Felcihelődünk,itt a hajnal. A kis dög jót horkol a sebtében összerakott,hátizsákból készült hálózsákjában,amit kitömtünk némi újságpapírral,hogy ne fázzon. (Az én kedves Társam legalábbis így akarta.)
Én megfőzöm a príma minőségű kávét, egy magyar márka,amit úgy csempésznek be Ukrajnába ,azt mondják hajazza messzire az összes többit,és tényleg, zsíros tejporral,meg barna cukorral egyszerűen mennyei.
(Amióta visszajöttem, a szenvedélyemmé vált..)
Társam megint rágyújt,és jó mélyeket szív egy Camelből,s az összegyűrt dobozt lángok közé dobja,majd egy újat bont,miközben szürcsölgeti ő is a fekete levest.Nem tudom,hogy csinálja egy kézzel,de ravasz módon,mit egy bűvész szedi ki újabb áldozatát.
Csendesen elmélkedve nézzük tűz már alig pislákoló lángocskáit,majd mind a ketten-szinte egyszerre-felkelünk,eloltjuk,és felmálházunk. Én segítek neki,ő meg az én hátamon igazítja a közepes méretű csomagot,amiben a dög még most is édesdeden szunnyad,vagy legalábbis úgy tesz.
Pár percen belől útnak indulunk,s kb. úgy félóra múlva meg is találjuk a korábban a PDA-n bejelölt kutatóbázist.
Roppantul ismerős a hely is meg a személyek is,nem tudom honnét.van itt egy nagyon szigorú tekintetű nő is velük,akiről látszik,ő a főnök. Aha,tiszta a képlet. Megint néhány kép villan be elém,egy kutya emlékei. Csak egymást követő nézőpontok,valahonnét a bokor aljáról leskelődve. Vélem,nem mehetett közelebb,de akkor is ezt a férfit kísérte.
Társam előre megy,halkan elmondja,csak akkor jöjjek ,ha jelez.
Lekushadok a bokrok közé,ruhám jól álcáz,az álcahálót is az arcomba borítom.tisztára analóg a helyzet.
Csendben várok,ő meg előremegy,és belép a szállásukra. Ismerősként üdvözlik,nem bizalmatlanok,de én meg fegyelmezett ember (?) lévén nesztelenül lapulok a helyemen.
Eltelik néhány perc,és hirtelen üvöltözés,hangos veszekedés hallatszik,meg néhány leboruló,földre eső,széttörő tárgy zaja,de tompán.
Rosszat sejtek.
Ebben a pillanatban ismét társamat pillantom meg a bejáratnál,ahogy az ajtót kivágja,s az visszacsapódva egy mögötte haladót egyszerűen pofán vágja. felém szalad,és üvölti: " Húzzunk innen!"
Amilyen gyorsan csak tudok,felugrom,és követem.
A bejáratnál már hemzsegnek a kék színű speciális védőöltözetben levő testőrök,akik azonnal tüzet nyitnak ránk.
hallom,ahogy fullánkos darazsak módjára sziszegnek a közelünkben. (Oly furcsa,hogy ezt mondom,de ez a hasonlat valahonnan nagyon ismerős. Sziszegő fullánkosok,találó,hmm...)
De erre most nincs idő,üldözőbe vettek,s mi,hogy mentsük az irhánkat,cikk-cakkban ,kihasználva az erdő bokrainak,fáinak fedezékét,menekülünk.
Üvöltök társamnak,engedjen előre,és kövessen,én pontosan látom,merre nincs anomália, s azok egyre sűrűbben követik egymást a közelünkben. Szinte kész csoda,hogy eddig nem szaladt rá valamelyikre. Előre enged,visszafordul és tüzel. Rövid sorozatokat enged el,s őt egy két gránátot is ,csak úgy vaktában hátradob. Tompa dörrenések mögöttünk,meg jajkiáltások. Azt hiszem valamelyiket elkapta. lövés1