Komolyan mondom minél magasabb rangban van egy katonai vezető, annál nagyobb sötétség van a fejében. Idejött Kijevből valami Medvegyev nevű gazon és mindneféle kutatási eredményeket követelt, hogy az a hadsereg tulajdona, meg hogy mindenki le van tartóztatva, mindent lefoglalnak. Itt hullott le ismét a vörös köd, még a táskámban voltak a winyók, meg szerencsémre beledobtam a laptopot is. Felkaptam a táskám és elindultam kifelé a laborból, ekkor az a plecsnifal elémlépett és közölte hogy nem megyek sehova. Laza mozdulattal úgy vágtam pofán, hogy a mögötte álló két katonát magával rántotta estében, a hirtelen támadt káoszban kirohantam a bunkerből és a kinn álló katonákkal közöltem hogy a főnökük hívatja őket. Bementek, nagyszerű. Beugrok az UAZomba, balra el, irány a Vörös Erdő.
Egy óra múlva megérkezem, Erdész barátom már vár a ház előtt, és azzal fogad hogy szép kis balhét csaptam. Tatjána és Kruglov a katonáknál, Sakharovot őrzik, Yantarban több a katona mint a Nagy Honvédő Háborúban. Sejtettem, felelek neki. Megkérdezem tőle, megvan-e még a nagy fekete fémláda amit egyszer otthagytam nála, annyit felel hogy : Ott és úgy ahogyan hagytad. Nagyszerű, felnyitom a ládát, sok, a laborból szerzett cucc van benne. Fogom a laptopot, két, teljesen üres 8 terás winyót, meg egy olvasó egységet, amivel a laptophoz tudom kötni, meg egy másikat, amivel a laborból mentetteket olvastam, és a hadseregnek fontos és szükséges adatokat rámásoltam az egyik üresre. Gyorsan megtelt, fogtam a másikat is, azt is telepakoltam, rájuk is másoltam mindent amit akartam. Kerestem egy üres mágneskártyát és lemásoltam a belépőt a Limanszki laborba, ez is jó lehet cserealapnak.
Letakarítom a ruhámról a maradék vért, rendbe hozom magam, kajálok, majd küldök egy üzenetet Kosztyánnak, hogy találkozzunk, beszélni akarok azzal a Medvegyev nevű taggal. Ha hajlandó velem leülni és tárgyalni, valamint elengedi Kruglovot és Tatjánát, akkor még több infót is kap mint szeretné, valamint megkapja a Limanszki labor kulcsát is. Azt már nem írom neki hogy a berendezések használhatatlanok a vezérlő szoftverek nélkül, amik viszont nálam vannak. Jó lesz az későbbre. Elpakolom a cuccokat, a fegyvereket az UAZban hagyom, megkérem Erdész vigyen el a találkozási pontra, közben küldök egy üzenetet Jurij Andropov vezérezredesnek, a GRU parancsnokának arról hogy mi a helyzet. Egy rövid válasz érkezik: Odamegyek!
A megbeszélt helyen Thunder és Kosztyán vár rám, mindkettő felfegyverkezve, nálam nincs semmi csak a két winyó meg a kártya másolata. Mellémállnak, fegyverrel a kézben, kísérnek az állomásukig. A bázis udvarán egy ismerős szürke helikopter parkol, jelzések nincsenek rajta. A GRU gépe, megismerem, Andropov megérkezett.
Bekísérnek Medvegyev irodájába, ott van mellette egy technikus, egy kényelmes fotelban cigarettázik Andropov vezérezredes, a távolabbi falnál Kruglov és Tatjána, fegyveres őrizetben. Kosztyán jelenti, hogy önként jelentkeztem, ellenállást nem tanusítottam, fegyverem nincs. Ránézek Medvegyevre és közlöm vele, hogy sajnálom hogy leütöttem, de abban a helyzetben nem volt más választásom. Nem válaszol semmit csak az információkat követeli. Jó, mondom. Előveszem az egyik winyót és annyit mondok : Ez Tatjána kilépője innen, majd a másikat: Ez Kruglov Doktoré, majd előveszem a kártyát meg egy térképlapot, amin bejelölve a labor helye, a másik oldalán pedig a labor pontos, szintenkénti térképe: Ez pedig az enyém és Sakharov Doktoré.
A technikus az előtte lévő laptopra köti az egyik winyót, majd mutatja Medvegyevnek amit talál rajta, az pedig nem hisz a szemének. Annyit tud csak kinyögni, hogy mindannyian szabadon távozhatnak és Yantarból visszarendeli a katonákat. Andropov csak annyit kérdez, hogy ő nem kap semmit? Erre csak annyi a válaszom: A megfelelő csatornán eljuttatok önhöz mindent ami szükséges. Elindulunk kifelé, megkérdezem Thundertől hogy jön-e velünk Janovba, a Volkhov telepre, a BIS-hez, meg Jupiter üzembe? Azt feleli, hogy most még nem tud mert dolga van, de később csatlakozik ő is.
Az udvaron a helikopter mellett áll Andropov pilótája, aki azzal fogad, hogy a vezérezredes parancsára légitaxit kapunk, elvisz midenkit ahová indul. Remek, akkor első állomás Janov, vasútállomás. Tatjánára nézek, akinek csak most jut arra ideje, hogy megköszönje az ajándékot. Az állomáshoz érve, szólok a pilótának hogy ugorjon el Yantarba a dokival, de Kruglov doki azt feleli, hogy nem kell, itt is van dolga. Leszállunk, kiszállunk a gépből, bemegyünk az állomás épületébe informálódni, Garik szól hogy csomagom érkezett a Vörös Erdőből, a ládámba tette.
Legyek, kinyitom a ládát, benne a fegyvereim, a Gauss, a TRs, az íjam a tegezzel, a hátizsákom, valamint Tatjána zsákja és fegyverei, a zsákjában pedig az ajándéka. Összeszedjük a felszerelésünket és indulunk a Volkhov telephez.