Teljesen egyetértek,de akkor is útálom,mint a bűnt!Gyakorta vezényeltek nekünk "harchoz-t",ami a korabeli terminológia alapján-hétköznapi módon tehát-azt jelentette,hogy feküdj,hasalj.
.Ez leginkább kopár korunkban következett be,amikor anélkül vágódtunk,hogy a fegyvert vállról,vagy mellkasi tartásból elvettük volna.Az értelmileg enyhén alapfokon tendáló őrvezérek gyakori szívatásai közé tartozott ez is,azaz,nem engedték onnan elvenni,így benyomodott a májunkba,gyomrunkba,kinek hova,és tudod így kúszni,szóval iszonyat szívás volt...de ha a háton volt,akkor is gyakran megtörtént,hogy aljas módon oldalra mászott és szépen alánkkerült,no ,az se volt semmi.Ez ellen semmit nem tudtunk csinálni,ha nem volt kézben,márpedig ez -lévén útászok-ez igen gyakran bekövetkezett később is.(Az útásznak akna,aknakereső,szúróbot,dobókörte,nyújtott töltet (bangalore) van a kezében többnyire,azzal kel,fekszik,mászik ,kúszik...)
Annyit azért még megjegyeznék,hogy az akkoriban itt állomásozó szovjetek AK-74-esei azért nagyságrendileg pontosabbaknak tüntek,meg mintha a lövedékek sebessége is nagyobb lett volna,amit onnan gondolok,hogy volt alkalmam összevetni a nyomjelzős lövedékeink nyompályáját éjszakai lövészeteken.A ruszkiké olyan volt,mint a starwars-os plazmalövedékeké,nem is estek a nyomjelzők le a lövedékről félúton,a mieink meg szépen lekonyulva a föld felé potyogtak ....
Ha jól tudom,ők már akkor 5,45-öst,mi meg még mindíg 7,62-es acélmagvas lövedékeket használtunk.Röhejes látvány volt,főleg azért,mert a félhomályban lövöldöztünk valami gyengén megvilágított célfelületre,meg se nézhettük a találatokat,de azért mindenki "kiválóan" lőtt,de a kiőtt lövedékek hüvelyeit le kellett adni pontosan.Így volt ez,bizony... :?