Zónás frakciószerepjáték.

[Scarecrow]

Most akkor Kosztyán:

Éjjel 2 van nem tudok aludni, kimentem az irodába, és nézegetem az aktákat, próbálom megjegyezni a tiszteket a helyőrségen.
10 órákkor, amikor elindultam lefeküdni, megpillantottam pár embert, akik egy kisebb faládát cipelnek befele a helyőrségre, gondolom vodkát hoztak Szidorovicstól...
Én nem ordítom le érte őket, ezt a helyet nem lehet kibírni pia nélkül.
Viszont ha lebuknak más tisztek előtt abból baj lehet, legközelebb nekem szóljanak, addig is kapnak egy kis büntit.

Kimentem hát 2 kor a teraszra, felkeltettem az Őrmestert, és parancsba adtam naki hogy zavarja ki azt a 4 tagú bandát az ágyból egy esti őrgyakorlatra, a szemétdombi helyőrség és vissza.
Az őrmester kissé csipásan bólogatott, Tiszteleg, és már indul is a barakkok felé.
majdnem fél óra telt be mire kivánszorgott a csapat a barakk ajtaján.
Nincs is kegyetlenebb dolog, mint kirángatni az embert az édes álom közepéből.
De hát ez van, példát kell statuálni...

 

[Capt Axon]

(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!) Megint kukoricán térdelhetek a sarokban.

 

[Scarecrow]

én is térdeltem már kukoricán, nem egy szívderítő élmény...

 

[Domesz]

Hajnali 4-re értem el a Kopaszfalut,ahh régi szép emlékek amikor még Farkas volt a tanítóm.Amint besétálnék hirtelen 2 stalker áll körül:
-Ki vagy és mit keresel itt?!
-Farkassal kell beszélnem.
-Jó,menj de ha bármi galibát csinálsz...
Úgy látszik a régi őröket máshová osztották be,mert nem ismertek meg.Beérek a faluközpontba,és Farkas egy baráti kéznyújtással,és némi vodkával üdvözöl,majd elmesélek neki mindet amiről sikerült tapasztalatot szereznem,de ahhoz képest amikor 6 hónapja elmentem most már valahogy jobban érdeklik ezek a fura szerkezetek amiket kitaláltam,de legfőképpen az anomáliabefogó keltette fel az érdeklődését.Mondtam neki,hogy holnap megmutatom a működését,de most had aludjak egy kicsit.Ja még elalvás előtt gyorsan betoltam a faluba a motort,úgy érzem még hasznát vehetem.

 

[Blackacehun]

Leszállt a helikopter Thunder csapatának állomáshelyénél, Szokholov már várt minket a mi gépünkkel. A sebesülteket mind átszálltunk a gépünkre, valamint Kolja és Mischa egy hordágyon átrakják Thunder-t is, aki még mindig eszméletlen. Felszállunk, majd amilyen gyorsan csak lehet, irány a katonai kórház. Kolja rádión értesíti a kórházat, hogy készítsék a műtőt, valamint legalább 20 egység 0-s vért. Mire megérkezünk már minden előkészítve, a műtők, a felszerelések, az asszisztencia, a sebészek.

Mindenkit külön műtőbe visznek, és azonnal elkezdik az ellátásunkat, bár 4-őnk közül Thunder a legsúlyosabb. Az én combomat az illetékes orvos kb 10 perc alatt kitisztítja, majd összevarrja a sebeket, Grisha és Szlavin hasonló idő alatt végez. Kb 2 óra múlva Kolja is, tiszta vér, úgy néz ki mint egy kezdő hentes. Csak annyit mond: Megússza, túl van a nehezén. Két napig pihen, utána ugyanolyan lesz mint eddig, vagy lehet, hogy rosszabb... Na mindegy, Főnök mutasd a lábad, milyen? Milyen lenne? kérdem én Összevarrta a doki, nem fércmunka, de nem is olyan mint a tied. Teszek rá egy relikviát, estére semmi bajom se lesz. Viszont a páncélokat add oda Igornak, szedje rendbe őket, meg ennek a Thunder gyereknek a göncét is páncélozza ki egy kicsit. Nem akarom még egyszer mellkason lőve látni. Oké Főnök, estére meglesz, hangzik a válasz, majd Kolja a cuccokat összeszedve kisétál a géphez és megy a csapathoz vissza.

Este már egész könnyedén tudok sétálni, a lábam sem fáj. Bemegyek abba a szobába ahol Thunder fekszik. Ébren van, csak annyit mond: Jövök neked 1-el! Majd hozzáírom a többihez, felelem. Inkább haladj a gyógyulással, mondom neki nevetve. A ruháját keresi, mondom neki hogy elküldtem a szabómhoz rendbehoztani, megkérdezi hogy hol is van most, mert addig van meg neki hogy felhúzom a helikopterre. Elmondok neki mindent részletesen, mire a történet végére érek, alszik.

Had aludjon, ráfér és megérdemli, 3-an őrizzük az álmát.

 

[Scarecrow]

hun eza nyugi főnök ez olyan maffiózós emlékeket idéz bennem lövés1

 

[RENIgade]

Alekszejék helikopterrel egy katonai kórházba visznek minket, sérülteket. Áááá, de fáj a hátam... az a repülő hordó rendesen elkapott.
Először megröntgeneznek, kiderül, hogy megrepedt két bordám, és egy gerinc, továbbá egy nyakcsigolyám.
A legsúlyosabb a nyakam, ezért kapok egy cuki kis nyakmerevítőt. Utálom. Tizenöt éves koromban már viseltem ilyet, akkor egy
ház tetejéről estem le. A dokik szerint három napig ezt kell viselnem, addig kínlódhatok ezzel a sz@rral a fejemen. Grrr.
Legalább el tudnám magam foglalni valami szereléssel, de nem, itt kell maradnom egy átkozott kórteremben, megfigyelésre. Nehezen megy, de próbálok elaludni. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy ennyi csapattársam veszélyben van.
Főleg Thunderért aggódom. Egy mellkaslövés nem gyerekjáték...
Próbálnék aludni, de nem megy. Felkelek, innék valamit. A táskámban van is pár energiaital.
Na, ez nem volt jó ötlet. Most már le sem tudnának lőni, valamivel el kell foglalnom magam.
Hirtelen ötletem támad, s átmegyek Thunder kórtermébe. Van ott egy szék, pont az ágya mellett, leülök.
Imádkozom szegénykéért, és a csapat összes többi tagjáért is. Ritkán teszek ilyesmit.
Még gondolkozom egy kicsit barátom eszméletlen teste mellett, majd elnyom az álom...

 

[Capt Axon]

"Hát ez baromi jó!" Mondta Fegyán. "Aludhatnék a barakkban, erre most itt kell vánszorognom a pusztán. Mondtam hogy ne ma menjünk Dimitrij. Hé! Dimitrij! Figyelsz?!" "Igen, figyelek." Mondtam haragosan. Persze hogy is figyelhettem volna, amikor félálomban próbálok az útra koncentrálni. Épp a szemétdombi hangár mellett haladtunk el, amikor támadt egy ötletem. Aztán lekanyarodtam a hangárig. A többiek kérdezték tőlem hogy: "Mit csinálsz? Hová mész?" Én meg mondtam nekik hogy: "Én nem fogom megvárni a reggelt így. Jöttök vagy sem?" Bementünk a hangárba, ahol pár magánzó sztalker fogta ránk a fegyverét.
Nagy, nehezen kimagyaráztuk magunkat, hogy nem akarunk balhét, csak aludni szeretnénk. A sztalkerek belegyeztek, de csak egy feltétellel. Hogy ha mi is részt veszünk az esti őrködésben. Ugyanis a hátsó kaput időnként, banditák szokták megtámadni. Csak annyi a dolgunk, hogy fent a hangár tetején figyeljük a mozgásokat, és ha banditát látunk szóljunk. Nos, ez könnyűnek tűnik. De nem álmosan. Először Nikolai kezdte, majd egy óra után Fegyán. Aztán én voltam a soros. Félálomban kivonszoltam magam a hátsó kapuhoz, és elkezdtem bámulni a területet, az éjjellátón keresztül. Elég nehezen maradtam, ébren de mindig felráztam magam. Már indultam volna befelé felébreszteni a váltást, amikor mozgolódást láttam. Pár bandita lopakodott a hangár felé. Azonnal berohantam, és mindenkit felráztam. Egy perc múlva már mindenki fedezékben, felkészülve várta az ellenséget. Úgy látom itt se fogunk pihenni sokáig.

