Még sötét van. Hirtelen felriadok,de nem úgy,mintha valami közelben levő veszély fenyegetne. Ez most valami más. nyugtalanul kinyújtom elgémberedett tagjaimat,és Gazdámra pillantok. Az alig pislákoló táncoló fényes más inkább csak olyan vörösen fénylő ,mint amilyen a fényes égbolt szokott lenni az elején,meg a végén,mielőtt teljes vaksötétbe burkolózik minden,és remeg a föld.
Ez az alig fényes világítja meg fiatal ,de már sok gondtól meggyötört fiatal arcát,ami most is a rendkívüli fáradtságról árulkodik. Horkol,motyog magában. Most egyáltalán nem nyugodt ő sem,időnként meg meg rezdül,és olyan mozdulatokat tesz,mintha a dörgőjét markolná. valami őt is nagyon nyomaszthatja,de még nem éber.
Olyan érzésem van,mintha valami nagyon hideg,valami nagyon rossz kezdene távolról lassan rátelepedni a világra,ellepné,szürkévé változtatná még magát az éj sötétjét is. Olyan,mintha a nagy sárba fuldokolnék,és képtelen volnék kikecmeregni belőle....
Nagyon kellemetlenül kezdem érezni magam,és ellenállhatatlan kényszert érzek arra,hogy elkezdjek- a kétlábúak szerint,ők legalábbis ezt mondják ijesztően és kísértetiesen-vonyítani.
Nem tudom abbahagyni,annyira nyugtalan vagyok. Szűkölök,majd megint vonyítok.
Jajszavam hirtelen felébreszti a Gazdámat.
A táskájában levő kis fekete zajongó ekkor hirtelen sípolni,recsegni,és fényleni kezd,fütyülő zajokat és távoli ,kétlábú beszédre emlékeztető,és nagyon riadt hangokat ad ki. Olyanfajta módon,ahogy ezt a szegény-azóta már halott -katona tette ,mikor az életéért rimánkodott,mielőtt Gazdám megmentette.
Ő morogva felébred és félálomban,nagyot ásítva keresgélni kezd a csomagjában,majd kihúzza a zaj forrását,a fekete zajongót,és hosszú ujjaival babrálni kezdi,hogy jobban hallhassa a belőle kiáradó rémisztő zajokat.
Engem csöndre utasít,,s ugyan befejezem,de majd kirobban belőlem újból és újból a félelem hangja. Legszívesebben kimennék a hajlékból,hogy kint üvöltözzek tovább. Már hallom is a többi teremtmény közelebbi és távolabbi ijedt hangját. Mindannyian egy irányban menekülnek,ügyet sem vetve egymásra,még azok sem ,akik egyébiránt egymás legádázabb ellenségei.
( Láttam már ilyet a nagy folyóvíznél,amikor áradt,és egy hatalmas faágon egy kétarcú kutya-őt a kétlábú teremtette belőlünk-egy fejnyakú és egy gumóarcú üldögélt nagy békességben.....)
A közelben nagy zajjal egy szörcsögő horda vonul,ijedt,inkább visításra emlékeztető hangokat kiadva,távolabb pedig néhány röfi és agyaras-ők többnyire együtt vonulnak,úgy mint mi az ordasokkal és a néhány nagyon büszke villanó farkassal.
Valami nagyon nagy baj készül itt. Sokkal nagyobb,mint a fényes égbolt.....Félek.
