Bruhh! Úgy érzem,súlyosan additívvá váltam az újfajta kávé élvezetében! Sikerült tarhálnom egy jóféle Tiger márkanevű japán termoszt,meg egy kávéfőző masinériát,ami viszont valami magyar gyártmány,Szarvas névre hallgat,és nagy nyomással préseli át a finom fekete italt.
Jó adagot lefőzve,és a holmim nagyrészt Szidorovicsnál hátrahagyva-valahogy mégis félek én a tolvajoktól-indultunk útra. Társam kölcsön kért tőlem,s mivel megbízom benne,bátran adtam neki egy kötegnyit,úgyis egymásra vagyunk utalva,s még benzint is sikerült belőle vennie.
Egy relatíve még jó állapotú újfajta Moszkvicsot vásárolt,ami számomra kissé ismeretlen,nem csoda,hiszen 76 után gyártották,de a működése és az étvágya nem változott azóta sem!
(Nekem a kocsi új,neki ósdi,azt mondja odakint valóságos autócsodákkal lehet száguldozni,amik nem is benzinnel,hanem hidrogénnel,árammal,meg alkohollal működnek. Persze,alkohollal. A sofőr,meg ha szomjas szlopál egy kicsit a tankból.)
Aztán persze,megint rájött a múltkori bolondéria azzal a madárral,úgyhogy engedte,hogy én vezessek,ami bizony nagyon jó érzés volt.
Nekem korábban egy használt Zsigulim volt,azt nagyon kedveltem,Moszkvicsra azonban akkori fizetésemből nem igazán telt,most azonban kellemes volt újból a gyakorlatban is felidézni vezetői tehetségemet.
Persze annyira belemelegedtem a rallyzásba-errefelé nem igazán elsőrangúak az utak-hogy egy nem belátható kanyar után szinte azonnal belerohantunk egy anomáliába,amit csak későn vettem észre,így mi sikeresen kiszóródtunk,a kocsiból meg zanzásított fémtömörödővény-máshogy nem igazán tudnám nevezni azt a valamit-lett,ami most ott forog és zörög annak az anomáliának a közepén,és ízzik...
Oda a hitel,oda a kocsi.
Társam azzal biztat-és ez valóban így is lehet-hogy ha pár nap múlva visszatérünk ide,a benyelt anyagmennyiségből az anomália majd kidobja a végtermékét,amiből megint búsásan kárpótolhatom magam.
Segítségképpen bejelölte azon a hogyishívjákon,na,szóval azon az elektronikus térképen,vagy min,ami műholdas alapú tájékozódáson alapszik,hogy hol adtuk át a Zónának a kocsit szocialista megőrzésre,hogy visszatérhessünk később. Nagyon praktikus kis eszköz ez,azt hiszem,én is veszek valami hasonlót!
A balesetünk miatt kénytelenek voltunk lábbusszal megtenni a hátralevő utat,s már sötét volt,amikor a közeli -nekem nagyon is kiesnek tűnő,már amennyire itt a Zónában beszélhetünk ilyesmiről-kisvárosba ,Yanovba értünk.
Társam mindenáron rám akart erőltetni egy éjjellátót,de közöltem vele,nyugodtan jöhet a nyomomban,én anélkül is ugyanúgy látok,mintha nappal lenne.
Mit mondjak,elég furcsán nézett rám...
A városka határánál barikádba ütköztünk,de minden simán ment,miután odabent vártak ránk,és az őrök lerádiózták a személyeinket,úgyhogy fennakadás nem volt.
Én egy negyedik emeleti kis lakást néztem ki magamnak. Jó messzire kilátni innen,és teljes épségben megvan a konyhája is,valamiért eddig nem jöttek fel a fosztogatók.
A többiek -Kerenszkij,meg a Lány,akiket már ismerek,meg persze a társam-odalent vacsorához gyülekeznek,azt hiszem meghívatom magamat,aztán kimegyek és körülnézek,találok e valami "érdekeset"! Úgy gondolom,nem kellene a véletlenre bízni a vagyonszerzést sem..
