Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Az irányt a helyőrség felé vettük, Tatja kicsit félve nézett rám, elvégre stalker ruhában vagyunk, ránk is lőhetnek.
Úgy tudom először felszólítanak, hogy tedd fel a kezed...
Nyugi van...

Az állomás kapujában viszont 2 baka tényleg nekem szegezte a kis ak-t, de leordítottam őket, mondván én vagyok itt az egyik magas rangú tiszt.
Útam egyenesen Kuznyecovhoz vezetett, megfogadtam, hogy nyugis leszek.
Beléptem az ajtón, nem egyedül volt bent az őrparancsnok.
Egy másik Katonai stalker is bent volt, Ő tisztelegni akart, de leintettem, hogy elég a kézfogás is.
Borisz Leontiev őrnagy vagyok.
Tom Abrams Százados! A katna, kissé furcsállta a nevemet, elvégre nem mindennap találkozik az ember Külföldi Katonai stalkerrel.

Kuznyecov valami iratokat nézett át, mikor rákérdeztem hogy beszélhetnénk-e azt mondja nagyon elfoglalt, majd talán máskor.
Lassan oda sétáltam az asztalhoz, és a kezemet rátettem az asztal szélére:
Ez nem ér rá.
Kuznyecov felnézett, és intett a másik katonának, hogy leléphet.
Az tisztelgett is és ki is ment a szobából.

Hmm... pár éve még én is ijen katona voltam... ambiciózus tiszteltet tudó.
gondoltam magamban, de hát az élet változik.

Majd visszanézve a parancsnokra belekezdtem:
Kuznyecov, ön beszerző tiszt is úgy tudom.
Nem értem miről beszél...
Baromi bénán nyomja a póker arcot kuznyecov, kíméljen meg a hazugságoktól, és gyorsan végzünk...
Jó... Van összeköttetésem Szidorovicsal, a hadsereg nem fizet eleget, kicsit kipótolom...
Mondjuk egy Rpg, és egy Exopáncél beszerzésével?
Ez volt az utolsó előtti csomag, ami már előre ki volt fizetve, miért érdekli ennyire?
Mert az Rpg vel amit áthozott a határon, lyukat ütöttek a Yantari labor falába!
az őrnagy helyben megdermedt.
Ki volt aki a csomagot kifizette?
Egy cég, egy szállítmányozási cég.
Milyen szállítmányok?
Minden ami robban.
Felsoroltam 3 ismert fedőcéget, kuznyecov elgondolkozott, és a másodikat választotta.
Igen ez volt.
Ekkor benyit egy ipse az ajtón.
Őrnagy úr, jelentem egy ember áll kint, önt keresi!
Az őrnagy leinti hogy mindjárt kint van.
Majd kissé gúnyosan megjegyzi nekünk:
Úgy tűnik, ma csúcsforgalom van a helyőrségen.
Kimentünk a helységből, én és Tatja megálltunk kint a teraszon, nincs kedvem megázni, mert eleredt az eső is út közben.
A csávó akiről a baka szólt, csak kint állt az esőben.
Sem a ruházata, sem a fegyverzete nem vallott katonai előéletre, mindennek ellenére elégé fel volt szerelve.
Kuznyecov köszöntötte, nem hallottam, mert az eső elnyomta a zajt, de láttam amint a kezét nyújtja, a csávó, nem fogott kezet vele, hanem kérdezett valamit, majd felém nézett.
Nyugodt, higgadt ember, erős tekintetettel nézet felém.
Túl nyugodt, mormogom ekkor mellettem tátja nem értette hogy miért mondom rá is kérdez.
Ez zsoldos, felelem neki.
De nincs rajta semmiféle megkülönböztető feleli.
Nem is kell, a zsoldos tárt fogalom, ide tartoznak a név és ismertség nélküli orgyilkosok, fejvadászok.
de miért jönne egy orgyilkos a zónába? kérdi tátja kicsit furcsállva a helyzetet.
Azt.. Nem tudom.
bementünk az egyik barakkba, megvárom Mivrót, elvileg holnap jön.
Mit ad isten... a helység végében 4 Katona, megint piál, és kártyázik, és ismerem is őket.
Ez a meglepetést uraim szóltam oda jókedvűen és levágtam az asztalra 10000 rubelt...

Na most nem kegyelmeztem, a bakák egymás után vesztettek el mindent...
majdnem 100000 rubelt nyertem, két baka havi fizetését.

A négy katona halkan szitkozódik, látom az arcukon a vereség, keserű ízét.
ennyire szívtelen azért nem vagyok, fejenként 5000 rubelt visszaadtam nekik.
Majd megjegyeztem nekik: Következő hónapban is jövök!
Tiszta jó kedvem volt, hiába a seduxen+vodka megteszi a hatását.
Tatja és én külön helységet kaptunk, és eltettük magunkat holnapra...
 
100000 rubel? Szép összeg. De legalább maradt még egy vodkára való. :)

"A fenébe!" Gondoltam magamban. A kártyaparti ismét balul sült el. Megint pár rubellel szegényebbek lettünk. Ugyanis kedves kollégánk, ismét beállt mellénk egy játszmára, és összesen 90000 rubelt akasztott le rólunk. De abból legalább fejenként 5000-et visszaadott. Aztán fiúkkal egyhangúan úgy döntöttünk hogy kimegyünk lefoglalni magunkat valamivel. A tank lemosása ideális erre a célra. Kifelé menet elhaladtunk egy igencsak kis termetű stalker mellett. Elég furcsán néztem vissza utána, aztán egyszerűen megvontam a vállamat, és mentem tovább. "Biztos csak egy fiatal kölyök." Gondoltam. Mikor kiértünk, Fegyánék már a tank kerekei közül vakarták a feltapadt sarat, én meg a raktár felé vettem az irányt és kihoztam még egy lapátot. Nikolai hirtelen egy döglött patkány maradványait rántja ki a lánctalpak közül, és odaszól nekem: "Te Dimitrij! Nézd mit találtam!" Erre én: "Nahát! Nem is láttam hogy ezt mikor gázoltuk el." Fegyán nem állta meg és odaszólt Nikolainak: "Tartsd meg! Még hasznát veszed ha elfogy az ellátmányod." Ezen felröhögtünk aztán folytattuk a munkát.
 
Éppen nézegeti a parancsnok a dokumentumokat amikor belép egy tiszt. Tisztelegtem volna de inkább kezet fogott és bemutatkozott. A nevén kissé meglepődtem, biztos külföldi. Amikor odalépett a katona a parancsnokhoz azt mondta fontos beszélnivalója van vele, úgyhogy leléptem. Az utam a szerelőhöz vezetett, közben eleredt az eső. Belépek üdvözlöm és elkezdünk beszélgetni:
-Hallod kaptunk új éjellátókat, vaksötétben is ugyanúgy látsz egy kis kék kontraszt kíséretében.
-Mennyi?
-Neked 4000 Rubel.
-Remek meddig tart felszerelni?
-Kb fél óra
-Oké de nézd ezt. -előveszem a grozát. A gépész majdnem hátast dob.
-Hol szerezted?
-A zsoldosok retekhelyén.
-Aggasztó hogy ilyen spéci fegyókkal szaladgálnak.
A beszélgetésnek itt végeszakad, ő beszereli a sisakba az éjjellátót amíg én kitakarítom a fegyvereket.
Miután befejeztük kifizetem az éjjellátót. Tényleg mintha nappal lenne kétszerennyit is adtam volna érte.
Vacsorázok, feltöltöm a készleteket, majd megyek aludni.
 
Ez a Farkas nagyon kedves ember. Megértette velem, hogy azt a banditát nem kell sajnálnom, amit tettem, a legszigorúbb
szemmel nézve is jogos volt. Talán egy fél órája beszélünk, amikor Thunder is visszatér Szidrovicstól.
Megjegyzi, hogy jó látni, hogy végre jó kedvem van, majd elindulunk a katonai helyőrség felé.
- Thunder, szerintem nem jó ötlet, hogy csak így odasétálunk. Simán kiszúrják a sztalkerruhánkat, és agyonlőnek minket.
- Nyugi Tátja, nem fognak tüzelni... Úgy tudom, először mindig felszólítanak, hogy tegyük fel a kezünket.
"Úgy tudom"... Nyugtalanító szó. Hát... Más lehetőség nincs, követem a társam. Úgysem lőnek.
Rövid gyaloglás után oda is érünk. Két katona azonban tényleg ránk fogja a fegyverét, ettől eléggé berezelek,
de Thunder leordítja őket. Az irodába megyünk. Kuznyecov az asztala mögött ül, épp egy másik katonai sztalkerrel
beszél. Mikor meglátja Thundert, tiszteleg, de társam kezet nyújt neki, így mutatkoznak be egymásnak.
A férfi lelép, Thunder pedig tárgyalni kezd Kuznyecovval. Biztosan unalmas percek lesznek ezek, ezért
elnézést kérek, és inkább az eresz alatt várakozom. Nem sokkal később egy állig felfegyverzett, mogorva
ember áll ki az esőre, tőlem két-három méterre. Fura alak. Mereven néz engem, legalábbis azt hiszem, mert a szemüvege alatt
nem látszik a szeme. Kijön Thunder is, most őt nézi mereven...
- Túl nyugodt... -szól a társam
- Igen az, de... hogy érted ezt?
- Ez egy zsoldos.
- Hogyhogy zsoldos? Semmi megkülönböztető jelzés sincs rajta.
- A zsoldos szó elég tág fogalmat takar. Ez alatt értjük a szabadúszó orvgyilkosokat is.
- Nem értelek. Mégis mit keresne egy orvgyilkos a Zónában?
- Azzzzttt... Nem tudom.
- Szerintem menjünk be valami tetőféle alá, kezdek fázni.
A legközelebbi barakkba megyünk. Itt társam nagyon megörül, mert látja, ahogy pár régi barátja kártyázik.
Letesz tízezer rubelt az asztalra, majd beszáll...
*** Egy óra múlva ***
Úr isten, mekkora mázlista gyerek ez a Thunder!
Nyert százezer rubelt... De nem csalódtam benne, mert ötezret szétosztott a négy vesztesnek is.
Talán túl jókedvű most... Nem adtam be neki a gyógyszerem, természetes úton pedig nem lehet ilyen...
Nem értem.
 
A Blackehun féle bagázs azon a támaszponton van , amivel Morzsival összerúgtuk a port?
 
Hát mi is éppenn a vörös erdőben volnánk, a ruha színe meg oly mindegy.
 
Én nem kötöttem senkibe, pusztán nem sikerült megegyeznünk a kreatúra árában.
És azok a monolitosok olyan kemény legények, hogy még pisálni is kibiztosított fegyóval mennek?
 
zombimorzsi":2jkeoc9i mondta:
...
A bejáratnál már hemzsegnek a kék színű speciális védőöltözetben levő testőrök,akik azonnal tüzet nyitnak ránk.
...
Kattints ide a kibontáshoz...
Az én osztagon fekete exoskeletonban járkál...

zombimorzsi":2jkeoc9i mondta:
...
Üvöltök társamnak,engedjen előre,és kövessen,én pontosan látom,merre nincs anomália, s azok egyre sűrűbben követik egymást a közelünkben. Szinte kész csoda,hogy eddig nem szaladt rá valamelyikre. Előre enged,visszafordul és tüzel. Rövid sorozatokat enged el,s őt egy két gránátot is ,csak úgy vaktában hátradob. Tompa dörrenések mögöttünk,meg jajkiáltások. Azt hiszem valamelyiket elkapta.
Kattints ide a kibontáshoz...
Ez mifelénk testvérek közt is kimeríti a belekötés tárgykörét...
 
Egyezzetek meg valami, mindkettőtök számára előnyös kimenetelben, de lehetőleg MSN-en, mert ez nem nagyon illik ide :D
 
Azám, de nem feltétlenül csak a te osztagod tartózkodik a közelben. Gondolomén, hogy a tudóstábornak is van valami minimális helyőrsége.Lehet, hogy te és a csapatod épp a létesítmény másik oldalán voltatok és az eégszből csak anyit érzékeltetek, hogy fegyverropogást hallotok és mire odaértek annyit mondanak a tudósok, hogy valami cigiszakú csöves bejött és rájuk akart sózni valami nagyfejű kisgyereket.
 
Hát jó, akor majd eszerint alakítsuk a történetet.Majd holnap írok, ma már kásőre jár, holnap sok órám lesz aludnom kell.
 
Na végre aludtam egy jót.Olyan rozsdás szag van itt.Lehet, hogy a vas-oxid rakódott lea fák külsején, bár szerintem inkább valami genetikai mutáció.(Amugy tényleg miért vörösek ott a fák?)A kiskölyökre ráhúztunk egy újsággal bélelt hátizsákot.Úgy tűnik,hogy egész jól megvan benne.Eléggé nézi, hogy hogyan tudok fél kézzel rágyújtani. Hát az élet folyamán sok minden ráragad az emberre. Már látszik a távolban a kutatótábor. Társam ott hagyom. Nem teljesen érti még a mai világ műkodését, és az alkudozásban biztos nem számolna az inflációval.Bemegyek, egyenlőre a terentmény nélkül és megkérdezem, hogy mennyit adnának egy irányítópalántáért.Megkérdezik, hogy hol találtam, mondom, hogy Pripyatban.Erre elkezd velem ordibálni, hogy mit képzelek, hiszen ez az övék! Ők már jó ideje figyelik a természetes élőhelyén.És nem elég, hogy kiragadom a környezetéből még rájuk is akarom sózni 10000 rubelért. Erre én eléggé ideges leszek, és elkezdek veük ordibálni, hogy nem sajátíthatják ki a zónát. A zóna mindenkié!Az egséz emberiség tulajdona.Én egy gesztust gyakorolok azzal, hogy ezt a roppant értékes kutatási anyagot potom pénzért a rendelkezésükre bocsátom.Erre a roppant csinos kutatólányból előtör a hisztis nem mondom micsoda.És hozzám vég dühében egy befőttes üveget.Istenem, mintha az első barátnőmet látnám.De mielőtt még elmélyednék a romantikában üvöltözés hallatszik a távolból. Na én lelépek innét semmi kedvem sincs itt feldobni a pacskert.Ahogy rohanok Társam odaszól,hogy kövessem, mert látja az anomáliákat.Hátra-hátra sorozok az aK-ból,meg hátravágok párgránátot. A lövöldözés elcsendesül, de nemsokára helikopterhang hallatszik. Mégrohanunk egy kicsit, de én márnem bírom tovább éstársam is kidőlt.Itt már csak a zóna segíthet!(Legyszi ne flytassátok ezt a szálat , csak a helikopter indulásáig, mert még társam válaszára várok a probléma megoldását illetően.)
 
kiscsillag és morzsi: Csatlakoztok a "gonosz tudósok átvertek, nyírjuk ki őket" kezdeményezéshez? :)

Ideértem a helyőrséghez, az itteni határőrök nem foglalkoztam velem, valószínűleg már mondták nekik , hogy jövök. Az eső picit esik, engem nem zavar.
- Hé, katona! Szóljon az őrnagynak, hogy keresem! - parancsoltam a legközelebbi katonának.
A baka benyit és szól Kuznyecovnak. Nemsokára kijön egy fickó, majd bemegyek én. Az őrnagy a kezét nyújtja, de nem viszonzom. Nem bratyizni jöttem.
- Ez ki volt? - kérdezem, közben az előbb kijött emberre nézek, majd becsukom az ajtót.
- Egy százados, nyomoz utánunk - válaszol.
- Mondtál neki valamit
- Kérdezett a Cégről, de hazudtam neki.
- Mennyit tud?
- Sokat, de nem eleget.
- Ha tovább folytatja teszek róla, hogy abbahagyja! - mondtam, közben a kilincs felé nyúlok. - Holnapig maradok - tettem hozzá, és elhagytam a termet.
 
Én pusztán egy megkeseredett huszonhét évesen őszülő láncdohányos alkoholista vagyok.Nem feltétlenül akarom kinyírni őket, csak undorít, ahogy ki akarják aknázni a zónát.De benne vagyok, hiszen minél több a találkozási pont a történetben annál jobb.Már csak az a kérdés, hogy Morzsi mit szól hozzá.
 
megint felriadtam álmomból, de most hang nélkül, nem is keltettem fel Tatját.
Ránéztem az órára, hajnali fél 2...
Nem voltam álmos, így nem is feküdtem vissza, hanem kimentem kicsit.
Egy kicsit esett az eső, ezért feltettem a kapucnit is.
Kint volt az a katona is amelyikkel Kuznyecovnál találkoztam, meghívott egy cigire, és közben beszédbe elegyedtünk.
Kitüntetett veterán, Kazahsztánban 3 embert mentett ki egy égő helikopterből.
De megnyugodtam hogy nem veri a plecsnigyűjteményemet hát igen megnézem azt a katonát, aki 5 kitüntetést kap Oroszországtól. Amerikától pedig 8-at. az ENSZ es kitüntetéseket, pedig már el se mondtam neki.
És hogy került ön ide, mint katonai stalker? kérdi.
Hát... ez egy.... nagyon hosszú és zavaros történet...
Oh.. értem. feleli, kissé furcsállva a mondatot.
Elnyomtam a cigit, és a katona is menne befele, amikor mozgolódást látok a tank körül.
A fickó, aki ma érkezett, a tank körül lebzsel.
Az ifjonc, nem bírta kiállni, és odament.
Uram! Uram! Mit csinál ott?!
Nem a maga dolga érkezik a válasz.
Odamentem én is, ha elfajulna a dolog, sec perc alatt leterítem.
Uram, azt hiszem a mi dolgunk, ugyan is a mienk a tank! feleli az őrnagy.
Uram fel kell szólítanom, hogy távozzon a tank környékéről!
Oda lépett az ipse a katonához.
Maga nem parancsol nekem semmit!

Na ezt már nem bírtam ki én se:
Na idefigyeljen seggfej, ha valami baja van az alvóhelyével kap másikat.
De ha még egyszer beszól akármelyik katonának, úgy összeverem, hogy az arcát nem különböztetik meg a seggétől!
Igazán? kérdezi nagyképűen.
Utána maga menekülhetne hanyatt homlok!

Nem szoktam hozzá, hogy ilyen hangon szóljanak hozzám, lenéztem a földre...
Fordulna meg, ekkor kicsit megkopogtattam a vállát, visszafordul.
Olyan erővel vágtam pofán, hogy a csávó a földre került.
A pali se kiscserkész, fel kelt, és már ütne, de ekkor meg bele térdeltem a gyomrába, visszaesett a földre.
Ekkor kést ránt és felém szúr, hárítom, és kicsavarva kezét fogom, ekkor megfogja a másik kezemet, és lefogta.
Anyádat! mondtam a hangosan, majd megfejeltem.
Kicsit megszédült, de ekkor mögöttem termett Kuznyecov, és pár katona aki leráncigáltak a csávóról.
Kuznyecov elvezeti az ipsét, és közben a következőket mondja neki:
Ne kössön bele, nagyokat tud ütni!
A másik visszaszól, közben törülgeti a szájja széliről a vért: Nem elég nagyot...
Kuznyecov kisvártatva visszajött.
Maga teljesen meghibbant?
Na idefigyeljen Őrnagy úr! Maga nekem nem parancsol! Nem csicskáztat!
Ott hagytam ezekkel a mondatokkal az őrparancsnokot.
 
A tankot még egy akcióban fel akarom használni. De ha gondoljátok használhatjátok.

Tegnap este végeztünk a tank letakarításával. Már épp mentünk volna befelé, amikor Nikolai meglátta, hogy valami fickó a tankot vizslatja, túlságosan közelről. Nikolai többször is rászólt, de a fickó csak mogorván lehordta őt. Ekkor ment oda a kártyamester barátunk is egy másik tiszt jelenlétében és többször is rászóltak. Ez addig folytatódott amíg, az egész verekedésben tört ki. Már kezdett keményen durvulni a helyzet, amikor Kuznyecov őrnagy, ránk parancsolt, hogy ne csak álljunk, hanem válasszuk szét őket.
Nem haboztunk. Odarohantunk és elkezdtük szétszedni a verekedőket. Meg kell hagyni, nagyon jó erőben volt mind a kettő, mert alig bírtuk őket szét választani. Szerencsére sikerült, különben felverték volna az egész helyőrséget.

Másnap reggel, egész jó időre ébredtünk. Ezért úgy határoztunk, hogy kicsit kipucoljuk a tank belsejét is.
Szépen, óvatosan kiszedtük a motort, majd szétszereltük, és kitisztítottuk. Ezt követte az egész belső tér.
Majd összerakás után, elvittük egy teszt körre, a helyőrségtől, a régi malomig. Ezek után, már valahogy jobban bírta a tempót. Még tettünk vele egy gyors kört aztán visszavittük a helyőrségig.

Scare: Akkor most Kuznyecov sáros?
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul