Thomas Jefferson:
Mennyire fáj a lába? kérdeztem a barlang falához dőlt katonától.
Tűrőm! mondta kissé sziszegve.
a katona lábából egy ököl nagyságú darab hiányzott, megtámadta egy falka Pszeudó kutya az osztagát, és csak 3an tudtak elmenekülni, ebből 1 anomáliába rohant, őt, pedig a társa vonszolta fel nehezen egy magasabb sziklára, ezzel megúszva a halált.
már 2 napja voltak azon a sziklán mikor a keresésükre indult csapattal megtaláltam őket.
még aznap indultunk vissza, de minket is megtámadtak a mutánsok, az 5 katona alkotta kereső csapatból 4 meghalt, Vaszja a kereső csapat egyetlen túlélője és én elvonszoltuk a sérült lábú katonát Baradgyin-t közben Kozák fedezett minket.
bevonszoltuk Baradgyint egy barlangba és itt elláttuk a sebét, amennyire tudtuk, de nem volt kérdéses hogy túl élheti-e...
Kozák is megsérült a lábánál, ő tőle kérdeztem most hogy meg van-e...
Furcsa volt a vadak támadása, szervezett volt, bár nem vagyok katona, de a nagybátyám az, és elmagyarázott1-2 rajtaütés szerűséget, és taktikát ezek a vadak fura módon szervezetten támadtak.
valami nincs rendjén...
estefelé jár az idő, egy nagy erdős rész mellet vagyunk, ez is ilyen erdős rész, de ez még csak a pereme.
érdekesség hogy nem hallok semmiféle mutánst semmit, csak az esti szelet...
Vaszját ott hagytam Kozák mellet vigyázzon rá, én addig szét néztem, 10 percig sétálgattam, és arra a következtetésre jutottam hogy 1 állat sincs a közelben, gyorsan vissza mentem, és felkapva Kozákot, siettünk vissza fele. kiérve az erődből, aztán még sietősebbre vettük a menetet, bár 1 jószág sem volt a nagy dombok, egy méretesebb domb tetején néhány eldőlt őrtorony, valószínűleg katonai bázis lehetett annak idején, de most tovább siettünk, pár óra múlva el is értük a Bárt.
az őrök meglátva minket, betámogattak minket.
én nekem is volt egy két sebem, de semmiség ahhoz képest amit belül éreztem, féltettem Szvetlánát hogy elment, de hál istennek megtaláltam a bázison.
amint beértem a bázis kapuin, Szvetlána már rohan felém.
Ő is tudta hogy baj van az SOS jelzés 2 napja ment a pdamon.
rögtön átkarol, de gyorsan el is veszi a kezét, ahogy meglátja hogy a szolgálatos szkafander szinte cafatokban lóg rajtam, vér áztatva, de a rajta levő vérnek csak a töredéke a sajátom, és ámbár hiába csak töredéke, Szvetlána rettenetesen megijedt hogy ennyire csicsogok a vérben.
ahogy át karolt, már véres lett ő is, nem mertem hozzá érni, csak mondtam neki hogy várjon meg elmegyek zuhanyozni.
Bementem abba az épületbe, levetettem a szkafandert, azt rögtön a földre dobtam, a golyóálló mellényel együtt, azon keresztbe egy méretes hasítás látszik, ami a szkafandert átvitte, és a golyóálló mellénybe is bele vágott, bele haltam volna ha nem rakom a golyó álló mellényt a szkafander alá.
majd benyitottam a fürdőbe, és beálltam a zuhany alá.
Kb fél óráig mostam le magmaról a vért, patakzott a véres víz a lefolyóba.
Mikor végeztem, megyek a törülközőmért, ekkor benyit Szvetlána egy szál törülközőbe.
egyikünk se fordult el, nem tartottuk kínosnak a szituációt, esküszöm, ha ezt a tizenéves formám látná, halálra röhögné magát.
megfogtam a törülközőt, és eltakartam amit kellet. utána elindultam kifele.
ám az ajtónál Szvetlána utamat állta, és megcsókolt.
Annyira féltettelek. mondja
Én nem mondtam semmit, mélyen a szemébe néztem és újra megcsókoltam.
...
Pár órával a fürdőben történetek után már aludt a lány, a jobb oldalamon fekszik a lány, és békésen alszik, átkaroltam, és nézem a plafont miközben azon gondolkozom, hogy vajon mit hoz a jövő...