Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Pár percig ugy tetem mintha aludnék, Iván sem tudott aludni, de ez még csak hadján rohan felénk egy bőrfejű.
Százados gond van azonnal keljen fel!
Felkeltem én is fogtam a Vintárt és Rohantam a barátom után.
Na ma pögös estém lesz ugy érzem.
A monolitosok 2 kilóméterre vannak! a társamat lelötték. mondta egy felderítő Ivánostovnak.
Riadó, ellenség közelit, mindenki fegyverbe!!
hangzott a paranacs.
Ekkor éppen mellé értem, kérdeztem mit tehetek.
Semmit, az a baj hogy kevés az emberem.
Mi van a stalkerekkel, tele van velük az egész bár környéke.
Eszetlen hülyék egy makarovhoz sem ért némelyik, ezek kezébe adnánk fegyvert?
Ekkor jutott eszembe hogy láttam kint 2 stalkert, szinte lemerném fogadni hogy nem tudnak a veszélyről, szóltam Ivánnak hogy nemsoká vissza jövök.
Rohantam a Katonai raktártelephez vezetö úton, mire találkoztam a 2 stalkerrel. Az egyiknek egy katonai ruhája volt olyan mint a különleges alakulatnak, de se jelzés se semmi. a másik meg kést tartott rá.
A két stálker ordibál egymásal, de rögtön letorkoltam mind ketőt, szóltam nekik hogy ha élni akarnak kövessenek.
A kést szegező gondolkodott, de végül leengedte a fegyvert, és velünk tartott.
Kérdeztem vissza út közben hogy mi volt ez, de nem felelt egyik se.

Nem a legjobb írásom, de lehetne rosszabb
 
Éppen várom az ismeretlen útonálló következő kérdését, mikor látom hogy rohan felénk egy stalker, aki még ide sem ért, már kiabál, hogy ezt most nagyon gyorsan hagyjuk abba, és kövessük ha élni akarunk.
Fogvatartóm tétovázik, majd elenged és elkezdjük követni az ismeretlent.
Ahogy csak bírunk, rohanunk a szolgálat által őrzött határ felé, követve a stalkert, akire számíthatnak, mert meg sem lepődnek a őrök, mikor berohanunk mint a félőrültek, és az első biztonságos pontig meg sem állunk.
Éppen kérdezném mi a franc van, mikor a mellettem lévő épületről lekiabál egy lövész hogy 800 méteren belül vannak.
Hirtelen mindenki elkezd mozgolódni,az ismeretlen közben elszalad valahova,az őrzők beállnak a fedezékekbe, ellenőrzik a fegyvereiket, és várnak, közben valaki kiabál: 500 méternél előbb tilos tüzelni.
Meglátok egy félig földbe betonozott bunkert a tetején lőállással.
Szépen komótosan felmászom, előveszem a dragunovomat, és várok.
Síri csend, senki sem mozdul, egy pillanatra ránézek "megmentőmre" aki most megint itt van, egy eléggé ismerős öltözékben de nem ugrik be hogy honnan.
Hirtelen lövés dördül a tetőről, közben egy gránát csapódik be 30 méterre az első fedezéktől.
Ekkor elkezdenek üvölteni a fegyverek, a nagy hangzavarban még egy gránát robban, ami már telibe kapja a második lőállást.
Most már én is belenézek a fegyverem távcsövébe,
sikerül eggyet elkapnom,pont egy RPG-vel próbált célozni, de nem volt ideje elsütni.
Keresném a következő célpontot, de a szemetek jó fedezéket találtak, a régi busz jól állja a golyót.
A lövöldözés közepette régi, de ismerős fegyver hangját hallom, egy forgótáras gránátvető tompa puffanásait.
Az első sorozat félig eltalálja a buszt, amiből egy jókora darab eltűnik, a monoltiok szétszaladnak, tökéletes célpontok.
Ekkor hirtelen robbanás rázza meg fedezékemet, tőlem tíz méterre egy RPG lövedék robban, lerepülök a bunkerről, fegyverem tőlem öt méterre csattan a falon, az előttem lévő lőállásban lévők pedig az én bunkerem falán csattannak.
Félig kába vagyok, a falhoz támaszkodva felállok, majd megint hallom a gránátvetőt, aztán még egy pár mesterlövész puskáját, és lassan elhalnak a fegyverek hangjai, már csak egy-egy kósza lövés hallatszik.
 
joeetm előtti szólókhoz:1.Nem mondtam senkinek,hogy ő az. Csak az regáljon aki magáénak érzi a szituációt. 2. Ha egy specnaz nyomja a kését a torkodnak akkor nemhinném,hogy nagyon ugrálni van kedved.

Ránézek a vállára,nincs semmi felvarró rajta. Nem tűnik profinak,és halálra van rémülve.
Elkezd hadoválni a monolitokról,meg arról,hogy sürget az idő,és csakugyan feltűnik a távolban néhány monolit.Ekkor jön egy stalker hatalmas sietséggel,és ekkorra már nekem is leesik,hogy ebben az emberben nem leltem ellenségre.Elkezdünk rohanni,és látom,hogy az ellenség a nyomunkban van. Berohanok egy régi épület falai közé ,és onnan balra tekintve látom meg az új ismerősömet. Majd az AK74est a vállamhoz emelve adom a monolitoknak járó zsoldot. Harc közben látom,hogy tehetséges lövész a ifjú. 5/5 monolit ez szép volt. Majd egy a semmiből előkerülő RPG eltalálja a házat,és az utcára repül,és feltápázkodás után tántorogva próbál ebickélni mikor egy gránát is a közelben robbanik. Nem hagyom meghalni. Odarohanok,és fedezékbe húzom egy téglafalhoz,ésbekötözöm a vérző lábát.Majd ott a fal mellől folytatom a monolit írtást,és a csata véget ér. Fanatikusan törtek előre,visszavonulást nem ismerve,de végül mi győztünk. Aztán ránézek az ájult emberre,és leülök mellé a földre. Előveszem a kulacsom,és jót húzok a friss vízből.
 
A földön ülök. Érzem a lábamban a lüktetést, de mikor oda fordítom a fejem látom rajta a kötést.Homályosan, képekben látom, hogy a nemrég még rám támadó stalker a szolgálatosokkal együtt harcol a monolitok ellen,így a róla alkotott véleményem kezdi hitelét veszteni.
Mikor elhalnak az ütközet hangjai azt veszem észre hogy lehuppan mellém, és a kulacsából nagyot húz.
A szolgálatosok lassan, komótosan elkezdik átnézni a hullákat, hátha találnak valamit ami okot adhatott erre a támadásra.
Próbálok körülnézni, de nem látom az ismeretlen stalkert aki kirohant elénk a monolitok érkezése előtt.
Mivel még senki sem szólt hozzánk,csak ülünk a fal mellett és pihenünk.

Scarecrow remélem te is összefoglalod az eseményeket :D
 
Gazdámmal és újdonsült társunkkal egy általam teljesen ismeretlen helyre érkeztünk. Nagyon emlékeztet a szülőhelyemre,itt is van egy jókora iszapos,saras tóféle,azonban ez sokkal kisebb,mint a Nagy Sár. Most már tudom,miért is Nagy Sár a neve...Ámde,ha az egykori otthonom a Nagy Sár,ez meg sokkal kisebb-annak ellenére,hogy azért nem szívesen caplatnám végig -szóval akkor ez maga a Kis Sár...Jól gondolom? Aztán felötlik bennem a kérdés,ha még mondjuk találnánk valami hasonlót is,akkor annak mi lehetne a neve? Nagyobb,kisebb? Hát,hogy őszinte legyek,fogalmam sincs. Azt hiszem,ezt a névválasztást nem kifejezetten nekem,egyszerű,de immár látni-mi több,az éjszakát is átlátni képes-kutyagyereknek találták ki. Na,ha majd olyan helyen helyen leszünk megint,ahol sarak vannak,ráérek ezen is gondolkodni. Addig meg inkább keresek valami vackot,ahol aludni lehet.
Az itteni hely meglehetősen bizalomgerjesztő. Köszönhető Gazdám,és az Új-ezt a nevet adom neki,mert hát újonnan csatlakozott hozzánk,ámde ezzel is van egy kis baj,mert ugye mi lesz mondjuk két Sápadt Fényes megjelenése és teljes elfogyása után(?) ,akkor majd hogyan nevezhetném Újnak,mikor pedig már igazából régi.No,elég fogós kérdések ezek...-szóval,hogy egyik gondolatom,a másikba ne öltsem,az itteni főleg rikító narancssárga öltözékben pompázó kétlábúak alkudozásának,békésen fogadtak bennünket. Senki nem akar belém kötni,nem rugdosnak,nem kiabálnak rám. Ez jó,persze nem is engedném,de gondolom, ezt Új sem és gazdám sem engedné.... Elvégre én egy büszke mocsári és LÁTÓ eb volnék,vagy mi a csoda. A kutya pedig,főleg ha már ilyen képességekkel áldatott meg,viselkedjék méltósággal. Még akkor is,ha kétlábúak közt mozog....
Ami nagyon érdekes ezen a helyen,a folytonosan a saras tó felett gomolygó ködös párás bűz,valamint az a tény,hogy a szörcsögők most sem igazán rejtik el magukat,mintha nem is félnének.
Szerintem nyüzsögnek a mocsár környékén,úgyhogy jó lesz vigyázni.
 
Reggel tovább indultunk Yantar-ból az ingovány felé. Nyugodt utunk van, ráérősen ballagunk, sietnünk nem kell. A kutya valami isteni ajándék vagy én nem is tudom. Minden anomáliát előre lát, a mutánsokat, zombikat előre megérzi. A szeméttelepnél belefutottunk egy portyázó bandita csoportba, de valami történhetett velük, igen sok volt köztük a sebesült. Ők nem foglalkoztak velünk, mi sem velük. A kordon határához közeledve találkoztunk egy vak kutyákkal küzdő stalkerrel, látszott rajta hogy sebesült és könnyen végeznének vele a dögök. Petrovics barátommal szinte egyszerre kaptuk fel fegyverünket és futottunk segíteni. Hál istennek Morzsi /így neveztem el a kutyát magamban/ érezte vagy tudta mire készülünk, valamilyen különleges hangot hallatva meghátrálásra kényszerítette a dögöket. Petrovics bekötözte és lefertőtlenítette a stalker sebeit. Segítettünk neki eljutni Sidorovicshoz.
A nap további része eseménytelenül telt el, beesteledett mire az Ingoványba értünk. A határnál várt minket egy vezető, így gyorsan eljutottunk a Tiszta Égbolt bázisára. Petrovics barátom sebeit megnézte az orvos, azt mondja szépen gyógyul, de maradni fognak nyomok. Eközben én beszélgettem Lebegyevvel és Szuszlov docenssel, arról ami miatt idejöttünk. Érdekes meló lesz biztos vagyok benne. Nem lesz veszélytelen, de két felkészült társsal megoldjuk.

Morzsi egyezzünk meg Feketében, mivel a ruhám is fekete :D
 
Estére elértük a zóna határán elterülő hatalmas ukrán mocsarakat.Idefelé láttunk egy sebesült stalkert, aki a vak kutyákkal küzdött, de erre , ahogy a társam mondaná:D Morzsi valami eléggé magas frekvenciájú hangot ad ki, én szinte alig hallom, de a kutyákra láthatóan hatással volt.
Egy ideig nagyon furcsán egy pillanatra mind megállnak, Mozsi felé fordulnak, és ők már egy kissé mélyebb,m de még szintén magas frekvencián kumonikálnak.Nem tudpm mit gondolhatnak a "kétlábú szolgálatába eredt fajtestvérükről" .
 
Vissza értem a bázisra a 2 stalkerrel, se szó se beszéd rohantam a buldogért.
Mire vissza értem Iván intett hogy menyek be a bunkerbe. De én inkább felmásztam rá, annál is inkább, mert onnan jobb a rálátás.
Ott volt megint az egyik a kettő közül, éppen tárazgatom a gránátvetőt, amikor hallok egy süvítő hangot, és egy robbanást felnéztem, 20-30 méterre robbant az első fedezéktől.
Betáraztam, és végre hasalásra váltottam a térdelést.
Még egy RPG rakéta, de ez talibe kapott egy fedezéket.
Megszólaltak a fegyverek, melletem egy Dragunov is megszólalt.
Látom hogy a monolitosok, fedezékbe húzodtak, na itt az ideje a "tüzérségnek"
löttem nekik egy pár gránátot, melytől a busz nyújtotta fedezék szinte a földel lett egyenlő.
Na végre, na most jött a szolgálat, pontos lövésekkel és sorozatokkal kaszálták a mocskokat, leugrottam a bunkerről, abban a szmpillanatban rakéta csapodott neki, a stalker lerepült a tetöről, és az utcára esett, egy másik stalker érte ment és fedezékbe vitte.
Válra tettem a gránátvetőt, és a Vintárt kezdem használni, szépen előre szaladtam, Ivánnal és a szolgálatosokkal, lőttük halomra az összes fanatikust.
Egy sem maradhat életben! Hangzott a parancs a Századostól, bár egyértelmű volt hogy nem hagyhatjuk életben ezeket az őrülteket.
Végeztünk is az összessel, a sebesült monolitosokat pedig agyon lőttük, utána át kutattuk a hullákat.
Kerestük a parancsnokot(kat) vagy valamit ami megmagyarázza hogy mi ez az egész.
Iván és én vissza mentünk a védelmi állásokhoz, neki álltunk a sebesültek ellátásához.
Kötszert, és Elsősegély csomagokat ide!
Még jó hogy tanultam a seregben némit, a sebesülések ellátásáról.
10-20 perc mire elhordták a sérült harcosokat.
A sebesültek között találkoztam a 2 stalkerrel, mind a ketten nekidőltek egy régi gyárépület falának, az egyik megsérült, megnéztem a lábát, és intettem egy szolgálatosnak hogy jöjjön ide.
A stalkert támogatva elbicegtek a szolgálat főhadiszállása felé, oda ahova a többi sebesültet vitték.
Most nem volt válogatás, sérült az sérült mindegy volt hogy szolgálatos vagy csak egyszerű stalker.
Egy ideig bámultam a szolgálatos és a sérült bicegését, aztán a másikra néztem, a kezemet adtam és felhúztam a földről.
 
A csatának vége. Nyertünk.Rengeteg sebesült,és halott van. A sebesülteket elszállítják a bázisra többek között újdonsült cimborámat is. De énis érzek valamit a hasfalam szélénél. Lenézek,és látom,hogy az oldalamat súrolta egy golyó. Kellemetlen,mert a seben átrepült a golyó. Bemegyek asszem énis összestoppolni magam,és ekkor egy stalker jön oda és a kezét nyújtja felsegítésemre.
 
Felsegítettem hát a stalkert, aki az oldalához nyúlt, első látásra oldalba kapta egy golyó, a kezét a vállamra teszem és gyorsan bekísértem ezt is a bázisra.
Újra kimentem az állásokhoz ahol már csak az őrségen kivűl csak pár stalker vitte el a holtesteket.
Ivánostov is ott volt, éppen a kezét kötözte.
Az arcán 2 dolgot lehet látni, az egyik a győzelem, a másik a mit sem értés.
Magyarán örült hogy győztek, de nem értette hogy nem értesültek elöbb a monolitosokról.
Egy dolgot viszont hiányoltam az arcáról, a halottak utáni sajnálat.
Ezt az egy dolgot valahogy soha sem értettem már a hadseregben sem láttam őt sajnálkozni senki után.
Akkor azt hittem hogy ez nála valami követelmény, hogy ott ezt tőle elvárják pedig sok barátja halt meg Afganisztánban.
Méltán kapta az "Acélhüvely" becenevet.
Se erőm se kedvem nem volt hát néznem egy befásult katonát, így hát inkább elmentem a bárba.
Intettem a csaposnak, mire nagy sietséggel nyit egy üveg kozák vodkát, és leteszi a pultra.
Kettőt!
Egy erős, mély hang mögöttem szólt, régen hallottam ezt a hangot, de ismerős volt.
Le ült mellém egy másik székre, és ekkor láttam az arcát, egy erős csontozatú arc, egy heg volt az arcán, de az szép méretes, az állától a szemöldökéig ért, kicsit slégben.
Kicsit elakadtam.
Már meg sem ismersz?
Zakhiev?
Ahamm, azt hittem nem is ismersz meg.
A csaposhoz foldult, aki le is tette neki a vodkát majd köszönt is neki. Jó estét Heg.
Új becenév? kérdeztem.
Hát igen, bár veterán voltam a fronton itt az első nap jött az "arcra puszi".
Kicsit elmosolyodtam, és húztam egyet a vodkából, majd tovább folytatuk a beszélgetést.
 
nyugi, ez itt egy teljesen másik személy, mivel a valódi neve Zakhiev, együtt szolgáltam vele afganisztánban, de erről majd még írogatok pár sor, amúgy meg írok még pár ilyen emberöl akikkel együtt szolgáltam.
de te amugy megírhatod mi van a szolgálatos bázison, vagy mondjuk lebiceghetnél hozzám vodkázni eljen
 
Elég érdekes dolog történt velünk,miután ismét útnak eredtünk.( Amúgy megjegyezném,hogy új társamat pedig ezentúl csak Feketének fogom nevezni magamban. Ez pedig azért van így,mert már nem új. Vagyis nem lehet az,hiszen három napja ismerjük egymást.)
Szóval azon a területen bóklásztunk immár,ami nagyon közel esik a Nagy Sárhoz,tulajdonképpen az is. Ismerős szagok,zajok és zörejek ütötték meg a fülemet.
Teljesen kiismerem magam itt,ráadásul jóval kevesebb itt a halálcsapda,szinte alig egy kettő talán,és ez is a szerencsém egyik része volt.
Távolról nagyon ismerős csatazaj jutott el hozzánk. Egyértelműen ki tudtam venni,hogy a rokonaim küzdenek valakivel,vagy valamivel. Roppant izgatott lettem,képtelen voltam fegyelmezetten ,magamat visszafogva a társaim előtt szaladgálni,inkább eszemet vesztve ettől a elég közelinek tűnő küzdelemtől,az egyik zsombék tetejére rohantam,hogy már amennyire lehet,ki tudjam venni,mi is történik ott.
Vakkantásomra,bizony nem volt szép látvány.
Ismerős alakok-távoli unokatestvéreim- igyekeztek egy már magát védeni alig képes ,nagyon megviselt második bőrrel rendelkező kétlábút a lehető leggyorsabban a földre teríteni,és szétmarcangolni.
Szerencsétlen a kétélű,hideg vassal igyekezett több kevesebb sikerrel távol tartani magától a támadókat,ám úgy látszott,szerencséje fogytán volt.
Valamit tennem kellett,mert pillanatokon belől eldől a küzdelem,és a kétlábú a támadói gyomrának lesz kitöltője!
Társaim a zsombék aljára értek,sejthették,hogy baj van,s teljes erejükkel felfelé rohantak,de nagy igyekezetükben elsodorva egymást a kiemelkedés aljára bucskáztak vissza.
Nem volt időm,tenni kellett valamit!
Magos hangon inkább visítani,semmint vonyítani kezdtem,amire a támadók nemcsak megálltak,de valósággal megmerevedtek..vak tekintetük felém fordult,fülüket hegyezve figyelték hangom. Tudom,ez egyfajta könyörgés volt számukra részemről, a kétlábú nevében. A kegyelemért való könyörgésé..
Nem tudtam volna szembeszegülni mindannyiukkal,de a könyörgőre fogott hang úgy látszott hatott.
Bemutatkoztam nekik,elmondtam,hogy közülük való vagyok, én vagyok az első ,akinek a Látó nevet adták,és valóban lát. Aztán elmondtam,amilyen gyorsan csak telt tőlem,hogy mögöttem még két kipihent és jó harcos kétlábú van szörnyű dörgőkkel,amelyektől leválik a kutya húsa a csontjáról,és ezeket nem lesznek restek használni,ha nem kotródnak el azonnal,és hagyják békén a földön fekvő áldozatukat.
És ekkor megtörtént az,amit ha mástól hallok,nem hiszem el.. A falka még egy darabig tétovázott,majd amikor megérezték,hogy mögöttem két társam is felbukkan,vonyítva,farkukat maguk alá húzva szétszaladtak,mialatt ezt üvöltötték: "Látó igazat mondott,rettegjétek a nevét!"
Végezetül mély hangom utánuk bömböltem: "Féljetek is! Van kitől!"
Most már én is úgy henceghetek-persze csak ha lesz kinek-mint a villanó farkasok. És körülbelül olyan is lesz a hírnevem. De jó!
taps1
 
Lassan kinyitom a szemem.
Körbenézek, egy csomó sebesültet látok rajtam kívül.
Gondolkodom egy keveset hogy hol lehetek, de gyorsan leesik a sok szolgálatos egyenruháról.
Nézelődök, egyszer csak egy szanitécféleség jelenik meg előttem,és miközben lecseréli a kötést a lábamon, közli hogy nem súlyos,maximum egy-két hétig fogok kicsit sántítani, nyugodtan felállhatok ha tudok.
Mikor a doki továbbhalad, lassan feltápászkodom, sajog a lábam, de azért szépen lassan elsántikálok a fegyverkovácshoz, hátha tud valamit a fegyvereimről.
Mikor odaérek rámnéz majd megkérdzi: tied ez a g36?
Igen. Honnan sejtetted?
Errefelé nem sűrűn használják, ilyen felszerelést is ritkán látni, és akkor sem ilyen színben.
Egy dragunvot nem találtatok?
Ha arra gondolsz ami melletted volt az totálkár, túl sok meló lenne vele, de van itt egy nagyjából jó állapotú az egyik monolittól, azt mondta a főnök nyugodtan elviheted.
Ok kösz, azt esetleg nem tudnád átnézni? megfizetem.
Amennyiben holnapig ráér akkor lehet róla szó.
Amint látod nem szaladok el, majd holnap beugrom érte.Azt esetleg nem tudod miért támadtak a monolitok?
szerintem bent kérdezősködj, mert amint látod elég sok a melóm, és nem érek rá még erről is tudakolódni.
Visszabicegek az alagsorba, kérdezgetem a szolgálatosokat,de senki sem tud semmit, közben látom hogy az ismeretlennek most kötik be a sebét az oldalán. Mikor befejezik a kötését, odabicegek, és lehívom a bárba egy vodkára.
 
Már ott vagyunk egy ideje a mocsaraknál, egy kicsit elmegyünk bóklászni a környéken , hátha találunk valami érdekeset.A felkelő nap sugarainak, és oár kutyafalka hajnali vonyításának kíséretében botorkálunk a mocsárban.Mivel társam Morzsinak nevezte el a Kutyát, ezentúl én is annak hívom.
Tehát Morzsi nagyon élvezi a nádasokban való barangolást, sőt otthonosan mozog.
Erre felé nem leselkedik az emberre túl sok anomlália csak egy-kettő van, azok is jó láthatóak.
A távolban meglátok egy félig rombadőlt fatemplomot, beszélgetés hallatszik, valaki gitározik, de egyszer sak egy ismerős hangot hallok ki közölük.
A nád rejtekéből kicsit közelebbről is szemügyre veszem őket, az egyik nagyon ismerős, nem az arca, nem a ruhája.
De a mozgáskultúrája valahonnan nagyon ismerős, ahogy gallyakat rak a tűzre, aztán pedig ahogy a hátizsákjából előkotorja az üveg vodkát.
A körülötte lévő többi pali pedig banditáknak tűnnek, mostmár nem kérdéses, hogy honnan ismerem, hát a "munkahelemről".
Emlékszem vele csempesztük még a vodkát át Szlovákiába.
Nem tudom, hogy felfedjem e magamat, nem biztos, hogy meg fog ismerni.
A zóna dönt helyettem, hirtelen egy vaddisznó tör elő a nádasból egyenesen a tömeg közepébe, nem nagyon voltak felkészülve a támadásra, az egyik még rálő egy sörétessel, de úgy tűnik nem nagyon használ ellene és csak feldühíti.
Én felocsúdva a pillanatnyi ámulatból előkapom a már sokszor jó szolgálatot tett ak- mat és egy sorozattal átütöm a vaddisznó homlokát, még egy kicsit tántorog a szívós jószág, majd Morzsi ráveti magát, és a földrerogy.(bocs hogy nem írom tovább vége az Info órának)
 
Már kb fél órája vodkázgatok a régi szakasztársammal, a pulton 3-4 üres üveg fejenként, jobra balra, és meséljük a régi és az itteni szép és rossz történeteket.
Heg elmondta hogy szerezte a sebet.
Valahogyan szeméttelep környékén járt, egy nagyon retteget szipka mászkált a környéken, már névvel illeték.
A "villám" úgy tarották hogy egy villámcsapásnyi idő alatt ölt meg még egy jól felkészült stalkert is.
Ő meg nem tudott a szipkáról, egy makarov volt nála 2 tárral, és a régi Machetéje.
A dög rácsapott, és majdnem kikaparta a szemét, ekkor hátra esett, a szipka rávetette magát, de ekkor a
nagy késsel levágta a fejét.
Valahogy szóba került az is hogyan kerültünk a zónába.
Jó magamat idevezényeltek katonai stalkernek, mivel nem voltam tagja az ukrán hadseregnek, de akartak egy nagyon profi embert.
Az első nap sikerült lekaszálnom egy csapat zsoldost.
Még a héten beállitott 3 ballonkabátos fickó, és egy ajánlatot tettek: vagy belépek a zsoldosok közé, vagy gyorsított eljárással elitélnek, mert kiderült hogy külföldi elit katonákat öltem meg.
Mivel nem akartam hogy engem körözzenek a zónán kivűl, bele mentem.
Heg a leszerelése miatt kényszerült a zónába, hiszen neki lételeme a harc volt mindig, itt akad bőven belőle, hát ide jött.
A történetem végére lebicegett két stalker, rögtön felismertem őket.
A két eszelős akiket behoztam az útról.
 
A tűz körül ülő stalkerek kicsit összeszedik magukat, egy kicsit furcsán néznek ránk a Kutya miatt, de nem fognak rá fegyvert, hiszen megölte a vaddisznót.Az ismerős stalker neve Igor, mostmár emlékszem erre is.
Ő is megismer, odaülünk a űz mellé, Morzsi is odakuporodik, bár egy kissé még mindig bizalmatlan a többiekkel szemben.(Bocs de msot egy darabig nem leszek,mert ugye tudjátok felvételi van :()
 
Megérkezésünk után másnap mintegy pihenésképp kóboroltunk az ingoványban. Nézelődtünk, keresgéltünk, én különféle méréseket végeztem, Szuszlov docens kérésére. Nem igazán volt semmi problémánk, szétnéztünk a Halászfaluban is, meglátogattuk a fiúkat. Egy kis nézelődés és beszélgetés után továbbindultunk. Ahogy közeledtünk az Öregtemplomhoz, Petrovics felemelte a kezét, jelezve hogy valamit észrevett. Meglapultunk a nádasban és óvatosan figyeltük a templomban lévő embereket. Ruházatuk alapján banditák voltak, Petrovics felismerte az egyiket, azon gondolkodott hogy mit tegyen, mikor is egy vadkan megoldotta ezt a problémát. Ugyanis hirtelen előrohant a nádasból és rátámadt a tűznél üldögélőkre. Az egyik rálőtt ugyan egy sörétessel de nem ért el vele túl nagy eredményt. Ekkor a társam felkapta az AK-t és megsorozta a dögöt ami abban a pillanatban felborult.- Mocskos jól lő a srác, nem tudom hol tanulta de akkor is, lehet hogy ő is Spetznaz-os volt ugyanúgy mint én? Nem tudom, majd egyszer megkérdezem tőle.- Egy másodperccel később Morzsi már rohant is és befejezte amit a gazdája elkezdett. Tökéletes csapat. Amikor láttam Morzsit megindulni, felugrottam és rohantam utána hangos "Tüzet Szüntess, Tüzet Szüntess!" kiabálás mellet, nehogy valaki rálőjön. Amikor megláttak elég meglepett arcot vágtak. A csapat vezetője saját bevallása szerint azt hallotta valakitől a kordonban, hogy nemrég meghaltam a Vörös erdőben. Ez érdekes, leülünk és megkérem meséljen el erről mindent. Közben Petrovics is beszél az ismerősével, nem tudom miről vagy kiről, de nem is tartozik rám. Morzsi természetesen fogyasztja a "munkája gyümölcsét" , megérdemli, az övé ő fogta.

Naplóbejegyzések:
1. Különböző információk érkeznek Rostock környékéről, egy Monolith csapatról, harcról, egyéb őrületekről. Üzenetek küldök a Csaposnak, hátha tud valamit, meg másolja le a PDA-kat ha tudja.
2. A Pékről semmi hír néhány napja, Sakharov se tud róla, Kruglov PDA-ja se lett még aktiválva, remélem nincs semmi baj, bár a Pék okos fickó, tud vigyázni a hátsójára.

Nem baj, te most foglalkozz azzal, majd Morzsival visszük addig ezt a szálat. eljen
 
A Nagy Sár mégiscsak rejteget néhány meglepetést. Persze most ahogy így -immáron sokad magammal -körbeüljük a táncoló fényest,és melegszünk,én meg egy kissé távolabb,társaim háta mögé behúzódva szundikálok,nyilván nem is igazán érthető.
A lényeg mindössze csak annyi,sikerült megmentenünk ismét egy sor kétlábút,ezúttal egy agyarastól. A támadót Gazdám és Fekete égető fullánkosai terítették le,énnékem mindössze csak a kegyelemharapás maradt,Agyaras gerincére.
Szerintem azonban már halott volt,mikor én is bevégeztem a munkám. Nem vagyok túl büszke magamra...
Hárman valahogy jól kijövünk,de túl erősnek tűnhetünk a többiekkel szemben.
Itt van Gazdám,aki biztos kézzel kezeli a dörgőt,gyakorlatilag azonnal,elsőre eltalál bárkit,bármit. Fekete iszonyú gyors,ugyan kevésbé hatékonyan engedi ki a fullánkosokat,de szép számban,és ez úgy látszik rendkívül döbbenetes eredményekhez vezet.
Én meg,kihasználva a terepen való gyors tájékozottságomat,kerítve támadok,onnan jövök és ugrok rá az ellenfélre,ahonnan nem is sejti. (Ezt a technikát még Nyaútól lestem.Csak úgy,mint az árnyék...)



A többiek,akik velünk itt vannak,mit mondjak,meglehetősen ágrólszakadtan néznek ki a mi kis kompániánkhoz képest. Szerintem se ismeretük,se holmijuk nincs oly jó,mint a miénk. Ha velünk maradnak,rájuk is figyelnem kell. Olyan bizonytalannak tűnnek. de egy kutyának ez a dolga,és pont.

Ahogy itt gondolkodom magamba mélyedve az elmúlt napokon,eszembe ötlik,vajon a többieknek ,főleg a közvetlen társaimnak ugyan feltűnt e,hogy már nem vagyok vak? Remélem,észreveszik,ahogy a fény megcsillan a szememben....


(Ezt azért írom oda,mert jobb lenne,ha a Nickem helyett a Látó névvel illetnétek a karakteremet,ha lehetne,mondjuk felismervén,hogy a sötétben ugyanolyan jól látok bármit,mint napvilágnál...Ezzel is meg lehetne különböztetni engem a többi vad kutyától!)
 
Bementem a stalkerrel. A fene a csúzlitokba ! Ez jól megharapott. De bekötözik a sebet.Ekkor látom,hogy jön az ismerősöm. Elég fájdalmas arckifejezéssel,ezért odalépek segíteni neki. Karját átkulcsolva a nyakam körül viszem le a bárba. Ott látjuk azt a stalkert aki figyelmeztetett minket. Odamegyünk hozzá és bekapcsolódunk az ivászatba. NÁZDÁROVNYE TOVÁRISCSE !
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul