Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
(Én most menjek vagy maradjak? Nincs komolyabb bajom, de szegény látó nagyonn elveszett lenne a gazdája nélkül, és amúgy is ódzkodik a helikopterektől.)
 
Maradj, mert Látó az érzéstelenítőtől még elég kába ahhoz hogy bármit is felfogjon, túl súlyos a sérülése. Majd Yantarban a műtét után felébred, kicsit később pedig érkezünk mi is.
 
Pihentem pár órát a tudósoknál, mert sokáig tartott mire szereztek egy működő motort. Figyeltem a reakciójukat, amikor mondtam nekik, hogy nem kérem a ruhát, hanem a motort és a házat. Nem örültek, de rábólintottak. A házat hamar elrendezték, de a járművemet sokáig keresték. Amikor végre meglett, rengeteg hibája volt, órákig tartott megszerelni. Mondták, hogy valamilyen anomáliából húzták ki, csodálkoztak is amikor beindult. Nem tudom, hogy milyen gyártmány lehet, mert az oldaláról csak egy "T", és egy "S" betűt tudtam kivenni. Készenálltam már az indulásra, amikor észrevettem, hogy besötétedett. Este veszélyes egy hangos, kis járművel közlekedni, így inkább maradtam. Mivel még nem voltam álmos, tisztogatni kezdtem a fegyvereket, amiket a halott zsoldosoktól szedtem össze. Amikor meguntam, a PDA-kat kezdtem el olvasni. Rengeteg unalmas bejegyzések voltak, és elaludtam rajta. Úgy este 11 óra körül, hangos zúgásra ébredtem. A kezenben lévő PDA-t betettem a többi közé, majd kiszaladtam a laborból. Egy helikopter szállt le a tetején.
 
Kosztyán és a professzor nagy nehezen talpra állítottak.
Rohadtul fáj a lábam.
Megegyeztünk hogy az eddig talált adatokat elvisszük, a tudóskánk, meg a stalker még lent maradtak szétnézni, pár katona kíséretében hátha akad még valami hasznos.
Ahogy bicegek kifele, látom hogy a professzor érzéstelenítőt ad a kutyának, meg lefertőtleníti a sebét, na mondom ez se normális.
kifele mentem ránk "bízták"a kutyát hogy vigyük el Yantarba.
válaszom rá a tudósnak és a stalkernek:
jóvan, csak ne a kutya legyen a melletem lévő ágyba mert akkor a falra mászok.
válaszképpen egy erőltetett nevetést kaptam.
lassan haladtunk felfele, minden lépés fájt, a szanitéc állandóan azzal nyaggatot hogy had adja be az érzéstelenítőt, de én egy egyszerű mondattal válaszoltam: Nem kell drog!
Végre a felszínen vagyunk ahol más kisebb hadsereg várakozott, 4 helikopter 2 BMP, nehéz géppuskások a második emeleten, homokzsákokkal megerősített állásokból pásztázták a környéket.
Kosztyán oda adta a feljegyzéseket az egyik tisztnek akik fogva a páncélosokat sietve elindultak a kordon felé.
Minket felraktak egy helikopterre, és elindultunk Yantar felé.
Útközben a kutya fel-fel eszmélt, de különösebb gond nem volt vele.
11 óra körül elértük Yantar-t, le is szálltunk a bunker tetején.
Bent a kutyát át adtam egy hozzá értő állatorvosnak tűnő asszisztensnek.
Szaharov odajött hozzám és kosztyánhoz, kérdezget össze visza, hol van a tudós akit elküldött, megnyugtattuk hogy élnek, kosztyán át adta neki a Winchestereket, hátha kitud belőle még valamit hámozni.
Elég sokan voltak bent, még a katonákat leszámítva is, 3 asszisztens, kruglov, Szaharov, egy stalker, és még pár tudós őr is.
Az egyik asszisztenst fel ismertem: Toszjk Semeov ő volt az egyik orvosa a régi egységemnek.
Kosztyánt a parancsnokságról keresték, vissza kell mennie a gyárba a túdosok még találtak valamit, valami nagyon fontosat.
Nem igazán akartam lemaradni, de kosztyán nem engedett, addig addig mondta hogy nem mig végül parancsba nem adta.
Kosztyán, és a 3 katona vissza mentek hát a helikopterrel a gyárhoz.
Így hát csak én és Dragunov becenevű katona maradt itt az állomáson, na meg a kutya aki fel ébredésekor úgy morgott mindenkire mint a veszett kutya, valószínűleg túl sok volt az idegen arc.
 
Látom, hogy pár fickó kiszáll a kopterből, és bemennek a laborba. Bemegy én is, és látom, hogy egy sérült kutyát hoznak. Na, Blöki, te sem éred már meg a holnapot! Kapsz egy kis gyógyszert, aztán becsuknak kisérletezni!
Mindegy, nem foglalkozok velük, majd holnap megkérdezek valakit, hogy mi volt. Inkább alszok egyet!
 
Na,ezt jól megjártam. Arra emlékszem csak,hogy a teremtmény irgalmatlanul fejbe vág,beesek a ládák roncsai közé,meg arra,amikor egy vadidegen kétlábú a kezében cipel,épp egy dübörgő szitakötő felé. Annyira rosszul vagyok,lóg mindenem,nem is érzem a tagjaimat. A dübörgés erősödik,szerencsére észreveszem Gazda aggódó tekintetét,meg ahogy közelebb férkőzik hozzám,és tartja a fejem.
A szitakötő gyomrában volnánk,olyan furcsa...Sikoltó,sivító hangok mindenfelől,és az egész szerkezet iszonyúan remeg,dübörög,majd erőteljesen elrugaszkodik a földtől...Hát,most én is olyan magosan repülhetek,mint Gá,és Károgó. A baj csak az,én be vagyok ide zárva,és egyébként sem tudok megmoccanni. Egy cső áll ki belőlem,és egy tűt szúrtak a testembe,valahol a bordáim fölött. Furcsa,nem is fáj. lassan elalszom. A dübörgés zümmögéssé szelídül,és álmomban kint vagyok a tavaszi Nagy Sár partján,ahol melegen süt le az égboltról a Szemes.
 
Egy kedves ismerősömnél láttam ezt a fórumot, gondoltam nincs mit veszteni...Végigolvastam az előző tíz oldalt hogy tisztában legyek a cselekménnyel, így meg kell kérdeznem:
Van valami előfeltétele annak, hogy bekcsatlakozzak a történetbe?
Írnék is egy előtörténetet (vagy valami ilyesmit):
- Tatjána, ne hisztizz már! Nem, nem mehetsz ki a bunkerből!
- De miért nem? Nem kóborolnék el messzire, meg egyébként is egy-két őrrel az oldalamon nem lehet semmi baj!
- Az őröket a hajadra is kenheted, ha belegyalogolsz egy anomáliába. Az AK-k nem védenek meg egy pyro-tól! Azokkal meg tele van a környék...
- Akkor meg minek hoztál ide?! Egyáltalán, milyen apa viszi el a lányát a zónába?!
- Csak azt akartam hogy világot láss, kicsim. Hogy lásd apád munka közben.
- Jólvan, jólvan. De egyszer ugye körülnézhetek? A kerítésen kívülre nem is mennék.
- Majd később, ha megjönnek az eredmények az anomáliákba helyezett jeladókból, és elemzem őket.
- Hát akkor nem is tartalak fel. Jó munkát, apu!
Na ezt cseszhetem -gondoltam-. Én márpedig kimegyek a zónába, és nem tart vissza sem az apám, sem egy rakás tojásfej okoskodása! Mit kéne tenni... áhá!
Amikor elalszom, észrevettem hogy bezárják az ajtót a kombinációs zárral.
Egyszerűen fúrok egy lyukat a zárba, jó mélyre, lehetőleg menjen át az egész ajtón.
Vagy hat ilyen lyukat csinálok, és mindegyikbe robbanó gyújtózsinórt rakok.
Miután rámzárták az ajtót, egy-két mozdulat és egy tompa puffanás, majd szabadulhatok is...
És utána mit fogok tenni? Szereznem kéne fegyvert. A fegyverraktárba jutás lehetetlen, mivel
olyan nincs a laborban, de átnézhetném az őrök személyes ládáját...
Szerszámokra is szükségem lesz, azokkal tele van a szobám, megpakolok velük egy gázálarctáskát és le van tudva. Mire lesz szükségem? Hegesztőpáka, forrasztó, csavarhúzókészlet,
kalapács, van egy doboznyi szögem is, csavarhúzók, franciakulcsok, minden baba.
Kellenek majd térképek is, azok is vannak itt, tökéletes. Első utam kordonba vezet majd, az
négy-öt kilóra van innen, majd elkötök egy lada nivát. Állítólag van ott valami
Szidorovics nevű fazon, tőle szerzek ruhát meg komolyabb fegyverzetet. Pénzt,
kötszert, gyógyszereket lopok. Nálam most van 6000 rubel, apámnál 40-50ezer, az elég egy időre.
A többit meg majd improvizálom. De már esteledik, megyek aludni. Legalábbis, ők ezt hiszik
majd...
Elvégeztem a módosításokat az ajtón, majd lefeküdtem az ágyba és ránéztem az
órára: 20:41. Szemeimet becsuktam. Egy fél óra múlva motoszkálás az ajtón túl, majd egy
kattanás jelezte: az ajtó zárva. Vártam negyed kettőig, amikor már mindenki alszik, és
csak az őrök vannak ébren...
Egy tompa puffanás, és kinyitom az ajtót. A szimatszatyrot jó előre bekészítettem, a vállamra
veszem, és irány a zóna! Felvettem egy kisebb gázálarcot, ami csak a számat fedte el, de a
szemeimnek szabad kilátást hagyott. A pulóverem kapucniját felhajtom, de jó!
Mint az igazi sztalkerek akik néga megfordulnak itt! PDA-m bekapcsoltam, majd a
kenguruzsebembe raktam. Fegyver, tényleg a fegyver... Óvatosan az őrség szobájába lopóztam,
az ajtó nyitva volt, nyilván nem számítottak rá, hogy a prof lánya szökni fog.
Az első láda pont nyitva. Benne egy töltött makarov négy tárral, és három tojásgránát valamint egy táska. Mindet magamhoz veszem, a táskába nem volt időm belekukkantani, de
biztosan hasznos az is.
Kinyitom az ajtót, és magamba szívom a zóna illatát...
Elindulok a mobil labor udvarán. A labor velem átellenes részén sztalkerek gitároznak,
engem nem láthatnak meg. Az első elém kerülő nivába ülök, elfordítom a kulcsot, az
autó megremeg majd felbőg, én tövig nyomom a gázt, majd a kocsi csikorogva, csörtetve
indul el kordon felé...
Egyszer csak elkezdem reszketni. Mintha fáznék, de kellemes meleg rezegteti belülről a
testem... A Geiger-Müllerem hangos, fülsértő, zakatoló kattogása ébreszt fel az
extázisszerű élményből. A motor leáll, az utó még gurul 100-200 métert, majd itt állok
egy sugárszennyezett erdő kellős közepén, vörösen lobogó koronájú fák közt, kocsi nélkül,
egy szál makarovval. Ráadásul, ahogy apámat ismerem, holnap reggelre
tele lesz az ég engem fürkésző helikopterekkel, és a zóna összes zsoltosa engem fog
keresni... És még az átkozott hó is esik...

Remélem, nem lett túl hosszú.
 
Végeztünk a laborban, megvan minden amit akartunk, sőt még több is. Találtunk egy lezárt szekrényt, Petrovics pillanatok alatt kinyitotta, mintha mindig is ezt csinálta volna. Egy rakat lőszer, kötszer, ennivaló és vodka volt benne. Ezt szétosztjuk, majd irány a felszín. Kosztyán, Szergely és én helikopterre ülünk, és irány Yantar. A katonák elfoglalják a harcálláspontokat az épületben és a környékén. Nagyon jó. Yantar felé repülve találkozunk a másik helikopterrel, élemet és medikai felszerelést visz a katonáknak.
Megérkezünk a laborhoz, bent már várnak minket, Szergely azonnal megy megnézni és megetetni Látó-t. Jól van, erős a szervezete, szokatlanul erős, nagyon gyorsan gyógyul. a Törött csontja 2 nap alatt tökéletes összeforrt, a sebei begyógyultak.
Thunder is lábadozik, bár látszólag semmi baja, megúszta egy megrepedt lábszárcsonttal, meg néhány kék folttal.
A technikusok dolgoznak mint a gép, ruhákat, fegyvereket javítanak, elemzik amit szereztünk a laborból Thunderék távozása után. Az egyik technikus hamar elkészül a páncélom javításával, a többiek felszerelését is gyors iramban, rendbe szedik, és ellátják őket étellel, kötszerrel, lőszerrel a munkájukért cserébe. Thunder és Kosztyán indulnak is vissza a helikopterrel, valami balhé készül a banditákkal.
Az egyik technikus készít Látónak egy különleges "páncélt", kevlárból ami védi a testét és vannak rajta képződménytartó zsebek. Ez sokkal jobb, mint amit az Ingoványban kapott. Fáradtak vagyunk, ezért szólok Sakharov barátomnak hogy megyünk aludni. Külön hálórészünk van hármónknak, kényelmes fekhelyekkel, és friss ételt is hoztak be nekünk, valamit egy jókora darab vadkanhúst Látónak. Evés után Szergely rágyújt, látszik rajta hogy jól esik neki, engem nem zavar a füst. Elterülünk a helyünkön, gyorsan elnyom az álom mindenkit. De nem is baj, azt hiszem megérdemeljük, mielőtt elaludnék még rápillantok az órára 11:30.
Az éjszaka közepén, kb fél kettőkor ébreszt Grisha - Koharov professzor - hogy eltűnt Tatjána. Erősen kómás fejjel visszakérdezek, hogy kicsoda? Ekkor mondja Grisha hogy a lánya, és közben mutat róla egy képet. 18 év körüli lány, hosszú barna hajjal, vidám arccal. Már csak Ő maradt neki, mondja sápadt arccal. Még mindig nem vagyok teljesen ébren, lehúzok egy energiaitalt meg egy fél vodkát, ettől észhez térek. Látó közben már ébren van, bár szerintem ő sohasem alszik, óvatosan felébresztem Szergelyt is, hogy volna itt egy felettébb fontos feladat, Grisha lánya eltűnt.
Ilyenkor irigylem a srácot, szinte azonnal teljesen ébren van, gyorsan összeszedi a felszerelését, vagyis inkább csak a legszülségesebbeket. Én is csak az íjam, a TRs-t, megy egy kölcsön Il-86-ost dobok a hátamra, néhány tár lőszert a zsebekbe, és indulás. Tatjána elvitte az egyetlen mozgásképes Nivát, a páncélosok pedig itt kellenek, így marad a gyaloglás.
Szerencsére a PDA-ját bekapcsolta, így gyorsan be tudom mérni hogy hol van. Vörös Erdő, anomáliás rész, sugárzás mértéke ismeretlen. Sietősre vesszük a figurát, éjjelátó van mindkettőnk sisakjában, Látónak pedig nem kell.
Menet közben hívom Tányát az Erdészházban lévő ellenőrző ponton, hogy készüljön sérült fogadására. Fél öt körül jelez a PDA, aktív eszköz 200 méteren belül, megnézem Tatjána PDA-ját jelzi a rendszer. Egy domb mögött meglátom a Nívát, rajta a kutatók jelzése. Végre megvan. Odaérünk az autóhoz, az ajtaja zárva, az első ülésen egy lány, nagyon reszket. Ráadásul még a hó is rákezdett megint. Szergely ismét beveti ügyességét, a Niva zárja kerek 3 másodpercig bírja ellene, majd kitárul az ajtó. Ránézek Szergelyre, nem kérdezek semmit, nem érdekel honnan tudja, de remekül csinálja.
Keresek a zsebemben egy sugárzáscsillaptót, beadom a lánynak, kiszedem a kocsiból, és elindulunk vele Tányáékhoz. Szergely körbenézi az autót, kiveszi Tatjána táskáját, majd Látó vezetésével, elgyalogolunk az Erdészházig. Tánya megvizsgálja a lányt, kezelésbe veszi, én pedig hívom Grishát hogy minden rendben. Reggel 06:00. Álmos vagyok. Leülök Tatjána szobájának ajtajába, Szergely pedig Tányával kávézgat és beszélgetnek.
Helikopterdübörgés. Felkelek, kimegyek.
Katonai gép, Kosztyán félig kinn lóg a gépből. Thunder mögötte.
Leszállnak, Kosztyán hozzámsétál: Koharov prof. kérte, hogy légitaxis legyek. Értetek jöttem, irány Yantar.
Látó idegenkedik a géptől, fél tőle, Szergely egy nagy vadkanhús darabbal felcsalja a gépre.
Tatjána alszik, őt a karjaimban viszem a géphez. Felszállunk, gyorsan Yantarba érünk.
Bemegyek a laborba, a lányt az apja szobájában lefektetem, őrt rendelek az ajtaja elé, majd megyek aludni én is. Grisha mondani akar valamit, majd holnap mondom neki és lefekszem.


Üdv a csapatban, társulhatsz hozzánk vagy lehetsz egyedül, ahogy neked tetszik, de én hirtelen beleszőttelek a sztorimba, csak rajtad múlik hogy viszem tovább. :D
 
(Én meg majd suli és eddzés után, ami kb. 6 kor lesz, de akkor feltétlen írok.Amúgy légy üdvözölve köztünk, bemutatkozásnak annyit, hogy Szergej Petrovics vagyok, a zónán kívül bűnöző voltam, ide menekültem a hatóságok elől.Látó még a kordonban mentette meg az életemet egy zombitól, azóta a gazdájának tekint.Ja és igen , tudom hogy káros szokás, de dohányzom, itt az isten háta mögötti eltorzult vidéken már csak az tartja bennem a lelket.)
 
Amikor felébredek,egészen máshol találom magam. A tű még mindig belém van döfve,és egy átlátszó hólyagból valami vízfélét vezetnek egy hosszú,szintén átlátszó,szerintem egyenes béldarabon át a tűbe. A béldarab tisztára olyan,mint Rágcsáé,ha kibelezem...Remélem én ettől nem leszek Rágcsához hasonló? Fúj ,de undorító.....
Körülöttem mindenféle furcsa,fehér ruhás kétlábúak sürögnek,forognak,látszólag ügyet sem vetnek az ittlétemre,bár némelykor közel jönnek hozzám,mindenféle dolgokkal közelítenek,az oldalamba nyomják,rám csatolják,nézegetnek furcsa fényes dobozkáikba,meg elég gyakran megcsapolják a véremet.
Én ezért nem is nagyon haragszom,mert úgy érzem,egyre jobban vagyok,kezd visszatérni az erő belém.
Azt hiszem a gyógyulást jórészt nekik köszönhetem.
Ezek viszont nagyon csodálkozva mondogatnak egymás köz valamit,rám mutogatnak,és a fejüket ingatják,mintha nem értenék,mi is van velem. Megjegyzem,én sem értem,mert a lábom,amiről biztosan tudtam,hogy eltört,teljesen épp.
Aztán ennek is vége szakad,megjelenik Fekete és Gazda,és az arcukon olyan fülig vigyor-féle húzódik,mint nekem szokott,amikor megdicsérnek,meg jóféle falatokat kapok tőlük.
Kiadnak nekik,és ők meg,mintha csak a gondolatomat találták volna ki,egy csinos kis mellényfélét adnak rám rendkívül óvatosan,olyanfélét,mint amit ők viselnek. Kis zsebecskék vannak rajta,szerintem megérezhették,mit is szeretnék tenni azokkal a kis aranyfényű,félig tüske,félig kerekded játékszerekkel,vagy a kék csillagocskákkal,amitől gyorsabban lehet futni.
Micsoda nap!
Aztán megint minden felgyorsul. Kimegyünk a felszínre,kicsit bántja a szemem a fény,de csak pillanatokig. Érzem a friss levegőt,és ez nagyon felvidít. Azt hiszem hamarosan ismét útra kelünk.
És így is lett.
Éjszaka indultunk,és kis társaságunk ismét egy kétlábúval bővült. Teljes volt a sötét,de nem nekem. Gyönyörűen megfordultak a színek. Igazából nem sok érdekes történt számomra ezen az éjszakán,minthogy csak keresgéltünk,és egy nőnemű kétlábút találtunk egy guruló házban,teljesen meg volt rémülve az istenadta,társaim szedték ki,meg adtak rá melegebb második bőröket,és ő is kapott olyan tűt a karjába,mint én,csak azt szinte azonnal ki is húzták...
Később elkísértük őt egy házhoz,ahol a kétlábúak csendesen beszélgettek,én meg eléggé unatkozva nézegettem hol a környéket,hol pedig a táncoló fényest.
Már majdnem elaludtam,amikor megint egy szitakötő dübörgése ébresztett fel félálmomból. Onnan tudtam,hogy hamarosan feljön a Szemes,hogy az éjszakai színek kezdtek a megszokott állapotukba visszaállni.
A szitakötő a közelünkbe ereszkedve ért földet,és a fehér leplest a képembe fújta,szemeimet csak résnyire tudtam kinyitni.
meggyőződésem,hogy ezt a madarat,vagy mit,amibe be lehet menni és repkedni lehet ide oda vele,pusztán az én bosszantásomra találták ki. Először is borzalmasan ronda a hangja,ijesztő,és szörnyen büdös.
Másodszor a társaságunk új tagja,akiről majd később mesélek,mindenáron egy hatalmas agyaras hússal próbál befelé csalogatni,holott tudhatná,a repülő szitakötő belseje talán még büdösebb,és rázkódik folyamatosan,ráadásul olyan zajos,hogy meg lehet bent bolondulni...Annak a nagy hússzeletnek viszont nehéz,majdhogynem nem lehet ellenállni...
Azért megyek be a szitakötőbe,pusztán csak azért,mert még nem is reggeliztem. Úgy gondolom,ez az egész trükk,a becsalogatásomra Gazda ötlete volt,aki most szintén beült és jót vigyorog rajtam.
Jó kis tréfa volt,nevess csak rajtam Gazda,nagyon vicces!
A szitakötő hirtelen irdatlan erővel lódul meg felfelé,szinte rápréselődöm a padlózatára,és közben rágicsálom a reggeleimet. Minden zörög,nyűszög,csikorog. Fertelmes egy utazás.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul