Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Fél kettőkor felébredek. Kint beszélgetnek. Kuznyecov és egy ismeretlen, a tankról beszélgetnek. A fickó el akarja kérni de Kuznyecov azt mondja ez még korai. Elkezdteztem gondolkozni: Mihez korai? Kuznyecov elmegy a szállása irányába, a fickó eltűnik egy ház mögött. Már csak a UAZom miatt is kimegyek a teraszra.
Épp hallom hogy valaki jön. Kuznyecov volt. Azt mondta ha maradni akarok ne foglalkozzak az ismeretlen emberrel. Talán meglátott? Tuti nem. csak nem nézeget föl az emeletre egy védett bázison. 10 perc múlva hallom megint jön valaki.Forgalmas éjjel. Tom Abrams volt, aki épp bejött amikor a dokumentumokat átadtam. Elkezdünk beszélgetni. Először az előéletünkről, háborúkról, majd megkérdezem hogy került ide.
De azt mondja hosszú zavaros történet. Gondolom el kéne mondani mit mondott Kuznyecov. De nem itt, esetleg ha mennek valahova megkérdezem nem e vihetem el őket az UAZal, ugyanis egy sztalkerrel jött. Meghallom hogy piszkálják a tankot. A fickó volt aki beszélt Kuznyecoval. Rászólok erre visszabeszél hogy nem parancsolgathatok neki. Erre Tom Abrams is odaszól neki. Mégis örüljön hogy itt lehet nemhogy még felháborodik, hogy rászólunk, hogy ne piszkálja a tankot. Végül verekedés lesz a fickó kést ránt. A fickó már a földön volt amikor idejön Kuznyecov néhány katonával és szétválasztják őket. Fél perc múlva visszajön Kuznyecov. Ez a párbeszéd hangzik el:
-Maga teljesen meghibbant?-Mondja Kuznyecov.
-Na idefigyeljen Őrnagy úr! Maga nekem nem parancsol! Nem csicskáztat!
Na gabalyodnak a szálak. Kuznyecov egyre furább. Inkább míg nem tisztázódik nem végzek feladatot.
Utánamegyek.
-Őrnagy úr, ki volt ez az ember?-kérdem
-Nem tartozik magára, takarodjon, így is elég bajt csináltak.
Na inkább visszamegyek a szobámba. Majd elmondom valahogy Tom Abramsnek. Az a baj hogy itt a falnak is füle van.
 
Hö! Csak ennyit bírok mondani,meg nagy nehezen azt,hogy "pihenj meg futásod után..."
Jó messzire eltávolodtunk a kék ruhásoktól,azok meg nem üldöztek minket,mondjuk,nem is tudok csodálkozni rajt.
A környék telis-teli van mindenféle vad anomáliával,úgy néz ki,mintha valami magánkollekció díszes,de egyben halálos darabjait szemlélgetnénk....
A kis dög a hátamon hangosan vinnyog,gyakorlatilag elképesztő módon idegesít,úgyhogy levetem a hátamról,rézben mert rohadtul vágja a vállam a hátizsák hevedere,máskülönben,mert itt úgy tűnik,biztonságban vagyunk,legalábbis egyenlőre.
Társam a zsákhoz lép,és megeteti a benne levő retardált kis szerzeményünket.
hangosan csámcsog,nyeldekel,fújtatva veszi a levegőt,miközben eszik. Nem is evés ez,inkább olyan táplálkozásféle,s abból is a gusztustalanabbik fajta. Pfújj,de undorító,ahogy csorog a szája,vagy mifene szélén. Közben hálásan néz rám az ijesztő szemeivel,de engem ugyan nem vesz le a lábamról. nem,bizony.
Mindent egybevetve leginkább egy esetlen kölökmacskához tudnám hasonlítani az egész riasztó kreatúrát.
Nem tudom,most mitévők legyünk,erősen kétkedek,meg merjünk e reszkírozni egy visszatérést a kutatólabor felé,szerintem biztos vadásznának ránk az incidens miatt.
Félek, a hírünk nagyon rosszra vált,s nem nagyon lesz nyugtunk emiatt a Zónában,hacsak nem állunk be valami mocskos bandába útonállónak. (Az sem a legjobb ötlet,s nem is egy életbiztosítás,főleg,mióta a hadsereg nagyon mozgolódni kezdett...)
Épp most repült el egy Mi-24-es valamelyik módosított ,fejlesztett változata a fejünk felett,még jó időben észrevettem,és elhúzódtunk egy szikla kiszögellése alá,ahol biztos nem láthattak.
Arra közben rájöttem,hogy képes vagyok extrém széles-sávú rádiófrekvenciás zajt is kibocsátani magamból,valahogy úgy,mint amikor az ember üvölt,csak befelé.
Csak a kis dög hagyja abba az étkezést,és síráshoz hasonló hangokat ad ki,felém néz,és a kezeivel-vagy mik azok a kacsszerű,félig áttetsző végtagok-hadonászik,mutogat.
Még szép,ő biztos hallja,de nem érdekel. Az általam keltett zaj egészen biztos hazavágja egy időre a gép fedélzeti műszereit,leülteti a rádióforgalmazást,túltölti az érzékelőit,s semmit nem lát belőlünk.
Társam apai türelemmel etetgeti a dögöt,semmit észre nem vesz az egészből,csak akkor,mikor az hadonászni kezd,de szerintem ezt sem érti. Mindegy,a lényeg,hogy megúsztuk a dolgot.legalábbis egyenlőre...
A gép már túlrepült rajtunk,nem is fordul meg,azt hiszem a pilóták megint bejegyezhették a térképükre,hogy a területen erős rádiófrekvenciás fehér zajt érzékeltünk,a továbbiakban kerülendő!
Nem tudom,most mitévők legyünk. Vigyük vissza a kis fickót oda,ahol találtuk,vagy cipeljük tovább,de akkor is hová?
Társam szerint vigyáznunk kellen rá,s ebből arra a következtetésre jutok,nincs kedve visszamenni,vagy egyszerűen túlságosan hajszolt az ilyen akciókhoz.
Nekem azonban mindenképp el kellene érnem az erőművet.
Remélem hamarosan ismét kitörés lesz... Kezdek én is fáradni...
Addig viszont kipróbálok egy dolgot,szerintem nem lesz káromra. A közelben van egy elektro-anomália,megközelítem,és belelépek.
Kellemes és bizsergető érzés megfürdeni a kékes szikrák,kisülések milliárdjaiban. Megnyugtat,feltölt.
Társam már meg sem lepődik, csak annyit mond,reméli, az ""elektrosokkos kezelés"" után nem okozok neki véletlenül sem megrázó élményt.. :D
 
Nem vett észre minket a helikopter társam mentális képességeinek köszönhetően.Nagyon vinnyog a kreatúra a hátizsákban, megetetem valami konzervvel.Nyeli, mint kacsa a nokedlit.Társam eközben belesétlm egy elektromos anmáliába, nem szólok rá, gondolom tudja mit csinál... Miután kijött belőle úgy fest, mint aki újjászületett.A kreatúra valami mély gurgulázó hangon próbál kommunikálni, hadonászik a kezeivel, majd egy fix irányba mutatva megmerevedik.Az erőmű irányába mutat görcsösen.Adnék neki még kaját, le se reagálja , tobábbra is mereven mutat abba az irányba, mint a kisgyerek, aki meglát valamit a boltban és nagyon akarja.Hát mit tud tenni az ember ez ellen? Elkezdünk valami félig összeroskadt kunyhó felé menni az ellenkező irányba, de erre éktelen hangon elkezd visítozni, és megpróbálja magát kitépni társam hátizsákjának börtönéből.Megforulunk, alkezdünk az erőmű irányába menni, erre olyan hangot ad ki, mint amikor a macska dorombol.Úgy tűnik, kezd beletanulni a kommunikációba.De ha véggiggondoluk akkor miért is horkásszuk magunkkal?Nem segít semmit, csak cipelni kell.És még etetni is.A végén még a cigit is kiveszi a számból...
Nem értem miért, de valahogy úgy érzem felelősséggel tartozom érte.Lehet, hogy a túlzott vodkafogyasztás és a zóna borzalmai tették ezt, de valahogy nem bírnám eladni, mint valami állatot.Egyenlőre még nem mondom meg társamnak, hiszen nem nagyon rokonszenvez a kreatúrával.
Mivel már sötétedik valamiféle táborszerűség után nézünk.Kiértünk az erdőből, de semmiféle épület nem akad.Mendegélünk a zóna zöldes árnyalatú naplementéjében.Valahogy úgy érzem, hogy nem is abban a világban járnék, amibe beleszülettem. Ez a poszt-apokaliptikus táj, ez a földöntúli naplemente...Meg még ennek a kreatúrának is az elégedett nyöszörgései... Már csak a Camel ismerős íze ráz vissza a valóságba.
Kis kompániánk végül tábort ver valami régi trafikszerűségban pripyat külvárosában. Az utolsó emlékem erről a napról az, ahogy a fák az erőmű irányába dőlnek kissé, mintegy vádlón mutatva a környék "megrontójára".
 
Valahogy kezdenek jól alakulni a dolgok. Visszafordultunk Pripjaty felé,miközben a kis szerzeményünk elégedetten dorombol a hátamon. Úgy érzem,kitüntetésnek vehetem ezt.
Magunk mögött hagyjuk a Vörös-Erdő torz fáit,és hatalmas szerencsénkre a terület határát jelző műútnál sincs most éppen senki,úgyhogy akadálytalanul áthaladunk.
A nagy,rozsdás acélkaput egy hatalmas rúgással "zárom e" magunk mögött,ezzel is jelezve,magam mögött hagyom másodjára is ezt az igazán elátkozott tündérligetet!
Néhány óra után,miközben a Nap útjának a vége felé haladva a nyugati horizonthoz közelített,elértük ismét Pripjaty külső részét.
Ezúttal ,Társam javaslatára nem mentünk a város belsejébe,hanem egy kintebb eső ,valamiféle elhagyott raktártelep szélénél álló néhány lakóépület felé vettük az irányt,hogy éjszakai szállást keressünk.
Az házak közé beékelődve egy kisebb bolt ,fura mód meglehetős épségben megmaradt épületében verünk tanyát éjjelre.
A kis üzletet a gaz olyan nagyon körülnőtte,hogy pusztán a véletlennek köszönhetően találtunk rá,s talán ezért is maradt meg ilyen viszonylagos épségben.
A belső felszerelés egy része hiányzik, majdnem mindent elvittek a Zóna első fosztogatói,amit csak lehetett,függetlenül attól,radioaktív e,vagy sem. Annyi bútorzat azonban maradt,amivel elbarikádozzuk magunkat,és amik mögött észrevétlenül meghúzódhatunk
Nagyon kicsi üzlet,de azért van egy hátsó raktárszerű része,amit jól el is tudunk torlaszolni,s ez éppen alkalmasnak tűnik,meg persze védhetőnek is.
Nagyon várom a holnap hajnalt.
Lassan leszáll az éj,és stratégiai okokból,meg hogy nem akarunk mindenáron megfulladni a kis raktárban,sem lámpát ,sem pedig tüzet nem gyújtunk. Szó mi szó,nekem aztán édes mindegy,én a sötétben is jól látok,ha nem jobban,mint nappal.
Felváltva őrködünk,én kezdem a virrasztást,de lehet,hagyom őket aludni hajnalig.
Az elektromos anomália hogy is mondjam "dugig" telített energiával,olyannyira,hogy észrevettem,az ujjaim végén akaratlanul is kis kék színű plazmacsomócskák ugrálnak,ami így nézve elég vicces,pedig nincs szándékomban kiengedni őket.
Ezek szerint szervezetem sikeresen adaptálódott,és a felesleges energiát így dobja ki. Bocsánat a csúnya hasonlatért,de ez valami hasonló ahhoz,amikor az emberfia böfög vagy szellent. Még jó,hogy ennek csak friss ózonillata van... Még egy darabig beszélgetünk, a kis háti-jószágunk élénken pislog,de nem akar elmenekülni valamiért.
Társam egyre ritkábban szól,majd bevackol,s pár pillanat múlva befordulva elalszik.
A furcsa kis kreatúra is nagyon laposakat pislog,és mintha mosolyogni próbálna,bár eléggé torzra sikerült,de van benne némi szánni valóan emberi is,majd hirtelen eldől,mint a zsák,és hortyog. Pontosan,mint egy kisgyerek. Már szinte sajnálom.
Nagy a csönd,csak néhány távoli fegyver zaját vélem hallani a városon túlról, nyugati irányból,arról,amerre a közelben futó vasúti sínek vezetnek... Biztos megint balhéztak a fiúk,de már nem is csodálkozom. Lényegtelen,csak hagyjanak minket békén,s eszükbe ne jusson átjönni a yanovi területről ide.
 
Még az éjjel rádióztam Kosztyánnak, hogy jöjjön a helyőrségre, maximum délben érjen ide, rossz érzésem van az egyik tisztel kapcsolatba.
az a sejtésem van hogy Kuznyecovnak bilibe lóg a keze, nem is kicsit.

Reggel 7 kor Tatja is felkelt, és elment reggelizni.
Láttam rajta hogy nem annyira szivleli a katonai "fogásokat" de azért megette.
reggeli után kivittem a helyőrség melletti lőtérre, egy kicsit megtanítom a lányt helyesen lőni.
Közben megkérdeztem hogy mi az a kis varrat a jobb szemöldöke környékén, mire azt feleli, fejbe vágta magát at iL 86 os távcsövével.
Jót nevettem,...
Nyugi a P90-nél ez elő sem fordulhat.
Megmutattam neki hogyan tartsa a fegyvert maximális stabilitással, ha kényelmetlen is de akkor is pontosnak kell lenni a lövésnek, mert sokszor nincs második esély.
Először csak 1-1 lövésekkel próbálkoztunk, eleinte rosszul ment, mert állandóan igazította a fegyvert.
de egy pár próbálkozás után már szépen a céltábla közepébe lőtt.
Ezek után a sorozatokat vettük, elmagyaráztam, hogy ilyenkor erősebben kell fogni a fegyver elejét, mert a lövésék felrántják.
itt a találatok nagy része igen jónak volt nevezhető.
Ekkor mondtam neki hogy próbálkozhat nagyobb sorozatokkal is, de figyeljen, mert a fegyver "elmászhat" a kezéből.

Kiért mellém a tegnap éjjeli katona is, egy Elég Spéci Groza volt nála.
Kicsit elkértem tőle, megnézni hogy duruzsol...
Igazán remek fegyver a Groza, nem véletlen a favorit fegyvere a mélyebben állomásozó katonai stalkerknek.
Gondolom nem ezt kaptad a kiképzésed után. mondtam neki 2 sorozat között.
Ááá... francokat, egy emlék Ak-t kaptam, ezt a fegyvert egy csapat zsoldos búvóhelyén találtam, Janovban.
Hm... név nincs?
De van egy üzenet, de másról is szeretnék önnel beszélni.
Miről? kérdezem, mert nem tudom mire vélni a dolgot.
Megmutatta a Pda-üzenetet, a neven nagyon elcsodálkoztam.
Ismeri? kérdezte a katona.
Kaszás... mormogom.
Igen ismerem.
Akkor csak ismerte , pár napja lekaszáltam egy nagy csapattal, és valószínűleg ezt is.
Hol a Pda-ja, nem tudom, nem néztem át még mindet.
Gyorsan nézem a másolt adatokat, de nincs közte a név.
Akkor nem halt meg...
Nincs szerencséd fiú mondom, majd visszaadtam a PDA-ját.
A grozát is visszaadtam neki, de ekkor egy katona jön, szinte a lelkét kifutva.
Őrnagy sajnálom, de az ismeretlen elment... nagyot nyelt, és elvitte a járművét!
Az a rohadt! mondja a tiszt.
Rohan az udvarra, egyenesen át az udvaron, se kopogtatás se semmi beront Kuznyecov Irodájába.
de nem volt sok időm a dolgokkal törődni, mert megérkezett egy katonai konvoj, a friss utánpótlással, és persze Mivróval.
 
Hajnali egykor felkelek, és kinézek az ablakon, kint van egy katona, akit már láttam párszor beszélni azzal, amelyik nyomoz utánnunk. Jó, itt az idő! Felkeltem Kuznyecovot, és csak annyit mondok neki, hogy "ahogy megbeszéltük". Kimegyünk az udvarra, és megkezdődik a színjáték. Elmegyek egy ház mögé és várok. Kijön nemsokára a "nyomozónk" is. Odamegyek a tankhoz, elkezdem piszkálni. Idefut az egyik katona, és elkezd kötözködni. Ahogy terveztem! Idejön a detektív is, kicsit összeverekedek vele. Amikor nem figyel, elcsenem a PDA-ját. Pár katona letépi rólam, Kuznyecovval elmegyünk egy kicsit távolabb.
- Az utolsó bejegyzéseket elküldtem a gépjére - mondom. - Küldje majd el nekem. A PDA-t meg tüntesse el!
- Az autóját a híd alatt találja! Hová akar menni? - kérdezi Kuznyecov.
Elgondolkozok, majd válaszolok:
- Pripyatba - mondom, közben elhagyom a helyőrséget.

Morzsi mi a válasz a talákozásra?
 
JÖHET!!!!
De azért várd be te is-ahogyan én is teszem-kiscsillag következő beírását. Olyan ötletem van,hogy találhatunk egy "beállt" BMP-t-a korábbi karakterem-tudod a kereskedő- speckó járgánya,aminek kivan az akkuja,amit én viszont lazán áthidalom,és beindítom a járgányt,s azzal mehetünk az erőmű felé!
 
Mmmm, ma igen jól aludtam. Ahhoz képest, hogy egy helyőrségen vagyunk, egész kényelmes kis ágy ez.
Thunder már vár, elmegyünk reggelizni a kantinba. Nem a legjobb koszt ez... Eléggé kényes vagyok, ha az ételekről van szó.
De meg lehet enni, lekínlódom a torkomon. Kicsivel hamarabb végzek, mint a társam, megvárom őt.
Támad egy remek ötlete: kimegyünk a bázis lőterére, megtanít jól lőni.
Talán negyed órája lődözhetünk, amikor nekem szegezi talán a legkínosabb kérdést, amire csak módja volt:
- Mi az a varrat a szemöldöködnél?
- Ööö... visszacsapott az IL-86-osom távcsöve...
Harsány nevetésben tör ki. Szerintem nem is vicces... De legalább nem látom stresszesnek. Biztosan elmúlt a gondja, magától is. Fura.
Elmagyarázza, hogy hogy tartsam a fegyvert egyes lövésnél, és sorozatlövésnél is. A végére már egész jól megy.
Egy idő után odaszegődik mellénk az a katona is, aki tegnap beszélt Kuznyecovval, Thunder előtt.
Láthatólag már összeismerkedtek, mert barátian társalognak. A katona még a fegyverét is odaadja társamnak,
aki kipróbálja. Amíg beszélgetnek, én célba lövök. Tényleg egész jól megy már, a lövéseim egyre gyakrabban csapódnak a tábla közepébe.
Egy baka szalad ide, szalutál, majd lihegve mondja:
- Őrnagy Úr! Sajnálom, de az ismeretlen elment! Fogta a járművét, és elhajtott vele.
- Azt a rohadt! - mondja a tiszt
Elszalad, egyenesen Kuznyecov irodájába ront, majd motorzúgást hallok:
Egy katonai konvoj hajt be a bázisra.
 
Mivró kiszállt a 2 UAZ ból és gyorsan kezet ráztunk.
Kérdem elhozta e a cuccait, ekkor intett és 2 katona egy igen csak méretes ládikát szedett le a platós UAZról.
Mit hoztál te? mobil állomást?
Hát valami csak kell, ki tudja miféle kőkorszaki vacak van ott nálad.

Jön kifele a tiszt Kuznyecov irodájából, dul-fúl járkál föl s alá.
Ki jött az őrparancsnok is de ő hátra ment a barakkok mögé, lassan követni kezdtem, jött mögöttem a katona is.
Mit látnak szemeim, Kuznyecov egy Pda-t akar átdobni a kerítésen ami mögött egy anomália mező helyezkedik el.
Vajon mitől akar megszabadulni?
Nem hagyhattam hogy átdobja, neki rohantam és fellöktem.
a pda-t átpasszoltam a katonának, fogja meg, addig Kuznyecovot a falhoz vágtam és "kicsit" megtérdeltem.
Mit akart eltüntetni?

Ki az a Thunder? kérdi a katona.
Hogy az a! néztem vissza az őrparancsnokra, majd félkézzel előre ráncigáltam az udvarra.
Előbb neki vágtam a parkoló uaznak, majd az eresz egyik vas oszlopának, utóbbinál úgy felordított hogy csak na.
Fogják le! nyögte ki nagy nehezen, a tegnapi bagázs megint közeledett, de kihúztam a Katanát a tokból, ami eddig a hátamon virított, és feléjük szegeztem:
Na ki akar balhét?!
a katonák megálltak.
A másik őrnagy szólt, hogy most már azért elég lesz, de leordítottam, majd mielőtt felkelt volna kuznyecov a talpammal visszanyomtam a földre.
Tatja megijedve nézi a történteket, Mivró mellet.
Helikopter hangot hallok, nem sokára le is szálltak Kosztyánék.
Kissé mosolyogva jött oda hozzám: bakker másfél napra megyek el és te már az őrparancsnok nyakát szeged?
Ha hagysz szóhoz jutni tisztázom.
Eléggé sáros az őrparancsnok.
Például? kérdezett kosztyán.
Például ő hozta át a határon azt az Rpg-t amivel lyukat ütöttek a yantari labor falán.
Kosztyán arca a vicces komolytalanságról kezdett a dühös emberre váltani.
Azt mondod ő tehet róla, hogy Semenov meghalt?
Többek között igen.
Miért akarta a Pda-mat megsemmisíteni.
Már lényegtelen.
A bejegyzéseket lemásolta a zsoldos, mind halottak vagytok mondja röhögve.
Maga főként thunder, ön volt a társaság személyes kérése.
Az exoskeleton? kérdeztem teljesen ledöbbenve
Á szóval még emlékszik rájuk?
Beszaladtam az irodába, bent a számítógépen egy rahedli adat áttöltésre várt, de megszakítottam, mielőtt bármi is át ment volna.
kilépve az ajtón kosztyánt látom, kezében a pisztolyával mait Kuznyecovnak szegez.
Kosztyán szemeiben ugyan az az ördögi tűz égett ami a stalker megölése kor.
Ne csináld!
Ígéretet tettem, hogy mindenkit akinek köze volt a testvérem halálához megölök!
Ne.. Ne!!
Kosztyán lőtt.
A parancsnok feje golyó ütve a padlóhoz csapódott.
Mindenki látta a kivégzést, Aleksei, Tatja, a katonák, mindenki...

Ezt követő napokban felgyorsultak az események, Kosztyán a helyőrségen maradt, miután előléptették, és megkapta a helyőrség irányítását.
Engem kosztyán helyére emeltek, Mint alezredest. és bevetési parancsnokot.
A fiatal katonai stalker a felkérésemre csatlakozott a csapatomhoz, és így Ő Tatja Aleksei és én és Mivró visszamentünk a bázisra a mocsárban, aleksei eleinte erősködött, mert nem akar egy titokzatos frakció emberivel összefutni, de megnyugtattam, hogy a környéken egyedül csak mi vagyunk.
 
Hajnal négykor felkelek. Gyorsan reggelizek majd megyek le a gépészhez, ez a mániám ha valami újítás van rögtön beszereltetem.
-Megkérdem -van e valami különleges cucca?
-Igen tegnap úgy elment hogy beszélni se tudtunk róla.
-Mi lenne az?
-Egy eszköz amivel látja az anomáliákat, mindet teljes terjedelmükben.
-Hú, hogy néz ki?
-Egy egyszerű távcsőbe van beleépítve.
-Mennyi?
-5000 Rubel
-Remek viszem, viszlát.
-Viszlát
Ezután meghallok valakit lövészkedni, gondolom én is lemegyek. Kint volt a százados, A vele jövő sztalkert tanította lőni. Valaha én is így kezdtem, csak nem rögtön a zónába. A százados elkérte a grozámat, valahogy szóba került a zsoldosok rejtekhelye. Majd az üzenet Kaszástól. A százados kissé meglepődött amikor Kaszásról hall. Megnézi a zsoldosok adatait a PDAmon, nem találja Kaszást, így valószínűleg él.
Ekkor átfut az agyamon egy gondlat. Kaszás a véletlen folytán nem volt köztük. A jantari zsoldosok valószínűleg S.O.S. jelet küldtek és ő néhány másik zsoldossal elment megnézni mi történt. De mivel én elhoztam az iratokat a kutatóktól, így nem találtak semmit, de életben maradt. Egy katona szalad majd mondja:
-Elvitte az ismeretlen a kocsiját.
Kuznyecov csak neki van minden szekrényhez pótkulcsa.
Berontok az irodájába, épp nyugodtan kávézgat. Megijedt és leöntötte magát. Elkezdem faggatni , De csak azt mondja nem tudja miről beszélek. Mostmár nem érdekel ki hallja beköpöm a századosnak Kuznyecovot. Jön Kuznyecov utánam és a barakkok közé megy egy PDAval. Már azért is követem készül átdobni az anomálisba a PDAt amikor a százados Fellöki és átdobja nekem a PDAt. Majd olvasom a PDA gazdájának nevét: Thunder. ERRE még mérgesebb lett az Őrnagyra kivonszolta, az udvarra majd a fejéhez pisztolyt nyomott. Ekkor már egy konvoj állt itt, És a századoshoz szól az egyikőjük:
-Bakker másfél napra megyek el és te már az őrparancsnok nyakát szeged?
-Ha hagysz szóhoz jutni tisztázom.Eléggé sáros az őrparancsnok.
-Például?
-Például ő hozta át a határon azt az Rpg-t amivel lyukat ütöttek a yantari labor falán.
Ekkor megszólal Kuznyecov.
A zsoldos mindent tud magáról az adatok a PDAján lemásoltuk.
A százados beront az irodába. A valószínűleg alezredes előkapja pisztolyát, Kuznyecov fejéhez tartja. Gondolom elmondom miket hallottam de minek már nem változtat semmin. Látom ahogy magabiztosan fogja rá a pisztolyt. A százados kijön valószínűleg leállította az adathalmaz átvitelét.
Amikor meglátja a jelenetet egy szó hagyja el a száját NE TEDD. Majd Valami fogadalomra hivatkozva Meghúzza a ravaszt.
Az ezt követő napok gyorsan teltek. Ezután beigazolódott hogy ő volt az alezredes, mert előléptették ezredesnek. A századost Alezredessé léptették elő. A jelentésben Kuznyecov elhalálozási okát figyelmen kívül hagyták. Engem felkértek hogy csatlakozzak a csapathoz, természetesen elfogadtam, egy mocsári bázisra vonultunk vissza.

Ez a Clear Skyos mocsár? Ha igen a Clear Skyosok főbázisáról van szó? Mert ha nem akkor írnék egy epizódot.
 
Scarecrow":1aammozp mondta:
Bazze puttiteng ennyire nem vagyok hülye az ne néz már madárnak.
Kattints ide a kibontáshoz...

Te meg akkor ne keverj bele mindenbe. Neked még nem tünt fel, hogy mindig én szívok... :roll: Kezd már elegem lenni abból, hogy a gyilkos lohol a nyomozó után, és nem fordítva...
 
Vihar tört ki hajnaltájban. Nincs kedvem tovább menni a szakadó savasesőben.Csak az a baj, hogy az eldugott trafik raktárhelysége beázik. Gyorsan összecuccolunk, és átrohanunk egy panelházba.Az ajtaja zárva volt, megpróbaltam valami drótféleséggel feltörni.Kis idő után próbálkozásomat siker koronázza.
Bemegyünk, a lépcsőház ajaját nem tudom visszazárni, a vihar pedig olyan erős, hogy csak úgy csapkodja ki-be a vastag fa ajtószárnyakat.Lassan az égbolt is elkezd sok színben pompázni. A kreatúra mélyen behúzódik társam védelmet adó hátizsákjába.Bemenyünk egy viszonylag ép lakásba.Még üveg is van az ablakokon. Mielőtt még egy hűtővel eltorlaszolnánk az ajtót társam kimegy a színek vad játékába.A lakásban lehúzom a redőnyt, az ajtó eltorlaszolva.Eltörök egy széket, és tüzet kuporítok belőle.A terentmény a hátizsákból reményteljesen kidugja az eltorzult fejét.Úgy tűnik, megtanulta már, hogy a tűzzel gyakran jár étkezés is. Megint megetetem, úgy tűnik, hogy eddig sem pusztán mentális táplálékon élt. A szoba kissé felmelegedett a tűztől, amiből mostmár csak egy-két maréknyi parázs maradt.Szétszedek még egy kanapét is. A párnájára ülök, a fa részeit pedig a tűz gondjaira bízom. A terentmény egyre jobban ki akar kászálódni a hátizsákból, de nem engedhetem ki belőle. A hátizsákot közelebb húzom a tűzhöz, mostmár nyugton marad.Nem tudom, hogy érti-e amit mondok, de elkezdek neki beszélni a korábbann árnyékként követő varjúról.Nagyon figyel, de nem tudom, hogy felfog-e egyáltalán valamit belőle.Kis idő múlva valami elkezd zörögni a konyhában.Odamegyek, látom, hogy egy varjú ott ül a csapon és kérdőn néz rám. Eléggé meglepődök, de nem merek megmozdulni. A szemében látok valamit.Közelebb lépek lassann , egy kicsit megriad tőlem.Felborzolja a tollait.Nagy és öreg varjú ez.A varjú szemében lepereg ellőttem a madár élete.Látom, ahogy még tojásból kikelve szemléli a világot. Minden üde, zöld.Az emberek sétálnak az utcán.Valaki rohan, hogy elérja a buszt.A kis varjú ezt nem érti, de látja, hogy e így van jól és máshogy nem is lehetne.Később ahogy az épülő erőmű fötött repül, ahogy az ember bőszen épít valamit.És tudja, hogy ez így van jól sé nem is lehetne máshogy. Tavasz van.Mint minden fajtársa ő is párt választ és fészket rak.Látja, ahogy az emberek fiókái csúzlival ldődözgetik a fészküket, és tudja , hogy ez így van jól és nem is lehetne máshogy.És még egy homályos régi emlék , ha homályosan is de megfogalmazódik benne:Az osztályharc egyre fokozódik. Később arra ébred egy fán töltött nyugalan álmából, hogy az amit az ember oly nagy szorgalommal épített most megsemmisül egy hatalmas villanás kíséretében, amely bevilágítja az éjszakát mintegy rámutatva arra, hogy mekkora hatalommal játszott az ember balga módon. Kisvártatva forró lökéshullám söpör végig a lakótelep utcáin, lesodorva a madarat a fa ágán lévő ideiglenes fekhelyéről.És a madár tudta, hogy ez így van jól, és nem is lehetne máshogy.
Mostmár kihalt otcák fölött körözget és az eltorzult vegetáció szennyezett termésén él, és tudja, hogy ez így van jól és nem, is lehetne máshogy.Egy ember elég bizonytalanul mészkál az utcán.Fürkésző tekintettel nézi a sötét zugokat, ahova a lenyugvó nap sárgászöldesujjai már nem érnek el.Egyszercsak valami eltorzult nyégylábon vánszorgó lény utána veti megát. Elharapja a torkát és dialaittas hörgésben tör ki.
Egy kicsit táplálkozik, majd továbbáll.
A varjú most megkönnyebülten ereszkedik le az eltorzult fájdalomtól tekeredő fa szánalmas ágcsökevényéről egyenesen a halott emberre. Csipegeti ott ahol a négylábú feltépta. Érzi a vér ízét a nyelvén és tudja, hogy ez így van jól és nem is lehetne máshogy. És most itt ül az ember régi házában és ez mondat fogalmazódik meg benne:A fejlődés diktálja a helyzet válságát, a történelem hirdeti az ember nagyságát!
 
Épp jöttünk vissza a szokásos őrjáratról (persze előtte tettünk egy kis kitérőt) amikor, meglátjuk hogy a százados a földre tapossa az őrnagyot. Gyorsan bedobtuk a vodka készletet az egyik bokorba, és odafutottunk. A százados beletapos az őrnagy hátába, és fenyegető hangnemben, kérdezgeti. Az őrnagy amint meglátja hogy itt állunk, ránk szól hogy tartóztassuk le a századost. A parancsnak engedelmeskedve, elkapjuk a pisztolyokat, rátartjuk a századosra, és felé indulunk. De ő elővesz egy kardot, és felénk szegezve, megállj-t parancsol. Mást nem tehettünk megálltunk. Ekkor érkezik egy katonai konvoj is. A konvojjal érkezett az alezredes is, aki odaszól a századosnak. Mi csak némán figyeljük az eseményeket. Az egészből csak annyit értünk, hogy az őrnagy valami rosszat követett el. Aztán a százados beront az őrnagy irodájába, az alezredes pedig fegyvert szegez az őrnagy fejéhez. Ismét célra tartjuk a pisztolyokat, de az alezredes is parancsot ad a fegyver leeresztésére. Az őrparancsnok, többször is szól hogy eresszük le a fegyvert. Aztán kijön a százados, és rá kiállt az alezredesre hogy ne tegye. Aztán egy lövés dörren. Az őrnagy élettelenül rogy a földre. A fegyvereket leeresztve, tehetetlenül állunk, és mint a zombik, értetlenül nézünk körbe, közben azon tűnődünk, hogy most mi tévők legyünk.

Másnap, mind értesülünk arról, hogy mostantól az alezredes (aki most már ezredes) felel a helyőrségért.
 
Jól esett a hajnali sugárözön. Szó szerint,és képletesen egyaránt. Fenomenálisan érzem magam. Most akkora adaggal kaptam,amit jócskán elegendő lesz hosszú időre. Az elektromos anomáliában való járkálás,a szikrák bámulása csak afféle kézmosás egy ilyen kitöréshez képest.
Tisztában vagyok vele,hogy minél közelebb van az erőmű,annál magosabb a kisugárzás intenzitása is,következésképpen a feltöltöttségi szintem is.
Az viszont kissé bosszant és zavar,ily módon bajos lesz eredeti elképzelésemet realizálva kijutni a Zónából,és átkelni a nagy tengeren,Kanadába.
Pillanatnyilag azonban egészen más foglakoztat,egészen pontosan ,minél hamarabb elérni az erőművet.
A mendemondák szerint volt,akiknek sikerült. Nem csak egy embernek,hanem sokaknak,akik aztán mesés módon meggazdagodtak az ott található különleges képződmények összegyűjtéséből,majd eladásából. Voltaképpen engem is ez hajt,na meg a kíváncsiság,ami mindig is a sajátom volt.
Nekem kiválóan megy,s furcsa mód olyan egyszerű,mint negyven éve gombákat szedni abban az akkor abszolúte normális,hétköznapi erdőben,amit ma Vörös-Erdőnek hívnak.
Jó szimatom volt hozzá, a munkatársaimat, a főnökömet minden hétvégén én láttam el ezzel a különlegesen ínyencfalattal,de most,hogy őszinte legyek,nem nagyon mernék belőlük enni. Különben meg nem is nagyon láttam belőlük,s ami ott termett,teljesen deformált,szinte ijesztő alakú volt,úgyhogy nem is reszkíroztam,hogy leszedjem,a végén majd megharap! :D
Társam,és kisméretű zsebrémünk a kitörés és az én elektromágneses rezgéskomponensekből álló zuhanyzásom idejére behúzódott egy magasföldszinti lakásba,hogy védve legyenek,bár szerintem a kis fickó simán elviselné ezt is...
Miután eléggé megtisztultam úgymond,az elhúzódó kitörés védelme alatt körülnézek a házak közt,s nem túl messzire tőlünk megpillantok egy nagyon ismerős formájú járművet.
Igen,egy BMP az. Az ilyen lövészpáncélosok az én időmben igencsak újdonságnak számítottak, s bizton állíthatom,ez sem tűnik lestrapáltnak. A festése kicsit fura,élénk zöld alapon,mustár sárga színű álcázófestés borítja,néhány kifejezetten kellemes színű rozsdavörös,és beton-szürke folttal tarkítva.
Kívülről teljesen épp,se belövésnyom,sem pedig belső robbanásra utaló deformációt nem veszek észre.
A lövegtorony a helyén,egyedül a rakétavető sínről hiányzik a páncéltörő szárnyas kis halálmadár.
Ilyen jármű a Zónában nagyon kevés,jóformán egy két darab,ha fut belőle,de lehet azok is csak amolyan mesebeli,hol volt,hol nem járművek.
Azt mesélik,élt itt Pripjatyban egy kereskedőféle kaukázusi ember,akinek éppen egy ilyen járgánya volt,s aki furcsa körülmények közt tűnt el az erőműben.
Az is hírlik róla-legalábbis néhány ,szerintem meglehetős élénk fantáziájú stalker így mesélte-hogy már túljutott abból az állapotból,amit embernek nevezünk,egyfajta szellemi entitássá,magosabb rezgésszámú egyeddé lépett elő, egy darabig uralta a reaktor közvetlen környékét,majd szinte egyik napról a másikra nyoma veszett,s a monolithos frakció emberei sem tudják,hová lett,pedig őket gyakran manipulálta,irányította a zónabeli véres harcok során....
A vihar lassan csendesedik,erősen fúni kezdj a szél,s én meg felfedezésem birtokában visszabaktatok társaimhoz,hogy elújságoljam nekik,lánctalpakon gördülve megyünk tovább!
 
A konvoj egyik UAZ-ából kiszáll egy sztalker. Thunder odamegy, és üdvözli őt.
- Elhoztad a cuccokat, amiről szó volt? - kérdi tőle
A sztalker int, és pár katona lepakol a teherautóról egy hatalmas ládát.
- Mit hoztál te, mobilállomást!? - kérdezi társam
- Úgy gondoltam szükségünk lehet erre, hisz' ki tudja, milyen őskori vacak van ott nálatok.
Ekkor az új tiszt kijön Kuznyi' irodájából, káromkodik, és össze-vissza járkál.
Az őrparancsnok is kijön, és a barakk mögé megy. Követi őt társam is, mögötte pár katona megy.
Látszik rajtuk, hogy ők sem értenek semmit.
- Ki az a Thunder? - hallom a kaszárnya mögül
Na ezt nem hagyhatom annyiban, látnom kell, mi történik. Teszek pár lépést, de látom, ahogy társam kirángatja
Kuznyecovot az udvar közepére. Nekivágja az egyik teherautónak, majd az eresznek.
- Fogják le... - nyögi az őrparancsnok. Pár katona indulna is eleget tenni a kérésének, amikor Thunder egy szamurájkardot ránt elő.
Atyaisten, ez a férfi még mindig tud meglepetéseket okozni.
- Na, ki akar balhét?! - ordít
- Lassan elég lesz, Abrams... - szól a másik őrnagy, de társam leordítja, teljesen kikelve magából
Egy helikopter száll le, Kosztyán lép ki belőle, majd meglepődötten Thunderhez siet.
Beszélgetnek, majd Tom beszalad az őrparancsnok irodájába. Amíg bent van, Kosztyán egy
pisztolyt szegez Kuznyecov tarkójának. Társam kijön, majd próbálja megakadályozni a kivégzést:
- Ne csináld!
- Megesküdtem, hogy mindenkivel végzek, akinek köze van a testvérem halálához... - mondja Kosztyán.
Furcsa, ilyen alapon én is lelőhetném. Most már, a Farkassal való elbeszélgetésem után, nem is akadályozna meg benne a lelkkiismeretem...
- Ne, ne! - kiált Thunder
Kosztyán meghúzza a ravaszt.
***
Pár nap múlva Kosztyánt ezredessé léptették elő, társam pedig a helyébe lépve megkapta az alezredesi rangot.
Az ügyet eltussolták.
Mi visszatértünk a csapat búvóhelyére, az új tiszt, és az UAZ-os sztalker is csatlakozott hozzánk.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul