Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Hú az anyját! Soha nem sikerül rendesen elmenekülnöm. Először egy ügyetlen lövész durrogtat meg, aztán egy másik meg lábon lő. Köszönöm szépen! Végül aztán ideér a társaság, de azért nem hagyom magamat, a fejemhez emelem a pisztolyom, és odaordítom:
- Ha közelebb jöttök, akkor megölöm magam!
Nagyon jól tudom, hogy élve kellek nekik, úgyhogy nem fognak megölni. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit lépnek...
 
(2. felvonás :) )

A stalkerek veszettül lőnek ránk. Már alig bírjuk tartani magunkat. Ez rossz ötlet volt. Öt katona, egy nagy csapat fegyveres stalker ellen. Grigorijt, és Nikolait eltalálták. Nikolai sérülése nem vészes csak a vállát találták el, Grigorijé annál inkább. Rádión szólok a tisztnek hogy nem bírjuk ki, hogy ha nem vonják el rólunk a tűz nagy részét. Aztán felállok és Grigorij felé szaladok. De ekkor éles fájdalom hasít a jobb lábamba. Látom ahogy a lábamból dől a vér. Hasra vágódom, majd a lábamra nézek ismét. A fájdalomtól hatalmasat ordítok. Aztán erőt veszek a fájdalmon, és a sérült társam felé kezdek kúszni. Mikor odaértem, látom hogy rendesen vérzik az oldala. De még eszméleténél van. Odajön Fegyán és azt mondja: "Öregem te vérzel! Úgynézki rendesen eltrafáltak." Csak annyit válaszolok hogy: "Ne velem foglalkozz! Grigorijt lásd el! Ezt majd megoldom én." Aztán előrántok egy apró elsősegély készletet, és elkezdem a késemmel kihalászni a golyót, majd kötszerrel ideiglenesen átkötöm. Ekkor egy stalkert látok, aki egy hatalmas gépfegyverrel kezd el lövöldözni. Majd jön egy helikopter és elereszt két rakétát. A stalker ezt látván futásnak ered. Lassan felülök amennyire lehet, és ismét lőni kezdek. Remélem hogy a többiek megtalálják amit keresnek, mert ha nem akkor mi itt pusztulunk...

(Innentől hogy hogy végződik a csata, az rajtatok áll.)
 
Futok a stalker után, egyszer csak felesik, és ordít egy nagyot, látom hogy a lábát ripityára lőtték.
Közelebb megyek, de ekkor a pisztolyt a fejének szegezi. és ordítva mondja ha közelebb megyek megöli magát.
Meg is álltam, mert élve kell...
Állatias hangon Ráordítottam hogy mit csinált a lánnyal.
Ő nem érti, mintha azt se tudná miről van szó, de szerintem tetteti.

Rohadt gyilkos, mit tettél Tátjával!?
Ki? én nem? ki az a Tátja?
Életem legnagyobb hibája volt hogy életben hagytalak!
Már megint maga? kérdezi, teljesen kiábrándulva.
Ekkor az út felől egy stalker közelit, nézek arra fele. még nem tudtam kivenni az arcát, amikor a stalker pisztolya eldördült:
Rám célzott, de a sisakról lepattant, ekkor teljes erőmből odafutottam, a bakanccsal úgy ráléptem arra a kezére amelyikben a pisztoly volt, hogy a stalker ujjai nyomban eltörtek.

Az út felől érkező stalker Tatja, mögöttem A volt monolit parancsnok, és mellette kosztyán, a kezében egy pisztoly csőre töltve.
A pisztolyt rászegezi a stalkerre, és hozzám szólt.
Állj férre Tom!
Tátja is odafutott hozzánk, ő is a stalkerre szegezte a fegyverét.
A lány kezében úgy remegett a fegyver mint nem is tudom mi, ezzel szemben Kosztyán magabiztosan fogta a pisztolyt.
A lány elé álltam, aki megpróbált kikerülni, de nem engedtem.
Tátja, te nem vagy gyilkos!
A lány rám nézett, láttam a tekintetében a félelmet.
Hogy ha megölöd, akkor nincs vissza út.
Lassan leengedte a fegyvert...
Kosztyán szemében ördögi harag tükröződött.
A stalker belenézett a szemeibe, láttam a 2 jük közötti farkas szemet...
Végül a pisztoly elsült.
Teljesen precíz és pontos találat.
A stalker életelenül dölt hátra....
Kosztyán egy mondatot dörmögött: Ígéret megtartva!
 
Miért Morzsi? Annyira jó ötletnek tartod? Mert én csak úgy a hangulat kedvéért tettem hozzá, de most hogy mondod ...

Vége ennek is.Barátom kelteget, megfőzzük az utolsó adag kávét és még iszunk rá még egy kis vodkás teát. Megmaradt tegnap estéről az eufórikus állapot.És az a furcsa, hogy semmi élőlényt nem látok.A távolból hallom pár kutya vonyítását, de semmi egyéb hang nincs.Ez is ogyan furcsán magas, megfájdul tőle a fejem.És még a savaseső is elered.Csípi a szememet, és még a cigit is eloltja!Komolyan mondom, egyre jobbann olyan érzésem van, mintha egy kis egysejtű lennék egy nagy szervezetben, amely minden erejével(közvetettenn ugyan) ki akarna lökni magából.Tehát korábbi rejtekhelyemtől pár utcányira újra a vasbeton emberkéz alkotta mesterséges védelmére szorulok.Társamat nem zavarja az eső, még a nyelvét is kinyújtja, hogy érja akár a kisgyerekek akik először látnak havat azt mondja kicsit savanykás és mégis üdítő íze van.Ahogy beérünk a lépcsőházba valami csendes és egyenletes mormogás üti meg a fülemet.
Megyünk fel a lépcsőn , az egyik fordulóban ki van dőlve a szobafal, és a szobából egy láthatatlan erő ki-be tologat egy babakocsit, amelyben egy régi kissé termetes rádió kandikál ki.Azt ez egy mondatot ismételte."Az elvtársak haladéktalanul szálljanak fel a kitelepítést végző járművekre, a lakásuk rendőri őrizet alatt fog állni, amíg az erőműben fellépő üzemzavart elhárítjuk."Belépünk az üres szobába, és megrázó látvány tárul elém.A látom a korábbi álmomban szereplő terentményt.Azt hittem, hogy csak az én beteges elmém álltal alkotott kép volt, de tévedtem.Egyszerűen nem tudok mit csinálni, csak állok és nézek, a mozdulatlanságot csak az töri meg, hogy a számban lévő cigaretta hamuja leesik a szoba padlójára.
Na Morzsi kérlek te fogalmazd meg a terentmény szavait, én nem érzek magamban elég szellemi nyersanyagot hozzá.

Akkor most Putiteng meghalt?
 
Nincs visszaút, a repülőn vagyok. 3 perc múlva elérjük az ugrópont. A hátamra van szerelve egy ventilátor szerű dolog ezzel irányíthatom magam ha az ejtőernyő kioldva. Mondták hogy innen egy zsebkendőnyinek látszik a landolási terület. itt az idő kiugrok. Fura ez a zuhanás, mintha a semmibe lennék és zuhannék a végtelenbe. Már látom a landolási pontot. A levegő furcsa bár mondták tőlem NY-i irányba tele vannak az épületek tetemekkel. Kioldom az ejtőernyőt olyan mintha visszaszívna a repülő, ugyanis ilyenkor sokat vesztek a sebességből. Leérek minden rendben. a cuccaim nagy részét, a gránátokat, a detektort és a vintaromat egy dobozban küldik utánam. Remek látom ahogy a doboz is landol 50 méterre.
Egy zombisztalker jött megnézni a küldeményt, kordonban sok jött a belső területekről. Szerintem az ejtőernyő rikító színére kíváncsi, ugyanis a dobozon túl ment az ejtőernyőhöz. Le se lövöm ha szépen kiveszem a cuccokat a dobozból, és otthagyom.Megtaláltam a járatot. Amikor még nem volt kiszáradva a jelenlegi mocsár, valószínűleg itt vezették le a vizet. Semmi sem volt benne ezen meglepődtem, kordonban azt hallottam ez tele szokott lenni zombikkal.
Amikor kiérek egy nagyfejű zombit látok amint épp a .... mi szétlőtt bunker felé megy. Hallom amint valaki elordítja magát hogy kontroller és valami kis kaliberű fegyverrel lőnek rá, a mutáns meg se érzi. Gyorsan előveszem a vintart páncéltörő lőszerrel teletárazom, és kap egy hármas sorozatot. Na erre felordít felém fordul. El kezd iszonyúan fájni a fejem a következő sorozat megteszi hatását holtan esik össze.
De nagyon fáj a fejem, én is összeesek.
 
Meghaltam, de csak most kezdődik a játék!

Az első amelyik ideért, úgy tett ahogy vártam. Tudom, hogy most meghalok, ezért mielőtt ideértek volna, küldtem egy üzenetet Borisnak. Elkezdett valami csajról ugatni, Isten se tudja kiről beszél, de nem foglalkozok vele. Amikor nem figyelt odadurrantottam a pisztollyal, de sajnos nem sikerült kinyírni. Rálépett a kezemre, és eltörte a csontjaimat. Ideért a többi is. A csaj le akart lőni, de amelyik rálépett a lábamra, megakadályozta. A másik fickó határozottabb volt. Amíg az első a lánnyal volt elfoglalva, odaszóltam neki:
- Hárman egy ellen! Így könnyű! Gyerünk, lőj, de tudd meg, hogy ha megteszed, neked is véged!
Nem sokáig habozott, a pisztoly elsült.
- Ez az! Boris, most már rajtad múlik! - ez volt az utolsó gondolatom...
 
annyi baj van hogy már kitaláltam a karakterem következő 6-8 napját jantarban fog a tudósoknak munkát végezni amíg ki nem deríti mi lett grisával, meg mivel katonai sztalker vagyok nem fogok katonákat lőni
 
Arra ébredtem, hogy mindjárt rámszakad az ég. Robbanások, odibálás mindenfelől... Felkelek, s a kis falura szegezem tekintetem.
Hát igen, így nézhetett ki Sodoma és Gomorra: egy helikopter rakétái tűzesőként zúgnak az épületekre, a sztalkerek jajveszékelve futnak szét.
Látom a lányt is. Egy szikla mögül ereget sorozatokat egy futó, sebzett sztalkerre, amit aztán egy dragunovos tesz ártalmatlanná.
Amíg a lábonlőtt a földön fetreng, sok ember gyűlik köréje, a nő is odaér, és a sebesült fejére szegezi remegő kézzel a pisztolyát.
Meg ne tedd, te lány...
Ahogy látom, egy társa is segíteni akar neki, győzködni próbálja. A beszéd lassan kiabálássá fajul, mikor fegyver dörren:
Valaki pontot tett az ügy végére. Talán így volt helyes. Nem tudom, miket követhetett el az a sztalker.
Azért imádkozom a lelkéért.
Azt hiszem én összeszedem a cuccaimat, és távolról követem a csoportot.
 
Miután Kosztyán lelőtte a stalkert, a lány ránézett a holtestére.
sokáig nézte a holtestet.
Kosztyán is nézte a holtestet, de őt inkább elküldtem innen, hogy nézze meg a katonákat, és küldje haza őket.
azt mondta elintézi hogy csak 1 hét szabadságot kapjanak, jól jönne nekünk ilyen harci csapat.
Rábólintottam, pedig tudtam hogy ez nem helyes így.

Jómagam hívtam egy helikoptert hogy vigyenek vissza minket a bunkerbe.
10 perc múlva visszaért kosztyán, a katonákkal, 3 sebesült volt köztük.
2 helikopter is érkezett. az egyikre a katonákat, és a Monolitosok mentek, utóbbiakat leteszik Yantarban, a katonák pedig a helyőrségre mennek vissza.
A monolit parancsnok, kíváncsi volt miért mondta rájuk hogy az elveszett osztag, így ő is velünk jött, de a csapata nélkül.
Így hát Kosztyán, Tatja, jómagam és Kósza, merthogy így hívják mostanában. elindultunk a csapatom főhadiszállása felé...
 
Lassan kezdek felébredni. előttem egy katona valószínűleg egy orvos a fülem sípol. Az orvos kérdezi jól vagyok-e minek vagyok itt.Elmondom neki ki vagyok közben jövök rá a bunker tetején vagyok. Megkérdezem mi történt a bunkerrel. Elmondják hogy egy sztalker támadt rá ismeretlen okból. Éppen megyek le a létrán lent megállít egy katona valószínűleg az osztagparancsnok. Hálája jeléül amiért lelőttem a kontrollert adott 3 páncéltörő tárat. Bemegyek a bunkerbe, alig néhány ember. Az egyikőjük, valószínűleg a vezető megszólít :
-Ugye maga lőtte ki a kontroller?
-Igen.
-Akkor fogja, meg szeretnénk hálálni.
Megnézem a dolgokat: 4 Anabiotik, amivel túl lehet élni a kitörést, 2000 rubel
- Köszönöm, Tud valamit egy Grisa nevű sztalkerről?
-Igen épp lent van X16-ban dokumentumokat hoz lassan fel kéne érniük eddig az akció rendben ment.
-Akkor itt megvárom őket gondolom.
Kimegyek a katonákhoz, leülünk kártyázni. Épp nyertem 1000 rubelt amikor behív a kutató.
-Figyeljen Grisa csapata vészjelzést adott le a kijárat környékén, azonnali segítség kell.
-Hányan mentek?
-5en Grisa, 2 zsoldos, meg 2 kutató.
-Rendben itt sem vagyok.
Futólépésben indulok. Épp lefordultam egy épületnél amikor meglátok egy kutyát.Vállamhoz emelem amikot még egy csomó kutya megjelenik körülötte a semmiből, és rám néznek. Megpróbálom kilőni ami amúgy is ott volt. Első lövéssel lábon lőttem. Mind el kezd szaladni felém. A fenébe. A második lövés mellé. itt volt az egyik húsz méterre még gyorsan leadok egy harmadik lövést, fejbe. Míg amire lőttem holtan esett össze a többi eltűnt, nem értem na mindegy gyorsan a cél felé. Elmegyek egy anomáliákkal teli hely mellet megint fordulok egyet az épület sarkánál. egy u alakú beszögellés az épületen. Öt emberi test volt a földön felkészültem a legrosszabbra. Megláttam Grisát még lélegzett. Nem ismert meg, halkan ezt suttogta:
-Vigye el a zöld szkafanderes kutatónál lévő dokumentumokat a tudományos bunkerbe, mielőtt újra jönnek.
-Grisa, Én vagyok Borisz
Még látszott hogy mosolygott aztán megszűnt élni. Könnyekkel küszködve elszedtem a zsoldosok PDAjat.
A kutatók PDAjat és táskáit, fura módon rajtuk és a zsoldosokon lőtt sebek voltak. Felvettem Grisát a hátamra és elindultam a bunker felé. Nem tudom mire célzott azzal hogy vidd a cuccokat és meny míg nem jönnek megint. Megérkeztem a bunkerhez.Grisát szépen letettem a bunker tövébe visszaemlékeztem a régi időkre de ez a múlt. Most a kiábrándító jelen van. Az X16-os dokumentumokat gyorsan lefényképeztem. És átadtam a kutatónak mondtam a jutalmat később átveszem. Előbb legalább eltemetem Grisát. A katonák is jöttek megadni a végtisztességet. Ezután megesküdtem hogy a zónában halok meg. De addig minnél több infót szerzek a SZBUnak mert ha jól tudom a katonaság nekik közvetíti. Miután megnyugodtam Felvettem a jutalmat egy svarlog detektort + 5000 rubelt. Ezután átnéztem a kutatók pdajat. Tele volt minden tudományos anyaggal. Ezt is lepasszolom majd a katonáknak.De az egyik zsoldos PDAjaban érdekes üzenetet találtam:
76. üzenet: Miután elvettétek a kutatóktól az X16os dokumentumokat azután gyertek a völgybe elénk. Nemsokára elindulunk az X12-es dokumentumokkal.
Kaszás
Janov közelében volt megjelölve egy hely dátummal.
Mához 5 napra érnek oda. Rögtön megyek janovba és összeszedek még néhány jó helyi lövészt.Majd megtudják kivel szórakozzanak a zsoldosok.

Lehet jönni lövészkedni 6000 Rubel és egy velesdetektor a jutalom.Ha többen jöttök legfeljebb szétosztjátok :lol:
 
A megérzésem és a látomásom nem csalt meg. Hozzáteszem,társamat sem. Ő is ugyanazt,és ugyanúgy látta. Egy pillantás alatt megértjük egymást,elindulunk megkeresni ,azt....
Azt a kimondhatatlan valamit,ami nem is ember már,nem is irányító,hanem valami furcsa ,helyhez kötött teremtmény,valami,ami itt maradt és adaptálódott a helyhez és a környezeti változásokhoz.
Ha gúnyosan akarnék fogalmazni, a hely szelleme volna a definícióm,de akkor azt hiszem mégiscsak nem egészen fedné le a valóságot annak a valaminek a leírhatósága, s egyébként sem akarok gúnyolódni,humorizálni a dolgon.
Csöndesen közeledünk a helyhez,amiről tudjuk már ,hogyan néz ki,holott életünkben először (?) járunk itt.
Minden nagyon csendes,távoli üvöltések,fegyverropogás és a vak kutyák hangoskodás sem hallatszik,csak valami furcsa,nyikorgó hang. A lépcsőfordulóban tényleg kísérteties látvány tárul elénk.
A folyosóra egy nagyon régimódi-az én időmben még megszokottnak tűnő-babakocsi gurul ki,majd azon mód vissza,mintha láthatatlan kezek tologatnák.
A jelenete többször ismétlődik. Megdöbbenve nézzük,pedig a Zónában semminek nincs a kinti világban megmagyarázható normális oka,eredete. Itt minden abnormális,vagy jobbadán szólva paranormális.
A lepusztult és koszos szobába lépve az a látvány fogad minket,amiről szólt a látomásunk,mégsem vagyunk képesek feldolgozni.
Az csakugyan ott ül,csakugyan úgy néz ki,aminek mutatta magát.
Társam nem megijed,inkább lemerevedve nézi a kreatúrát,ilyennel ugyanis nemhogy szemből szembe nem találkozott még,de nem is hallott bébi irányítóról. (Ezt a nevet ő ragasztotta rá,mikor kiemeltük az ágybából,és magukkal vittük..)
A szembesülés néhány pillanatig tart,majd éles és fejfájdító sivítás hallatszik,a kreatúra felénk emeli csökevényes kezét,és lassan kiengedi ökölbe szorított ujjait,tenyérrel kifelé,mely úgy szegeződik ránk,mintha valami fegyver volna.
Nem,ebből elég. Ezt nem teheti velünk,ezt senki nem engedte meg ,nekünk tovább kell menni.
Az minket csapdába csalt. A saját nyomorát és szerencsétlenségét használta csalinak. Tudta,hogy mindketten emberek lévén roppant kíváncsiak vagyunk,és mindenáron magához édesgetett minket,hogy belőlünk is,a mi lelkünkből is táplálkozhasson.
Nem voltak valótlan és koholt történetek az irányítók frakcióiról szóló legendák. Ez egy a frakciók parancsnokai közül,és éppen,jobb kifejezést nem találva rá,most minket akart bevonni saját kis magánhadseregébe.
Azzal azonban nem számolt,hogy én erősen töltve vagyok,és nem fogom tűrni a támadást. Előrébb lépek,társamat magam mögé tolom,és két kezem megfeszítve,egy ujjaimból kicsapódó vakító kék plazmacsíkkal egy hártyavékony falat képzek köztünk,és a rémes kreatúra közé.
A fal,amint létrejött,heves hullámzásba kezdett,majd a bébi irányító felé görbülve egy majdnem két méter átmérőjű forgás paraboloid alakzatot vett föl,aminek a fókuszában ő maga került.
A teremtmény -ugyan tudtam,hogy nem sok érzelmi reakciót képes mutatni-szemeiben a döbbenetet látom tükröződni. Megdöbbent,hogy az ő hatalma sem korlátlan,ő is megfékezhető.
A sípolás megszűnik,a lény hanyatt dől,és nagyra nyitja a száját. Egyenletesen lélegzik,teste ernyedt..
Társam még mindig tehetetlenül néz rám,mintha tanácsot várna, s erre meg vigyorgok a képébe szenvtelenül,pont úgy,amiképpen ő a múltkor,mikor a beavatkozás utáni első blázt a szájába rakva elégedetten pöfékelt.
A csikk maradványát kiveszem ajkai közül,és messzire pöckölöm,majd közlöm vele: "Nagyméltóságod immár becsomagolhatja a kis védencünket,de fontosnak érzem hangsúlyozni, a fejére feltétlen húzzon egy alufóliával kibélelt gyapjúsapkát,egyrészt azért,meg ne fázzon e kisded,másfelől viszont,hogy nehogy eszébe jusson megint szánalmakat ébresztő gondolatokat közölni irányunkban.", és mondandóm végeztével rendkívül hülyén vigyorgok,ezúttal most én,az ő képébe.
(Hmm.. olyan érdekes ez a hülyén vigyorgás. Belülről,mint egy hang,nem inkább mint egy kényszeres képzet jön,miközben egy élénken és okosan ide oda tekintgető,boldogan vigyorgó, közepes méretű jóllakott kutya képét látom egy pillanatra...)
A különleges kreatúra-amiről jobbadán még nem bizonyosodott be,hogy mi is valójában-nagyon értékes lehet a kutatók számára,s éppen ezért társamnak azt javasoltam,induljunk vissza Yantarba, a kutatókhoz,esetleg vegyük az irányt a Vörös-erdei okostojások felé,s rakjuk tenderre a kicsikét. (Szidorovicsot ezúton kihagynám,részben mert nagyon messze vagyunk tőle,s a fenének volna kedve harminc negyven kilométert kutyagolni,másfelől nem hiszem,hogy amilyen ravasz róka,ki ne babrálna velünk a végén. A bártulaj jó kereskedelmi partner,de attól félek,nem tudja értékelni a zsákmányt( jobbadán megfőzné a vendégei számára vacsorának párolt káposztával..),másfelől a Szolgálat már a barikádnál elkobozná a szeretetcsomagocskánkat...)
Aki többet pakol le az asztal szélére,az kapja meg a kreatúrát,aztán szórakozhat vele kedvére.
Elvégre,mi is a piacról élünk...
Amellett meg egy veszélyforrással kevesebb az átkelőknek...
 
A szemétdomb környékén járva egy fényességre leszek figyelmes. Közelebb megyek,látom,hogy pulzál. Mikor egyre közeledek elkezd vonzani. Nem tudok menekülni,próbálnék de megfagytam. Magábaszippant és hatalmas fényesség...Eljutok egy helyre körülnézek itt egy állomás,és amott egy lakótorony. Bemegyek és látom,hogy sok sztalker beszélget éppen. Odamegyek az egyikhez,és kérdezem,hogy hol is vagyok. A stalker megszólal,hogy ez a Janov vasútállomás.Majd vigyorogva odébbáll. Nemértem miért vigyorog ,majd lenézek és látom,hogy a bakancsom ,és a ruhám több része megégett a furcsa utazás következtében. Keresek egy kereskedőt. Kérdezem tőle,hogy van-e valami jó ruhája. Kérdi tőlem,hogy milyet akarok ? Látom,hogy ott van egy érdekes ruha. Kérdezem,hogy mi az . Mire ő,ez egy CS-3a a zóna egyik legjobb ruhája. Javasolt egy ügyes stalkernek. A Tiszta Égbolt frakció készítette. Rendben elviszem. 20 Rubelt leszámolt az égett ruhámért. Így 19900 Rubelt kell adnom. Egy csendes helyen átöltözök,és kellemesen veszem észre ,hogy ez a cucc nagyon jó. Le is adom a használtat,és körbeszaglászok itt,hogy voltaképpen hol is vagyok...
 
Hát történt ami történt, bennem a nagy ledöbbentség és sokk miatt csak az maradt meg, hogy társam valahogy leküzdötte a bébi irányítót, ha lehet annak nevezni és egy földről felszedett koszlott gyapjúsapkát kibélel alufóliával és a fejébe nyomja.Még egy kis szíjjal is ráerősíti , nehogy leküzdje magáról valahogy.Önelégülten vigyorog a képembe.Bár meg is érdemlem, mert ha ő nincs, akkor én is a bébi irányító bábszínházában lennék egy nyomokban kissé cinikus agymosott statiszta. Azt mondja, hogy adjuk el valakinek, lehet hogy jó pénzt fizetnének érte.A hátamra erősítem a derészíjammal, és elindulunk az esőutáni délutánba. De szerintem mégsem kéne eladni.Lehet, hogy jó pénzt fizetnének érte, de én valahogy mégiscsak a zóna meggyalázásának tartom, hiszen ez csak egy gyermek, akit a zóna tett olyanná amilyen.Olyan lenne eladni, mintha egy háromlábú embert mutogatnánk valami isten háta mögötti cirkuszban.De az is lehet, hogy csak ezekkel a nemes gondolatokkal palástolom magam előtt a saját lelki gyöngeségemet, hiszen belőlem a lelketlen bűzözőből, aki már tömeggyilkos számba menne odakint előtört az érző emberi lélek. A terentmény valami nyöszörgő pösze suttogással beszél hozzám.Érződik, hogy régen, nagyon régen beszélt már emberi nyelven."Ne bántsatok, ne bántsatok." És vékony kis kezeivel és hosszú ujjaival próbálja magát kiszabadítani a bőröv szorításából.Iszonyatosm mszánalmat érzek, szóvá is teszem.
 
A helikopteren nem történik semmi különös, Kosztyán éppen a lelőtt stalker pda-ját böngészi, valószínűleg tudja már a nevét, de nem mondja el. Én a stalker fegyvereit nézem át. a legértékesebbnek a Famas tűnik.
Ritka dolog ez a Zónában.
Végül én törtem meg a csendet:

Szóval mi is van ezzel az "eltűnt osztaggal"?
Kosztyán megállt a pda-ba való merev böngészéssel, és felnézett.
Mi lenne? kérdez vissza szűkszavúan.
Hm.. nem is tudom, talán érdekelne hogy miért is mondtad ezt, valamint miért akadtál ki ennyire a látványukon.
Mély levegőt vett, felállt, és menet közben kezembe nyomta a stalker pda-ját.
Szól a pilótának, elkérte a rádiót és a következőket mondta:
Vétel? itt Kosztyán alezredes, kérem hogy adják Dugranyov Főtisztet!
Értem...
Itt Dugranyov! vétel?
Egy akta kellene! a kódolása: Vektor 92314
Ez az akta Titkosítva lett uram..
Nem érdekel, Kotorja elő!
Vége!

visszaadta a rádiót a pilótának, és visszaült közénk.
A neve Aleksei Burhanov, Katonai kutató, legalábbis volt majdnem 8 évvel ezelőtt amikor egy kisugárzás a csapatával együtt eltüntette.
Jó magam, egy akkor még el nem ismert Anomáliára gyanakodtam, a Möbis gömbre.
2-3 év után zárolták az aktákat utána se kép se hang, semmit sem tudtunk rólatok...

Akkor te hogy emlékszel rá? kérdeztem.
Mert én neveltem fel a lányát!
Kósza, az eddigieken is kiakadt, de az utolsón egyenesen megállt benne az ütő.
Bár bennem is kiakadt az inga óra.
Ez az a te rövid storid az elmult majdnem 1 évtized kiesése után.
A részletesebb az említett aktákban vannak...
 
Odaérek janovba, néhány ház áll körülötte de azok már mind romosak. Belépek furcsán néznek rám valószínűleg a páncélom miatt. Látják hogy kapcsolatban vagyok a katonasággal, így mindenki nemet mond, hogy hozok így össze legalább 3 embert. Egy freedomos mondta ha nem találok senkit ő eljön, neki már a velesért is megéri. Majd holnap reggel hátha lesz több jelentkező. 3 nap múlva jönnek a zsoldosok. Addig még terepet is fel kell derítenem a lőállások miatt.
 
Valahol Kijevben...


Épp ülök a tv előtt, a Lokomotiv Moszkva - CSZK Moszkva meccs megy a tv-ben, amikor sípol a PDA.
Ő írt volna? Lehet, hogy megint fegyverekre van szüksége. Ha igen, akkor szólok a Cégnek, majd ők elrendezik az egészet. Nehezen feltápászkodok megnézem az üzenetet:

"Boris, baj van! Kék kód! Jelentsd a Főnöknek, ő tudni fogja, hogy mit kell tenni! Bocsánat, hogy nem jelentettem, de nem volt rá lehetőség.
1. fázis teljesítve
A Hadsereg komoly erőket képvisel, tudod, hogy mi ilyenkor a teendő!"


-----------------------------------------------------------------------------

Tudtam, hogy eljön ez a nap, de azt hittem, hogy tovább bírja a fiú. Már tudom, hogy mi lesz a Vezetők döntése. Elküldöm a PDA-jára a vírust, nem szabad, hogy többet tudjanak az ügyről. Elkezdek pakolni.
 
Jól néznek ki így együtt. Komolyan.Csak sajnos úgy tűnik,a kis zsákmányunk még így is képes Társamra hatást gyakorolni. Ő-ennek hozományaként- minden áron köti az ebet a karóhoz,hogy hát ez mégiscsak egy érző lény,akármennyire is a Zóna teremtménye,meg hogy lehet,valójában egy itt hagyott kisgyerek,aki mutálódott, s beszél is tud, ni,sőt könyörög.
Én nem értem. Egy kemény stalker,mégis mi a fenét kezdene egy ilyen nyomorult lénnyel,mint, hogy túlad rajta jó pénzért.
Meg is kérdezem,kissé ingerülten,hogy ugyan árulná már el,neki a pénzre vajon nincs szüksége,hogy hirtelen ilyen humánussá vált egy olyan kreatúrával szemben,aki valójában egy förtelmes ,szörnyű és kiszámíthatatlan gonosztevő?
Nem sokat ér neki,úgyhogy átveszem tőle,és innen én cipelem. A kis rémség elhallgat,már nem könyörög. Gyanítom,tisztában van vele,kivel van dolga. Jobb is,ha kussol,azok után,amit tett.
Mi segíteni akartunk rajta,ő pedig megtámadott.
Elmesélem társamnak a skorpió és a ló történetét,akik át akartak kelni a folyón,s mire a másik partra értek,a skorpió megdöfte a lovat,de mielőtt alámerültek volna,a ló csak megkérdezte a skorpiótól,miért tette,amit tett,s a skorpió csak így válaszolt: "Mert ilyen a természetem",és ezzel mindketten alábuktak az árban.
Én ezt nem fogom engedni. Nekem az a dolgom,hogy Társamra vigyázzak,és ha tetszik neki,ha nem,megpróbáljam visszatartani a hülyeségektől.
Megegyezem vele,hogy elindulunk a Vörös -Erdő felé,hátha ott találjuk a főokosokat. Látom,nem nagyon fűlik a foga hozzá,de elkezdem neki fejtegetni a más aspektusból a szabadon bocsátás lehetséges következményeit,s mindenek előtt azt,ha most el engedjük,még minket is megbabonáz,aztán jók leszünk zombi-pankrátornak a véres cirkuszban.
A város egyébként szokatlanul csendes,ahogy dél felé vesszük utunkat. Olyan szép délután van,hogy feltolulnak bennem az emlékek,és még mielőtt elindulnánk kifelé,megkérem ,kísérjen el még egy felfedező útra,mert megnézném a névtáblákat a házakon.
Megdöbbentő. A névtáblák mindenhonnan hiányoznak. nem tépték le,nem távolították el őket,nem mállasztotta el őket a sugárzó eső,soha nem is voltak. Én másra emlékszem.
Sőt,az az utca sem létezik,ahol az egykori főnököm lakott....Pedig határozattan emlékszem,a főutcáról nyílt.Egy játszótér van a helyén, a másik végében egy óvodaépülettel.
Nem,itt valami nem stimmel. Kezd lassan testet ölteni a gyanú bennem,rossz dimenzióba érkeztem....
 
Na jó nekem ennyi elég volt ennek az embernek a múltjából, belenéztem a pda-ba és keresgetés közben furcsa üzenetre lettem figyelmes, amit éppen a halála előtti percekben küldött a stalker.
egy mappában furcsa adatokat találtam, elővettem a pda-mat, és másolni kezdtem az adatokat.
már 70% körül tartott, amikor megszakította a töltést a pda-m vírustámadás lehetősége okán.
megnézem a pda-át, és valóban tele volt már vírussal, a kép teljesen elment.
A francba!! a jó büdös K..a életbe! Szóltam el magam hangosan.
Kosztyán felém néz értetlenül, de mielőtt kérdezhetett volna átvágtam hozzá a pda-t
összeráncolta a szemöldökét a furcsaságon...
Mit találtál rajta?
A mappák 2/3 áttöltötte, de félek a konkrétabb adtok törölve lettek.

Amint megérkeztünk a bunkerhez bemutattam Tatját a többieknek.
Nem meglepő modon Tatja Agyar társaságát választotta. Hát igen a 2 technikus... legalább van közös téma.
Jómagam neki estem az egyik számítógépnek dekódolni a kapott információkat...
 
Hát átvette a vinnyogó terhemet barátom.Ragaszkodik hozzá, hogy elvigyük a vörös erdőben lévő tudósokhoz.Remélem, azért sok pénzt akasztunk vele.Már egy csomóval lógok társamnak.
Hát elég sablonos tanmesékkel traktált, de van benne igazság...
Ha szabadon ereszteném akkor biztos, hogy valami úton-módon tőrbe csalna ez a komisz kis lény.
Még azt kéri, hogy utoljára nézzünk körül a kihalt városban.Mászkálunk, mászkálunk, de nem találja azt amit keres.Valami névtáblákat emleget, de nem találja. Amikor a nap már lenyugvóban van megpillantjuk a vörös erdő első eltorzult fáit. Az egyik közeli tisztáson van valami kis turistaházszerűség.Az erdőben összeszedek pár gallyat, és tüzet is rakok. Valahogy olyan furcsák a lángok.Nem a megszokott narancssárgás-kékes színe helyett téglavörös árnyalatban hamvadnak el a haldokló fák gallyai.Felváltva őrködünk, először én alszok, aztán társam.

A hajnal első sugarai furcsán csillognak a fák harmatos tetején. A varjak károgása valahogy nem eviláginak hangzik ebben a földöntúli erdőben.A földön lévő tűlevelek is vörösek, minden vörös, mintha csak iróniából emlékeztetne az elmúlt rendszerre, hiszen lehet, hogy ennek a hibájából jött létre a zóna.
 
Vissza
Top Alul