Nagyon jó kérdés. Ugye a kilencvenes években elárasztották az országot-mesterségesen-un. "Miki egér" diplomásokkal,akiknek ugyan közük nem volt ahhoz,mit végeztek-pl boltvezető úr (tulaj) elvégezte a pedagógia szakot)-viszont jól hangzott,hogy ő diplomás. (Tűzoltó ismerőseim közül dettó )
Megjelentek a "mánédzsérék" akikről máig nem tudom,valójában mit is csinálnak igazából.
A diploma értéke ezáltal,legalábbis úgy társadalmi aspektusból, kissé leértékelődött.
Még úgy tíz éve is azt mertem mondani tanítványaim szüleinek,a gyerek tanuljon egy jó szakmát,majd ha van esze,kedve,tehetsége,akkor a műszaki pályák felé orientálódva legyen műszaki értelmiségi.
Sokan tették ezt,de persze akadt olyan is köztük,akik diplomával és tudással a zsebében inkább az elektromos vezetékeket építi,mássza a karókat,bulcsázik ,hetekre elvan otthonról. A szerencse az,ő legalább szereti a munkáját.
De hány olyan tanító meg tanár van,aki gyűlöli a gyereket, a munkáját,látnátok,milyen arcokat vágtak reggel ezek,mint akik sz-a-r-ba haraptak.
Én amondó vagyok,be kell fejezni a tanárképzést kb. 25 évre,úgy is túltermelés van,és kevés a gyermek.
Azért senki ne végezzen egyetemet,főiskolát,hogy utána ne is érdekelje az,meg se próbálja ,hogy bejusson a választott hivatásába. (Más,ha valaki nagyon akarja,s mégsem veszik be..)
Mindezek mellet pedig,nagyon tudnám javasolni a pszichikai és szakmai alkalmassági vizsgákat minimum 5 évenként a tanároknál,és hét évenkénti komoly szakmai továbbképzést,ami vizsgával záruljon.
Elnézést,mi az,hogy egyes kollégák nemhogy beszélni,gondolatokat megfogalmazni,de írni sem tudnak helyesen? (És sok ilyen tanító van,sajnos...) Ezek miként mutatnak példát? Ráadásul a szakmájukat,a tanítandó anyagot sem ismerik eléggé..Ismerek olyant,aki akkora marhaságokat mondott,annyira nem foglalkozott a tanítandó anyaggal,hogy arra a gyerekek még felnőtt korukban is utálkozva emlékeztek rá,mert kimaradt egy sor fontos,lényeges anyagrész,amiért is később keményen meg kellett saját maguknak dolgozniuk,mindenféle segítség és háttértudás nélkül.
Nem csodálkozom azon,hogy minket tanárokat a társadalom nagy része herének tart,és valósággal gyűlöl.
.