Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Rábíztam Alexei-re a sérült stalkert,és elindultam pár dolgot elintézni,1-re valószínűleg már vissza fogok érni,de ezeket a kísérleteket semmiképp sem akarom társaságban elvégezni,ugyanis nagyon veszélyesek,most ha minden igaz és sikerül kombinálnom a két relikviát csak egy kis darabja a gázálarc szűrőjében,és nincs sugárzás.
 
Megyek az úton a zónában egyre beljebb. Látom egy autó füstölgő roncsait ,néhány halottat,és egy vérben fuldokló embert a kocsi előtt,és mellette egy TRS-300-ast. Az egyik bokorban fényesen világít valami és közelebb érve egy stalkert látok kinek jobb válát egy találat tarkítja. Kalashnyikovom leengedésével kémlelem az illetőt,majd megkérdem tőle,hogy ki is ő. A fűben négy töltényhüvely hever,és már látom,hogy jó lövész a gyerek. Hát segítek rajta.Vodkát öntök a sebére,majd bekötöm. Nem beszédes ember,látszik is rajta,hogy profi gyilkos.Céltalanul bóklászik,és ez nem tetszik. Elmondom hát neki,hogy Pripyat-ba tartok,és hogy akar-e pénzt keresni . Amerikainak tűnik az ürge. Az orosz nyelvjárás nem pereg neki túl gyorsan,de lesz még alkalma tanulni oroszul.Ilyen cuccot lövésem sincs honnan szerzett. Teljesen modern felszerelés. Nálam meg csak a túlélőszettem. Megbarátkozok az illetővel hátha elmondja a dolog titkát.
Ramirez:Itt a lehetőség
 
Összeteszem két kezem:
"Szása, barátom. Tudom, hogy te már odafent vagy, és megérted, hogy meg kellett tennem. Tested a sátán szolgája lett.
Tudom, hogy a mennyekben vagy, és tudom, hogy lelked felszabadult a bűntől. Uram, neked pedig köszönöm, hogy egy
újabb emberen segíthettem, és hogy hírnevemet növelne a te nevedet dicsőíthetem itt, az ember alkotta pokolban...
Ámen."
Feltápászkodok a földről. A katonák halott parancsnokuk körül szaladgálnak. Nem bántom őket, velük nincs dolgom.
Sajnálom Szását. Gyerekkorom óta jó barátom volt. De a hadseregben elváltak útjaink. A közel-keleten tudtuk meg, mennyire
mások vagyunk. Mikor tiszt lett, háborús bűnök tucatjait követte el. Én, mikor letelt a szerződésem, hazatértem,
Ő pedig ott maradt, és mostanáig a Spetznaz ezredeseként szolgált... Remélem, az akcióm nem kelt túl nagy visszhangot katonai körökben...
Az Úrnak szenteltem életem, és a Zónába tértem. Itt rengeteg gonosz ember van, akire nincs szükség.
Vagy lehet, hogy a Zónát maga az Úr hozta létre, hogy aki meg akarja változtatni életét, itt bűnbocsánatot nyerjen,
és én belerondítok a tervébe? Nem tudom. De végzem a dolgom. Úr Is - Ó, bocsáss meg, Uram - Már fél órája gyaloglok?!
Mikor kiérek e domb mögül, egy pár házból álló sztalker-táborba botlom. Ó, a sztalkerek.
Ritkán kerülök velük kapcsolatba, de az a pár, akivel beszéltem, A Tiszteletes néven ismer engem. Három éve vagyok itt.
Egy házból négy-öt bandita jön elő, egy ájult sztalkert cipelnek. Mi lehet ez? Lehasalok, a CheyTac bipodját
egy fatörzsre támasztom, és figyelek. A sztalkert egy távoli fa tövéhez cipelik, ahol egy gödör van ásva.
Az egyik egy hangtompított pisztolyt vesz elő. Ezt nem hagyhatom. Szissz. A pisztoly kirepül a sátán szolgája kezéből.
Csőre rántom a fegyvert, a következő lövés a társa karórájával végez, a harmadik pedig egy újabb bandita szemüvegétől
szabadítja meg használóját. A gonosztevők ordítva rohannak el. Pár perc múlva, amikor már
lecsendesült a környék, a sérült sztalkerhez megyek. Meglehetősen kis ember ez. Gyerekek a zónában? Arrébvonszolom a testet a tömegsírtól, majd leveszem a gázálarcát, hogy lássam, kivel állok szemben.
Dehát ez... egy nő... a Zónában?!
Lényegtelen. Egy árva lélek Ő, aki segítségre szorul. Ellátom a sebeit egy fal tövén, majdkészítek a PDA-ja memóriakártyájáról
egy másolatot. Tatjána... Úgy érzem, segítenem kell neki. A szerkezet azonosítója megvan, követni fogom őt.
Az Úr akarja, hogy segítsem. Vállamra veszem őt, majd távol a falutól, párszáz méterre leteszem, és
fellocsolom. Épphogy magához tér, én már nem vagyok itt. Egy szikla tövében alszom...

Edit: Urambocsá', nem néztem vissza az üzeneteket, mielőtt elküldtem volna ezt. Megbocsátanál, ha maradna az én verzióm?
 
Francba!Rosszul sült el a kísérlet és ez a furcsa relikvia egy anomáliát hozott létre ami beszívta a bal kezemet,és eltüntette belőle a csontokat. Visszaérek a faluba,de a fájdalomtól összeesek....
 
Őrszolgálat közben az őrnagy szól hogy van egy kis feladatunk. Lassan ébredezünk, még szinte mindenki az ágyban fekszik. Álmosan, csiga lassan kivonszoljuk magunkat az öltözőszekrényekig. Felöltözés után, rögtön harcra készen vártunk az udvaron. Az őrnagy elmondta mi a helyzet. Támogató feladatott kapunk, de hogy mi konkrétan a feladatunk, azt mi sem tudjuk. Elhangzik a vezényszó, az őrnagy felküld minket egy helikopterre. A kis harci helikopter hajtóművei felbőgnek. Aztán érezzük hogy elhagytuk a földet. Azt se tudjuk hogy merre megyünk. A gépből kinézve semmit se látunk a köd miatt. Egy pár órányi zsibbasztó repülés után, leszállunk, és szép sorban pattogunk ki a gépből. Félálomban ugyan, de erősen koncentrálva, éberen vártuk a következő utasítást. Szétnézve a tájon, halvány fogalmunk sem volt hogy hol vagyunk. Egészen új volt a környezet. (Mi csak a zóna északi területein tevékenykedtünk.) Hirtelen valaki odaszólt nekünk, hogy: "Erre!" Mindenki fegyverét a vállához kapva, a hang irányába nézett. Az idegen tiszt volt az. Fegyán odaszól nekem: "Te, ez az a fickó aki megkopasztott minket." Erre én: " Valóban." A trécselést befejezve, odaszaladtunk a tiszthez, és vigyázzba vágva magunkat jelentkeztünk: "Szokol osztag jelentkezik, Uram!"
 
Ahogy akarod. Tetszik a stílusod. Halálos,és vallásos egyszerre. Mint egy mexikói bérgyilkos.
Ha az utad Pripyatba vezet akkor északon az átkelőhelynél találsz meg. Egy lelkész nagy segítség lenne Pripyat borzalmai között,mellékesen sok sztalker életét kioltó Monolithot keresem,hogy a világot valamiképp megszabadítsam tőle.Nagy sztorit alkothatnánk
 
Egy üzenet érkezik Michail PDA-jára, Tatjána PDA-ja küldte, automata S.O.S. üzenet, ezeket mi is használtuk. Visszatér a helikopter amivel Thunderék mentek keresni a lányt. Nézem a PDA-mat, Thunder és a Lány közel vannak egymáshoz. Riasztom az osztagot, közben odamegyek a pilótához, kérem hogy vigyen oda engem és az osztagot, ahová az előző utasait. A pilóta tiltakozik, hogy ezért ő bajba fog kerülni, meg hadbíróság, meg katonai ügyészség meg stb... Mondom neki hogy ne aggódjon majd elintézzük valahogy a dolgot. Ha más nem a tudóscsoport számlájára írják ezt az utat. Erre a pilóta beletörődik a dologba, és ismét felszállásra készíti a gépet. Megérkezik a csapat is a géphez, csak könnyű kézifegyvereket és desszantfegyvereket hoznak.

Mindenki éjfekete exoskeletonban, felkészülten várja az akciót.

4 perc alatt megérkezünk a géppel a helyszínre, a Spetznaz is megérkezett már, Thunder és egy másik katona épp eligazítást tart. Leszállunk a gépről és odasétálunk a csoporthoz, majd annyit mondok hogy itt az erősítés második része is. A katona aki eddig háttal állt most megfordul, az arcára a csodálkozás és a döbbenet különleges keveréke ül ki. Csak annyit tud mondani, hogy : Az elveszett osztag!

Ramirez most nagyon bekavartál nekünk bakker.
 
Kosztyán még mindig méregeti szemlélgeti az ellenfeleket.
messziről hallom a helikopter ismerős hangját, gyorsak voltak.
de nincs minek őrülni, nem szállhatnak le közel, mert meghallják a stalkerek... meglepetés szerűen kell lecsapnunk, nem akarok temérdek áldozatot.

de így is 10 percen belül itt voltak.

Szokol osztag jelentkezik Uram! jelent az egyik, vélhetőleg a csapat parancsnok.
Pihenj! jelentem ki, már látnék neki a terv elmondásának, amikor egy újabb csapatra leszek figyelmes.
Hmm... a volt monolitosaink...
A kezemet nyujtóm, de ekkor Kosztyán olyan kiakadással néz az előttem állóra, hogy csak egy mondatot tudott kibökni: Az elveszett osztag...

Na mind 1 most nem, vagyok kíváncsi a részletekre, fő hogy Tatját biztonságba helyezzem.

A felőlünk eső kapu felől 3 őr van SVU-val. ben 8-10 további AK-s őr lehet.
lehet bent 1-2 veterán is, azokkal vigyázni kell.

Éj fekete exo ba öltözött emberek kiváló célpontok a mesterlövészeknek, le is köthetnék az őrök figyelmét, de deszant és könnyű fegyverekkel vajnyi kevés esélyük lenne.
Így sajnálatos modon a katonákat kell beküldenem a legkeményebb tűzharcba.
A monolitosaink oldalról robbantanak egy lyukat a falon, és megzavarják a stalkereket, és legvégső esetben elimitálják őket, Kosztyán és én egy 3 ik csapatot alkotva, keressük meg Tatját.
Ha nem lehet megfutamitani a stalkereket, akkor, miután Az exosok végeztek velük, segítenek keresni tátját.

Az osztag parancsnoka, kérdi, hogy neki miért nincs második feladata.
Meg mondtam neki az igazat: A stalkereket ismerve nem fogják feladni a kaput, és úgyebár 2 mesterlövészük is van, éppen elég munkájuk lesz.

A katona tisztelgett, majd elment és felkészítette az embereit.
Nem is értem miért kér volna újabb feladatot, talán azért mert úgy hiszi hogy a katonát az elvégzett feladatok száma teszi tiszté, pedig ha tudná, hogy a minőség is számít...

Egyeztetés után elfoglaltuk a pozícióinkat, A katonák adták a jelet, és megkezdték a támadást...
Fegyver ropogást halunk a kapu irányából.
Jeleztem az exo nak is hogy mehetnek, egy robbanást hallottunk, berobbantották a falat, és ők is elfoglalták a helyüket, vártunk fél percet és mi is bementünk....

Majd ne fejezgessétek már be a harcot 1 hsz el ha nem muszáj, legyen úgy 2-2.
 
Az eligazítás után, elkezdjük az akciót. Egy stalker tábort kell bevennünk, ezen a félreeső kis helyen, ami taktikailag semmit nem ér. De a parancs az parancs. A felállás szerint, az egyik csapat a kapu felől támad, a másik robbant a falon egy bejáratot magának, a harmadik meg szépen csendben behatol a táborba. Az én csapatom a kaput kapta. Elfoglaljuk a helyünket. Belátás szerint cselekedhetünk de a kapunál lévőket, minden áron le kell foglalnunk. A kapunál két mesterlövész, és 3 rohampuskás áll. A parancs szerint minimális veszteséget kell okoznunk nekik, vagyis ha lehet próbáljuk meg harcképtelenné tenni őket. Éles lőszeres nehéz fegyverekkel? Az nehéz lesz. Megadom a többi csapatnak a jelet, és elkezdjük. Fegyán két lövést ad le a Dragunovjából. Ezzel el is intézte a két mesterlövészt. De ekkor a kapu mögül további, ak-val felszerelt stalkerek kezdtek lőni ránk. "Ez már így nem játék." Mondtam, és azonnal hasra vágtam magam. Aggreszív tűzharc vette kezdetét, közöttünk. Aztán egy hatalmas robbanást hallani. Vagyis a második csapat megkezdte a támadást. Egy pillanatra a robbanás irányába nézek, aztán visszatekintek a saját csapatomra, és folytatom a harcot.

(Na megvolt az első HSZ.)
 
Lövöldözésre ébredek. Mindenhol össze vagyok kötözve, azt sem tudom, hogy hol vagyok. Feltápászkodok, kimegyek az udvarra és látom, hogy egy rakás katona, monolitos lövöldözik a stalkerekre. Biztos értem jöttek. El akarnak vinni megkínozni, összeverni, aztán meg lelőni mint egy kutyát. Ahhoz lesz nekem is egy-két szavam! Visszamegyek a helyiségbe, megkeresem a fegyvereimet. Az ágy alatt lelem meg őket, és már mennék én is ki osztani az áldást, amikor meglátok egy polcon egy M60-ast. Felkapom a vállamra, mire kiviszem az udvarra, többször is elesek. Fáradt vagyok. Odajön egy stalker, lerakja az fegyvert egy asztalra.
- Bocs, tudom, hogy sz..rul vagy, de kellene egy kis segítség! - mondja.
- Oké, menj, majd én kezelem a géppuskát! - válaszolom.
A fickó elszalad, én pedig odamegyek a géppuskához. Mehet a menet! Elkezdek lövöldözni a monolitokra, párat leszedek. Már kezdek belejönni, amikor egy helikopter jelenik meg mögöttem, és elereszt néhány rakétát. Ez így már vesztett csata! Ebből elég, többet tehetek ha elmenekülök. De legalább már tudom, hogy kik lesznek a következő célpontjaim. Felkapom a fegyvereimet, és elhagyom a falut arról, amerről nem látok ellenséget. Szaladok pár percig, majd beleesek egy lyukba...
 
(Én is csatlakoznék ha nem baj)

Borisz Leontiev őrnagy vagyok háborús veterán. Felkért a vezetősség hogy a sztalkerek közt vegyüljek el és a zónával kapcsolatos anyaginformációt szerezzek. Bármit találok azt a katonaságnak kell átküldenem. És van egy személyes dolog amiért ide jöttem, megkeresni Grisát a zónában levő barátomat akitől már 1 hónapja nem kaptam semmi hírt pedig hetente írni szokott. Mint minden katona aki a nagyvilágban letett valamit az asztalra én is kiváló felszerelést kapok. Egy bullat katonai páncélt, a kedvenc puskámat, a vintar mesterlövészpuskámat 20 tár lőszerrel, néhány heti konzervet, egy berettát jópár tárral, egy PDAt részletes térképekkel bejelölve minden menedék, katonai helyőrség, még néhány tojásgránátot meg gázbombákat, és egy veles detektort úgynevezett relikviák kereséséhez. Többször voltam határőr kordonnál így már tudom milyen a zónában. A jantari gyárteleptől keletre fognak elvinni repülővel onnan kiugrok ejtőernyővel, itt nincs anomália a letapogatás szerint. azt mondják ott van a földet érésemhez egy kis sík terület. Ezután egy alagúton át elmegyek a tudós bunkerhez. A tudósoknak sokat dolgozott Grisa, biztos tudnak róla valamit. Holnap reggel dobnak be. Érdekes lesz odatalálni, jantart nem nagyon ismerem.

(Majd kb. 10-11 nap múlva próbálok becsatlakozni az egységes sztoriba)
a jantari labor lett szétlőve?
 
Üdv a körünkben, Légió!
Jééézus, a fejem úgy hasogat, mint a kisbalta...
Felülök és körülnézek. Egy mező kellős közepén vagyok, a falutól negyven-ötven méterre.
Remek, legalább nem tettek el láb alól... Gondolom, összeszedem magam, megnézem az
időt is. Fél hat. A nap lassan kisüt, egész kellemes a pár zöldellő fa látványa. Vége a télnek.
Lövöldözést hallok a faluból. Egy robbanást, majd egy csatahelikopter repül a település fölé, és
rakétákkal szórja meg a házakat. Felkelek, majd egy szikla mögé rohanok. Nemsokára egy embert látok
kiszaladni az ócska, omladozó házak közül, amik a rakétáktól már égnek is. Néha hátranéz, én
ráemelem a fegyvert. A távcsövön keresztül látom, hogy frissen kötött sebei vannak... Ő lenne az?!
Átállítom a fegyvert automatára. Pechemre beleesik valami gödörbe, ami egy fa alatt van.
Rendkívül vékonyka fa ez. Gondolom, meglövöldözöm egy kicsit, hátha a gödörbe esik.
Rövid sorozatokat eregetek rá, de csak pár talál. Ez nem sokat árt neki. Kifogy a tár.
Újratöltök, majd a távcsövön keresztül a fát nézem. Lőnék, de megelőz egy reccsenés, és a fa
a lyukba dől. Fura. Az emberem kimászik. Én lövök rá, de nem vagyok egy nagy lövész, a golyók még csak
nem is súrolják a rohanó embert. Egy lövés viszont valahogy sebészi pontossággal...
Innen már a Te dolgod, Putiteng :)
 
Hátulról mentünk be, persze a stalkerek felén jöttek, így mi lődöztük le a menekülőket, persze nem halálos lövéséket adtunk, hanem csak kézre, és lábra céloztunk, hogy ne tudjanak ránk lőni,
egy nagy géppuska hangja is csatlakozott a "zenekarhoz"... na ez nem jó, mert mi nem hoztunk ilyet magunkkal.

A katonai csapat parancsnoka szólt be a rádión:
Uram, alig bírjuk tartani magunkat, 2 emberem megsérült. segítségre lenne szükségünk!
Éppen csak elkezdte, Kosztyánnak is Megszólalt a rádiója, ezen a másik egység szólt be, egy géppuskás szorongatja őket, 1 emberét már leszedte.
Ó.... a jó büdös p.csába!
Kosztyán és én szétváltunk, én a katonáknak, Kosztyán a többieknek segített.

már majdnem oda értem hozzájuk, de ekkor mögöttem egy stalker megpróbált lelőni, kitértem, ekkor felém kezdett szaladni. fellökött, és a késével próbált leszúrni. kicsavartam a kezéből a kést, és kitörtem a nyakát. "sajnálom nem volt választásom" gondolattal megbékélvén, felkeltem, megfogtam a fegyverem és tovább indultam.
a stalkerek mögé értem, tőlük nem megszokott módon vonalban térdelve lőtték a Sziklák közé szorított katonai alakulatot.
Ekkor helikopter hangra lettem figyelmes, majd rakéták süvítettek a stalkerek felé...
pár másodperc múlva, már csak véres cafatok voltak a helyükön.
a túlélő stalkerek többsége futni kezdett az életéért.
talán egy tucat stalker maradt életben, így könnyen kiszúrtam azt az egyet, amelyiket én keresem.
Nem halad túl gyorsan, pláne, sérült a lába.
Utána futok.
 
Kiscsillag,nekem mindegy,de most éppen a szellemvárosban volnánk,úgyhogy max. csak utalgass Yantarra!
Inkább a nagyfejű bébi -irányítóval foglalkozzunk,ha lehet. Az érdekesebb lesz!
 
Nos úgy látom Thunder elég jó taktikai érzékkel rendelkezik, gyorsan kiossza a feladatokat. Oldalról támadunk, berobbantva az egyik falat. Elhelyezkedik mindenki, felrakjuk a töltetet és várunk. Pár perccel később megszólalnak a fegyverek a kapunál, akkor kezdjük mi is, és kiadom az utasítást a robbantásra.

Bejött! A robbanás kellően összezavarta a táborban lévőket. A megfelelő fejlesztéseknek hála gyorsan tudunk mozogni a páncéljainkban. Nem agyon lőni őket, csak harcképtelenné tenni, mondom a csapatnak. Gyors egymásutánban szedegetik lefelé az embereket. Az egyik házból egy géppuska szórja az emberek, nem is kicsit. Keresek egy füstgránátot, az ablak elé dobom, hátha megzavarom vele a géppuskást, közben érkezik egy MI-24-es, megszórja rakétákkal a környéket, leginkább a füstre öszpontosítva. Lehet hogy a földről irányította valaki?

A robbanás után az életben maradt stalkerek menekülni kezdenek szinte minden irányba. Az egyik sántít és látom hogy Thunder üldözi, de sajnos eléggé le van maradva. A kapuhoz futok, az egyik halott lövésztől elveszem a Dargunovot, felemelem, céloznék de nem látom az embert.
Ahogy a céltávcsövön keresztül kutatom a környéket egy gödörből kimászó alakra leszek figyelmes. Ezt az alakot láttam a biztonsági kamerák felvételein a Yantari laborban. Lesz hozzá némi mondanivalóm az biztos. De előtte megkeserítem az életét és meggátolom a menekülésben. Célzok, nem akarom megölni, bal lábára húzom a célkeresztet. Egy lövés. Elesik. A távcsövön keresztül látom hogy tökéletesen eltaláltam a térdét, szinte sebészi pontossággal. Mintha nem is öregedtem volna. Eszembe jut a katona Thunder mellett aki azt mondta mikor meglátta a csapatot, hogy: Az elveszett szakasz. Csak tudnám mi a francot akart ezzel mondani...

Vállamra veszem a Dragunovot, a halott lövésztől elveszem az összes lőszerét, kb 40 darabot, majd elindulok Thunder után, hátha kell még egy kis segítség neki...
 
Vissza
Top Alul