 

[Scarecrow]

ébredezem....
Kinyitva a szemeim furcsa jelenségre leszek figyelmes:
Jobbra nővérke nézi a műszereket, balra Tatja, az ágyra dőlve alszik.

"Hm egész éjjel itt virrasztott mellettem?"
"Tényleg nagyon szüksége lehet rám"
gondoltam magamba.
Megpróbáltam felülni, 2 két dolog is akadályozott, az egyik a seb, a másik a harcias nővérke.
A szócsatározásra Tatja is felébredt kicsit elkent arccal, és egy nyakmerevítővel...
Úgy látom rohamosan javul az állapotod. mondja egy kis szemrehányó hanggal.
Hát igen... feleltem neki egy kis gúnyos mosollyal.
Akkor én most hagylak... pihenni!
Öhm... Rendben!
A szemtelen nővérke állandóan egy injekciós tűvel hadonászott felém
Nagy nehezen vissza tartottam amíg tatja kiment, de utána nem bírtam.
Hagyjon már békén az isten ért semmi bajom!
addig azonban nem nyugodott le amíg az a fecskendő nem lett üres.. szerencsétlenségére, saját magáma sikerült nyomnia a morfiumot....
A párnát megigazítva csak sikerült felülnöm, és neki támaszkodtam a falnak.
Pár perc múlva bejön Aleksej.
Hol az eszméletlen nővérkére, hol rám néz, majd kissé oldalra fordul, és elkezdi a fejét az ajtó félfába ütögetni.
-Férre ment a morfium. mondtam egy kis mosollyal.
-Te sem vagy 100 as! mondja.
-Miért?
-A segítséget elutasítod, az ellenségeket, meg csak úgy gyűjtöd magad köré.
-Hehe.. igen... ez vagyok én egy katona.
-Tudod én elég sok katonával találkoztam és ismerek is egy párat, de te és a hozzád hasonlóval soha nem találkozta.
Komolyan, inkább a fájdalmat választod, de nem veszed be a morfiumot? mi vagy te Mazochista?
-Tudod a fájdalom az egyetlen jó barátom... ebből tudom hogy még élek!
-egy élet is kevés lenne hogy téged kiismerjenek.
-Amúgy hol vannak a cuccaim? a táskám, meg az egyebek?
-a táskád, kint van a portán.
-Felhoznád?
-miért?
-Van benne egy dolog, amit megszeretnék mutatni.

Kiment a szobából, és kb 10 perc múlva vissza is ért, a kezében a táskámmal. oda nyújtotta nekem.
Kicsit keresek, de végül meg találtam a henger alakú kis tároló dobozt.
A táskát, letettem a mellettem lévő székre.
-Az meg mi?
Lassan kinyitottam a tárolót, és letettem a tejét.
-Nem ismerős?
Közelebb jött, és nézegette a 6 fiolát.
-Nem... Mi ez?
-A 3/a-s termék. Az amit megsemmisített az őrnagy az épületben.
-Ezekből jön létre az anomália?
-Aham! bólogattam.
-Miért hoztad el, ez roppantul veszélyes!
-Ez egy új fegyver, ami halálosabb mint akármelyik vegyi vagy tömegpusztító fegyver. Akár milliókat is megér!
-Mi?! Te el akarod adni?!?
-Nem... Természetesen nem! Felbecsülhetetlen károkat okozna. Nem juthat ki a zónából.
-Meg kell semmisíteni!
-Éppen ellenkezőleg, tovább kell kísérletezni, meg kell tudnunk hogyan lehet az anomáliákat semlegesíteni!
Vissza tettem rá a fedő fémet, és vissza tuszkoltam a táskába, mert látom Alekseij arcán az egyet nem értést.
készült elhagyni a szobát, látom az arcán hogy gondolkodásba vette azt amit mondtam.
-Van egy gyógyító relikviád?
-Hah? kérdez vissza a válla fölött.
Rühellek ágyba feküdni, nah.. ha van dobj már meg egyel!
Kiment, kisvártatva egy Lélek nevű relikviával visszatérve.
Mivel a helyi doktorok nem lelkesednek a relikviákért, be tettem a takaró alá...

 

[zombimorzsi]

Mint sarokba szorított patkányok.....
Amikor még azt sem tudtam,mi a Zóna,hogyan fog kinézni Pripjaty,mi fog velünk történni,nos,akkor történt meg az velem,amit most és itt ismét átéltem,csak kissé más szereplőkkel.
Szóval, Moszkvában,ahol laktunk,egészen pontosan a Pirogovszkája utcában, a város déli részén levő Kamovnyiki városrészben-gyerek voltam még- az apám leküldött a pincébe,hogy hozzak fel a zsákból krumplit.
A világítás vagy nem működött,vagy csak szokásos módon valamelyik elvtárs egyéni használatra elkommunizálta-ájj,be szép antagonizmus ez..-a villanykörtét,lévén az is hiánycikk akkoriban,kénytelen voltam a zseblámpa gyenge fénye mellett elérni a bizonyos zsákot,és kiszedni belőle azt a néhány szem burgonyát.
A félhomályban így matatva találkoztam először a nagybetűs patkánnyal.
Gusztustalan,meglehetősen nagy-persze lehet,csak emlékeim nagyítják akkorára-villogó szemű rémként visított,és akart megtámadni.
Lélekjelenlétemnek és szerencsémnek köszönhetően sikerült egy csapással agyonvágnom egy lapáttal,ami éppen a sarokban árválkodott...
Most pontosan ugyanígy jártam,jártunk,,amikor az üzemanyag után kutakodtam,csakhogy most nem patkánnyal,hanem egy csapat snorkkal kellett megküzdenem.

Valahogy eszembe sem jutott,hogy védőernyőt képezzek magam körül,soha nem voltam valami jó harcos és stratéga,hanem valami hirtelen ötlettől vezérelve lekaptam háti batyumban cipelt kis barátunkról a sapkát.
A hatás elképesztő volt.
A támadók egymást kezdték ütni,harapni,csépelni,szó szerint életre-halálra. olyan gyorsan ment végbe az egész,hogy megijedni sem volt időm.
Kettőnek a harmadik szabályosan letépte a fejét,aztán ki tudja miért,teljes erejéből az előttünk levő ajtónak ment,és összerogyott.....Olyan erővel vágódott bele ,hogy azt tokostól beroppantotta.
Már csak kíváncsiságból is odaléptem,felejtve dermedt iszonyatomat, félrehúztam az iszonyúan összeroncsolódott és nagyon büdös testet,és megpróbáltam az ajtót kifeszegetni,mely legnagyobb csodálatomra engedett is..
Mögötte egy kis helységben katonás rendben vörösre mázolt acéllemez hordókban ott volt az áhított üzemanyag,legalábbis a jellegzetes szagáról erre következtettem.
Aztán eszembe jutott a" hátamon a zsákom"...
Óvatosan lefejtettem magamról,majd ismét ráadtam a sapkát. A kis kreatúra szerintem nagyon boldog volt,elégedetten vigyorgott. Ő mentett meg.
Kifelé már úgy vittem a karjaimban,mint egy csimpaszkodó kétéves kisgyereket. Elégedetten morgott,dorombolt,aránytalanul nagy fejét a vállamon pihentette...
A kezdetben meglévő ellenszenvem egy csapásra elszállt. Szövetségesek lettünk....

 

[kiscsillag]

Mostmár jön a korábbi orvosaszisztens.Én vállam vonogatom, nem találtam semmit.A harmadik társunk nem jött, pedig már rég kellett volna neki... Az is lehet, hogy egyszerűen elhúzta a csíkot.Kis barátunk hordozója azt mondja, hogy találtak gázolajat.
Sőt a keratúra vezette rá, hogy hol van.Odamegyünk a BMP-vel, annyi még maradt benne, hogy kihúzza két utcáig.Odaérünk a házhoz, nagy nehezen feltornászunk pár hordót a meredek pincelépcsőn, megtöltjük velük az üzemanyagtartályt.Még van a járműben pár üres kanna is, azokat is teletöltjünk.
Úgy tűnik, hogy társam kezd kissé megbarátkozni nagyfejű védencünkkel, aki odahajtja a vállára a fejét, és dorombol.Azt mondja, hogy levette a fejéről a sapkát és ő intézte el a snorkokat, akiknek a tetemével van most tele a fél pince. Az utcán talált üres üvegek feltöltésével már talánn kihúzzuk az erőműig
benzinnel, és talán még vissza is egy darabig, feltéve ha visszatérünk onnan még valaha.
A járművel beálltaunk egy viszonylag ép garázsba, és felmentünk az egyik közeli lakótömbbe.Innen a tizedik emeleti lakásból jól rá lehet látni mind a BMP-re, mind harmadik társunk járművére,akinek a nevét még mindig homály fedi.Nagyonn otthonos ez a kis lakás. Mintha megállt volna az idő.A gáztűzhelyen maradt kávéfőző alján még zörög valami kis üledék.Még egy kis vodkát is találtunk az üveges szekrényben.
Nem tudom, hogy a radioaktív részecskékkel átitatódott vodka csökkenti, vagy növeli a sugárzás mértékét.
Dehát egyszer élünk. Kicsit bizonytalan mozdulatokkal felbontom, beleszagolok, nem tűnik rossznak.
Előveszek elegáns kristálypoharakat a polcról és társam felé kínálom a csaknem vele egyidős vodkát.
Aztán én is megkóstolom.Nemhogy nem rossz,hát ez valami frenetikus! Lehet, hogy egy kicsit nőtt az alkoholtartalma, mert ahogy végigszénkázik az ember nyelőcsövén úgy marja és égeti, mintha valamiféle savat inna. De a hatása sem marad el! Az első pár korty után máris a fotelba süppedve folytatok ideológiai vitákat a szintén már kicsit spicces társammal. Nagy nehezen felkászálódok, és begyújtok a vaskályhába a szoba sarkában lévő vaskályhába a mellé odakészített tüzifából.Ez a lakás valami fantasztikus, már csak valami lakatot kéne szerezni az ajtajára, a mostani hűtőszekrény-megoldás helyett. Még egy antik üveg hamutartó is volt a szoba másik végében lévő dohányzóasztalonn.Úgy tűnik, úhogy itt fogunk"senyvedni"
amíg visszatér a terepjáró tulajdonosa.Még a kis dög is boldogan dorombol a vaskályha mellett.

 

[Légió]

Bevisznek a kórházba. Mondom hogy semmi bajom, de azért is elrendelik a kivizsgálást. Egy közepes agyrázkódást diagnosztizálnak. Mivel ez nem veszélyes, meg az agyat nem károsította kiengednek. Megtudtam a dokitól hogy a lány kapott egy nyakmerevítőt, az ezredes lábsérülését szinte már nem is érzi, Mathias jól van, de szegény Thunder még mindig eszméletlen. Elmegyek a cuccomért. Majd felmegyek az egyik ház tetejére. Előveszem a dobozt amit a laborban találtam. Kinyitom majd hajlítható kristálytisztán átlátszó lemezeket találok. Nézelődök vele majd észreveszek a távolban gömböket. És a levegőben is vannak. Elmegyek a legközelebbihez. Ha nincs a szemem előtt a lencse nem látszik. Majd megdöbbenten veszem észre hogy anomáliákat látom. Gondolhattam volna. Hisz egy anomáliakutató intézetből hoztam fel.
A doboz alján találok egy leírást, á a relikviákat is lehet vele látni. Elmegyek a gépészhez, nála vannak a páncélok. Húsz darab lencse van. A gépésszel megbeszélem hogy szereljen a lány, Thunder, az ezredes, Mathias, Syrus és az én páncélomba is. Megnézi. Azt mondja bele tudja szerelni úgy hogy utána egyszerűen ki is lehet venni. Gondolom egyikőjük sem ellenezné, jó meglepetés lesz. Odaadom a 6 lencsét.
Adok neki hatezer rubelt. Ő ellenzi hogy ez a dolga, erre kapja a fizetést. De azért meggyőzöm nyugodtan tegye el. A maradék lencsét ládástul, dokumentumostul odaadom az ezredesnek miután észrevették a sisakjukon az újítást.
Másnap reggel benyitok Thunderhez. Megkérdezem hogy hogy van. Azt mondja már egész jól. Mondom gyógyuljon meg minél hamarabb, majd hagyom pihenni.

 

[Putiteng]

Szétváltunk, hogy üzemanyagot keressünk a járgányba. Félórás keresés után sem találtam semmit, amikor egy kis pincét pillantottam meg. Csendben lementem, persze nem találtam semmit. Már kifelé tartottam, amikor hátulról valami fejbevágott...
Estefelé ébredtem fel. A cuccaim a helyén voltak, biztos valami gravitációs mutáns csapott meg. Rádiózni nem mertem az új társaimnak, ezért gyalog indultam a keresésükre. A gyülekezőhelyen persze már nem találtam őket. Több óráig kerestem őket, mire sikerült megtalálnom őket. Egy ablakban fényt pillantottam meg, bementem. Már aludtak, mindenhol vodkásüvegek, cigisdobozok hevertek. Az ajtót elbarikádoztam, majd én is lefeküdtem melléjük.

 

[Domesz]

Bemutattam Farkasnak a kütyüt,és nagyon elégedett volt vele a Sido melletti gödörben lévő anomáliáknak a 90%-át felszívta ami jónak mondható.A vaúti töltés melletti alagútban lévőt is felszívtuk vele,így aki arra akar menni az most már biztonságban mehet.Átvettem pár újoncot is 2 napja érkeztek a Zónába szóval még van mit tanulniuk.

 

[Capt Axon]

Véget ért a bandita támadás. Győztünk. Közben szépen felkelt a nap. Szóval talán vége az esti járőrgyakorlatnak. A sztalkerek hálásak voltak a segítségért, de azt már nem bírtuk megvárni. Elköszöntünk tőlük, és elindultunk a helyőrség felé, abban a reményben, hogy végre alhatunk.

 

[zombimorzsi]

Ááá! Nem lesz ennek jó vége. Megint sikerült kőkeményen berúgni,itt a tizedik emeleten, a kereskedő egykori saját rezidenciájában,ahol a falba beépítve megtaláltuk a vodkakészletet,meglepően sok halkonzervet-volt füstölt is-meg persze,társam legnagyobb örömére,több karton hazai,meg jóféle külföldi cigarettát,ráadásul kiszáradva,ami további füstölős gyönyörűséget szerzett neki.

(Amúgy meg,el kell hogy mondjam,úgy kellett lefognom az este,mert mikor már rendesen beállt,közölte,hogy ő igenis képes repülni,most kirepül az ablakon,és levadássza azt a rohadt hollót,majd megfőzzük paprikásnak,és egyébként ő nem akar holmi szánalmas lánctalpas gépeken bevonulni az erőműbe,hanem a szellők szárnyán,a magasból csap majd le,és így fedez,meg ad légi-támogatást,amikor móresre tanítjuk a monolithot!)

A szóban forgó kereskedő még ide spájzolt még többek közt egy elfogadható mennyiségű gyógy- és kötszermennyiséget is,antirad injekciókat,gázálarchoz szükséges szűrőbetéteket,csupa olyan dolgot,ami az itteni életet hívatott volt megkönnyíteni.
Nem is értem,hogy nem akadt rá eddig senki,hiszen tudták,ki volt ő,s azt is,hogy az erőmű haladva ő volt az utolsó kereskedő,aki korrekt áron bocsátott árúba sok mindent,és pontosan tudták,hol a szállása.(Tehát a legenda,hogy itt élt,csakugyan igaznak bizonyult...)
Igaz,ez a város sok stalkernek csak amolyan veszélyes és gonosz átkelőhely,vannak,akik lehetőség szerint kerülik is,részben a mutáns kreatúrák éjjeli,valamint néhány igen elvakult frakciózó nappali tevékenysége miatt, de a lényeg,itt nem óhajt hosszú időt eltölteni senki...Aki bejön,szinte futva,lapulva teszi meg a stadion felé vezető utat,és hálát ad a teremtőjének,ha épp bőrrel megúszta.
Azt is mondják,hogy van egy téranomália errefelé,amivel egy távolabbi,Zónán túli kis fehérorosz városba ,Gomelbe lehet átjutni,ami a mostani állandósuló,és egyre nagyobb kitörések miatt hasonlóképpen elnéptelenedett,igazi kísértetváros,csak persze frakciók és mutánsok nélkül....Úgy említik,az átjáró nem stabil,csak a kitörések utáni percekben jelenik meg,és az ottani kicsinyke egykori kórházépület legfelső szintjére dobja ki azt,aki belelép,visszafelé haladni pedig csak úgy lehet,ha erősen kémleljük a délkeleti irányt,várva a kitörés élvezetes égi színjátékát,és már a gömb materializálódásának helyszínén várakozunk,ami egyébként mindig ugyanazon helyen jelenik meg.
(Ha visszatérünk az erőműből-amit erősen remélek-akkor megkeresem ezt a möbius gömböt, megkönnyítené a külvilág felé való kijutásomat.)
Na,ahogy így dörgölöm a szemem,meg elnézek díszes kompániánkon,meglátom új társunkat is,aki javában húzza a lóbőrt a másik szobában. Örömmel konstatálom a tényt,hogy végre ideért,egyel többen nagyobb sanszunk van visszatérni.
Felkelek és a meglevő ásványvízből,meg a kávéból főzök nekik frissítő reggeli nedűt nekik is.
Kezembe véve, az alumíniumból készült kisméretű kávéfőző edényt,az csakhamar forrásig hevíti a vizet,és átpasszírozza a vizet a szűrőn,majd elképesztően ínycsiklandó reggeli kávéillat tölti be a két szoba légterét.Azért jól jön ez a speciális "elektromos képesség",ami viszont nem égeti meg a saját kezem
Erre persze társaim-mind a hárman-éledezni kezdenek,legelőször a kis mutánsunk nyújtogatja vékony kis nyakán ülő nagy fejét,pislog erőteljesen a hálózsákja alól,csetteg,nyalja a szája szélét,mint egy éhes macska.
Azt hiszem,a háromadagos lefőzés kevés lesz ,úgyhogy szétszedem a kávéfőzőmet,és újratöltöm....
Lesz itt tennivaló bőven.
Láncdohányos barátom a cigiért matat,és közben még álmosan nyögve közli velem,hogy majd szét megy a feje,csináljak már valamit,vagy adjak neki egy aszpirint.
A másik társam elég gyűrött arccal üldögél a távolabbi kanapén, sután rendezgetve a környezetében levő holmiját.
Gyönyörűek lehetünk így együtt, a világ legbátrabb felfedezőcsapata éppen indulás előtt.Épp,mint egy rakás kiránduláson levő középiskolás diák reggeli ébredéskor...

 

[Scarecrow]

Másnap már kutya bajom se volt.
Az orvosok nehezen akartak elengedni, de miután a vizsgálatok is a javamra döntöttek elengedtek.
Lent a technikusnál kerestem a ruhám, át is adta, azzal a mondattal hogy meg van páncélozva a ruha.
Fölösleges volt.
Miért?
Hát igen a technikus nem tudhatta hogy nekem nem ez a kis stalker ruha a páncélom.
Hagyjuk.
Majd oda adtam neki a relikviát, ha majd találkozik a parancsnokával Alekseijel, akkor adja át neki.
Hívtam agyart hogy jöjjön a kórházhoz vissza megy a csapat.
Közben látom Tatját, amint éppen az orvosokkal beszélget.
Semmi ordibálás... ő nyugisan el van az orvosokkal.
Közben oda jön hozzám Borisz mer hogy így hívják, és kérdi jobban vagyok-e már.
Voltam már jobban is, de meg vagyok.
Nem muszáj ilyen gyorsan munkába állni!
De hogy nem.
Borisz furcsálva néz rám.
Majd megszokod mondja Mathias aki mögénk osont amíg beszélgettünk.
Csak túl élted te vén haramia!
Vén?! kikérem magamnak én fiatal vagyok!
Na jó... Nem vagy túlkoros. hehe...
Na meg állj csak!

végül megérkezett a helikopter, Mathias és Borisz felszállnak, én meg ott állok és várok a többiekre.
Tatja is oda jön, de ő szeretne még maradni, teljesen meggyógyulni.
adunk egy relikviát!
nem kell, én szeretném a természetes biológiai útra bízni.
Üzenj PDA-n ha rendben vagy már!
Tatja arcán egy kis köszönömöt láttam, de nem tette szóvá.
Alekseij ő is kibúvót keres.
Ohh.. az egészet megenné a fene, vissza ülök a helikopterre, és elindulunk vissza a mocsárba.

 

[Capt Axon]

(Most jut eszembe valamit elfelejtettem.)

Hullafáradtan, karikás szemmel visszaérünk a helyőrségre. Már csak vonszoljuk magunk után a fegyvert, járni is alig bírunk. Leülünk az iroda előtti lépcsőre, pihenni egy keveset. Majd felállunk és a barakk felé vesszük az irányt. Már mennénk be az ajtón, amikor a kapunál feltűnik, a sebesült bajtársunk. "Grigorij! Mi van zöldfülű? Felépültél?" Kérdeztem fáradt hangon. "Ja. De csak részlegesen, még midig érzem az oldalamat." "Azt a rohadt... Mi van ilyen sokáig tartott meggyógyulni?" "Miért ne? A koszt nem a legjobb, de ehetőbb mint itt, az ágy kényelmes volt, mindenem megvolt. De aztán úgy döntöttem hogy visszajövök már megnézni mi van veletek. Tényleg elég nyúzottnak néztek ki. Mi történt?" "Ne is mond! Az új főnök jól megszívatott minket, az éjjel. Pedig csak némi szíverősítőt hoztunk volna be." "Új főnök? Hát Kuznyecov? Mi van a vén piással?" "Nem tudod? Ja tényleg te nem voltál itt. Őt kivégezték fegyvercsempészés miatt." "Azt a k***a! A sz*rházi még lógott nekem pénzzel." "Azt már fújhatod öreg, fújhatod. De nem folytatnánk ezt a barakkban? Egész nap nem aludtunk." "Na jó, menjünk. De nincs nálatok véletlenségből, egy üveg pia? A kórházban semmit nem ihattam." "Tudod mit? A vodkáról egy ideig ne is beszéljünk." Aztán bementünk a barakkba, kialudni magunkat.

 

[Scarecrow]

nem hagyok unatkozni senkit, majd időnként amikor kosztyánnal írok, jelzem oké?

Hm... vissza ért a reggeli őrjárat, egy kicsit megpihentek az iroda előtt, majd elmentem pihizni.
kiállták a büntetést...
Sajnos még szükségem van rájuk, de nem akarok szívatni őket, megmondtam az őrmesternek hogy délután 6 kor keltse fel őket, előbb nem.
adjon nekik kávét, minden ami harcra képessé teszi őket.
amíg aludtak össze készítettem egy dossziét, a feladatukról, és a problémáról.

Tegnap helyi idő szerint 6 órakor megtámadták az egyik argropromi helyőrségünket, mindenkit megöltek, és az ott tárolt katonai dokumentumokat ellopták. a fegyverekesek 2 csoport ra széledve menekültek, az egyik az alagutakon át akart távozni argropromból de a kijáratok lezárásainál nem jelentek meg, valószínűleg eltévedtek bent.
a föld feletti csapatot elkaptuk, és mint megtudtuk, Borovnak dolgozó banditákról van szó.
A feladatuk megtalálni, és elimitálni a banditákat, a csomagot biztosítani, és a felszínre hozni.
a dokumentumok semmilyen módon nem kerülhetnek más kezébe, ha nem lehet megszerezni, meg kell semmisíteni.
de ezt csak legutolsó esetben.

majd az aktát átnyújtottam az őrmesternek.
Jómagam addig unatkoztam, amíg bele nem akadtam a konvojos beszállítóba, ő az a tag aki a megfújt katonai ellátmányokat Kuznyecovnak adta, aki szidorovicsnak továbbította.
Egy kis egyeztetés után úgy döntöttem nem teszek keresztbe a vén szivarnak egy kis haszonért cserébe át engedem az árút.
De addig is rendeltettem magamnak pár rekesz Minőségi Whisky-t ...

 

[Légió]

Előveszem a dobozt amit a laborban találtam. Kinyitom majd hajlítható kristálytisztán átlátszó lemezeket találok. Nézelődök vele majd észreveszek a távolban gömböket. Majd megdöbbenten veszem észre hogy anomáliákat látom. Gondolhattam volna. Hisz egy anomáliakutató intézetből hoztam fel.
A doboz alján találok egy leírást, á a relikviákat is lehet vele látni. Elmegyek a gépészhez, nála vannak a páncélok. Húsz darab lencse van. A gépésszel megbeszélem hogy szereljen a lány, Thunder, az ezredes, Mathias, Syrus és az én páncélomba is. Megnézi. Azt mondja bele tudja szerelni úgy hogy utána egyszerűen ki is lehet venni. Gondolom egyikőjük sem ellenezné, jó meglepetés lesz. Odaadom a 6 lencsét.
A maradék lencsét ládástul, dokumentumostul odaadom az ezredesnek miután észrevették a sisakjukon az újítást.

Scarecrow, ezt nem vetted észre, vagy később lesz jelentősége?
A szövegből részleteket töröltem ki