Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Ajaj ez a verés betett nekem.De mostmár jobban vagyok hála a gyógyszereknek, na meg a prilukkinak.
Nem nagyon tiszta, hogy hogy menekültem meg, de a lényeg az , hogy egyben vagyok.
Egyszer csak azt látom, hogy Látó valami furcsán a föld fölött pár centivel lebegő relikviát a szájába vesz, és elkezd vele ugrálni.Úgy 6-7 méter magasra.Biztosan valami súlycsökkentő hatása lehet, de a Kutya nagyon élvezi.:D
Viszzatérünk a bázisra, társam eladja a Látó segítségével talált pár relikviát, majd megjavítja a páncélját.
Elég furcsa érzésem van az öltönyösök miatt.
Vajon mi közük lenne hozzám?
Egy félig rombadőlt szervezetű bűnözőnek mi dolga az ilyen embereknek?
Na erre remélem, hogy a későbbiek folyamán meglelem a választ.
Megkérdezem tudós társamat, hogy mit szólna, ha egy ideig elválnának az útjaink, hiszen én egy kicsit beljebb mennék a zóna berkeiben választ kapni a fent említett kérdésekre.
De végül is minek?
Kezd ez már nekem sok lenni.
Ez az eltorzult világ veszélyein túl még valami vagy valaki más is rám vadászik.
Annyi rosszat azért nem tettem életemben, hogy már a zónán kívülrős is vadásszanak rám.
Vagy pedig még az a lehetőség is fennáll, hogy a zónát is irányítja valaki.
Nem kellett volna ezen gondolkodnom, túl sok ez nekem mára , inkább alszom és várom a holnapot, amely immár korántsem oly biztos mint eddig.
 
Lassan ballgok a késő reggeli mocsaras vidéken, lassan 9 óra.
Töviről hegyire átnéztem a pda-t közben pedig fel-fel tekingettem ne hogy anomáliába lépjak, vagy váratlanul csapjon rám egy két mocsári mutáns.
megpillantottam egy magas sziklát, gyorsan felmásztam rá és végre nyugodtabban böngésztem a PDA adatait... egy audió üzenetre lettem figyelmes, ami a nevemre volt címezve.
A körülbelül 5 perces üzenet, mélyen kizökenttet a hitemből.
Az információk szerint Zakhiev tudott a zóna utána imádatomból, és biztos volt benne hogy valamiképpen be fogok jutni. némi örömmel töltött ez el.
Meghagyta a rejtekhelye kordinátáját, a mellékel kódokból itélve, szép nagy.
valamint 2 nevet is emlit akit minden bizonnyal fel kéne hogy keresek.
Az egyik egy Tribicskó Kosztyán nevű Katonai stalker.
A másik Agyar, Veterán stalker.
Kosztyánt én is ismertem, jó fej katona, de a szabályokat tartotta.
A másik névvel kapcsolatban azonban tanácstalan voltam.
Viszont a pdaja aktívan villódzott Argropromban.
Érdekelt ugyan, hiszen a leírás alapján kiváló technikusról van szó.
Sokáig tűnődtem a dolgokon a szikla tetején.
Végül úgy döntöttem hogy mégse indulok el a rejtekhely felé, hanem folytatom az utam Szidorovicshoz, veszek egy új PDA-t és a régit mivel nyomkövetős eldobom.
Viszont kellenek az elérhetőségek és az adatok a régi pda-ról.
Még meg ebédeltem a sziklán, de aztán újult erővel elindultam kordon felé.
 
Végre. Megjött a cucc Sakharovtól, megérkezett az Ingoványba a Pék és Dr. Kruglov. Megkaptam minden szükséges információt és adatot amikre szükségem van. Valamint a prof készített pár sisakot ami véd a pszí sugárzástól.
Petrovics mondja hogy ő szeretne elindulni a zóna belseje felé, felajánlom neki hogy menjünk együtt. Szükségem van a segítségére, profi harcos és mesterlövész. Macerás egy út lesz. Az első célpont az Agyperzselőnek nevezett antennakomplexum, és útközben néhány labor aminek a koordinátáit megkaptam. Remélem sok kérdésre sikerül választ találni. Rendbehozattam a felszerelésemet, feltankolok élelemből, kötszerből, lőszerből. Van még a táskámban három adag zombipor, bár nekem már nem kell, azért még jó lehet valamire. Mondjuk ha Petrovics velem tart akkor neki. Elsődleges célpont a sötét völgyben lévő földalatti labor. Reggel indulunk.
 
Ahogy látom,már megint mehetnékje van az én két kétlábú társamnak. Pakolásznak,rendezgetnek mindenfélét,és bosszúsan zavarnak félre,amikor beleszaglászok a hátukon hordott ,sokféle nyílással ellátott zsákjaikba,meg egyébként is nagyon gondterhelten viselkednek.
Gazdát még csak csak megértem valahogy,be volt zárva két furcsával,biztos azok csináltak neki valamit,grrr.de szétszedném őket!
Fekete viselkedése viszont érthetetlen számomra. Elvégre megint győztük,és csodálatos küzdelemben lehetett része mindkettőnknek.
valahogy nem igazán értem én ezt. Ha útnak indulunk,én mindig vidám vagyok,igaz ,soha nem szerettem nyugton a fenekemen maradni. Anya is sokat korholt ezért,és talán emiatt szakadtam le a falkától is.
Az ám! A falka..Vajon mi lehet velük,merre járhatnak? Jó pár napot itt töltöttünk,és én időről időre nagy köröket tettem a Nagy Sárban,kutakodtam,érdeklődtem utánuk,még arra is ráfanyalodtam nagy kíváncsiságomban,hogy Ollóst,a mocsári rákot,aki majdnem akkora mint én is megkérdezzem,persze tisztes távolból,mert ha dühös,levágja a lábaimat,de még ő sem hallott róluk,pedig köztudottan jól értesült.
Hangosan kiabáltam fel egy csapat Gá-nak kis,hátha tudnak valamit,de választ nem,csak néhány potyadékot kaptam felülről!
Na nem baj,majd ha a társaim rám szerkesztik azt a csinos kis övet,ami nekik is van,akkor majd lesz nemulass a Gáknak is,és majd én fogok belőlük potyadékot készíteni,amit jól elkaparok nádas szélibe! Felrepkedek közébük,és majd jól megkapják,ami jár nekik!
Amúgy ,nem tudom,tudjátok e,de itt van megint a fehér leples ideje. Az éj sötétjében,megváltozott ,jobban mondva kialakult látásomnak köszönhetően most még jobban látok! Úgy tűnik,mintha így,ahogy a fehér leples-ami hideg és nedves,bár amikor eseget ,akkor élvezettel kapkodom a pihéit,s ezzel sokáig önfeledten tudok szórakozni-szóval a fehér leples idején némi színeket is kap a tája nagy sötétség idején,tehát éjszaka,bár furcsa,mert minden a fordítottjának látszik,márhogy színe szerint. Például a fenyőerdő ,amiről pontosan tudom,hogy zöld,pirosas árnyalatú, a fehér leples pedig enyhén szürke. Furcsa,de nem idegesít.
Most megint esik. Megyek és levadászom a hópelyheket.
Úgy gondoltam,azt gyakorlom ezzel,miként is fogom elkapni Gá-t odafent a magosban! :twisted:
 
Miután a kisugárzásnak vége, csodálkozva veszem észre, hogy élek. A doktorral elbújunk, majd elkezdi a PDA-ját nyomogatni. 15 perc múlva egy csapatszállító helikopter érkezik. Felszálunk rá, és az Ingovány határánál letesz. Elmegyünk az itteni bázisra, és akkor veszem észre, hogy itt van a megbízóm is... a kutyás társaságában. Amikor egyedül van, elbeszélgetek vele. Mondja nekem, hogy a jutalmamat a tudósoknál vehetem fel, és a helikopter elvisz. Ezután megkapom a tudósoktól az igért jutalmat, de amit ruhát adtak volna, becserélem egy házért a Vöröserdőbe, és egy kismotorért.
 
Közeledik a nap vége,lassan besötétedik.Olyan furcsa így,hogy a fehér leples miatt a színek megváltoznak. Mintha a vidék egy másik hely volna,pedig minden ugyanazon a helyen van,mint nappal...
Azonban mégsem..Úgy tűnik,de komolyan,mintha a Gazdám és Fekete is fényt adna ki magából,pedig...Szóval a testük furcsán narancsszínű,de csak alig érzékelhetően. Az arcuk viszont már erősebben,meg a kezük is-jobban mondva gazdám keze,aki csak egy vékony második bőrt húzott rá....Fekete kemény páncélja mögül csak az illesztések mentén látok némi enyhe vöröses színt....
És most,ahogy elnézek a táboron kívülre is, csodálkozva látom,ahogy néhány halálcsapda olyan gyönyörű színekben villódzik,amikről eddig nem is hallottam. Pedig ezeket a halálcsapdákat-itt a Nagy Sárban kevés van belőlük szerencsére-nem is lehet látni a sok sás,meg bokor miatt.....És azt is észrevettem,hogy néhány Nyaú ólálkodik a táborunk körül.Hiába húzódnak a bokrok és a fák mögé,azok nem rejthetik őket,mert a színük mélykék... Olyan vörösek ezek az álnok nyávogók,mint a reggeli és éppen felkelő Szemes,ahogy a vonalhoz ért,ami a földet,meg az eget elválasztja. Azt hiszik ,nem érzékelem őket,és még csak nem s lapulva óvatosan,hanem hetykén , a farukat riszálva,kérkedve defellíroznak fel és alá! Rosszul teszitek,barátocskáim! Nagyon rosszul!
Na,most megálljatok,megszabom a bundátokat,álnok és kétszínű férgek!
 
Estefelé elértem a kordoni újoncok táborát, siettem is hiszen este aktívabbak a dögök.
Furcsa látványban volt részem... esett a hó.
A vortex anomáliák csak úgy villództak, általában veszélyesek ezek a "halálcsapda" ként emlegetett anomáliák, de most mégis békésnek tűnt.
Beérvén a faluba találkoztam Farkassal, éppen indulóban volt a bárban van valami dolga, feltartottam fél óra erejéig amíg elmondta a környék újdonságait többek között az új falú vezetőről Makharovról beszélt.
Elköszöntem farkastól, és sok szerencsét kívántam, hiszen az egyik legnormálisabb stalkerről van szó, nem lenne jó ha meghalna.
Makharoval is elbeszélgettem megtudtam ezt azt, főleg sötét völgyről két információt:
1. a banditák elfoglalták az elhagyatott üzemet, és gyárat, mondván az az ő kis szeméttelepük.
2. egy erősített szolgálat csapat készül lecsapni rájuk.
Lementem Szidorovicshoz aki már rögtön egy csomaggal fogadott.
az egész nem volt nagyobb egy féltéglánál, kibontottam, egy PDA volt az rajta azonosító, tehát katonai.
bekapcsoltam, és nem telt bele 1 perc egy üzenetett kaptam, miszerint induljak el a közeli helyőrségre.
Így tettem, hiszen sok veszteni valóm nem volt...
Úgy 600 méterre járhattam, 3 alap felszreltségű katona masírozik velem szembe, nem is fognak fegyvert rám, de a biztonság kedvéért 3 közrefogva mentünk a helyőrségig.
Beérvén a fegyvereimet el akarták venni, amit zokon vettem, mert úgy ragaszkodtam hozzájuk mint a kisgyerek a vackaiért.
Kiszól egy tiszt az udvarra hogy hagyanak békén, senki se mert vissza szólni, a tisztnek.
Katonás, kimért léptekkel közelít felém, nem egyszerű tiszt volt, erősített páncélzata volt, ami azért ritka az állomáson.
A katonás modorát meghagyva betessékelt egy szobába, ahol 2 szék volt, és közte egy íróasztal, a katona az íróasztalnál, jómagam pedig vele szemben foglaltam helyet.
Levette a sisakot, és végre felismertem, Kosztyán volt az pontosítván Kosztyán alezredes.
Órákig hosszasan beszéltünk, majd elküldött engem az egyik kaszárnyába mondván pihenjem ki magam, holnap hosszú lesz a nap.
 
Sietnünk kéne, de a biztronsági okok miatt inkább lassan haladunk a yantarba vezető úton.
Szépen haladunk, viszont a társam egyszer csak mozgásra lesz figyelmes, beugrunk az előttünk álló harckocsi mögé.
Valami nem stimmel....ennek nem kéne itt lennie.....mintha vadonat új lenne........
Lövés dörren, így a gondolkodást most el kell halasszuk.
Óvatosan kihajolok, egy csapat stalker látok.....csak épp zombik.........
Nem tűnik nehéz dolognak, a tank mögül szépen szedegetjük őket, de egy lepattanó golyó eltalálja segítőm.....
Nem súlyos a seb, a vállán ment át a golyó. Még leszedem az utolsó 2-t, gyorsan átnézem őket,de semmi hasznosat nem találok, majd óvatosan társamat támogatva elindulunk a labor felé.
Ahhoz képest hogy kisugárzás volt nem találkozunk több zombival......további furcsaság.....
A laborhoz érve látjuk hogy az őröknek csak a fele van itt....
Miután Sakharov beenged minket, egy aszisztense ellátja a bajtársam karját. Pihennie kell 1-2 napot.
Mikor érdeklődöm az őrség felől, mondja hogy elküldööt velük egy csomagot.
Beszélgetek az öreggel, közben előszedem a relikviákat.
Alaposan átnézi, majd azt mondja, hogy ezeket át kell vizsgálni, eltart 1-2 hétig.
Közben megemlítem neki a harckocsit.......csak néz, mintha hülyeséget beszélnék.
Mondom:küldjön ki 2 embert ha nem hiszi...addig vállalom az őrséget.
Szerencsére a 2 őr gyorsan haladt a helyszín átvizsgálásával, és hamar visszatértek.
Ez még a főnököt is megfogja.....a tippje az hogy valamilyen új jelenség teleportálta ide a zóna valamely pontjából....viszont nekem haladnom kell.
Mielőtt elindulok, még megkérdezem, nem hallott e olyan stalkerokról akik nyomtalanul elűntek egy lövöldözés helyszínéről.
Mendemonda szinten hallott olyat hogy megsebesültek stalkerek, majd valami öreg gyógyította meg őket....akárkik meséltek róla, senki sem talált vissza hozzá.....vagy csak nem akartak........annyit mondtak, hogy valahol kordon környékén találták magukat.
Ennyit tudtam meg......talán majd Rostok....indulás előtt írok még 1 üzenetet Skinnek.
Mikor elhagyom a labort, az őrök szólnak, hogy a harckocsi belsejét nem vizsgálták.....
Egyedül a saját tempómban tudok haladni, csak éppen elkezdett sötétedni.
Pár perc múlva elérem a harckocsit, kinyitom az ajtót, majd bemászok.
Miközben kutakodok, meglátok a jármű végében 4 lezárt ládát.
Egyesével felfeszítem, ak-k, kiegészítők, töltény....
A 3.-ban viszont.....hoppá! egy forgótáras gránátvető......
Örülni fog Skin........az utolsóban kötszerek,eü csomagok.....
Felpakolok amit csak bírok, jó lesz még valamire....
Mikor kikászálódom a kis kijáraton, látom szállingózik a hó.
Jó éjszakám lesz.
 
Másnap igencsak korán keltem, hát ez van ilyen a katonaság.
Kosztyán elkísért a fegyver raktárig, majd a csak anyit mondot, szolgáljam csak ki magam.
Na nesze neked gondoltam, nézegetem az öltözeteket, egyszer csak meg akad a szemem egy páncélruhán:
Skat-9M Nehéz golyóálló páncél öltözet, a veterán Katonai stalkerek használnak hasonlót.
Gyorsan felkaptam egyet magamra, ez nem olyan mint az alap öltözetek, ez ötvözi a kényelmet a sugárzás védelemmel és a golyóállóságot, e mellet irdatlan jól néz ki.
a pisztolytokot át tettem a jobb lábamra, így sokkalta kényelmesebb.
Elindultam kifele egyenesen a parancsnokság felé.
bent 3 magas rangú tiszt is volt, szalutáltam, amit mindenki viszonzott.
Úgy hírlik a tudósok találtak valamit egy föld alat létesítményről sötét völgyben, a katonák oda probálnak lejutni. a szolgálat is segédkezik, ők lesznek az elterelés mint kiderült, lekötik a banditák figyelmét amigy mi lemegyünk a létesítménybe.
Mivel nem tudjuk mi vár lent úgy döntöttek hogy 2 helikoptert küldenek, 1 el a különleges alakulat megy, a másikkal mi.
A különleges alakulat utánunk fog érkezni, biztosítja a környéket és messziről fedez minket azzal hogy lezárja az utakat.
A behatoló egység 5 főből áll 1 robbantási specialista 1 mesterlövész, egy nehézfegyver specialista, én és Kosztyán a csapat vezető.
Az egyik tiszt átnyújtott egy dossziét Kosztyánnak, aki váltott vele pár halk szót, majd szalutált, amit jómagam is követtem mint példát, és kimentünk az épületből.
kint 3 Baka vigyázba várta az érkezésünket, a csapat többi tagja, velük együtt elindultunk újra a fegyvertárba, és kiválasztottuk a nekünk megfelelő felszerelést.
A mesterlövészünk egy Vla-t tett a vállára és hozzá lőszert.
A robbantási szakértő egy könnyű ak-t. Míg a nehézfegyveresünk egy PKM-et, és egy Spas-12 est is elvett. Kosztyán a saját maga által tuningolt SGI-t használta.
Jómagam felkaptam, egy Gorzát, és egy Spast is a biztonság kedvéért.
mindannyiunk felpakolt egy halom lőszert és gránátot, hiszen a fene tudja mi lehet oda lent.
Elindultunk kifelé, kint már javában volt sürgölődés, pedig csak 5 óra volt.
kint vagy egy tucat különleges alakulatos állt eligazításra várva, szépen felszerelve Berril-5 ös páncélba, Obokánnal a vállunkon.
Nekem nagyon úgy tűnik hogy egy nagyszabású zóna offenziva készül megint.
2 helikopter várt egynek már járt a motorja, arra felszáltunk mi, és el is indultunk.
A rádiónk megszólalt, a pilóta beszélt:
várható érkezés 20 perc múlva, az erősítés majd csak 1 óra múlva érkezik.
Kosztyán a sisak rádióba mondva nyugtázta az elhangzottakat.
 
Fárasztó a hóban menni.De legalább az anomáliák látszanak.Látó élvezi a hóesést mint mindig.De valamiért olyan furcsán és vágyakozóan néz fel az égre.Elhúz fölöttünk egy csapat varjú bősz károgás közepette, de Látó válaszra sem méltatja őket.Pedig nem szereti a varjakat, mindig ugat rájuk.Már majdnem odaérünk a Laboratóriumhoz, amikor erős zúgás töri meg a táj csendjét, rövidel később két katonai helikopter suhan el fölöttünk, ennek hatásáre Látó bebújik a magas hó alá. :twisted:
Tudós barátomnak úgy kell kiszednie szegényt a hóból.
A távolbó éles kiáltás hallatszik "Húrrá!!!" de nemsokára elnyeli a fegyverropogás.
A helikopterek is lövik a régi gyárépületet, amit a szolgálatosok éppen rohamoznak.
Mi is elkezdünk arrafelé rohanni ahogy a magas hóban tudunk.
Amikor odaérünk már kezdenek lecsendesedni a harcok az gyár körül, de az bent az ellenfél még tartja magát.
Társamtól a harc közepette elszakadunk egymástól, és azt sem tudom, hogy Látó hova lett, én megkerülöm az épületet, berúgom a hátsó fémajtót és bedobok egy gránátot.
Kisvártatva a légnyomás üres töltényhüvejeket, port és törmeléket lök ki az ajtón.
A bent lévő kavargó porba beleeresztek egy fél tárat, válasz nem érkezik rá.
Lassan bemegyek csak halottakat és fegyvereket látok a földön.
Elhagyott esztergapadok között lépkedek, az épület másik részéről fegyverropogás hallatszik.
Rá is gyújtok, lévén semmi veszély nem leselkedik rám , és az eddigi harc megviselt.
Egyszercsak katonák rontanak be a szobába és rám emelik a fegyvert.
Én mi mást tehetnék felemelem a kezem hiszen semmi esélyem egy szakasz ellen.
(A többi majd remélhetőleg kialakul.)
 
Az eligazítás a gépen történt a dosszié alapján amit a tiszt adott Kosztyánnak.
1 perc készüljenek!
Kibiztosítottuk a fegyvereket, felálltunk, és vártunk.
megfordultam egyenesen a pilóta fülkéhez léptem, a gyárat tisztán lehetett látni és a bent meglepödött banditákat is.
Izzicsa be a főágyút! mondtam a pilótának, aki tüzet nyitott a géppuskával.
A banditák csak úgy össze estek a második emeleten.
Tegyen le minket a tetőre! mutattam a pilotáknak, akik meglepő gyakorlattal landoltak fél percen belül.
Gyorsan lepattantunk a helikopterről, és elindultunk lefele.
Nem volt akadály ami megállíthatott volna bennünket, a megmaradt banditákat 1-1 lövéssel öltük.
Gránát robbant alattunk 1 szinttel intek a fiúknak hogy óvatosan.
Köteleket dobtunk le egy ablak nélküli résznél, szinte magam se hittem el hogy ilyen gyorsan le tudjuk őket győzni.
Már majdnem a lejáratnál vagyunk amikor megpillantottunk egy stalkert, azonnal lefegyvereztük, és a katonáktól megszokott durvasággal nyomtuk a padlóhoz.
Ki maga?!
Mit keres itt?!
Válaszoljon ha kedves az élete!
A stalker a földhöz nyomva nagy nehezen válaszolt.
Szergej... Szergej Petrovics.
Ez alatt a specialistánk akit Vladgyimir nek hívnak elvette a stalker fegyvereit, kivette és el tette a tárakat magához.
Maga is a banditákkal van!? kérdeztem arrogánsan.
Nem. Kareneszkij Profeszorral jöttem ide, többet nem tudok.
Lassan múlt a durvaságomat előidéző adrenalin... lassan felhúztam a stalkert a földről.
Rémlett az arca, bár nem is emlékszem honnan.
A legjobb ha magunkkal visszük. Mondta Kosztyán.
Oda le néztem rá kérdőn. Ő csak intett Vladgyimirnek és Grisának a nehézfegyveresünknek hogy mennyenek le nyissák ki az ajtót.
Majd rám nézett.
Csak nem megsajnáltad ezt a patkányt?!?
Ebben a pillanatban megszólalt a rádiónk:
Drékó jelentést!
Kosztyán elfordult, és jelentet a parancsnokságnak, pár mondatott értettem, példa képpen hogy a második csapat a Scruska elfoglalta a pozícióit, a sötét völgy kivezető utainál.
Kosztyán miután végzett a jelentéssel megfordult, belerúgott egy halott banditába, levette a halott övtáskájáról a pisztolyt, és a stalkernek dobta, majd hozzám fordult.
Ő megy elöl, ha túl éli, akkor elmehet!
Kosztyán megfordult, és újra tárazta az Sgi-t a mellete álló katona is kővette, jómagam, jobnról balra való fejmozgással tiltakoztam, és ránéztem a stalkerre.
Ez nem a te napod!mondtam neki, és mindnyájan elindultunk lefele.
 
Tudtam,hogy baj lesz. Gazda és Fekete csak nevetett rajtam,amikor befúrtam magam a fehér leples rétegei alá. Bárcsak ők is ezt tették volna...
Most mindkettőjüktől leszakadtam,szerintem ők sem tudják hol a másik,meg legfőképpen én.
Azért fúrtam be magam,mert két forgószárnyú szitakötő húzott el felettünk el hatalmas robajjal,és ezt én már jó messziről hallottam. Ilyenkor semmit nem szabad tenni,csak elbújni,lehetőleg úgy,hogy a szitakötő nehogy észrevegyen. Ő ugyanis ilyenkor olyan sziszegőket és vastojásokat ereget,ami biztos halál. Még így is megvan rá az esély. Nem értem,miért nem tudták ezt társaim.
Ugyan milyen kalandvágy vezérli őket,amikor meghallják a többi kétlábú szörnyű csatazaját? Most mindketten eltűntek,még a szagukat sem lehet érezni a sok bűzös sziszegő lehelete miatt de egyként is,óriási itt a zaj.
Inkább várok,míg csendesedik,talán akkor megvan rá a lehetőség,hogy szagot fogjak,és a nyomukba eredjek....
Van egy sor lábnyom itt előttem,elágaznak. Azonban most mindenképp várnom kell. talán van még remény....
 
Lefegyvereznek, az egyik kicsit furcsán néz rám, mintha ismerős lennék neki.
Az arcát nem látom , mert valami új fajta légelzáró berendezéssel ellátott ruha van rajta.
Kezembenyom egy makarovot, amit az egyik halott banditától vett el, és azt mondja ha túlélem életben maradhatok.Aztán lefelé indulunk, szerencsére én képviselem az utóvédet, mert épphogy leérünk a lépcsőn minden lámpa kialszik, aztán valami nagy láda repül felénk, ami az egyik katonát máris a földre dönti.A katonák lődöznek a vaksötétbe, én követem a példájukat.
Nemsokára olyan hang hallatszik, mint amikor valami lecsapja a biztosítékot, csak hangosabban, felgyúlnak a fejlámpák és valami eltorzult láb nélkülé lény hörög a földön saját vérében fetrengve.
A sérült katonát itthaggyák őrizni ezt a szintet, amég én és a csapat többi része és én továbbhaladunk az elhagyatott laboratóriumban, am ikor az anomáliadetektor elkezd sípolni a feltehető parancsnok kezében erre megáljt kiált. Felemel a földröl egy kis vakolatdarabot, és arrafele dobta, ahova lépni készültem, kisvártatva óriási lángnyelv csap fel a vakolatdarab helyén.
Aztán nemsokára hörgés hallatszik a folyosó másik végéről, és pár snork rohan felénk jellegzetes "szörcsögő" hangukat hallatva. A csapat tüzet nyit rájuk, én is , bár nem tudom, hogy mennyit érek azzel a még a szovjet rendszerben gyártott olcsó rendőrségi pisztollyal.
Az első kreatúra a földre bukik, de még számtalan fajtársa követi, itt nincs mese, az egyik katona betárazza a Thunder-ét és azzal osztja az áldás vastagon.De ahogy látom még ez sem elég hiszen az első katonára rás is veti magát az egyik lény és pillanatok alatt kioltja az életét.
A mutánsok lassan visszahúzódnak a rejtekükbe, szomorúan konstatáljuk, hogy még egy fővel kevesebb lett a csapat létszáma, bár ez nekem jól jön hiszen használhatom a halott felszerelését, amil egy ak-ból,pár gránátból és lám egy fél kiló tnt-ből.Jó kis játék.
Megkérdezem a feltételezett parancsnokot, hogy rágyújthatok-e, azt mondja igen, de megint nagyon furcsán néz rám.
(Ha lehet Scarecrow a te hozzászólásodban még ne érjünk ki a laborból, mert még szeretnék hozzákapcsolódóan írni , köszönöm.)
 
Ahogy odaérünk a laborhoz, látjuk hogy brutális tűzharc folyik a banditák és a sereg között. Látó hirtelen eltűnik a magas hóban, én fedezéket keresek, hogy felmérhessem a helyzetet, Petrovics pedig gyors iramban elindul, hogy bekapcsolódjon a csatába. Eltűnik az épület mögött, gránátrobbanás hallatszik majd abbamarad a fegyverropogás. Felnyalábolom Látót a hóból, leveszem a fehér álcát, így láthatóak a Spetznaz jelvények a páncélomon. Gyors iramban haladunk az épület felé, két katona őrzi az ajtót, mikor meglátnak, rámemelik fegyverüket, erre előveszem az igazolványomat, Michail Kerenszkij professzor, a Spetznaz őrnagya ez áll benne. Megnézik tisztelegnek és tájékoztatnak a helyzetről. Elindulunk befelé, majd le a laborba. A lejáratnál egy sérült katona, látom rajta sérülései nem súlyosak, tisztességesen ellátták, bekötözték. Szó nélkül tovább enged, megint fegyveropogás meg Pyro anomália hangja keveredik a snorkok támadásának hangjába. Mikor elülnek a zajok belépünk az alagútba, látom Petrovics is itt van, látszólag egy darabban és élve. Odakiáltok nekik hogy ne lőjenek, erre odafordulnak felém lövésre emelt fegyverrel, Petrovics pedig felkiált: Barátom! Kezemben a TRs, csöve a földre irányítva, Látót mögém terelem és elindulok az osztag felé. Az osztagparancsnok szintén elindul felém, mikor közelebb érünk, levesszük a sisakot, tiszta a levegő. Felismerem Kosztyán alezredest, aki a 623-as desszantosok legkiválóbb katonája, ő nem ismer meg, csak mikor előveszem az igazolványomat akkor ismer fel. Régen ő volt a kutatócsoportok védelmére kijelölt osztagok parancsnoka. Rövid helyzetértékelés után csatlakozunk Látóval a csapathoz, akiben láthatóan valamilyen harci tűz ég, mert vörösen izzik a szeme. Felajánlom hogy megyünk előre, mi hárman /Látó, Petrovics és Én/ mivel Látó tudja jelezni az anomáliákat, mi pedig megtanultuk megérteni a jelzéseit. Menet közben emlékképek villannak be és rossz érzésem támad. Már jártam itt.
 
Mielőtt eszmélnék a hatalmas dübörgés utáni csebdre,valaki kicibál a rejteket adó fehér lepel alól. Fekete az,ami nagyon megnyugtató. Először azt hittem,valami szörcsögő,vagy csápos próbál levadászni,még jó,hogy nem haraptam hátra.
Mindazonáltal kellemetlenül ismerős szag jut az orromba.A közelben egy csomó Szörcsögő lehet,nőstények és kanok együtt,egyszerűen elviselhetetlen bűzt árasztanak magukból,szerintem párzási idejük van,attól szaglanak.
Taszít ez a bűz,de egyben fel is bőszít. Tudom,ilyenkor még veszélyesebbek,egymást védve képesek a levegőbe ugrálva és ott bukfencezve a "semmiből" ránkrontani,úgyhogy ez ,meg hogy nincsenek rajtam rámcsatolva azok a kis aranyfényű játékszerek,még jobban dühít. Haragosan vicsorgok.
Közelebb kerülünk az épülethez,ahol ismerős második bőrbe bújt kétlábúakkal találkozunk.Ők a katonák,akikkel nem szívesen akad össze a magamfajta. Mindenre lőnek itt,ami mozog,sokszor nem is gondolkodva,kit,vagy mit találnak el... Azok azonnal rám szegezik a dörgőiket,már lőnének is,de Fekete mégiscsak megnyugtatja őket,s most már együtt indulunk beljebb, az épület földalatti részébe. Észreveszem,hogy a katonák mögött ott ál gazda is,aminek viszont nagyon megörülök,de kissé tanácstalanul álldogálok,s farkam zászlós lengetésvel adom tudtára mindenkinek,senkit nincs szándékomban megtámadni az itt lévők közül. Úgy tűnik ezt megértik,s társaim különválnak tőlük,s engem is hívnak,menjek velük.
Minden esetre nem nagyon tetszik ez a hely. Furcsa hangok szüremlenek át a folyosókról a fülemig.
Látni tökéletesen látok,ezért előrébb megyek ,kis csapatunk élén haladva megpróbálom vezetni őket a hangok vélt irányába.
 
No lesz folytatás, vagy túlságosan feladtam a lécet?

Ez a nap érdekesebb mint valaha gondoltuk volna.
Még a végére se értünk a küldetésnek és 2 veszteségünk van, Vladgyimir akit egy Snork tépett szét melletem
meg a mesterlövészünk Alexej akit a felső szinten hagytunk, mert megsebesült.
de úgy tünik pótolva vagyunk, hiszen le jött még egy csávó, egy igazolványt mutatva: "a spetznazt őrnagya"
hát kis röhögés kapott el belülről, de Kosztyán ismerte, régebbről. biztos tiszteletbeli tag lehet vagy ilyesmi.
mind 1 nem is érdekel most.
meg egyeztünk, hogy külön válunk, a 2 külsős, meg egy vak kutya külön nézik meg a helyet.
nyugtalanított engem a kutya látványa, de nem támadott meg, ez jó jel.
Kosztyán, grisa és én elindultunk egy szintel lejebb
Szergej megkapta valdgyimir fegyverzetét, és még fél kiló tnt-t is.
a többi robbanóanyagot magunkkal vittük, és leszedtünk egy kódzáras ajtót.
Lentebb érvén furcs hangra lettem figyelmes, vállamra bigyesztettem a gorzát, és spasel folytattam az útat.
lent újjabb tárgy dobálós jószággal találkoztunk, de most szerencsére elöbb leszedtük.
beértünk egy kisebb helységbe, feküdt egy halott tudós, bár már jó ideje itt feküdhetett, a légző maszk üvegje betört, és azon át nézve oszlásnak indult a tetem.
Jobbra egy kisseb lépcsőt pillantott meg grisa elindult a PKM-et előre szegezve, leérve egy kiszakadt kódzáras ajtót látunk, bementünk a másik helységbe, ez jóval nagyobb, valami raktárszerűség volt.
Ekkor egy óriási üvöltést hallunk, megpillantottunk egy nagy valamit ami közeledett felénk.
magasra emelte az egyik lábát és lecsapott a földre, én el is estem azonnal.
Kosztyán ordítva rohant felénk, de megállt az ajtóban, amikor meglátta a méretét.
a szörny egyenesen felém jött, én sörétessel folyamatosan löttem, de mintha meg se ártott volna neki, sőtt mintha csak hergeltem volna, közvetlen közelben harapni készült, a sörétest a pofájába toltam, semmi perc alatt elharpta.
Grisa A PKM-el tüzetnyitott rá, na ez már át vitte a bőrét, de még ezt is mintha csap éppen megérzete volna.
kihasználtam a pillanatot amíg nem figyelt rám, és gyorsan felkeltem megfordultam és futottam volna, de a dög oldalba lökött, amit akkora erővel tett hogy én neki vágodtam egy 6 méterrel arrébb lévő acél láda rakásnak.
Grisa folyamatosan lőtt. Kosztyán is lőtte sorozta, de mintha lepattogot volna róla.
Amennyire tudtam gyorsan feltápászkodtam, levettem a thundert és oda soroztam a mutánsnak, már nagyon közel járt grisához.
Kosztyán mellet újjabb fegyverek tüzét hallom, úgy tűnik végre ideértek a semlegesek is.
De grisát már ők sem tudták megmenteni, a lény a melkasáig ráharapott, ás felemelvén jobbra balra rázta,
majd mintha kiköpte volna odavágta egy halomban álló hordók közé.
Kurva anyád!!! Ordítottam, és mint az őrült berzerker lőttem a thunderrel, még a gránátvetőt is.
Egyszer csak egy Rpg süvöltő hangját hallom, oldalba kapta a dögöt.
leszakította a kezét, de még mindig élt.
Elkezdet rohamtempóban a rakétás felé, aki az exopáncélos volt, úgy tünik az rpg-t betárazva találta.
Egy pillanatig megdermedt, majd megpróbált elfutni, de a dög a falhoz vágta, nem kelt fel, remélem csak eszméletét vesztette.
Kosztyán mellet lévő kirónat, mellete a kutya,útobbi gondolkodás nélkül rávetette magát a dögre, fel ugrott a fejéhez, és ott tépte marta ahogy csak tudta.
A stalker megpróbálta behúzni, de túl nehéz volt, kosztyán is kiszaladt segíteni neki.
Betáraztam a Gorzát, lőttem a dögöt ahogy tudtam.
A mutáns egy lendülettel lerázta magáról a kutyát, de az nem adta fel, látszott rajta hogy az életét áldozná a stalkerek ért.
Behúzták nagy nehezen az exo páncélost, a kutya azonban nem halgatott a gazdájára, nem volt hajlandó vissza vonulni.
Lőttem tovább a nekem hátal álló mutánst, ami végülis a 3 ik ra úgy lerázta magáról a kutyát hogy az irdatlanul fel vonyított.
Nem támadta tovább.
Felém fordult, és rohamba kezdett, de most már jócskán lassabb volt, talán hatottunk rá valamit.
Megfordultam és futni kezdtem pár benzines hordó felé amit megpillantottam.
Elhajítottam a rohampuskát, már nem volt lőszerem.
Gyorsan megkerültem a hordókat, odavágtam a tnt-t, és felmásztam egy létrán, egy emelvényig, a mutáns végig követett, pont a hordók között volt.
Elővettem a pisztolyt, és céloztam. egy ordítást halok
Kosztyán orditja hogy ne.
Nem figyeltem mit ordibál céloztam és lőttem a tnt-re.
Hatalmas robbanás, a mutáns felordított, én meg hatalmas erővel repültem átszakítva a korlátot, egyenesen pár nagy faládaba.
 
Különváltunk. Útközben lefelé találtam egy labort, benéztünk, volt ott néhány kutatási információt tartalmazó dosszié, meg két számítógép. A késemet csavarhúzónak használva szétszedtem őket, kiszerelve belőlük a winyókat, hátha találok rajtuk valamit. Közben Petrovics átböngészte a szekrényeket, talált két sárga medkitet meg némi infót amit ideadott, mondván neki semmi érthető nincs benne. Egyszer csak üvöltés, ordítás és fegyverropogás hallatszik az alsóbb szintről. Elkezdünk futni a hang irányába, és egy brutális döggel harcolnak Kosztyánék. Hogy én hogy utálom az ilyet. Meglátok a földön egy betárazott Rpg-t, elküldöm belőle a dögnek a szeretetcsomagot, minimális sikerrel. Mondhatnám azt is hogy szrt se ért. Felémfordul, próbálok elfutni de gyorsabb, kapok tőle egy mocskos nagyot, felken a falra, elájulok. Később mikor felébredek látom hogy véget ért a csata. A dögnek vége, a géppuskás halott, nekem mocskosul fáj mindenem, mozdulni is alig birok, de szerencsére, nem tört el semmi lényeges alkatrészem. Kosztyán és Petrovics is elég ramatyul néz ki, de ők is megúszták néhány zúzódással, meg vérző sebbel. A kamikaze harcosunk hangos nyögések közepette szenved egy ládarakás romjai között, az egyik lábát fájlalja nagyon, bár ahogy hallom az akciója részleteit nem csodálkozom rajta. Valószínűleg megrepedt az egyik csont a lábában, de nem lehet tudni. Kosztyán kerít néhány rövidebb vascsövet, azokkal sínbe teszem, legalább bicegni tudjon, majd veszek át a felszereléséből. A terem egyik sarkából felhangzik Petrovics kiáltása: Látó megsérült, nyílt lábszártörése van. Azonnal odasietünk, menet közben keresem az érzéstelenítőt, és számolgatok hogy körülbelül mekkora adag kellhet neki. Megvan. Beadom neki az érzéstelenítőt, megvárom míg hatni kezd, utána óvatosan összeillesztem a törött végeket, sebcérnával valamennyire rögzítem, kitömöm a sebet, és bekötözöm. Amíg még hat az érzéstelenítő leöntöm bőven fertőtlenítővel. Kosztyán szól hogy a felszínen vár egy helikopter, és valószínűleg érkezik az erősítés is. Ebben a pillanatban lépések zaja töri meg a csendet, majd egy kiáltás: Kosztyán alezredes, itt a 623-as alakulat 4-es osztaga, merre van alezredes? Kosztyán visszakiált mire fények látszódnak az ajtótól nem messze, majd belép 6 felfegyverzett katona, az erősítés. Helikopterrel érkeztek a másik mellett szálltak le. Kosztyánra nézek majd megkérdezem tőle: Nem lehetne a sebesültjeinket az egyik géppel Yantarba küldeni? Ott van lehetőség műtétre és részletes vizsgálatokra. Kosztyán rábólint, így Thunder - mert mint kiderült ő a kamikaze harcos - a mesterlövész és Látó elindulnak felfelé a helikopterekhez. Ahogy elindulnak kinézek utánuk a folyosóra, és látom hogy Thunder a nagyobb akadályok felett egyszerűen átemeli Látót. Az egyik katona rámszól hogy vérzik a fejem. Akkor a sisakomat is elhagytam valahol sikeresem. Eléállok, letörli az arcomról a vért, tesz rá egy kötést, megkeresem a sisakom, háál istennek nem sérült meg túlságosan, felteszem és indulunk tovább. Menet közben szidnak mert minden számítógépből kiszerelem a winyókat, de később már segítenek is benne. Remélem lesz haszna a sok szenvedésnek.

Kicsit küzdős olvasni, bocs, de mindig elfelejtem formázni mikor írok.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul