Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Ez a S.T.A.L.K.E.R.-ből ismert doki akart lenni.:)
Megyünk az úton hamarosan elérünk az ingoványba. Ekkor elkezdek gyanakodni. Csakhamar el is érünk a Clear Sky bázisra. Sejtettem...Persze ezeket már ismerem. Információ átvitel folyamán sokszor jártam itt. Belépünk egy házba ,és a doki bemutat egy ottani tudósnak. Átadom az adatokat. Megvizsgálja őket és látja,hogy komoly a baj...
 
Elindulunk Pripyat felé, a nap békésen süt. Minden olyan nyugodt, még az anomáliák sem látszanak, és a vak kutyák falkái is inkább látszanak a zóna játékos házőrzőinek, mint a stalkerek húsára éhes fenevadaknak. Ahogy megyünk utunkba akad egy régi gyár üres csarnoka.Bemegyünk egy kicsit hűsölni, mert akármilyen hihetetlen is, a zóna végre a tavasz közeledtére egy kissé emberbarát időjárást alakított ki.
Este folytatom, most mennem kell eddzésre.
 
Végtelenül unalmas,szinte csak fasorokkal,meg nagyobb méretű telepített erdőkkel tarkított területen gyalogoltunk egész délelőtt.Gyakorlatilag semmi nem történt. Távolabb tőlünk rohangáló vak kutya falkákkal találkoztunk,de azok,amikor észrevették a jelenlétünket,igyekeztek kikerülni,eliszkolni,úgyhogy fiatal társamnak nem kellett használnia a fegyverét,aminek valahol nagyon örültem.
Amúgy szótlan, majdhogynem depressziós. Próbáltam beszélgetni vele,kérdezgetni,de csak félszavakkal ,és ímmel-ámmal válaszolgat,aztán abba is hagytam.,én is csak lógó orral baktattam a nyomában.
Késő délutánra-miután az utolsó órában egy már általam korábbról is ismert főútvonal nyomvonalán haladtunk,egy meglehetősen leromlott gyártelepre érkeztünk,ami a műúttól balra,úgy száz méterre épült,mára azonban gazos,és persze félig leomlott,kirabolt romhalmaz,mint bármilyen épület-kevés kivétellel -itt a Zónában.
Az idő meglepően kellemes,a hófoltok is eltűntek,s ha a mindent elborító sár nem volna,egészen átlagos túrának tűnne többórás ballagásunk.
(Nagyon utálom a sarat,mindenbe beleragad,állandóan takarítanom kell a ruhám,meg a bakancsom.)
Szóval, a gyárépületben ütöttünk tanyát,s társam látszólag ügyet sem vet éjjeli szállásunk alapos kiválasztására,nem mintha tudná,hogy úgysem fognak megtámadni bennünket a szörnyszülött kreatúrák,hanem inkább hányaveti nemtörődömségéből adódóan.
Nagyon nem tetszik nekem ez a depressziós állapota,attól félek,még valami őrültséget csinál.
Tüzet gyújt,teát rak fel főni,cigizik,de mintha ott sem lennék. Jobb lenne,ha inna,mint tegnap.
Egyszerűen nem bírom magamba fojtani a kíváncsiságom, s ráhibázva mégis megkérdezem tőle: "A holló nyomaszt? Megint láttad?
Nagyon furcsán,nem is e világi tekintettel fordul felém, a szája tátva marad egy pillanatra,majd megkérdezi: "Te erről honnan tudsz?"
Elérkezettnek látom az időt,hogy felfedjem előtte,mit találtam a tüdejében a múltkor,mikor erős másnaposságát kísérő migrénjét szüntettem meg,s egyúttal megértessem vele, a látomása , a holló-véleményem szerint- nem más,mint a saját halálfélelmének manifesztációja.
"Nézd"-közlöm vele-"ha nekem sikerült azokat a súlyosan sérült és agonizáló embereket ott visszahoznom az életbe,s köztük téged is,aki erős vérveszteségeket szenvedtél,meg kellene próbálkoznom a daganatod eliminálásával is...Mi a véleményed?"
Elgondolkozva mered maga elé,s én nem siettetem a válaszadással.


(Kiscsillag! Dupla HSZ-ed van,kérlek,töröld a másodikat,mert így az enyémnek nem lesz értelme! Köszi!)
 
Azt a rohadt életbe... még egy ember a 132-esek közül! lassan úgy érzem az a megmaradt 17 ember mind a zónában van.

Szóval hogy is kerültél ide a zónába Syrus?
Hol is kezdjem? mondjuk nem volt számomra hely...
Áhh... értem a szokásos duma.
És most mit is csinálsz pontosan? kérdeztem, miközben a Vintorezét nézegettem a kezemben.
Hát mondjuk úgy egyéni vállalkozó vagyok.
Ahham... elég faszentos fegyver egy egyéni vállalkozónak!
Na jó nem szépítek rajta: fejvadász vagyok! felelte.
Szép mesterség jegyezte meg Mathias a háttérben.
Csendes, jól fizet, és nem kell sokat tudni... tette hozzá.
az lehet, de barátokat tartani kifizetődő, felteszem, nem sok haverod van. mondtam.
Nah ja... ez igaz Tom.
És te hogy is kerültél ide Tom?
Ez egy elég hosszú, és zavaros történet.
Akkor hagyjuk. Minnél kevesebbet tudok annál jobb.
De ha a segítségedet kérem, akkor segítesz?
Természetesen Tom!
Serceg a rádió az övtokomban, úgy tűnik hív a parancsnokság.

Kimentünk, megint kivalló a térerő...
Scrufa jelentést!
Scrufa itt bázis jelentést!
Kosztyán hirtelen mellettem termett, és kivette a kezemből a rádiót.
Itt Scrufa! meg van amit kerestünk! Maradunk 1 napig, vétel.
Itt a bázis, azonnal térjenek vissza!
Problémánk adódott! Azonnal térjenek haza!

Ekkor kosztyán oda fordult hozzám:
Tom te jössz velem, a többiek maradjanak.
Bólintottam a többieknek, miszerint most fogadják el ezt a parancsot.
Kosztyán és én vissza mentünk a Parancsnokságra, ahol még éppen hogy kiszálltunk, már jött hozzánk egy csapat katona, és egy következő helikopterbe be is tessékeltek minket.

Mi ez kivizsgálás? kérdeztem meglepetten miközben mellettem 4 katona szorongott , szemben kosztyán őt is közrefogva 4 katona.
Ekkor a pilóta fülkéből szólt egy tiszt, a másodpilóta szólt.
Baj van a tudós szektorban, Yantarban.
Szaharov segítséget kért, egy osztagunk a közelben volt, de amint oda értek egy hangos robbanás következtében elvesztettük a kapcsolatot.
Bazzeg! ki a fene akarja Szaharovot holtan látni? kérdi kosztyán.
Nem tudom, de 5 perc és megtudjuk... Válaszolt a pilóta.
 
Megbeszéltem Shulga alezredessel a problémáját. Egy csapat monolithos akik csatlakozni akarnak a szolgálathoz, de ő nem bízik bennük. Nekem szükségem lenne egy csapatra az útra. Az alezredes annyit mond csak hogy beszéljek velük, ha úgy látom akkor a szolgálat támogatása mellet magammal vihetem őket. A Volkhov rakétatelep mellet vannak. Az jó, úgyis mennem kell a tudósokhoz is, útba esik minden.
Elindulok, beugrok gyorsan Hermann-hoz, ott van Kruglov is. Kellemetlen információk érkeznek Yantarból, valami zakkant megtámadta a labort, rátámadt az érkező erősítésre is. Most ért oda az újabb erősítés, két specialistával, Thunder és Kosztyán urakkal. Nagyszerű - mondom - akkor a helyzet megoldása a legjobb kezekbe került. Oké mondja Hermann majd átad egy flash-t - Tessék a gázminta elemzése a Pripyat-1 alagútból. Rákötöm a PDA-mra és megnézem, elég durva anyag, szereznem kell még egy ruhát Tatjánának is. Az enyémmel nincs gond, az bírja. Megkérdezem Hermann-t van-e egy felesleges SEVA a szekrényben, nincs, feleli, de valószínűleg Hawaii-nál van. Oké, felhívom, mondom neki hogy mi kell, van neki, ráadásul nem is drága. Mondom neki hogy tegye félre, két óra múlva ott vagyok érte. Elköszönök a srácoktól, elindulok a Volkhov telep felé. Hamar oda is érek, már látom a szolgálat embereit, a monolithosokat is.
Odamegyek, beszélek a vezetőjükel, nem látom a szemükben azt az őrült révületet mint más monolithosokéban. Megkérdezem jön-e velünk valaki Pripyat-ba? A vezető természetesen igennel felel, a többiek is gondolkodás nélkül igent mondanak. A szolgálatos csoport vezetőjének mondom, hogy menjenek Yanov-ba várjanak rám, még van némi elintézni valóm. Beugrok a telepre, maradt még ott egy láda, de azt csak én tudom hol van. Bemegyek az épületbe, megvan a kapcsoló, átkapcsolom, kinyílik a rejtekhely, kiveszem a ládát, kinyitom. Minden benne van ahogy hagyta nekem a küldője, nagyszerű. 4 flash drive, mindet kiveszem és felmásolom a PDA-ra, elég jó térképek vannak benne.
Visszaindulok Yanovba, útközben érkezik egy üzenet hogy kitörés közeleg. Továbbküldöm az üzenetet a kommunikációs műhold egyik vészcsatornáján, ami utánna az össze transzponderen sugárzásra kerül 20 percen keresztül. 17 perc múlva itt is a kitörés, félúton vagyok az állomás felé. Isteni és hátborzongató az ég színeinek játéka, ahogy közeledek az állomáshoz látom hogy a Doki kint sétálgat, kéken világít az egész teste, pont úgy mint Látóé világított. Szedegeti össze a képződményeket becsülettel. Vicces az hogy egy brutális kitörés kellős közepén kinn sétálgatunk a viharba, mikor más ember már régen halott lenne.

Beérek az állomásra, a monolithosok vezére, Kósza vár rám. Örül hogy felajánlottam a Pripyat-i utat nekik. A szabadságnál kaptak szállást, ruházatot, méghozzá olyat ami az úthoz kell. Benézek Hawaii-hoz a ruháért, kifizetem, majd megyek Nitróhoz, a lány is ott van. Odaadom a ruhát neki, szólok Nitrónak hogy dobjanak rá egy éjjellátót, szükség lesz rá. Ha vége a kitörésnek indulunk Pripyat-ba, az alagúton át. Nitró erre csak annyit felel, hogy segítek lejutni. A begyűjtött ládákat otthagyjuk, Nitró csak annyit mond, mindennek tudja a helyét. Mire összeszedjük a felszerelésünket kész a lány ruhája, és a kitörésnek is vége. Az állomás kijáratánál már vár bennünket Kósza és a csapata, Tatjána kicsit meglepődik a monolithos felszerelések láttán, de megnyugtatom, hogy ők a jófiúk csapatában játszanak.

Egy kölcsön teherautóval gyorsan elvisz Nitró a Jupiter üzemhez, ahol a Pripyat-1 lejárata van. Bemegyünk a csarnokba, mindenki lezárja a ruháját, csőre tölti a fegyverét, felkapcsolja az éjjellátót, bekapcsolom a gázelemzőt, majd miután mindenki jelzi hogy kész, jelzek Nitrónak aki nyitja az alagút lejáratát. Ki sem nyílik még az ajtó, már is jelez a gázelemző hogy mérgesgáz van a levegőben. Erre megszólal Tatjána, hogy szerinte nem csak mérgesgáz, hanem mérges tudós is jelen van. erre jót nevet a csapat majd elindulunk az alagútban.

Valami nincs itt rendben, kezdem ismét érezni a vörös ködöt....
 
Itt az éjszaka, mehet a menet! Estefelé meggondoltam magam. Először az volt a terv, hogy kapnak a tudósurak egy kis gumilövedéket, de rájöttem, hogy akármit is csinálok, akkor is ugyanolyan erőkkel fognak keresni. Eldöntöttem, ma tudóst fogok ölni. Na, elég a dumából kezdjünk neki! Megkeresem azt a dombot, ahová délután letettem az RPG-t. Előbb leszedjük az őrszemeket. A földön lévőket gyorsan elintézem, és még észre sem vettek. Mindet leszedem, de az utolsó előttit megölöm, de a másik észreveszi. Már riadóztatna is, de sikerül kilyuggatnom. Leteszem a Vintar-t és a vállamra rakom az RPG-t. Egy rakétám van, de ronthatom el. Céloz, tűz! Hejj, de szép lyukat csinált a bunkerbe. Lávágom a földre, és felrakom a Vintart és a FAMAS-t. Sietnem kell, a katonaság valószínüleg most kapta meg az üzenetet. A lyukon bevágom a hanggránátot, amikor belépek minden ember fogja a fülét. Lemészárolom őket a géppuskával. Továbbindulok, egy nagyobb terembe érek. A következő ajtóban van a rádióterem, az jó volna kiiktatni. Kinyitom egy résznyire az ajtót, és már repül is a füstgránát. A bentiek gázmaszk nélkül tehetetlenek, könnyen megölöm mindet. A gépekre rádobok egy kis C4-et, majd megteszi a hatását. Mostmár elég a szorakozásból, tegyük azt amiért jöttem. A laborba indulok. Útközben találkozok egy proffal, lövöldöik rám egy ideig, aztán hasbalövöm a pisztollyal. Nini, ezt ismerem. Ennek van egy lánya, aki múltkor megszökött. Amikor belépek a laborba, csak egy proff van ott, a többi bezárta magát egy terembe. Mindenesetre kinyírom a csókát, az asztalról felkapom a relikviákat. Már indulnák ki, amikor meglátok egy szellőzőt. Bevágom a könnygázt, most szerencséjük van, nincs már rájuk időm. Gyorsan elhagyom a bunkert, elindulok Agroprom felé, közben a fejem felett helikopterek szállnak el.
Ez jó buli volt! Csinálni kellene mégegyszer egy ilyet. :)
 
A helikopter pilótája azt mondja hogy már látja a tüzet.
Azonnal szálljon le ordítja Kosztyán.
A pilóta rá is kapcsolt, de késő a bunker oldala be van robbantva.
Kifele rohantunk a heliből, amíg kosztyán és a katonák nagy része biztosította a környéket, én megláttam a menekülő tettest, két katonát magammal vittem, rohantunk utána, de nem lőttünk, vártuk a biztos cél távolságot.
már 2 perce rohanunk utána, de nem vett észre, mert nem gyorsít a tempón, és nem is lőt vissza.
olyan 5 perc futás után leszakadt tőlem az egyik katona, francba a katonák teljes harci szerelésbe nem bírnak ugy futni, mint 1 stalker a fegyverével.
100 méterre járhattam már tőle, hirtelen meg állt, hasra vetettük magunkat a katonával.
Vissza nézett, de minket nem látott meg a magas növényzetben, főleg az éjszaka kellős közepén, megfordult, és gyaloglásra vette a tempót.

úgy 1 kilométeren át követtük, nem felhívva magunkra a figyelmet.
egyszer csak egy dimbes-dombos területre értünk, a stalker neki állt tábort verni.
Itt az alkalom, most kell lecsapni.
Közelebb osontunk, kb 25 méterig. A térdig érő növényzet miatt nem vett észre, leült a tűz mellé.
A katona, kibiztosította az Obokán ját, de leintettem, mert először gránátot akarok dobni.
F1-es repeszgránát, kizárt hogy ettől ha nem is hal meg meg ne sérüljön.
kb 20-25 méterre szórja szét a repeszeket lehet, hogy még mi is kapunk belőle.
bedobtam, közvetlen előtte ért földet.
A stalker, elkezdett hátra fele hátrálni, de sikertelen a gránát robbant, és őt a lökés 3 méterre elhajította.
A katona feltérdelt, és elkezdte sorozni a növényzetet, amerre a stalker valószínűleg földet ért.
Tűzet szüntess! adtam ki a parancsot.
Kibiztosítottam, a sip 200 asomat, és közelebb mentem.

A stalker-t legalább 5 repesz eltalálta.
Leguggoltam mellé, és mélyen a szemébe néztem.
Nem volt benne félelem a halál miatt, inkább düh és a pusztítás általi öröm egyvelegét láttam.
Egy egyszerű kérdést tettem fel neki:

Miért?
Mert átbasztak!
És megérte?
Kétség kívül válaszolt nehezen a stalker.
Magát ismerem, szólt újra a stalker. Maga az a katona!
Ekkor felálltam, és odavetettem neki: És?
Megfordultam és otthagytam.

Úgy indultam vissza, hogy nem győződtem meg a halálán.
Meg kellet volna ölnöm, gondolkoztam vissza fele menet.
Fél óra erőltetett kocogás után vissza értem a tudós állomásra, hozták kifele a halottakat.
a teljes őrség, a katonai erősítés, 6 tudós, 8 asszisztens, Semenov Kosztyán öccse, Tibérió, aki itt gyógyulgatott. És tatja apja is a halottak között van.

Kosztyán a bunker Hátsó részében van, és érzelmileg teljesen kiszámíthatatlan állapotban síratja a halott testvérét.
Kareneszkijnek küldtem egy üzenetet:

Prof nagy baj van, gyertek vissza a kordonba! ha nem tudsz, akkor legalább a lányt küld haza!
Nem mondhatom el a történteket, csak személyesen.

Neki támaszkodtam a bunker egyik oldalának, és ott összeroskadva gondolkoztam, vajon helyesen tettem, hogy nem öltem meg.
nem vagyok biztos abban hogy meg hal-e, de most nagyon kívántam...
 
Jaj istenem! Én barom! Nem megálltam tüzet gyújtani? Néztem is, amikor a gránát előttem ért földet. Nem értem, hogy az a katona miért nem ölt meg. Lehet, hogy igazából ő is úgy gondolkozik mint én? Ő is mészárolt volna a tudósoknál? Megkérdezte, hogy megérte-e? Magam sem értem, hogy ezt miért mondta, hiszen maga is tudta a választ.
Nem hiszem, hogy túlélem ezt a "kalandot". Sok a vérveszteségem, talán van még egy percem, netán kettő. Nem tudom, hogy artériát ért volna a repeszek valamelyike, de a combom elég csunyán vérzik.
Csak most jövök rá, hogy milyen szép szolgálatot tett nekem a FAMAS. Radovannak tartozok. Ha valami csod folytán életben maradok, megkeresem. A helyzet nem valami rózsás, valószínüleg meghalok, de tudom, hogy egy jó ügyért áldoztam fel az életem. Elképzelem, hogy a következő napokban miket fognak mesélni rólam:
"Képzeld tegnap megtámadták a yantari tudósbunkert. Valami őrült megölt egy rakás embert" blabla. De aztán megváltozik a véleményük! A tudósok mire összeszedik magukat, a stalkerek rájönnek, hogy nem kell a relikviákat eladniuk a professzor uraknak, és ezzel hatalmas összegeket fognak keresni, mert nem a nagy részére nem fogja a kormány rátenni a kezét. Egy stalkernek nem kell több tíz relikviát szerezniük, hogy megszerezzék a szükséges összeget, és kevesebb halott lesz. Istenem, életem utolsó perceiben, micsoda eszmefuttatásokat végzek. :)
Inkább befejezem a magamba beszélgetést, és csendbe várom a halál érkezését...
 
A banditák elengedtek mert nem volt rám szükségük (ez az),viszont alig hagytak valami használhatót a felszerelésemből.Hirtelen egy kialvóban lévő tábortüzet látok,és egy sérült stalker fekszik mellette akinek a combját egy gránát találhatta el,mert elég nagy sebeket csináltak.A stalker még eszméleténél van........
(most megöljem vagy segítsek rajta?)
 
Úgy néz ki a stalker-nek elég kevés ideje maradt hátra,de megpróbálok segíteni rajta,a repeszek "szerencsére" átmentek a lábán ezért fertőzéstől nemigen kell tartani.Átkötözöm a sebeit,és fájdalomcsillapítót adok neki ez most a legkevesebb amit tehetek.Felakpom a hátamra és a legközelebb lévő rejtekhelyemre viszem,itt egy kicsit alaposabb orvosi ellátást kap.Ha ujra eszméleténél lesz megkéredezem kicsoda,és hogy került ide.....
 
Nagyszerű.Diagnoztizálták nálam a tüdőrákot.Elméletileg egy érintéssel meg lehetne gyógyítani, de nem vagyok benne biztos, hogy helyes dolog lenne ellentmondani a zóna akaratának.Ha meg akar ölni, akkor úgyis talál rá módot.Elvégre snorkok is téphetnének szét elevenen, és törpék is kínozhatnának halálra, sőt még rothadva örök agóniában zombiként is járhatnám a zónát.És igazából nincs is már miért élnbem.Családom nincs, és ilyen anyagi háttérrel nem is nagyon lehetne.Láncdohányos és valamilyen szinten alkoholista vagyok.Hát kell a világnak egy ilyen ember?Megkérdezem, hogy az eddigi diagnózis alapján beavatkozás nélkül mennyi időm van még hátra.Egyébként mostmár nem félek a haláltól.Ha a zóna akarta volna, akkor eddig számtalan alkalommal eltiporhatta volna szánalmas testemet.És mégsem tette, épphogy gyorsabbann tudtam futni a sznorkoknál, épphogy elkerültem az anomáliát stb.Bár a világ működését már nem nagyon értem magam körül, magabiztosan úgy döntök, hogy életem a zóna kezébe ajánlom.És ezzel a lendülettel megundorodtam ettől a helytől, ahol fényderült betegségemre, és erőltetett menetben továbbhaladunk.Rájöttem, hogy nincs miért húzni az időt, ha ellene vagyunk a zónának, akkor tesz ellene, ha nem akkor békén hagy. Hirtelen gondolattól vezérelve eldobom az összes fegyveremet egy régi elővárosi panelház mellett.És röhögve cinikus vigyorral konstatálom, hogy besötétedett.Orvostársam azért leviszi a fegyvrereimet a pincébe, hátha meggondolom magam, de hiába mondom neki, hogy felesleges azért megteszi. Felmegyünk az emeletre, ahol tüzetrakunk, ma még életemben ha utoljára is de istenigazából berúgok.Holnap már minden bizonnyal elérjük azt a helyet, amiért érdemes volt elviselnem életem eddigi szenvedéseit.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul