számú radarját gyorsan átszereli.

Befut egy üzenet Kosztyántól, a segélykérő frekvencián: Rohadt életbe, megtámadtak az irányítók és a mutánsok, egy hatalmas irányító... Itt az adás megszakad. Felugrok az asztaltól, kiabálva riasztom a többieket, nehézfegyvereket, lőszert, rakétákat hozzatok magatokkal. Szemjon és Szokolov már gépen ülnek, a rotorok már járnak, felugrálunk a helikopterre és indulunk.

A helyőrséghez közeledve Szemjon bekapcsolja a keresést, máris megvan a frekvencia, ugyanaz mint a leírásban. Szemjon bekapcsolja az adót, és a lehető legmagasabb teljesítményre állítja. A helyőrségtől nem messze kiugrálunk a gépből, majd az felemelkedik és a fejünk felett köröz, látható a rendszer hatása, az irányítók zavarodottak, forgolódnak, Destro küzd, láthatóan erőlködik, de minden igyekezete ellenére hatástalan. A Helyőrség egyik barikádja mögül Kosztyánt látom kiemelkedni egy RPG-vel a válllán. Céloz és elengedi a rakétát. Destro-t eltalálja, összeesik fetreng a földön, egy másik katona egy termetes gépágyúval odasoroz neki, Destro nincs többé. A többi mutáns és irányító zavarodottan rohangál összevissza, a katonák módszeres rendezettséggel szedik le őket. Néhány mutáns és irányító távolabb egy kisebb csoportba verődik össze, mintha támadásra készülnének. Szólok a helikopternek, Szokholov jelzi hogy látja a csoportot és intézkedik... Néhány másodperc múlva rakéták hangjait halljuk, majd a rádióban egy üzenet : Feladat teljesítve, visszatérünk. Az osztaggal együtt indulunk a harctérre, megkeressük Destro testét és bevisszük a helyőrségre. Mostmár biztonságosan vizsgálható, biztosan halott.

Kosztyánt az udvaron találom, a sérülteket vizsgáló szanitéccel beszél, mondja hogy sok a súlyos sérült, de nem tudja hogyan juttatja őket kórházba, nem tudott elég helikoptert szerezni. Mondom neki, hogy kipakoljuk a miénket és eggyel több gépe van, valamint az orvosunk is beáll a szanitécek mellé segíteni. Szemjonék legalább 4-et fordulnak mire elszállítják az összes sérültet, az utolsó körben elrepülnek tankolni és Tányáért.
Mikor megérkeznek és kiszállnak a gépből Kosztyán csak annyit mond fájdalmas mosollyal az arcán: Itt a teljes Bruhanov család, meg vagyunk mentve!
 
Már megint elküldtek a találmányommal együtt a francba,nem értem,hogy pár emberen kívül miért nem hisz nekem senki? Talán ha a mocsárban talált alagútrendszerbe sikerül bejutnom,ott még találhatok valami érdekeset,vagy a vesztemet.Megbeszélem Farkassal,hogy adna-e pár embert a felfedezésre,ugyanis egyedül nem lenne esélyem.De amint látom most pár nap pihenő ugyanis egy nagyobb mutánshadsereget sikerült lemészárolni.És mindenki kidőlt.
 
Ezután visszamentem a szobába. A műholdas adóvevő nem annyira elavult. Végülis az ilyen laborokat az akkori legmodernebb felszereléssel látták el. Sztalkerek is használnak ilyet sőt még a katonák is. Érdemes eltenni. Továbbá a laptopot is elrakom. Előremegyek a lőszerekhez. A grozámba szedek belőle. Volt páncéltörő és növelt pontosságú is. Ekkor egy létrán feljött Thunder.
-Miért nem hoztad fel!?-kérdi a lány
-Mert nem kell! Amúgy meg tűnés ki az épületből, mert 10 perc múlva a levegőbe repül az egész hely!
-Mi?!?- kérdeztük
-Nem hagyhatjuk lent azt a valamit!
Szerintem lent kell hagyni, és felrobbantani, ugyanolyan veszélyes mint az anomáliakeltő üvegcsék. De inkább hallgattam és gyorsan rohantam a vészkijárathoz. Hátranéztem. Thunder a vállára véve a lány szalad. A lány szép jelzőkkel illeti, és közben ütögeti a hátát. Egy folyosón mentünk végig. Felnyitom az ajtót.
-Szerintem már lejárt a 10 perc -mondom
Ebben a pillanatban egy óriás robbanást hallunk. Néhány gyárépület a távolban beomlik a föld alá.
Burn in to the Ground- mondja Thunder.
Majd elindulunk vissza a bunkerba. A környék tele van döglött vaddisznókkal és snorkokkal. Bent meglátjuk "lövészt". Már alig áll a lábán. Besegítem a tudósbunkerba az orvosira. Ezután odamegyünk a kutatóhoz mert közben a lány és Thunder is csatlakozott. A kutatók csak másolatot készítenek. Az eredetit pedig a helyőrségen lerakjuk az archívumba. Kapunk 90.000 rubelt. És féláron kapuk a kereskedőtől ezentúl bármit. A folyadékból persze mintát adtam, volt belőle 9 így 2 t adtam. A pénzt 3 részre osztottuk. Ezután Megyek a grozámért és leadni a Siget. A szerelő már várt. Elkészítette a grozát, odaadtam az ár maradék 50% át és távoztam. Ekkor szól az orvos PDAn hogy a "lövész" jobban van. Mindannyian bemegyünk. Ekkor egy kicsit megdöbbenek. A lövész aki nő egy desertel a kezében kiabál az orvosra hogy mért szólt nekünk. Amikor beléptünk az arcán látni lehetett a meglepődöttséget. A haja vörös hátul összefogva. Talán 26-28éves lehet. Az orvos kihasználja az alkalmat és kiszalad. Majd "lövész" töri meg a csendet:
- A nevem Yadviga Chernova.
 
- A nevem Yadviga Chernova.

mondta egy Kézi ágyúval a kezében a nő.
senki sem tudott igazán szóhoz jutni, de ekkor megtörtem a csendet:
-Én Tom Abrams vagyok a lány mellettem Tátja...
Borisz fel bátorodott a mondatom hatására és ő folytatta a neve elmondását.
A nő kissé megnyugodott és eltette a fegyvert, gondolom érezte hogy nem vagyunk rossz akarói.
Borisz és tátja kényelmesen elbeszélgetnek vele, én az ajtóból figyelem őket, de talán egy percig sem, mert serceg a rádióm.
Kimentem a bunkerből.
-Scrufa itt bázis, Scrufa hall engem?
-Hallom! mit akarsz kosztyán?
-Át küldtem egy dokumentációt, a Bázisodra, nyugodj meg biztos emberrel küldtem el Bruhanovékkal.
Viszont fontos lenne, hogy minél előbb neki láss a dokumentációnak, amit küldtem, meg találsz benne mindent, amit rádión nem mondhatok. ja igen a dokumentáció mellé kapsz tőlem egy csomagot.
-Értem.
Állítottam a rádió frekvencián, és hívtam Agyart, jöjjön a helikopterrel.
vissza mentem a bunkerba, szóltam a többieknek, hogy készüljenek, 10 perc múlva elmegyünk.
elmentek, összepakolni a cuccokat, hogy menet készek legyenek a helikopter érkezéséig.
egyedül maradtam a szobában Chernovával.
-Mivel látom hogy rendesen megsérült, így nem tud a harcokban 100% teljesíteni, de viszont én szava tartó ember vagyok. mondtam.
amint felgyógyul, segítek önnek a mutáns levadászásában, de addig is maradjon itt, gyógyuljon meg, ha készen van, írjon egy üzenetet a Pda-m ra. majd ezzel együtt oda is adtam neki a frekvenciát.
elköszöntem, és kimentem a szobából, már hallom a helikopter hangját.
Tátja, és Borisz már kint voltak. követtem őket, majd amikor agyar landolt, már pattantunk is fel a kis konzerv dobozra, arra a "huey" re amit még kaszástól zsákmányoltunk, persze azóta Agyar már régen kiszedte a Követő GPS-eket.

Fél óra repülés után újra a régi bunkerban, bent azonban pár új arc, vagy nem?
kit látnak szemeim: Az ex monolitos parancsnok.
Érintetlenül nyújtja át nekem a katonai dokumentumot, ezek szerint ő sem tudhat többet mint én.
Kiszedtem az ami benne volt 3 térkép, 2 Pripyat városából, sajnos műholdas nem volt közte, de se baj nekem van egy még 2004-ből.
továbbá tartalmazott 1 térképet a Jupiteri környékről.
és még 1 hang üzenet amit meghallgatva megtudtuk a küldetést: el kell mennünk Pripyatba az alagutakon keresztül, ami a Jupiteri Üzem alatt indul. Ha át értünk Pripyatba, akkor meg kell keresnünk az eddig eltűntnek hitt Katonai osztagot, majd vegyük fel a kapcsolatot a katonai parancsnoksággal további parancsokért.

-Fhúú... ez nem indul egyszerűnek mondja Agyar.
-Az alagutakban mérges gáz van, Zárt Ruha kell. Mondta Tátja.
-Honnan tudod kérdi Mathias.
-Meg tudom erősíteni, ugyanis én és Tátja lent voltunk a Pripyat 1 es alagutakban amikor Kareneszkijt súlyosan meglőtték.
Van is ilyen. szólt agyar kisvártatva, viszont csak pár ruha van.
mennyi?
4 PSZ9-Md ruha van teljesen készen, felpáncélozva.
Akkor csak egy kis osztag tud átmenni. mondja Syrus, aki idő közben megjött az őrjáratozásából.
Bruhanov, te voltál már lent, van ruhád?
bólintott Bruhanov.
Lent eléggé veszélyes egy kis csapatnak, sok lent a mutáns, és vannak lent monolitosok is mondja Bruhanov.
Valakinek nek a bunkert is őrizni kell.
Syrus, Agyar, ti itt maradtok! Borisz, Tátja, Mathias, én és te bruhanov lemegyünk!
Fél óra múlva felszerelkeztünk mindnyájan a ruhákat előre kimélve, egy ládában visszük, amit felraktunk a helikopterre, amivel Janovba, a Jupiteri vasútállomáshoz megyünk.
Közben megnéztem a nekem címezett csomagot, 2 fegyver volt benne, egy FN FNC M203 as gránáttal, és SUSAT távcsővel, a másik egy a legújabb fajta forgótáras gránátvetők közül, utóbbi természetesen a zóna körülményeihez igazítva rozsda mentes bevonattal. felpakoltam magam, és a helikopterre ülve elindultunk Janovba.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul